ÍH 2013.93 A TANÚ MENTESSÉGI JOGA

A tanú mentességi joggal kapcsolatos nyilatkozatának lehetséges módjai [Be. 82. § (1)-(4) bekezdés, 83. §, 84. §].

Az első fokon eljárt törvényszék B. I. I. r. vádlottat társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette és testi sértés vétsége miatt 1 év 6 hónap börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra, míg B. P. II. r. vádlottat emberrablás bűntette miatt 3 év börtönre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Végrehajtani rendelte az I. r. vádlottal szemben korábban kiszabott felfüggesztett börtönt is.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a II. r. vádlott és H. A. sértett élettársi kapcsolatban éltek, melyből 2007-ben közös gyermekük született. Élettársi kapcsolatuk azonban 2011. július 31-én megszakadt, a közös gyermeküket a sértett nevelte tovább. A kapcsolat megszakadását követően a II. r. vádlott folyamatosan megpróbálta rávenni a sértettet kapcsolatuk helyreállítására, azonban a sértett ettől elzárkózott. A II. r. vádlott a testvérével, az I. r. vádlottal 2011. szeptember 18. napján B. településen lévő lakóhelyükről gépkocsival a sértett lakóhelyére mentek, két további, a fellebbezéssel nem érintett társukat is magukkal vitték. A sértett lakóhelye szerinti többlakásos társasházban, a földszinten a II. r. vádlott is fenntartott egy albérletet. Az I. r. vádlott a két társával oda bementek és a mellékhelyiségben elbújtak. A II. r. vádlott a sértettel az emeleten lévő lakásánál közölte, hogy a közös kiskorú gyermekük az autójában van (a gyermek 2011. szeptember 1-jétől a II. r. vádlottnál volt, azóta a sértett nem is látta). A sértett annak érdekében, hogy a közös gyermeküket megnézze, hálóruhában a II. r. vádlottal együtt lement a lakásból, azonban a II. r. vádlott a földszinti albérlete előtt, a sértettet a bejárati ajtón berántotta, majd a sötét szobába lökte. Ezt követően az I. r. vádlott a mellékhelyiségből előjött, a sértett nyakát hátulról jobb karjával átfogta, erősen szorítani kezdte, a sértettet hassal a szoba padlójára nyomta. Két társuk is előjött a mellékhelyiségből, a földön fekvő sértettet a kezeinél fogva két oldalról lefogták.

Ezt követően a II. r. vádlott a sértett mellé guggolt, annak kezéből kivette lakásának kulcsát, majd felszólította, mondja azt, hogy szereti. A sértett kényszerből ezt teljesítette. A II. r. vádlott a személygépkocsival beállt a ház udvarába, és saját ruházatából egy tréningnadrágot és egy felsőt adott a hálóruhában lévő sértettnek. Ezután közölte vele, hogy öltözzön, mert velük kell mennie, majd a sértett kezeit fogva lekísérték az udvarban álló személygépkocsihoz. Ott a hátsó ülésre a vádlottak két társa mellé be kellett ülnie, majd a vádlottak lakóhelyére mentek a gépkocsival, ahol a II. r. vádlott a sértettet a szobájába kísérte, ahol közös gyermekük aludt. Ezt követően felelősségre vonta a sértettet a kapcsolatuk megszakadása miatt, majd közölte vele, hogy addig nem bocsátja szabadon, amíg meg nem ígéri, hogy munkahelyén felmond, közös gyermeküknek és maguknak útlevelet készíttetnek és közösen kiköltöznek Angliába. A II. r. vádlott a követelését többször is előadta a sértettnek, miközben követelésének nyomatékosítása végett ököllel, több alkalommal megkopogtatta a sértett homlokát, de ezzel sérülést nem okozott. 2011. szeptember 19-én 2 óra 30 perc körül végül a sértett kényszerből, ígéretet tett a fentiek teljesítésére a II. r. vádlottnak. Ugyanakkor közölte, hogy reggel 5 órára a lakóhelye szerinti munkahelyére kell mennie, mert dolgozik. Ezért az I. és a II. r. vádlottak a személygépkocsival a sértettet és a gyermeket visszavitték a sértett lakóhelyére, majd a II. r. vádlott őt a munkahelyére kísérte, azonban onnan a sértett értesítette a rendőrhatóságot.

A sértett a nyakán duzzanatos, bevérzéses sérüléseket szenvedett, melyek gyógytartama nyolc napon belüli. Az I. r. vádlottal szemben magánindítványát könnyű testi sértés vétsége miatt 2011. szep­tember 19. napján előterjesztette. A sértett a bírósági tárgyaláson a vádlottaknak megbocsátott.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. r. vádlott védője enyhítésért, a II. r. vádlott és védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést.

A fellebbviteli főügyészség eljárási szabálysértésekre hivatkozott, a tényállás és jogi indokolás helyesbítésére és a bűnösségi körülményekre tett észrevételei mellett az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.

Az ítélőtábla a fellebbezéseket alaptalannak ítélte, míg a főügyészi átiratban írtakat osztotta.

Eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor a 2013. január 8. napjára kitűzött tárgyalásra az I. r. vádlott anyját és a II. r. vádlott élettársát tanúként azzal a további tájékoztatással idézte, hogy amennyiben a tárgyaláson nem jelennek meg, azt úgy tekinti, hogy élni kívánnak a vallomásmegtagadási jogukkal. A tárgyaláson az I. r. vádlott védőjének azon nyilatkozatából, hogy a tanúk nem kívánnak jelen lenni, azt a következtetést vonta le, hogy a tanúk élni kívánnak a mentességi jogukkal, ezért a nyomozati vallomásuk nem olvasható fel.

A Be. 82. § (1) bekezdés a) és b) pontja szerint a tanúvallomást megtagadhatja a terhelt hozzátartozója, illetőleg az, aki magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná, az ezzel kapcsolatos kérdésben akkor is, ha a tanúvallomást az a) pont alapján nem tagadta meg. Ugyanezen jogszabályhely (2) bekezdése kimondja, hogy a tanút a kihallgatása elején a mentességi okokra és a jogaira figyelmeztetni kell. A figyelmeztetést, valamint a tanúnak a figyelmeztetésre adott válaszát jegyzőkönyvbe kell venni.