BH 2012.12.288 I. Ha a dolgot többen, sajátjukként birtokolják és a birtoklás mindegyikük részéről a dolog egészére kiterjed, akkor a továbbra is birtokló birtoklásának a tényét és terjedelmét nem érinti, ha a másikuk utóbb a birtoklással felhagy.

II. A sajátkénti birtoklás megvalósul, ha a birtokos a dolgot annak tulajdonjoga megszerzésére alkalmas jogcím érvényességében bízva tartja a birtokában.

III. A bíróságnak a felek jognyilatkozataihoz való kötöttsége nem jelenti azt, hogy ha valamelyik fél a perbeli jogviszony jogi minősítését illetően tévesen, rossz jogcímet jelöl meg, azt a bíróság határozata meghozatalánál ne minősíthesse a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően. [Ptk. 121. § (1) bek., 122. §, Pp. 3. § (2) bek. és 115. §].

Pertörténet:

Miskolci Járásbíróság P.21298/2010., Miskolci Törvényszék Pf.20729/2011/3., Kúria Pfv.22200/2011/4. (*BH 2012.12.288*)

***********

Az M.-i garázsnak az ingatlan-nyilvántartás adatai szerint 1/2 arányban az I. rendű alperes, míg 1/2 arányban a 2008. október 20-án végintézkedés nélkül elhunyt K. L. a tulajdonosa. K. L. törvényes örököse a II. és a III. rendű alperes.

Az I. rendű alperes és K. L. házasságát 1988-ban a bíróság felbontotta. Ezt megelőzően egyezséget kötöttek, mely szerint az ingatlanaikon a közös tulajdont átmenetileg fenntartják. A perbeli garázs K. L. birtokában maradt. W. L. J. 1990. október 30. napján adásvételi szerződést kötött K. L.-lel, amelynek értelmében az ingatlant 150 000 forintért megvásárolja. Ezt megelőzően - 1988-tól - már a garázst házastársával, M. I.-vel közösen használta. 1994. december 1-jén azonban a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmét a földhivatal elutasította, mert az okirat nem volt alkalmas a tulajdonjog bejegyzésére. M. I., és W. L. J. házasságát a bíróság 1999. október 14-én felbontotta. Aznap házassági vagyonközösséget megszüntető szerződést kötöttek, melyben abban állapodtak meg, hogy a tulajdonukban lévő lakásból W. L. J.-t megillető 1/2 tulajdoni hányad M. I. tulajdonába kerül. Ezt követően a lakást és a perbeli garázst M. I. sajátjaként szakadatlanul birtokolta, majd 2000-ben a lakást és a garázst eladásra hirdette, ami sikerrel járt. Ennek során 2000 őszén a felperes mint vevő, M. I. mint eladó "Elismervény" elnevezésű iratban a perbeli garázs vételárát 900 000 forintban határozták meg, amelyből 200 000 forintot a felperes megfizetett, majd pontosan meg nem határozható napon M. I. ugyancsak írásban elismerte, hogy átvett a felperestől további 700 000 forintot. A felperes a garázst 2000 őszétől 2009 márciusáig sajátjaként, háborítatlanul birtokolta.

A felperes módosított kereseti kérelmében a perbeli ingatlan vonatkozásában tulajdonjoga adásvétel jogcímén történő megállapítását kérte, közbenső szerzési jogcímként utalva a jogelődjének birtoklása alatt bekövetkezett elbirtoklásra.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes elbirtoklás útján megszerezte a perbeli garázs megnevezésű ingatlan 1/1 arányú tulajdonjogát.

Az elsőfokú bíróság az ítéletében kifejtette, hogy W. L. J. és házastársa az ingatlant 1988-tól kezdődően használta, elbirtoklásuk 1990. október 30-tól, vagyis az adásvételi szerződés aláírásának napjától számítható. E naptól a sajátjukkénti birtoklásukat nemcsak az objektív külső megnyilvánulások igazolják, hanem szubjektív tudatuk is. Az 1994. december 1-jei földhivatali határozat, amelyben a földhivatal a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmet elutasította, nem jelentette az elbirtoklás megszakadását. Az elbirtoklással való tulajdonszerzéshez a Ptk. akkor hatályos 121. §-a szerint tíz évre volt szükség, ez azonban az életközösség fennállása alatt nem telt el, mivel házasságukat a bíróság 1999-ben felbontotta. M. I. az életközösség megszakadását követően a garázst továbbra is sajátjaként birtokolta, majd 2000 őszén adta el a felperesnek. A felperes ettől az időponttól 2009 tavaszáig az ingatlant sajátjaként, megszakítás nélkül birtokolta. Mivel a felperes jogelődjének birtoklása idején az elbirtokláshoz szükséges idő még nem telt el, a birtoklásának idejét saját elbirtoklásának idejéhez hozzászámíthatja. W. L. J. és M. I., majd 2000-től 2009 márciusáig a felperes használta zavartalanul és sajátjaként az ingatlant, ezért megállapítható, hogy ezen időtartam alatt - a Ptk. hatályos rendelkezése szerint - az elbirtokláshoz ekkor szükséges tizenöt év 2005. október 30. napján letelt. Ettől kezdve a felperes az ingatlan tulajdonosa, elbirtoklás jogcímén. Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy a Pp. 3. § (2) bekezdése alapján eltért a felperes által megjelölt jogcímtől.

Az alperesek fellebbezése alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint a perbeli esetben a Pp. 3. § (2) bekezdésének alkalmazása nem merülhet fel, mert a jogi képviselővel eljáró fél részéről kifejezett nyilatkozattal keresetmódosításra került sor. Megítélése szerint a más jogcímre történő áttérés a perbeli esetben minden jogalapot nélkülöz, mivel a felperes keresetmódosítása teljesen más tényelőadást feltételez, mint az elsőfokú bíróság által megállapított jogcím. Miután a peradatok a felperes keresetének elbírálásához rendelkezésre álltak, az általa megállapított eljárási szabálysértést nem tekintette olyan lényegesnek, amely a Pp. 252. § (2) bekezdésének alkalmazását feltételezné, ezért a jogvitát érdemben bírálta el.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint azt kellett vizsgálni, hogy 1990. október 30-ától az akkor hatályos jogszabályi rendelkezések alapján a tíz éves elbirtoklási idő M. I. esetében eltelt-e. Az elbirtoklási idő elteltét azonban nem látta megállapíthatónak, mert az adásvételi szerződés létrejöttének idejeként megjelölt "2000 ősze" nem konkrét időpont. Ezért azt állapította meg, hogy a felperes nem bizonyította azt a körülményt, hogy legalább 2000. október 31-én - vagyis olyan időpontban, amikor az elbirtoklási idő M. I. esetében már az előző nap letelt - kelt az általa hivatkozott adásvételi szerződés.

Rámutatott, hogy az elbirtoklás útján történő tulajdonszerzéshez nem elégséges önmagában az elbirtoklási idő eltelte. Szükséges, hogy az elbirtoklásra hivatkozó fél bizonyítsa, a dolgot sajátjaként, szakadatlanul birtokolta. M. I. vonatkozásában azonban a sajátjakénti birtoklás törvényi előfeltételének fennállását nem állapította meg.