A Veszprémi Törvényszék Pf.20759/2017/7. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 78. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 318. §, 339. §, 474. §]

Veszprémi Törvényszék, mint másodfokú bíróság

1.Pf.20.759/2017/7.

A Veszprémi Törvényszék dr. Albert Zoltán ügyvéd (fél1 címe.) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - dr. Etter Ödön ügyvéd (fél2 címe.) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indult perében - mely perben az alperes pernyertességének elmozdítása érdekében dr. Tóth Béla ügyvéd (fél3 címe.) által képviselt beavatkozó neve (beavatkozó címe) beavatkozott - a Veszprémi Járásbíróság 12.P.20.996/2016/18-I. számú ítéletével szemben a felperes 19. sorszámú fellebbezése folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek és a beavatkozónak külön-külön 15 napon belül 86.400,- (nyolcvanhatezer-négyszáz) Ft másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, a felperest arra kötelezte, hogy az alperesnek 150.000.- Ft, az alperesi beavatkozónak 95.250.- Ft perköltséget fizessen meg.

Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a község1 belterület hrsz.1 hrsz. alatti ingatlan a felperes tulajdona, amelyen 1991. év óta autókereskedést működtetett. A 8. számú gyorsforgalmi főút szélesítése, építése miatt indult kisajátítási eljárás a felperes ingatlanát is érintette. A felperes célja az volt, hogy üveg legyen a zajvédő fal és közvetlen lehajtó készüljön az ingatlana közelében, amelyre később kiderült, hogy nincs lehetőség.

A felperes törvényes képviselője 2012-ben név1 ügyvédet kereste meg azzal, hogy a kisajátításra irányuló közigazgatási eljárás során járjon el érdekében, igyekezzen elérni a teljes ingatlan kisajátítását. 2013. május 22-én kelt a meghatalmazás, amellyel a Veszprémi hivatal1 előtt szám1 számú, a felperes ingatlanára vonatkozó kisajátítási ügyben való eljárásra a felperes az alperest meghatalmazta. A felperes telkéből 316 négyzetméter került kisajátításra, bruttó 10.175.184.- Ft értéken, a határozatot a felperes is megkapta. A cég1 közvetlenül a felpereshez fordult 2013. augusztus 05-én a számla kiállítása érdekében, 2013. augusztus 13-án a felperes képviselője név1 ügyvéddel személyesen találkozott, abban állapodtak meg, hogy a kártalanítási összeget elfogadja a felperes. Az alperes képviseletében eljárt név1 2016. január 03-án elhunyt, ezt megelőzően a kisajátítás tárgyában született közigazgatási határozattal szemben peres eljárást a felperes nevében nem kezdeményezett. Az alperes a felperes megbízása alapján a Magyar Állam ellen a Fővárosi Törvényszéken közhatalom gyakorlásával okozott kár megtérítése iránt indított pert. A felperes 2016. január 11. napján írásban sérelmezte az alperesnél, hogy az alperes nem tájékoztatta őt a kisajátítási határozat tartalmáról, így nem tudott élni jogorvoslati lehetőségével, amelynek következtében kár érte. A kár mértékét 37.012.176.- Ft-ban jelölte meg. Az alperes az igényt elutasította.

Az elsőfokú bíróság a Ptk. 474. § (1) és (2) bekezdése, valamint az 1998. évi XI. törvény (Ügyv.tv.) 1. § (1) bekezdése, 3. § (2) bekezdése, az Ügyv.tv. 23. § (2) bekezdése és a bírói gyakorlat alapján azt állapította meg, hogy nem jött létre a felek között írásban megbízási szerződés, amely miatt a megbízás nem érvénytelen, de az alperesnek kell bizonyítani annak tartalmát; az alperes nem tudta bizonyítani az ügyvédi megbízási szerződés tartalmát. Az elsőfokú bíróság így a felperes törvényes képviselőjének előadása alapján állapította meg, hogy a felperes célja a teljes kisajátítás volt, azaz a teljes területért járó kártalanítási összeget kívánta elérni. Azt azonban a felperes nem bizonyította, hogy a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatára megbízást adott volna az alperesnek.

A Ptk. 318. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján arra a következtetésre jutott az elsőfokú bíróság, hogy a kártérítés feltételei, így a jogellenes felróható magatartás és az okozati összefüggés hiányzik, és a felperes kára is csupán feltételezett, mert a polgári bíróság nem folytathatja le a közigazgatási pert, amelyben kiderült volna, hogy a felperest megilleti-e a teljes kártalanítás, vagy sem.

Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben elsődlegesen az ítélet megváltoztatását és a módosított kereset szerint 3.050.00 Ft kártérítésre kérte kötelezni az alperest, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság per újabb tárgyalására, újabb határozat hozatalára utasítást kért. Részben iratellenes a felperes szerint az elsőfokú ítélet megállapítása, mert álláspontja szerint a felperes nem a kisajátítási határozatot kapta kézhez, hanem a cég1 2013. augusztus 05. napján kelt levelét, amelynek birtokában felkereste az alperest, aki viszont nem tett eleget tájékoztatási kötelezettségének. A keresetindításra nyitvaálló határidő több mint 2/3-da eltelt addig, mire a felperes értesült a határozatról. A felperes felhívta arra a figyelmet, hogy a meghatalmazást nem a felperes töltötte ki, a szöveges rész nem felperesi törvényes képviselő kézírása, és nem állapítható meg, hogy a meghatalmazást a felperes a közigazgatási hatóság előtti eljárásra korlátozta. A felperes a teljes kisajátítás alatt a terület Magyar Állam általi megszerzését érti, és a felperes törvényes képviselőjének jogi ismeretek hiányában nem kellett tudnia konkrétan megnevezni az ilyen esetben szükséges jogi eljárást. Az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a felperes részéről nem volt utasítás arra, hogy közigazgatási pert az alperes ne kezdeményezzen. Írásban kellett volna az alperesnek rögzíteni, hogy a felperes kifejezetten nem kéri a közigazgatási per megindítását. A peranyag részévé vált szakértői vélemény teljes mértékben rögzíti a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény 6. § (4) bekezdésében meghatározott feltételeket, amely alapján a felperesi ingatlant ki kellett volna sajátítani, ezért nem szükséges átvenni a közigazgatási perben eljáró bíróság szerepét a polgári perben eljáró bíróságnak.

Sérelmezte a felperes, hogy a Pp. 3. § (3) bekezdés, és az 1/2009. /VI.24./ PK. vélemény 2. pontja értelmében nem kapott a felperes a bizonyítandó tényekről és a bizonyítási teherről tájékoztatást.

Az alperes csatlakozó fellebbezést terjesztett elő, amelyben az ítélet indokolásának módosítását, kiegészítését kérte az alábbi körben:

Az elsőfokú ítélet 2. oldal (1) bekezdése kiegészítendő azzal, hogy a kisajátítási határozat átvétele után is még bízott a felperes abban, hogy sikerül elérni a zajvédő falat és a lehajtási lehetőséget, ennek érdekében további levelezés folyt az engedélyező hatósággal.

Az ítélet 2. oldal (2) bekezdése álláspontja szerint nem pontos, mert elsődleges célja a felperesnek a zajvédő fal és a közvetlen lehajtó kialakítása, másodlagos igényként jelentkezett a teljes ingatlan kisajátítása.