A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20545/2019/4. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. Bírók: Fermanné dr. Polák Zita, Hegedűs Mária, Véghné dr. Szabó Zsuzsanna

óöFővárosi Ítélőtábla

1.Pf.20.545/2019/4.

A Fővárosi Ítélőtábla a Kummer Ügyvédi Iroda (cím, ügyintéző: dr. Kummer Ákos ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve (I. rendű felperes címe) I. rendű, II.rendű felperes neve (II. rendű felperes címe) II. rendű felpereseknek, a dr. Nagy János ügyvéd (cím) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen személyiségi jog megsértésének megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2019. május 9. napján meghozott 22.P.20.031/2019/11. számú ítélete ellen az alperes részéről 12. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek, mint együttes jogosultaknak 31.750 (Harmincegyezer-hétszázötven) forint másodfokú perköltséget, továbbá térítsen meg az államnak a Nemzeti Adó- és Vámhivatal külön felhívására 80.000 (Nyolcvanezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes az általa üzemeltetett ....hu portálon ...-én megjelent "cikk címe" című cikkében, illetve az általa kiadott ... című napilap ...-án "cikk címe" című cikkében valótlanul állította, hogy a felperesek egy vállalkozó pénzéből 100 milliós értékű ingatlant vásároltak, azonban azokat a szüleik nevére íratták, hogy ne kelljen a vagyonnyilatkozataikban feltüntetniük", ezzel megsértette a felperesek jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogait. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül a felpereseknek írt magánlevélben fejezze ki sajnálkozását a jogsértés miatt. Feljogosította a felpereseket, hogy a levelet nyilvánosságra hozzák. Kötelezte továbbá az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek fejenként 600.000 forintot, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek, mint együttes jogosultaknak 127.000 forint perköltséget, valamint fizessen meg az államnak 120.000 forint kereseti illetéket.

Az ítélet indokolása szerint, a bíróság úgy ítélte meg, hogy a kifogásolt valótlan tényállítások alkalmasak a felperesek, mint politikusok jóhírnévhez fűződő személyiségi jogának megsértésére, ezért a keresettel egyező tartalommal állapította meg a jogsértést a Ptk. 2:51. § (1) bekezdés a) pontja alapján és a Ptk. 2:51. § (1) bekezdés c) pontja szerint kötelezte az alperest az elégtételadásra. Tekintettel arra, hogy a jogsértés napilapban, illetve internetes közleményben nagy nyilvánosság előtt történt, így indokolt az elégtételt tartalmazó nyilatkozat felperesek általi nyilvánosságra hozatala.

Az alperes sem az írásbeli ellenkérelmében, sem a perfelvételi tárgyaláson nem vitatta azt a felperesi tényállítást, miszerint kifejezetten a felperesek lejáratása céljából hozta nyilvánosságra a perbeli közleményt, azt kontroll nélkül közölte. Az alperes hivatkozásával ellentétben a felperesek közszereplői mivoltuk ellenére sem kötelesek tűrni a nyilvánvalóan valótlan és sértő tényállításokat, az alperes oldalán a véleménynyilvánítás szabadsága és a sajtószabadság nem terjed addig, hogy annak alkotmányos határait átlépve mások, jelen esetben a felperesek jóhírnevét sértse. Alperesi vitatás hiányában a bíróság tényként fogadta el azt a felperesi állítást is, miszerint a közlemény kampányidőszakban, jelentős példányszámban került nyilvánosságra, illetve jelentős számú olvasóhoz jutott el, melynek következtében a felperesek a választópolgárok részéről számonkérésnek voltak kitéve. A tárgyaláson a II. rendű felperes személyesen is előadta, hogy a közlemények nem csak őt, hanem a közszereplőnek nem minősülő családtagjait is hátrányosan érintették, csak úgy mint az I. rendű felperes családját. Mindezek alapján a Ptk. 2:52. § (3) bekezdésére tekintettel a bíróság figyelembe vette a jelentős súlyú jogsértést, azt, hogy az alperes a cikkeket célzatosan jelentette meg és az jelentős olvasottságot ért el. Értékelte továbbá az alperes súlyosan felróható magatartását, mert némi körültekintés és utánajárás mellett tudhatta volna, hogy a perbeli ingatlanokat nem a felperesek és nem egy vállalkozó pénzéből vásárolták, továbbá nem laknak azokban, valamint figyelemmel volt a felpereseket és környezetüket ért hátrányokra is. Mindezek alapján a sérelemdíj mértékét a keresettel szemben alacsonyabb összegben, személyenként 600.000 forintban állapította meg, mert a felperesek által feltárt, az őket és környezetüket ért hátrányok nem voltak olyan súlyúak, melyek ennél magasabb összegű sérelemdíj megítélését indokolták volna.

A jogsértés megállapítása, illetve az elégtételadás vonatkozásában a bíróság a keresetnek helyt adott, míg a felperesek által igényelt sérelemdíj nem volt nyilvánvalóan eltúlzott mértékű. Ezért a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 81. § (1) bekezdése, a 83. § (1) és (3) bekezdése alapján a pernyertes felperesek perköltségében az alperest marasztalta. A perköltség a felperesek képviselőjének a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdés a) pontja alapján megállapított ügyvédi munkadíj, melyet a képviselő a Pp. 81. § (1) és (2) bekezdése szerint igazolt. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti illetéket az alperes köteles megfizetni az államnak a Pp. 101. § (1) bekezdése, a 102. § (1) bekezdése alapján.

Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben kérte, hogy az ítélőtábla a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján az ítéletet változtassa meg, a felperesek részére megállapított sérelemdíjat személyenként 100.000 forintra mérsékelje, és a felpereseket kötelezze a perköltség megfizetésére. A másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét a Pp. 369. § (3) bekezdés c) és d) pontjára alapította. Kérelme indokaként a keresettel kapcsolatban előterjesztett érdemi ellenkérelmében foglaltakat fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megítélt sérelemdíj rendkívüli mértékben eltúlzott, az nem áll arányban a felpereseket ért sérelemmel, emiatt legfeljebb jelképes összegű sérelemdíjra tarthatnak igényt.