A Fővárosi Ítélőtábla Bf.28/2022/5. számú határozata testi sértés bűntette (ÉLETVESZÉLYT okozó testi sértés bűntette) tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 164. § (3) bek.] Bírók: Mészáros László, Szabó Éva, Török Zsolt

A határozat elvi tartalma:

Nem indokolt a Btk. enyhítő rendelkezésének alkalmazásával a törvényi minimumot el nem érő büntetés kiszabása a súlyos megítélésű testi épség elleni bűncselekményt, életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérletét elkövető vádlottal szemben, aki korábban nem egy esetben volt büntetve testi épség, illetve személy elleni erőszak bűncselekmények elkövetése miatt.

***********

.

Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

6.Bf.28/2022/5.

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2022. május 18. napján megtartott tanácsülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt Terhelt1 vádlott ellen folyamatban lévő büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2021. október 21. napján kihirdetett 22.B.112/2021/17. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést 2 (kettő) év börtönbüntetésre súlyosítja.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

I n d o k o l á s

[1] A Fővárosi Törvényszék a 2021. október 21. napján kihirdetett 22.B.112/2021/17. számú ítéletével Terhelt1 vádlottat bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettének kísérletében [Btk. 164. § (1) bekezdés, (8) bekezdés I. fordulat], ezért 1 év 4 hónap szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, a lefoglalt bűnjelekről és kötelezte a vádlottat 401.153 forint bűnügyi költség megfizetésére.

[2] A tárgyaláson jelenlévő ügyész a kihirdetett ítélettel szemben a vádlott terhére a büntetés súlyosítása, míg a vádlott és védője felmentés érdekében jelentett be fellebbezést.

[3] Az ügyészség fellebbezésének írásbeli indokolásában kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság ítélete megalapozott, okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és a cselekmény jogi minősítése is törvényes. Álláspontja szerint az enyhítő szakasz alkalmazását az elsőfokú bíróság által hivatkozott indokok - a cselekmény kísérleti szakban rekedése, a sértetti megbocsátás - nem alapozzák meg. Figyelemmel a cselekmény tárgyi súlyára, a terhelt előéletére is tekintettel, személyében rejlő társadalomra veszélyességre, továbbá az irányadó középmértékre, a Be. 79. §-ában foglalt büntetési célok elérését a büntetés súlyosításával tartja elérhetőnek.

[4] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.7/2022/3. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Utalt arra, hogy a bejelentett fellebbezések tartalmára figyelemmel a felülbírálat a Be. 590. § (1) és (2) bekezdései alapján teljeskörű. A másodfokú ügyészi álláspont szerint az elsőfokú tanács eljárása során a perrendi szabályokat megtartotta, ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. A történeti tényállást a tagadó vádlotti előadással szemben a tanúk vallomása, az okirati bizonyítékok és az igazságügyi szakértői vélemény tartalma alapján, mérlegeléssel állapította meg. A helytálló és a logika szabályainak megfelelő értékeléssel a bűnösségre vont következtetés okszerű, a megállapított tényállás megalapozott. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett. Utalt rá, hogy a felmentést célzó védelmi fellebbezések a másodfokú eljárásban eredményre nem vezethetnek, mert a bizonyítékok mikénti értékelésén keresztül a megállapított tényállást támadják. Kiemelte, hogy a cselekmény jogi minősítése törvényes, azonban a büntetés kiszabása során tévedett az elsőfokú bíróság. Álláspontja szerint a vád tárgyává tett bűncselekmény tárgyi súlya és az irányadó bűnösségi körülmények helyes és súlyuknak megfelelő értékelése mellett - figyelemmel arra, hogy a vádlott korábban nem egy esetben volt büntetve testi épség, illetve személy elleni erőszakos bűncselekmények elkövetése miatt -, különös tekintettel a generális prevencióra, indokolt a vádlottal szembeni büntetés jelentős súlyosítása. Ezért indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a Fővárosi Törvényszék ítéletét a Be. 606. § (1) bekezdése alapján változtassa meg, a vádlott szabadságvesztés büntetésének és ahhoz igazodóan a közügyektől eltiltás tartamát emelje fel, egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben.

[5] A védő csatolta fellebbezése írásbeli indokolását. Ebben az elsőfokú ítélet kihirdetésekor bejelentett fellebbezését kiegészítette. Álláspontja szerint a törvényszék ítélete a Be. 592. § (2) bekezdés c) és d) pontjai alapján részben megalapozatlan, mert a megállapított tényállás ellentétes az iratok tartalmával, illetőleg az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett, s így tévesen vont következtetést a vádlott bűnösségére is. Kiemelte, hogy a tárgyaláson a vádlott és a sértett egybehangzóan állították, hogy mindketten alkoholos állapotban voltak, s hogy nem volt szándékos a szúrás, a sérülés okozása. Rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság a vádlotti védekezéssel szemben tanú1 és tanú2 vallomását fogadta el, akik közül tanú2 nem is volt jelen a történtekkor, így álláspontja szerint az ő vallomása nem értékelhető bizonyítékként, tanú1 pedig nem látta pontosan a sérülés keletkezését. Felhívta a figyelmet arra, hogy az elsőfokú bíróság helytelenül hivatkozik korábbi bántalmazásra, mert egy büntetőeljárásban mindig csak a vád tárgyává tett cselekményt kell vizsgálni, az pedig irreleváns, hogy egyébként milyen volt a vádlott és a sértett viszonya. Kiemelte a szakértői álláspontot, mely szerint az eszköz alkalmas ilyen súlyos eredményű sérülés okozására, s ahhoz nem kell nagy erő, valamint, hogy a sértett és a vádlott feltehetően mozgásban volt a szúrás pillanatában, továbbá a rendelkezésre álló adatok alapján kétséget kizáróan nem tudta meghatározni a szúrás irányát. Utalt rá, hogy ezen tényekből az elsőfokú bíróság helytelen következtetést vont le a vádlott bűnösségére, ezért elsődlegesen azt indítványozta, hogy az ítélőtábla az ügyiratok tartalma, illetve helyes ténybeli következtetés alapján állapítson meg eltérő tényállást és a vádlottat bizonyítottság hiányában mentse fel az ellene emelt vád alól. Másodlagosan azt kérte, hogy az ítélőtábla a súlyosításra irányuló ügyészi indítványt utasítsa el, és a vádlottal szemben kiszabott büntetést az enyhítő körülmények számára és súlyára tekintettel enyhítse.

[6] Az ügyészség, a vádlott és a védő által bejelentett fellebbezés tartalmára figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 590. § (1) és (2) bekezdései alapján teljeskörűen bírálta felül. Ebből következően a másodfokú bíróság vizsgálta az ügyben az eljárási szabályok megtartását, az ítélet megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét. A másodfokú bíróság a Be. 598. § (2) bekezdés II. fordulata alapján tanácsülésen járt el, az érdekeltek nem kérték nyilvános ülés kitűzését.