1951. évi III. törvény

a büntető perrendtartásról[1]

I. FEJEZET

ALAPVETŐ ELVEK

A törvény célja

1. § E törvény célja az, hogy a büntető eljárás szabályozásával a Magyar Népköztársaság állami, társadalmi és gazdasági rendjének és intézményeinek, valamint a dolgozók jogainak védelmében biztosítsa a bűncselekmények üldözését, a dolgozó nép ellenségeinek megbüntetését s a dolgozóknak a szocialista társadalmi együttélés szabályaira való nevelését.

A személyi szabadság biztosítása

2. § (1) Büntető eljárást csak a törvény alapján és csak az ellen lehet indítani, aki bűncselekmény alapos gyanúja alatt áll.

(2) Személyi szabadságtól megfosztani senkit sem lehet a törvény által meghatározott eseteken kívül és más módon, mint azt a törvény megengedi.

(3) Az ügyész, a bíróságok és általában azok a hatóságok, amelyek a törvény értelmében jogosultak a személyi szabadság elvonására vagy korlátozására, kötelesek ügyelni arra, hogy a hatáskörükbe tartozó eljárás során senkivel szemben se alkalmazzanak a személyi szabadságát érintő olyan intézkedést, amely törvényellenes; ilyen sérelem esetében pedig haladéktalanul intézkedni kötelesek annak megszüntetése iránt.

(4) Bűncselekmény miatt más büntetést, mint azt, amelyet törvényes hatáskörben lefolytatott törvényes eljárás során szabtak ki, alkalmazni nem lehet.

Terhelő és mentő körülmények figyelembevétele

3. § A terhelő és mentő, valamint a büntetést súlyosbító és enyhítő körülményeket a hatóságok kötelesek az eljárás minden szakaszában figyelembe venni és kideríteni.

Bizonyítékok

4. § (1) A büntető eljárás során eljáró hatóság alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincs kötve és szabadon felhasználhat minden bizonyítékot, amely a tényállás kiderítésére alkalmas lehet.

(2) A terhelt beismerése egymagában egyéb bizonyítási eszközök alkalmazását feleslegessé nem teszi.

Büntető eljárás kizárása

5. § (1) Büntető eljárást nem lehet indítani, a már megindított büntető eljárást pedig az ügy bármely szakában meg kell szüntetni, illetőleg felmentő ítélettel kell befejezni:

1. ha a terhelt cselekménye nem bűncselekmény;

2. ha a büntető törvény szerint a büntethetőséget kizáró vagy megszüntető körülmény áll fenn.

(2) A kivételeket ez a törvény határozza meg [90. § (3) bek., 133. § (2) bek., 145. § (3) bek., 214. § (3) bek., 229. §, 230. § (2) bek.]

Többszöri eljárás tilalma

6. § Már jogerősen elbírált bűncselekmény miatt ugyanazon személy ellen újabb büntető eljárásnak - a perújítás és a törvényesség érdekében használt perorvoslat esetét kivéve - nem lehet helye.

Nyilvánosság

7. § (1) A bíróságok tárgyalásai nyilvánosak.

(2) A bírósági tárgyalásról a nyilvánosságot csak bírósági határozattal lehet kizárni és csak abban az esetben, ha ez államtitok, katonai vagy hivatali titok megőrzése végett vagy erkölcsi okból feltétlenül szükséges.

Az anyanyelv használatának biztosítása

8. § Az eljárás nyelve magyar. A magyar nyelv nemtudása miatt senkit hátrány nem érhet. A magyarul nem tudó személy az eljárás egész folyamán mind szóban, mind írásban anyanyelvét használhatja.

Polgári és büntető perben hozott ítéletek viszonya

9. § (1) Ha polgári perben a büntetőbíróság által már jogerős ítélettel elbírált bűncselekmény polgári jogi következményei felől kell határozni, a büntetőbírói ítélet a polgári perben eljáró bíróságra is irányadó abban a kérdésben, hogy követtek-e el bűncselekményt és annak elkövetője a terhelt-e.

(2) Azt, hogy a terheltet bűnösnek kell-e kimondani és milyen bűncselekményben, a büntetőbíróság önállóan bírálja el akkor is, ha a polgári perben a bíróság már jogerős határozatot hozott.

II. FEJEZET

BÍRÓSÁGOK

Első- és másodfokú bíróságok

10. § (1) Elsőfokú bíróságok a járásbíróság és a megyei bíróság.

(2) Másodfokú bíróság a járásbírósághoz tartozó ügyekben a megyei bíróság, a megyei bírósághoz tartozó ügyekben pedig a Legfelsőbb Bíróság.

A bíróságok összetétele

11. § (1) A járásbíróság egy szakbíróból, mint elnökből és két népi ülnökből, mint tanácstagból álló háromtagú tanácsban jár el. A megyei bíróság, mint elsőfokú bíróság öttagú tanácsban jár el, amely egy szakbíróból, mint elnökből, továbbá egy szakbíróból és három népi ülnökből, mint tanácstagból áll.

(2) A másodfokú bíróság öttagú tanácsban bíráskodik, melynek elnöke egy szakbíró, tagjai: két szakbíró és két népi ülnök.

(3) Azt, hogy a bíróság mely esetekben jár el a népi ülnökök részvétele nélkül, a törvény külön rendelkezései határozzák meg.

12. § (1) Az eljárásban a szakbírókat és a népi ülnököket ugyanazok a jogok illetik meg és ugyanazok a kötelességek terhelik.

(2) A szakbírákra és a népi ülnökökre az együttalkalmazás tilalma szempontjából azonos szabályok irányadók.

(3) A törvény további rendelkezéseiben a bíró mind a szakbírót, mind a népi ülnököt jelenti.

Bírák kizárása

13. § Az ügy elintézéséből ki van zárva és abban mint bíró nem vehet részt:

a) aki az ügyben mint fél (37. §), sértett, illetőleg feljelentő, vagy mint ezek képviselője szerepel vagy szerepelt;

b) aki az ügyben nyomozó cselekményt teljesített;

c) aki a félnek, a sértettnek vagy ezek képviselőjének az 1950: II. tv. (a továbbiakban: Btá.) 29. §-ában megjelölt hozzátartozója;

d) akit az ügyben tanúként vagy szakértőként kihallgattak;

e) az, akitől az ügynek tárgyilagos vagy részrehajlás nélküli megítélése egyéb okból nem várható (elfogultság).

14. § Nem járhat el az ügyben az a járásbíróság, illetőleg az a megyei bíróság, amelynek elnöke a 13. § a) vagy c) pontja értelmében ki van zárva.

15. § Az ügy másodfokú elintézéséből ki van zárva az a bíró is, aki az ügy elsőfokú elintézésében résztvett.

16. § (1) A bíróság hivatalból ügyel arra, hogy az előző §-ok értelmében kizárt bíró az eljárásban ne vegyen részt.

(2) A bíró a bíróság elnökének köteles haladéktalanul bejelenteni, ha vele szemben kizárási ok forog fenn; a bejelentés elmulasztásáért vagy késedelmes teljesítéséért fegyelmi és anyagi felelősséggel tartozik.

(3) Kizárási ok esetén a kizárást a bíróság elnöke, a népi ülnökre pedig a tanács elnöke hivatalból kezdeményezi.

(4) A kizárási okot a fél és a sértett is bejelentheti. E bejelentésnek az eljárás bármely szakában helye van; a 13. § e) pontja alá tartozó okot azonban a fél vagy a sértett a tárgyalás megkezdése után csupán akkor érvényesítheti, ha nyomban valószínűsíti, hogy a bejelentés alapjául szolgáló tényről csak a tárgyalás megkezdése után szerzett tudomást és a tudomásszerzés után az okot nyomban bejelenti.

17. § Ha a bíró a reá vonatkozó kizárási okot maga jelentette be vagy maga is hozzájárult mellőzéséhez, a bíróság elnöke intézkedhetik más tanács, illetőleg bíró kijelölése iránt. Ilyen esetben a kizárás tárgyában külön határozatot hozni nem kell.

18. § (1) Ha a kizárás kérdését igazgatási ügykörben nem intézik el, ebben a tárgyban ugyanannak a bíróságnak másik tanácsa határoz.

(2) Ha ugyanannak a bíróságnak nincs olyan másik tanácsa, amelyre kizárási ok nem vonatkozik, vagy ha a kizárási ok a 14. § értelmében az egész bíróságra kiterjed, a kizárás kérdésében a másodfokú bíróság határoz.

(3) A kizárás kérdésében a bíróság nyilvános ülésben határoz. Döntés előtt meg kell hallgatni az ügyészt és - ha a bejelentést nem maga a bíró tette - be kell szerezni annak nyilatkozatát is.

(4) A kizárást kimondó határozat ellen fellebbezésnek nincs helye, a kizárás megtagadása miatt pedig csak abban a fellebbezésben lehet panaszt tenni, amely az ügy érdemében hozott határozat ellen irányul.

19. § (1) Az a bíró, aki a saját személyére vonatkozó kizárási okot maga jelentette be, bejelentésének elintézéséig az ügyben nem járhat el. Minden más esetben az érintett bíró tovább is eljárhat ugyan, de ha a 13. § a)-d) pontjai alá tartozó kizárási okról van szó, a bejelentés elintézéséig az ítélethozatalban nem vehet részt. Ez a korlátozás sem érvényesül, ha ugyanaz a fél vagy sértett ugyanabban az ügyben a kizárás megtagadása után tesz újabb bejelentést.

(2) Ha a terhelt, a sértett vagy ezek képviselője nyilvánvalóan alaptalanul tesz kizárásra irányuló bejelentést vagy ugyanabban az ügyben ugyanazon bíró ellen ismételten tesz alaptalan bejelentést, őt a kizárást megtagadó határozatban ezer forintig terjedhető pénzbírsággal lehet sújtani. A pénzbírság kiszabása miatt halasztóhatályú külön fellebbezésnek van helye.

20. § A 13-19. §-ok rendelkezéseit a jegyzőkönyvvezető kizárására is megfelelően alkalmazni kell.

21. § (1) A másodfokú bíróság által elrendelt bizonyítást lehetőleg olyan bíró vegye fel, aki az elsőfokú ítélet meghozatalában nem vett részt.

(2) A perújítás során lehetőleg ne járjon el olyan bíró, aki az alapügybeli ítélet meghozatalában résztvett.

Hatáskör

22. § (1) Az eljárás azok miatt a bűntettek miatt, amelyeknek elbírálását a 23. § nem utalja a megyei bíróság hatáskörébe, a járásbíróság hatáskörébe tartozik.

(2) A járásbíróság hatáskörébe tartozik az eljárás a jogszabállyal kifejezetten oda utalt kihágási ügyekben is.

23. § A megyei bíróság hatáskörébe tartozik az eljárás az alábbi bűntettek esetében:

a) a népek békéje ellen irányuló bűntett miatt, úgyszintén a Népköztársaság elleni bűncselekmények miatt, kivéve a gyülekezeten kívül szóval elkövetett izgatást és hírkoholást,

b) háborús és népellenes bűntettek miatt,

c) pénzhamisítás és hamis pénzzel elkövetett visszaélések miatt,

d) gyilkosság és szándékos emberölés miatt,

e) közellátás elleni bűntettek és árdrágítás bűntette miatt, ha azokra a törvény halálbüntetést állapít meg,

f) a devizagazdálkodás szabályait sértő bűntettek miatt,

g) abban az esetben, ha a cselekményre a törvény öt évig terjedhető börtönnél súlyosabb büntetést állapít meg:

a tervgazdálkodás érdekeit sértő,

a társadalmi tulajdon ellen irányuló,

az államtitok és hivatali titok megsértésével elkövetett bűntettek, továbbá

a hivatali bűntettek miatt,

h) az olyan bűntettek miatt, amelyekben az ügyész a legfőbb ügyész utasítása alapján a megyei bíróság előtt emel vádat.

Illetékesség

24. § (1) Az eljárásra az a bíróság illetékes, amelynek területén a bűncselekményt elkövették, még akkor is, ha a bűncselekmény eredménye máshol következett be.

(2) Ha a bűncselekményt több bíróság területén követték el, vagy ha az elkövetés helyét nem lehet megállapítani, az a bíróság illetékes, amely az ügyben korábban intézkedett (megelőzés). Ha azonban az elkövetés helye még a tárgyalás kitűzése előtt ismeretessé válik, az eljárást - a felek bármelyikének indítványára - az a bíróság folytatja, amelynek területén a bűncselekményt elkövették.

(3) Az eljárásra illetékes az a bíróság is, amelynek területén a terhelt lakik, ha az ügyész az ügyet elbírálás végett eléje terjeszti.

25. § (1) Külföldön elkövetett bűncselekmény esetén az a belföldi bíróság illetékes, amelynek területén az elkövető tartózkodik, vagy tartózkodási hely hiányában fogvatartják.

(2) Ugyanez áll akkor is, ha a bűncselekményt az ország határain kívül, de olyan helyen követték el, amely a belfölddel egy tekintet alá esik [Btá. 3. § (2) bek.].

26. § Külföldi hatóság által kért kiadatás ügyében (236. §) az eljárásra az a megyei bíróság illetékes, amelynek területén a kikért személy tartózkodik.

27. § Ha ugyanazt a személyt több bűncselekmény terheli és az eljárásra különböző bíróságok lennének illetékese, valamennyi bűncselekmény miatt az a bíróság jár el, amelyiknek hatásköre a legsúlyosabb bűncselekményre is kiterjed. Több azonos hatáskörű bíróság között a megelőzés dönt.

28. § (1) Több elkövető esetén az a bíróság, amelyik az elkövetők egyikére illetékes, a többi elkövetővel szemben is eljárhat, ha hatáskörét a cselekmény elbírálása nem haladja meg. Több ilyen bíróság között a megelőzés dönt.

(2) Az elkövetőre illetékes bíróság illetékessége a bűnpártolóra és az orgazdára is kiterjed.

29. § Az összes elkövetőket, úgyszintén a bűnpártolót és az orgazdát lehetőleg ugyanabban az eljárásban kell felelősségre vonni.

30. § Az elkobzásra és a vagyonelkobzásra irányuló külön eljárásra (229. §) az a bíróság illetékes, amely az elkobzás (vagyonelkobzás) alapjául szolgáló bűncselekmény elbírálására illetékes volna, ha pedig ezt nem lehet megállapítani, az a bíróság, amelyhez az ügyész az elkobzás (vagyonelkobzás) kimondása végett fordul.

Hatáskör és illetékesség vizsgálata

31. § A bíróság a tárgyalás megkezdéséig mind hatáskörét, mind illetékességét hivatalból vizsgálja.

32. § (1) A tárgyalás megkezdése után a hatáskör hiányát hivatalból kell figyelembe venni abból az okból, hogy az ügy a megyei bíróság hatáskörébe vagy külön eljárásra, illetőleg a katonai bíróság hatáskörébe tartozik; egyébként a hatáskör hiányát nem lehet figyelembe venni.

(2) A tárgyalás megkezdése után az illetékesség hiányát hivatalból kell figyelembe venni, ha jogszabály kizárólagos illetékességet állapít meg, egyébként az illetékesség hiánya egyáltalán nem vehető figyelembe.

Eljáró bíróság kijelölése

33. § (1) Jogerős határozatok folytán felmerült hatásköri vagy illetékességi összeütközés esetében, úgyszintén akkor, ha az illetékes bíróság kizárás miatt nem járhat el, az eljáró bíróságot az ügyész meghallgatása után ki kell jelölni.

(2) A kijelölés kérdésében a megyei bíróság határoz, ha az összeütközés kizárólag a területén lévő járásbíróságok közt merült fel, illetőleg a területén lévő járásbíróság kizárása esetében a területén lévő másik járásbíróság kijelölhető.

(3) Egyébként a kijelölés kérdésében a legfőbb ügyész meghallgatása után a Legfelsőbb Bíróság dönt. A Legfelsőbb Bíróság jelöli ki az eljáró bíróságot akkor is, ha az illetékességre irányadó körülmények nem állapíthatók meg.

34. § A Legfelsőbb Bíróság az eljárásra egyébként illetékes bíróság helyett a legfőbb ügyész indítványára azonos hatáskörű más bíróságot jelöl ki, ha ezt az ügy előkészítése, a bizonyítás felvételének megkönnyítése vagy a büntető eljáráshoz fűződő egyéb fontos érdek nyomatékosan indokolttá teszi.

Ügyek egyesítése és elkülönítése

35. § Azokat az ügyeket, amelyeknek együttes elintézése az eljárás tárgyára vagy az abban résztvevő személyekre tekintettel vagy egyéb okból célszerűnek mutatkozik, a 28-29. §-ok esetein kívül is egyesíteni lehet.

36. § Ha célszerűnek mutatkozik, az ügyek egyesítését mellőzni is lehet, illetőleg azokat el lehet különíteni. Elkülönítés esetén az iratokat ahhoz a bírósághoz kell áttenni, amely egyébként illetékes volna.

III. FEJEZET

Felek

A felek felsorolása

37. § Az eljárásban a felek: az ügyész, a magánvádló (fő- vagy pótmagánvádló) és a terhelt, továbbá polgárjogi igénye keretében a sértett (magánfél).

Az ügyész

38. § (1) A büntető eljárásban az ügyész kötelessége az, hogy a Népköztársaság állami, társadalmi és gazdasági rendjének, függetlenségének és biztonságának s a dolgozók jogainak védelmében a bűncselekményeket üldözze.

(2) A vád képviselete az eljárásban - magánvád (41. §) esetét kivéve - az ügyész feladata. Az ügyész a tárgyaláson és egyéb eljárási cselekményeknél a vád képviseletében akkor is jelen lehet, ha egyébként jelenléte a törvény értelmében nem kötelező: az ügy iratait az eljárás egész folyamán megtekintheti. A vádat képviselő ügyész az ügyben felmerülő minden lényeges kérdésben a bíróság döntése előtt indítványt tehet.

(3) Az ügyész addig, amíg a bíróság az elsőfokú ítélet meghozatala céljából vissza nem vonul (170. § (3) bek.), ha pedig az ügyet büntetőparanccsal intézik el, ennek kibocsátásáig a vádat elejtheti vagy módosíthatja. Mind a vád elejtését, mind annak módosítását indokolni köteles.

(4) Az államigazgatási szervek és az államhatalom helyi szervei az ügyész megkeresését teljesíteni kötelesek.

39. § (1) A 13. §-nak a bírák kizárására vonatkozó rendelkezését az ügyészekre a következő eltérésekkel kell alkalmazni:

a) az ügyészre nem kizáró ok az, hogy az ügyben nyomozó cselekményt végzett, vagy hogy az ügyben mint az ügyészség tagja egyébként eljárt,

b) az ügyésszel szemben kizárásra szolgál alapul az, ha az ügyben mint bíró közreműködött, vagy ha az ügyben eljáró bírónak a Btá. 29. §-ában megjelölt hozzátartozója.

(2) Az ügyész kizárása kérdésében az ügyészség vezetője, az utóbbinak kizárására nézve pedig a legfőbb ügyész határoz. A 16. § rendelkezéseit itt is megfelelően alkalmazni kell.

40. § (1) Az ügyész illetékességét annak a bíróságnak az illetékessége határozza meg, amely mellett működik. A legfőbb ügyész rendelkezése alapján azonban bármely ügyész az eljárás bármely szakában olyan ügyben is eljárhat, amelyre egyébként illetékessége nem terjedne ki.

(2) Sürgős esetben minden ügyész köteles a szükséges intézkedéseket saját illetékességi területén megtenni akkor is, ha nem illetékes. Az ilyen intézkedésekről az illetékes ügyészséget haladéktalanul értesíteni kell.

(3) Saját illetékességi területén kívül az ügyész eljárási cselekményt csak az illetékes ügyészség vezetőjének hozzájárulásával foganatosíthat, kivéve a halaszthatatlan sürgősség esetét, az eljárást azonban utólag az illetékes ügyészség vezetőjével ilyenkor is közölni kell.

(4) Azt az illetékességi összeütközést, amely az ugyanazon ügyészség területén működő ügyészek közt merült fel, az ügyészség vezetője dönti el. Egyébként az ügyészi illetékességi összeütközések esetében a legfőbb ügyész határoz.

A magánvádló (fő- és pótmagánvádló)

41. § (1) Könnyű testi sértés, becsületsértés és rágalmazás, magánlaksértés, levéltitok megsértése, valamint ingó vagy ingatlan dolog rongálása és tulajdon elleni kihágás esetében, ha a cselekmény magánindítványra üldözendő, a vádat mint főmagánvádló, a sértett képviseli.

(2) Ha az ügyész olyan cselekmény esetében, mely nem főmagánvádra üldözendő, a nyomozás teljesítését megtagadja (90. §), a nyomozást megszünteti (134. §), a vádat elejti [38. § (3) bek.], vagy a terheltet felmentő elsőfokú ítélet ellen fellebbezéssel (188. §) nem él, illetőleg az ilyen ítélet ellen bejelentett fellebbezését visszavonja [192. §, 193. § (3) bek.], a sértett mint pótmagánvádló, a vád képviseletét átveheti, kivéve, ha erről már korábban lemondott. Ha az ügyész a vád elejtését, a felmentő ítéletben való megnyugvást, illetőleg a fellebbezés visszavonását tárgyaláson jelenti be, a sértettnek nyomban, illetőleg a 189. § (1) bekezdésében megszabott idő alatt kell nyilatkoznia a vád képviseletének átvétele kérdésében. Ezeken az eseteken kívül a sértett a vonatkozó írásbeli értesítésnek - az ügyész határozata ellen bejelentett jogorvoslata esetén (136. §) a másodfokú ügyészi határozatnak - részére történt kézbesítésétől számított nyolc nap alatt veheti át a vád képviseletét. Értesítés hiányában a sértett a vád képviseletét az ügyész határozatának meghozatalától, illetőleg az ügyész nyilatkozatának megtételétől számított harminc nap alatt veheti át.

(3) Több sértett esetében megegyezésüktől függ, hogy melyikük járjon el magánvádlóként. Megegyezés hiányában a megelőzés, ha pedig ez nem állapítható meg, a bíróság döntése az irányadó.

(4) A magánvádló halála esetében helyébe harminc nap alatt a Btá. 29. §-ában megjelölt hozzátartozója léphet.

42. § A magánvádló az eljárásban mindazokat az indítványokat és nyilatkozatokat megteheti, amelyek a vád képviseletével együtt járnak: az ügy iratait bármikor megtekintheti. A vád elejtését vagy módosítását az eljárásnak a 38. § (3) bekezdésében meghatározott szakáig jelentheti be, de azt indokolni nem köteles.

43. § (1) Az ügyész az ügy iratait magánvád esetében is bármikor megtekintheti s a tárgyaláson megjelenhet.

(2) Az ügyész, ha a közérdek védelmében szükséges, a vád képviseletét a magánvádlótól az eljárás bármely szakában átveheti. Ebben az esetben a magánvádló a vád képviseletében csak akkor járhat el, ha az ügyész a vád képviseletétől utóbb eláll; egyébként a magánvádló a sértett jogait gyakorolja.

A magánfél

44. § (1) A sértett, mint magánfél, a terhelttel szemben a büntető eljárásban bármely bűncselekmény esetén érvényesítheti azt a polgári jogi igényét, amely a bűncselekmény folytán keletkezett, feltéve, hogy az igényt az elsőfokú tárgyalás megkezdéséig bejelenti.

(2) A sértett halála esetén a magánfél jogait örököse érvényesítheti.

(3) A magánfél a bíróságnál az ügy iratait megtekintheti, a tárgyaláson megjelenhet s polgári jogi igényének keretében indítványokat tehet.

(4) A sértettet, illetőleg örökösét az a körülmény, hogy magánfélként nem lépett fel, nem zárja el az elől, hogy polgári, jogi igényét egyéb törvényes úton érvényesítse.

A sértett és egyéb érdekeltek

45. § (1) A sértett, ha az eljárásban a 41. §, illetőleg a 44. § értelmében félként nem is szerepel, a bíróságnál az iratokat megtekintheti és a tárgyaláson megjelenhet.

(2) A félként nem szereplő az az érdekelt, akire a tárgyalás során hozandó határozat közvetlen kihatással lehet, a tárgyaláson megjelenhet, ott abban a körben, amelyben az eljárás őt is közvetlenül érinti, felszólalhat és indítványokat tehet.

A magánvádló, a magánfél, a sértett és egyéb érdekeltek képviselői

46. § (1) Az eljárásban a magánvádló, a magánfél, a sértett és az ügyben szereplő egyéb érdekelt [45. § (2) bek.] képviseletére jogosultak:

a) a meghatalmazott ügyvéd,

b) a törvényes képviselő,

c) meghatalmazás alapján a Btá. 29. §-ában megjelölt nagykorú hozzátartozó.

(2) Az, aki a tárgyaláson tanúként szerepel, a képviseletre nem jogosult.

A terhelt

47. § (1) Az, akivel szemben a büntető eljárást folytatják: terhelt, mégpedig mind a nyomozás során (gyanúsított), mind a vádirat benyújtását követően (vádlott), úgyszintén a jogerős büntető ítélet meghozatala után (elítélt).

(2) A terhelt azokat az indítványokat, egyéb előterjesztéseket és észrevételeket, amelyeket védekezése érdekében szükségesnek tart, az eljárás bármely szakában megteheti. Az ügy iratait a vádirat benyújtása után a bíróságnál és - ha ez az eljárás sikerét nem veszélyezteti - a nyomozás során is megtekintheti. A tárgyaláson és egyéb bírósági eljárási cselekmények foganatosításánál akkor is jelen lehet, ha ezt a törvény nem teszi kötelezővé.

(3) A terheltet minden olyan esetben, amikor a törvényben biztosított valamely jogát gyakorolhatja, erre figyelmeztetni kell.

A védő

48. § (1) A terhelt érdekében az eljárás bármely szakában védő járhat el.

(2) A védő lehet:

a) a meghatalmazott vagy a bíróság által kirendelt ügyvéd,

b) a járásbíróság előtt olyan cselekmény esetében, amelyre a törvény öt évi börtönnél nem súlyosabb büntetést rendel, a törvényes képviselő és meghatalmazás alapján a Btá. 29. §-ában megjelölt nagykorú hozzátartozó.

(3) A 46. § (1) bekezdése a védőre is megfelelően irányadó.

49. § (1) Védő részvétele a tárgyaláson kötelező, ha

a) a bűntettre a törvény öt évi börtönnél súlyosabb büntetést rendel;

b) a terhelt fiatalkorú, süket, néma vagy fogyatékos szellemi képességű személy;

c) a terhelt biztonsági őrizetbehelyezésének kérdésében kell határozni.

(2) Ha a terheltnek megbízott védője nincs és a védelem kötelező, a tanács elnöke hivatalból védőt rendel ki.

(3) A bíróság a kötelező védelem esetein kívül is védőt rendelhet, ha ez a terhelt érdekében szükséges. Ilyen intézkedésnek helye van akár hivatalból, akár a terheltnek, törvényes képviselőjének vagy a Btá. 29. §-ában megjelölt hozzátartozójának kérelmére.

(4) Több terhelt részére közös védőt csak akkor lehet kirendelni, ha érdekeik nem ellentétesek.

(5) A bíróság indokolt esetben védőt az eljárásnak a tárgyalást megelőző szakában is kirendelhet. Ha a terhelt ideiglenes biztonsági őrizetben van, a védelem az eljárásnak a tárgyalást megelőző szakában kötelező.

50. § (1) Azokban az esetekben, amelyekben védő kirendelése szükséges, a védőt az e célra összeállított jegyzékbe felvett ügyvédek közül az eljáró tanács elnöke rendeli ki. A kirendelt védő felmentését csak fontos, okból kérheti.

(2) Nem lehet védőül kirendelni:

a) a sértettet, a terheltnek vagy a sértettnek, a Btá. 29. §-ában megjelölt hozzátartozóját;

b) azt, aki az ügyben nyomozó cselekményt végzett vagy mint bíró, ügyész vagy a sértett képviselője eljárt, avagy általában olyan magatartást tanúsított, amely a terhelt érdekével ellenkezik.

(3) Az elsőfokú tárgyalásra kirendelt védő a védelmet, a fellebbezési eljárásban ellátni nem köteles, kivéve, ha a másodfokú bíróság és az ügyben eljárt elsőfokú bíróság székhelye azonos.

(4) A védő kirendelése hatályát veszti, ha a terhelt védelméről megbízás útján gondoskodnak (51. §).

51. § (1) Védőt elsősorban a terhelt bízhat meg. Ha a terhelt ilyen megbízást nem ad, védő megbízásáról törvényes képviselője, vagy a Btá. 29. §-ában megjelölt nagykorú hozzátartozója gondoskodhatik.

(2) A terhelt a megbízást mind az általa, mind a más által megbízott védőtől megvonhatja.

52. § (1) A védő a terhelt érdekében az eljárás bármely szakában szóval vagy írásban indítványokat és egyéb előterjesztéseket tehet. Az ügy iratait a bíróságnál és - ha az eljárás sikerét nem veszélyezteti - a nyomozás során is megtekintheti.

(2) Azokat a határozatokat, amelyek ellen fellebbezésnek van helye, a védővel is közölni kell.

IV. FEJEZET

BIZONYÍTÁSI ESZKÖZÖK

Bizonyítási eszközök felsorolása

53. § (1) Bizonyítási eszközök különösen a terhelt személyes nyilatkozatai, a tanúvallomások, a szakértői vélemények, a szemle, okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok.

(2) Eskünek az eljárásban helye nincs.

Tanúk

54. § (1) Tanúként azt kell kihallgatni, akinek az ügyről, a terhelt körülményeiről, továbbá az ügyben jelentős egyéb tényekről közvetlen észleleten alapuló tudomása van.

(2) A tanúként megidézett személy köteles kihallgatása végett megjelenni és - ha a törvény kivételt nem tesz - vallomást tenni.

(3) Az idézésben a tanút arra is fel kell hívni, hogy meghatározott feljegyzéseit, könyveit, iratait vagy a bizonyításnál felhasználható egyéb tárgyait hozza magával.

55. § (1) Nem lehet tanúként kihallgatni:

a) a terhelt védőjét arról, amit a terhelt vele mint védőjével közölt;

b) azt, akitől testi vagy szellemi fogyatkozása folytán helyes vallomás nem várható.

(2) A jelen § ellenére tanúként kihallgatott személy vallomása bizonyítékként figyelembe nem vehető.

56. § (1) A tanú, ha a titoktartás alól felmentést nem kapott, nem hallgatható ki olyan kérdésre, amely államtitoknak minősül, vagy a hivatali, illetőleg szolgálati titoktartás kötelezettsége alá esik.

(2) A titoktartási kötelezettség az annak alapjául szolgáló viszony megszűnése után is fennmarad.

(3) Azt, hogy a titoktartás alól való felmentést az egyes esetekben mely hatóság vagy szerv illetékes, a minisztertanács rendelettel határozza meg.

(4) A felmentésre irányuló megkeresésben azokat a kérdéseket, amelyekre a felmentést kérik, meg kell jelölni.

(5) A jelen § ellenére kihallgatott tanú vallomása bizonyítékként figyelembe nem vehető.

57. § (1) A tanúvallomást megtagadhatja:

a) a terheltnek a Btá. 29. §-ában megjelölt hozzátartozója;

b) az, aki magát vagy a Btá. 29. §-ában megjelölt hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná, az ezzel kapcsolatos kérdésben;

c) az ügyvéd, az orvos és más olyan személy, aki hivatásánál fogva titoktartásra köteles, ha a tanúvallomással titoktartási kötelességét sértené meg, kivéve, ha az érdekelt e kötelesség alól felmentette.

(2) Az (1) bekezdés a) és c) pontja esetében a tanút mentességére kihallgatása előtt, illetőleg mihelyt a mentesség kiderül, figyelmeztetni kell. Ennek megtörténtét, valamint a tanúnak a figyelmeztetésre adott válaszát jegyzőkönyvbe kell venni.

(3) A tanúvallomás megtagadásának jogosultsága felől az eljáró hatóság határoz.

(4) Ha a tanút a jelen § esetében a mentességre való alapos hivatkozása ellenére vallomásra kötelezik, vagy a (2) bekezdésben foglalt rendelkezéseket nem tartják meg, a tanú vallomása bizonyítékként figyelembe nem vehető.

Szakértők

58. § (1) Ha az ügyben jelentős tények vagy egyéb körülmények megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, szakértőt kell alkalmazni. Az, akit szakértőül kirendeltek, köteles a kirendelő hatóság előtt megjelenni s - ha a törvény kivételt nem tesz - az ügyben közreműködni és szakvéleményt nyilvánítani.

(2) Rendszerint egy szakértőt kell alkalmazni; különösen fontos vagy bonyolult ügyben azonban több szakértő is közreműködhetik.

(3) A szakértőt rendszerint a kinevezett állandó szakértők közül kell kirendelni, más szakértőt csak fontos okból lehet alkalmazni.

(4) A szakértő kirendeléséről - a kirendelt nevének közlésével - a feleket értesíteni kell.

59. § (1) Szakértőként nem járhat el, akire a 13. § a), b), c) vagy e) pontjában meghatározott kizáró ok áll fenn, úgyszintén az sem, aki az ügyben mint bíró vett részt. Egyebekben a szakértőkre a bírák kizárására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

(2) Az 55-57. §-ok rendelkezéseit a szakértőkre is megfelelően alkalmazni kell. A szakértőt kötelessége alól egyéb elfoglaltságára tekintettel vagy más fontos okból fel lehet menteni.

60. § (1) Az igazságügyminiszter rendelettel egyes bűncselekményeknél szakértő meghallgatását kötelezővé teheti és ezzel kapcsolatban a szakértő meghallgatására és a szemlére vonatkozóan részletes eljárási szabályokat állapíthat meg.

(2) Az igazságügyminiszter rendelettel kötelezővé teheti vagy megengedheti, hogy a bíróság meghatározott körbe tartozó szakkérdésekben szakértő kirendelése helyett vélemény nyilvánítása végett vagy az általa kirendelt szakértő véleményének felülvizsgálása végett a rendeletben kijelölt szakértőtestületet vagy hatóságot, illetőleg szervet keresse meg. Az igazságügyminiszter az eljárást erre az esetre a szakértőkre vonatkozó rendelkezésektől eltérően is szabályozhatja.

Tolmács

61. § (1) Ha az eljárásban meghallgatandó személy magyarul nem beszél és az általa használt nyelvben az eljáró hatóságnak nincs kellő jártassága, a meghallgatásnál tolmácsot kell alkalmazni.

(2) Tolmácsot kell alkalmazni akkor is, ha süket vagy néma személy meghallgatása írásbeli érintkezés útján nem lehetséges.

(3) A tolmácsra a törvénynek a szakértőkre vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

Kényszerítő eszközök tanúkkal és szakértőkkel szemben

62. § (1) Az eljáró hatóság azt a tanút vagy szakértőt, aki szabályszerű idézés (kirendelés) ellenére nem jelent meg és elmaradását alapos okkal előzetesen ki nem mentette, vagy engedély nélkül eltávozott, elővezettetheti (73. §) és ezer forintig terjedhető pénzbírsággal sújthatja. Ezekben az esetekben a tanút vagy szakértőt egyszersmind arra kell kötelezni, hogy az általa okozott költséget térítse meg. Újabb meg nem jelenés vagy eltávozás esetén a tanúval vagy szakértővel szemben az említett intézkedéseket ismételten lehet alkalmazni.

(2) Fegyveres testület tagjának megjelenéséről elöljárója útján kell gondoskodni.

(3) Ha a tanú vagy a szakértő elmaradását (eltávozását) az (1) bekezdésben említett intézkedések alkalmazása után alapos okkal kimenti, az intézkedéseket hatályon kívül kell helyezni.

(4) Az olyan fellebbezésnek, illetőleg panasznak (136. §), amely a pénzbírságot kiszabó és a költségek megtérítésére kötelező határozat ellen, valamint az ezek hatályon kívül helyezését megtagadó határozat ellen irányul, halasztó hatálya van.

63. § (1) A tanút vagy szakértőt, ha a vallomástételt, illetőleg a közreműködést és a véleménynyilvánítást az ok előadása nélkül vagy a hatóság határozata ellenére, a következményekre történt figyelmeztetés után megtagadja, az okozott költségek megtérítésére kell kötelezni, egyben ezer forintig terjedhető pénzbírsággal lehet sújtani. Ha a pénzbírság kiszabása eredményre nem vezet, a tanút letartóztatásba lehet helyezni. A letartóztatás addig tart, amíg a tanú kötelességének eleget nem tesz, a megtagadás okát nem valószínűsíti, vagy vallomása feleslegessé nem válik, de a harminc napot nem haladhatja meg. A 99. § (1) bekezdése itt is megfelelően irányadó.

(2) Az ügyésznek a tanú letartóztatását elrendelő vagy fenntartó határozata ellen a bírósághoz van helye fellebbezésnek; a fellebbezés elintézésére és a további fellebbezés kizárására a 100. § (3) bekezdését kell megfelelően alkalmazni.

(3) Az olyan fellebbezésnek, illetőleg panasznak (136. §), amely a megtagadási okot elvető, valamint a pénzbírságot és letartóztatást kimondó határozat ellen irányul, halasztó hatálya van.

(4) Ha fegyveres testület tagjával szemben kellene az (1) bekezdésben említett valamelyik intézkedést alkalmazni, a hatóság a tanú, illetőleg a szakértő előljárójához fordul.

Tanúk és szakértők díjazása

64. § (1) A tanúnak igénye van a megjelenésével szükségképpen felmerülő útiköltség megtérítésére. Erre a tanút kihallgatásának befejezése után figyelmeztetni kell.

(2) A megállapított tanúdíjat - legfeljebb a tanú által kért összeg erejéig - a kihallgató hatóság nyomban utalványozza. Ha a tanút más községből idézik meg, az útiköltséget előlegként is ki lehet részére utalni.

(3) A szakértők díjazását az igazságügyminiszter szabályozza.

Szemle - Tárgyi bizonyítékok

65. § (1) Szemlének van helye, ha lényeges körülmény megállapításához vagy felderítéséhez személy, tárgy, tény vagy helyszín közvetlen megfigyelése, illetőleg megvizsgálása szükséges.

(2) Az ügyben tárgyi bizonyítékul szolgál az a dolog, amelyet a bűncselekmény elkövetésénél eszközül használtak, amelyre vonatkozóan a bűncselekményt elkövették, vagy amelyet a bűncselekmény hozott létre, továbbá minden olyan egyéb dolog is, amely a bűncselekményeknek vagy elkövetőjének felderítésére alkalmas.

(3) A tárgyi bizonyítékokat az ügyben eljáró hatóság őrzi (bűnjelek). Ha a tárgyi bizonyítékok őrizetbevételre nem alkalmas vagy őrizetbevétele nem szükséges, a bűncselekménnyel kapcsolatos adatokat tartalmazó leírását kell az iratokhoz csatolni.

V. FEJEZET

ÁLTALÁNOS ELJÁRÁSI SZABÁLYOK

66. § (1) A határidőket napok, hónapok vagy évek szerint kell számítani.

(2) A napokban megállapított határidőbe a kezdőnap nem számít be. Kezdőnap az a nap, amelyre a határidő megkezdésére okot adó cselekmény vagy egyéb körülmény (pl. kézbesítés, kihirdetés) esik.

(3) A hónapokban vagy években megállapított határidő azon a napon jár le, amely a számánál fogva a kezdőnapnak megfelel, ha pedig ez a nap a lejárat hónapjában hiányzik, a hónap utolsó napján.

(4) Ha a határidő utolsó napja munkaszüneti napra esik, a határidő csak az azt követő legközelebbi munkanapon jár le.

67. § (1) A határidő az utolsó nap végével jár le; a hatósághoz intézett beadvány előterjesztésére és a hatóság előtt teljesítendő cselekményre megállapított határidő azonban már a hivatali idő végével lejár.

(2) Nem számít a határidő elmulasztásának, ha a beadványt legkésőbb a határidő utolsó napján postára adták, az ebből előállott késedelem miatt azonban tárgyalást elhalasztani nem lehet.

Igazolás

68. § (1) Ha a fél valamely tárgyalási vagy egyéb határnapot vagy valamely határidőt hibáján kívül mulasztott el, a mulasztás következményei igazolással orvosolhatók.

(2) Az igazolási kérelmet nyolc nap alatt lehet előterjeszteni. Ezt a határidőt az elmulasztott határnaptól, illetőleg az elmulasztott határidő utolsó napjától kell számítani. Ha azonban a mulasztás csak később jutott a fél tudomására, vagy az akadály csak később szűnt meg, az igazolási kérelem határideje a tudomásszerzéssel, illetőleg az akadály megszűnésével veszi kezdetét. Hat hónapon túl igazolási kérelmet előterjeszteni nem lehet.

69. § (1) Az igazolási kérelemben elő kell adni a mulasztás okát és azokat a körülményeket, amelyek a mulasztás vétlenségével valószínűvé teszik.

(2) Határidő elmulasztása esetén az igazolási kérelem előterjesztésével együtt pótolni kell az elmulasztott cselekményt is.

(3) Az igazolási kérelemnek sem az eljárás folytatására, sem a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya. Ha azonban az igazolási kérelem sikere valószínűnek mutatkozik, az eljárásnak vagy a határozat végrehajtásának felfüggesztését hivatalból el lehet rendelni.

70. § (1) Az igazolási kérelem tárgyában az a hatóság határoz, amelynek eljárása alatt a mulasztás történt; fellebbviteli határidő elmulasztása esetén a másodfokú hatóság.

(2) Ha az igazolást a törvény kizárja vagy az igazolási kérelmet elkésetten terjesztették elő, a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani. Ugyanez áll akkor is, ha az igazolást kérő, a határidő elmulasztása esetén, az elmulasztott cselekményt a kérelem előterjesztésével együtt nem pótolta. Azt, hogy a kérelem előfeltételei fennállanak-e, méltányosan kell elbírálni.

(3) Ha a hatóság az igazolási kérelemnek helyt ad, a mulasztó által pótolt cselekményt olyannak kell tekinteni, mintha azt az elmulasztott határidőn belül teljesítette volna, az elmulasztott határnapon tartott tárgyalást pedig a szükséges keretben meg kell ismételni. Az új tárgyalás eredményéhez képest az elmulasztott tárgyalás alapján hozott határozat hatályban tartása vagy teljes, illetőleg részbeni hatályon kívül helyezése kérdésében is határozni kell.

(4) Az igazolási kérelemnek helytadó végzés ellen jogorvoslatnak helye nincs.

Idézés - Elővezetés

71. § (1) Az idézésnek tartalmaznia kell az idéző hatóság megjelölését, a megidézett nevét, lakáscímét, a megjelenés helyét és idejét, a távolmaradás következményeire való figyelmeztetést, végül az idéző hatóság pecsétjét és eljáró tagjának aláírását. A megidézettel az idézésben azt is közölni kell, hogy milyen minőségben kell megjelennie.

(2) A vádirat benyújtása előtt az idézésben az eljárás alapjául szolgáló bűncselekményt nem szabad megjelölni. A vádirat benyújtása után az idézésben a bűncselekményt is fel kell tüntetni.

(3) Az idézést a terheltnek zárt iratban kell kézbesíteni.

72. § Fegyveres testület tagját rendszerint elöljárója útján kell megidézni: ha azonban a megidézettnek az idéző hatóság székhelyén nincs elöljárója és a késedelem veszéllyel járna, az idézés - az elöljáró egyidejű értesítése mellett - közvetlenül is történhetik.

73. § (1) Ha a terhelt, a tanú vagy a szakértő szabályszerű idézés ellenére nem jelenik meg és elmaradását alapos okkal előzetesen ki nem menti, vagy ha a terhelt előzetes letartóztatása szükséges, elővezetést lehet elrendelni.

(2) Az elővezetést írásban kell elrendelni. Ennek tartalmaznia kell az elrendelő hatóság megjelölését, az elővezetendő nevét, lakáscímét, az eljárás alapjául szolgáló bűncselekményt, az elővezetés elrendelésének okát, az előállítás helyét és idejét, a hatóság pecsétjét és eljáró tagjának aláírását.

(3) Az elővezetéssel megbízott hatósági szerv köteles az elővezetést elrendelő határozatot az elővezetendőnek kézbesíteni és őt - ha szükséges, kényszer alkalmazásával is - a hatóság elé állítani.

(4) Fegyveres testület tagjának elővezetése végett elöljáróhoz kell fordulni.

Iratok kiadása - Kézbesítés

74. § (1) Ha az érdekeltnek igazolt meghatalmazottja van, a részére szóló iratokat a meghatalmazottnak kell kézbesíteni.

(2) Az idézést a megidézettnek, a vádiratot pedig a terheltnek kell kézbesíteni akkor is, ha meghatalmazottjuk, illetőleg védőjük van.

75. § (1) A kézbesítés a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó külön jogszabályok szerint történik.

(2) A címzett az iratot - személyazonosságának igazolása mellett - a hatóságnál is átveheti.

(3) Ha a jogszabály értelmében hirdetményi kézbesítésnek van helye, az iratot tizenöt napra ki kell függeszteni a hatóság hirdetőtáblájára és a címzett utolsó lakóhelyén a helyi tanács hirdetőtáblájára. Az iratot a hirdetményt kibocsátó hatóság hirdetőtábláján történt kifüggesztésétől számított tizenötödik napon kézbesítettnek kell tekinteni.

Jegyzőkönyvek

76. § (1) Az egyes eljárási cselekményekről, ideértve a bíróság tárgyalásait és üléseit is, jegyzőkönyvet kell készíteni.

(2) Bírósági tárgyaláson mindig külön jegyzőkönyvvezetőt kell alkalmazni.

77. § (1) A jegyzőkönyvben fel kell tüntetni;

a) az eljárás alapjául szolgáló ügyet;

b) az eljárás helyét és idejét;

c) a hatóság eljáró tagjainak és a jegyzőkönyvvezetőnek, a jelenlévő feleknek, a sértettnek és képviselőiknek, valamint az alkalmazott hatósági tanúknak a nevét;

d) azt, hogy a tárgyalás, illetőleg az ülés nyilvános vagy zárt volt-e.

(2) A jegyzőkönyvben röviden le kell írni az eljárás menetét és az annak során történteket, mégpedig úgy, hogy a jegyzőkönyv alapján azt is meg lehessen állapítani, vajon az eljárás a törvényben megszabott alaki követelményeknek megfelel-e. A terhelt és a tanúk vallomását, a szakértő véleményét, a szemle eredményét kimerítően kell a jegyzőkönyvbe felvenni. Ha valamely kifejezés vagy kijelentés pontos szövege jelentős, azt szószerint kell a jegyzőkönyvbe felvenni. Az eljárásról készült jegyzőkönyvbe bele kell foglalni - az ítélet kivételével - az eljárás során hozott határozatokat is.

(3) Ha a felek bármelyike az eljárás során történt valamely körülménynek vagy nyilatkozatnak jegyzőkönyvbe vételét kéri, ezt csak abban az esetben lehet mellőzni, ha a hatóságnak az illető körülmény vagy nyilatkozat megtörténtéről nincs tudomása.

(4) A bíróság tanácskozásáról és szavazásáról, ha a határozat nem egyhangú, külön jegyzőkönyvet kell készíteni, amelyet borítékba kell zárni. Ezt a jegyzőkönyvet és mellékleteit csak a másodfokú bíróság tekintheti meg.

78. § (1) A hatóság eljáró tagja és a jegyzőkönyvvezető a jegyzőkönyv minden ívét aláírja.

(2) A tárgyaláson kívül kihallgatott személyek a jegyzőkönyvnek azt a részét, amely kihallgatásukról szól, miután azt előttük felolvasták, ívenként aláírják; aláírás előtt a kihallgatott személy a jegyzőkönyv kiegészítését vagy helyesbítését kívánhatja.

(3) Ha az eljárásban hatósági tanúkat alkalmaztak, a jegyzőkönyvet ezek is aláírják.

(4) Ha a (2) és (3) bekezdés esetében a jegyzőkönyv aláírását megtagadják, ezt a körülményt a megtagadás okának megjelölésével a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.

(5) A bírósági tárgyalásról és ülésről készített jegyzőkönyvet az elnök és a jegyzőkönyvvezető írják alá. Az ilyen jegyzőkönyvet egy nap alatt, különösen nagyterjedelmű tárgyalási anyag esetében legkésőbb három nap alatt el kell készíteni. A határidő az elsőfokú bírósági ítélettel befejezett tárgyalás esetében a fellebbezési határidő lejártától, minden más esetben a tárgyalás (ülés) napjától számít.

79. § Ha a tárgyaláson hozott ítélet vagy eljárást megszüntető végzés ellen fellebbezéssel az arra jogosultak egyike sem él, a tárgyalási jegyzőkönyvnek a tárgyalás menetét a 77. § (2) bekezdésében rendelt részletes leírás helyett csupán összefoglalóan kell tartalmaznia és a bizonyítás anyagát csak annyiban kell részletesen ismertetnie, amennyiben az a nyomozás adataitól eltér vagy azok lényegét kiegészíti.

80. § (1) A bíróság elrendelheti a tárgyalásnak vagy egy részének gyorsírással való feljegyzését. Az ügyész indítványára a gyorsírással való feljegyzést el kell rendelni. A magánvádló, a magánfél, a terhelt vagy képviselőik indítványára a gyorsírói feljegyzést csak akkor lehet elrendelni, ha az ezzel járó költséget a bíróságnál azonnal leteszik.

(2) A gyorsírót a képesített bírósági gyorsírók közül a tanács elnöke rendeli ki. A gyorsírókra a szakértőkre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

(3) A gyorsírói feljegyzés magában véve a tárgyalási jegyzőkönyvet nem pótolja.

81. § (1) A felek és a sértett, valamint képviselőik a bírósági tárgyalás jegyzőkönyvét, valamint annak mellékleteit - a tanácskozásról és szavazásról felvett jegyzőkönyv kivételével - megtekinthetik és lemásolhatják. Oly tárgyalásról felvett jegyzőkönyvet azonban, amelyről a nyilvánosságot államtitok, katonai vagy hivatali titok megszegése végett zártak ki, lemásolni nem szabad.

(2) A felek a bírósági tárgyalásról készült jegyzőkönyv elkészítésétől számított három nap alatt annak kiegészítését vagy kiigazítását kérhetik. A kérelem tárgyában a jegyzőkönyvvezető meghallgatása után a bíróság határoz.

Bírósági határozatok

82. § (1) A bíróság a törvény által megjelölt esetekben ítélettel, egyébként végzéssel határoz.

(2) A bíróság ítéleteit és ügydöntő végzéseit "A Népköztársaság nevében" hozza.

(3) A bírósági határozatot indokolni kell, kivéve a tárgyalást kitűző vagy elhalasztó végzést, az idézővégzést és azt az utasítást, amelyet a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak vagy a bíróság saját szervének ad.

83. § (1) A bíróság határozatát tanácskozás után szavazással hozza meg. Egyhangúság hiányában a határozatot szavazattöbbség dönti el.

(2) A fiatalabb bíró az idősebbet megelőzően szavaz, az elnök utolsónak adja le szavazatát. A szavazásnál kisebbségben maradt bíró jogosult írásba foglalt különvéleményét a tanácskozási jegyzőkönyvhöz [77. § (4) bek.] csatolni.

(3) Ha a bíróság a törvény szerint zárt ülésben határoz, az ülésen a tanács elnökén és tagjain, valamint a jegyzőkönyvvezetőn kívül más nem lehet jelen.

84. § (1) A bírósági határozatot a jelenlévő érdekelttel kihirdetés, egyébként kézbesítés útján kell közölni.

(2) Kihirdetés esetén a határozat tartalmát az érdekeltnek a szükséghez képest - meg kell magyarázni.

85. § (1) Névcsere, hibás névírás, szám- vagy számítási hiba és más hasonló elírás esetén a bíróság a határozat kijavítását akár kérelemre, akár hivatalból - a felek meghallgatása nélkül is - bármikor elrendelheti. Ugyanígy jár el a bíróság akkor is, ha a határozat az előzetes fogvatartásnak a büntetésbe beszámítása vagy be nem számítása, illetőleg a szabadságvesztés kezdőnapjának megállapítása tekintetében tartalmaz nyilvánvaló hibát.

(2) A kijavítást elrendelő végzést a határozatra és lehetőleg annak kiadmányaira is fel kell jegyezni.

VI. FEJEZET

AZ ELJÁRÁS MEGINDÍTÁSA - NYOMOZÁS

Az eljárás megindítása

86. § Az eljárás rendszerint nyomozással kezdődik. A nyomozás az ügyésznek vagy a rendőrségnek hivatali hatáskörében tudomására jutott adatok alapján vagy feljelentésre indul meg.

Feljelentés

87. § (1) A tudomására jutott bűncselekményt bárki feljelentheti.

(2) A bűncselekményen tettenért személyt bárki el is foghatja, köteles azonban őt a legközelebbi rendőri szervhez vagy ügyészhez kísérni, ha pedig ez nem áll módjában, erről az említettek valamelyikét nyomban értesíteni.

(3) Minden hatóság és hatósági közeg köteles azokat a bűncselekményeket, amelyekről hivatali hatáskörében tudomást szerzett, az elkövető személyeknek megjelölésével feljelenteni. Köteles továbbá a birtokában lévő bizonyítási eszközöket a feljelentéshez csatolni, ha pedig ez nem lehetséges, megőrzésükről, illetőleg épségben tartásukról gondoskodni. Ha külön jogszabály a feljelentést valamely hatóság belátására bízza, ezt a hatóságot feljelentési kötelesség nem terheli, más hatóság (hatósági közeg) pedig ilyen esetben a feljelentés alapjául szolgáló adatokat a feljelentésre jogosult hatósággal köteles közölni.

(4) Azokat az eseteket, amelyekben a feljelentés mindenkire kötelező, külön törvényes rendelkezések állapítják meg.

(5) Magánindítványra üldözendő bűncselekmény miatt csak a magánvádindítványra jogosult tehet feljelentést, más feljelentésre nyomozásnak nincs helye.

88. § (1) A feljelentést az ügyésznél vagy a rendőrségnél kell akár írásban, akár szóval megtenni. A szóbeli feljelentést jegyzőkönyvbe kell foglalni.

(2) Ha a feljelentést nem az (1) bekezdésben megjelölt hatóságnál tették vagy annak az ügyben a nyomozásra illetékessége nincs, a feljelentést az eljárásra hivatott hatósághoz kell áttenni.

(3) Az előbbi rendelkezések a magánindítvány megtételénél is irányadók. A magánindítványra jogosultnak minden olyan nyilatkozatát, amely szerint az elkövető bűnvádi felelősségre vonását kívánja, magánindítványnak kell tekinteni.

Nyomozó hatóságok

89. § A nyomozást az ügyész, illetőleg annak irányítása mellett a rendőrség teljesíti. Egyes nyomozó cselekmények teljesítése végett az ügyész akkor is a rendőrséghez fordulhat, ha egyébként a nyomozást maga teljesíti.

A nyomozás mellőzése és megtagadása

90. § (1) Mellőzni lehet a nyomozást, ha a vádemelésre már a feljelentés adatai és az ahhoz csatolt bizonyító eszközök elegendő alapul szolgálnak. Ilyen esetben a rendőrség a nála tett feljelentést az ügyészhez teszi át.

(2) A nyomozás teljesítését meg kell tagadni:

a) az 5. § alá tartozó és perújítás körén kívül a 6. §-ban megjelölt esetekben;

b) ha már eleve nyilvánvaló, hogy a nyomozás bizonyítékok hiánya vagy ezek megszerzésének kizárt volta miatt nem vezetne eredményre.

(3) A terhelt elmebetegsége a nyomozás teljesítésének nem akadálya, ha a büntetőtörvénykönyv szerint biztonsági őrizet alkalmazásának (Btá. 49. §) lehet helye. A nyomozást a 229. §-ban szabályozott eljárás lefolytatása végett büntethetőséget kizáró vagy megszüntető körülmény esetében is teljesíteni kell, ha a büntethetőségtől függetlenül elkobzást vagy vagyonelkobzást kell alkalmazni.

(4) A nyomozás megtagadása az ügyész hatáskörébe tartozik; evégből a rendőrség az ügy iratait az ügyészhez teszi át. Főmagánvádra üldözendő bűncselekmény nyomozását a rendőrség is megtagadhatja.

(5) A nyomozás megtagadásáról azt a sértettet, aki feljelentést tett vagy magánindítványt terjesztett elő, az indokolt határozat kézbesítésével és a 41. § (2) bekezdésében foglaltakra való figyelmeztetés mellett értesíteni kell.

(6) A nyomozás megtagadása nem akadálya annak, hogy a hatóság ugyanabban az ügyben utóbb nyomozást folytasson.

A nyomozás teljesítése

91. § (1) A nyomozás teljesítése során gondoskodni kell az elkövető kilétének megállapításáról, szökés veszélye esetén annak megakadályozásáról, a terhelt és a tanúk kihallgatásáról, a tárgyi bizonyítékok megszerzéséről és biztosításáról, szükség esetén szemle tartásáról, szakértő meghallgatásáról, valamint az eljárás sikeréhez egyébként szükséges körülményeknek más alkalmas módon való felderítéséről.

(2) A nyomozó hatóság a nyomozás színhelyéről bárkit eltávolíthat, akinek jelenléte az eljárást akadályozná, vagy annak sikerét veszélyeztetné.

(3) Azt, aki az eljárás rendjét zavarja, a nyomozó hatóság ezer forintig terjedhető pénzbírsággal sújthatja.

A terhelt kihallgatása

92. § (1) A terheltet rendszerint az eljárás színhelyén kell kihallgatni; a hatóság azonban a kihallgatást akár a terhelt korára, betegségére, testi fogyatékosságára tekintettel, akár egyéb célszerűségi okból, a terhelt tartózkodási helyén is foganatosíthatja.

(2) A terheltet az idézésre történt megjelenésekor, illetőleg elővezetésekor nyomban ki kell hallgatni.

(3) A fogva lévő terheltet huszonnégy órán belül ki kell hallgatni. Ezt a határidőt attól az időponttól kell számítani, amikor a terheltet a kihallgató hatóság elé állították.

(4) Ha a terhelt az állam vagy állami vállalat alkalmazásában áll és az eljárás folytatása első ízben történt kihallgatása után is szükségesnek mutatkozik, felettesét a nyomozás megindításáról értesíteni kell.

93. § (1) A terhelteket egyenként kell kihallgatni és gondoskodni kell arról, hogy ne léphessenek egymással érintkezésbe.

(2) A terhelt kihallgatásánál a kihallgató hatósági tagon és a jegyzőkönyvvezetőn kívül más rendszerint nem lehet jelen.

94. § (1) A kihallgatás kezdetén meg kell a terhelttől kérdezni nevét, születési idejét és helyét, lakóhelyét, foglalkozását, állampolgárságát, családi és kereseti, illetőleg vagyoni viszonyait, szüleinek nevét, továbbá, hogy volt-e már büntetve és ha igen, mikor, hol és mi miatt.

(2) A terheltet részletesen ki kell hallgatni és módot kell neki adni arra, hogy védekezését összefüggően előadhassa.

(3) Amennyiben a titoktartás alól felmentést nem kapott, nem szabad a terheltet olyan körülményre kihallgatni, amely államtitok, illetőleg a hivatali vagy a szolgálati titoktartás kötelessége alá esik; ebben a vonatkozásban az 56. § rendelkezéseit a terheltre is megfelelően alkalmazni kell.

(4) Ha a terhelt a vallomástételt megtagadja, figyelmeztetni kell arra, hogy magatartása az eljárás folytatását nem akadályozza, de ezzel a védekezéstől fosztja meg magát. Erőszakkal, fenyegetéssel vagy más kényszerítő eszközzel a terheltet vallomástételre vagy beismerésre bírni nem szabad.

95. § (1) Ha a terheltek vallomásai egymással ellentétben állanak, az ellentét tisztázását szükség esetén szembesítéssel kell megkísérelni.

(2) A terheltnek tanúval való szembesítésére a 110. § (2) bekezdése irányadó.

96. § (1) A terhelt vallomását első személyben és a szükséges részletezéssel kell jegyzőkönyvbe venni.

(2) A terheltnek kérelmére meg lehet engedni, hogy vallomását sajátkezűleg is leírja; a leírt vallomást a jegyzőkönyvhöz kell csatolni.

Előzetes letartóztatás

97. § (1) Előzetes letartóztatást csak abban az esetben lehet elrendelni:

a) ha a tettenért terhelt kiléte nem állapítható meg;

b) ha a terhelt megszökött, a hatóság elől elrejtőzött, vagy ha a terhére rótt cselekmény büntetésének súlyosságánál fogva vagy egyéb okból szökésétől vagy elrejtőzésétől kell tartani;

c) ha alaposan feltehető, hogy a terhelt szabadlábon hagyása esetén a bűncselekmény felderítését meghiúsítaná vagy megnehezítené;

d) ha a terhelt az eljárás alatt újabb bűntettet követett el, úgyszintén akkor is, ha a terhelt kijelentése alapján vagy egyébként attól lehet tartani, hogy szabadlábon hagyása esetén az általa megkísérelt vagy előkészített bűncselekményt végrehajtaná vagy újabb bűntettet követne el.

(2) Az (1) bekezdés b) és c) pontja alapján nincs helye előzetes letartóztatásnak, ha az eljárás kizárólag olyan bűncselekmény miatt folyik, amelyre a törvény főbüntetésként pénzbüntetést rendel.

(3) Magánindítványra üldözendő bűncselekmény miatt a magánindítvány megtétele előtt előzetes letartóztatásnak nincs helye.

98. § (1) Az előzetes letartóztatást a vádirat benyújtásig a rendőrség vagy az ügyész, a vádirat benyújtása után pedig a bíróság rendeli el.

(2) Az előzetes letartóztatást írásba foglalt határozattal kell elrendelni. Ennek tartalmaznia kell a terhelt személyének és az eljárás alapjául szolgáló bűncselekménynek megjelölését, valamint az előzetes letartóztatás okát. Őrizetbe vett személy letartóztatása kérdésében az őrizetbevételtől számított huszonnégy óra alatt határozni kell; ha ez idő alatt a letartóztatást nem rendelik el, az őrizetbe vett személyt szabadon kell bocsátani.

(3) Fegyveres testület tagjának előzetes letartóztatását csak elöljárója útján lehet foganatosítani.

(4) Az állam vagy állami vállalat alkalmazásában álló személy előzetes letartóztatásáról felettesét késedelem nélkül értesíteni kell.

99. § (1) A rendőrség által elrendelt előzetes letartóztatás negyvennyolc óráig tarthat. A rendőrség e határidő elteltével, ha pedig a nyomozást előbb befejezte, ennek megtörténtével köteles a letartóztatottat szabadlábra helyezni vagy az ügyészhez fordulni, aki haladéktalanul határoz a letartóztatás megszüntetése vagy - akár a letartóztatott átvétele, akár a rendőrségnél hagyása mellett - a letartóztatás fenntartása iránt.

(2) Az ügyésznek az előzetes letartóztatást elrendelő vagy fenntartó határozata ellen a bírósághoz fellebbezésnek van helye. Fellebbezés hiányában vagy a fellebbezés elutasítása esetén az ügyész által elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás a vádirat benyújtásáig tart, ha azonban az ügyész által első ízben hozott határozattól számított egy hónap alatt vádirat benyújtására nem kerül sor, az ügyész a terhelt vagy védője kérelmére a letartóztatás fenntartása kérdésében új határozatot köteles hozni; az előzetes letartóztatás fenntartó határozata ellen szintén fellebbezésnek van helye a bírósághoz.

(3) Az ügyész által elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatást az ügyész első ízben hozott határozatától számított három hónap elteltével a vádirat benyújtása előtt is meg lehet szüntetni, kivéve, ha a bíróság azt az ügyész indítványára az ügy súlyosabb vagy bonyolultabb voltára tekintettel a vádirat benyújtásáig meghosszabbítja. Ezt a rendelkezést akkor is alkalmazni kell, ha a bíróság megelőzőleg az előzetes letartóztatás miatt a (2) bekezdés alapján bejelentett fellebbezést elutasította.

100. § (1) Ha a vádirat benyújtásakor a terhelt előzetes letartóztatásban van, a bíróságnak az előzetes letartóztatás fenntartása vagy megszüntetése kérdésében három napon belül határoznia kell.

(2) A bíróság által azt érdemleges határozat meghozatala előtt elrendelt vagy az (1) bekezdés alapján fenntartott előzetes letartóztatás az ügyre vonatkozó elsőfokú érdemleges határozat kihirdetéséig, ha pedig a felek valamelyike a fellebbezés bejelentésére gondolkodási időt tartott fenn magának (189. §), a fellebbezés bejelentéséig tarthat.

(3) A bíróság a 99. § (2) és (3) bekezdésében említett, valamint a jelen § alá tartozó határozatait zárt ülésben hozza olyan határozata ellen, amellyel a 99. § (2) bekezdése esetében az előzetes letartóztatás fenntartásával a fellebbezést elutasítja, további fellebbezésnek helye nincs. A 99. § (2) és (3) bekezdése alapján hozott szabadlábrahelyezést rendelő határozat ellen bejelentett fellebbezésnek halasztó hatálya van.

101. § Elzárással büntetendő kihágás esetében elrendelt előzetes letartóztatás a vádirat benyújtása előtt nyolc nappal tovább nem tarthat.

102. § (1) A rendőrség által elrendelt előzetes letartóztatást addig, míg a terheltet az ügyésznek át nem adták, a rendőrség foganatosítja; egyébként az előzetes letartóztatás foganatosítása az ügyész feladata.

(2) Az előzetes letartóztatásban lévő terheltet lehetőleg másoktól elkülönítve kell őrizni. Ha ez nem lehetséges, gondoskodni kell arról, hogy ugyanannak a bűncselekménynek elkövetőit egymással együttesen ne őrizzék.

(3) Az előzetes letartóztatásban lévő terheltek levelezése és általában más személyekkel való érintkezés ellenőrzés alatt áll. Védőjével az előzetes letartóztatásban lévő terhelt ellenőrzés nélkül érintkezhetik, ha azonban attól kell tartani, hogy az érintkezésnek ez a módja az eljárás sikerét meghiúsíthatja, a védővel való érintkezést is megfelelően ellenőrizni kell.

103. § (1) A hatóságnak arra kell törekednie, hogy az előzetes letartóztatás a lehető legrövidebb ideig tartson; ezt a nyomozás késedelem nélküli teljesítésével is elő kell mozdítania.

(2) A letartóztatást azonnal meg kell szüntetni, a nyomozás megszüntetése esetében (133. §), úgyszintén akkor, ha a bíróság azon bűncselekmény tárgyában, amely az előzetes letartóztatás alapjául szolgált, jogerős felmentő ítéletet vagy megszüntető végzést hozott, végül mindig, mihelyt az előzetes letartóztatás oka (97. §) megszűnt, vagy hosszabb tartama lejárt.

(3) Az előzetes letartóztatást a vádirat benyújtásáig a 99. § (2) bekezdése alapján hozható bírói határozat esetét kivéve az a hatóság szünteti meg, amelyik a letartóztatottat őrizetében tartja; az általa fenntartott letartóztatást [99. § (1) bek.] az ügyész is megszüntetheti. A vádirat benyújtása után az előzetes letartóztatás megszüntetése felől a bíróság határoz.

(4) Az előzetes letartóztatás megszüntetéséről az állam vagy állami vállalat alkalmazásában álló terhelt felettesét értesíteni kell.

(5) Közveszélyes állapotban lévő elmebeteget előzetes letartóztatásának megszüntetése esetén szabadlábrahelyezés mellőzésével ideiglenes biztonsági őrizetbe kell helyezni, ha pedig erre nincs alap, elmegyógyintézetben való elhelyezése iránt kell intézkedni.

104. § Az előzetes letartóztatás elrendelésére jogosult hatóság (98. §) az előzetes letartóztatás elrendelése helyett a szabadlábon lévő terheltnek megtilthatja, hogy lakóhelyét engedély nélkül elhagyja. A tilalom megszegése esetén a terheltet előzetes letartóztatásba lehet helyezni. Erre a terheltet a tilalom elrendelésekor figyelmeztetni kell.

Elmebeteg terheltnek ideiglenes biztonsági őrizetbe helyezése

105. § Az ügyész elrendelheti, hogy azt az elmebeteg terheltet, akit előreláthatólag biztonsági őrizetbe (Btá. 49. §) kell helyezni, vegyék őrizetbe és őt ideiglenes biztonsági őrizet végett erre rendelt intézetbe utalhatja. Az előzetes letartóztatás tartamára és végrehajtására vonatkozó szabályok az ideiglenes biztonsági őrizet tekintetében is megfelelően irányadók.

Eljárás távollevő terhelt ellen

106. § (1) A nyomozás teljesítésének nem akadálya az, hogy a terhelt ismeretlen helyen tartózkodik. Ebben az esetben a terhelt körözése iránt kell intézkedni, ha pedig az eljárás olyan bűntett miatt folyik, amelyre a törvény egy évi börtönnél súlyosabb büntetést rendel, a terhelt ellen elfogatóparancsot kell kibocsátani.

(2) A körözés elrendelésére és az elfogatóparancs kibocsátására az ügyész, a nyomozás iratainak az ügyészhez történt bemutatásáig pedig a rendőrség is jogosult.

(3) A hatóságok és a hatósági közegek, ha a körözött terhelt tartózkodási helyéről tudomást szereznek, kötelesek ezt a köröző hatósággal közölni.

(4) Azt a terheltet, aki ellen elfogatóparancsot bocsátottak ki, megtalálása esetén őrizetbe kell venni és az elfogatóparancsot kibocsátó hatóság elé kell állítani.

(5) A körözést, illetőleg az elfogatóparancsot vissza kell vonni, mihelyt kibocsátásának oka megszűnt.

107. § Ha a terhelt kézrekerítésére, illetőleg tartózkodóhelyének megállapítására irányuló intézkedések nem vezettek eredményre, a további nyomozást újabb bizonyítékok felmerüléséig, illetőleg a terhelt előkerüléséig a bizonyítékok biztosítása mellett fel kell függeszteni. Ez a rendelkezés az elkobzásra, illetőleg vagyonelkobzásra irányuló eljárásnak (229. §) nem akadálya; az utóbbi eljárás megindítása iránt, ha ilyennek helye van, a felfüggesztéssel egyidejűleg intézkedni kell.

108. § Nyomozás folytatásának és a bizonyítékok biztosításának az sem akadálya, hogy a terhelt külföldön tartózkodik. Ha a terhelt kiadatásának helye lehet, az ügyész az elfogatóparancs kibocsátása és a kiadatás végett szükséges intézkedések iránt a bírósághoz fordul.

Tanúk és szakértők kihallgatása

109. § (1) A 92. § (1) és (2) bekezdésében, valamint a 93. §-ban foglalt rendelkezéseket a tanúk kihallgatásánál is megfelelően alkalmazni kell.

(2) A kihallgatás megkezdése előtt a tanút figyelmeztetni kell a hamis tanúzás következményeire.

(3) A kihallgatás kezdetén meg kell a tanútól kérdezni nevét, korát, születési és lakóhelyét, foglalkozását, továbbá azt, hogy a felekkel, illetőleg a sértettel milyen viszonyban van, szenvedett-e kárt a bűncselekmény következtében és hogy ezért vagy más okból nem elfogult-e. Ezekre a kérdésekre a tanú akkor is köteles válaszolni, ha egyébként a vallomástétel megtagadására jogosult.

110. § (1) Ezután a tanút részletesen ki kell hallgatni, tisztázva azt is, hogy az általa előadottakról miként szerzett tudomást.

(2) Ha a tanú vallomása a terheltével vagy különböző tanúk vallomásai egymással ellentétben állnak, az ellentét tisztázását szükség esetén szembesítéssel kell megkísérelni.

(3) A 96. § rendelkezéseit a tanú kihallgatásánál is megfelelően alkalmazni kell.

111. § (1) A megidézett szakértő meghallgatása előtt meg kell állapítani személyazonosságát, továbbá azt, hogy a felekkel, illetőleg a sértettel milyen viszonyban van és hogy erre tekintettel vagy egyébként nem áll-e fenn reá nézve kizáró ok; a nem állandó szakértőt figyelmeztetni kell a hamis véleményadásnak a következményeire is.

(2) Ezután a hatóság ismerteti a szakértő előtt azokat a kérdéseket, amelyekre véleményt kell nyilvánítania.

(3) A szakértőkhöz egyes kérdések feltevését a terhelt is indítványozhatja.

112. § (1) A szakértővel mindazokat az adatokat közölni kell, amelyekre feladatának teljesítéséhez szüksége van. Evégből a szakértő az ügy iratait megtekintheti, a kihallgatásoknál jelen lehet, a terhelthez, a tanúkhoz és a többi szakértőhöz közvetlenül kérdéseket intézhet, végül egyéb bizonyítás felvételét indítványozhatja, amennyiben ez feladatának teljesítéséhez szükséges.

(2) A hatóság elrendelheti, hogy a szakértő a véleményadáshoz szükséges vizsgálatot a hatóság távollétében teljesítse.

(3) Ha a szakértőnek olyan tárgyat vagy anyagot kell megvizsgálnia, amely a vizsgálat folytán megváltozik vagy megsemmisül, annak egy részét - ha ez lehetséges - eredeti állapotában meg kell őrizni.

113. § (1) A szakértő megállapításait (a leletet) és véleményét a megfigyelés, illetőleg megvizsgálás után szóval előadja vagy a hatóság által kitűzött határidő alatt írásban terjeszti elő.

(2) Ha több szakértő van, ezek véleményadás előtt egymással tanácskozhatnak s ha azonos véleményre jutnak, a véleményt közösen is előterjeszthetik.

(3) A szakértőhöz a véleményre vonatkozólag ennek előterjesztése után kérdéseket lehet intézni.

(4) Ha a lelet vagy a vélemény homályos, hiányos, önmagával, más szakértő leletével vagy bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez egyébként nyomatékos kétség fér, a szakértő köteles a hatóság felhívására a szükséges felvilágosítást megadni, ha pedig ez nem vezet eredményre, más szakértőt kell véleményadásra felhívni.

(5) Olyan szakkérdésekben, amelyek körében az igazságügyminiszter a 60. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálatra megfelelő szakértő testületet, hatóságot vagy szervet jelölt ki, más szakértő véleményének beszerzése helyett a vélemény felülvizsgálatát kell elrendelni.

114. § (1) Az eljáró hatóság különösen bonyolult ügyben, ha ez az eljárást nem akadályozza, megengedheti, hogy a terhelt a szakértő mellett saját költségére ellenőrző szakértőt jelöljön meg. Azonos körbe tartozó szakkérdésekben, tekintet nélkül a terheltek számára, csak egy ellenőrző szakértő járhat el, kivéve, ha a terheltek érdekei ellentétesek. Olyan kérdésekben, amelynél a vélemény felülvizsgálatának van helye [113. § (5) bek.], az ellenőrző szakértőt lehetőleg a felülvizsgálat előtt kell meghallgatni.

(2) Ha biztonsági őrizetbe helyezés kérdésében kell határozni, a terheltnek, törvényes képviselőjének vagy házastársának kérelmére és költségére ellenőrző szakértő közreműködését meg kell engedni.

(3) Az ellenőrző szakértő a szemlén jelen lehet, annak terjedelmére és foganatosításának módjára indítványokat tehet, végül a szemlére, a leletre és a véleményre vonatkozó észrevételeit jegyzőkönyvbe mondhatja, vagy írásban előterjesztheti.

Szemle

115. § (1) A szemle alkalmával észlelt jelenségeket pontosan le kell rögzíteni. A szemle tárgyáról, ha lehetséges, fényképet, rajzot vagy vázlatot kell készíteni és azt a jegyzőkönyvhöz kell csatolni.

(2) A szemlét két hatósági tanú jelenlétében kell megtartani; ha azonban a szemle kizárólag szakértői vizsgálatból áll, hatósági tanúk alkalmazása nem szükséges.

116. § (1) A birtokában lévő tárgyat felhívásra mindenki köteles szemle céljára rendelkezésre bocsátani. Ennek a kötelességnek a megszegése ugyanazokkal a következményekkel jár, mint a tanúvallomás megtagadása.

(2) Ha a szemle tárgyát egyáltalán nem, vagy csak jelentékeny nehézség, illetőleg költség árán lehetne a hatóság elé vinni, a szemlét a helyszínen kell megtartani.

Lefoglalás

117. § (1) Azokat a dolgokat, amelyek az ügyben tárgyi bizonyítékul szolgálnak (65. §), továbbá azokat, amelyek a törvény értelmében elkobzás alá esnek, le kell foglalni.

(2) Az (1) bekezdés esetén kívül is le kell foglalni az eljárás során előkerült olyan dolgokat, amelyek más bűncselekmény tárgyi bizonyítékai, vagy amelyeknek birtoklása jogszabályokba ütközik.

(3) A lefoglalásnak nem akadálya, hogy a dolog hatóság vagy más közület birtokában van. Az ilyen dolgokat azonban, amennyiben azokra a közület működéséhez szükség van, lefoglalásuk esetében is a közület őrizetében kell hagyni.

(4) A lefoglalás iránt a nyomozás során eljáró hatóság intézkedik. Leveleket és táviratokat - amíg azokat a címzettnek nem kézbesítették - csak az ügyész írásbeli határozata alapján lehet lefoglalni. A határozat kiadásáig csupán visszatartásuk iránt lehet intézkedni.

(5) Közforgalmú vállalatnak fuvarozás végett átadott küldemények lefoglalására az igazságügyminiszter a belügyminiszterrel, valamint a közlekedés- és postaügyi miniszterrel egyetértve rendelettel részletes szabályokat állapíthat meg.

118. § (1) A lefoglalt dolgot a hatóság bűnügyi letétbe helyezi. Ha a dolog erre nem alkalmas, illetőleg más fontos ok a helyszínen hagyás mellett szól, megőrzése iránt más alkalmas módon kell intézkedni.

(2) A lefoglalt dolgokat a jegyzőkönyvben vagy az ahhoz csatolt külön jegyzékben pontosan fel kell tüntetni s a lefoglalásról a dolog birtokosának írásbeli elismervényt kell adni.

119. § (1) Gyors romlásnak kitett, valamint olyan dolgokat, amelyeknek kezelése jelentős költséggel jár, lefoglalásuk esetén nyomban értékesíteni lehet.

(2) Az értékesítés szabályait az igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg. Az igazságügyminiszter rendelettel megállapíthatja azoknak a dolgoknak a körét, amelyeket lefoglalásuk esetében az (1) bekezdés esetén kívül is azonnal értékesíteni kell.

(3) Az olyan dolgoknak, amelyeket az előbbi rendelkezések értelmében értékesítettek, pénzbeli ellenértékét kell bűnügyi letétbe helyezni s a jogosult a lefoglalás megszüntetése esetén az ellenértékre tarthat igényt.

120. § (1) Ha a lefoglalandó dolgot felhívásra sem szolgáltatja ki, a birtokost ezer forintig terjedhető pénzbírsággal lehet sújtani. Ha ez az intézkedés hatástalan marad, a tárgy birtokosát letartóztatásba lehet helyezni; a letartóztatás addig tarthat, amíg a tárgyat nem szolgáltatja ki. Előbb is meg kell szüntetni a letartóztatást, ha a tárgyat más módon megszerzik vagy megszerzése feleslegessé válik. A letartóztatás harminc napnál tovább nem tarthat. A 63. § (1)-(3) bekezdései itt is megfelelően irányadók.

(2) A terhelttel szemben az előbbi rendelkezés alapján sem pénzbírságnak, sem letartóztatásnak helye nincs. Ugyanez áll a tárgy más birtokosára is abban a körben, amelyben a birtokost a tanúvallomás alól mentesség illeti. Fegyveres testület tagját elöljárója útján kell a lefoglalandó tárgy kiadására szorítani.

(3) A birtokos által felhívásra ki nem szolgáltatott dolgot házkutatás vagy személymotozás útján is meg lehet szerezni.

121. § (1) A lefoglalást rendszerint annak a személynek vagy megbízottjának jelenlétében kell foganatosítani, akivel szemben az intézkedést alkalmazták. Ha az illető távol van és megbízottja sincs, érdekeinek védelmére az eljáró szerv rendel ki képviselőt.

(2) A lefoglalást két hatósági tanú jelenlétében kell foganatosítani.

122. § (1) A lefoglalást - amennyiben a lefoglalt dolgot nem kobozzák el - meg kell szüntetni, mihelyt arra a további eljárás érdekében szükség nincs.

(2) A lefoglalás megszüntetése iránt az a hatóság intézkedik, amely előtt az eljárás folyik.

123. § (1) A lefoglalás megszüntetése esetében a dolgot annak kell visszaadni, akinél lefoglalták. Ha azonban a dolgot a terheltnél vagy olyan személynél foglalták le, aki azt a terhelttől vette át, azt a terhelt, illetőleg az átvevő részére csak akkor lehet kiadni, ha a hatóságnál a dolog kiadására más nem jelent be alaposnak látszó igényt, vagy az eljárás adataiból ilyen igény nem tűnik ki; ilyen igény esetében a dolgot annak kell kiadni, aki tulajdonát kétséget kizáró módon - szükség esetén polgári bíróság határozatával - igazolja.

(2) Ha az eljárás adatai szerint a terheltnél lefoglalt dolog kétségtelenül mást illet, ennek kiléte azonban nem állapítható meg, az igénylőt a hatóság hirdetőtábláján kifüggesztendő hirdetmény útján kell jelentkezésre felhívni. Igénylő bejelentkezése esetén az (1) bekezdés szerint kell eljárni. Ha a hirdetmény kifüggesztésétől számított hat hónap alatt igénylő nem jelentkezik, a dolog tulajdona az államra száll, a később jelentkező igénylő azonban az elévülési időn belül kívánhatja a dolognak akkor meglévő állapotában való visszaadását, illetőleg az értékesített dologért kapott ellenértéknek részére való kifizetését.

(3) Ha a lefoglalt dolog teljesen értéktelen s arra senki sem jelent be igényt, a lefoglalás megszüntetése után megsemmisítése iránt kell intézkedni.

Házkutatás

124. § Ház, lakás vagy más helyiség átkutatásának van helye, ha alaposan fel lehet tenni, hogy ez az intézkedés a bűncselekmény elkövetőjének kézrekerítésére, a bűncselekmény nyomainak felderítésére, vagy valamely tárgyi bizonyíték megtalálására vezet.

125. § (1) A házkutatás elrendeléséhez a nyomozás során eljáró hatóság írásbeli határozata szükséges, amelyet a házkutatás megkezdése előtt kell az érdekelt személy részére kézbesíteni.

(2) A házkutatáshoz írásbeli határozatra nincs szükség:

a) ha a késedelem veszéllyel jár;

b) ha a tettenért, megszökött vagy olyan terheltet kell kézrekeríteni, akinek letartóztatását rendelték el;

c) ha a házkutatás bűncselekmény megakadályozása céljából szükséges.

(3) A 121. § rendelkezései házkutatás esetében is irányadók.

Személymotozás

126. § (1) A terheltet és azt, akiről alaposan feltehető, hogy a bizonyításhoz szükséges tárgyat rejt magánál, a nyomozás során eljáró hatóság rendelkezésére meg lehet motozni.

(2) Motozás előtt az érdekelt személyt fel kell szólítani a keresett tárgy kiadására.

(3) A személymotozást két hatósági tanú jelenlétében kell végezni.

Lefoglalás, házkutatás, személymotozás módja

127. § (1) A lefoglalást, a házkutatást és a személymotozást az érintett személyek lehető kíméletével kell foganatosítani és ügyelni kell arra, hogy az intézkedések folytán ne kerüljenek nyilvánosságra a magánéletnek olyan körülményei, amelyek az üggyel összefüggésben nem állanak. A foganatosításnak lehetőleg nappal kell történnie.

(2) Az említett eljárási cselekmények foganatosításánál, minden olyan intézkedést a lehetőségig kerülni kell, amely az érintett személy károsodásával járna.

(3) Személymotozás teljesítésénél csak ugyanolyan nemű személy alkalmazható, vagy lehet egyébként jelen, mint a megmotozott.

(4) Magánindítványra üldözendő bűncselekmény esetében a magánindítvány megtétele előtt lefoglalásnak, házkutatásnak vagy személymotozásnak helye nincs.

Zár alá vétel - Biztosítási végrehajtás

128. § (1) Ha az eljárás olyan bűncselekmény miatt folyik, amellyel kapcsolatban a törvény vagyonelkobzás alkalmazását nem teszi lehetővé, vagy ha a terhelttel szemben polgári jogi igényt érvényesítenek és alaposan lehet tartani attól, hogy a terhelt vagy más személy a vagyonelkobzás foganatosítását, illetőleg a polgári jogi igény kielégítését a terhelt vagyonának vagy egyes vagyontárgyainak elidegenítése vagy elrejtése által meghiúsítja, az ügyész az eljárás bármely szakában a terhelt ingó és ingatlan vagyonának vagy egy részének zár alá vételét rendeli el.

(2) A zár alá vételt, ha ezt a vagyonelkobzás lehetőségére tekintettel alkalmazták, hivatalból kell elrendelni; a polgári jogi igény biztosítása végett annak a magánfél kérelmére van helye.

(3) Ha a nyomozást a rendőrség teljesíti, a zár alá vételt sürgős szükség esetében az előbbi előfeltételek mellett a rendőrség is elrendelheti.

(4) A zár alá vétel foganatosítása iránt az illetékes végrehajtóbizottságot kell megkeresni.

129. § (1) A zár alá vételt hivatalból is fel kell oldani, mihelyt elrendelésének oka megszűnt, illetőleg ha a foganatosításától számított harminc nap alatt a magánfél nem kért biztosítási végrehajtást. Ha a magánfél a biztosítási végrehajtás elrendelését az említett határidő alatt kérte ugyan, de kérelmét elutasították, a zár alá vételt az elutasító határozat jogerőre emelkedése után nyomban fel kell oldani.

(2) A zár alá vételt akkor is fel kell oldani, ha az eljárást vagyonelkobzás kimondása nélkül jogerősen befejezik, illetőleg ha a magánfél polgári jogi igényét jogerősen elutasították.

(3) A rendőrség által elrendelt zár alá vétel feloldása tárgyában az ügy iratainak átadása után az ügyész határoz.

130. § Egyebekben a zár alá vétel elrendelésére, foganatosítására, hatályára és feloldására vonatkozó részletes szabályokat az igazságügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértve rendelettel állapítja meg.

131. § (1) A 128. §-ban meghatározott előfeltételek fennállása esetén a vádirat benyújtásáig az ügyész, az eljárás későbbi szakában pedig a bíróság a magánfél kérelmére a terheltnek mind ingó, mind ingatlan vagyonára, a polgári jogi igény valószínű összege erejéig biztosítási végrehajtást rendelhet el.

(2) A biztosítási végrehajtást a végrehajtási eljárás szabályai szerint a polgári bíróság foganatosítja.

(3) Ha a polgári jogi igényt jogerős ítélettel elutasítják, a biztosítási végrehajtást hivatalból fel kell oldani. Ugyanígy kell eljárni akkor is, ha az eljárást megszüntetik és a magánfél a megszüntető határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc nap alatt nem igazolja azt, hogy igényét egyéb törvényes úton érvényesítette.

Érdekeltek részvétele a nyomozási cselekményeknél

132. § (1) A nyomozás során - amennyiben ez az eljárás sikerét nem veszélyezteti - a terheltnek és a sértettnek, valamint képviselőinek meg kell engedni, hogy a szakértő meghallgatásánál, szemlénél, lefoglalásnál és a házkutatásnál jelen legyenek. Ilyen esetben - hacsak a nyomozási cselekmény teljesítése nem halaszthatatlanul sürgős - az említetteket a foganatosítás időpontjáról azzal a figyelmeztetéssel kell értesíteni, hogy elmaradásuk az eljárást nem akadályozza.

(2) Azok, akik az előbbi rendelkezés értelmében a nyomozási cselekménynél jelen vannak, arra észrevételeiket megtehetik, az eljárás foganatosítására indítványokat tehetnek s a szakértőhöz a hatóság engedélyével kérdéseket intézhetnek.

(3) A terhelt és a védő a szakértő véleményét akkor is jogosultak megtekinteni és arra írásbeli észrevételeket tenni, ha a szakértő meghallgatásánál nem voltak jelen.

A nyomozás megszüntetése

133. § (1) A nyomozást meg kell szüntetni:

a) az 5. §-ban és a perújítás körén kívül a 6. §-ban megjelölt esetekben;

b) ha a bűncselekmény elkövetését vagy az elkövető kilétét a nyomozás során nem sikerült megállapítani és a további eljárástól sem lehet eredményt várni.

(2) A terhelt elmebetegsége nem ok a nyomozás megszüntetésére, ha biztonsági őrizet alkalmazásának (Btá. 49. §) lehet helye. A nyomozás megszüntetését büntethetőséget kizáró vagy megszüntető körülmények esetében is mellőzni kell, ha a nyomozás elkobzás vagy vagyonelkobzás céljából a 229. §-ban szabályozott eljárás lefolytatása végett szükséges.

134. § (1) A nyomozás megszüntetése az ügyész hatáskörébe tartozik; evégből a rendőrség az ügy iratait az ügyésznek adja át. Főmagánvádra üldözendő bűncselekmény nyomozását a rendőrség is megszüntetheti.

(2) A nyomozás megszüntetéséről a terheltet, továbbá a 41. § (2) bekezdésében foglaltakra való figyelmeztetéssel azt a sértettet, aki feljelentést tett vagy magánindítványt terjesztett elő, értesíteni kell.

A nyomozás befejezése

135. § (1) A nyomozást be kell fejezni, ha annak eredménye szerint a vádirat benyújtására kellő alap van; a rendőrség ebben az esetben az ügy iratait további eljárás végett az ügyésznek adja át.

(2) Az ügyész a rendőrség által teljesített nyomozás kiegészítését kívánhatja.

Jogorvoslat nyomozás során

136. § A letartóztatással kapcsolatban bírói határozat körébe utalt esetek [63. § (2) bek., 99. § (2), (3) bek.] kivételével az ügyésznek, illetőleg a rendőrségnek nyomozás során hozott határozata vagy tett intézkedése ellen, illetőleg a határozat vagy intézkedés elmulasztása miatt az ügyészi, illetőleg a rendőrségi szervezet körén belül előterjeszthető panasznak van helye a közvetlen felettesekhez; a határozat elleni panaszt a közléstől, az intézkedés ellen irányulót pedig az intézkedés tudomásrajutásától számított nyolc nap alatt lehet előterjeszteni.

VII. FEJEZET

A TÁRGYALÁS ELŐKÉSZÍTÉSE

137. § Az ügyész a nyomozás befejezése után, ha pedig az ügy nyomozás nélkül kellően felderítettnek látszik, nyomozás mellőzésével [90. § (1) bek.] vádiratot készít és azt az illetékes bírósághoz nyújtja be.

138. § (1) A vádiratnak tartalmaznia kell:

a) a terhelt részletes személyi adatait a 94. § (1) bekezdésében foglaltak szerint;

b) a tényállás rövid előadását a bizonyítékok ismertetésével, továbbá a cselekmény társadalmi veszélyességének megítéléséhez szükséges személyi és tárgyi körülményeket;

c) a vád tárgyává tett bűncselekmény megjelölését a büntetőtörvény vonatkozó rendelkezésére való hivatkozással s ha a bűncselekmény magánindítványra üldözendő, annak előadását, hogy a magánindítványt előterjesztették;

d) a bizonyítási eszközök felsorolását, ideértve a tárgyaláson kihallgatandó tanúk és szakértők nevét, továbbá lakáscímét, valamint a tárgyi bizonyítékokra való utalást is.

(2) Ha a terhelt a vádirat benyújtásakor előzetes letartóztatásban van, ezt a körülményt a vádiratban fel kell tüntetni. A vádiratban indítványt kell tenni az előzetes letartóztatás fenntartása, illetőleg a szükséghez képest annak elrendelése tárgyában. Ha a terhelt ellen egyéb biztosítási intézkedéseket foganatosítottak (lakóhely elhagyásának tilalma, zár alá vétel, biztosítási végrehajtás), ezeket meg kell említeni.

(3) Ha a terheltnek biztonsági őrizetbe helyezése szükséges, a vádiratban erre irányuló indítványt kell tenni.

(4) Ha a sértett polgári jogi igényt jelentett be, erre a vádiratban vonatkozó adatok előadásával utalni kell.

(5) A vádiratot annyi példányban kell benyújtani, hogy a bíróság és mindegyik terhelt részére egy-egy példány jusson. Az ügyész a bírósági példányhoz csatolja a nyomozás iratait, valamint a vádirat benyújtásával egyidejűleg átadja a bíróságnak az őrizetében lévő tárgyi bizonyítékokat.

A bíróság intézkedései a vádirat benyújtása után

139. § (1) Amikor a vádirat a bírósághoz érkezett, a tanács elnöke kitűzi az ügy tárgyalásának napját és erre megidézi a feleket, a sértettet, valamint képviselőiket, továbbá a tanúkat és a szakértőket, értesíti a bíróság tagjait és a jegyzőkönyvvezetőt, egyszersmind a szükséghez képest védő kirendeléséről gondoskodik. A tárgyalás napjáról azokat az egyéb érdekelteket is értesíteni kell, akikre a határozat közvetlenül kihathat.

(2) A terheltnek a tárgyalásra idéző végzéssel együtt a vádiratot is kézbesíteni kell azzal a figyelmeztetéssel, hogy arra a tárgyalás napjáig észrevételeket tehet.

(3) A terhelt részére a vádirattal együtt kiadott idézést akként kell kézbesíteni, hogy azokat legkésőbb a tárgyalás napját megelőző nyolcadik napon kézhez kapja.

(4) Ha már a tárgyalás kitűzésekor megállapítható, hogy a 154. § (4) bekezdésének esete áll fenn, a terhelt részére a tárgyalásra szóló idézést és a vádiratot hirdetményi úton kell kézbesíttetni.

(5) A magánfelet a 154. § (2) bekezdésében foglaltakra, a sértettet pedig azzal a figyelmeztetéssel kell a tárgyalásra megidézni, hogy elmaradása esetén a 41. § (2) bekezdésében biztosított jogát nem gyakorolhatja.

140. § (1) A tárgyalást - a 139. § (3) bekezdésének szem előtt tartásával - a lehető legközelebbi napra kell kitűzni, úgy azonban, ha a tárgyalás a vádirat érkezését követő egy hónapon belül mindenesetre megtartható legyen.

(2) A tárgyalást rendszerint a bíróság hivatalos helyiségébe kell kitűzni; fontos okból azonban a tárgyalás más helyre (pl. a bűncselekmény színhelyére, a terhelt munkahelyére) s a szükséghez képest a bíróság székhelyén kívül eső helyre is kitűzhető. A tárgyalást más bíróság területére csak az igazságügyminiszter engedélyével lehet kitűzni.

(3) A tárgyalás kitűzéséről és megtartásának előkészítéséről a tanács elnöke gondoskodik.

141. § (1) A tanács elnöke tárgyalás kitűzése helyett a vádiratot a tanácsnak mutatja be, ha megítélése szerint az alábbi rendelkezések értelmében az ügy áttételének, nyomozásnak vagy a nyomozás kiterjesztésének, az eljárás felfüggesztésének, megszüntetésének, vagy büntetőparancs kibocsátásának van helye. Ha a tanács ilyen intézkedést nem lát szükségesnek, az elnök a 139. § értelmében jár el.

(2) Ha a terhelt előzetes letartóztatásban van, vagy előzetes letartóztatásának elrendelése látszik szükségesnek, a tanács elnöke az ügy iratait a tárgyalás kitűzése előtt ugyancsak a tanács elé terjeszti a letartóztatás kérdésében hozandó határozat végett.

(3) A tanács a jelen § eseteiben zárt ülésben határoz, de határozathozatal előtt a feleket meghallgathatja.

142. § Ha annak a bíróságnak, amelyikhez a vádiratot benyújtották, az ügyben nincs hatásköre vagy illetékessége, az ügyet ahhoz a bírósághoz vagy más hatósághoz teszi át, amelyikhez az ügy tartozik.

143. § A bíróság, ha az ügy felderítése érdekében szükséges, elrendelheti a nyomozást, illetőleg a nyomozás kiegészítését. Ebben az esetben az ügy iratait az ügyészhez kell visszajuttatni.

144. § (1) A bíróság felfüggeszti az eljárást, ha

a) a vád tárgyává tett cselekmény elbírálása valamely előzetes kérdés eldöntésétől függ és az annak eldöntésére egyébként hivatott bíróság vagy más hatóság határozatának bevárása szükségesnek mutatkozik;

b) területkívüliségre vagy személyes mentességre vonatkozó kérdés esetén az igazságügyminiszter döntését kell bevárni;

c) a terhelt elmebeli állapotának további szakértői megfigyelése szükséges.

(2) Az előzetes kérdést a büntetőbíróság rendszerint maga bírálja el, ennélfogva az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazása felől belátása szerint határoz. Ha azonban a büntetőtörvény alkalmazása a személyi állapotra vonatkozó olyan körülményektől függ, amelyre vonatkozólag a polgári bíróság ítélete mindenkivel szemben hatályos, az eljárást a polgári bíróság előtti eljárás jogerős befejezéséig mindig fel kell függeszteni; ha ebben az esetben a polgári bíróság előtt az eljárás még nincs folyamatban, annak megindítására az érdekeltet megfelelő határidő kitűzése mellett azzal a figyelmeztetéssel kell utasítani, hogy a határidő meg nem tartása esetén az eljárást folytatni fogják.

(3) Mihelyt a döntés az előzetes kérdésben, illetőleg a területenkívüliség (személyes mentesség) kérdésében megtörtént, vagy ha a szakértői megfigyelés befejezést nyert, az eljárást folytatni kell. Az (1) bekezdés a) és c) pontja alapján elrendelt felfüggesztés esetében az eljárást akkor is folytatni kell, ha a felfüggesztés további fenntartása az eljárás eredményességét veszélyeztetné, vagy ha az erre utasított érdekelt az eljárást a kitűzött határidő alatt a polgári bíróság előtt nem indította meg.

145. § (1) A bíróság az eljárást megszünteti:

a) az 5. és a 6. § eseteiben;

b) ha a vádat a vádirat benyújtása után elejtették, kivéve, ha az ügyész által elejtett vád képviseletét a sértett mint pótmagánvádló átveszi;

c) ha a vádiratban megjelölt adatok alapján a terhelttel szemben bűncselekmény elkövetését megállapíthatónak nem tartja és az eljárás folytatásától sem vár eredményt.

(2) Ha a vádat az ügyész ejtette el, a tanács elnöke erről azt a sértettet, aki feljelentést tett vagy magánindítványt terjesztett elő, a 41. § (2) bekezdésében foglalt jogára való figyelmeztetéssel és ha indokoltnak találja, azzal a felhívással értesíti, hogy a vád képviseletének átvétele esetén egyidejűleg vádiratot nyújtson be. Ha a sértett a megszabott határidő alatt a vád képviseletét nem veszi át, illetőleg felhívás ellenére vádiratot nem nyújt be, a bíróság az eljárást megszünteti.

(3) A terhelt elmebetegsége okából nincs helye az eljárás megszüntetésének, ha a vádirat biztonsági őrizetbe való helyezést indítványoz, vagy ha a bíróság megítélése szerint biztonsági őrizet alkalmazásának lehet helye.

(4) Az eljárás megszüntetése esetében a magánfelet arra kell utasítani, hogy polgári jogi igényét egyéb törvényes úton érvényesítse.

146. § (1) Ha az eljárás tárgya kihágás vagy főmagánvádra üldözendő bűntett és a bíróság az egyébként kellően megalapozottnak mutatkozó vád alapján kizárólag pénzbüntetés kiszabását találja indokoltnak, a terhelt ellen tárgyalás kitűzése helyett büntetőparancsot bocsát ki. Ezt a rendelkezést az ügyésznek az (5) bekezdés értelmében tett indítványára alkalmazni lehet nem főmagánvádra üldözendő bűntett esetében is, ha arra a törvény pénzbüntetést vagy három évig terjedhető börtönnél nem súlyosabb szabadságvesztést állapít meg.

(2) A büntetőparancsban a terheltre csak pénzbüntetést lehet kiszabni. A büntetés végrehajtásának feltételes felfüggesztése (Btá. 55. §), valamint a rehabilitáció (Btá. 67. §) büntetőparancsban is kimondható. A büntetőparancsban elkobzást is ki lehet mondani, de csak olyan tárgyra vonatkozólag, amely a terhelt tulajdona. A polgári jogi igénynek büntetőparancsban csak annyiban lehet helyt adni, amennyiben az igény fizetési meghagyás útján is érvényesíthető volna.

(3) A büntetőparancsnak tartalmaznia kell a terhelt nevét és foglalkozását, a bűncselekmény megjelölését, elkövetése helyét és idejét, a sértett megnevezését, a bizonyító adatokat, a kiszabott büntetést és az azzal kapcsolatos intézkedéseket, végül azt a figyelmeztetést, hogy ha a terhelt házastársa vagy törvényes képviselője tárgyalás tartását tizenöt nap alatt nem kéri, a büntetőparancs végrehajthatóvá válik.

(4) Ha a terhelt, házastársa vagy törvényes képviselője tárgyalás tartását kérte, a 139. § alkalmazásával annak kitűzése iránt kell intézkedni. Ha tárgyalás kitűzését a megszabott határidő alatt nem kérik vagy a tárgyaláson a terhelt szabályszerű idézés ellenére igazolatlanul nem jelenik meg, a bíróság a büntetőparancsot végrehajthatónak nyilvánítja. Egyébként a tárgyaláson a büntetőparancsra tekintet nélkül kell határozni.

(5) Az ügyész az (1) bekezdés alá tartozó esetben az ügynek büntetőparancs kibocsátásával való elintézését - vádirat benyújtása helyett - maga is indítványozhatja. Az indítvány tárgyában a bíróság zárt ülésben határoz s ha a büntetőparancs kibocsátását indokoltnak tartja, a jelen § szerint jár el, ellenkező esetben az iratokat visszaküldi az ügyésznek vádirat benyújtása végett.

(6) A végrehajtható büntetőparancs a jogerős ítélettel esik egy tekintet alá.

147. § (1) A tanács elnöke az ügyet a tárgyalás kitűzése után is a tanácsnak mutatja be, ha a 141. § (2) bekezdésében vagy a 142-145. §-okban meghatározott intézkedés a terheltnek a vádiratra tett észrevételei folytán vagy egyéb okból utóbb válik szükségessé.

(2) A tanács a tárgyalás megtartása előtt zárt ülésben határoz abban az esetben is, ha megállapítást nyer, hogy az idéző végzés a terheltnek azért nem volt kézbesíthető, mert az ismeretlen helyen tartózkodik. Ilyen esetben a tanács a tárgyalás elhalasztása mellett az eljárást a terhelt előkerüléséig felfüggeszti s az iratokat a 106. és 107. § értelmében teendő intézkedés, illetőleg a 108. § alapján teendő indítvány végett az ügyésznek küldi vissza.

148. § A tanács elnöke a tárgyalást - megkezdése előtt - fontos okból elhalaszthatja. A védő akadályoztatása a tárgyalás elhalasztására csak akkor szolgálhat okul, ha a terhelt egyébként nem részesülhetne megfelelő védelemben.

149. § (1) A tanács elnökének a 139-141., 147. és 148. § körében tett intézkedései ellen jogorvoslatnak helye nincs.

(2) A bíróságnak a 142-145. §-ok körében hozott végzései ellen fellebbezéssel csak az ügyész élhet. Ez a korlátozás a 144. § (1) bekezdésének a) pontja alapján hozott felfüggesztő végzésre nem vonatkozik.

Bíróság elé állítás vádirat és tárgyalás kitűzése nélkül

150. § (1) Járásbíróság hatáskörébe tartozó ügyben, továbbá megyei bíróság hatáskörébe tartozó olyan bűncselekmény esetében, amelyre a törvény öt évig terjedhető börtönnél nem súlyosabb büntetést állapít meg, ha a bűncselekmény ténybeli és jogi megítélése egyszerű és az összes bizonyítékok nyomban a bíróság elé tárhatók, az ügyész az előzetes letartóztatásban lévő terheltet az ügy tárgyalása végett vádirat mellőzésével a bíróság elé állíthatja attól a naptól számított három napon belül, amelyen a letartóztatást elrendelte, illetőleg azt a terheltnek a rendőrség részéről történt átadása alkalmával fenntartotta.

(2) Ebben az esetben a bíróság az ügy tárgyalására nem tűz határnapot s idézéseket sem bocsát ki, a tanúk és a szakértők előállításáról az ügyész gondoskodik.

A tárgyalás előkészítése magánvád esetében

151. § (1) Ha az ügyben magánvádló jár el, a megelőző 137-149. §-ok rendelkezéseit az alábbi eltérésekkel, illetőleg kiegészítésekkel kell alkalmazni.

(2) A magánvádlót az idézésben figyelmeztetni kell arra, hogy a tárgyalásról való elmaradása a vád elejtésének minősül.

(3) Az ügyész által a 149. § (2) bekezdése szerint használható jogorvoslat a magánvádlót is megilleti.

152. § (1) Főmagánvád esetén a feljelentés pótolja a vádiratokat. Ebben az esetben a terheltet vádirat kézbesítése nélkül, de a feljelentő nevére és a feljelentett bűncselekmény tényállására való rövid utalással kell a tárgyalásra megidézni.

(2) Ha a tanács elnöke az ügy bonyolultabb voltára tekintettel szükségesnek tartja, a főmagánvádlót határidő kitűzése mellett arra hívhatja fel, hogy a feljelentést az ügy adatainak vagy azok bizonyítékainak részletes előadásával egészítse ki. A felhívásban a főmagánvádlót figyelmeztetni kell arra, hogy a bíróság a határidő elmulasztását a vád elejtésének fogja tekinteni.

(3) Ha a főmagánvádló olyan ügyben, amelyben a rendőrség a nyomozást megtagadó vagy megszüntető határozatot hozott, az eljárás folytatását kívánja, evégből új feljelentést köteles az ügyésznél benyújtani.

(4) Ha az ügyész a főmagánvádló által hozzá benyújtott vagy a rendőrség által hozzá áttett [90. § (1) bek., 135. § (1) bek.] feljelentés esetében a vád képviseletét átvenni nem kívánja, az iratokat a bírósághoz teszi át.

(5) A pótmagánvádló a vád képviseletének átvételét a nyomozás megtagadása vagy megszüntetése esetén a 41. § (2) bekezdésében megszabott határidő alatt vádirat egyidejű benyújtása mellett a bíróságnál köteles bejelenteni.

VIII. FEJEZET

BÍRÓSÁGI TÁRGYALÁS

A tárgyalás folytonossága

153. § (1) A bírósági tárgyalást minden ügyben lehetőleg megszakítás nélkül kell megtartani. A bíróság a már megkezdett tárgyalást fontos okból elnapolhatja.

(2) Az elnapolt tárgyalást két hónapon belül ismétlés nélkül lehet folytatni, ha a tanács tagjaiban változás nem történt. Ilyenkor az elnapolt tárgyalás folytatása a korábbi tárgyalás jegyzőkönyvének felolvasásával kezdődik.

(3) A (2) bekezdés esetén kívül a tárgyalást elölről kell kezdeni.

A tárgyaláson résztvevő személyek

154. § (1) A tárgyalás a tanács elnökének és tagjainak, a jegyzőkönyvvezetőnek, ha a vádat az ügyész képviseli, az ügyésznek, a terheltnek, a kötelező védelem eseteiben (49. §) pedig a védőnek jelenléte nélkül nem tartható meg.

(2) A tárgyalás nem tartható meg a magánvádlónak, illetőleg képviselőjének jelenléte nélkül sem, kellően ki nem mentett elmaradásuk azonban a vádelejtéssel egyenlő hatályú. A magánfél elmaradása a tárgyalásnak - ideértve a polgári jogi igény tárgyalását is - nem akadálya.

(3) Ha a vád tárgya kihágás vagy kizárólag pénzbüntetéssel büntetendő bűntett, a tárgyalás a szabályszerűen megidézett, de igazolatlanul távolmaradt terhelt jelenléte nélkül is megtartható.

(4) A tárgyalás a terhelt távollétében bármely bűnügyben megtartható, ha kétségtelen megállapítást nyer, hogy a terhelt a jogszabály megszegésével vagy kijátszásával külföldön tartózkodik. Ebben az esetben az ítélet kézbesítésére a 172. § (3) bekezdése, a perújítás külön lehetőségére a 215. § (4) bekezdése irányadó.

(5) A tárgyalás megtartásának az elmebeteg terhelt távolléte nem akadálya, ha az eljárás tárgya a terhelt biztonsági őrizetbehelyezése és a bíróság a terhelt jelenlétét nem tartja szükségesnek. Ez a rendelkezés akkor is irányadó, ha a bíróság a biztonsági őrizetbe helyezést erre irányuló indítvány nélkül látja indokoltnak.

A tárgyalás vezetése és rendjének fenntartása

155. § (1) A tárgyalást az elnök vezeti. A törvény keretei között az elnök szabja meg azoknak a cselekményeknek a sorrendjét, amelyeket a tárgyaláson foganatosítani kell, ő hallgatja ki a terheltet, a tanúkat és a szakértőket.

(2) Az elnök által kihallgatott személyhez a bíróság tagjain kívül a felek és képviselőik is intézhetnek kérdéseket, az elnök azonban ügyel arra, hogy a tárgyalás ne terjedjen ki az üggyel összefüggésben nem álló körülményekre és az ügyre nem tartozó, úgyszintén a kihallgatott személy befolyásolására alkalmas kérdés felvetését, illetőleg az arra való feleletet megtiltja.

(3) Az elnök a feleket, illetőleg képviselőiket a tárgyalás során gyakorolható jogaikra figyelmeztetni köteles.

156. § (1) A tárgyalás rendjét az elnök tartja fenn.

(2) Az elnök gondoskodik arról, hogy a hallgatóság körében tizennégy éven aluli személyek ne vegyenek részt; a tizennyolc éven aluli személyeket a tárgyalásról eltávolíthatja.

(3) Azt, aki a tárgyalás rendjét megzavarja, az elnök rendreutasítja, ismételt vagy súlyosabb rendzavarás esetén pedig a bíróság ezer forintig terjedhető pénzbírsággal sújthatja vagy - akár pénzbírság kiszabása mellett, akár anélkül - a teremből ki is utasíthatja, illetőleg kivezettetheti.

(4) A terheltet kiutasítása esetén őrizetbe lehet venni és a tárgyalást távollétében kell folytatni, legkésőbb azonban a bizonyítási eljárás befejezésével ismét a bíróság elé kell állítani és közölni kell vele a távollétében történteket.

(5) Ha kötelező védelem esetében a védőt kiutasítják és a terhelt nem választ helyette más védőt, az elnök lehetőleg azonnal védőt rendel ki. Ha akár a védőnek, akár a magánvádló vagy a magánfél képviselőjének kiutasítására kerül sor s emiatt az érdekelt megfelelő képviselete nem lenne biztosítható, a tárgyalást a rendzavaró költségére el lehet napolni.

(6) Büntető vagy fegyelmi eljárás alapjául szolgáló rendzavarásról a bíróság az illetékes hatóságot értesíti, ha pedig előzetes letartóztatásnak is helye van, az elkövetőt őrizetbe vétetheti és nyomban intézkedik az ügyésznek való átadása iránt.

157. § Az elnöknek és a bíróságnak a tárgyalás vezetése, illetőleg rendjének fenntartása körében tett intézkedései ellen külön fellebbezésnek nincs helye, kivéve az előbbi rendelkezések alapján pénzbírságot kiszabó és költségben marasztaló, úgyszintén letartóztatást elrendelő végzést. A pénzbírságot kiszabó és költségben marasztaló végzés elleni fellebbezésnek halasztó hatálya van.

A tárgyalás megnyitása

158. § (1) A tárgyalást az elnök az ügy megjelölésével nyitja meg. Az elnök mindenekelőtt megállapítja, hogy a megidézettek megjelentek-e és a lehetőséghez képest intézkedik, hogy a szabályszerű idézés ellenére meg nem jelent terheltet, tanút, illetőleg szakértőt azonnal vezessék elő. Ha az elnök azt állapítja meg, hogy a terhelt ismeretlen helyen tartózkodik és a tárgyalás megtartására a 154. § (4) bekezdése értelmében nem kerül sor, a bíróság a 147. § (2) bekezdésének megfelelően határoz.

(2) Ha a védő olyan ügy tárgyalásáról marad el vagy távozott el, amelyben a védelem kötelező és a terhelt nem választ más védőt, illetőleg az elnöknek nem áll módjában azonnal más védőt kirendelni, a tárgyalást a mulasztó védő költségére el kell napolni.

(3) Ha olyan megidézett személy maradt el a tárgyalásról, akinek távolléte a tárgyalás megtartását nem akadályozza, a tárgyalást meg kell kezdeni s azt a megjelentek kihallgatása előtt nem szabad elnapolni.

(4) Ha a főmagánvádló és képviselője a tárgyalásról elmarad és elmaradását kellően ki nem menti, a bíróság a terheltnek vagy védőjének kérelmére úgy is határozhat, hogy a távolmaradást nem tekinti a vád elejtésének [154. § (2) bek.], hanem a tárgyalást ennek ellenére megtartja és az ügyet annak eredménye alapján bírálja el.

159. § A megjelentek számbavétele után az elnök felhívja a tanúkat a tárgyalás színhelyének elhagyására és figyelmezteti őket az igazolatlan eltávozás következményeire, valamint arra, hogy a számukra kijelölt helyen tartózkodjanak. Szakértőt csak akkor kell távozásra felhívni, ha ezt a bíróság fontos okból szükségesnek tartja; egyébként a szakértő a tárgyaláson annak kezdetétől fogva jelen lehet.

Terhelt kihallgatása

160. § (1) A tanúk távozása után a terheltet kell a 94. § (1) bekezdése szerint személyi adataira kihallgatni, majd fel kell előtte olvasni a vádirat indítványi részét, szükség esetében egyéb részeit is, illetőleg főmagánvád esetében ismertetni kell a feljelentés lényegét. Az ügyész a 150. § esetében a vádat élőszóval terjeszti elő.

(2) Ezután a terhelttől meg kell kérdezni, hogy a vádat megértette-e s tagadó választ esetén azt meg kell neki magyarázni, majd pedig kérdést kell hozzá intézni, hogy bűnösségét elismeri-e. Ezt követően a terheltet az ügyre vonatkozólag a 94. § (2)-(4) bekezdései szerint részletesen ki kell hallgatni.

(3) A terheltet általában még ki nem hallgatott terhelttársai távollétében kell kihallgatni, a bíróság azonban a szükséghez képest ettől eltérően is intézkedhetik.

(4) A szembesítésre a 95. § rendelkezései irányadók.

(5) Azt a terheltet, akinek jelenléte a másik terheltet a vallomásban feszélyezné, az elnök a vallomástétel tartamára a teremből eltávolíthatja. A vallomás tartalmát az eltávolított terhelttel legkésőbb a bizonyítási eljárás befejezése előtt közölni kell.

161. § (1) A terhelt a tárgyalás során mindegyik terhelttárs, tanú vagy szakértő kihallgatása, úgyszintén minden irat felolvasása után észrevételeit megteheti.

(2) A terhelt védőjével a tárgyalás alatt is értekezhetik.

A bizonyítás felvételének sorrendje

162. § A terhelt kihallgatása után a bíróság lefolytatja a további bizonyítást. A vád bizonyítékai sorrendben rendszerint megelőzik a védelem bizonyítékait; a bíróság azonban a felek meghallgatása után ettől eltérően is rendelkezhetik.

Tanúk, szakértők

163. § (1) A tanú kihallgatása alatt a még ki nem hallgatott tanúk nem lehetnek jelen. A bíróság ezt a rendelkezést a tanúként kihallgatandó magánvádlóra, magánfélre és sértettre belátása szerint alkalmazza.

(2) A 160. § (5) bekezdésének rendelkezéseit a tanúnak a terhelt vagy a másik tanú jelenlétében való kihallgatása esetére is megfelelően alkalmazni kell.

(3) A 109. § (2) és (3) bekezdésének, továbbá a 110-114. §-oknak a tanúkra és a szakértőkre vonatkozó rendelkezései a tárgyaláson is irányadók.

(4) Azt a tanút, aki a tárgyaláson nem jelenhetik meg és a nyomozás során sem tett vallomást, a bíróság határozatához képest annak egyik tagja vagy megkeresett bíró tárgyaláson kívül hallgathatja ki. Ugyanez áll a szakértőkre is. A felek, a sértett és képviselőik a kihallgatáson megjelenhetnek s evégből őket a kihallgatás helyéről és idejéről előzetesen értesíteni kell.

Szemle

164. § A 115. § (2) bekezdésének, továbbá 116. §-nak rendelkezései a tárgyaláson elrendelt szemlére is irányadók. Ha a szemlének helyszíni tárgyaláson való megtartása jelentős költséggel járna vagy az egyébként nehézségbe ütköznék, a 163. § (4) bekezdését a szemlére is megfelelően alkalmazni lehet.

Okiratok

165. § (1) A tárgyaláson fel kell olvasni a tárgyi bizonyítékul szolgáló okiratokat és a terhelt kereseti, illetőleg vagyoni viszonyaira, továbbá büntetett vagy büntetlen előéletére vonatkozó hivatalos értesítést.

(2) Fel lehet a tárgyaláson olvasni:

a) a terheltnek a nyomozás során tett vallomását, ha a terhelt a tárgyaláson nincs jelen, a tárgyaláson a vallomást megtagadja, vagy a tárgyaláson tett vallomása eltér a nyomozás során tett vallomásától;

b) annak a tanúnak a nyomozás során tett vallomását, aki a tárgyaláson egyáltalán nem, vagy csak rendkívüli nehézséggel lenne kihallgatható, aki a tárgyaláson a vallomástételt törvényes ok nélkül megtagadta, vagy akinek a tárgyaláson tett vallomása a nyomozás során tett vallomásától eltér;

c) a hatósági orvos, vagy a véleményadásra, illetőleg felülvizsgálatra hivatott szakértő testület, hatóság vagy egyéb szerv véleményét, úgyszintén a megjelenésben akadályozott más szakértő véleményét is;

d) a szemléről, a házkutatásról, a lefoglalásról és a személymotozásról felvett jegyzőkönyvet.

Egyéb tárgyi bizonyítékok

166. § Ha a bizonyítás érdekében szükséges, a tárgyaláson megtekintésre fel kell mutatni a 165. § alá nem tartozó egyéb tárgyi bizonyítékokat is.

Bizonyítás kiegészítése

167. § (1) A bíróság az ügy kellő felderítése érdekében elrendelheti a bizonyítás kiegészítését. Ha a bíróság a további bizonyítást tárgyaláson kívánja felvenni és ez nyomban nem lehetséges, annak foganatosítására - és a tárgyalás elnapolása mellett - lehetőleg közeli, új tárgyalási napot tűz ki. Egyébként a bizonyítás kiegészítése iránt a 175. § (2) bekezdése értelmében kell intézkedni.

(2) A bizonyítás kiegészítése iránt a felek is tehetnek indítványt. Az indítványt elutasító végzés ellen külön fellebbezésnek helye nincs, az elutasítás miatt az ítélet ellen bejelentett fellebbezésben lehet panaszt tenni.

A vád módosítása - Biztonsági őrizetbe helyezés indítványozása tárgyaláson

168. § (1) Ha az ügyész, illetőleg a magánvádló a bizonyítás eredményéhez képest úgy látja, hogy a terhelt más bűncselekményben bűnös vagy más bűncselekményben is bűnös, mint amely miatt ellene vádat emelt, a tárgyalás során bármikor, de legkésőbb addig, amíg a bíróság az elsőfokú ítélet meghozatala céljából vissza nem vonul [170. § (3) bek.], a vádat megváltoztatja, illetőleg kiterjeszti vagy új vádirat benyújtása végett a tárgyalás elnapolását indítványozza.

(2) A vád megváltozatása esetén a bíróság a vád tárgyában ugyanazon a tárgyaláson csak akkor határozhat, ha a megváltoztatás a terhelt javára szolgál, vagy ha a védelem előkészítése a tárgyalás elnapolását nem teszi szükségessé; erre a bíróság a feleket meghallgatja. Ha a vádat kiterjesztették, a bíróság a védő, illetőleg a terhelt indítványára köteles a tárgyalást elnapolni vagy arra a bűncselekményre, amelyre a vádat kiterjesztették, az eljárást különválasztani.

(3) Ha a megváltoztatott, illetőleg kiterjesztett vád elbírálása a bíróság hatáskörét meghaladja, az ügyet a megfelelő hatáskörrel felruházott bírósághoz kell áttenni.

(4) Ha az ügyész, illetőleg a magánvádló a bizonyítás eredményéhez képest a tárgyaláson terjeszt elő indítványt a terheltnek biztonsági őrizetbe helyezésére, a bíróság a felek meghallgatása után a tárgyalást elnapolhatja, ha azt a védelem előkészítése érdekében szükségesnek találja.

Perbeszédek - Ítélethozatal

169. § (1) Ha a bíróság a bizonyítást lefolytatta, azt az elnök befejezettnek nyilvánítja és felhívja a feleket és képviselőiket a perbeszédek megtartására.

(2) A perbeszédet először az ügyész tartja meg s abban - a vonatkozó jogszabályokat is megjelölve - indokolt indítványt terjeszt elő arra, hogy a bíróság a terheltet milyen bűncselekményben mondja ki bűnösnek s vele szemben mely büntetést alkalmazzon; az alkalmazandó büntetés mértékére indítványt tennie nem szabad. Ha a vádat magánvádló képviseli, a perbeszédet először ő tartja meg.

(3) Az ügyész, illetőleg a magánvádló után a magánfél terjeszti elő polgári jogi igényét; távolléte esetében a bejelentett igényt az iratokból kell felolvasni. Az ügyész a polgári jogi igényre is nyilatkozhatik.

(4) Ezután a védőbeszéd következik, amelyet a védő, vagy ha védő nem jár el, a terhelt ad elő.

170. § (1) A perbeszédek után viszonválaszoknak van helye, ugyanabban a sorrendben, mint a perbeszédeknek.

(2) Az utolsó szó joga a terheltet illeti, akkor is, ha van védője. Evégből a terheltet a perbeszédek után mindig meg kell kérdezni, hogy kíván-e még az utolsó szó jogán védelmére valamit előadni.

(3) A bíróság ezután zárt ülésben meghozza határozatát.

171. § (1) Az ítéletet rendszerint közvetlenül a tárgyalás befejezése után meg kell hozni és ki kell hirdetni. A kihirdetés a rendelkező rész felolvasásával és az indokolás lényegének ismertetésével történik. Ha az ügy bonyolult volta, az ítélet nagy terjedelme vagy más fontos ok szükségessé teszi, az ítélet meghozatalát és kihirdetését legfeljebb nyolc napra el lehet halasztani; ebben az esetben a kihirdetés időpontját a tárgyalás befejezésekor ki kell tűzni.

(2) A kihirdetett ítéletet rendszerint három nap alatt teljesen írásba kell foglalni, de hosszabb indokolást igénylő bonyolult ügyekben a teljes írásbafoglalás a kihirdetéstől számított legfeljebb nyolc napra elhalasztható. Ha az ítélet kihirdetését elhalasztották, az ítéletet kihirdetéséig teljesen írásba kell foglalni.

172. § (1) Az ítéletet a jelenlevő felekkel kihirdetéssel kell közölni.

(2) Az ítélet kihirdetésénél jelen nem levő terhelttel és magánféllel az ítéletet kézbesítés útján kell közölni. A kézbesítendő kiadmányon fel kell tüntetni, hogy az ítélet ellen van-e helye fellebbezésnek és milyen határidő alatt.

(3) A 154. § (4) bekezdése esetében az ítéletet a terhelttel kizárólag hirdetményi kézbesítés útján kell közölni.

(4) Ha a terhelt az állam vagy állami vállalat alkalmazásában áll, az ítéletet kézbesítés útján felettesével is közölni kell. Azt, hogy az ítéletet mely hatóságoknak vagy más szerveknek kell végrehajtás, nyilvántartás céljából vagy egyéb célból kézbesíteni, az igazságügyminiszter állapítja meg.

173. § Az ítélet kihirdetése után az elnök megkérdezi a jelenlévő fellebbezésre jogosultakat (188. §), hogy kívánnak-e fellebbezni. A fellebbezés bejelentésére a 189. § irányadó.

174. § (1) Fellebbezés bejelentése esetén határozni kell az előzetes letartóztatás elrendeléséről, fenntartásáról, illetőleg megszüntetéséről. A 97. § (1) bekezdésének b)-d) pontja és (2) bekezdése itt is megfelelően irányadó, felmentő ítélet esetében azonban a bíróság a terhelt szabadlábra helyezését csak az ügyész indítványára és csak különösen indokolt esetben mellőzheti.

(2) Az ítélet kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás rendszerint az eljárás jogerős befejezéséig tart, de a terheltet korábban is szabadlábra kell helyezni, mihelyt fogvatartására nincs többé ok. Efelől az iratok felterjesztéséig az elsőfokon eljárt, azután pedig a fellebbezési bíróság határoz.

IX. FEJEZET

ÍTÉLETEK ÉS A TÁRGYALÁS ALAPJÁN HOZOTT EGYÉB BÍRÓI HATÁROZATOK

Az ügy elintézése ítélet nélkül

175. § (1) Ha az ügy áttétele vagy az eljárás felfüggesztése a tárgyaláson válik szükségessé, a bíróság a 142., illetőleg 144. § szerint határoz. Továbbá tárgyaláson is alkalmazni kell a 147. § (2) bekezdésének az eljárás felfüggesztésére vonatkozó rendelkezését, kivéve, ha a 154. § (4) bekezdése a tárgyalásnak a terhelt távollétében való megtartását lehetővé teszi.

(2) A bíróság a bizonyítás kiegészítése végett, ha azt nem tárgyaláson folytatja le, egyik tagját küldi ki vagy más bíróságot keres meg, a szükséghez képest azonban a 143. § szerint is határozhat.

(3) Ha az ügyész, illetőleg a magánvádló a tárgyaláson a vádat elejti, vagy ha a tárgyaláson állapítják meg, hogy a terhelt meghalt, a bíróság az eljárást megszünteti; az ügyész vádelejtése esetén azonban csak akkor, ha a jelenlevő sértett a vád képviseletét, mint pótmagánvádló [41. § (2) bek.] nyomban nem veszi át vagy a sértett a tárgyaláson idézés ellenére nincs jelen. A 145. § (4) bekezdése itt is irányadó.

(4) Az ügyész vádelejtése nem kötelezi a bíróságot az eljárás megszüntetésére.

Ha a büntetőtörvény értelmében elkobzásnak, illetőleg vagyonelkobzásnak a büntethetőségtől függetlenül helye van, a bíróság az ügyész indítványára abban a végzésben, amellyel az eljárást a terhelt ismeretlen helyen tartózkodása miatt felfüggeszti, illetőleg azt a terhelt halála vagy vádelejtés következtében megszünteti, az esetleges szükséges bizonyítás lefolytatása után egyszersmind az elkobzás (vagyonelkobzás) tárgyában is határoz.

Ítélet

176. § A 175. § esetein kívül a bíróság a tárgyalás befejezése után az ügy érdemében ítélettel határoz.

177. § A bíróság ítéletét kizárólag a tárgyaláson megvizsgált bizonyítékokra alapíthatja; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el.

178. § (1) A bíróság csak olyan tények alapján hozhat ítéletet, amelyek miatt vádat emeltek.

(2) A vád tárgyává tett tények jogi elbírálásánál a bíróságot az ügyész, illetőleg a magánvádló indítványa nem köti. Ha azonban a bíróság úgy találja, hogy e tények alapján a terhelttel szemben a vádban megjelölt bűncselekménynél súlyosabb büntetés alá eső bűncselekményt kell megállapítani, erre a feleket előzetesen figyelmeztetni köteles. Ilyen esetben a fél indítványára a tárgyalást el kell napolni, ha ez a védelem előkészítése érdekében szükségesnek mutatkozik.

(3) A bíróság felmentő ítéletében a terheltnek biztonsági őrizetbe helyezését erre irányuló indítvány hiányában is elrendelheti. A (2) bekezdésnek a felek figyelmeztetésére és a tárgyalás elnapolására vonatkozó rendelkezése azonban ilyen esetben is irányadó.

179. § Az ítéletben a terheltet bűnösnek kell kimondani vagy fel kell menteni.

180. § A bíróság a terheltet a vád alól felmenti, ha

a) nem nyert bizonyítást, hogy a terhelt a vád tárgyává tett bűncselekményt elkövette,

b) a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény,

c) a vád tárgyává tett cselekményt már korábban jogerősen elbírálták,

d) büntethetőséget kizáró vagy megszüntető körülmény áll fenn.

181. § Ha a 180. § értelmében a terheltet nem mentik fel, a terheltet a terhére megállapított bűncselekményben bűnösnek kell kimondani és büntetése felől kell határozni.

182. § (1) Az ítéletben a polgári jogi igény felől lehetőleg érdemi döntést kell hozni. A polgári jogi igényt érdemben - mind elutasítással, mind helytadással - felmentő ítéletben is el lehet dönteni.

(2) Ha a büntetőbíróság az ítéletben a polgári jogi igény felől érdemben határozott, ebben a tárgyban egyéb törvényes úton további eljárásnak helye nincs.

(3) Ha a polgári jogi igény érdemi elbírálása az eljárás befejezését jelentékenyen késleltetné, a büntetőbíróság az érdemi döntést ebben a tárgyban mellőzi és ítéletében a magánfelet arra utasítja, hogy igényét a rendelkezésre álló egyéb törvényes úton érvényesítse.

183. § (1) Az ítélet bevezetésből, rendelkező részből és indokolásból áll.

(2) A bevezetés az eljáró bíróság megnevezését, a tárgyalás helyét és idejét, valamint azt tartalmazza, hogy az ítélet alapjául szolgáló tárgyalás nyilvános vagy zárt volt-e.

184. § (1) Az ítélet rendelkező részének tartalmaznia kell:

a) a terhelt személyi adatait a 94. § (1) bekezdése szerint,

b) az ítélet tárgyául szolgáló bűncselekmény megjelölését,

c) a terhelt bűnösnek kimondását vagy felmentését,

d) a bűnügyi költségekre és a polgári jogi igényre vonatkozó rendelkezést, úgyszintén azokat az egyéb rendelkezéseket, amelyeket a bíróság valamely jogszabály alapján hoz.

(2) Ha az ítélet a terheltet bűnösnek mondja ki, rendelkező részének a bűnösséget kimondó rendelkezést követően tartalmaznia kell a kiszabott büntetést és az ezzel kapcsolatban tett egyéb rendelkezéseket.

(3) Az ítélet indokolásában elő kell adni a bíróság által megállapított tényeket és ki kell fejteni, hogy a bíróság azokat miért fogadta el valóknak, elő kell továbbá adni azokat az okokat, amelyek a bíróságot az ítéleti rendelkezésekre indították. Ha a bíróság ténymegállapítása vagy döntés alapjául a szakértő véleményét nem fogadja el, ennek okát mindig részletesen ki kell fejteni. Az indokolásban elő kell adni azokat az okokat is, amelyek a tárgyalás során a bizonyítás kiegészítése iránt tett, vagy egyéb lényeges kérdésben előterjesztett indítványok elutasításának alapjául szolgáltak.

(4) Az ítéletet tömören és világosan kell megfogalmazni. A bűncselekmény megjelölésére és az egyéb ítéleti rendelkezések alapjául szolgáló jogszabályokra nem a rendelkező részben, hanem az indokolásban kell utalni.

Ítélet biztonsági őrizetbe helyezés esetében

185. § (1) Ha a bíróság az elmebeteg terhelt biztonsági őrizetbe helyezését indítvány folytán rendeli el, ítéletében a felmentés vagy bűnössé nyilvánítás mellőzésével a büntető eljárást megszünteti.

(2) Ha a bíróság erre irányuló indítvány hiányában mondja ki a biztonsági őrizetbe helyezést, eziránt a felmentő ítéletben rendelkezik.

(3) Biztonsági őrizetbe helyezés esetében az ítélet rendelkező részében a 184. § (1) bekezdésének c) pontjában foglaltak helyett, illetőleg mellett az előbbi rendelkezéseknek megfelelő intézkedést kell felvenni.

Elkobzás és vagyonelkobzás felmentő ítéletben

186. § (1) Ha a büntetőtörvény értelmében elkobzásnak, illetőleg vagyonelkobzásnak a büntethetőségtől függetlenül helye van, erre irányuló indítvány esetében az elkobzás (vagyonelkobzás) felől a bizonyítás eredménye alapján a felmentő ítéletben is határozni kell.

(2) Ilyen esetben az ítélet rendelkező részébe (184. §) az elkobzásra (vagyonelkobzásra) vonatkozó döntést is fel kell venni.

X. FEJEZET

FELLEBBEZÉS

A fellebbezés hatálya

187. § (1) Az elsőfokon hozott ítélet ellen fellebbezésnek van helye.

(2) A fellebbezés az ítélet bármely rendelkezése ellen vagy a rendelkező rész megtámadása nélkül az ítélet indokolása ellen is irányulhat.

(3) Fellebbezésnek érdemi és eljárási okból van helye.

(4) A fellebbezés az ítélet megtámadott rendelkezésének jogerőre emelkedését felfüggeszti.

Fellebbezésre jogosultak

188. § (1) Fellebbezéssel élhetnek:

I. az ügyész, mégpedig a terheltnek mind javára, mind terhére;

II. a terhelt javára:

a) maga a terhelt, vagy helyette házastársa, ha pedig a terhelt nem nagykorú, törvényes képviselője, ez utóbbi a terhelt kifejezett akarata ellenére is;

b) a védő, a terhelt kifejezett akarata ellenére is;

c) a terhelt örököse, de csak az ítéletnek a polgári jogi igényre vonatkozó, vagyoni marasztalást tartalmazó rendelkezése ellen;

III. a terhelt terhére:

1. a magánvádló,

2. a magánfél, de csak a polgári jogi igényét érdemben elbíráló rendelkezés ellen;

IV. az, akivel szemben az ítélet rendelkezést tartalmaz, az illető rendelkezés ellen.

(2) Biztonsági őrizetbe helyezés ellen a nagykorú terhelt törvényes képviselője is fellebbezhet, mégpedig a terhelt ellenzése esetében is. Ugyanez a jog a terhelt házastársát is megilleti.

A fellebbezés bejelentése és tartalma

189. § (1) Az, akivel az ítéletet kihirdetés útján közölték, fellebbezését, illetőleg azt, hogy az ítéletben megnyugszik, a kihirdetéskor nyomban bejelentheti vagy pedig fellebbezésének bejelentésére három napi időt tarthat fenn magának. E határidő elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.

(2) Ha az ítéletet a fellebbezésre jogosulttal kézbesítés útján közlik, a fellebbezést a kézbesítéstől számított nyolc nap alatt kell bejelenteni. A kihirdetéstől számított három nap alatt kell bejelenteni. A kihirdetéstől számított három nap alatt kell bejelenteni a fellebbezést, ha az ítéletet kihirdetés útján közölték, de a jogosult ezt a határidőt a kihirdetéskor magának fenntartotta. Ezekben az esetekben a fellebbezést az első fokon eljárt bíróságnál kell jegyzőkönyvbe mondani vagy írásban benyújtani.

(3) A terhelt házastársa és törvényes képviselője a terhelt részére nyitva álló határidőben, a terhelt örököse pedig az ítélet kihirdetését követő nyolc nap alatt élhet fellebbezéssel.

(4) Abban az esetben, ha az ügyész a felmentő ítélet ellen nem élt fellebbezéssel, vagy fellebbezését visszavonta, a sértett, mint pótmagánvádló által bejelenthető fellebbezés határidejére a 41. § (2) bekezdése irányadó.

190. § (1) A fellebbezésben elő kell adni, hogy a fellebbező az ítéletet mért támadja meg; azon az alapon azonban, hogy a fellebbezési ok szabatos jogi megjelölését elmulasztották, a fellebbezés érdemi elintézését megtagadni nem lehet. A fellebbezésben olyan új bizonyítékra is lehet hivatkozni, amelyet a fellebbező az elsőfokú eljárás során hibáján kívül nem érvényesített és olyan bizonyítást is lehet kérni, amelyet az elsőfokon eljárt bíróság mellőzött.

(2) A fellebbezés részletesen indokolható. Ha az ítéletet kihirdetés útján közölték, a fellebbezés részletes indokolását a kihirdetést követő nyolc nap alatt kell előterjeszteni. A fellebbezésre jogosult a fellebbezéssel egyidejűleg kérheti az ítélet kézbesítését. Kézbesítés esetén a fellebbező a fellebbezésének részletes indokolását a kézbesítéstől számított nyolc nap alatt terjesztheti elő. Ha az ítéletet nem kihirdetés, hanem kézbesítés útján közlik, a fellebbezés részletes indokolását a fellebbezéssel együtt kell előterjeszteni.

Észrevételek

191. § A fellebbezésről - ha azt nem az ítélet kihirdetésekor jelentették be - a bíróság a másik felet értesíti. A másik fél a fellebbezésre az iratok felterjesztéséig az elsőfokon eljárt bíróságnál, az iratok felterjesztése után pedig a másodfokú bíróságnál - legkésőbb a tárgyalást (tanácsülést) megelőző harmadik napon - egyízben észrevételeket tehet.

A fellebbezés visszavonása

192. § (1) A fellebbező addig, amíg a bíróság a másodfokú ítélet meghozatala céljából vissza nem vonul, fellebbezését visszavonhatja. Házastársának fellebbezését a terhelt is visszavonhatja.

(2) A terhelt javára más által bejelentett fellebbezést a fellebbező csak a terhelt beleegyezésével vonhatja vissza.

(3) A visszavont fellebbezést újból előterjeszteni még akkor sem lehet, ha a fellebbezési határidő nem telt el.

A fellebbezés felterjesztése

193. § (1) Ha a fellebbezésre és a fellebbezés indokolására megszabott határidő valamennyi jogosultra lejárt, az elsőfokon eljárt bíróság az iratokat a fellebbezésekkel és indokolásaikkal együtt haladéktalanul felterjeszti a másodfokú bírósághoz. A felterjesztés magánvádra folyó eljárás esetén közvetlenül, egyébként pedig a másodfokú bíróság mellett működő ügyész útján történik.

(2) Ha a fellebbezést olyan eljárási jogszabálysértésre alapították, amelynek körülményei az iratokból nem tűnnek ki, az elsőfokon eljárt bíróság arra a felterjesztésében felvilágosítást ad.

(3) A másodfokú bíróság mellett működő ügyész a felterjesztés során hozzáküldött iratokat az esetleg szükséges indítvánnyal vagy egyéb nyilatkozattal együtt teszi át a másodfokú bírósághoz. Ha azonban a fellebbezést visszavonja és más fellebbezés nincs, az iratokat a visszavonásra vonatkozó nyilatkozatával együtt az elsőfokú bíróságnak küldi vissza; ilyen esetben a sértettet a 41. § (2) bekezdése értelmében gyakorolható fellebbezési jogáról [188. § (1) bek. III. 1. pont] az elsőfokú bíróság értesíti.

A tanács elnökének teendői

194. § (1) A tanács elnöke

a) ha sem a fellebbezésből, sem az ügy egyéb adatai alapján nem lehet megállapítani, hogy a fellebbező az elsőfokú bíróság eljárását, illetőleg ítéletet miért tartja sérelmesnek, felhívja a fellebbezőt fellebbezésének három nap alatt való kiegészítésére;

b) a szükséghez képest intézkedik az iratok kiegészítése, új iratok beszerzése, az ügyészhez való áttétele vagy a megfelelő felvilágosításnak az elsőfokú bíróságtól való megszerzése iránt;

c) ha az összes fellebbezéseket visszavonták, visszaküldi az iratokat az elsőfokú bírósághoz; ilyen esetben az elsőfokú ítélet felülbírálatának hivatalból figyelembe veendő ok alapján sincs helye.

(2) Ha az (1) bekezdésben említett intézkedésre nincs szükség, vagy az a) pontban megszabott határidő lejárt, a tanács elnöke az ügyet a 195. § eseteiben tanácsülésre, egyébként pedig tárgyalásra tűzi ki. Ugyancsak tárgyalásra kell kitűzni az ügyet, ha azt a tanácsülésben tárgyalásra utasították.

(3) A heti ülésszak folyamán tanácsülésben elintézésre kerülő ügyek jegyzékét a másodfokú bíróságnál ki kell függeszteni.

(4) A 193. § (3) bekezdésének a sértett értesítésére vonatkozó rendelkezés a jelen § (1) bekezdésének c) pontja esetében is irányadó.

Tanácsülés

195. § (1) A másodfokú bíróság tanácsülésben határoz, ha a tanács elnökének megítélése szerint az ügyben kizárólag az alább felsorolt valamely kérdésben kell intézkedni:

a) a másodfokú bíróságnak nincs hatásköre vagy illetékessége;

b) a fellebbezés elkésett, illetőleg nem jogosulttól származik;

c) a fellebbezés kiegészítésére irányuló felhívás [194. § (1) bek. a) pont] eredménytelensége folytán sem a fellebbezésből, sem az ügy egyéb adatai alapján nem lehet megállapítani, hogy a fellebbező az elsőfokú bíróság eljárását, illetőleg ítéletét miért tartja sérelmesnek;

d) a terhelt az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatala után meghalt, feltéve, hogy az elsőfokú ítélet ellen elkobzás, illetőleg vagyonelkobzás kimondása miatt vagy a polgári jogi igény tárgyában fellebbezés nincs;

e) a fellebbezés kizárólag bűnügyi költségekre vonatkozik;

f) olyan eljárási jogszabályt sértettek meg, amely miatt az ítéletet hatályon kívül kell helyezni;

g) a fellebbezés az ügy érdemére vonatkozó bizonyítás felvételére is irányul, vagy ilyen bizonyítás felvétele erre irányuló fellebbezés nélkül is szükségesnek látszik.

(2) Ha a tanácsülésen tűnik ki, hogy a 194. § (1) bekezdésében felsorolt valamely intézkedés nem történt meg, ennek pótlása iránt a másodfokú bíróság a tanácsülésben intézkedik.

196. § (1) A tanácsülésben a fellebbezési tanács elnöke és két szakbírája az ülnökök részvétele nélkül jár el.

(2) A tanácsülés a 7. § keretei között nyilvános. A tanácsülésben az előadó előterjesztése után a szükséghez képest fel kell olvasni az elsőfokon hozott ítéletet és az ügy egyéb iratait. A felek és képviselőik nem szólalhatnak fel.

(3) A tanács a tanácsülés eredményeképpen zárt ülésben a következő 197-199. §-okban felsorolt határozatokat hozza. A határozatot ki kell hirdetni.

197. § (1) Ha a tanács a 195. § (1) bekezdésének a)-d) pontjai alá tartozó okot megállapítja,

az a) pont esetében az ügy iratait ahhoz a bírósághoz, illetőleg más hatósághoz teszi át, amelynek hatáskörébe és illetékessége alá az ügy tartozik,

a b) és c) pont esetében a fellebbezést elutasítja;

a d) pont esetében az ítéletet hatályon kívül helyezi és az eljárást megszünteti; ha azonban az ítélet elkobzást (vagyonelkobzást) mondott ki vagy a polgári jogi igényre vonatkozóan rendelkezett és ebben a tárgyban fellebbezést nem jelentettek be, az ítéletnek erre vonatkozó részét hatályában tartja.

(2) Ha a tanács a 195. § (1) bekezdésének a)-d) pontja alá tartozó okot, amelyre tekintettel az ügyet tanácsülésre tűzték ki, nem találja megállapíthatónak, az ügyet fellebbezési tárgyalásra utasítja.

(3) A tanács a 195. § (1) bekezdésének e) pontja alá tartozó esetben az ítéletnek a bűnügyi költségekre vonatkozó részét felülbírálja és ha a fellebbezés alaptalan, azt elutasítja, ha pedig alapos, az ítéletnek a bűnügyi költségekre vonatkozó rendelkezését megváltoztatja.

198. § (1) A 195. § (1) bekezdésének f) pontja esetében a másodfokú bíróság az ítéletet hatályon kívül helyezi, ha:

1. az ítélőbíróság nem volt törvényesen megalakítva;

2. az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt vagy olyan bíró vett részt, aki nem volt jelen az egész tárgyaláson;

3. az ítélőbíróság hatáskörét túllépte, illetőleg hatáskörébe tartozó ügyet ahhoz nem tartozónak nyilvánított vagy jogszabálynak a kizárólagos illetékességre vonatkozó rendelkezését sértette meg;

4. a tárgyalást olyan személy részvétele nélkül tartották meg, akinek jelenléte a törvény értelmében nem mellőzhető;

5. a nyilvánosságot törvény ellenére kizárták;

6. az ítélet rendelkező része érthetetlen vagy indokolása a rendelkező résznek ellentmond;

7. az ítéletet törvényes vád nélkül hozták vagy az az ítélet a vád tárgyán túlterjed;

8. az ítélet a vád felől egészen vagy részben nem határozott;

9. az 1-8. pontok alá nem tartozó olyan eljárási jogszabálysértés történt, amely az ítéletre befolyással volt.

(2) Az (1) bekezdés 1-7. pontjában foglalt körülményeket a tanács hivatalból, tehát akkor is figyelembe veszi, ha azok alapján senki sem fellebbezett.

(3) A tanács az ítélettel együtt hatályon kívül helyezi a megállapított eljárási jogszabálysértést követő eljárást is és a törvényes vád hiánya esetében az eljárást megszünteti, egyébként pedig az ügyet újabb elsőfokú eljárásra utasítja. Az újabb eljárással az elsőfokon eljárt bíróságnak másik tanácsát is meg lehet bízni.

(4) Ha az ítélet több terheltről rendelkezik és az eljárási jogszabálysértés nem valamennyit érinti, a tanács, amennyiben a különválasztás lehetséges - az ítéletet csak vonatkozó részében helyezi hatályon kívül.

(5) Ha a tanács eljárási jogszabálysértést nem talál megállapíthatónak, az ügyet fellebbezési tárgyalásra utasítja. Ugyancsak fellebbezési tárgyalásra kell utasítani az ügyet - az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése helyett - ha azt a tanács a megállapítható eljárási jogszabálysértés ellenére érdemben elbírálhatónak tartja; az (1) bekezdés 1-4. pontjai esetében, úgyszintén a törvényes vád hiányában ezt a rendelkezést nem lehet alkalmazni.

(6) Ha a fellebbezést kizárólag az (1) bekezdés 1-9. pontjában felsorolt eljárási jogszabálysértésre alapítják és a tanács bármelyik pont esetében a jogszabálysértés megtörténtét vagy a 9. pont esetében azt, hogy a jogszabálysértés az ítéletre befolyással volt, nem találja megállapíthatónak, a fellebbezést elutasítja.

199. § (1) A tanács a 195. § g) pontja esetében az ügyet a szükséges bizonyítás elrendelése mellett, illetőleg az alaptalanul indítványozott bizonyítás mellőzésével fellebbezési tárgyalásra utasítja.

(2) A tanács bizonyítás elrendelése esetében afelől is határoz, hogy a másodfokú bíróság a bizonyítást a fellebbezési tárgyaláson közvetlenül veszi-e fel vagy azt a tárgyalást megelőzőleg, saját kiküldött bírája, illetőleg az elsőfokon eljárt bíróságnak ezzel megbízott szakbírája foganatosítsa-e. A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési tárgyaláson bizonyítást csak akkor vesz fel, ha a bizonyítás közvetlen felvétele elengedhetetlenül szükségesnek mutatkozik.

(3) Ha az elrendelt bizonyítást kiküldött (megbízott) bíró veszi fel, erre határnapot tűz ki, amelyre a feleket azzal idézi meg, hogy a szabályszerűen megidézett fél elmaradása a bizonyítás felvételét nem akadályozza. A bizonyítás felvétele az illető eljárási cselekményre megállapított szabályok szerint történik. Tanút vagy szakértőt úgy kell kihallgatni, mint a tárgyaláson. A bizonyítás felvétele után a kiküldött (megbízott) bíró az eljárásra vonatkozó iratokat - a szükséghez képest jelentés tétele mellett - bemutatja a másodfokú bíróságnak.

Fellebbezési tárgyalás

200. § (1) A fellebbezési tárgyalás napjáról értesíteni kell a feleket, továbbá azokat, akik fellebbezéssel éltek, úgyszintén ezek ellenfeleit, végül a védőt. Az értesítésben - az ügyész és kötelező védelem esetén a védő részére kiadott értesítés kivételével - közölni kell, hogy a tárgyalás megtartását az értesített elmaradása nem akadályozza. A heti ülésszakban tárgyalandó ügyek jegyzékét a fellebbezési bíróságnál ki kell függeszteni. A fellebbezési tárgyalás határnapjának elmulasztása miatt igazolásnak helye nincs.

(2) A terheltet a tárgyalásra meg kell idézni, illetőleg elő kell állítani, ha az elsőfokú bíróság felmentő ítéletét terhére bejelentett fellebbezés folytán vizsgálják felül, vagy ha a tárgyaláson bizonyítást vesznek fel, úgyszintén akkor is, ha a bíróság megítélése szerint közvetlen kihallgatása látszik indokoltnak. A bíróság azonban, ha a terhelt a tárgyaláson idézés ellenére nincs jelen és jelenléte a tényállás tisztázásához nem feltétlenül szükséges, úgy határozhat, hogy a tárgyalást a terhelt távollétében tartja meg.

(3) Ha az eljárás nem magánvádra folyik, a fellebbezési tárgyalás az ügyész jelenléte nélkül, a kötelező védelem eseteiben pedig a védő jelenléte nélkül nem tartható meg. Kötelező védelem esetében a 49. § (2) bekezdése itt is irányadó. Más érdekelt elmaradása a tárgyalás megtartását nem akadályozza.

(4) Az érdekeltek részére szóló értesítés (idézés) kézbesítésének, illetőleg a kifüggesztésnek legkésőbb a tárgyalás határnapját megelőző nyolcadik napon kell megtörténnie.

(5) A fellebbezési tárgyalás helyére a 140. § (2) bekezdése irányadó.

201. § (1) A tárgyaláson az ügy előadójául kijelölt szakbíró előadja az ügy állását. Az előadás során fel kell olvasni az elsőfokú ítéletet és ismertetni kell azokat az okokat, amelyekre a fellebbezést alapították, valamint a fellebbezésre adott észrevételeket. A szükséghez képest fel kell olvasni az ügy egyéb iratait is. Ha a bizonyítás kiegészítése kiküldött (megbízott) bíró előtt történt, annak eredményét az ügy előadásában kell ismertetni.

(2) Az ügy további előadásának befejezése után a bíróság tagjai további felvilágosítást és egyéb iratok felolvasását kívánhatják. Eziránt a felek is tehetnek indítványt. Új bizonyításra irányuló indítványnak csak annyiban van helye, amennyiben azt a fél hibáján kívül korábban nem terjeszthette elő.

(3) Ha a bizonyítás kiegészítése a fellebbezési tárgyaláson történik, erre az ügy előadása után kerül sor. Ebben az esetben a kihallgatandó személyek az ügy előadásánál nem lehetnek jelen.

(4) Az ügy előadása, illetőleg a bizonyítás felvétele után a fellebbező és képviselője szóval kifejti fellebbezésének okait. Erre az ellenfél, illetőleg képviselője válaszolhat. Ha az ügyész, illetőleg a magánvádló is fellebbezett, előbb őt kell meghallgatni. Az utolsó felszólalás joga mindig a terheltet, illetőleg védőjét illeti.

(5) Ha a magánvádló vagy a magánfél fellebbezéssel élt, ellenfele válasza után az ügyész előterjesztést tehet.

(6) Ezután a másodfokú bíróság zárt ülésben határoz.

(7) Egyebekben az elsőfokú bíróság előtt tartott tárgyalásra vonatkozó rendelkezéseket a fellebbezési tárgyalásra is alkalmazni kell.

202. § (1) A másodfokú bíróság - a szükséghez képest - a tárgyalásra került ügyben is megteszi azokat az intézkedéseket, amelyek egyébként tanácsülésre tartoznak.

(2) Ha a másodfokú bíróság eljárási jogszabálysértést észlel, de az ügyet érdemben elbírálhatónak tartja, a jogszabálysértést megállapítja és az ügy érdemében dönt; a 198. § (1) bekezdésének 1-4. pontjai esetében, úgyszintén törvényes vád hiányában ezt a rendelkezést nem lehet alkalmazni.

203. § A másodfokú bíróság az ügy érdemére vonatkozó határozatát - a 204. és 205. §-ok eseteinek kivételével - az elsőfokon eljárt bíróság által megállapított tényekre alapítja.

204. § (1) Ha az elsőfokon eljárt bíróság

a) a tényállást hiányosan állapította meg vagy

b) ténymegállapítása homályos, az iratok tartalmával ellentétben áll vagy helytelen ténybeli következtetéssel történt,

és a hiánytalan, illetőleg helyes tényállás az iratok alapján kétségtelenül megállapítható, a másodfokú bíróság a ténymegállapítást hivatalból kiegészíti, illetőleg helyesbíti és az elsőfokon hozott ítéletet a kiegészített (helyesbített) ténymegállapítás alapján bírálja felül.

(2) Ha az (1) bekezdés eseteiben a hiánytalan, illetőleg a helyes tényállás az iratok alapján kétségtelenül nem állapítható meg, a másodfokú bíróság belátása szerint a 199. § (2) és (3) bekezdésének alkalmazásával a bizonyítás kiegészítését vagy - az elsőfokon hozott ítéletet hivatalból hatályon kívül helyezve - az észlelt hiányok pótlását és új elsőfokú határozat hozatalát rendeli el. Az utóbbi esetben az eljárással az elsőfokon eljárt bíróságnak másik tanácsa is megbízható.

205. § (1) Ha a másodfokú bíróság a tényállást akár az általa elrendelt bizonyítás eredményeképpen, akár a 204. § alapján kiegészíti, illetőleg helyesbíti és ennek folytán úgy találja, hogy az elsőfokon eljárt bíróság helytelen vagy hiányos tényállás alapulvételével téves határozatot hozott abban a kérdésben, vajon a terhelt a vád tárgyává tett bűncselekményt elkövette-e, a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatja és az általa megállapított tényállásnak megfelelő határozatot hoz.

(2) Ha az ítélet több terheltről, illetőleg több bűncselekmény tárgyában rendelkezik és a tévedés nem valamennyire vonatkozik, a másodfokú bíróság - amennyiben a különválasztás lehetséges - csak az ítélet téves részét változtatja meg.

206. § (1) A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet akkor is megváltoztathatja és a törvénynek megfelelő határozatot hoz, ha az elsőfokon eljárt bíróság tévesen döntött abban a kérdésben, hogy

a) a vád tárgyává tett cselekmény bűncselekmény-e vagy sem;

b) a vád tárgyává tett cselekményt a büntetőtörvénynek melyik rendelkezése szerint kell minősíteni;

c) büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok áll-e fenn és ha igen, melyik;

d) a cselekményt már korábban jogerősen elbírálták-e vagy sem;

e) a terhelttel szemben milyen nemű és mértékű büntetést, illetőleg a büntetés kiszabása körében vagy azzal kapcsolatban a terhelttel vagy mással szemben milyen intézkedést kell alkalmazni vagy a terheltet biztonsági őrizetbe kell-e helyezni;

f) van-e helye és milyen összegű marasztalásnak a polgári jogi igény körében.

(2) Az (1) bekezdés a)-e) pontjai alá tartozó tévedést a másodfokú bíróság hivatalból is figyelembe veszi.

(3) A 205. § (2) bekezdése itt is megfelelően irányadó.

(4) A másodfokú bíróság a jelen §-nak megfelelően jár el, ha az elsőfokon eljárt bíróság ítéletét akár az elsőfokú ítéletben foglalt, akár az általa megállapított tényállás alapján bírálja felül.

207. § A másodfokú bíróság a fellebbezési tárgyalás eredményéhez képest alaptalannak talált fellebbezést elutasítja.

A tanácsülésen és fellebbezési tárgyaláson való elintézés közös szabályai

208. § (1) A másodfokú bíróság az ítéletnek fellebbezéssel megtámadott részét arra tekintet nélkül bírálja felül, hogy ki, kinek az érdekében és milyen okból élt fellebbezéssel.

(2) Ha több terhelt, illetőleg több bűncselekmény esetében az ítéletnek valamelyik terheltre, illetőleg valamelyik bűncselekményre vonatkozó részét fellebbezéssel senki sem támadta meg, a másodfokú bíróság az ítéletnek ezt a részét hivatalból csak a terhelt javára változtathatja meg, illetőleg csak a terhelt sérelmére felmerült okból helyezheti hatályon kívül.

209. § A másodfokú bíróság a fellebbezés érdemi elintézése tárgyában ítélettel, egyébként végzéssel határoz.

210. § (1) A fellebbezés elintézése után a másodfokú bíróság az ügy iratait határozatának kiadmányaival együtt visszaküldi az elsőfokon eljárt bíróságnak. Ha a másodfokú bíróság tárgyalás alapján határoz, az elsőfokú bíróságnak a tárgyalási jegyzőkönyvet is megküldi.

(2) Az elsőfokú bíróság a másodfokú bíróság határozatát az ügyésznek és a fellebbezési tárgyaláson (tanácsülésen) jelen nem volt többi érdekeltnek kézbesíti.

Fellebbezés végzés ellen

211. § (1) Az elsőfokú bíróság végzése ellen fellebbezésnek van helye, ha azt a törvény ki nem zárja.

(2) A fellebbezést a másodfokú bíróság intézi el.

(3) A végzés ellen fellebbezéssel élhetnek a 188. §-ban I-III. alatt felsoroltak és mindazok, akikre nézve a végzés rendelkezést tartalmaz.

(4) Ha a végzést kihirdetés útján közlik, a fellebbezést a kihirdetéskor kell szóban bejelenteni: részletes indokolást nyolc nap alatt lehet előterjeszteni. Ha a végzést kézbesítés útján közölték, a fellebbezést indokaival együtt a kézbesítést követő nyolc nap alatt kell szóval vagy írásban annál a bíróságnál előterjeszteni, amely a végzés kézbesítését elrendelte. A 172. § (3) bekezdése a tárgyaláson hozott végzésekre is irányadó.

(5) A fellebbezésnek a megtámadott végzés végrehajtására csak azokban az esetekben van halasztó hatálya, amelyekben a törvény ezt kimondja. Fontos okból azonban a végzés foganatosítását mind az első-, mind a másodfokú bíróság a fellebbezés elintézéséig felfüggesztheti.

212. § (1) A végzés ellen irányuló fellebbezés elintézése zárt ülésben, végzéssel történik.

(2) Ha a fellebbezés alapján

a) az előzetes letartóztatás elrendelése, fenntartása vagy megszüntetése;

b) az eljárás felfüggesztése vagy megszüntetése kérdésében kell határozni, a fellebbezést az ülnökök részvételével kell elintézni, egyéb esetekben az elintézésre a 196. § (1) bekezdése irányadó.

(3) A fellebbezés érdemleges elintézése előtt az elnök elrendelheti az iratok kiegészítését és megszerezheti a szükséges felvilágosítást attól a bíróságtól, amely a megtámadott végzést hozta.

(4) Ha a másodfokú bíróság a fellebbezést alaposnak találja, a megtámadott végzést hatályon kívül helyezi, illetőleg megváltoztatja és a törvénynek megfelelően határoz; egyébként a fellebbezést elutasítja.

(5) Amennyiben a törvényből más nem következik, azokat a rendelkezéseket, amelyek az ítélet ellen irányuló fellebbezésre vonatkoznak, a végzés ellen bejelentett fellebbezésre is megfelelően alkalmazni kell.

XI. FEJEZET

PERÚJÍTÁS - PERORVOSLAT A TÖRVÉNYESSÉG ÉRDEKÉBEN

Perújítás

213. § (1) A bíróság jogerős ítéletével vagy végzésével befejezett ügyben perújításnak van helye, ha:

1. az alapügyben hamis vagy hamisított okiratot, mint valódit használtak fel bizonyítékul, vagy ha hamis tanúzást követtek el, illetőleg hamis szakértői véleményt (fordítást) terjesztettek elő;

2. a bíróság valamelyik tagja az eljárással kapcsolatban hivatali kötelességét a büntetőtörvénybe ütköző módon megszegte;

3. a terhelttel szemben ugyanazon bűncselekmény miatt több ítéletet hoztak;

4. az alapügyben akár felmerült, akár fel nem merült tényre vonatkozó olyan új bizonyítékot hoznak fel, amely valószínűvé teszi, hogy a terheltet fel kell menteni vagy csupán enyhébb bűncselekményben lehet bűnösnek kimondani, illetőleg a terheltet el kell ítélni vagy súlyosabb bűncselekményben kell bűnösnek kimondani.

(2) Az (1) bekezdés 1. és 2. pontja esetében perújításnak csak akkor van helye,

a) ha a perújítás okaként megjelölt bűncselekmény a bíróság határozatára befolyással volt és

b) ha a perújítási okként megjelölt bűncselekmény elkövetését jogerős bírói ítélet megállapította vagy ilyen ítélet hozatalát nem a bizonyítékok hiánya, hanem más ok zárta ki.

(3) Ha az alapügyben az ítéletet a 154. § (4) bekezdése értelmében a terhelt távollétében tartott tárgyalás alapján hozták, perújításnak az előző rendelkezésekben foglalt előfeltételek hiányában is helye van azon az alapon, hogy a terhelt távolléte miatt védekezését nem terjeszthette elő.

214. § (1) Perújításnak mind a terhelt javára, mind a terhelt terhére helye van.

(2) Az a körülmény, hogy a terhelt büntetését kiállotta, a perújítást nem zárja ki, a terhelt javára szóló perújítást pedig az sem, hogy a terhelt büntethetősége megszűnt.

(3) Perújításnak a terhelt terhére csak annak életében és csak az elévülési időn belül van helye; ez a korlátozás a terhelt javára szóló perújításra nem vonatkozik.

215. § (1) Az ügyész a perújítást indítványozhatja mind a terhelt javára, mind pedig a terhelt terhére. Ha bármely bíróság vagy más hatóság olyan körülményről szerez tudomást, amelynek alapján perújítást lehet indítványozni, köteles erről azt az ügyészt értesíteni, aki az alapügyben eljárt elsőfokú bíróság mellett működik.

(2) A terhelt terhére a pótmagánvádló egyáltalán nem, a főmagánvádló pedig csak akkor indítványozhat perújítást, ha a terheltet nem nyilvánították bűnösnek.

(3) A terhelt javára perújítást indítványozhat:

a) maga a terhelt vagy helyette házastársa;

b) a nem nagykorú terhelt törvényes képviselője, a terhelt kifejezett akarata ellenére is;

c) a védő, mégpedig a terhelt kifejezett akarata ellenére is;

d) a terheltnek bármelyik egyenesági rokona, de csak a terhelt halála után.

(4) A 213. § (3) bekezdésében megjelölt alapon csak a terhelt javára jogosultak és csak abban az esetben indítványozhatnak perújítást, ha a terhelt ismét az ország területén tartózkodik.

216. § (1) A perújítási indítványt az alapügyben eljárt elsőfokú bíróság mellett működő ügyésznél kell írásban előterjeszteni vagy jegyzőkönyvbe mondani. Az indítványban meg kell jelölni annak okát és bizonyítékait, az ok szabatos megjelölésének hiánya azonban a perújításnak egymagában nem akadálya.

(2) Az ügyész a nála előterjesztett perújítási indítványt megvizsgálja s ha azt - az esetleg szükségesnek talált nyomozás lefolytatása után - alaposnak tartja, úgyszintén akkor, ha maga kíván perújítási indítványt tenni [215. § (1) bek.], az alapügyben eljárt elsőfokú bíróságnál érdemi perújítási tárgyalás kitűzését indítványozza.

(3) Ha az ügyész a más által hozzá benyújtott perújítási indítványt nem tartja alaposnak vagy álláspontja szerint a 219. § (1) bekezdésének a)-c) pontjában megjelölt valamely körülmény forog fenn, az ügyet - az esetleg lefolytatott nyomozás irataival együtt - az alapügyben eljárt elsőfokú bírósághoz mutatja be a perújítás megengedhetősége kérdésében való határozathozatal végett. Ebben az esetben a bíróság a perújítási indítványt zárt ülésben megvizsgálja s annak eredményéhez képest elrendeli a perújítási indítványnak érdemi tárgyalásra való kitűzését vagy az indítványt a 219. § (1) bekezdésének megfelelő pontjára utalással, illetőleg mint perújításra alkalmatlant, a perújítási eljárás megszüntetése mellett elutasítja. A bíróság, ha indokoltnak találja, határozathozatal előtt megkeresi az ügyészt a szükséges nyomozás lefolytatása, illetőleg annak kiegészítése iránt.

217. § Ha az alapügyben eljárt elsőfokú bíróságnál az ügyész érdemi perújítási tárgyalás kitűzését indítványozza vagy az érdemi perújítási tárgyalást a bíróság rendeli el, azt a 139. és 140. §-ok megfelelő alkalmazásával kell kitűzni, a következő eltérésekkel:

a) a vádirat közlése helyett a terheltet a perújítási indítvány lényegéről kell az idéző végzéssel együtt értesíteni,

b) a tárgyalásról az ügyészt akkor is értesíteni kell, ha az alapügyben az ítéletet magánvád folytán hozták,

c) a magánvádlót az idézésben arra kell figyelmeztetni, hogy elmaradása a tárgyalás megtartását nem akadályozza. Ha azonban a perújítási eljárás a főmagánvádló indítványára folyik, őt azzal a figyelmeztetéssel kell megidézni, hogy a tárgyalásról való igazolatlan elmaradása a perújítási indítvány visszavonásának minősül és a perújítási eljárás megszüntetését vonja maga után.

218. § (1) Ha alaposan feltehető, hogy a terhelt javára szóló perújítási indítvány sikerre fog vezetni, a bíróság az ügyész meghallgatása után az alapügyben hozott ítélet bármely rendelkezésének végrehajtását már a tárgyalás kitűzése előtt is felfüggesztheti, illetőleg félbeszakíthatja.

(2) Ha a terhelt terhére a perújítást az ügyész indítványozta és alaposan feltehető, hogy annak eredményeképpen súlyos büntetést fognak kiszabni, a bíróság a terhelt előzetes letartóztatását az ügyész meghallgatása után a tárgyalás kitűzése előtt is elrendelheti.

(3) A jelen § eseteiben az elnök az ügyet a perújítási tárgyalás kitűzése előtt a tanácsnak mutatja be; a tanács zárt ülésben határoz.

219. § (1) A tanács elnöke az ügyész által tárgyalás kitűzésére tett indítvány esetében az érdemi perújítási tárgyalás kitűzése helyett a tanácsnak mutatja be az ügyet, ha

a) a perújítási indítványt a 215. § értelmében nem jogosult terjesztette elő,

b) a perújítási indítványt a terhelt terhére az elévülési időn túl terjesztették elő,

c) a perújítási indítványt a terhelt terhére terjesztették elő és a terhelt meghalt,

d) a perújítási indítványt visszavonták.

(2) A tanács az elnök által bemutatott ügyben zárt ülésben határoz s ha megállapítja, hogy az (1) bekezdésben említett valamelyik eset fennáll, a perújítási eljárást az alapügyben hozott ítélet érintése nélkül, végzéssel megszünteti. Az (1) bekezdés a)-c) pontja esetében a tanács egyszersmind megszüntető végzésével a perújítási indítványt elutasítja. Ha a tanács nem hoz megszüntető határozatot, az elnök az érdemi perújítási tárgyalás kitűzése iránt intézkedik.

(3) A perújítási indítvány elutasítása esetén, úgyszintén akkor, ha a bíróság az eljárást a perújítási indítvány visszavonása folytán megszünteti, a végrehajtásnak korábban kimondott felfüggesztését (félbeszakítását) - tekintet nélkül arra, hogy az elutasító, illetőleg megszüntető határozat jogerős-e vagy sem - nyomban meg kell szüntetni.

220. § (1) A perújítási tárgyalásra az alábbi kivételekkel és a perújítás természetéből folyó szükségszerű eltérésekkel a VIII. fejezet rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

(2) A tárgyalás a magánvádló távollétében is megtartható. Ha azonban a perújítási eljárást a főmagánvádló indítványozta, a tárgyalásról való igazolatlan elmaradását perújítási indítványa visszavonásának kell tekinteni és a perújítási eljárást meg kell szüntetni.

(3) A tárgyaláson megjelentek számbavétele (158. §) után az ügy előadása, majd a terhelt kihallgatása következik. Ezután a perújítási indítvány folytán szükséges bizonyítást kell felvenni.

221. § (1) A 175. § (1) és (2) bekezdését perújítás esetében is megfelelően alkalmazni kell.

(2) Ha a 219. § (1) bekezdésében megjelölt körülmény a tárgyalás alapján nyer megállapítást, ugyane § (2) bekezdését kell alkalmazni.

(3) Ha az előbbi rendelkezések alkalmazására nem kerül sor, a bíróság a tárgyalás eredményéhez képest a perújítási indítvány érdemében ítélettel határoz és ha azt állapítja meg, hogy a perújítás sikerre vezetett, az alapügyben hozott ítéletet egészben vagy megfelelő részében hatályon kívül helyezi és új ítéletet hoz, ha pedig a perújítást meghiúsultnak tekinti, annak elutasítása mellett az alapügyben hozott ítéletet hatályában fenntartja.

(4) Ha a perújítást a terhelt javára indítványozták, az ítéletet a terhelt terhére súlyosbítani nem lehet.

(5) Ha a terhelt az ügyből kifolyólag már büntetést állott ki, ezt a perújítás folytán hozott ítélettel kiszabott büntetésbe be kell számítani; erről az ítéletben rendelkezni kell.

(6) A 219. § (3) bekezdése itt is irányadó.

(7) Ha a bíróság az alapügyben hozott ítéletet a terhelt javára folyamatba tett perújítás során egészben vagy részben hatályon kívül helyezi, egyben kimondhatja a végrehajtás felfüggesztését vagy félbeszakítását is a perújítás jogerős elintézésig terjedő hatállyal, illetőleg a már kimondott felfüggesztés (félbeszakítás) hatályát az említett időpontig meghosszabbíthatja.

222. § A 221. § (1)-(3) bekezdésének rendelkezéseit akkor is megfelelően alkalmazni kell, ha a perújítási indítványt jogerős megszüntető végzés ellen terjesztették elő, azzal az eltéréssel azonban, hogy az alapügyben hozott megszüntető végzést szintén végzéssel kell hatályában fenntartani.

223. § A perújítás során hozott határozatok ellen fellebbezni a rendes szabályok szerint lehet.

224. § Perújítás esetében az ítélettel érdemben elbírált polgári jogi igényt, ha azt akár a terhelt, akár a magánfél indítványozza, újból el kell bírálni. Egyedül a polgári jogi igény kérdésében azonban perújításnak csak a polgári bíróság vagy az igény eldöntésére egyébként hatáskörrel bíró hatóság előtt lehet helye az arra meghatározott okok alapján és eljárás szerint; ebben az eljárásban a büntetőbíróság ítéletének azt a részét, amely a polgári jogi igényre vonatkozik, az eljáró polgári bíróság vagy más hatóság ugyanúgy teszi újabb elbírálás tárgyává, mintha azt az előtte lefolytatott alapügyben hozta volna.

Perorvoslat a törvényesség érdekében

225. § A legfőbb ügyész bármely büntetőbíróság jogerős határozata vagy intézkedése ellen a törvényesség érdekében perorvoslattal élhet, ha a határozat (intézkedés) törvénysértő.

226. §[2]

227. § (1) Ha a Legfelsőbb Bíróság a törvényesség érdekében bejelentett perorvoslatot alaposnak találja, kimondja, hogy a megtámadott határozat (intézkedés) törvénysértő.

(2) Ha az eljárt bíróságnak nem volt hatásköre vagy jogszabálynak a kizárólagos illetékességre vonatkozó rendelkezéseit sértették meg, a Legfelsőbb Bíróság egyszersmind a megtámadott határozatot (intézkedést) hatályon kívül helyezi és az ügyet ahhoz a bírósághoz vagy más hatósághoz utasítja, amelynek az hatáskörébe (illetékessége alá) tartozik.

(3) A Legfelsőbb Bíróság az (1) bekezdés szerint tett megállapításon felül a megtámadott határozatot hatályon kívül helyezheti s helyébe új, érdemi határozatot hozhat, olyan érdemi határozatnak azonban, amely a terheltre a hatályon kívül helyezett határozatnál hátrányosabb, csak akkor lehet helye, ha a megtámadott határozat jogerőre emelkedésétől a perorvoslat bejelentéséig egy év még nem telt el és a cselekmény büntethetősége elévülés következtében nem szűnt meg. Ilyen határozat hozatala előtt a terheltet meg kell hallgatni és ha védő nem képviseli, védőt kell részére kirendelni.

(4) Az alaptalan perorvoslatot a Legfelsőbb Bíróság elutasítja.

(5) A (2) és (3) bekezdés esetén kívül a határozatnak a felekre és egyéb érdekeltekre nincs hatálya.

XII. FEJEZET

KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK

Összbüntetésbe foglalás

228. § (1) A több jogerős ítélettel kiszabott, de még végre nem hajtott többrendbeli szabadságvesztésbüntetés utólagos összbüntetésbe foglalására (Btá. 59. §) az az elsőfokú bíróság illetékes, amelyik vagy amelyiknek másodfokú bírósága a legsúlyosabb büntetést szabta ki. Ha ez nem állapítható meg, az a bíróság jár el, amelyiknek ítélete később emelkedett jogerőre.

(2) Az eljárás az ügyész vagy a terhelt indítványára indul meg.

(3) A bíróság az ügyet - szükség esetén a felek előzetes meghallgatása után - zárt ülésben intézi el s az összbüntetésbe foglalást ítélettel, annak megtagadását pedig végzéssel mondja ki. A bíróság határozatát az ügyésszel, a terhelttel és a védővel kézbesítés útján kell közölni.

(4) Az elsőfokú határozat ellen a 188. § I. és II. a), b) pontjában felsoroltak fellebbezhetnek.

(5) A fellebbezést a másodfokú bíróság szintén zárt ülésben intézi el.

Elkobzás - Vagyonelkobzás

229. § (1) Ha a büntetőtörvény értelmében elkobzásnak van helye, a terhelt ellen azonban az eljárást megszüntették, illetőleg a terhelt ismeretlen helyen vagy külföldön tartózkodik, avagy eljárás senki ellen sem indult, az ügyész az elkobzás kimondása végett a bírósághoz fordul. A bíróság illetékességére a 30. § irányadó.

(2) A bíróság az indítvány felett a szükséges bizonyítás felvétele után tárgyaláson, végzéssel határoz.

(3) A tárgyalásra lehetőleg mindazokat meg kell idézni, akiknek az indítványban megjelölt dologra igényük lehet, ha pedig ismeretlenes vagy ismeretlen helyen tartózkodnak, védőt kell részükre kirendelni. A megidézettek a terheltet megillető jogokat gyakorolhatják, de a tárgyalásról való elmaradásuk annak megtartását nem akadályozza.

(4) Az előbbi rendelkezéseket megfelelően kell alkalmazni azokban az esetekben is, amelyekben a törvény külön rendelkezése értelmében vagyonelkobzásnak van helye.

Előzetes letartóztatás beszámítása és elkobzás kimondása utólag

230. § (1) Ha a jogerős ítélet az előzetes letartóztatás beszámításáról nem rendelkezik, eziránt az elsőfokon eljárt bíróság - a szükséghez képest az ügyész, a terhelt és a védő meghallgatása után - zárt ülésben határoz.

(2) Ha az ügyből kifolyólag ennek jogerős ítélettel történt befejezése után merül fel elkobzás szüksége és újabb bizonyításfelvétel mellőzhető, az elsőfokon eljárt bíróság az (1) bekezdésben megjelölt módon jár el. Ha a bizonyítás-felvétel nem mellőzhető, az eljárásra a 229. §-t kell megfelelően alkalmazni.

Biztonsági őrizet esetében elbocsátás, meghosszabbítás visszahelyezés

231. § (1) A terhelt biztonsági őrizetbe helyezése esetében az ügyben eljárt elsőfokú bíróság az őrizet tartamának letelte előtt három hónappal az ügyet újból megvizsgálja és ha azt állapítja meg, hogy az őrizetbe helyezett személy már nem közveszélyes, az őrizetből való elbocsátását rendeli el, ellenkező esetben pedig őt újabb egy évre további biztonsági őrizetbe helyezi. Ezt az eljárását mindaddig meg kell ismételni, amíg a biztonsági őrizetbe helyezett személyt - közveszélyes állapotának megszűnése következtében - az őrizetből el nem bocsátják.

(2) A biztonsági őrizetet az (1) bekezdés esetén kívül is meg kell szüntetni, ha a bíróság - akár az őrizetbe helyezett személynek, házastársának, törvényes képviselőjének vagy védőjének kérelmére, akár az intézet vezetőjének előterjesztésére folyamatba tett eljárás eredményeképpen - megállapítja, hogy a biztonsági őrizetbe helyezett elmebetegsége megszűnt.

(3) A bíróság az őrizetből való elbocsátást ahhoz a feltételhez kötheti, hogy a biztonsági őrizetbe helyezett személy hozzátartozói vagy mások a kellő felügyeletről gondoskodnak és a felügyelet gyakorlását ellenőrizheti. A felügyelet elmulasztása esetében az elbocsátott az őrizetbe visszahelyezhető.

(4) A biztonsági őrizetből elbocsátás, illetőleg a biztonsági őrizet meghosszabbítása tárgyában a bíróság tárgyaláson, végzéssel és hivatalból is határoz. A tárgyaláson meg kell hallgatni azt a személyt, aki a biztonsági őrizetbe helyezettel szemben az intézetben az elmeorvosi felügyeletet gyakorolja, továbbá az ügyészt, a védőt, és - a körülményekhez képest - a biztonsági őrizetbe helyezett személyt. Ugyanígy határoz a bíróság az őrizetbe visszahelyezés kérdésében is, az elmeorvos meghallgatását azonban ebben az esetben is mellőzni lehet.

Kártalanítás

232. § (1) Kártalanítás az ügyész vagy a bíróság határozata alapján kiállított előzetes letartóztatásért jár, ha azt a cselekményt, amely miatt az előzetes letartóztatást elrendelték, nem a letartóztatott terhelt követte el, vagy ha az nem bűncselekmény.

(2) Az a terhelt, aki megszökött, szökést kísérelt meg, a bűnvádi eljárás sikerének meghiúsítása végett a hatóság megtévesztésére törekedett vagy egyébként neki felróhatóan okot szolgáltatott arra, hogy a bűncselekmény gyanúja reá terelődjék, kártalanításra nem tarthat igényt.

233. § (1) A jogerős ítélet alapján kitöltött szabadságvesztésért, úgyszintén az ilyen ítélet alapján kifizetett vagy behajtott pénzbüntetésért a terheltnek kártalanítás jár, ha perújítás során jogerősen felmentették vagy enyhébb büntetésre ítélték.

(2) A terhelt kártalanításra nem tarthat igényt, ha

a) az alapügyben tudva elhallgatta azokat a tényeket vagy bizonyítékokat, amelyeken a perújítás során hozott ítélet alapszik,

b) az elítélését tartalmazó elsőfokú ítélet ellen az alapügyben nem fellebbezett.

234. § (1) A kártalanítási igényt hat hónap alatt lehet az ügyben elsőfokon eljárt bíróságnál előterjeszteni. Ezt a határidőt attól a naptól kell számítani, amelyen a 232. § esetében a jogerős felmentő ítéletet vagy megszüntető határozatot, a 233. § esetében a perújítás során hozott jogerős ítéletet a terhelttel közölték.

(2) Ha a terhelt az általa kellő időben kért kártalanítási eljárás lefolytatása előtt meghal vagy a megszabott határidő eltelte előtt anélkül hal meg, hogy igényét előterjesztette volna, az eljárás továbbfolytatását tartásra jogosult hozzátartozói kérhetik, illetőleg a határidőn belül ezek terjeszthetnek elő kártalanítási igényt.

(3) Az elsőfokon eljárt bíróság az ügyész véleményének beszerzése után megvizsgálja, hogy a kártalanítási igény előfeltételei fennállanak-e, majd pedig az összes iratokat felterjeszti az igény elbírálására vonatkozó tényállásra is kiterjedő jelentéssel az igazságügyminiszterhez, aki a kártalanítási igény kérdésében határoz s ha az igényt alaposnak találja, a terheltet, illetőleg tartásra jogosult hozzátartozóit az állam terhére megfelelő pénzbeli juttatásban részesíti.

Kiadatás

235. § (1) Ha a terhelt külföldön tartózkodik és kiadatásának helye lehet, a bíróság az ügyész indítványára elfogatóparancsot bocsát ki és a kiadatás kieszközlése végett felterjesztést tesz az igazságügyminiszter.

(2) A felterjesztés tartalmára és mellékleteire vonatkozó részletes szabályokat a nemzetközi szerződések (egyezmények), illetőleg a viszonosság figyelembevételével az igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg.

236. § (1) Ha külföldi hatóság kér kiadatást és megkereséséhez elfogatóparancsot (nyomozólevelet), vádhatározatot, büntetőítéletet vagy ezekkel egyenlő hatályú más határozatot csatol, a kikért személyt - feltéve, hogy a kiadatásnak helye lehet - le kell tartóztatni. A letartóztatás elrendelése miatt fellebbezésnek nincs helye.

(2) Ha a késedelem veszéllyel járna, a kikért személy letartóztatását a külföldi hatóságnak írásban, táviratban vagy távbeszélő útján közölt megkeresésére az (1) bekezdésben megszabott többi kellék hiányában is el lehet rendelni. Amennyiben nemzetközi szerződésből (egyezményből) vagy viszonosságból más nem következik, a letartóztatást meg kell szüntetni, ha az (1) bekezdésnek megfelelő megkeresés a letartóztatás foganatosításától számított három hónap alatt nem érkezik meg.

(3) A bíróság sürgősen megvizsgálja, hogy a kiadatás előfeltételei fennállanak-e, nem nyilvános ülésben meghallgatja az ügyészt és a kikért személyt, majd az iratokat jelentéssel az igazságügyminiszterhez terjeszti fel.

237. § (1) A kiadatás kérdésében az igazságügyminiszter határoz.

(2) A letartóztatottat a 236. § (2) bekezdés esetén kívül csak az igazságügyminiszter határozata alapján lehet szabadlábra helyezni.

XIII. FEJEZET

A BÜNTETŐ HATÁROZATOK VÉGREHAJTÁSA. BŰNÜGYI KÖLTSÉGEK

Végrehajtás

238. § (1) Az ítéletet csak jogerőre emelkedése után lehet végrehajtani.

(2) Az elsőfokú bíróság ítélete azon a napon válik jogerőssé, amelyen a fellebbezésre jogosultak az ítéletben megnyugodtak, a fellebbezési határidőt elmulasztották vagy a fellebbezést visszavonták, illetőleg amelyen a másodfokú bíróság a fellebbezést elutasította. A másodfokú bíróság ítélete meghozatalával emelkedik jogerőre.

(3) A végzés végrehajthatóságára a 211. §, a büntetőparancséra pedig a 146. § irányadó.

(4) A kiszabott büntetés végrehajtásáról és az államot illető bűnügyi költségek behajtásáról az ügyész gondoskodik. Az ehhez szükséges adatokat a bíróság az ügyésszel közölni köteles.

239. § (1) A halálbüntetést csak akkor lehet végrehajtani, ha a terhelt nem részesül kegyelemben.

(2) Halálbüntetés kiszabása esetén az elnök az ítélet kihirdetése után a terhelttől azt is megkérdezi, hogy kér-e kegyelmet és felszólítja a védőt, hogy három nap alatt nyújtson be kegyelmi kérvényt.

(3) Az ítélet kihirdetését követően a bíróság az ügyész meghallgatása után zárt ülésben indokolt véleményt nyilvánítani arra, hogy a terheltet kegyelemre méltónak tartja-e.

(4) Halálbüntetés kiszabása esetén az iratokat a Legfelsőbb Bírósághoz akkor is fel lehet terjeszteni, ha az ítélet ellen senki sem fellebbezett. A Legfelsőbb Bíróság tanácsa a legfőbb ügyész meghallgatása után véleményt nyilvánít és azt az iratokkal együtt az igazságügyminiszterhez juttatja a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elé terjesztés végett.

(5) A kegyelem kérdésében hozott döntést a felek és a védő előtt az elsőfokon eljárt bíróság hirdeti ki. A halálbüntetést a kegyelmezést megtagadó döntés kihirdetését követő napon kell végrehajtani.

(6) Teherben levő nővel és elmebeteg személlyel a kegyelmezést megtagadó döntést közölni és rajtuk a halálbüntetést végrehajtani felgyógyulásuk előtt nem szabad.

(7) A terhelt távollétében 154. § (4) bekezdésének alkalmazásával hozott ítélet alapján halálbüntetés végrehajtásának csak akkor lehet helye, ha az ügyben a terheltnek az ország területén történt kézrekerítésétől, illetőleg jelentkezésétől számított harminc nap alatt perújítási indítványt nem terjesztettek elő. Ha pedig e határidő alatt a perújítást indítványozták a halálbüntetést a perújítás jogerős elintézése előtt nem lehet végrehajtani.

240. § (1) A szabadságvesztésbüntetés megkezdésére az igazságügyminiszter fontos okból halasztást engedélyezhet. Ezt a jogkörét az igazságügyminiszter - az általa megállapított korlátok között - az ügyészre ruházhatja át.

(2) Az igazságügyminiszter fontos okból a megkezdett szabadságvesztésbüntetés félbeszakítását is engedélyezheti.

241. § Az ügyész a pénzbüntetés megfizetésére halasztást adhat és az elítélt körülményeink megfelelő részletfizetést engedélyezhet.

242. § A biztonsági őrizetet erre a célra rendelt intézetben vagy letartóztató, illetőleg elmegyógyintézetnek erre a célra rendelt, elkülönített részében kell foganatosítani. A végrehajtás részletes szabályait az igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg.

Bűnügyi költségek

243. § (1) Bűnügyi költségek mindazok a költségek, amelyeket az ügyben az eljárás folyamatba tételétől a büntetés végrehajtásának befejezéséig az állam előlegezett, továbbá a magánvádlónak és a terheltnek az ügyben felmerült készkiadásai, végül a magánvádló képviselőjének és a védőnek készkiadása és díja.

(2) Az ügyet befejező határozatban határozni kell aziránt, hogy a bűnügyi költségeket ki viselje, illetőleg kik és milyen részben viseljék.

244. § (1) Ha a terheltet bűnösnek mondják ki, a bíróság őt kötelezi a bűnügyi költségek megtérítésére.

(2) Ha a terheltet több bűncselekménnyel vádolták és nem valamennyiben mondták ki bűnösnek, csak azokra a bűncselekményekre vonatkozó költségeket kell viselnie, amelyekre bűnösségét megállapították.

(3) Több terhelt bűnösségének megállapítása esetén a bíróság határozza meg azt, hogy a költségeket egyetemlegesen vagy milyen arányban kötelesek viselni.

245. § (1) A terhelt felmentése vagy az eljárás megszüntetése esetében a bűnügyi költségeket a terhelt készkiadásának, továbbá a megbízott védő díjának és készkiadásának kivételével az állam viseli. Ha azonban a bíróság a terhelt terhére a bűncselekmény elkövetését megállapította, de a terheltet ennek ellenére a bűnösség megállapításának és a büntetés kiszabásának mellőzésével felmentette, illetőleg vele szemben az eljárást megszüntette, az eset körülményeihez képest a terheltet kötelezheti a bűnügyi költségeknek vagy egy részüknek megtérítésére.

(2) Ha a vádat magánvádló képviselte, a terhelt felmentés vagy az eljárás megszüntetése esetén az (1) bekezdés második mondatában foglalt korlátozással őt kell a bűnügyi költségek megtérítésére kötelezni. Több magánvádló között a költségek viselésének arányát a bíróság állapítja meg.

246. § Ha a bíróság a magánfél által érvényesített polgári jogi igénynek helyt ad, a terheltet kötelezi a magánfél készkiadásainak, valamint a magánfél képviselője készkiadásainak és díjának megfizetésére. Részbeni helytadás esetén a terheltet megfelelő arányban kell fizetésre kötelezni. Ezeken az eseteken kívül az említett költségeket a magánfél viseli.

XIV. FEJEZET

Vegyes rendelkezések

247. § Az 1947. évi XXIII. törvénnyel szervezett munkásbíróságokra vonatkozó rendelkezések érintetlenül maradnak.

248. § Ennek a törvénynek a hatálya nem terjed ki a katonai bíróságok és a kihágási bíróságok hatáskörére és eljárására.

249. § (1) Ez a törvény a területenkívüliség és a személyes mentesség hatályát, valamint a területenkívüliséggel és a személyes mentességgel kapcsolatban fennálló különös eljárási szabályokat nem érinti.

(2) Nem érinti a törvény az országgyűlési képviselők mentelmi jogát sem.

250. § (1) Ha a bűncselekmény üldözéséhez a büntetőtörvény értelmében felhatalmazás vagy kívánat szükséges, a vádat mindig az ügyész képviseli.

(2) A felhatalmazás vagy a kívánat megadása előtt az eljárás a nyomozáson túl nem terjedhet.

(3) Egyébként a felhatalmazás és a kívánat hiánya a büntethetőséget kizáró okokkal esik egy tekintet alá.

251. § A jelen törvény alapján alkalmazott pénzbírságot behajthatatlanság esetében elzárásra átváltoztatni nem lehet.

252. § Az elkobzás alá eső értéket helyettesítő fizetési kötelezettséggel kapcsolatban az elkobzásra vonatkozó eljárási szabályokat kell alkalmazni.

253. § Felhatalmazást kap az igazságügyminiszter, hogy a fiatalkorúak bíróságainak szervezésére és a fiatalkorúak elleni büntető eljárásra vonatkozó rendelkezéseket rendelettel megállapíthassa.

254. § E törvény hatálybalépéséről és a szükséges átmeneti szabályok megállapításáról külön történik rendelkezés.

Rónai Sándor s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Szabó Piroska s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára