A Székesfehérvári Törvényszék Bf.17/2020/45. számú határozata kényszerítés bűntette (HATÓSÁGI eljárásban) tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 79. §, 80. § (2) bek., (3) bek., 278. § (1) bek., (2) bek., 295. § (1) bek.] Bírók: Czikajló Ádám, Tőke Zoltán, Veszeli Éva

A Székesfehérvári Törvényszék mint másodfokú bíróság a Székesfehérváron a 2021. évi július hó 6. napján, a 2.Bf.17/2020. számú ügyben tartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta a következő 45. sorszámú

í t é l e t e t:

A kényszerítés hatósági eljárásban bűntette és további bűncselekmény miatt Terhelt1 és társa ellen indított büntetőügyben a Székesfehérvári Járásbíróság 2019. évi november hó 25. napján kihirdetett 16.B.933/2017/89. számú ítéletét megváltoztatja.

Terhelt1 I.r. és Terhelt2 II.r. vádlottaknak az igazságszolgáltatás elleni bűncselekményét kísérletnek minősíti.

Egyebekben helybenhagyja az elsőfokú ítéletet.

Rögzíti, hogy Terhelt2 II.r. vádlott személyazonosító igazolványának száma: 000000 XX.

I n d o k o l á s :

[1] A járásbíróság Terhelt1 I.r. vádlott bűnösségét kényszerítés hatósági eljárásban bűntettében (Btk. 278.§ (1) bekezdés, (2) bekezdés) állapította meg. Ezért őt 2 év 3 hónapi szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg.

[2] Terhelt2 II.r. vádlott bűnösségét 1 rb. bűnsegédként elkövetett kényszerítés hatósági eljárásban bűntettében (Btk. 278.§ (1) bekezdés, (2) bekezdés) és 1 rb. vesztegetés hatósági eljárásban bűntettében (Btk. 295.§ (1) bekezdés) állapította meg. Ezért őt halmazati büntetésül 3 év 4 hónapi szabadságvesztésre, 5 év 18. életévét be nem töltött személyek nevelésével, felügyeletével, gyógykezelésével és gondozásával kapcsolatos valamennyi tevékenységtől, mint foglalkozástól eltiltásra és 4 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg.

[3] Mindkét vádlott esetében rendelkezett a feltételes szabadságról, döntött a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről is.

[4] Az elsőfokú ítélet ellen az I.r. vádlott és védője elsődlegesen Terhelt1 - részben bűncselekmény, részben bizonyítottság hiányában történő - felmentése, másodlagosan a járásbíróság ítéletének hatályon kívül helyezése végett, míg a II.r. vádlott és védője elsődlegesen Terhelt2 felmentését, másodlagosan az ítélet megváltoztatását célozva jelentettek be fellebbezést.

[5] A fellebbezési tárgyaláson a fentieket pontosítva az I.r. vádlott védője harmadsorban a Terhelt1 I.r.vádlottal szemben kiszabott büntetés enyhítését, míg a II.r. vádlott védője azt indítványozta, hogy a törvényszék a járásbíróság ítéletét változtassa meg, Terhelt2 II.r. vádlottat az ellene bűnsegédként elkövetett kényszerítés hatósági eljárásban bűntette miatt emelt vád alól bizonyítottság hiányában mentse fel, a halmazati szabályok mellőzése miatt a vele szemben kiszabott szabadságvesztés mértékét jelentősen enyhítse, annak végrehajtását próbaidőre függessze fel, mérsékelje a foglalkozástól eltiltás idejét és mellőzze a közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazását.

[6] Terhelt1 I.r. vádlott védője fellebbezése indokolásában - azon aggályát hangoztatva, hogy a járásbíróság ítélete megalapozatlan és felülbírálatra érdemében alkalmatlan - indítványozta, hogy a törvényszék a másodfokú eljárás eredményeként eltérő tényállást állapítson meg, amely alapján Terhelt1t az ellene emelt vád alól mentse fel.

[7] Hivatkozott arra, hogy az I.r. vádlott és egyéb érdekelt1 a vád tárgyává tett időszakban egymással nem voltak alá-fölérendeltségi függőségi viszonyban, utóbbinak Terhelt1 nem volt a gyámja, ezen túlmenően az I.r. vádlottnak 2016. szeptember 23. napján nem volt tudomása arról, hogy a egyéb érdekelt21hoz milyen tárgyú bejelentés érkezett, mivel arról felettesei - tanúkénti meghallgatásuk során tett nyilatkozatuk alapján - őt nem tájékoztatták.

[8] A védő meglátása szerint az elsőfokú ítélet iratellenes megállapításokat is tartalmaz, amennyiben a vád tárgyává tett vallomás visszavonását, mint lehetséges eszközt arra, hogy egyéb érdekelt1 a bicskei gyermekotthonba visszakerüljön, nem az I.r. vádlott sugalmazta nevezett és egyéb érdekelt3 felé - egyébiránt nem is volt olyan vallomás, amit egyéb érdekelt1nak vissza kellett vagy lehetett volna vonnia, mivel vallomást nem tett -, az I.r. vádlott nem kényszerítette vagy fenyegette egyéb érdekelt1t semmilyen nyilatkozat megtételére vagy korábbi nyilatkozat visszavonására, Terhelt2 pedig nem készíttetett semmilyen iratot egyéb érdekelt 3al és egyéb érdekelt 1el az ún. visszavonó iratot ők ketten, maguktól szövegezték meg, annak megfogalmazásában a vádlottak nem vettek részt.

[9] A védelem álláspontja szerint érthetetlen, hogy a járásbíróság a vádlottak szavahihetőségével kapcsolatban rögzített ítéletében aggályokat, ám egyéb érdekelt1 szakértői véleménnyel megállapított kóros hazudozó mivoltát nem vette figyelembe, s megsértve az eljárásakor hatályos Be. 163.§ (2) és (3) bekezdésében foglaltakat, a sértett személyiségére, szociális helyzetére, tanúzási képességére gyakorlatilag nem vett fel bizonyítást - igazságügyi pszichológus szakértői és elmeorvos szakértői vélemények beszerzése útján - s ugyanígy elmaradt a tanúzási képesség meglétének vizsgálata egyéb érdekelt3 és egyéb érdekelt2 tanúk esetében is. Az I.r. vádlott védője sérelmezte, hogy a járásbíróság ítéletében nem indokolta meg, milyen okból nem adott helyt a védelem bizonyítási indítványainak, úgyszintén azt is, hogy a jegyzőkönyvekből az eljárás menete, szabályossága, a kérdések, arra adandó válaszok nem állapíthatók meg egyértelműen.

[10] A minősítést illetően azon álláspontját hangoztatta, hogy a vád tárgyává tett bűncselekmény elkövetéséhez erőszak vagy fenyegetés, mint tényállási elem szükséges, ám ezek egyikét sem tartalmazza a vád és az ítélet sem. Azok szerint ugyanis egyéb érdekelt1 esetében a súlyos hátrány az volt, hogy nevezett elkerült B1. városból. Azaz a hátrány beállt az I.r. vádlott jelen ügyben elbírálandó magatartásától függetlenül, mivel egyéb érdekelt1 2016. szeptember 22-én egyéb érdekelt 22 magatartása következtében B2. városba került elhelyezésre. Ehhez képest Terhelt1 azon magatartása, miszerint világossá tette kk. egyéb érdekelt1 részére, hogy a gyermekotthonba csak akkor térhet vissza, ha rá nézve terhelő vallomását visszavonja, a Btk. fenyegetés definíciójának nem feleltethető meg, nincsen benne ugyanis, hogy az I.r. vádlott milyen súlyos hátrányt helyezett kilátásba és az sem, hogy egyéb érdekelt1ban ez a súlyos hátrány komoly félelmet ébresztett volna. Nem terjed ki a vádirati tényállás arra sem, hogy melyik hatósági eljárásban állt fenn ez a kényszerítő magatartás, mely hatósági eljárásban kívánta az I.r. vádlott, hogy egyéb érdekelt1 törvényes jogait ne gyakorolja, vagy kötelezettségeit ne teljesítse. Ekként az I.r. vádlott - ha szándéka fennállt egyáltalán - az általa elkövetni szándékozott bűncselekményt alkalmatlan módon követte el, mivel "fenyegetése", tehát az elkövetés módja alkalmatlan volt arra, hogy bárkit, így egyéb érdekelt1t törvényes jogai gyakorlásában vagy kötelezettségei teljesítésében akadályozzon, vagy gátoljon.