1960. évi 19. törvényerejű rendelet

az Ottawában, 1957. október 3-án aláírt Egyetemes Postaegyezmény kihirdetéséről

(A Magyar Népköztársaság megerősítő okiratának letétele a kanadai kormánynál 1960. április 5-én megtörtént.)

1. § A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az Ottawában, 1957. október 3-án aláírt Egyetemes Postaegyezményt és Zárójegyzőkönyvet, valamint a légipostára vonatkozó Rendelkezéseket és a Rendelkezések Zárójegyzőkönyvét a jelen törvényerejű rendelettel kihirdeti.

2. § Az 1. §-ban említett Egyezmény, Rendelkezések és Zárójegyzőkönyvek hiteles magyar fordítása a következő:

ELSŐ RÉSZ

AZ EGYETEMES POSTAEGYESÜLETRE VONATKOZÓ SZERVEZETI ÉS ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

I. CÍM

SZERVEZETI RENDELKEZÉSEK

I. Fejezet

Az Egyesület összetétele

1. cikk

Az egyesület meghatározása és célja

1. Azok az országok, amelyek ezt az Egyezményt megkötötték, a levelezések kölcsönös kicserélése céljából Egyetemes Postaegyesület elnevezéssel egységes postaterületet alkotnak.

2. A Postaegyesület célja a postaszolgálat megszervezésének és tökéletesítésének biztosítása, s ezen a téren a nemzetközi együttműködés fejlesztése.

2. cikk

Az egyesület székhelye

Az Egyesületnek és állandó szerveinek székhelye Bern.

3. cikk

Új felvételek - Eljárás

1. Minden szuverén ország kérheti az Egyetemes Postaegyesületbe tagként való felvételét.

2. A kérelmet diplomáciai úton a Svájci Szövetség kormányához kell intézni, amely azt az egyesületi tagországoknak megküldi.

3. Az érdekelt országot tagnak kell tekinteni, ha a kérelmet az egyesületi tagországoknak legalább kétharmada jóváhagyja.

4. Az egyesületi tagországok közül azok, amelyek négy hónapon belül nem válaszolnak, úgy tekintendők, mintha tartózkodtak volna a szavazástól.

5. A tagként való felvételről a Svájci Szövetség kormánya értesíti valamennyi egyesületi tagország kormányát.

4. cikk

Területek, amelyeknek valamelyik tagország biztosítja nemzetközi kapcsolatait.

Az Egyezmény és a Megállapodások értelmében - nevezetesen a kongresszusokon, értekezleteken és az összejövetelek közé eső időszakban gyakorolható szavazati joguk és az Egyesület költségeihez való hozzájárulásuk szempontjából - az Egyesület külön tagországának, illetőleg valamely tagország külön igazgatásának kell tekinteni:

1. az Amerikai Egyesült Államok területeinek összességét, beleszámítva a csendesóceáni szigetek gyámság alatt álló területét;

2. Belga Kongót;

3. az afrikai spanyol területeket;

4. Algériát;

5. a francia tengerentúli posta- és távközlési igazgatás által képviselt területek összességét;

6. a brit tengerentúli területek összességét, beleértve a gyarmatokat, a védnökségeket, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság gyámsága alatt álló területeket;

7. az olasz igazgatás alatt álló Szomáliföldet;

8. a Németalföldi Antillákat és Surinamot;

9. a nyugatafrikai portugál tartományokat;

10. a keletafrikai, ázsiai és óceániai portugál tartományokat.

5. cikk

Az Egyesület okiratainak alkalmazása azokra a területekre, amelyeknek valamelyik tagország biztosítja nemzetközi kapcsolatait

1. Minden tagország kijelentheti, akár aláírása, megerősítése vagy felvételi kérelme alkalmával, akár később azt, hogy ennek az Egyezménynek és esetleg a Megállapodásoknak elfogadása kiterjed valamennyi területre, amelyeknek nemzetközi kapcsolatait biztosítja, vagy ezek közül csak egyesekre. Ezt a nyilatkozatot, hacsak nem az Egyezmény aláírása vagy megerősítése alkalmával tették, a Svájci Szövetség kormányához kell intézni.

2. Az Egyezmény csak azokra a területekre érvényes, amelyeknek valamelyik tagország biztosítja nemzetközi kapcsolatait és amelyeknek nevében a nyilatkozatot az 1. szakasz szerint megtették.

3. Minden tagország a Svájci Szövetség kormányának bármikor értesítést küldhet, amelyben lemond az Egyezménynek bármelyik területre való alkalmazásáról, amelynek nemzetközi kapcsolatait biztosítja és amelyeknek nevében az 1. szakasz szerint nyilatkozatot tett. Ez a bejelentés egy évvel a Svájci Szövetség kormányához való érkezés után lép hatályba.

4. A Svájci Szövetség kormánya valamennyi tagországnak megküldi az 1-3. szakasz alapján hozzá érkezett minden egyes nyilatkozatnak vagy közlésnek másolatát.

5. E cikk rendelkezései nem érvényesek azokra a területekre, amelyeknek valamelyik tagország biztosítja nemzetközi kapcsolatait és az Egyezmény 4. cikkében vannak felsorolva.

6. cikk

Az Egyesület hatásköre

Az Egyetemes Postaegyesülethez tartozónak kell tekinteni:

a) az Egyesület tagországai által az Egyesülethez nem tartozó területeken berendezett postahivatalokat;

b) azokat a többi területeket, amelyek anélkül, hogy az Egyesület tagjai lennének, ebben bentfoglaltatnak, mert postai szempontból tagországhoz tartoznak.

7. cikk

Kivételes kapcsolatok

Azok az igazgatások, amelyek az Egyesülethez nem tartozó területeken látnak el postaszolgálatot, kötelesek a többi igazgatás részére közvetítőkül szolgálni. Az Egyezménynek és Szabályzatának rendelkezéseit ezekre a kivételes kapcsolatokra is alkalmazni kell.

8. cikk

Szűkebbkörű egyesületek - Különmegállapodások

1. Az Egyesület tagországai, illetőleg postaigazgátasai, ha ezeknek az országoknak törvényhozása megengedi, szűkebbkörű egyesületeket létesíthetnek és a nemzetközi postaszolgálatra vonatkozó különmegállapodásokat köthetnek azzal a feltétellel, hogy azokban nem vesznek fel a közönségre nézve kedvezőtlenebb rendelkezéseket, mint amelyeket azok az okiratok tartalmaznak, amelyekhez az érdekelt tagországok csatlakoztak.

2. A szűkebbkörű egyesületek megfigyelőket küldhetnek az Egyesület kongresszusaira, értekezleteire és összejöveteleire, a Végrehajtó és Összekötő Bizottságba, valamint a Postai Tanulmányozó Tanácsadó Bizottságba.

9. cikk

Az Egyesületből való kiválás

1. Minden tagországnak joga van az Egyesületből kiválni oly módon, hogy erről a Svájci Szövetség kormányát és az utóbbi útján a tagországok kormányát diplomáciai úton értesíti.

2. Az Egyesületből való kiválás attól a naptólszámított egy év múlva lép érvénybe, amelyen a bejelentés a Svájci Szövetség kormányához beérkezik.

10. cikk

Nyelvek

1. Az Egyetemes Postaegyesület hivatalos nyelve a francia nyelv.

2. A kongresszusok, értekezletek és bizottságaik tárgyalásain a francia, angol, spanyol és orosz nyelveket lehet használni elektronikus berendezéssel vagy anélkül működő tolmácsolási rendszer útján. A rendszer kiválasztása a Nemzetközi Iroda igazgatójával és az érdekelt tagországokkal való megbeszélés után az összejövetel szervezőinek megítélésére van bízva. Ugyanez vonatkozik az Egyetemes Postaegyesületnek a kongresszusok közötti időben ülésező összejöveteleire is.

3. A 2. szakaszban megjelölt tárgyalásoknál és összejöveteleknél más nyelvek is használhatók.

4. a) A francia, angol, spanyol és orosz nyelvek egyidejű tolmácsolására szolgáló berendezés felszerelésével és fenntartásával járó költségek az Egyesületet terhelik.

b) Ugyanezeknek a nyelveknek tolmácsolási szolgálatával járó költségek azokat a tagországokat terhelik, amelyek az angol, spanyol vagy orosz nyelvet használják. Ezeket a költségeket három egyenlő részre osztják és az Egyesület általános költségeihez való hozzájárulásuk arányában az illető csoport országai között osztják szét.

5. Azok a küldöttségek, amelyek egyéb nyelvet használnak, biztosítják annak a 2. szakaszban említett nyelvek egyikére történő egyidejű tolmácsolását, akár az abban említett rendszer útján - ha a szükséges technikai változtatásokat el lehet végezni - akár pedig külön tolmácsok útján.

6. Más nyelvek használatával járó költségeket, beleértve a 2. szakaszban említett rendszeren az 5. szakasz értelmében végzendő technikai jellegű változtatások költségeit is, a 4. szakasz b) pontjában említett költségekhez hasonlóan azok között a tagországok között osztják szét, amelyek ezeket a nyelveket használják.

7. A postaigazgatások megállapodhatnak abban, hogy kölcsönös kapcsolatukban a szolgálati levelezésre milyen nyelvet használnak. Ilyen megállapodás hiányában a francia nyelvet kell használni.

II. Fejezet

Az Egyesület szervezete

11. cikk

Kongresszusok

1. Az Egyesület országainak kiküldöttei a megelőző kongresszus okiratainak életbelépésétől számítva, legkésőbb 5 év múlva kongresszusra gyűlnek egybe abból a célból, hogy ezeket az okiratokat felülvizsgálják, illetőleg, ha szükséges, kiegészítsék.

2. Mindegyik ország a kormánya által, a szükséges felhatalmazással ellátott, egy vagy több meghatalmazottal képviselteti magát a kongresszuson. Szükség esetében ezzel más ország küldöttségét is meg lehet bízni. Egy ország küldöttsége azonban a saját országán kívül legfeljebb még egy országot képviselhet.

3. A tanácskozásokon minden országnak csak egy szavazata van.

4. Minden kongresszus megállapítja a következő kongresszus összejövetelének helyét. Az Egyesület országainak összehívása közvetlenül, vagy egy harmadik ország útján történik és ez a Nemzetközi Irodával való megállapodás után ama ország kormányának gondja, amelyben a kongresszus összeül. Ennek a kormánynak egyúttal feladata az is, hogy a kongresszuson hozott határozatokat valamennyi ország kormányának tudomására hozza.

12. cikk

Rendkívüli kongresszusok

1. Rendkívüli kongresszus hívható össze, ha a tagországoknak legalább kétharmada kéri, vagy ahhoz hozzájárul.

2. Az összejövetel helyét a Nemzetközi Irodával történt megállapodás után azok a tagországok állapítják meg, amelyek a kongresszus összehívását kezdeményezték.

3. A 11. cikk 2-4. szakaszaiban foglalt szabályokat megfelelően a rendkívüli kongresszusokra is alkalmazni kell.

13. cikk

Javaslatok előterjesztése a kongresszusokra

Minden tagország igazgatásának joga van a Kongresszusokra javaslatokat előterjeszteni olyan egyesületi okiratokra vonatkozóan, amelyekhez az ország csatlakozott.

14. cikk

Igazgatási értekezletek

1. A tisztán igazgatási kérdések megvizsgálására értekezletet lehet összehívni, ha az igazgatásoknak legalább kétharmada kéri vagy ahhoz hozzájárul.

2. Az összejövetel helyét a Nemzetközi Irodával történt megállapodás után azok az igazgatások állapítják meg, amelyek az értekezlet összehívását kezdeményezték. A meghívókat annak az országnak az igazgatása küldi szét, ahol az értekezlet összeül.

15. cikk

A kongresszusok és értekezletek belső ügyrendje

Mindegyik kongresszus és értekezlet maga állapítja meg a munkájához szükséges belső ügyrendet. Ennek az ügyrendnek az elfogadásáig az előző kongresszus által megállapított belső ügyrend szabályait kell alkalmazni, amennyiben azok a tárgyalásokra vonatkoznak.

16. cikk

Végrehajtó és Összekötő Bizottság

1. A kongresszusok közötti időben a Végrehajtó és Összekötő Bizottság biztosítja az Egyetemes Postaegyesület működésének folytonosságát az Egyezmény és Megállapodások rendelkezéseinek megfelelően.

2. A Bizottság húsz tagból áll, akik az Egyesület nevében és érdekében két egymást követő kongresszus közötti időben működnek.

3. A Bizottság tagországait arányos földrajzi megoszlás figyelembevételével a kongresszus jelöli ki. A tagoknak legalább a felét minden kongresszus alkalmával meg kell újítani. Egy ország sem választható három egymást követő kongresszuson,

4. A Bizottság tagországainak képviselőit országuk postaigazgatása jelöli ki. Ennek a képviselőnek a postaigazgatás szakképzett tisztviselőjének kell lennie.

5. A bizottsági tagok tevékenységéért díjazás nem jár. A Bizottság működési költségeit az Egyesület viseli.

6. A Bizottság hatásköre a következő:

a) a nemzetközi postaszolgálat tökéletesítése érdekében a legszorosabb összeköttetés fenntartása az Egyesület országainak igazgatásaival;

b) a nemzetközi postaszolgálatot érdeklő igazgatási, törvénykezési és jogi kérdések tanulmányozása és e tanulmányok eredményének közlése a postaigazgatásokkal;

c) a Postai Tanulmányozó Tanácsadó Bizottság megbízása egyes kérdések megvizsgálásával a célból, hogy ezeket tanulmányozza és a 17. cikk rendelkezéseinek megfelelően véleményt nyilvánítson;

d) az Egyesült Nemzetekkel, e szervezet tanácsaival és bizottságaival, úgyszintén a különleges szervekkel és egyéb nemzetközi szervezetekkel a szükséges érintkezés felvétele, tanulmányok és az egyesületi országok jóváhagyás céljára előterjesztendő jelentések készítése végett. Adott esetben egyesületi képviselő kiküldése, hogy az Egyesület nevében résztvegyen ezeknek a nemzetközi szervezeteknek ülésein;

e) szükség esetében azoknak a javaslatoknak az előkészítése, amelyek a 28. és 29. cikk értelmében jóváhagyás végett a tagországok igazgatásai elé terjesztendők, vagy amelyeket a kongresszus elé kell terjeszteni, ha e javaslatok olyan tanulmányokra vonatkoznak, amelyeket a kongresszus bízott a Bizottságra vagy magának a Bizottságnak e cikkben meghatározott tevékenységéből erednek,

f) valamely ország igazgatásának felkérésére minden olyan javaslat megvizsgálása, amelyet ennek az országnak az igazgatása az V. fejezet rendelkezései értelmében a Nemzetközi Irodához továbbít, a javaslatra vonatkozó megjegyzések elkészítése és a Nemzetközi Iroda megbízása azzal, hogy ezeket a javaslathoz csatolja, mielőtt az egyesületi tagországok igazgatásai elé jóváhagyásra előterjeszti;

g) az Egyezmény és annak Szabályzata keretében:

1 a Nemzetközi Iroda működése ellenőrzésének biztosítása és adott esetben a Svájci Szövetség kormánya javaslata alapján igazgatójának, valamint a többi, osztályba nem sorozott tisztviselőjének kinevezése;

2 a Nemzetközi Iroda igazgatójának javaslatára az 1. és 2. fizetési osztályba sorozott alkalmazottak kinevezésének jóváhagyása, miután megvizsgálta az Egyesület igazgatásai által ajánlott pályázók szakképesítésére vonatkozó okiratokat és figyelembe vette az arányos kontinentális földrajzi és nyelvi megoszlást, valamint minden egyes idevonatkozó meggondolást és tekintetbe vette az Iroda belső előléptetési rendjét;

3 az Egyesület működéséről a Nemzetközi Iroda által készített évi jelentés jóváhagyása és adott esetben az erre vonatkzó megjegyzések előterjesztése.

17. cikk

Postai Tanulmányozó Tanácsadó Bizottság.

1. A Postai Tanulmányozó Tanácsadó Bizottság az Egyesület állandó szerve. Feladata a postaszolgálatot érdeklő műszaki, forgalmi és gazdasági kérdések tanulmányozása és ezekről vélemény nyilvánítása.

2. Az Egyesület valamennyi tagországa jogszerint tagja a Bizottságnak.

3. A Bizottság saját kebelén belül húsz tagú Ügyvezető Tanácsot választ, amelynek feladata a Bizottság munkálatait irányítani, serkenteni és összeegyeztetni.

4. Az Ügyvezető Tanács tagjai három szakosztályra oszlanak:

a) a műszaki osztályra,

b) a forgalmi osztályra,

c) a gazdasági osztályra.

5. Az osztályok munkacsoportokat alkotnak, amelyek meghatározott kérdések tanulmányozására kapnak megbízást. Azok az országok, amelyek nem tagjai az Ügyvezető Tanácsnak, saját kívánságukra részt vehetnek a munkacsoportok munkájában.

6. A tanulmányozandó kérdéseket a Kongresszus utalja a Bizottság elé. A Végrehajtó és Összekötő Bizottság is utalhat a Postai Tanulmányozó Tanácsadó Bizottsághoz tanulmányozás céljára kérdéseket. Azok az országok, amelyek a Kongresszusok közötti időben kívánják valamely külön kérdés tanulmányozását, kívánságukat az Ügyvezető Tanács elnökéhez intézik.

7. Az Ügyvezető Tanács a Végrehajtó és Összekötő Bizottságnak évenként, a Kongresszusnak pedig, amikor annak ideje eljön, beszámol a Bizottság munkájáról. Az Ügyvezető Tanácsnak a Kongresszushoz intézett jelentését előzőleg a Postai Tanulmányozó Tanácsadó Bizottság teljes ülése elé kell terjeszteni.

8. A Bizottság működésével járó költségek az Egyesületet terhelik.

18. cikk

Különleges bizottságok

Valamely kongresszus vagy értekezlet által egy vagy több meghatározott kérdés tanulmányozására kiküldött bizottságokat a Nemzetközi Iroda hívja össze, miután a szükséghez képest megegyezett annak az országnak az igazgatásával, amelyben e bizottságoknak össze kell ülniök.

19. cikk

Nemzetközi Iroda

A postaigazgatások részére összekötő, felvilágosító és tanácsadó szervként az Egyesület székhelyén a svájci postaigazgatás főfelügyelete alatt, az Egyetemes Postaegyesület Nemzetközi Irodája elnevezéssel központi hivatal működik.

20. cikk

Az Egyesület kiadásai

1. Mindegyik kongresszus megállapítja azt a legnagyobb összeget, amelyet az Egyesület rendes költségei, beleértve a Végrehajtó és Összekötő Bizottság, valamint a Postai Tanulmányozó Tanácsadó Bizottság működésével járó költségeket is, évenként elérhetnek. Ezeket a kiadásokat, úgyszintén azokat a rendkívüli költségeket, amelyekkel valamely kongresszus, értekezlet vagy különleges bizottság összejövetelei járnak, valamint azokat a kiadásokat, amelyeket az Irodára bízott rendkívüli munkálatok okoznak, az Egyesület országai közösen viselik.

2. E célból a tagországok hét osztályba vannak sorozva, s az Egyesület kiadásaihoz a következő arányban járulnak hozzá:

az 1. osztály 25 egységgel

a 2. osztály 20 egységgel

a 3. osztály 15 egységgel

a 4. osztály 10 egységgel

az 5. osztály 5 egységgel

a 6. osztály 3 egységgel

a 7. osztály 1 egységgel.

3. Újabb felvétel esetében a Svájci Szövetség kormánya az érdekelt ország kormányával egyetértésben megállapítja azt az osztályt, amelybe az illető országot a kiadások megosztása tekintetében sorozni kell.

III. Fejezet

Az Egyesület kapcsolatai az Egyesült Nemzetekkel

21. cikk

Kapcsolat az Egyesült Nemzetekkel

Az Egyetemes Postaegyesület és az Egyesült Nemzetek közötti kapcsolatokat az alábbi két megegyezés szabályozza; ezek szövegei ehhez az Egyezményhez vannak csatolva:

a) az 1947. július 4-én Párizsban aláírt megegyezés;

b) az 1949. július 13-án Párizsban és 1949. július 27-én Lake Success-ben aláírt pótmegegyezés.

IV. Fejezet

Az Egyesület okiratai

22. cikk

Az Egyesület Egyezménye és Megállapodásai

1. Az Egyezmény az Egyesület alapokmánya.

2. A levélpostai szolgálatot az Egyezmény rendelkezései szabályozzák.

3. A többi szolgálatot a következő Megállapodások szabályozzák:

az értéklevelekre és értékdobozokra vonatkozó megállapodás;

a postacsomagokra vonatkozó megállapodás;

a postautalványokra és az utazási postabónokra vonatkozó megállapodás;

a postai átutalásokra vonatkozó megállapodás;

az utánvételes küldeményekre vonatkozó megállapodás,

a postai pénzbeszedő szolgálatra vonatkozó megállapodás;

a nemzetközi takarékszolgálatra vonatkozó megállapodás;

a hírlapok és folyóiratok előfizetésére vonatkozó megállapodás.

4. Ezek a Megállapodások csak azokra a tagországokra kötelezőek, amelyek azokhoz csatlakoztak.

5. A tagországoknak e Megállapodások közül egyhez vagy többhöz való csatlakozását a 3. cikk 2. szakaszának rendelkezései szerint kell bejelenteni.

23. cikk

A Megállapodások felmondása

Mindegyik tagországnak joga van egy vagy több Megállapodásban való részvételét megszüntetni a 9. cikkben megállapított feltételek mellett.

24. cikk

Végrehajtási szabályzatok

A tagországok igazgatásai közös megegyezéssel Végrehajtási Szabályzatokban állapítják meg az Egyezmény és a Megállapodások végrehajtásához szükséges részletes szabályokat.

25. cikk

Megerősítés

1. A kongresszus által elfogadott okiratokat az aláíró országoknak mielőbb meg kell erősíteniök. A megerősítéseket közölni kell annak az országnak a kormányával, amelyben a kongresszus ülésezett és e kormány útján a többi aláíró ország kormányával.

2. Az okiratok egyidejűleg lépnek életbe és érvényességi idejük is ugyanaz.

3. A valamely kongresszuson elfogadott okiratok életbelépésének napjával az előző kongresszus okiratai elvesztik érvényüket.

4. Abban az esetben, ha az országok közül egy vagy több az általuk aláírt okiratok egyikét vagy másikat nem erősítenék meg, ezek az okiratok a megerősítő országokra nézve mégis érvényesek.

26. cikk

Belföldi törvényhozás

Az Egyesület Egyezményének és Megállapodásainak, valamint ezek Zárójegyzőkönyveinek rendelkezései nem érintik az egyes országok törvényalkotási jogát mindazokban a kérdésekben, amelyekre nézve ezek az okiratok kifejezetten nem intézkednek.

V. Fejezet

A kongresszusok közötti időszakban az Egyesület okiratainak megváltoztatására vagy magyarázatára irányuló javaslatok

27. cikk

A javaslatok benyújtása

1. A Kongresszusok között levő időszakban minden tagország igazgatásának joga van ahhoz, hogy a Nemzetközi Iroda útján a többi igazgatásnak javaslatokat tegyen azokra az egyesületi okiratokra vonatkozóan, amelyekhez az ország csatlakozott.

2. Valamely igazgatás által a kongresszusok közé eső időben benyújtott javaslat tárgyalásra bocsátásához szükséges, hogy a javaslatot legalább két másik igazgatás támogassa. Ha a Nemzetközi Iroda nem kapja meg a javaslattal egyidejűleg a kellőszámú támogató nyilatkozatot, a javaslatot nem tárgyalják.

28. cikk

A javaslatok megvizsgálása

1. Minden javaslat a következő eljárási mód szerint kerül tárgyalásra:

A tagországok igazgatásainak kéthavi határidejük van a Nemzetközi Iroda körözvénye útján ismertetett javaslatok megvizsgálására és esetleges - észrevételeiknek az Irodával való közlésére. Módosító javaslatokat nem lehet tenni. A válaszokat a Nemzetközi Iroda összegyűjti és azzal a felhívással közli az igazgatásokkal, hogy mellette vagy ellene nyilatkozzanak. Azokat az igazgatásokat, amelyek kéthavi határidő alatt nem küldik be szavazatukat, olyanoknak tekintik, mint amelyek a szavazástól tartózkodnak. A fenti határidőket a Nemzetközi Iroda körözvényeinek keltétől kell számítani.

2. Ha a javaslat valamely Megállapodásra, Szabályzatára vagy Zárójegyzőkönyveire vonatkozik, az 1. szakaszban említett eljárásokban csak azoknak a tagországoknak igazgatásai vehetnek részt, amelyek az illető Megállapodáshoz csatlakoztak.

29. cikk

Az elfogadás feltételei

1. Ahhoz, hogy a javaslatok végrehajthatók legyenek, szükséges:

a) a szavazatok összessége, ha az Egyezmény 1-47. cikkében (Első rész), úgyszintén a 48., 49., 52.. 55., 68., 69., 71-74., 76-83. cikkében (Második rész), 84. cikkében (Harmadik rész), Zárójegyzőkönyvének bármely cikkében, továbbá Szabályzatának 101., 102., 103. és 106. cikkének 2-5. szakaszában, 112. cikk. 1. szakaszában, a 116., 117., 119., 134., 169., 173., 180., 184. és 197. cikkében foglalt rendelkezések módosításáról van szó;

b) a szavazatok kétharmada, ha nem az a) pontban említett rendelkezések alapvető módosításáról van szó;

c) a szavazatok többsége:

1 ha az Egyezmény és Szabályzata a) alatt nem említett rendelkezéseinek fogalmazásbeli módosításáról van szó;

2 ha az Egyezmény, Zárójegyzőkönyve és Szabályzata rendelkezéseinek magyarázatáról van szó, kivéve a 33. cikkben említett választott bíróság elé terjesztendő vitás eseteket.

2. A Megállapodások határozzák meg, hogy milyen feltételek mellett lehet a rájuk vonatkozó javaslatokat elfogadni.

30. cikk

A határozatok hivatalos közlése

1. Az Egyezmény, a Megállapodások, a Zárójegyzőkönyvek és ez okiratok függelékeinek módosításai diplomáciai nyilatkozattal válnak érvényessé, amelyet a Svájci Szövetség kormánya van hivatva a Nemzetközi Iroda kérelmére megszerkeszteni és a tagországok kormányának megküldeni.

2. A Szabályzatok, a Zárójegyzőkönyveik módosításainak megállapítása és az igazgatásokkal való közlés a Nemzetközi Iroda útján történik. Ugyanez áll a 29. cikk 1. szakasz c) bekezdésének 2. pontjában említett magyarázatokra is.

31. cikk

A határozatok életbeléptetése

Az elfogadott módosítás legkorábban a hivatalos közléstől számított 3 hónap múlva lép életbe.

32. cikk

Az Egyesült Nemzetekkel való Megegyezésekre vonatkozó javaslatok

A 29. cikk 1. szakaszának a) pontjában említett eljárást kell alkalmazni az Egyetemes Postaegyesület és az Egyesült Nemzetek között kötött megegyezéseket módosító javaslatokra is azokban az esetekben, amikor ezek a megegyezések maguk nem határozzák meg a bennük foglalt rendelkezések módosításának feltételeit.

VI. Fejezet

A választott bíróság

33. cikk

Választott bíróságok

1. Ha az Egyesület két vagy több tagországának igazgatása között az Egyezmény, a Megállapodások és Zárójegyzőkönyveik, valamint Végrehajtási Szabályzataik és azok Zárójegyzőkönyveinek értelmezése, vagy az egyik igazgatásnak ez okiratok alkalmazásából eredő felelőssége tekintetében véleménykülönbség merül fel, a vitás kérdést választottbírói ítélet dönti el.

2. E célra az érdekelt igazgatások mindegyike olyan egyesületi igazgatást választ, amely a vitában nincs közvetlenül érdekelve. Ha több igazgatás közösen érdekelt, e rendelkezés alkalmazásánál csak egyetlen igazgatásnak számítanak.

3. Abban az esetben, ha a vitában álló igazgatások egyike 6 havi határidő alatt a választott bírósági javaslatnak nem tesz eleget, a Nemzetközi Iroda, ha felkérik rá, maga szólítja fel a mulasztó igazgatást a választott bíró kijelölésére vagy a bírót hivatalból maga jelöli ki.

4. Az érdekelt felek megegyezhetnek abban, hogy csak egyetlen választott bírót jelölnek ki, amely a Nemzetközi Iroda is lehet.

5. A választott bíróság szótöbbséggel hoz határozatot.

6. A szavazatok egyenlősége esetében a választott bíróság a vita eldöntésére egy másik, a vitás ügyben szintén nem érdekelt igazgatást választ. Ha a bíróság nem tud megegyezni a választásban, akkor ezt az igazgatást a Nemzetközi Iroda jelöli ki az Egyesület olyan tagjai közül, amelyeket a választott bírák nem javasoltak.

7. Valamely Megállapodásra vonatkozó véleménykülönbség esetében a választott bírákat csak azok közül az igazgatóságok közül lehet kijelölni, amelyek az illető Megállapodást végrehajtják.

II. CÍM

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉS

I. Fejezet

A nemzetközi postaszolgálatra vonatkozó szabályok

34. cikk

Az átszállítás szabadsága

1. Az átszállítás szabadsága az Egyesület egész területén biztosítva van. Ez vonatkozik a légipostai küldeményekre is, akár résztvesznek a közvetítő igazgatások azok továbbításában, akár nem.

2. Azok a tagországok, amelyek nem vesznek részt a romlandó biológiai anyagokat tartalmazó levelek kicserélésében, jogosultak ilyen küldeményeknek zárlaton kívüli átszállítását területükön megtiltani.

3. Azok a tagországok, amelyek az értéklevél- és értékdobozszolgálatot nem látják el, vagy amelyek az értékküldeményeknek tengeri vagy légi szolgálatuk útján való szállításáért felelősséget nem vállalnak, nem tagadhatják meg a szóbanforgó küldeményeknek zárlatokban, saját területükön való átszállítását, vagy tengeri, illetőleg légi vonalaikon való továbbítását; ezeknek az országoknak a felelőssége azonban csak az ajánlott küldeményekre megállapított felelősség mértékéig terjed.

4. A szárazföldi és tengeri úton továbbítandó postacsomagok átszállításának szabadsága az e szolgálatban résztvevő országok területére van korlátozva.

5. A légipostai csomagok átszállításának szabadsága az Egyesület egész területén biztosítva van. Mindazonáltal azokat a tagországokat, amelyek nem csatlakoztak a Postacsomagmegállapodáshoz, nem lehet kötelezni arra, hogy a légipostai csomagok felületi úton való továbbításában résztvegyenek.

6. Azok a tagországok, amelyek a Postacsomagmegállapodáshoz csatlakoztak, kötelesek átszállítani a zárlatokban továbbított értéknyilvánításos csomagokat még akkor is, ha ezt a küldeményfajtát ezek az országok maguk nem engedik meg vagy nem vállalják a tengeri, illetőleg légi szolgálatuk által végzett szállításnál az ezekért járó felelősséget; a szóbanforgó országok felelőssége ilyenkor csak az ugyanolyan súlyú, értéknyilvánítás nélküli csomagokra megállapított felelősség határáig terjed.

35. cikk

Az átszállítás szabadságának megsértése

Ha valamely tagország az átszállítás szabadságára vonatkozó 34. cikk rendelkezéseit nem tartja be, a többi tagország igazgatásának joga van a postaszolgálatot ezzel az országgal megszüntetni. Kötelesek azonban ezt az intézkedést előzetesen távirat útján az érdekelt igazgatásokkal közölni.

36. cikk

A szolgálat ideiglenes felfüggesztése

Abban az esetben, ha egy igazgatás rendkívüli körülmények miatt kénytelen valamely szolgálatot ideiglenesen - akár teljesen, akár részben - felfüggeszteni, köteles erről az érdekelt igazgatást vagy igazgatásokat azonnal, szükség esetében távirattal értesíteni.

37. cikk

Díjak

1. A különböző nemzetközi postai szolgáltatásokra vonatkozó díjakat az Egyezmény és a Megállapodások szabják meg.

2. Az Egyezményben és a Megállapodásokban előírt díjakon kívül más, bármilyen természetű postai díjat, pótdíjat, vagy illetéket szedni tilos.

38. cikk

Postadíjmentesség

1. Mindennemű postai díjtól mentesek azok a postaszolgálatra vonatkozó levélpostai küldemények, amelyeket:

a) a postaigazgatások,

b) a postaigazgatások és a Nemzetközi Iroda,

c) az egyesületi országok postahivatalai,

d) a postahivatalok és a postaigazgatások egymás között váltanak.

2. Mentesek azonkívül minden postai díjtól azok a küldemények, amelyeknek díjmentes szállítását az Egyezmény, a Megállapodások és Szabályzataik rendelkezései kifejezetten kimondják.

39. cikk

A hadifoglyok és internált polgári személyek küldeményeinek postai díjmentessége

1. Minden postai díjtól mentesek azok a levélpostai küldemények, értéklevelek és értékdobozok, postacsomagok és postautalványok, amelyek hadifoglyoknak szólnak, vagy amelyeket ők adnak fel, akár közvetlenül, akár pedig a hadifoglyokkal való bánásmódra vonatkozó 1949. augusztus 12-i genfi Egyezmény 122. cikke alapján létesített Tudósító Irodák, vagy pedig ugyanennek az Egyezménynek a 123. cikke alapján létesített Központi Hadifogoly-tudósító Iroda útján. A valamely semleges országba befogadott és internált harcoló egyének az előbb említett rendelkezések alkalmazására nézve ugyanolyan elbánásban részesülnek, mint a tulajdonképpeni hadifoglyok.

2. Az 1. szakasz rendelkezéseit kell alkalmazni azokra a levélpostai küldeményekre, értéklevelekre és értékdobozokra, postacsomagokra és postautalványokra is, amelyek más országokból származnak és amelyek a polgári személyek háború esetén való védelméről szóló 1949. augusztus 12-i genfi Egyezményben említett internált polgári személyeknek szólnak, vagy amelyeket ezek adnak fel, akár közvetlenül, akár pedig ugyanennek az Egyezménynek 136. cikke alapján létesített Tudosító Irodák, illetőleg a 140. cikk alapján létesített Központi Tudosító Iroda közvetítésével.

3. A belföldi tudosító irodák és a fentemlített Központi Tudosító Irodák, hasonlóképpen postadíjmentességet élveznek azokra a levélpostai küldeményekre, értéklevelekre és értékdobozokra, csomagokra és postautalványokra nézve, amelyek az 1. és 2. szakaszban említett személyekre vonatkoznak és amelyeket akár közvetlenül, akár közvetítőként továbbítanak vagy kapnak az említett szakaszokban megállapított feltételek mellett.

4. Csomagok 5 kg súlyig küldhetők díjmentesen. E súlyhatár 10 kg-ra emelkedik azoknál a küldeményeknél, amelyeknek tartalma oszthatatlan, vagy amelyeket a foglyoknak való szétosztás céljából valamely tábornak, vagy a tábor bizalmi embereinek címeznek.

40. cikk

A vakok használatára készült dombornyomású küldemények postai díjmentessége

A vakok használatára készült dombornyomású küldemények, valamint a vakok írásával készült és nyitva feladott levelek a bérmentesítési díj, továbbá az ajánlási, a tértivevény, az expressz, a tudakozvány és az utánvételi díjtól mentesek.

41. cikk

Pénznem

Az Egyezmény és a Megállapodások rendelkezéseiben pénzegységül vett frankon a 100 centime-ra osztott 10/31 gramm súlyú 0,900 finomságú aranyfrankot kell érteni.

42. cikk

A számadások kiegyenlítése

A postai forgalomból eredő nemzetközi számadásoknak az igazgatások közötti kiegyenlítése folyó műveletnek tekinthető és az érdekelt országok folyó nemzetközi kötelezettségeiknek megfelelően végezhető, ha errenézve megállapodtak. Ilyenfajta megállapodás híján e számadások kiegyenlítését a Szabályzat rendelkezéseinek megfelelően végzik.

43. cikk

Egyenértékek

A díjakat és illetékeket minden tagországban olyan egyenérték alapján kell megállapítani, amely az illető ország pénznemében a frank értékének a lehető legpontosabban megfelel.

44. cikk

Postabélyegek

Az Egyesület postaigazgatásai bérmentesítés céljára szolgáló bélyegeket adnak ki. Minden új bélyegkiadásról a Nemzetközi Iroda útján a szükséges adatok közlésével értesítik az összes többi igazgatást.

45. cikk

Nyomtatványok

1. Az igazgatások kölcsönös forgalmában használt nyomtatványokat francia nyelven kell szövegezni soralatti másnyelvű fordítással vagy anélkül, hacsak az érdekelt igazgatások egymással közvetlenül másképp nem állapodtak meg.

2. A közönség használatára szánt nyomtatványokat, ha nem francia nyelven vannak nyomtatva, el kell látni francianyelvű soralatti fordítással.

3. Az 1. és 2. szakaszban említett nyomtatványok szövegének, színének és méreteinek olyannak kell lennie, amilyennek az Egyezmény és a Megállapodások Szabályzatai megszabják.

46. cikk

Postai igazolójegyek

1. Minden igazgatás azoknak a személyeknek, akik kívánjak, postai igazolójegyeket állíthat ki. Ezek mindennemű postai ténykedéskor igazoló okiratul szolgálnak azoknak az országoknak a postahivatalai előtt, amelyek nem tették közzé, hogy e jegyeket nem ismerik el.

2. Az az igazgatás, amely igazolójegyet állíttat ki, jogosult e címen 70 centime-nál nem nagyobb díjat szedni.

3. Az igazgatások mindennemű felelősségtől mentesülnek, ha beigazolódik, hogy valamely postai küldemény kézbesítése vagy utalványösszeg kifizetése szabályszerű igazolójegy felmutatása alapján történt. Hasonlóképpen nem felelősek azokért a következményekért, amelyek valamely szabályszerű igazolójegy elvesztéséből, elsikkasztásából vagy csalárd használatából származnak.

4. Az igazolójegy a kiállítás napjától számítva 5 évig érvényes.

II. Fejezet

Büntető intézkedések

47. cikk

Büntető intézkedésekre vonatkozó kötelezettségek

A tagországok kormányai kötelezik magukat arra, hogy a szükséges intézkedéseket megteszik -vagy országuk törvényhozásának javaslatba hozzák - hogy:

a) büntessék a levélbélyegeknek (még a forgalomból kivontaknak is), a válaszdíjszelvényeknek és a postai igazolójegyeknek hamisítását;

b) büntessék:

1 hamisított (még ha a forgalomból ki is vonták) vagy már használt postabélyegeknek, úgyszintén a bérmentesítő gépek vagy bélyegzők hamisított vagy már használt lenyomatainak,

2 hamisított nemzetközi válaszdíj szelvényeknek;

3 hamisított postai igazolójegyeknek felhasználását vagy forgalombahozatalát;

c) büntessék a szabályszerű postai igazolójegyek csalárd használatát;

d) megtiltsák és megtorolják a postaszolgálatban használt jelzőcéduláknak és bélyegzőknek gyártásával és forgalombahozatalával űzött csalárd ténykedéseket, ha a hamisítást vagy az utánzást a tagországok bármelyikének igazgatása által kibocsátott jelzőcédulákkal vagy bélyegzőkkel össze lehet téveszteni;

e) megakadályozzák és adott esetben megbüntessék ópiumnak, morfiumnak, kokainnak vagy más kábítószereknek, úgyszintén robbanó vagy könnyen gyúló anyagoknak postaküldeményekben való elhelyezését, hacsak az elhelyezést az Egyezmény és Megállapodások kifejezetten meg nem engedik.

MÁSODIK RÉSZ

A LEVÉLPOSTÁRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

I. Fejezet

Általános rendelkezések

48. cikk

Levélpostai küldemények

A levélpostai küldemények elnevezése vonatkozik a levelekre, az egyszerű és válaszos levelezőlapokra, az ügyviteli papírokra, a nyomtatványokra, a vakok használatára készült dombornyomású küldeményekre, az árumintákra, a kiscsomagokra és a "Hangposta" küldeményekre.

49. cikk

Díjak és általános feltételek

1. A levélpostai küldeményeknek az Egyesület egész területén való szállításáért járó bérmentesítési díjak, valamint a súly- és terjedelemhatárok a túloldali táblázat adatai szerint vannak megállapítva. Az 50. cikk 3. szakaszában említett kivételektől eltekintve ezek a díjak magukban foglalják a küldeményeknek a címzettek lakásán való kézbesítését is, ha a rendeltetési országban a házhoz kézbesítő szolgálatot berendezték.

2. Az 1. szakaszban megállapított súly- és terjedelemhatárokat nem alkalmazzák azokra a postaszolgálatra vonatkozó levélpostai küldeményekre, amelyekről a 38. cikkben van szó.

3. A Szabályzatban előírt módon csomagolt és címkével ellátott romlandó biológiai anyagokat a levelekre megállapított általános díjszabás szerint kell bérmentesíteni és csak hivatalosan elismert szaklaboratóriumok címére lehet küldeni. Ez a forgalom azonkívül olyan országok közötti viszonylatokra van korlátozva, amelyek kijelentették, hogy hajlandók az ilyen küldeményeket akár kölcsönös forgalmukban, akár csak egy irányban elfogadni.

4. Minden igazgatásnak joga van ahhoz, hogy a belföldön kiadott hírlapok és időszaki folyóiratok részére a nyomtatványok általános díjából 50 százalékos mérséklést engedélyezzen, fenntartva magának azt a jogot, hogy e díjmérséklést azokra a hírlapokra és időszaki folyóiratokra korlátozza, amelyek a belföldi szabályok értelmében a hírlap-díjszabás igénybevételére jogosultak. Ki vannak zárva a díjmérséklésből, tekintet nélkül a megjelenés időközére, a kereskedelmi nyomtatványok, úgymint a katalógusok, prospektusok, árjegyzékek stb., úgyszintén a hírlapokhoz és folyóiratokhoz mellékelt és külön lapokra nyomtatott reklámok.

5. Az igazgatások ugyanezt a díjkedvezményt engedélyezhetik az olyan könyvekre, nyomtatott füzetekre, zeneművekre és térképekre, amelyek a küldemény borítékán vagy védőlapján kívül másutt semmiféle hirdetést vagy reklámot nem tartalmaznak.

6. Azoknak a felvevő igazgatásoknak, amelyek az 50 százalékos mérséklést elvben elfogadták, joguk van a 4. és 5. szakaszban említett küldemények legkisebb díját megszabni; ez azonban az 50 százalékos mérséklés határai között nem lehet kevesebb egyrészt a belföldi forgalomban a hírlapokra és időszaki folyóiratokra, másrészt pedig a közönséges nyomtatványokra megállapított díjnál.

7. A levélpostai küldemények, a lezárt ajánlott leveleket kivéve, nem tartalmazhatnak fémpénzt, bankjegyet, papírpénzt, vagy bármilyen bemutatóra szóló értékpapírt, feldolgozott vagy fel nem dolgozott platinát, aranyat, ezüstöt, valamint drágakövet, ékszert és egyéb értékes tárgyat.

8. A felvevő és a rendeltetési országok igazgatásai jogosultak saját belföldi szabályaik szerint kezelni azokat a leveleket, amelyek nem a címzettnek vagy vele együttlakó személynek szóló időszerű és személyes levelezés jellegű iratokat tartalmaznak.

9. A Szabályzatban foglalt kivételektől eltekintve az ügyviteli papírok, a nyomtatványok, a vakok írásai, az áruminták és a kiscsomagok:

a) oly módon csomagolandók, hogy tartalmukat könnyen meg lehessen vizsgálni;

b) nem tartalmazhatnak semmiféle bejegyzést, sem pedig időszerű és személyes levelezés jellegű iratot;

c) nem tartalmazhatnak semmiféle postabélyeget vagy bérmentesítésre felhasználható nyomtatványt, akár értéktelenítve vannak, akár nem, és semmiféle értékes papírt.

10. Az áruminták nem tartalmazhatnak olyan tárgyat, amelynek áruértéke van.

11. A kiscsomagok és a "Hangposta"-küldemények szolgálata azokra az országokra van korlátozva, amelyek kölcsönös viszonylataikban e küldemények elfogadásához vagy csak kézbesítésükhöz beleegyezésüket adták.

12. Különböző fajú levélpostai küldeményeknek egy küldeményben való egyesítése (egybecsomagolt küldemények) a Szabályzatban foglalt feltételek alatt meg van engedve.

13. Az Egyezményben és Szabályzatában foglalt kivételektől eltekintve nem továbbítják azokat a küldeményeket, amelyek ebben a cikkben és a Szabályzatban megszabott feltételeknek nem felelnek meg. A szállításra tévesen felvett küldeményeket vissza kell küldeni a felvevő igazgatáshoz. Mindazonáltal a rendeltetési igazgatás e küldeményeket a címzetteknek kézbesítheti. Ebben az esetben, ha annak helye van, alkalmazza a levélpostai küldeményeknek arra a fajára megszabott díjakat és pótdíjakat, amelyekhez e küldemények tartalmuk, súlyuk vagy terjedelmük szerint tartoznak. Az 1. szakaszban meghatározott súlyhatároknál nehezebb küldeményeket valódi súlyuk szerint lehet díjazni.

50. cikk

Külön díjak

1. Az igazgatásoknak joguk van a belföldi szabályaikban megszabott pótdíjat róni azokra a küldeményekre, amelyeket közvetlenül az indítás előtt adnak át az indítószolgálatuknak.

2. A postán maradó küldeményekért a rendeltetési ország igazgatása az ilyen küldeményekre a belföldi szolgálatban esetleg megszabott különdíjat szedheti.

3. A rendeltetési ország igazgatása jogosult a címzettnek kézbesített minden egyes kiscsomagért legfeljebb 40 centime különdíjat szedni. Ezt a díjat legfeljebb 20 centime-mai lehet emelni házhozkézbesítés esetében.

51. cikk

Fekbér

A rendeltetési igazgatásnak joga van a belföldi szolgálatában megállapított fekbért szedni azokért az 500 g súlyt meghaladó ügyviteli papírokért, nyomtatványokért és kiscsomagokért, amelyeket a címzett nem vett át az alatt a határidő alatt, amíg azokat díjmentesen rendelkezésére tartják.

52. cikk

Bérmentesítés

1. A 48. cikkben felsorolt összes küldeményeket, a vakok használatára készült dombornyomású küldemények kivételével, a feladó általában teljesen bérmentesíteni köteles.

2. Nem továbbítják a levelek és az egyszerű levelezőlapok kivételével azokat a küldeményeket, amelyek egyáltalán nincsenek vagy hiányosan vannak bérmentesítve, továbbá azokat a válaszos levelezőlapokat, amelyeknek mindkét részét a feladáskor nem bérmentesítették teljesen,

3. Ha hiányosan bérmentesített vagy teljesen bérmentetlen leveleket és egyszerű levelezőlapokat nagy mennyiségben adnak fel, a felvevő ország igazgatásának joga van azokat a feladónak visszaadni.

53. cikk

A bérmentesítés módjai

1. A bérmentesítés történhet akár a felvevő országban a magánlevelezések bérmentesítésére érvényes és a küldeményekre nyomtatott vagy ragasztott postabélyeggel, akár a postaigazgatás által hivatalosan elfogadott és közvetlen felügyelete alatt működő bérmentesítőgép lenyomataival, akár pedig kézibélyegzővel, vagy más eljárással készült lenyomattal, ha ilyen bélyegzési rendszert a felvevő igazgatás belföldi szabályai megengednek.

2. Szabályszerűen bérmentesítettnek kell tekinteni: a válaszos levelezőlapoknak a kibocsátó ország benyomott vagy felragasztott levélbélyegeivel ellátott válaszlapjait, továbbá azokat a küldeményeket, amelyek az első szállítási útra szabályszerűen bérmentesítve voltak és amelyeknek pótdíját a küldemény utánküldése előtt lerótták, valamint azokat a hírlapokat vagy hírlapkötegeket és időszaki folyóiratokat, amelyek "Abonne-ment-poste" (Postai előfizetés) vagy "Abonnement direct" (Közvetlen előfizetés) felírással vannak ellátva és amelyeket a Hírlapelőfizetési Megállapodás alapján továbbítanak.

54. cikk

Tengeri hajókon feladott levélpostai küldemények bérmentesítése

1. A nyílt tengeren levő hajókon feladott levelezést, hacsak az érdekelt igazgatások között ellenkező megállapodás nincs, annak az országnak levélbélyegével és díjszabása szerint lehet bérmentesíteni, amelynek tulajdonában a hajó van, vagy amelyhez tartozik.

2. Ha a hajón való feladás az útvonal két végpontján vagy valamely közbeeső kikötőben való tartózkodás alatt történik, a bérmentesítés csak annak az országnak levélbélyegével és díjszabása szerint érvényes, amelynek vizén a hajó tartózkodik.

55. cikk

Bérmentetlen vagy hiányosan bérmentesített küldemények díja

1. Az egyáltalában nem vagy hiányosan bérmentesített levelekre és egyszerű levelezőlapokra - a 68. cikk 6. szakaszában az ajánlott küldeményekre és a Szabályzat 153. cikke 3., 4. és 5. szakaszában az utánküldött küldemények bizonyos fajaira megszabott kivételektől eltekintve - a hiányzó bérmentesítési díj kétszeresének megfelelő pótdíjat rónak; ez a díj nem lehet kisebb 5 centime-nál és a címzettet terheli.

2. Ugyanezt az eljárást lehet alkalmazni az előbb említett esetekben azokra az egyéb levélpostai küldeményekre, amelyeket tévedésből továbbítottak a rendeltetési országba.

56. cikk

Nemzetközi válaszdíjszelvény

1. Az Egyesület országaiban nemzetközi válaszdíjszelvényeket árusítanak.

2. Az eladási árat az érdekelt igazgatások határozzák meg, de ez nem lehet kevesebb 40 centime-nál vagy ennek az összegnek az elárusító ország pénzében kifejezett egyenértékénél.

3. Minden válaszdíjszelvényt az Egyesület bármely országában becserélnek az illető országból eredő és külföldre szóló egyszerű közönséges levél bérmentesítési díjának megfelelő bélyegre vagy bélyegekre. Megfelelő számú válaszdíjszelvény átadása esetében az igazgatások kötelesek egy közönséges, 20 grammnál nem nehezebb légipostai levél bármentesítéséhez szükséges levélbélyeget kiszolgáltatni.

4. Minden ország követelheti továbbá, hogy a válaszdíjszelvényeket és e szelvények becserélésével bérmentesítendő küldeményeket egyszerre adják postára.

57. cikk

Expressz-küldemények

1. A feladó kívánságára a levélpostai küldeményeket megérkezésük után azonnal külön küldönccel házhoz kézbesítik azokban az országokban, amelyek igazgatásai e szolgálatot vállalják.

2. Ezekért az "expressz"-eknek minősített küldeményekért a rendes díjon felül külön díjat kell fizetni; ez a díj legalább az egyszerű közönséges levél bérmentesítési díjának összege és legfeljebb 60 centime, illetőleg a felvevő ország belföldi szolgálatában alkalmazott díj, ha ez magasabb. Ezt a díjat teljes egészében előre kell leróni.

3. A 2. szakaszban említett különdíjat a válaszos levelezőlap "Válasz" részének expressz kézbesítése céljából csak e rész feladója róhatja le érvényesen.

4. Abban az esetben, ha a címzett lakása a rendeltetési postahivatal belső kézbesítő területén kívül van, az expresszkézbesítésért a rendeltetési igazgatás pótdíjat szedhet. Ez nem lehet nagyobb a belföldi szolgálatban az ugyanilyen fajta küldeményekre megszabott pótdíjnál. Mindazonáltal ilyen esetben az expressz-kézbesítés nem kötelező.

5. Azokat az expressz-küldeményeket, amelyek az előre fizetendő díjak együttes összegéig nincsenek teljesen bérmentesítve, a rendes úton kell kézbesíteni, hacsak a felvevő hivatal nem kezelte őket expresszként. Ez utóbbi esetben a küldeményeket az 55. cikk rendelkezései szerint kell díjazni.

6. Az igazgatásoknak meg van engedve, hogy az expresszkézbesítést csak egyszer kíséreljék meg. Ha e kísérlet eredménytelen marad, a küldeményt közönséges küldeményként lehet tovább kezelni.

7. Ha a rendeltetési ország szabályai megengedik, a címzettek a rendeltetési hivatalnál kérhetik, hogy a címükre érkező ajánlott "vagy közönséges küldeményeket érkezésük után expresszként kézbesítsék. Ebben az esetben a rendeltetési igazgatásnak joga van a kézbesítés alkalmával a belföldi szolgálatában alkalmazott expresszdíjat szedni.

58. cikk

Visszavétel - Címváltoztatás.

1. A levélpostai küldemény feladója küldeményét visszaveheti vagy címét megváltoztathatja mindaddig, amíg a küldeményt:

a) a címzettnek nem kézbesítették,

b) az illetékes hatóság el nem kobozta vagy meg nem semmisítette a 60. cikkben foglalt rendelkezések megszegése miatt,

c) a rendeltetési ország belföldi törvényei alapján le nem foglalták.

2. Az erre vonatkozó megkeresést a feladó költségére postai vagy távirati úton továbbítják. A feladónak minden megkeresésért legfeljebb 40 centime díjat, azonfelül az ajánlási díjat kell fizetnie. Ha a megkeresést légiúton vagy táviratban kell továbbítani, a feladónak azonfelül az esedékes légipótdíjat vagy a távirat díját is meg kell fizetnie. Azonkívül, ha a feladó légi vagy távirati úton kíván értesítést arról, hogy a visszavételi vagy címváltoztatási kérelme alapján a rendeltetési hivatal milyen intézkedéseket tett, meg kell fizetnie az ezzel kapcsolatos légipostai pótdíjat vagy távíródíjakat.

3. Minden, ugyanattól a feladótól ugyanabban a hivatalban egyszerre feladott, ugyanannak a címzettnek szóló több küldeményre vonatkozó visszavételért vagy címváltoztatásért a feladó a 2. szakaszban említett díjak, illetőleg pótdíjak egyszeres összegét fizeti.

4. Egyszerű címhelyesbítést (a címzett nevének és foglalkozásának megváltoztatása nélkül) a feladó közvetlenül a rendeltetési hivataltól is kérhet, vagyis anélkül, hogy a 2. és 3. szakaszokban előírt alakiságokat betartaná és a díjakat megfizetné.

59. cikk

Utánküldés - Tértiküldemények.

1. A címzett tartózkodási helyének megváltoztatása esetében a levélpostai küldeményeket azonnal utánaküldik, hacsak a feladó a címoldalra a rendeltetési országban ismert nyelven írt feljegyzéssel az utánküldést meg nem tiltotta. Egyik országból a másikba azonban csak akkor történik utánküldés, ha a küldemény az új továbbításhoz megkívánt feltételeknek megfelel. Ami a feladó vagy a címzett kívánságára légiúton utánküldendő vagy visszaküldendő levélpostai küldeményeket illeti, a 4. cikk és a 9. cikk 2. és 3. szakaszainak a légipostára vonatkozó rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

2. A kézbesíthetetlen küldeményeket haladéktalanul vissza kell küldeni a felvevő országba.

3. A címzettek rendelkezésére tartott vagy a postánmaradónak címzett küldemények megőrzési határidejét a rendeltetési ország szabályai határozzák meg. Mindazonáltal ez a határidő általában nem lehet hosszabb egy hónapnál, kivéve azokat a különleges eseteket, amikor a rendeltetési igazgatás szükségesnek tartja, hogy a határidőt legfeljebb két hónapig terjedő időre kitolja. A felvevő országba való visszaküldést rövidebb határidő alatt is foganatosítani kell, ha a feladó ezt a címoldalon a rendeltetési országban ismert nyelven írt feljegyzéssel kéri.

4. Az értéktelen nyomtatványokat nem küldik vissza, hacsak a feladó a küldeményre a rendeltetési országban ismert nyelven írt feljegyzéssel a visszaküldést nem kérte. Az ajánlott nyomtatványokat mindig vissza kell küldeni.

5. A levélpostai küldeményeknek egyik országból a másik országba való utánküldéséért vagy a felvevő országba való visszaküldésért a Szabályzatban megállapított kivételektől eltekintve, semmiféle pótdíjat szedni nem szabad.

6. Az utánküldött vagy tértiküldeményeket a címzetteknek, illetőleg a feladóknak ama díjak megfizetése után lehet kézbesíteni, amelyekkel e küldeményeket a feladáskor, a megérkezéskor vagy az első útvonalon túl történt utánküldésért útközben terhelték meg. Ugyanez vonatkozik azoknak a vám és egyéb külön díjaknak megtérítésére, amelyeknek törlését a rendeltetési igazgatás nem engedélyezte.

7. Valamely más országba való utánküldés vagy kézbesíthetetlenség esetében a postánmaradó küldeményekért szedett díjat, a vámközvetítési díjat, a fekbért, a díjjegyzékkezelési díjat, az expressz-pótdíjat és a kiscsomagok kézbesítési díját törlik.

60. cikk

Tilalmak

1. Az alábbi megnevezett tárgyak továbbítása tilos:

a) olyan tárgyak, amelyek természetük vagy csomagolásuk miatt az alkalmazottakra nézve veszélyesek lehetnek, a küldeményeket bepiszkíthatják, vagy megrongálhatják (1. g alatt is);

b) vámköteles tárgyak (eltekintve a 61. cikkben említett kivételektől), továbbá a vámfizetés kikerülése céljából nagyobb mennyiségben feladott árumintaküldemények;

c) ópium, morfium, kokain és egyéb kábítószerek;

d) olyan tárgyak, amelyeknek bevitele vagy forgalombahozatala a rendeltetési országban tilos;

e) élő állatok, a következők kivételével:

1 méhek, piócák és selyemhernyók;

2 kártékony rovarok olyan élősdijei és pusztítói, amelyeket e rovarok vizsgálata céljára hivatalosan elismert intézetek küldenek egymásnak;

f) robbanó vagy gyúlékony anyagok;

g) veszélyes anyagok; azonban nem tekintendők veszélyes anyagoknak a 49. cikk 3. szakaszában említett romlandó biológiai anyagok;

h) trágár vagy erkölcstelen küldemények.

2. Az 1. szakaszban említett tárgyakat tartalmazó és szállításra tévesen elfogadott küldeményeket annak az igazgatásnak belföldi szabályai szerint kell kezelni, amely jelenlétüket megállapítja.

3. Az 1. szakasz c), f), g) és h) pontjaiban felsorolt tárgyakat tartalmazó küldeményeket azonban semmi esetre sem továbbítják a rendeltetési helyre, sem a címzettnek nem kézbesítik, sem pedig feladási helyükre nem küldik vissza.

4. Azokban az esetekben, ha a szállításra tévesen elfogadott küldeményeket sem a feladási helyre nem küldik vissza, sem a címzettnek nem kézbesítik, a küldeményekre alkalmazott eljárásról pontosan értesíteni kell a felvevő igazgatást.

5. Minden országot egyébként megilleti az a jog, hogy megtagadja területén a levelek és levelezőlapok kivételével azoknak a levélpostai küldeményeknek nem közvetlen zárlatban való átszállítását, amelyek az illető országban a kiadásukra és forgalombahozatalukra vonatkozó törvényes intézkedéseknek nem felelnek meg. Ezeket a küldeményeket a felvevő igazgatáshoz kell visszaküldeni.

61. cikk

Vámköteles tárgyak

1. Vámköteles kiscsomagok és nyomtatványok küldése meg van engedve.

2. Ugyanez áll a vámköteles tárgyakat tartalmazó levelekre és árumintákra is, ha a rendeltetési ország megengedi. Azonban minden igazgatásnak joga van a vámköteles tárgyakat tartalmazó levelek forgalmát az ajánlott levelekre korlátozni.

3. A szérum- és oltóanyag-küldemények a romlandó biológiai anyagok és a nehezen beszerezhető sürgősen szükséges orvosság-küldemények szállítása mindenkor meg van engedve.

62. cikk

Vámvizsgálat

A rendeltetési igazgatás jogosult a 61. cikkben említett küldeményeket vámvizsgálat alá vetni és adott esetben hivatalból felbontani

63. cikk

Vámközvetítési díj

A rendeltetési országban vámvizsgálat elé állított küldeményeket e címen a posta javára küldeményenként 40 centime-nál nem nagyobb vámközvetítési díjjal lehet terhelni, ha azokra vámdíjat róttak ki. E díj összege 1 frankra emelhető azoknál a Szabályzat 164. cikk 19. szakaszában említett küldeményeknél, amelyek a 49. cikk 1.szakaszában előírt súlyhatárokat meghaladják.

64. cikk

Vámdíjak és egyéb nem postai díjak

A postaigazgatások jogosultak a küldemények címzetteitől a vám- és az összes esetleges egyéb nem postai díjakat beszedni.

65. cikk

Díjjegyzékes küldemények

1. Azoknak az országoknak egymásközti forgalmában, amelyek erre készségüket kifejezték, a feladók a. felvevő hivatalnál előzetesen tett nyilatkozat alapján a küldeményeket a kézbesítéskor terhelő összes postai és nem postai díjak megfizetését magukra vállalhatják. Amíg a küldeményt nem kézbesítették a címzettnek, a feladó a feladás után 40 centime-nál nem nagyobb díj ellenében kérheti, hogy a küldeményt díjak beszedése nélkül kézbesítsék. Ha a kérést légi vagy távirati úton kell továbbítani, a feladónak azon kívül meg kell fizetnie a megfelelő légipótdíjat vagy távírási díjat.

2. Az 1. szakaszban szabályozott esetekben a feladóknak kötelezettséget kell vállalniok arra, hogy a rendeltetési hivatal által esetleg igényelt összegeket megfizetik és adott esetben elegendő letétösszeget kell befizetniök.

3. A rendeltetési igazgatás jogosult küldeményenként 40 centime-nál nem nagyobb kezelési díjat szedni. Ez a díj a 63. cikkben megszabott díjtól független.

4. Az igazgatások a díjjegyzékes küldemények szolgálatát az ajánlott küldeményekre korlátozhatják.

66. cikk

A vámdíjak és egyéb nem postai díjak törlése

A postaigazgatások kötelezik magukat arra, hogy országuk illetékes szerveinél közbenjárnak az olyan küldeményeket terhelő vám- és egyéb nem postai díjak törlése végett, amelyeket a felvevő hivatalhoz visszaküldtek, a tartalom teljes megromlása miatt megsemmisítettek vagy egy harmadik országba utánküldtek.

67. cikk

Felszólalások és tudakozódások

1. Felszólalni a küldemény feladását követő naptól számított egy évi határidő alatt lehet.

2. Valamely igazgatás által benyújtott tudakozódási kérelmeket el kell fogadni és tárgyalni, feltéve, hogy az érdekelt igazgatáshoz a küldemények feladásának keltétől számított 18 hónapon belül érkeznek be.

3. Minden igazgatás köteles elfogadni azokat a felszólalásokat és tudakozódásokat, amelyek más igazgatás területén feladott bármilyen küldeményre vonatkoznak.

4. Kivéve, ha a feladó a tértivevényért járó külön díjat már lerótta, minden felszólalásért vagy tudakozódásért legfeljebb 60 centime díjat lehet szedni. A felszólalásokat és tudakozódásokat hivatalból és mindig a leggyorsabb (légi vagy felületi) úton továbbítják. Ha a megkeresést távirati úton kell továbbítani, a felszólalási díjon felül a távirat, és adott esetben a válasz díját is be kell szedni.

5. Ha a felszólalás vagy tudakozódás ugyanazon feladó által egyszerre ugyanannál a hivatalnál feladott, ugyanannak a címzettnek szóló több küldeményre vonatkozik, a díjak egyszeres összegét kell csak megfizetni. Ha azonban olyan ajánlott küldeményekről van szó, amelyeket a feladó kívánságára különböző útirányokon kellett továbbítani, a díjat minden felhasznált útvonalért külön kell beszedni.

6. Ha a felszólalásra vagy tudakozódásra szolgálati hiba adott okot, az e címen szedett díjat visszatérítik.

II. Fejezet

Ajánlott küldemények

68. cikk

Díjak

1. A 48. cikkben felsorolt levélpostai küldeményeket ajánlva is fel lehet adni.

2. Minden ajánlott küldemény díját előre kell leróni. Ez áll:

a) a küldemény fajának megfelelő rendes bérmentesítési díjból;

b) a legfeljebb 40 centime-ban megszabott ajánlási díjból.

3. A levelőlap "Válasz" részének ajánlási díját csak ennek a résznek a feladója róhatja le.

4. Az ajánlott küldemény feladója részére a feladáskor díjtalanul feladóvevényt kell kiadni.

5. Azoknak az országoknak igazgatásai, amelyek az erőhatalomból származható kockázatot viselni hajlandók, jogosultak minden ajánlott küldeményért legfeljebb 40 centime-ban megszabott külön díjat szedni.

6. Azokat a bérmentetlen vagy elégtelenül bérmentesített ajánlott küldeményeket, amelyeket tévedésből továbbítottak a rendeltetési igazgatáshoz, a címzettek terhére a hiányzó bérmentesítési díj összegével kell megterhelni.

69. cikk

Tértivevény

1. Az ajánlott küldemény feladója tértivevényt kérhet, ha a küldemény feladásakor legfeljebb 40 centime-ban megszabott díjat fizet. A tértivevényt légiúton továbbítják, ha e díjon felül az űrlap súlyának megfelelő légipostai pótdíjat is megfizeti.

2. Tértivevényt a küldemény feladása után is lehet kérni, a 67. cikkben a felszólalásokra megállapított egy évi határidő alatt és az ugyanott megszabott feltételek között.

3. Ha a feladó olyan tértivevényt tudakol, amelyet megfelelő idő alatt nem kapott meg, ez a díj másodszor nem szedhető be, de nem szedhető a felszólalásokra és tudakozódásokra a 67. cikkben megállapított díj sem.

70. cikk

Kézbesítés saját kézbe

1. Azokkal az igazgatásokkal való forgalomban, amelyek ebben megegyeztek, a tértivevényes ajánlott küldeményeket a feladó kívánságára a címzett saját kezéhez kézbesítik; ebben az esetben a feladó 20 centime különdíjat fizet, vagy azt a díjat, amelyet a felvevő országban a saját kézbe való kézbesítésért szednek.

2. Az igazgatások ezeknek a küldeményeknek a kézbesítését kétszer kötelesek megkísérelni.

71. cikk

Felelősség

1. Az igazgatások az ajánlott küldemények elveszéséért felelősek.

2. A feladónak e címen kártérítésre van joga; ennek összege küldeményenként 25 frank.

72. cikk

Mentesség a felelősség alól

Az igazgatások nem felelősek:

1 az ajánlott küldemények elveszéséért:

a) erőhatalom esetében. Annak az igazgatásnak, amelynek szolgálatában a küldemény elveszett, belföldi jogszabályai alapján kell eldöntenie, hogy az elveszést erőhatalomnak minősülő körülmények okozták-e; ezeket a körülményeket tudomásulvétel végett közölni kell a felvevő ország igazgatásával. Mindazonáltal a felelősség fennáll annak a felvevő országnak igazgatására vonatkozólag, amely az erőhatalomból származó kockázat viselését vállalta (a 68. cikk, 5. szakasz);

b) ha a küldeményekről a szolgálati okiratoknak erőhatalom következtében történt megsemmisülése miatt nem tudnak számot adni, feltéve, hogy felelősségük másképp nem bizonyult be;

c) ha olyan küldeményről van szó, amelynek tartalma a 49. cikk 7. szakaszában és 9. szakasza c) pontjában, valamint a 60. cikk 1. szakaszában felsorolt tilalmak alá esik;

d) ha a feladó a 67. cikkben megszabott egy évi határidő alatt nem szólal fel;

2 azokért az ajánlott küldeményekért, amelyeket a hasonló fajú küldeményekre belföldi szabályzatukban megállapított módon kézbesítettek vagy pedig, amelyeket a 46. cikk 3. szakaszában említett módon kézbesítettek;

3 azokért a küldeményekért, amelyeket az ország belföldi jogszabályai alapján lefoglaltak.

73. cikk

A felelősség meghatározása az igazgatások között

1. Valamely ajánlott küldemény elveszéséért való felelősség az ellenkező bebizonyításig azt az igazgatást terheli, amely - bár a küldeményt kifogás nélkül átvette és minden szabályszerű nyomozási adatot rendelkezésére bocsátottak - nem tudja kimutatni sem a címzettnek való kézbesítést, sem pedig, ha szóba jöhet, egy másik igazgatásnak való szabályszerű átadást.

2. A közvetítő vagy rendeltetési igazgatás az ellenkező bizonyításig, de a 3. szakaszban foglaltak fenntartásával, minden felelősségtől szabadul:

a) ha az Egyezmény 36. cikkében és a Szabályzat 165. cikke 3. szakaszában, valamint 166. cikke 4. szakaszában foglalt rendelkezéseket betartotta;

b) ha be tudja bizonyítani, hogy a felszólalást csak akkor kapta meg, amikor a tudakolt küldeményre vonatkozó szolgálati okiratokat, a Szabályzat 121. cikkében megszabott őrzési határidő letelte után már megsemmisítette. Ez a fenntartás nem érinti a felszólaló jogait.

3. Mindazonáltal, ha az elveszés szállítás közben történt és nem lehet megállapítani, hogy mely ország területén vagy szolgálatában következett be, az érdekelt igazgatások a kárt egyenlő részben viselik.

4. Ha valamely ajánlott küldemény erőhatalomból származó körülmények következtében veszett el, az az igazgatás, amelynek területén vagy szolgálatában az elveszés történt, csak akkor felelős a felvevő igazgatással szemben, ha mindkét ország vállalta az erőhatalomból származó kockázat viselését.

5. Azok a vám- és egyéb díjak, amelyek törlését nem lehetett elérni, az elveszésért felelős igazgatásokat terhelik.

6. A kártérítés összegét kifizető igazgatás a kártérítési összeg erejéig a kártérítést kapott személynek, akár a címzett, akár a feladó, akár valamely harmadik személy ellen esetleg fennálló visszkereseti jogaiba lép.

74. cikk

A kártérítés kifizetése

A kártérítés kifizetése annak az igazgatásnak kötelessége, amelyhez a küldeményt felvevő hivatal tartozik. Fennmarad azonban visszakereseti joga a felelős igazgatással szemben,

75. cikk

A kártérítés kifizetésének határideje

1. A kártérítést minél előbb, de legkésőbb a felszólalást követő naptól számított 6 havi határidő alatt kell kifizetni.

2. A küldeményt felvevő igazgatás, amely az erőhatalomból eredő kockázat viselését nem vállalja, jogosítva van a kártérítés elintézését az 1. szakaszban megállapított határidőn túl kitolni, ha még nincs eldöntve az a kérdés, hogy a küldemény erőhatalom következtében veszett-e el.

3. A felvevő igazgatásnak joga van a feladót a közvetítő vagy a rendeltetési igazgatás terhére kártalanítani, ha ez - bár szabályszerűen megkeresték - öt hónap alatt nem intézte el az ügyet. Hosszabb határidő engedélyezhető, ha az elveszés erőhatalomtól származónak látszik; mindenesetre ezt a tényt a felvevő igazgatás tudomására kell hozni.

76. cikk

A kártérítésnek a felvevő igazgatás részére való megtérítése

1. A felelős igazgatás vagy az, amelynek számlájára a 75. cikk értelmében a kifizetés történt, köteles a feladónak tényleg kifizetett kártérítés összegét a kifizetésről szóló értesítés elküldését követő négyhavi határidő alatt a felvevő igazgatás részére megtéríteni.

2. Ha a 73. cikk alapján a kártérítést több igazgatásnak közösen kell viselnie, a kártérítés teljes összegét az 1. szakaszban említett határidő alatt a felvevő igazgatásnak az az első igazgatás köteles megfizetni, amely a tudakolt küldeményt szabályszerűen átvette, de a következő szolgálatnak való kifogástalan átadást nem tudja bizonyítani. Ennek az igazgatásnak dolga, hogy a többi felelős igazgatástól visszaszerezze az igényjogosultnak kifizetett kártérítés egy-egy igazgatásra eső hányadát.

3. A hitelező igazgatás részére a térítés a 42. cikkben előírt szabályok szerint történik.

4. A felelősség elismerése esetében, valamint a 75. cikk 3. szakaszában említett esetben a kártérítés összegét a felelős országtól hivatalból is meg lehet szerezni, bármely leszámolás útján, mégpedig vagy közvetlenül vagy olyan igazgatás közvetítésével, amely a felelős igazgatással rendszeresen leszámol.

5. A felvevő igazgatás a felelős igazgatástól a kártérítési összeg megtérítését csak a feladónak történt fizetéséről szóló értesítés elküldésétől számított egy évi határidő alatt igényelheti.

6. Az az igazgatás, amelynek felelősségét kellően megállapították, és amely előzőleg a kártérítés kifizetését megtagadta, köteles elvállalni mindazokat a járulékos költségeket is, amelyek az igazolatlan késedelmes fizetésből erednek.

7. Az igazgatások megállapodhatnak abban, hogy a feladóknak kifizetett és általuk jogosnak elismert kártérítésekről időközönként számolnak le.

77. cikk

Elveszettnek tekintett ajánlott küldemény utólagos előkerülése

1. Ha valamely elveszettnek tekintett ajánlott küldemény vagy annak egy része később előkerül, a feladót és a címzettet erről értesíteni kell.

2. A feladóval azonkívül közölni kell, hogy 3 hónapon belül a kártérítési összeg visszafizetése ellenében a küldeményt átveheti. Ha e határidő alatt a feladó a küldeményt nem keresi, a címzettet kell értesíteni, hogy a küldeményt ugyanilyen határidő alatt átveheti, ha a feladónak kifizetett összeget megtéríti.

3. Ha a feladó vagy a címzett a kártérítési összeg visszafizetése ellenében a küldeményt átveszi, ezt az összeget annak, vagy azoknak az igazgatásoknak kell visszatéríteni, amelyek a kárt viselték.

4. Ha a feladó és a címzett a küldemény átvételéről lemond, a küldemény annak az igazgatásnak vagy igazgatásoknak tulajdonába megy át, amelyek a kártérítést kifizették.

III. Fejezet

A díjakra való igény - Átszállítási díjak

78. cikk

A díjakra való igény

Az Egyezményben és a Megállapodásokban kifejezetten említett esetek kivételével minden igazgatás teljes egészében megtartja az általa beszedett díjakat.

79. cikk

Átszállítási díjak

1. A 80. cikkben foglalt rendelkezések fenntartásával két igazgatás között vagy ugyanazon ország két hivatal között, egy vagy több más igazgatás közvetítésével (közvetítő szolgálat) küldött levélzárlatokért mindegyik ország részére, amelynek területén az átszállítás történik vagy amelynek szolgálata a szállításban résztvesz, a következő táblázatban feltüntetett átszállítási díjak járnak. Ezek a díjak a zárlatot készítő ország igazgatását terhelik. A rendeltetési ország két hivatala közötti szállítás költségét azonban ez az ország viseli.

2. Közvetítő szolgálatnak kell tekinteni ellenkező megállapodás híján azokat a tengeri szállításokat, amelyeket két ország között az egyiknek hajója közvetlenül teljesít.

3. A tengeri átszállítás akkor kezdődik, amikor az indulási kikötőben a hajó előtti rakpartra a zárlatokat lerakják és akkor fejeződik be, amikor a rendeltetési kikötő rakpartjára azokat kirakják.

4. A tévesen irányított zárlatokat az átszállítási díj fizetése szempontjából úgy kell tekinteni, mintha az előírt úton szállították volna; ezeknek a zárlatoknak szállításában részt vevő igazgatásoknak nincs joguk e címen az indító igazgatástól térítést kérni; viszont ez utóbbi a vonatkozó átszállítási díjakkal továbbra is azoknak az országoknak tartozik, amelyeknek közvetítését rendszerint igénybe veszi.

80. cikk

Az átszállítási díj alóli mentesség

Mindennemű szárazföldi vagy tengeri átszállítási díjtól mentesek a 38-40. cikkben említett díjmentes küldemények.

81. cikk

Rendkívüli szolgálatok

A 79. cikkben részletezett átszállítási díjakat nem alkalmazzák azokra a rendkívüli szolgálati eszközökkel fenntartott szállításokra, amelyeket valamely postaigazgatás egy vagy több más igazgatás kívánságára külön berendez vagy fenntart. Az ilyenfajta szállítás feltételeit az érdekelt igazgatások egymás közt szabadon állapítják meg.

82. cikk

Átszállítási díjelszámolások

1. Az átszállítási díjakról való főleszámolás minden három évben egyszer, mégpedig 14 napos időszakban megtartott statisztikai felvételek adatai alapján történik. Ez az időszak 28 napra emelkedik azokra a zárlatokra vonatkozólag, amelyeket valamely ország hivatalai hetenként hatnál kevesebbszer indítanak. A statisztikai felvételek időszakát és tartamát a Szabályzat határozza meg.

2. Ha két igazgatás között az évi egyenleg nem haladja meg a 25 frankot, a tartozó igazgatás minden fizetéstől mentesül.

3. Mindegyik igazgatásnak joga van választott bíróság elé vinni azokat a statisztikai eredményeket, amelyek szerinte jelentékenyen eltérnek a valóságtól. A választott bíróság megalakítása a 33. cikkben meghatározott módon történik.

4. A választott bíráknak jogukban van a fizetendő átszállítási díjak összegét méltányossági alapon meghatározni.

83. cikk

Levélzárlatok váltása hadihajókkal vagy hadi repülőgépekkel

1. A tagországok egyikének postahivatalai és ugyanazon ország idegenben állomásozó hajó- vagy repülőrajának, illetőleg hadihajói vagy repülőgépei parancsnokai közt, avagy a hajórajok, illetőleg repülőgéprajok vagy hadihajók és hadirepülőgépek egyikének parancsnoka és ugyanazon ország más hajórajának, repülőgéprajának vagy hadihajójának, illetőleg hadirepülőgépének parancsnoka közt levélzárlatokat lehet váltani más országok szárazföldi vagy tengeri szolgálatának közvetítésével.

2. Az e zárlatokban elhelyezett bármelyfajta levelezés csak ama hajó vagy repülőgép tiszti vagy legénységi személyzetének szólhat, amely hajónak vagy repülőgépnek a levélzárlatokat címezték, vagy amelytől a zárlatok erednek, az ezekre a küldeményekre alkalmazható díjszabást és szállítási feltételeket saját belföldi szabályai szerint annak az országnak a postaigazgatása határozza meg, amely országhoz a hajó vagy a repülőgép tartozik.

3. Ellenkező megállapodás hiányában annak az országnak postaigazgatása, amelyhez a hadihajók vagy a repülőgépek tartoznak, a közvetítő igazgatásoknak a 79. cikk alapján kiszámított átszállítási díjat kötelesek megtéríteni.

HARMADIK RÉSZ

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

84. cikk

Az Egyezmény életbeléptetése és tartama

Ez az Egyezmény 1959. április hó 1-én lép életbe és meg nem határozott ideig marad érvényben.

Ennek hiteléül a fent felsorolt országok kormányainak meghatalmazottai az Egyezményt egy példányban aláírták. E példányt Kanada kormányának irattárában helyezik el és arról mindegyik fél másolatot kap.

Kelt Ottawában, 1957. október hó 3-án.

(Aláírások)

AZ EGYETEMES POSTAEGYEZMÉNY ZÁRÓJEGYZŐKÖNYVE

Az alulírott meghatalmazottak a mai napon megkötött Egyetemes Postaegyezmény aláírásakor a következőkben egyeztek meg:

I. cikk

Kivétel a vakok használatára készült dombornyomású küldemények postai díjmentessége alól

A 40. és 49. cikkek rendelkezéseitől eltérően azok az országok, amelyek belföldi szolgálatukban a vakok használatára készült dombornyomású küldeményekre, úgyszintén a vakok írásával készült és nyitva feladott levelekre postai díjmentességet nem engedélyeznek, e küldeményekért díjat szedhetnek, amely azonban a belföldi szolgálatban szedett díjnál nem lehet magasabb.

II. cikk

Egyenérték. Felső és alsó határok

1. Minden országnak joga van a 49. cikk 1. szakaszában meghatározott díjakat legfeljebb 60 százalékkal felemelni, vagy legfeljebb 20 százalékkal leszállítani az alábbi táblázat adatainak megfelelően.

2. A választott díjaknak egymás közt lehetőleg ugyanolyan arányban kell lenniök, mint az alapdíjaknak, azonban minden országnak megvan az a joga, hogy díjait pénzrendszere követelményeinek megfelelően, a szükséghez képest felfelé vagy lefelé kikerekítse.

3. A valamely ország által elfogadott díjszabást alkalmazzák az érkező bérmentetlen vagy hiányosan bérmentesített küldeményekért szedendő díjakra is.

4. Azoknak az igazgatásoknak azonban, amelyek az 1. szakaszban említett díjemelést igénybe veszik, joguk van a bérmentetlen vagy hiányosan bérmentesített küldeményekért szedendő díjakat a 49. cikk 1. szakaszában megállapított alapdíjak egyenértéke alapján megállapítani, nem pedig a felemelt bérmentesítési díjak alapján.

III. cikk

Kivételek az ügyviteli papírok, nyomtatványok és áruminták díjszabásának alkalmazásánál

1. A 49. cikkben levő rendelkezésektől eltérően az országoknak joguk van, hogy az ügyviteli papíroknál, nyomtatványoknál és árumintáknál ne alkalmazzák az első súlyfokozatra megállapított díjat, és e súlyfokozat részére továbbra is megtartsák az 5 centime-os díjat; az árumintáknál azonban alkalmazhatják a 10 centime-os legkisebb díjat. Egybecsomagolt küldeményekért az áruminták legkisebb díját kell leróni, ha a küldemény nyomtatványt és árumintát tartalmaz.

2. Kivételképpen az országoknak joguk van a külföldre szóló ügyviteli papírok, nyomtatványok és áruminták díját a belföldi törvényhozásuk által a belföldi szolgálatban ugyanezen küldeményekre megállapított díjak mértékéig felemelni.

IV. cikk

Uncia-súly

Kivételesen meg van engedve, hogy azok az országok, amelyek belföldi szabályaik miatt nem alkalmazhatják a tizedes méterrendszer súlyegységét, ezt az unciával (28,3465 gramm) helyettesíthessék, még pedig a leveleknél és az ún. "Hangposta"-küldeményeknél 1 unciát 20 grammnak, az ügyviteli papíroknál, nyomtatványoknál, árumintáknál és kiscsomagoknál pedig két unciát 50 grammnak számítva.

V. cikk

Kivétel értékeknek ajánlott levelekben való elhelyezésénél

A 49. cikk 7. szakasza rendelkezéseitől eltérően, a Brazíliai Egyesült Államok, Chile, Fülöp-szigetek Köztársaság és a Svájci Szövetség postaigazgatásai jogosultak megtiltani, hogy ajánlott levelekben a szóbanforgó 7. szakaszban említett értékeket elhelyezzék.

VI. cikk

Küldemény külföldön való feladása

Egyik ország sem köteles továbbítani vagy a címzettnek kézbesíteni azokat a küldeményeket, amelyeket a területén lakó feladók idegen országban adnak vagy adatnak postára abból a célból, hogy az ott érvényes kisebb díjakat kihasználják. Ugyanez érvényes a nagy tömegben feladott küldeményekre is, akár az alacsonyabb díjak kihasználása céljából történik a feladás, akár nem. Ezt a szabályt alkalmazzák különbség nélkül mind a feladó által lakott országban előkészített és azután a határon átszállított küldeményekre, mind pedig valamely külföldi országban előkészített küldeményekre. Az érdekelt igazgatásnak joga van az ilyen küldeményeket feladási helyükre visszaküldeni vagy pedig belföldi díjaival megterhelni. A díjak beszedésének módozatai tetszésére vannak bízva.

VII. cikk

Nemzetközi válaszdíjszelvények

Az igazgatásoknak joguk van arra, hogy a válaszdíjszelvények árusítását ne vállalják, vagy azok árusítását korlátozzák.

VIII. cikk

Visszavétel - Címváltoztatás

Az 58. cikk rendelkezéseit nem alkalmazzák a Délafrikai Unióra, az Ausztráliai Államszövetségre, Burmára, Kanadára, Nagy-Britannia és Északírország Egyesült Királyságra, Indiára, Új-Zélandra és Pakisztánra, sem pedig a brit tengerentúli területekre, beleértve a Nagy-Britannia és Északírország Egyesült Királyság gyámsága alatt levő gyarmatokat, védnökségeket és területeket, sem pedig Írországra, amelyeknek belföldi törvényhozása a levélpostai küldeményeknek a feladók kívánságára való visszavételét vagy címváltoztatását nem engedi meg.

IX. cikk

Ajánlás és tértivevény

Azok az országok, amelyek az ajánlás és tértivevény díját nem tudják abban az összegben megszabni, amelyet a 68. cikk 2. szakasza, illetőleg a 69. cikk 1. és 2. szakasza előír, jogosultak a belföldi szolgálatukra megállapított díjat szedni.

X. cikk

A transz-szibériai és transz-andi vasút útján történő átszállítás külön díjai

1. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének joga van a 79. cikk 1. szakaszában 1. szárazföldi szállítás cím alatt említett átszállítási díjakon felül kilogrammonként 1 frank 30 centime pótdíjat szedni a transz-szibériai vasút útvonalán átszállított bármilyen levélpostai küldeményért.

2. Az Argentin Köztársaság postaigazgatásának joga van az Egyezmény 79. cikke 1. szakaszában 1. szárazföldi átszállítás cím alatt említett átszállítási díjakon felül kilogrammonként 30 centime pótdíjat szedni a "Ferrocarril Trasandino" argentinai szakaszán átszállított bármilyen levélpostai küldeményért.

XI. cikk

Különleges átszállítási feltételek Afganisztán részére

A szállítási utakkal és eszközökkel kapcsolatban mutatkozó különleges nehézségek miatt, az afgán igazgatásnak a 79. cikk 1. szakaszában levő rendelkezésektől eltérően, ideiglenesen joga van a zárlatokban és zárlaton kívül továbbított küldemények átszállítását a közte és az érdekelt igazgatások között megállapított különleges feltételek mellett végezni.

XII. cikk

Különleges raktározási költségek Adenben

Az adeni igazgatásnak kivételesen joga van zsákonként 40 centime díjat szedni minden Adenban raktározott zárlatért abban az esetben, ha ez az igazgatás a zárlatokért semmiféle szárazföldi vagy tengeri átszállítási díjat nem kap.

XIII. cikk

Légiszolgálatok

A légi levélpostai küldeményekre vonatkozó rendelkezések az Egyetemes Postaegyezményhez vannak csatolva és azokat az Egyezmény és Szabályzata kiegészítő részének kell tekinteni.

XIV. cikk

A jegyzőkönyv nyitvatartása a tagországok részére aláírás és csatlakozás céljából

A jegyzőkönyv azon tagországok részére, amelyeknek képviselői a mai napon csak a kongresszuson létrejött Egyezményt és egy vagy több Megállapodást írták alá, nyitva marad abból a célból, hogy csatlakozhassanak azokhoz a Megállapodásokhoz, amelyeket nem írtak alá, vagy ezek egyikéhez vagy másikához.

XV. cikk

A jegyzőkönyv nyitvatartása a nem képviselt tagországok részére

A kongresszuson nem képviselt tagországok részére a jegyzőkönyv nyitva marad, hogy vagy csak a kongresszuson kötött Egyezményhez vagy az Egyezmény és Megállapodásokhoz vagy az Egyezményhez és a Megállapodások egyikéhez vagy másikához csatlakozhassanak.

XVI. cikk

Határidő a csatlakozások bejelentésére

A XIV. és XV. cikkben említett csatlakozásokat az érdekelt kormányoknak diplomáciai úton kell közölniök Kanada kormányával és általa az Egyesület többi tagországának kormányával. Az érdekelt kormányok részéről tehető bejelentés határideje 1959. április 1.

XVII. cikk

Végrehajtó és Összekötő Bizottság

A 84. cikk rendelkezéseitől eltérően, a Végrehajtó és Összekötő Bizottság jogosult a Kongresszus okiratainak életbelépése előtt működni azokkal a tagokkal, akiket a Kongresszus a 16. cikk. 3. szakasza alapján jelölt ki.

XVIII. cikk

A Postai Tanulmányozó Tanácsadó Bizottság

A 20. és 84. cikk rendelkezéseitől eltérően, a Postai Tanulmányozó Tanácsadó Bizottság jogosult a Kongresszus okiratainak életbelépése előtt működni. A Nemzetközi Irodának joga van az ebből származó kiadásokat az 1958. évi rendkívüli kiadások terhére folyósítani.

Ennek hiteléül az alulírott meghatalmazottak felvették e jegyzőkönyvet, amely ugyanolyan erejű és érvényű, mintha rendelkezései magában az Egyezmény szövegében lennének felvéve, ezt egy példányban aláírták és e példányt Kanada kormányának irattárában helyezik el. A jegyzőkönyvről mindegyik fél másolatot kap.

Kelt Ottawában, 1957. október hó 3-án.

(Aláírások)

3. § A Népköztársaság Elnöki Tanácsa felhatalmazza a közlekedés- és postaügyi minisztert, hogy az Egyezményhez tartozó végrehajtási szabályzat, valamint az értéklevelek és értékdobozok, postacsomagok, postautalványok és utazási postabónok, az utánvételes küldemények, a postai pénzbeszedések, továbbá a hírlapok és folyóiratok előfizetése tárgyában az Egyezménnyel egyidejűleg kötött Megállapodások és azok végrehajtási szabályzatainak hivatalos magyar nyelvű fordítását kiadja és közzétegye.

4. § Ez a törvényerejű rendelet kihirdetése napján lép hatályba.

Kiss Károly s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke

Kristóf István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára