A Debreceni Ítélőtábla Bf.688/2018/9. számú határozata emberölés bűntette (KÜLÖNÖS KEGYETLENSÉGGEL elkövetett emberölés bűntette) tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 43. §, 79. §, 80. §, 92. §, 160. §, 365. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 583. §, 590. §, 599. §, 604. §, 605. §, 608. §, 613. §, 868. §, 870. §] Bírók: Elek Balázs, Gömöri Olivér, Toma Attila

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Bf.II.688/2018/9.sz.

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Debrecenben, a 2019. január 21. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

végzést:

A különös kegyetlenséggel, a bűncselekmény elhárítására idős koránál és fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetett emberölés bűntette és más bűncselekmény miatt ellen indított büntetőügyben a Debreceni Törvényszék 2018. augusztus 27. napján kihirdetett 25.B.455/2017/38. számú ítéletét helybenhagyja.

A szabadságvesztésbe beszámítja a vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt.

A másodfokú eljárás során 25.000 (huszonötezer) forint, a vádlottat terhelő bűnügyi költség merült fel.

A másodfokú ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A törvényszék a rendelkező részben írt ítéletével vádlottat bűnösnek mondta ki a 2012. évi C. Törvény (a továbbiakban: Btk.) 160. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés d) és k) pontja szerint minősülő különös kegyetlenséggel, a bűncselekmény elhárítására idősebb koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettében és a Btk. 365. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott rablás bűntettében.

Ezért őt halmazati büntetésül életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozatát fegyházban határozta meg. Rendelkezett arról, hogy a vádlott az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésből legkorábban 25 év letöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.

Rendelkezett a vádlott által előzetes fogva tartásban töltött időnek a kiszabott szabadságvesztésbe való beszámításáról, a lefoglalt bűnjelekről, és kötelezte a vádlottat az eljárás során keletkezett bűnügyi költség megfizetésére.

Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, ellene vádlott indokainak megjelölése nélkül, védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést.

Az ítélőtábla a fellebbezéseket a 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 599. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülésen bírálta el.

A másodfokú nyilvános ülésen a védő perbeszédében kifejtette, hogy az első fokon eljárt törvényszék tévesen alapította az ölési cselekményre vonatkozó ítéleti tényállást a vádlott nyomozás során tett első, a cselekményt beismerő vallomására.

A vádlott ugyanis későbbi vallomásában elmondta, hogy a beismerést azért tette, mert a kihallgatását megelőzően a rendőrök bántalmazták. A későbbiek során már arról tett vallomást, hogy a baltát valóban az ágy felé dobta a sértett irányába, azonban ez őt nem találhatta el. A vádlott vallomásán kívül objektív bizonyítékok nem álltak a bíróság rendelkezésére. Az, hogy a vádlottól származó nyomok voltak a baltán fellelhetőek, nem utal a vádlott bűnösségére, hiszen a sértettel egy lakásban lakott, és a baltát is használta.

Mindezek alapján a vádlott bűnössége a sérelmére megvalósított emberölés bűntettében nem állapítható meg.

A rablás tekintetében a vádlott mindvégig tagadta a cselekmény elkövetését. A büntetőeljárás megindítására mintegy véletlenszerűen került sor. A sértett férjét interjúvolta egy tévétársaság, amikor elmondta a felesége sérelmére történteket.

A vádlott határozottan tagadta, hogy a kérdéses italt a sértett boltjában szerezte be. A sértett pedig azt vallotta, hogy korábban nem fordult az elő, hogy a vádlott a boltból lopott volna.

Az állapítható meg, hogy a vádlott abban a hiszemben volt, hogy a rumot máshol vásárolta, és az erőszakot a sértettel szemben azért fejtette ki, hogy a tulajdonát megvédje.

Erre tekintettel e vádpont alól is kérte a terhelt felmentését, bűncselekmény hiányában.

Másodlagosan a büntetés enyhítését, határozott tartamú szabadságvesztés büntetés kiszabását indítványozta. Enyhítő körülményként kérte figyelembe venni a vádlott idős korát, azt, hogy több betegségben szenved, és azt, hogy részben beismerte a bűncselekmény elkövetését.

Az ügyész az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.

vádlott az utolsó szó jogán tett felszólalásában elmondta, hogy amit tett, az beismerte. Nem igaz az, amit a rablás sértettje állít, hiszen volt nála pénz, meg tudta volna venni az italt.

A vádlott és a védő fellebbezése sem a felmentés, sem az enyhítés irányában nem alapos.

Az elsőfokú bíróság a tárgyalást részben még a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban régi Be.) alapján folytatta le, azonban határozatát már 2018. július hó 01. napja után, a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (továbbiakban Be.) hatályba lépése után hozta meg, és a másodfokú eljárásra is értelemszerűen a Be. hatálya idején kerül sor. A felülbírálat során a Be. 868. § (1) bekezdés értelmében a hatályos eljárási törvényt kellett alkalmazni annak rögzítésével, hogy a Be. 870. § (1) bekezdése értelmében a törvény hatályba lépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásban az azt megelőzően, a korábbi jogszabály szerint végzett eljárási cselekmények akkor is érvényesek, ha ezt a Be. másként szabályozza.

Az ítélőtábla a bejelentett perorvoslatok folytán a Be. 599. § rendelkezései szerint nyilvános ülésen eljárva a Be. 590. § (1) és (2) bekezdése alapján - eltérő törvényi rendelkezés hiányában - az ítélet megalapozottságát, illetve az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét és az eljárási szabályok megtartását arra tekintet nélkül bírálta felül, hogy ki és milyen okból fellebbezett (teljes revízió).

A Be. 590. § (3) bekezdés értelmében korlátozott felülbírálatra nem kerülhetett sor, mert a fellebbezést nem kizárólag a Be. 583. § (3) bekezdése alapján jelentették be, a védelmi perorvoslatok ugyanis támadták a tényállást és a bűnösség megállapítását is. Így a másodfokú eljárásban a törvény főszabálya értelmében teljes volt a felülbírálat.

A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le. Nem vétett sem abszolút, sem olyan súlyos relatív perjogi hibát, mely az érdemi felülbírálatot kizárja, ilyen eljárási szabálysértésre a fellebbezők sem hivatkoztak. Az elsőfokú bíróság a már idézettek szerint a régi Be. szabályai szerint folytatta le az eljárását, a revízió során azonban a Be. normáival összefüggésben is vizsgálandó volt az eljárási szabályok megtartása és az esetleges perjogi hibákat már az új törvény rendelkezései szerint kellett értékelni. E körben rögzíthető, hogy nem került sor a Be. 608. § (1) bekezdés a-f) pontjában írt feltétlen, valamint a 609. § (1) bekezdésében és a (2) bekezdés a-e) pontjaiban szabályozott relatív eljárási szabálysértésre.