225/1950. (VIII. 29.) MT rendelet
a közszolgálati alkalmazottak belföldi hivatalos kiküldetése és átköltözködése alkalmával felszámítható költségek megtérítésének szabályozása tárgyában
(Közigazgatási rendszám: 0.068.)
A közszolgálati alkalmazottak belföldi hivatalos kiküldetése és átköltözködése alkalmával felszámítható illetményekre vonatkozó rendelkezéseket számos jogszabály foglalja össze. Az érvényben volt jogszabályok közötti eligazodás a közszolgálatban álló dolgozók számára nagy nehézséget és egyszersmind jelentős munkaidő-veszteséget jelentett. Az ügyintézés egyszerűsítése érdekében feltétlenül indokolt és szükséges, hogy a kiküldetési és átköltözködési költségek megtérítésére vonatkozó rendelkezéseket egy jogszabály tartalmazza. Ennek megvalósítása céljából a minisztertanács a következőket rendeli:
I. FEJEZET
A belföldi hivatalos kiküldetésekre vonatkozó általános rendelkezések
1. § A jelen rendelet hatálya kiterjed az állam, a megye, a járás, a város és a község hivatalainál, intézményeinél és intézeteinél ténylegesen szolgálatot teljesítő alkalmazottakra (a továbbiakban alkalmazottak).
2. § (1) Kiküldetések csak elkerülhetetlenül szükséges esetben rendelhetők el. A kiküldetéseket mind a kiküldetésben résztvevők száma, mind a kiküldetések időtartama tekintetében a legszűkebb keretekre kell korlátozni.
(2) A kiküldött alkalmazottak kötelesek a kiküldetést a leggyorsabban és az előírt cél megvalósítása mellett a leggazdaságosabban teljesíteni.
(3) A kiküldetést elrendelő hatóság (hivatal) vezetője a költségvetésben kiküldetési és átköltözködési költségekre előirányzott hitelkeret betartásáért, valamint a (1)-(2) bekezdésekben foglalt rendelkezések végrehajtásáért fegyelmi és anyagi felelősséggel tartozik.
(4) A felettes hatóságok és ellenőrző szervek kötelesek a hivatalos vizsgálatok alkalmával jelen szakaszban foglalt rendelkezések betartását is ellenőrizni.
3. § (1) A kiküldetés kiindulási pontjaként általában az alkalmazott állomáshelyének hivatali helyiségét kell tekinteni.
(2) A kiküldő hatóság indokolt esetben (közlekedési eszközök indulási időpontja, a szolgálati hely és lakóhely eltérő volta stb.) a kiindulási pontját az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően is meghatározhatja. Ez utóbbi esetben a kiküldetési rendelvényben a kiindulás helyét külön meg kell jelölni.
4. § (1) Kiküldetések alkalmával a kiküldött alkalmazott az alább felsorolt kiküldetési költségek megtérítésére tarthat igényt:
a) élelmezési költség, kirendelési díj,
b) szállásköltség,
c) utazási költség,
d) fuvarpénz,
e) bérkocsidíj, poggyászviteldíj,
f) viteldíj-megtérítés,
g) arcképes igazolvány térítési díja.
(2) Kiküldetési illetmények nem számíthatók fel a város vagy község belterületén teljesített kiküldetés esetén. Belterületnek kell tekinteni a városnak, vagy községnek az 1300/1949. (II. 12.) Korm. rendelet alapján meghatározott területet.
(3) Az az alkalmazott, aki nem lakik állomáshelyén és lakóhelyére küldik ki, az előírt feltételek fennforgása esetén kizárólag bérkocsidíj és poggyászviteldíj felszámítására jogosult.
(4) A kiküldetési költségek felszámítása szempontjából megszakítja a kiküldetést az a körülmény, ha a több községbe (városba) kiküldött alkalmazott egyik községből (városból) a másikba utaztában az állomáshelyén keresztül utazik, vagy bármely okból állomáshelyére visszatér.
II. FEJEZET
A kiküldetések alkalmával felszámítható élelmezési és szállásköltségekre vonatkozó rendelkezések
5. § (1) Élelmezési költség az alkalmazott részére a kiküldetés célja és annak körülményei által indokolt távollét tartamára jár.
(2) 24 órát meg nem haladó kiküldetés esetén, ha az igénybevett közlekedési eszköz menetrendszerinti indulása és visszaérkezése között
a) nyolc óránál kevesebb idő telt el, élelmezési költség felszámításának nincs helye,
b) nyolc óránál több, de 12 óránál kevesebb idő telt el, élelmezési költség fele összegét,
c) 12 óránál több idő telt el, teljes összegű élelmezési költséget lehet felszámítani.
(3) 24 órát meghaladó kiküldetés esetén, minden 24 óra időtartam után teljes összegű élelmezési költséget, a fennmaradó időre pedig, ha ez az idő 12 óránál kevesebb, az élelmezési költség fele összegét, ha pedig 12 órát meghaladja, az élelmezési költség teljes összegét lehet felszámítani.
(4) Ha az alkalmazott a kiküldetésnél nem menetrendszerint közlekedő közlekedési eszközt vett igénybe, a (2) bekezdés szerint megállapítandó időtartamnál az elindulás és visszaérkezés időpontját kell számításba venni.
(5) Az az alkalmazott, aki szolgálati érdekből állomáshelyének külterületén 8 óránál hosszabb, de 12 óránál rövidebb ideig teljesít szolgálatot, az élelmezési költség egynegyed összegére, 12 óránál hosszabb időtartamú távollét esetén az élelmezési költség fele összegére tarthat igényt. Külterületnek kell tekinteni ebből a szempontból az állomáshelytől 10 km-nél nem távolabb fekvő szomszédos községet, várost is.
6. § (1) A kiküldetések alkalmával az alkalmazottat a kiküldetés helyétől függetlenül 25 Ft élelmezési költség illeti meg.
(2) Ugyanazon helységben teljesített 30 napot meghaladó kiküldetés esetén a 31. naptól kezdve az alkalmazott az élelmezési költség 80 százalékára, 91. naptól kezdve pedig 50 százalékára tarthat igényt.
(3) A (2) bekezdésben említett esetben a kiküldetést nem lehet megszakítottnak tekinteni, ha az alkalmazott a kiküldetés befejezése nélkül állomáshelyére visszatér és őt ugyanerre a helyre s ugyanannak a munkának elvégzésére 6 munkanapon belül újból kiküldik.
(4) Élelmezési költség után semmiféle pótlékot, vagy kiegészítést engedélyezni nem lehet.
(5) Élelmezési költség címén csupán a tényleges kiadásainak megtérítését igényelheti az az alkalmazott, akinek részére a kiküldő hatóság a kiküldetés helyén kedvezményes ellátást biztosít.
7. § (1) A kiküldetéseknél az alkalmazott szállásköltség felszámítására jogosult.
(2) Az alkalmazott kiküldetése során az alkalmazó hatóság által fenntartott hivatali vendégszobát, ennek hiányában közületi szállodát tartozik igénybe venni.
(3) A hivatali vendégszoba igénybevétele esetén felszámítható szállásköltség mérve tekintetében a vendégszobát fenntartó hatóság által megállapított összeg az irányadó, ezt a kiküldött igazolni köteles.
(4) Közületi szálloda igénybevétele esetén az alkalmazott a szállásdíjat a Nyomtatványellátó Vállalatnál igényelhető és a kiküldő hatóság vezetője által aláírt utalvánnyal egyenlíti ki. Az utalvány elszámolásakor a közületi szálloda az alkalmazott által igénybevett szobának a rendes díjszabás szerinti árát, legfeljebb azonban Budapesten 28 Ft-ot, városokban 23 Ft-ot, községekben 16 Ft-ot számít fel.
(5) Ha az alkalmazottnak sem hivatali vendégszoba, sem közületi szálloda a rendelkezésére nem áll és ezért magánszállodában száll meg, vagy egyéb magánszállást vesz igénybe, szállásköltség címén városokban 12 Ft, községekben 10 Ft szállásköltség felszámítására jogosult.
(6) Ha az alkalmazott egy helységben 30 napnál hosszabb ideig teljesít kiküldetést, magánszállás igénybevétele esetén a 31. naptól kezdődően napi 10 Ft szállásköltség felszámítására jogosult.
(7) Az (5), illetőleg (6) bekezdés alapján felszámítható szállásköltségről az alkalmazottnak nyugtával elszámolni nem kell.
8. § (1) A helyettesítés céljából az állomáshelytől 10 km-nél távolabb fekvő más helységbe ideiglenesen kirendelt alkalmazottakat élelmezési költség és szállásköltség helyett kirendelési díj illeti meg.
(2) A kirendelési díj összege nős alkalmazottaknál napi 3 Ft, nőtlen alkalmazottaknál napi 4 Ft.
(3) A kirendelési díj félhavonként utólag folyósítható.
III. FEJEZET
Utazási költség, fuvarpénz
9. § (1) A kiküldetéseknél az alkalmazott a felmerült utazási költséget felszámíthatja.
(2) Vasúton vagy hajón történő utazásnál előadói, valamint ezzel egyenértékűnek tekinthető és ennél magasabb munkakörbe soroltak a II. osztályt, egyéb alkalmazottak pedig a III. osztályt vehetik igénybe.
(3) Gyorsvonati II. osztályt a 38/1950. (I. 29.) MT rendelet mellékletében 6. kulcsszámmal bezárólag felsorolt, illetőleg ezekkel azonos elbírálás alá eső munkakört betöltő vezető alkalmazottak vehetnek igénybe.
(4) A II. osztály, illetve a gyorsvonati II. osztály igénybevételére jogosult alkalmazottak körét az egyes minisztériumok (országos főhatóságok) tekintetében az illetékes miniszter (országos főhatóság vezetője) határozza meg. Ha a gyorsvonat II. osztálya igénybevételére jogosult kíséretében más alkalmazott is utazik, a hivatalvezető a II. osztály igénybevételét részére is engedélyezheti.
(5) Azok az alkalmazottak, akiknek az államvasutak vonalain félárújegy váltására jogosító arcképes igazolványra van igényük, tekintet nélkül arra, hogy az arcképes igazolványt kiváltották-e vagy sem, csak azt a menetdíjat számíthatják fel, amelyet az említett igazolvány alapján kell fizetni. Csak a kedvezményes menetdíjat számíthatják fel azok az alkalmazottak is, akik kiküldetéseik alkalmával olyan közlekedési vállalatok vonalain utaznak, amely vállalatok az államvasúti arcképes igazolvány alapján utazási kedvezményt biztosítanak.
(6) Ha a kiküldetés helye gyorsvonattal (sebesvonattal, sínautóval), illetőleg közúti közlekedési eszközzel (villamosvasút, autóbusz stb.) vagy helyiérdekű vasúttal gazdaságosabban érhető el, mint személyvonattal vagy hajóval, az alkalmazott ezeket a közlekedési eszközöket köteles igénybe venni. Különvonat használatát csak a közlekedés- és postaügyi miniszternek a pénzügyminiszterrel egyetértésben adott hozzájárulása alapján lehet engedélyezni.
(7) Repülőgép igénybevételét - a közlekedés- és postaügyi miniszter által a pénzügyminiszterrel egyetértésben kijelölt útvonalakon - a hivatalvezető engedélyezheti.
(8) Az alkalmazott vasúti utazásnál hálófülkét akkor vehet igénybe, ha az éjszakai utazással munkaidőt és kiküldetési költséget takarít meg.
(9) Az alkalmazott távolsági autóbuszt vehet igénybe, ha a kiküldetés helyét vonattal csak többszöri átszállással, nagyobb kerülővel, illetőleg hosszabb idő alatt tudná elérni, míg autóbusz igénybevételével a kiküldetés időtartamát megrövidítheti.
(10) A drágább közlekedési eszköz (repülőgép, gyorsvonat, autóbusz, valamint hálófülke) igénybevételének a jogosultságát a kiküldő hatóság főnöke az útiszámlán igazolni köteles.
(11) A kiküldetések alkalmával utazási költséget nem számíthatnak fel azok az alkalmazottak, akik az igénybevett közlekedési eszközön való utazásra jogosító szabadjeggyel vagy díjmentes utazásra jogosító igazolvánnyal, illetőleg szolgálati bérletjeggyel rendelkeznek.
10. § (1) Az alkalmazott a kiküldetése esetén tengelyen (motorkerékpár, kocsi, bérkocsi) megtett utakért fuvarpénz megtérítését igényli, ha a kiküldetés helye a menetrendszerű közlekedési eszközzel nem érhető el.
(2) Az előző bekezdés alapján kilométerenként fuvarpénz címén 1,60 Ft számítható fel.
(3) Ha ugyanarra a helyre és ugyanabban az időben egynél több alkalmazott utazik, az alábbi mérvű fuvarpénz felszámításának van helye:
a) két alkalmazott utazása esetén személyenként a fuvarpénz feleösszege,
b) három vagy ennél több alkalmazott utazása esetén személyenkint a fuvarpénz egyharmada.
(4) A tengelyen megtett út távolságát a közlekedés- és postaügyi miniszter által kiadott távolsági térképek alapján kell megállapítani. Kiindulási, illetőleg érkezési pontként az állomáshelyek és a kiküldetés helyének a távolsági térképen feltüntetett középpontjait kell tekinteni.
(5) Ha a tengelyen megtett út hosszát a távolsági térkép nem tünteti fel, ezt az alkalmazott igazolni köteles (községi előljáróság, államépítészeti hivatal, hivatalfőnök megfelelő igazolásával).
(6) A közlekedési eszköz hiányában gyalog megtett útért kilométerenként 40 fillér számítható fel.
11. § (1) Ha az alkalmazott hivatali közlekedési eszközt használ, fuvarpénzt vagy díjátalányt nem számolhat el.
(2) Ha az alkalmazott a kiküldetés alkalmával bármilyen közlekedési eszközzel vagy gyalog naponként 4 kilométernél rövidebb utat tesz meg, fuvarpénzt nem számíthat fel. Ez nem érinti a 13. § (1) bekezdésének alkalmazását.
(3) Gyalog megtett útból naponként legfeljebb 15 km, fogatos járművön legfeljebb 50 km, motorkerékpáron 150, gépkocsin pedig legfeljebb 250 km távolságot lehet felszámítani.
(4) Idegen hatóság által rendelkezésre bocsátott gépkocsi használatáért csak az érdekelt hatóság részéről megállapított térítési díj számítható fel. A térítés összegét az alkalmazott hitelt érdemlően igazolni köteles. Ebben az esetben is alkalmazni kell a 10. § (3) bekezdésének rendelkezéseit.
12. § (1) Ha az alkalmazott rendes munkáját bizonyos területek rendszeres bejárása útján végzi, és ez alkalommal saját kerékpárját vagy motorkerékpárját használja, részére kerékpár használata esetén havi 10 Ft, motorkerékpár után havi 30 Ft térítendő meg. Szolgálati útra a motorkerékpár használóját a szükséges üzemanyaggal a kiküldő szerv köteles ellátni.
(2) Ha az alkalmazott rendes munkájához bizonyos területek rendszeres bejárása útján végzi és ez alkalommal hivatalos járművet használ vagy a terület bejárását gyalog végzi, ezért térítésben nem részesülhet.
(3) Az Országos Munkabér Bizottság a Posta alkalmazottai részére a kerékpár használatáért fizetendő térítést a közlekedés- és postaügyi miniszterrel, valamint a pénzügyminiszterrel egyetértésben az (1) bekezdéstől eltérően is szabályozhatja.
13. § (1) Budapest főváros közigazgatási területén és a többi városok belterületén teljesített hivatalos utak alkalmával az alkalmazottak vasút, villamosvasút, autóbusz és fogaskerekű vasút viteldíjának megtérítését igényelhetik, ha a közlekedési eszköz használata a munkaidő gazdaságos kihasználása szempontjából indokolt volt. Autóbuszt csak halaszthatatlanul sürgős esetekben lehet igénybe venni és Budapest területén ezenkívül abban az esetben is, ha a kirendelés helye villamosvasúttal vagy vasúttal nem közelíthető meg.
(2) Viteldíj megtérítésének nincsen helye abban az esetben, ha az alkalmazott hivatalos gépkocsit vesz igénybe, illetőleg, ha a helyi közlekedési eszközökre szabadjeggyel vagy díjmentes utazásra jogosító igazolvánnyal rendelkezik.
14. § Város vagy község belterületén megtett út után - a 13. §-ban említett esetet kivéve - fuvarpénz felszámításának helye nincs.
15. § (1) Ha az alkalmazott kiküldetése alkalmával 8 kg-nál nehezebb vagy terjedelmes hivatalos csomagot visz magával és emiatt bérkocsit kénytelen igénybe venni, a kiindulási ponttól a közlekedési eszköz állomásáig, onnan a lakásig (szállásig, a kirendelés helyszínére), valamint a csatlakozó állomásokon az egyik állomástól a másik állomásig megtett út után bérkocsidíjat számíthat fel. Ennek mérve: 2 km-t meg nem haladó távolság esetén az 1 km-re járó mindenkori fuvarpénz háromszorosa, nagyobb távolság esetén pedig annak ötszöröse. A külön megtett utak esetében a távolságok külön-külön veendők számításba.
(2) Ha a kiküldetés helye a menetrendszerinti közlekedési eszközzel csak részben közelíthető meg, és az alkalmazott az út hátralévő részét kerékpáron vagy motorkerékpáron teszi meg, az annak szállításával igazoltan felmerülő poggyászviteldíjat felszámíthatja.
16. § Azok az alkalmazottak, akiknek valamely közlekedési eszköz vonalain félárújegy váltására jogosító arcképes igazolványra igényük van, az igazolványért fizetendő térítési díjnak általuk viselendő részét a közlekedési eszköz első hivatalos igénybevétele alkalmával felszámíthatják.
IV. FEJEZET
A kiküldetésekkel kapcsolatos egyéb rendelkezések
17. § (1) Ha a kiküldött alkalmazott a kiküldetés időtartama alatt megbetegszik, a kiküldetést teljesíteni képtelen és betegsége folytán állomáshelyére visszatérni nem tud, a kiküldő hatóság köteles a beteg alkalmazott orvosi vizsgálatát végző hatósági vagy betegbiztosító intézeti orvos véleményének figyelembevételével az alkalmazott lakóhelyére való visszaszállításáról gondoskodni. Ebben az esetben az alkalmazott a részére szabályszerűen felszámítható kiküldetési költségek megtérítésére a lakóhelyére való visszaszállításáig, illetőleg visszatértéig tarthat igényt.
(2) Ha az alkalmazottat a kiküldetés tartama alatt a kiküldetés helyére áthelyezik, kiküldetési illetményekre az áthelyezési rendelet kézbesítését követő naptól igénye nincsen.
(3) Ha az alkalmazott szabadságidejét állomáshelyén, illetőleg lakóhelyén kívül töltötte, és a szabadság tartama alatt állomáshelyére visszarendelik, az ezzel kapcsolatban felmerülő utazási költségeket felszámíthatja. Ha a szabadságidő tartamára választott tartózkodási helyére még visszatér, a visszautazás költségei is megilletik. Az állomáshelyen, illetőleg lakóhelyen eltöltött időre élelmezési költség és szállásköltség nem számítható fel.
(4) A kiküldetéseket úgy kell beosztani, hogy azok lehetőleg munkanapokon legyenek teljesíthetők.
(5) Több napra terjedő kiküldetés esetén az alkalmazott köteles állomáshelyére naponta visszatérni abban az esetben, ha a napi hivatalos működés ellátása után 1 órai utazással állomáshelyére még este 20 óra előtt visszatérhet és ily módon az utazási költségek figyelembevétele után is a kiküldetési költségekben megtakarítás érhető el.
(6) Az alkalmazott - egyes kivételes esetektől eltekintve - nem kötelezhető arra, hogy kiküldetését reggel 6 óra előtt megkezdje.
18. § (1) A kiküldött alkalmazott részére az előreláthatólag felmerülő kiküldetési költségeket meg nem haladó összegű útielőleg utalványozható.
(2) A már beterjesztett útiszámlára útielőleget utalványozni nem lehet.
(3) Az alkalmazott köteles a kiküldetést az útielőleg felvétele után 8 napon belül megkezdeni. Ellenkező esetben a felvett útielőlegét haladéktalanul vissza kell fizetnie.
V. FEJEZET
A kiküldetési költségek átalányozására vonatkozó rendelkezések
19. § (1) A havonta rendszeresen kiküldetést teljesítő alkalmazottak részére az illetékes miniszter javaslatára a pénzügyminiszter elszámolás kötelezettsége nélkül élelmezési költség és fuvarpénzátalányt engedélyezhet.
(2) Az élelmezési költségátalány alapjául a kiküldetésben havonként szükségszerűen eltöltendő napokat lehet figyelembe venni. Az élelmezési költség megállapításánál 20 Ft-ot, szállásköltség címén pedig 8 Ft-ot kell alapul venni.
(3) A kiküldő hatóság az élelmezési költségátalányban részesülő alkalmazottakról nyilvántartást köteles vezetni. A nyilvántartás adatai alapján 3 hónaponként ellenőrizni kell, hogy az átalányban részesülő alkalmazott az elmúlt 3 hónap alatt hány napon volt kiküldetésben. Amennyiben az érdekelt alkalmazott betegsége vagy szabadsága miatt élelmezési költségátalány megállapításánál alapul vett napok számánál kevesebbet töltött el kiküldetésben, a következő időszakra járó átalány összegéből a mulasztott napokra eső hányadot le kell vonni.
(4) Az olyan alkalmazottak részére, akik kiküldetésük során rendszeresen tengelyen kénytelenek utazni, fuvarpénzátalányt lehet engedélyezni. A fuvarpénzátalány összege nem haladhatja meg az alkalmazott által egy-egy hónapban előreláthatólag megteendő út és az 1 km-re eső fuvarpénz 50%-ának szorzatát. Nem lehet fuvarpénzátalányt engedélyezni olyan alkalmazott részére, aki kiküldetése alkalmával hivatalos gépkocsit vagy fogatos járművet vehet igénybe.
(5) A pénzügyőrség tagjait saját szakaszuk területén teljesített kiküldetéseik után kiküldetési költségek, illetőleg átalányok nem illetik meg.
(6) A jelen rendelet hatálybalépése előtt engedélyezett átalányok folyósítását be kell szüntetni. Új átalányt csak a jelen rendelet alapján lehet engedélyezni. Új átalány megállapításáig az eddig engedélyezett átalányokat előlegként kell folyósítani.
20. § (1) Vasúton, hajón, vagy távolsági autóbuszon ingyenes utazásra jogosító szolgálati bérletjegyek váltását a közlekedés- és postaügyi miniszter a pénzügyminiszter és az illetékes miniszter kiküldöttjéből álló bizottság engedélyezi.
(2) Szolgálati bérletjegy csak olyan alkalmazott részére engdélyezhető, aki havonta legalább 8 alkalommal rendszeres kiküldetést teljesít. A bizottságnak figyelemmel kell lennie arra, hogy csak nagyobb területet hivatalból beutazni köteles alkalmazottak kaphassanak szolgálati bérletjegyet.
(3) Nem kaphat bérletjegyet olyan alkalmazott, akinek szolgálati beosztása folytán bármilyen közlekedési eszköz rendelkezésére áll. Ha a vasúti bérletjeggyel ellátott alkalmazott hivatali beosztásában olyan változás áll be, amelynek következtében vasúti bérletjegyének használata nem indokolt, a bérletjegyet be kell vonni és az államvasutak igazgatósága útján annak az alkalmazottnak a részére kell érvényesíttetni, aki a bérletjegyben feltüntetett útvonalon a kiküldetést a jövőben ellátni köteles.
VI. FEJEZET
Az átköltözködési költségek megtérítésére vonatkozó rendelkezések
21. § Átköltözködési költségek megtérítésére a szolgálati érdekből más állomáshelyre áthelyezett, illetőleg kinevezett alkalmazottnak van igénye.
22. § (1) Az áthelyezéseket az elkerülhetetlenül szükséges esetekre kell korlátozni.
(2) Az áthelyezési rendeletben fel kell tüntetni, hogy az áthelyezés az alkalmazott kérelmére, vagy a szolgálat érdekében történt-e, továbbá azt is, hogy az áthelyezett mikor köteles új szolgálati helyén jelentkezni.
23. § (1) A tényleges szolgálattételre visszarendelt ideiglenesen nyugalomba helyezett alkalmazott részére csak akkor lehet átköltözködési illetményeket engedélyezni, ha nem a lakóhelyén kap tényleges szolgálati beosztást.
(2) Nincsen igénye átköltözködési illetményekre annak az alkalmazottnak, aki nem lakik állomáshelyén és lakóhelyére helyezik át.
24. § (1) Átköltözködések alkalmával a szolgálati érdekből áthelyezett alkalmazott az alább felsorolt átköltözködési költségek megtérítésére tarthat igényt:
a) utazási költség,
b) fuvarpénz,
c) arcképes igazolvány térítési díj,
d) átköltözködési átalány,
e) szállítási költség,
f) különélési díj.
(2) Az alkalmazott, továbbá a vele átköltözködött, családi pótlékban részesülő családtagok után tényleg felmerült utazási költségek felszámíthatók.
(3) A tengelyen megtett utakért az az alkalmazott, aki saját személyén kívül legfeljebb két utazási költség felszámítására jogosult családtaggal költözik át, a jelen rendelet 10. § (2) bekezdésében meghatározott összegű fuvarpénzt, a kettőnél több ilyen családtaggal átköltözködés esetén másfélszeres fuvarpénzt számíthat fel.
(4) Ha az alkalmazott saját személyére szóló államvasúti arcképes igazolvány térítési díját, illetőleg a MÁV közlekedési vállalat által nyújtott utazási kedvezményre jogosító igazolvány kiállítási díját a naptári év folyamán még nem számította fel, ezeket a díjakat az átköltözködés alkalmával felszámíthatja, feltéve, hogy az átköltözködés az említett vállalatok vonalainak igénybevételével történt.
(5) A jelen rendelet 9. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat az átköltözködés alkalmával tett utazásoknál is megfelelően alkalmazni kell.
25. § Átköltözködési átalány az alkalmazott ingóságainak csomagolásával és azoknak a vasúti, vagy hajóállomáshoz és onnan lakásba való szállításával járó összes kiadások fedezésére szolgál.
26. § (1) Az alkalmazottat a (2) bekezdésben megállapított összegű átköltözködési átalány csak abban az esetben illeti meg:
a) ha nős, férjezett, vagy családi pótlékban részesül és hivatalfőnöke igazolja, hogy ingóságait régi állomáshelyéről (lakóhelyéről) új állomáshelyére (lakóhelyére) átszállította,
b) ha a hajadon, nőtlen ugyan, de igazolja, hogy új állomáshelyére legalább egy szoba bútort átszállított.
(2) Az alkalmazottat az (1) bekezdésben foglalt feltételek mellett az alábbi összegű átköltözködési átalány illeti meg:
a) azt az alkalmazottat, aki nem részesül családi pótlékban - 300 Ft
b) legfeljebb két családi pótlékban részesülő alkalmazottat - 600 Ft
c) három, vagy több családi pótlékban részesülő alkalmazottat - 900 Ft
(3) Ha az alkalmazottat ugyanannak az állomáshelynek külterületére, onnan belterületre, vagy 10 km-nél nem távolabb fekvő állomáshelyre helyezik át, az átköltözködési átalány fele összegére tarthat igényt.
27. § (1) Az átköltözködéseknél általában azt a költséget lehet felszámítani, amibe az ingóságoknak vasúton, vagy hajón történő átszállítása került.
(2) Ha az átköltözködés a vasúti, vagy hajó közlekedés hiánya, illetőleg időleges szünetelése miatt csak tengelyen bonyolítható le, az alkalmazott a tengelyen szállítás igazolt költségét és az átköltözködési átalányt felszámíthatja.
(3) A (2) bekezdésben említett esetben az alkalmazott, ha legfeljebb 3 családi pótlékban részesülő családtagja van, egy darab 3 tonnás tehergépkocsi, ha négy vagy több családtag után kap családi pótlékot, két darab 3 tonnás tehergépkocsi hivatalos fuvardíjának felszámítására jogosult.
(4) Ha az alkalmazott az ingóságait nem az ((1) bekezdésben megjelölt közlekedési eszközön, hanem más módon szállíttatja át, csupán a fuvardíjtáblázatból megállapítható szabályszerű vasúti, illetőleg hajó szállítási költséget és az átköltözködési átalányt számíthatja fel akkor is, ha az átszállítás költsége a vasúton, vagy a hajón való szállítás költségénél magasabb volt.
28. § A jelen rendeletnek az átköltözködési költségekre vonatkozó rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell a korábban közszolgálatban nem állott, elsőízben kinevezett, illetőleg más tárcához kinevezett nős, férjezett vagy családos alkalmazott ingóságainak átszállításával kapcsolatban is.
29. § Házastársak együttes áthelyezése esetén átköltözködési költséget csak az egyik házastárs számíthat fel.
30. § (1) Szállítási költség címén a biztosítási díjak kivételével az átköltözködés alkalmával szállított ingóságoknak, valamint azok csomagolásához használt anyagoknak és az esetleg igénybevett bútorszállító kocsinak a régi állomáshelyről az új állomáshelyre szállításával felmerült és hivatalos fuvarlevéllel igazolt költségeik számíthatók fel. Az alkalmazottnak legfeljebb 100 q igazolt összsúly után van igénye a szállítási költségek megtérítésére.
(2) Az alkalmazott az (1) bekezdésben említett költségeken felül felszámíthatja még az üres csomagoló eszközök és bútorszállító kocsi régi állomáshelyre vasúton, vagy hajón történő egyszeri visszaszállításának igazolt költségeit.
(3) Az a nőtlen, hajadon alkalmazott, akinek kizárólag személyi poggyásza van, legfeljebb 200 kg súlyú poggyász vasúti szállítási díját, továbbá a jelen rendelet 15. §-ának (1) bekezdésében meghatározott összegű bérkocsi viteldíját számíthatja fel.
31. § (1) A szolgálati érdekből áthelyezett alkalmazott részére a 26. § értelmében átköltözködési előleg utalványozható.
(2) A már beterjesztett útiszámlára átköltözködési előleget utalványozni nem lehet.
(3) A felvett átköltözködési előleget az alkalmazott visszafizetni köteles, ha az előleg felvételétől számított 30 napon belül új állomáshelyére át nem költözködött.
32. § (1) Azokat a szolgálati érdekből áthelyezett nős, férjezett vagy családos alkalmazottakat, akiknek új állomáshelyükön lakásuk nincsen és ebből az okból családjuktól külön élni kényszerülnek, a különélés költségeinek fedezésére a rendszeres illetményekkel egyidejűleg utólag folyósítható a (2) bekezdésben megállapított különélési díj illeti meg.
(2) A különélési díj havonként 300 Ft.
(3) A különélési díj az új állomáshelyen szolgálattételre jelentkezés napjától kezdődőleg addig az időpontig illeti meg az áthelyezett alkalmazottat, amíg az új állomáshelyen lakást nem kapott. Hat hónapon túl azonban különélési díj nem folyósítható.
(4) Nem tarthat igényt különélési díjra az alkalmazott arra az időre, amelyre az új állomáshelyéről történt hivatalos kiküldetése folytán élelmezési költségben részesül. Minden kiküldetésben töltött nap után a különélési díjat egyharmincad résszel csökkenteni kell.
(5) A különélési díjat csak abban az esetben lehet engedélyezni, ha az alkalmazott hiteltérdemlően igazolja, hogy az új állomáshelyen lakást igényelt, de nem kapott és ezért családja az új állomáshelyre átköltöztethető nem volt.
(6) Különélési díj helyett legfeljebb hat hónapon át az igazolt utazási költség térítendő meg akkor, ha a szolgálati érdekből áthelyezett alkalmazott családjához naponta hazatér. Az utazási költség megtérítése esetén különélési díj nem folyósítható.
(7) A fegyveres testület tagjait, amennyiben - önköltségi ár megtérítése ellenében - élelmezésben részesülnek, a különélési díj felszámítására előírt feltételek fennforgása esetén napi 4 Ft különélési díj illeti meg. Ha az alkalmazott új állomáshelyén ingyenes elszállásolásban is részesül, részére különélési díj nem folyósítható.
33. § (1) Az átköltözködési költségek megtérítésével kapcsolatban a közös háztartásban élő feleség családi pótlékban részesülő családtagnak tekintendő akkor is, ha az alkalmazott utána családi pótlékot nem kap.
(2) Az átköltözködési költségek megtérítése szempontjából családosnak kell tekinteni azt az alkalmazottat, aki valamely családtagja után családi pótlékban részesül.
VII. FEJEZET
Vegyes rendelkezések
34. § (1) A kiküldetések és átköltözködések alkalmával felszámítható költségekről útiszámlát kell benyújtani.
(2) Az útiszámlában kell felszámítani a jelen rendelet alapján felszámítható kiküldetési költségeken felül a kiküldetésekkel kapcsolatban esetleg felmerült egyéb költségeket is (távbeszélődíj, garage-díj).
(3) A kiküldő hatóságok vezetői olyan nyilvántartást kötelesek vezetni, amelyből megállapítható, hogy az egyes alkalmazottak részére milyen rendszeres és milyen esetenkénti kiküldetést engedélyeztek. A rendszeres kiküldetésre vonatkozó nyilvántartásban fel kell tüntetni az élelmezési költség és fuvarpénzátalány összegét is, továbbá, hogy az alkalmazott részére a hatóság vasúti bérletjegyet biztosította-e.
35. § (1) A kiküldetési, különélési és átköltözködési költségmegtérítést annak az alcímnek "Kiküldetési és átköltözködési költségek" elnevezésű alrovata terhére kell elszámolni, amely alcímnek terhére a kiküldött alkalmazott illetményeit is folyósítják.
(2) Ha az alkalmazott idegen tárca, hatóság érdekében teljesít kiküldetést, a felmerült kiküldetési költségeket is az (1) bekezdésben megjelölt alrovat terhére kell elszámolni, az idegen tárca azonban az elszámolt kiküldetési költségeket megtéríteni köteles.
36. § (1) Az útiszámlát a kiküldetés, illetőleg átköltözködés befejezésének napjától számított nyolc (8) napon belül felülvizsgálat, illetőleg érvényesítés végett a kiküldő hatósághoz kell benyújtani. Az útiszámlához csatolni kell a felszámított költségek jogosságának elbírálásához szükséges igazolásokat.
(2) Több napon át teljesített kiküldetések alkalmával az útiszámlát a kiküldetés befejeztével, de legalább havonta egyszer a hónap utolsó napján kell benyújtani.
(3) Elkésve a benyújtott útiszámlák csak a kiküldő hatóság külön engedélyével érvényesíthetők.
(4) A felülvizsgálatnak ki kell terjednie arra, hogy a kiküldetési és átköltözködési költségmegtérítés felszámítása megfelel-e az érvényben lévő rendelkezéseknek, díjszabásoknak, a hivatalos távolságmutatónak stb., végül hogy az alkalmazott hivatalos kiküldetését valóban a leggazdaságosabban teljesítette-e.
(5) Ha az útiszámla egyes tételei az előbbi bekezdés szempontjából kifogás alá esnek, az útiszámla felülvizsgálatára jogosított hatóságnak a felszámítást kellő indokolással helyesbíteni és erről az alkalmazottat értesíteni kell.
(6) A felülvizsgált útiszámlát érvényesítési záradékkal kell ellátni. A záradékban fel kell tüntetni az útiszámla érvényesített végösszegét, a felvett előleg összegét, az ennek levonása után mutatkozó járandóság vagy térítmény összegét. A térítményt az útiszámla érvényesítésére vonatkozó értesítés kézhezvételétől számított 3 napon belül vissza kell fizetni.
(7) Amennyiben a kiküldött a visszafizetést elmulasztja, úgy a térítményt a legközelebb esedékes illetményéből le kell vonni.
37. § (1) Az alkalmazott részére járó kiküldetési és átköltözködési költségeket végrehajtás alá vonni, engedményezni, vagy elzálogosítani nem lehet.
(2) Az érvényesített útiszámla alapján az alkalmazottat megillető összegből közadó tartozás nem vonható le.
38. § (1) A kiküldetési és átköltözködési költségmegtérítések felszámításánál felmerülő vitás kérdésekben végső fokon az illetékes miniszter határoz.
(2) A pénzügyminiszter a szakszervezet meghallgatásával a jelen rendelet alapján felszámítható kiküldetési és átköltözködési költségek összegszerűségét, valamint a felszámítás módját a szükséghez képest módosíthatja.
39. § (1) Jelen rendelettel a közszolgálati alkalmazottak belföldi kiküldetési és átköltözködési illetményekre vonatkozó valamennyi korábbi rendelkezés, valamint a közületi alkalmazottak a belföldi hivatalos kiküldetés esetén történő megszállásának szabályozásáról szóló 192/1949. (V. 3.) MT határozat jelen rendelettel ellentétes rendelkezései hatályukat vesztik.
(2) A rendelet 7. § (4) bekezdésében meghatározott utalványrendszer bevezetésével, valamint az elszámolással kapcsolatos kérdéseket a belkereskedelmi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben szabályozza.
40. § Ez a rendelet 1950. évi szeptember hó 1. napján lép hatályba.
Dobj István s. k.,
a minisztertanács elnöke