32014L0041[1]

Az Európai Parlament és a Tanács 2014/41/EU irányelve (2014. április 3.) a büntetőügyekben kibocsátott európai nyomozási határozatról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2014/41/EU IRÁNYELVE

(2014. április 3.)

a büntetőügyekben kibocsátott európai nyomozási határozatról

I. FEJEZET

AZ EURÓPAI NYOMOZÁSI HATÁROZAT

1. cikk

Az európai nyomozási határozat és végrehajtásának kötelezettsége

Az ENYH olyan bizonyíték megszerzése céljából is kibocsátható, amely már a végrehajtó állam illetékes hatóságainak birtokában van.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

a) "kibocsátó állam": az a tagállam, amelyben az ENYH-t kibocsátották;

b) "végrehajtó állam": az ENYH-t végrehajtó tagállam, amelyben a nyomozási cselekményt foganatosítják;

c) "kibocsátó hatóság": i. az adott ügyben hatáskörrel rendelkező bíró, bíróság, nyomozási bíró vagy ügyész; vagy ii. bármely más, a kibocsátó állam által meghatározott és az adott ügyben a büntetőeljárás során nyomozó hatóságként eljáró illetékes hatóság, amely a nemzeti jog szerint hatáskörrel rendelkezik a bizonyítékgyűjtés elrendelésére és amely minden egyes esetben érvényesíttette valamely igazságügyi hatósággal az adott ENYH-t. Ezenkívül az ENYH-nak a végrehajtó hatóság részére történő továbbítását megelőzően meg kell vizsgálni, hogy az ENYH megfelel-e az ezen irányelv értelmében a kibocsátására vonatkozó - különösen a 6. cikk (1) bekezdésében foglalt - feltételeknek, majd egy kibocsátó állambeli bírónak, bíróságnak, nyomozási bírónak vagy ügyésznek érvényesítenie kell azt. Amennyiben az ENYH-t valamely igazságügyi hatóság érvényesítette, e hatóság az ENYH továbbításának céljából kibocsátó hatóságnak tekinthető;

d) "végrehajtó hatóság": az a hatóság, amely az ENYH ezen irányelv szerinti elismerésére és végrehajtásának biztosítására, valamint a hasonló belföldi esetekben alkalmazandó eljárások lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel rendelkezik. Ezen eljárások lefolytatásához bírósági engedély lehet szükséges azokban a végrehajtó államokban, amelyeknek nemzeti joga ezt előírja.

3. cikk

Az ENYH hatálya

Az ENYH hatálya valamennyi nyomozási cselekményre kiterjed, kivéve a közös nyomozócsoport létrehozását és a bizonyítékok közös nyomozócsoporton belüli összegyűjtését az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyegyezmény ( 1 ) (a továbbiakban: az egyezmény) 13. cikkében, illetve a 2002/465/IB tanácsi kerethatározatban ( 2 ) meghatározottak szerint, kivéve, ha az ilyen cselekmény az egyezmény 13. cikke (8) bekezdésének, illetve a kerethatározat 1. cikke (8) bekezdésének alkalmazása céljából történik.

4. cikk

Eljárástípusok, amelyekben az ENYH kibocsátható

ENYH bocsátható ki:

a) a kibocsátó állam nemzeti joga szerint, bűncselekmény tekintetében valamely igazságügyi hatóság által indított, vagy az igazságügyi hatóság előtt megindítható büntetőeljárások tekintetében;

b) a közigazgatási hatóságok által indított eljárásokban olyan cselekmények tekintetében, amelyek a kibocsátó állam nemzeti joga alapján jogszabálysértésként büntetendők, és amelyekben a határozat különösen büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróság előtti eljáráshoz vezethet;

c) az igazságügyi hatóságok által indított eljárásokban olyan büntetendő cselekmények tekintetében, amelyek a kibocsátó állam nemzeti joga alapján jogszabálysértésnek minősülnek, és amelyekben a határozat különösen büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróság előtti eljárásokhoz vezethet; és

d) az a) vagy b) pontban említett olyan eljárásokkal kapcsolatban, amelyek olyan bűncselekményekhez vagy szabálysértésekhez kapcsolódnak, amelyekért valamely jogi személy felelősségre vonható vagy büntethető a kibocsátó államban.

5. cikk

Az ENYH tartalma és formája

Az ENYH legalább az alábbi információkat tartalmazza:

a) a kibocsátó hatóságra és - adott esetben - az érvényesítő hatóságra vonatkozó adatok;

b) az ENYH tárgya és oka;

c) az érintett személy(ek)ről rendelkezésre álló szükséges információk;

d) a nyomozás vagy eljárás tárgyát képező cselekmény leírása, valamint a kibocsátó állam büntetőjogának alkalmazandó rendelkezései;

e) a kért nyomozási cselekmény(ek) és beszerzendő bizonyítékok leírása.

II. FEJEZET

ELJÁRÁSOK ÉS BIZTOSÍTÉKOK A KIBOCSÁTÓ ÁLLAM SZÁMÁRA

6. cikk

Az ENYH kibocsátásának és továbbításának feltételei

ENYH-t a kibocsátó hatóság kizárólag az alábbi feltételek teljesülése esetén bocsáthatja ki:

a) az ENYH kibocsátása az adott eljárás 4. cikkben említett céljából szükséges és arányos, figyelembe véve a büntetőeljárás alá vont személy jogait; valamint

b) az ENYH-ban megjelölt nyomozási cselekmény(eke)t ugyanezen feltételek mellett egy hasonló belföldi ügyben is elrendelhették volna.

7. cikk

Az ENYH továbbítása

8. cikk

Korábbi ENYH-hoz kapcsolódó ENYH

III. FEJEZET

ELJÁRÁSOK ÉS BIZTOSÍTÉKOK A VÉGREHAJTÓ ÁLLAM SZÁMÁRA

9. cikk

Elismerés és végrehajtás

10. cikk

Eltérő típusú nyomozási cselekmény igénybevétele

A végrehajtó hatóság - amennyiben lehetséges - az ENYH-ban meghatározottól eltérő nyomozási cselekményhez folyamodhat, ha:

a) az ENYH-ban megjelölt nyomozási cselekmény a végrehajtó állam jogában nem létezik; vagy

b) az ENYH-ban megjelölt nyomozási cselekményt hasonló belföldi ügyben nem lehetne végrehajtani.

A 11. cikk sérelme nélkül, az (1) bekezdés nem alkalmazandó a következő nyomozási cselekményekre, amelyeknek minden esetben rendelkezésre kell állniuk a végrehajtó állam joga szerint:

a) a végrehajtó hatóságnak már birtokában lévő információ vagy bizonyíték megszerzése, amennyiben a végrehajtó állam joga alapján ezen információ vagy bizonyíték megszerezhető lenne egy büntetőeljárás keretében, illetve az ENYH céljára;

b) a rendészeti vagy igazságügyi hatóságok birtokában lévő adatbázisokban található olyan információ beszerzése, amelyhez a végrehajtó hatóság büntetőeljárás keretében közvetlenül hozzáférhet;

c) tanú, szakértő, sértett, gyanúsított, vádlott vagy harmadik fél kihallgatása a végrehajtó állam területén;

d) a végrehajtó állam jogának meghatározása szerinti, nem kényszerítő nyomozási cselekmények;

e) adott telefonszámhoz vagy IP-címhez tartozó előfizetéssel rendelkező személyek azonosítása.

11. cikk

Az elismerés vagy a végrehajtás megtagadásának indokai

Az 1. cikk (4) bekezdésének sérelme nélkül, az ENYH elismerése vagy végrehajtása a végrehajtó államban megtagadható, ha:

a) a végrehajtó állam joga alapján mentesség vagy kiváltság áll fenn, illetve a büntetőjogi felelősség megállapítása és korlátozása tekintetében olyan szabályok vannak hatályban a sajtószabadságra és az egyéb médiában való véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozóan, amelyek lehetetlenné teszik az ENYH végrehajtását;

b) valamely egyedi esetben az ENYH végrehajtása alapvető nemzetbiztonsági érdekeket sértene, veszélyeztetné az információforrást, vagy konkrét hírszerzési tevékenységekhez kapcsolódó minősített információ felhasználásával járna együtt;

c) az ENYH-t a 4. cikk b) és c) pontjában említett eljárásokban bocsátották ki, és a nyomozási cselekmény a végrehajtó állam joga szerint hasonló belföldi ügyben nem lenne engedélyezett;

d) az ENYH végrehajtása ellentétes lenne a ne bis in idem elvével;

e) az ENYH olyan bűncselekménnyel kapcsolatos, amelyet feltételezhetően a kibocsátó állam területén kívül és részben vagy teljes egészében a végrehajtó állam területén követtek el, és az a cselekmény, amely miatt az ENYH-t kibocsátották, a végrehajtó államban nem minősül bűncselekménynek;

f) alapos okkal feltételezhető, hogy az ENYH-ban megjelölt nyomozási cselekmény végrehajtása összeegyeztethetetlen lenne a végrehajtó államnak az EUMSZ 6. cikke, valamint a Charta értelmében fennálló kötelezettségeivel;

g) ha az a cselekmény, amely miatt az ENYH-t kibocsátották, a végrehajtó állam joga szerint nem minősül bűncselekménynek, kivéve, ha a D. mellékletben foglalt bűncselekmény-típusok egyikébe tartozó, a kibocsátó hatóság által az ENYH-ban megjelölt bűncselekményről van szó, feltéve, hogy e bűncselekmény a kibocsátó állam joga szerint szabadságvesztéssel vagy szabadságelvonással járó intézkedéssel büntethető, amelynek felső határa legalább három év; vagy

h) ha az ENYH-ban megjelölt nyomozási cselekmény alkalmazása a végrehajtó állam jogrendszerében csak bizonyos bűncselekményekre, bűncselekmény-kategóriákra, illetve egy adott minimális büntetési tétellel büntetendő bűncselekményekre korlátozódik, és az ENYH-ban megjelölt bűncselekmény nem tartozik ezek közé.

12. cikk

Az elismerésre vagy végrehajtásra vonatkozó határidők

13. cikk

A bizonyíték átadása

Amennyiben az ENYH-ban ezt kérték és a végrehajtó állam joga alapján lehetséges, a bizonyítékot haladéktalanul át kell adni a kibocsátó állam azon illetékes hatóságainak, amelyek a 9. cikk (4) bekezdésével összhangban részt vesznek az ENYH végrehajtásában.

14. cikk

Jogorvoslat

15. cikk

Az elismerés vagy a végrehajtás elhalasztásának indokai

Az ENYH elismerése vagy végrehajtása a végrehajtó államban elhalasztható, amennyiben:

a) végrehajtása sérelmes lehet egy folyamatban lévő nyomozásra vagy büntetőeljárásra - a végrehajtó állam által ésszerűnek tartott időpontig;

b) az érintett tárgyakat, dokumentumokat vagy adatokat már más eljárásokban használják - addig az időpontig, amikor e célból ezekre már nincs szükség.

16. cikk

Tájékoztatási kötelezettség

Amennyiben a 7. cikk (3) bekezdésével összhangban központi hatóságot jelöltek ki, ez a kötelezettség a központi hatóságra, valamint arra a végrehajtó hatóságra is vonatkozik, amely a központi hatóságon keresztül az ENYH-t megkapta.

A 7. cikk (6) bekezdésében említett esetekben az említett kötelezettség mind az ENYH-t eredetileg átvevő illetékes hatóságra, mind arra a végrehajtó hatóságra vonatkozik, amelyhez végül az ENYH-t továbbították.

A 10. cikk (4) és (5) bekezdésének sérelme nélkül, a végrehajtó hatóságnak az alábbiak szerint kell tájékoztatnia a kibocsátó hatóságot haladéktalanul, bármilyen rendelkezésre álló módon:

a) ha a végrehajtó hatóság számára lehetetlen, hogy az elismerésről vagy a végrehajtásról döntést hozzon, mivel az A. mellékletben előírt formanyomtatvány hiányos vagy nyilvánvalóan hibás;

b) ha a végrehajtó hatóság az ENYH végrehajtása során további vizsgálatok nélkül úgy ítéli meg, hogy helyénvaló lehet olyan nyomozási cselekményeket foganatosítani, amelyeket kezdetben nem terveztek, vagy amelyeket az ENYH kibocsátásának időpontjában nem lehetett konkrétan meghatározni - annak érdekében, hogy a kibocsátó hatóság az adott ügyben további lépéseket tehessen; vagy

c) a végrehajtó hatóság megállapítja, hogy az adott ügyben nem tud megfelelni a kibocsátó hatóság által a 9. cikkel összhangban kifejezetten feltüntetett alaki követelményeknek és eljárásoknak.

A kibocsátó hatóság kérésére az információt írásban dokumentálhatóan haladéktalanul meg kell erősíteni.

A 10. cikk (4) és (5) bekezdésében foglaltak sérelme nélkül, a végrehajtó hatóságnak késedelem nélkül és bármilyen, írásbeli dokumentálást lehetővé tevő úton tájékoztatnia kell a kibocsátó hatóságot

a) valamennyi, a 10. vagy 11. cikk szerinti döntésről;

b) valamennyi, az ENYH végrehajtásának vagy elismerésének elhalasztásáról hozott döntésről, annak indoklásáról, és - lehetőség szerint - az elhalasztás várható időtartamáról.

17. cikk

A tisztviselőkkel kapcsolatos büntetőjogi felelősség

A kibocsátó államnak az ezen irányelv alkalmazása keretében a végrehajtó állam területén tartózkodó tisztviselői a velük szemben vagy általuk elkövetett bűncselekmények vonatkozásában úgy tekintendők, mint a végrehajtó állam tisztviselői.

18. cikk

A tisztviselőkkel kapcsolatos polgári jogi felelősség

19. cikk

Titkosság

21. cikk

Költségek

A végrehajtó hatóságnak előzetesen részletesen tájékoztatnia kell a kibocsátó hatóságot a kivételesen magasnak minősített költségrészről.

Kivételes helyzetekben, amennyiben a költségekre vonatkozó, a (2) bekezdésben említett konzultáció nem eredményez megállapodást, a kibocsátó hatóság:

a) részben vagy egészben visszavonhatja az ENYH-t; vagy

b) fenntarthatja az ENYH-t és ezzel egyidejűleg viseli a költségek kivételesen magasnak minősített részét.

IV. FEJEZET

EGYES NYOMOZÁSI CSELEKMÉNYEKRE VONATKOZÓ KÜLÖNLEGES RENDELKEZÉSEK

22. cikk

Őrizetben levő személyek nyomozási cselekmény foganatosítása érdekében történő ideiglenes átadása a kibocsátó államnak

Az elismerés vagy a végrehajtás megtagadásának a 11. cikkben említett indokain túl az ENYH végrehajtása akkor is megtagadható, ha:

a) az őrizetben levő személy ahhoz nem járul hozzá; vagy

b) ha az átadás valószínűleg meghosszabbítaná az említett személy fogva tartásának időtartamát.

A (8) bekezdésben említett mentesség megszűnik, ha az átadott személynek, annak ellenére, hogy - az attól számított tizenöt egymást követő napon keresztül, hogy a kibocsátó hatóságok már nem tartottak igényt a jelenlétére - lehetősége volt elhagyni a kibocsátó állam területét:

a) a kibocsátó állam területén maradt; vagy

b) ha elhagyta azt, visszatért.

23. cikk

Őrizetben levő személyek nyomozási cselekmény foganatosítása érdekében történő ideiglenes átadása a végrehajtó államnak

24. cikk

Meghallgatás videokonferencia vagy egyéb audiovizuális közvetítőeszköz segítségével

A kibocsátó hatóság az ENYH-t a gyanúsított vagy vádlott videokonferencia vagy egyéb audiovizuális közvetítőeszköz segítségével való kihallgatása céljára is kibocsáthatja.

Az elismerés vagy a végrehajtás megtagadásának a 11. cikkben említett indokain túl az ENYH végrehajtása akkor is megtagadható, ha:

a) a gyanúsított vagy vádlott ahhoz nem adta beleegyezését; vagy

b) a nyomozási cselekmény elvégzése az adott esetben ellentétes lenne a végrehajtó állam jogának alapvető elveivel.

A kibocsátó hatóság és a végrehajtó hatóság megállapodik a meghallgatás gyakorlati részleteiről. Az e részletekről való megállapodás során a végrehajtó hatóságnak vállalnia kell a következőket:

a) idézést küld az érintett tanúnak vagy szakértőnek a meghallgatás időpontjának és helyszínének megjelölésével;

b) a kibocsátó állam joga által előírt részletes szabályoknak megfelelően megidézi a kihallgatásra a gyanúsítottat vagy a vádlottat, és tájékoztatja a kibocsátó állam joga értelmében fennálló jogairól, kellő időben ahhoz, hogy az ténylegesen élhessen a védelemhez való jogával;

c) biztosítja a meghallgatandó személy személyazonosságának megállapítását.

A videokonferencia vagy egyéb audiovizuális közvetítőeszköz segítségével történő meghallgatás esetében az alábbi szabályokat kell alkalmazni:

a) a végrehajtó állam illetékes hatósága képviselőjének - szükség esetén a hatóságot segítő tolmáccsal együtt - jelen kell lennie a meghallgatás során, és ez a képviselő felel a meghallgatni kívánt személy személyazonosságának a megállapításáért, valamint a végrehajtó állam jogának alapvető elveinek tiszteletben tartásáért. Ha a végrehajtó hatóság képviselője úgy ítéli meg, hogy a meghallgatás folyamán a végrehajtó állam jogának alapvető elveit megsértik, haladéktalanul megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a meghallgatás az említett alapelvekkel összhangban folytatódjon;

b) a kibocsátó állam és a végrehajtó állam illetékes hatóságainak szükség esetén meg kell állapodniuk a meghallgatni kívánt személy védelmét szolgáló intézkedésekről;

c) a kihallgatást a kibocsátó állam joga szerint és közvetlenül a kibocsátó állam illetékes hatósága által vagy annak irányítása alatt kell lefolytatni;

d) a végrehajtó állam a kibocsátó állam vagy a meghallgatni kívánt személy kérelmére gondoskodik arról, hogy szükség esetén a meghallgatni kívánt személynek tolmács álljon a rendelkezésére;

e) a gyanúsítottakat vagy vádlottakat a kihallgatást megelőzően tájékoztatni kell az őket a végrehajtó állam és a kibocsátó állam joga szerint megillető eljárási jogokról, beleértve a tanúvallomás tételének megtagadásához való jogot is. Amennyiben a végrehajtó vagy a kibocsátó állam joga szerint a tanúkat és a szakértőket megilleti a tanúvallomás tételének megtagadására vonatkozó jog, kérhetik, hogy élhessenek ezzel a jogukkal, és erről a jogukról a kihallgatást megelőzően tájékoztatni kell őket.

25. cikk

Telefonkonferencia útján történő meghallgatás

26. cikk

Információk a bankoknál és egyéb pénzintézeteknél vezetett számlákról

27. cikk

Információ a bankoknál és egyéb pénzintézeteknél vezetett számlákról

28. cikk

A bizonyítékok valós idejű, folyamatos, illetve meghatározott ideig tartó gyűjtésével járó nyomozási cselekmények

Amennyiben az ENYH kibocsátására a bizonyítékok valós idejű, folyamatos, illetve meghatározott ideig tartó gyűjtését szükségessé tevő nyomozási cselekmény végrehajtása céljából kerül sor, mint például:

a) egy vagy több meghatározott számlán keresztül végrehajtott banki vagy más pénzügyi műveletek nyomon követését;

b) a végrehajtó állam területén való ellenőrzött szállítást,

az ENYH végrehajtása az elismerés és a végrehajtás megtagadásának a 11. cikkben említett indokain felül akkor is elutasítható, ha az adott nyomozási cselekmény végrehajtását hasonló belföldi esetben nem engedélyeznék.

29. cikk

Fedett nyomozás

Az (1) bekezdésben foglalt céllal kibocsátott ENYH végrehajtását az elismerés és a végrehajtás megtagadásának a 11. cikkben említett indokain felül a végrehajtó hatóság akkor is elutasíthatja, ha:

a) a fedett nyomozás végrehajtását hasonló belföldi esetben nem engedélyeznék; vagy

b) a két tagállam nem tudott megállapodni a (4) bekezdésben említettek szerint a fedett nyomozás gyakorlati részleteiről.

V. FEJEZET

TITKOS TÁVKÖZLÉSI INFORMÁCIÓGYŰJTÉS

30. cikk

Titkos távközlési információgyűjtés más tagállam által nyújtott technikai segítséggel

Az (1) bekezdésben említett ENYH-nak az alábbi információkat is tartalmaznia kell:

a) a célszemély azonosítására szolgáló információk;

b) a titkos információgyűjtés kívánt időtartama;

c) elegendő technikai adat, különösen a célszemély azonosítója, annak érdekében, hogy az ENYH-t végre lehessen hajtani.

Az (1) bekezdésben említett ENYH végrehajtható azáltal, hogy:

a) a távközlési információkat haladéktalanul továbbítják a kibocsátó állam részére; vagy

b) a távközlési információkat elfogják és rögzítik, majd ezt követően továbbítják annak eredményét a kibocsátó államnak.

A kibocsátó és a végrehajtó hatóságnak egyeztetnie kell annak érdekében, hogy megállapodjanak arról, hogy a titkos információgyűjtésre az a) vagy b) ponttal összhangban kerül-e sor.

31. cikk

A büntetőeljárás alá vont személy tartózkodási helye szerinti olyan tagállam értesítése, amelytől nincs szükség technikai segítségre

Amennyiben a nyomozási cselekmény foganatosítása érdekében egy tagállam (a továbbiakban: a titkos információgyűjtést végző tagállam) illetékes hatóságai engedélyezték a titkos távközlési információgyűjtést, és az azt elrendelő határozatban feltüntetett célszemély távközlési címét egy olyan másik tagállamban (a továbbiakban: az értesített tagállam) használják, amelytől a titkos információgyűjtéshez nincs szükség technikai segítségre, a titkos információgyűjtést végző tagállam tájékoztatja az értesített tagállam illetékes hatóságát a titkos információgyűjtésről:

a) a titkos távközlési információgyűjtés megkezdése előtt azon esetekben, amikor a titkos információgyűjtést végző tagállam illetékes hatósága annak elrendelésekor tudja, hogy a célszemély az értesített tagállam területén tartózkodik vagy ott fog tartózkodni;

b) a titkos távközlési információgyűjtés ideje alatt vagy annak befejezését követően azonnal, amint tudomására jutott, hogy a célszemély a titkos információgyűjtés ideje alatt az értesített tagállam területén tartózkodik vagy ott tartózkodott.

Az értesített tagállam illetékes hatóságának abban az esetben, ha a titkos távközlési információgyűjtést hasonló belföldi esetben nem engedélyeznék, haladéktalanul és az (1) bekezdésben említett értesítés kézhezvételét követően legkésőbb 96 órán belül értesítenie kell a titkos távközlési információgyűjtést végző tagállam illetékes hatóságát:

a) arról, hogy a titkos távközlési információgyűjtést nem lehet elvégezni vagy be kell fejezni;

b) adott esetben arról, hogy azokat a titkos információgyűjtés révén megszerzett információkat, amelyeket már összegyűjtöttek, mialatt a célszemély az értesített tagállam területén tartózkodott, ne használják fel, illetve csak az értesített tagállam által meghatározott feltételek teljesítése esetén használják fel. Az értesített tagállam illetékes hatóságának tájékoztatnia kell a titkos információgyűjtést végző tagállam illetékes hatóságát az említett feltételek indokairól.

VI. FEJEZET

IDEIGLENES INTÉZKEDÉSEK

32. cikk

Ideiglenes intézkedések

VII. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

33. cikk

Értesítések

2017. május 22-ig valamennyi tagállam értesíti a Bizottságot az alábbiakról:

a) az(ok) a hatóság(ok), amely(ek) a tagállam nemzeti jogával összhangban illetékesek a 2. cikk c) és d) pontja szerint, amennyiben az adott tagállam a kibocsátó állam vagy a végrehajtó állam;

b) az ENYH kibocsátása céljára az 5. cikk (2) bekezdése szerint elfogadott nyelvek;

c) a kijelölt központi hatóság(ok)ra vonatkozó információk, amennyiben a tagállam élni kíván a 7. cikk (3) bekezdésében biztosított lehetőséggel. Ez a tájékoztatás a kibocsátó állam hatóságaira nézve kötelező.

34. cikk

Kapcsolat más jogi eszközökkel, megállapodásokkal és egyezményekkel

Ez az irányelv 2017. május 22-i hatállyal felváltja az ezen irányelv hatálya alá tartozó tagállamok közötti kapcsolatokra alkalmazandó alábbi egyezmények megfelelő rendelkezéseit, az említett rendelkezések tagállamok és harmadik államok közötti alkalmazásának, valamint a 35. cikk értelmében való átmeneti alkalmazásának sérelme nélkül:

a) az Európa Tanácsnak a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló, 1959. április 20-i európai egyezménye, valamint ennek két kiegészítő jegyzőkönyve, továbbá az egyezmény 26. cikkének értelmében kötött kétoldalú megállapodások;

b) a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény;

c) az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló egyezmény és annak jegyzőkönyve.

Azon tagállamok vonatkozásában, amelyekre ezen irányelv kötelező, a 2008/978/IB kerethatározat, valamint a bizonyítékok biztosítása tekintetében a 2003/577/IB kerethatározatra vonatkozó hivatkozásokat az ezen irányelvre vonatkozó hivatkozásokként kell értelmezni.

35. cikk

Átmeneti rendelkezések

36. cikk

Átültetés

37. cikk

Jelentés az alkalmazásról

A Bizottság legkésőbb 5 évvel 2014. május 21. után jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv alkalmazásáról, amely jelentés mind a mennyiségre, mind a minőségre vonatkozó információkon alapul, és magában foglalja különösen annak értékelését, hogy az irányelv milyen hatást gyakorolt a büntetőügyekben folytatott együttműködésre és a személyek védelmére, valamint hogy a műszaki fejlődés fényében miként alakult a titkos távközlési információgyűjtésre vonatkozó rendelkezések végrehajtása. A Bizottság a jelentéshez szükség szerint javaslatokat csatol ezen irányelv módosítására.

38. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

39. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a Szerződéseknek megfelelően a tagállamok a címzettjei.

A. MELLÉKLET

EURÓPAI NYOMOZÁSI HATÁROZAT (ENYH)

Ezt az ENYH-t egy illetékes hatóság bocsátotta ki. A kibocsátó hatóság igazolja, hogy ennek az ENYH-nak a kibocsátása a benne megjelölt eljáráshoz szükséges és azzal arányos, figyelembe véve a gyanúsított vagy a vádlott jogait is, és hogy a megjelölt nyomozási cselekmények megegyező körülmények között hasonló belföldi ügyben is elrendelhetők lennének. Kérem az alábbiakban megjelölt nyomozási cselekménynek vagy intézkedéseknek az elvégzését a nyomozás bizalmas jellegének megfelelő figyelembevételével, és azt követően az ENYH végrehajtásának eredményeként megszerzett bizonyítékok átadását.

B. MELLÉKLET

IGAZOLÁS EURÓPAI NYOMOZÁSI HATÁROZAT (ENYH) ÁTVÉTELÉRŐL

Ezt a formanyomtatványt a végrehajtó állam azon hatóságának kell kitöltenie, amely a lentebb említett ENYH-t kapta.

C. MELLÉKLET

ÉRTESÍTÉS

Ez a formanyomtatvány a tagállamok arról való értesítésére szolgál, hogy a területükön technikai segítségük igénybevétele nélkül titkos távközlési információgyűjtést fognak végezni, végeznek vagy végeztek. Tájékoztatom ... (az értesített tagállam) a titkos információgyűjtésről.

D. MELLÉKLET

A 11. CIKK SZERINTI BŰNCSELEKMÉNY-KATEGÓRIÁK

- bűnszervezetben való részvétel,

- terrorizmus,

- emberkereskedelem,

- gyermekek szexuális kizsákmányolása és gyermekpornográfia,

- kábítószerek és pszichotróp anyagok tiltott kereskedelme,

- fegyverek, lőszerek és robbanóanyagok tiltott kereskedelme,

- korrupció,

- csalással kapcsolatos bűncselekmények, ideértve az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. július 26-i egyezmény értelmében az Európai Unió pénzügyi érdekeit sértő csalásokat is,

- bűncselekményből származó jövedelem tisztára mosása,

- pénzhamisítás, beleértve az euro hamisítását is,

- számítástechnikai bűnözés,

- környezettel kapcsolatos bűncselekmények, beleértve a veszélyeztetett állatfajok, valamint a veszélyeztetett növényfajok és -fajták tiltott kereskedelmét is,

- segítségnyújtás jogellenes beutazáshoz és tartózkodáshoz,

- szándékos emberölés, súlyos testi sértés,

- emberi szervek és szövetek tiltott kereskedelme,

- emberrablás, személyi szabadság megsértése és túszejtés,

- rasszizmus és idegengyűlölet,

- szervezett vagy fegyveres rablás,

- kulturális javak tiltott kereskedelme, beleértve a régiségeket és a műtárgyakat is,

- csalás,

- zsarolás és védelmi pénz szedése,

- termékhamisítás és szerzői jog megsértése,

- hivatalos okmányok hamisítása és azokkal való kereskedelem,

- fizetőeszközök hamisítása,

- hormontartalmú anyagok és más növekedésserkentők tiltott kereskedelme,

- nukleáris vagy radioaktív anyagok tiltott kereskedelme,

- lopott gépjárművek kereskedelme,

- erőszakos közösülés,

- gyújtogatás,

- a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatósága alá tartozó bűncselekmények,

- légi vagy vízi jármű jogellenes hatalomba kerítése,

- szabotázs.

( 1 ) A Tanács által az Európai Unióról szóló szerződés 34. cikkének megfelelően létrehozott egyezmény az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről (HL C 197., 2000.7.12., 3. o.).

( 2 ) A Tanács 2002. június 13-i 2002/465/IB kerethatározata a közös nyomozócsoportokról (HL L 162., 2002.6.20., 1. o).

( 3 ) 1998. június 29-i 98/428/IB együttes fellépés, amelyet a Tanács az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke alapján fogadott el, az Európai Igazságügyi Hálózat létrehozásáról (HL L 191., 1998.7.7., 4. o.).

( 4 ) A Tanács 2008. december 16-i 2008/976/IB határozata az Európai Igazságügyi Hálózatról (HL L 348., 2008.12.24., 130. o.).