1875. évi XXXVII. törvénycikk
kereskedelmi törvény
Általános határozatok
1. § Kereskedelmi ügyekben, ha azok iránt a jelen törvényben intézkedés nem foglaltatik, a kereskedelmi szokások irányadók, ezek hiányában pedig az általános magánjog alkalmazandó.
2. § Hol a jelen törvényben törvényszékekről tétetik említés, azok alatt a kereskedelmi ügyek elintézésére hivatott bíróságok értendők.
ELSŐ RÉSZ
Kereskedők és kereskedelmi társaságok
ELSŐ CZIM
Kereskedők általában
3. § Kereskedőnek a jelen törvény értelmében az tekintendő, ki saját nevében kereskedelmi ügyletekkel iparszerüleg foglalkozik.
4. § A kereskedőkre vonatkozó határozatok a kereskedelmi társaságokra is alkalmazandók. (61. §)
Az államra, ha ez kereskedelmi ügyletekkel foglalkozik, az érintett határozatok annyiban nyernek alkalmazást, a mennyiben a fennálló törvények és törvényes rendeletek máskép nem intézkednek.
Hogy a kereskedelmi czégek, kereskedelmi könyvek és a czégvezetőkre vonatkozó (3., 4. és 5.) czimek az állam kereskedelmi vállalataira miképen nyernek alkalmazást, külön rendelettel fog megállapittatni.
5. § Jelen törvénynek a kereskedelmi czégekre, a könyvekre és a czégvezetésre vonatkozó intézkedései a kufárokra és házalókra egyáltalán nem; a zsibárusokra, korcsmárosokra, közönséges fuvarosokra, hajósokra s más iparosokra pedig csak annyiban nyernek alkalmazást, a mennyiben üzletük a kisipar körét meghaladja.
A kufárok és házalók egyesülései egyáltalán nem, a fentebb felsorolt többi üzletek folytatása végett keletkezett egyesületek pedig csak akkor tekintetnek kereskedelmi társaságoknak, ha üzletük a kisipar körét meghaladja.
6. § Hogy a kereskedés mint iparjogositvány kik által és mily feltételek mellett gyakorolható, az ipartörvény (1872:VIII. tc.) s az e részben fennálló külön törvények és rendeletek határozzák meg.
MÁSODIK CZIM
Kereskedelmi czégjegyzékek
7. § A jelen törvény által előszabott bejegyzésekre a törvényszékek által kereskedelmi czégjegyzékek vezetendők.
E jegyzékek nyilvánosak és mindenki által megtekinthetők. A bejegyzésekről és az ezekhez csatolt mellékletekről másolatok vehetők, s azok hitelesített másolatban mindenkinek kiadandók.
A kereskedelmi czégjegyzékek berendezése és mikénti vezetése külön rendelet által fog szabályoztatni.
8. § A kereskedelmi czégjegyzékekbe történt bejegyzések, a mennyiben jelen törvény egyes esetekre nézve ellenkezőt nem rendel, egész kiterjedésükben egy e végre a földmivelési-, ipar- és kereskedelmi ministerium által kiadandó "Központi érlesitő"-ben, a Horvát-Szlavonországban történt bejegyzések pedig az ottani hivatalos lapban haladéktalanul közzéteendőt:.
E mellett a közzététel a törvényszék által az érdekeltek kívánságára és költségére az általuk kijelölendő más hírlapok utján is eszközölhető.
9. § Harmadik személyek irányában a kereskedelmi czégjegyzékekbe történt bejegyzések a "Központi érlesitő"-ben, Horvát-Szlavonországban a hivatalos lapban megjelent közzététel napjától birnak foganattal.
A megtörtént közzététel nem tudásával senki sem mentheti magát.
HARMADIK CZIM
Kereskedelmi czégek
1 Szentesilést nyert 1875. május 16-án. Kihirdettetett a képviselőházban 1875. május 18-án, a főrendek házában 1875. május 19-én. ' ''
10. § A czég azon név, mely alatt a kereskedő üzletét folytatja, s melyet aláírásul használ.
11. § Kereskedők, kik üzletüket egyedül folytatják, czégül saját polgári nevüket és pedig legalább vezeték-nevüket kötelesek használni.
Czégükhez oly toldást nem csatolhatnak, mely társas viszonyra mutatna. Ellenben szabadságukban áll oly toldásokkal élni, melyek a személy vagy az üzlet közelebbi megjelölésére szolgálnak.
12. § Ki valamely létező kereskedelmi üzletet szerződés vagy örökösödés utján szerez meg, azt a volt tulajdonos vagy jogutódainak beleegyezésével az addigi czég alatt az utódlást kifejező toldással vagy a nélkül folytathatja.
13. § A közkereseti társaság czégének, ha abban minden társtag neve nem foglaltatik, legalább a társak egyikének nevét a társasági viszony létezésére utaló toldással kell tartalmaznia.
Betéti társaságoknál a czégnek a beltagok közül legalább egyiknek nevét a társasági viszonyra utaló valamely toldással kell magában foglalni.
Átalában tilos ujonnan keletkezett társaságok czégébe a beltagok nevén kivül más személyek neveit foglalni; szintugy tilos a közkereseti, vagy betéti társaságoknak magukat részvénytársaságoknak vagy szövetkezeteknek czimezni.
14. § A részvénytársaságok és a szövetkezetek czégükben határozottan mint ilyenek jelölendők meg.
15. § Ha valaki egy fennálló kereskedelmi üzletbe társtagul belép, vagy egy kereskedelmi társasághoz uj tagul csatlakozik, vagy ilyenből kilép, az eredeti czég e változás daczára azontul is használtathatik.
Oly társtag kilépése esetében azonban, kinek neve a czégben foglaltatott, az addigi czég használásához a kilépett társtag beleegyezése szükséges.
Ugyanez áll oly esetben is, midőn a társaság csak két személyből állott és ezek egyike a társaságból kilép.
16. § Minden kereskedő, ki az 5. §-ban érintett kivétel alá nem esik, a 21. §-ban meghatározott pénzbírság terhe mellett, üzlete megkezdésével egyidejüleg czégét azon törvényszéknél, melynek kerületében kereskedelmi telepe létezik, bejegyeztetni, egyuttal azt ugyanott sajátkezüleg aláírni, vagy hitelesített alakban bemutatni tartozik.
Mig e bejegyzés meg nem történt, a kereskedő azon jogokban, melyeket a jelen törvény a kereskedők részére megállapít, nem részesülhet; ellenben elvállalt kereskedelmi kötelezettségeiért harmadik személyek irányában a jelen törvény értelmében felelős.
17. § Minden uj czégnek az azon helyen vagy azon községben már létező és a kereskedelmi czégjegyzékbe bevezetett czégtől világosan különböznie kell.
Ki a kereskedelmi czégjegyzékbe bevezetett valamely kereskedővel egyenlő nevet visel, köteles azt czégül olykép használni, hogy az a már bejegyzett czégtől világosan megkülönböztethető legyen.
18. § Ha más helyen vagy községben fióktelep állittatik fel, a czég a fióktelepet illetőleg az arra nézve illetékes törvényszéknél is bejegyzendő.
E bejegyzésnek azonban addig helye nem lehet, mig nem igazoltatik, hogy a czégbejegyzés a főtelepre nézve illetékes törvényszéknél megtörtént.
Ha azon helyen vagy községben, hol a fióktelep felállittatik, egy már bejegyzett azonos czég létezik, a bejegyzendő czég olykép használandó, hogy az a már bejegyzett czégtől megkülönböztethető legyen.
19. § Ha a czég megváltozik vagy megszünik, vagy ha birtokosai személyében változás történik, ezen tény a kereskedelmi czégjegyzésbe leendő bevezetés és kihirdetés végett bejelentendő.
A mennyiben a czég megváltozása vagy megszünése a kereskedelmi czégjegyzékbe be nem vezettetik és ki nem hirdettetik, az, kinél az érintett tények bekövetkeztek, azokat egy harmadik ellenében csak annyiban érvényesitheti, a mennyiben igazolni képes, hogy azon tények ez utóbbi előtt ismeretesek voltak.
20. § Ha kereskedelmi üzlet átruházásánál az átvevő a czég addigi kötelezettségeit magára vállalja, a hitelezőket ezen kötelezettségek tekintetében ugy az átadó, mint az átvevő ellen kereseti jog illeti.
21. § Ki a jelen törvénynek a czégbejegyzésre vonatkozó rendeleteit meg nem tartja, az erre az illetékes törvényszék által hivatalból 500 forintig terjedhető pénzbirsággal szorítandó.
A pénzbírság kiszabásával egyidejüleg az illető félnek a bejegyzés eszközlésére 14 napi határidő szabandó, melynek sikertelen lefolyása után a pénzbírság végrehajtás utján behajtatik. A kiszabott, de be nem hajtható pénzbírság fogságra át nem változtatható.
Hasonló eljárásnak van helye azok ellenében is, kik valamely czéget jogosulatlanul használnak; épségben maradván e mellett a 24. § intézkedései.
22. § A bíróságok átalában, különösen pedig a hagyatéki és csődbíróságok, nem különben a kereskedelmi és iparkamarák és az iparhatóságok, a mennyiben hatáskörükön belől a bejegyzési kötelesség megsértéséről, vagy a czég jogosulatlan használásáról hivatalos tudomást nyernek, erről az illetékes törvényszéknek haladéktalanul jelentést tenni tartoznak.
23. § Ha kereskedő vagy kereskedelmi társaság, vagy ennek akár bel- akár kültagja ellen csőd nyittatik, e körülmény a törvényszék által a kereskedelmi czégjegyzékben, külön kihirdetés nélkül, haladéktalanul kitüntetendő.
A mennyiben a kereskedelmi czégjegyzék, melyben az érintett bevezetésnek történni kellene, nem a csődbíróság által vezettetik, ez utóbbi a csődnyitásról azon törvényszéket értesitendi, mely által a kereskedelmi czégjegyzék vezettetik.
24. § Ki valamely czég bitorlása által jogaiban sérelmet szenved, követelheti, hogy a bitorló a czég további használatától a 21. §-ban érintett pénzbírság mellett eltiltassék és kártérítésben elmarasztaltassék.
A kár létezése és mennyisége felett, a törvényszék a fenforgó körülmények alapján, esetleg szakértők meghallgatása mellett, szabad belátása szerint határoz.
A törvényszék e mellett a sértett fél kérelmére hozott határozatának a marasztalt fél költségein leendő közzétételét is elrendelheti.
NEGYEDIK CZIM
Kereskedelmi könyvek
25. § Minden kereskedő köteles bekötött, laponként folyó számmal ellátott és átfüzött könyveket vezetni, melyek ügyleteit és vagyoni állását teljesen feltüntetik; e mellett azonban szabadságában áll a könyvezés bármily módját s ennél bármily élő nyelvet használni.
Bevezetések a rendszerint kitöltendő helyeken hézag hagyása nélkül teljesitendők. A bevezetés eredeti tartalmát kitörlés által vagy másként olvashatlanná tenni, valamint kivakarni, vagy oly változtatásokat tenni tilos, melyek minőségüknél fogva kétséget hagynak az iránt, vajjon az eredeti bevezetéskor vagy később történtek-e.
26. § Minden kereskedő köteles üzlete megkezdésekor leltárt késziteni, tehát ingatlan vagyonát, követeléseit és tartozásait, készpénze mennyiségét és egyéb javait pontosan összeírni és az egyes javak értékét kitüntetni, egyuttal a követelő és tartozó állapotnak egymáshozi viszonyát kimutató mérleget szerkeszteni. E leltár és mérleg azontul minden évben elkészitendő.
Ha a kereskedő oly árutárral bir, melynek leltározása az üzlet természeténél fogva minden évben nem eszközölhető, elég ha az árutár minden második évben leltároztatik.
27. § A leltár és mérleg a kereskedő által aláirandók. Közkereseti és betéti társaságoknál az érintett okmányokat minden személyesen felelős társtag aláírni tartozik.
A kereskedőnek szabadságában áll a leltárt és mérleget egy e végre rendelt könyvbe iktatni, vagy minden alkalommal külön összeállítani. Az utóbbi esetben az okmányok időrendben összegyüjtve elteendők.
28. § A leltár és mérleg összeállításánál a javak és követelések azon érték szerint veendők számításba, melylyel azok a felvétel idejekor birnak.
A kétes követelések valószínü értékükben veendők fel, a behajthatatlanok pedig lejegyzendők.
29. § Minden kereskedő köteles a kapott üzleti leveleket megőrizni, az általa küldöttek másait pedig - másolat- vagy lenyomatban - egy másolati könyvbe időrendben bevezetve megtartani.
30. § A kereskedők kötelesek kereskedelmi könyveiket, az azokban történt utolsó bejegyzés keltétől számítva, legalább tíz éven át megőrizni.
Ugyanez áll a kereskedelmi levelek, a leltárak és mérlegek tekintetében is.
31. § Bejegyzett kereskedőknek szabályszerüen vezetett könyvei kereskedelmi ügyletekből eredő perekben rendszerint nem teljes, eskü vagy más bizonyítási eszköz által kiegészíthető bizonyítékot képeznek.
A könyveknek ezen bizonyító ereje kereskedők ellenében a peressé vált bejegyzés keltétől számítandó tíz, nem-kereskedők ellenében pedig két évi időtartamra terjed.
Egyébiránt a fölött: kell-e a könyveknek nagyobb vagy kisebb bizonyító erőt tulajdonítani, hogy oly esetben, midőn a peres felek kereskedelmi könyvei egymástól eltérnek, ezek mint bizonyítási eszköz teljesen mellőztessenek-e vagy melyik fél könyveinek kelljen több bizonyító erőt tulajdonítani, a fenforgó körülményekhez képest a bíróság határozand.
32. § Az oly kereskedelmi könyvek, melyekben szabálytalanságok mutatkoznak, bizonyítékul csak annyiban vétethetnek, a mennyiben a fenforgó körülmények szerint a szabálytalanságok daczára is hitelt érdemelnek.
33. § A kereskedelmi könyvek bizonyító erején mit sem változtat az, ha a segédszemélyzet által vezettetnek.
34. § A bíróság a per folyamában a fél kérelmére az ellenfél könyveinek felmutatását elrendelheti. Ha a felmutatás elmulasztatik, a könyveknek vitatott tartalma a vonakodó fél ellenében bebizonyitottnak tekintendő.
35. § A felmutatott könyvek egész tartalmuk szerint csak a bíróság, vagy a bírói szakértők által és pedig oly esetben vizsgálhatók meg, midőn azok szabályszerü vezetése forog kérdésben.
A perbeli ellenfélnek egyedül a peressé vált tételekre vonatkozó bejegyzéseket van joga megtekinteni.
36. § A könyvek felmutatása egész terjedelmük szerint leendő megtekintés végett örökösödés, vagyonközösség, társasági vagyon felosztása és csőd esetében biróilag elrendelhető.
ÖTÖDIK CZIM
Czégvezetők és kereskedelmi meghatalmazottak
37. § Czégvezető az, ki a kereskedelmi üzlet tulajdonosától (főnökétől) egyenesen czégvezetési meghatalmazást nyer, vagy határozottan czégvezetőnek nyilvánittatik, vagy végre arra hatalmaztatik fel, hogy a főnök czégjét "per procura" jegyezhesse.
A czégvezetéssel több személy akár külön-külön, akár együttesen is felruháztathatik. Az utóbbi esetben együttes czégvezetés
(Collectiv-procura) keletkezik.
38. § A czégvezetői minőség a czégvezetőt kereskedelmi üzlet folytatásával járó, bíróság előtti és biróságon kivüli minden ügyletre és jogcselekvényre feljogosítja; minden a köztörvény szerint szükséges különös meghatalmazást pótol és jogot ád kereskedősegédek és meghatalmazottak felvételére és elbocsátására.
Ingatlan javak elidegenítésére és terhelésére a czégvezető csak akkor van feljogosítva, ha erre külön felhatalmazást nyer.
39. § A czégvezető jogkörének korlátozása harmadik személyek irányában joghatálylyal nem bír.
40. § A czégvezető az aláírásnál köteles a czéghez saját nevét a czégvezetésre vonatkozó toldással csatolni.
Együttes czégvezetésnél mindegyik czégvezető köteles az érintett toldással ellátott czégjegyzéshez saját nevét hozzácsatolni.
41. § A czégvezetési felhatalmazás a főnök által, a kereskedelmi jegyzékbe leendő bevezetés végett az illetékes törvényszéknél személyesen vagy hitelesített alakban bejelentendő. Egyuttal a czégvezető czégjegyzését ugyanott személyesen aláírni, vagy hitelesített alakban benyujtani tartozik.
E rendelet megtartására a felek a 21. §-ban megállapított pénzbírság mellett hivatalból szoritandók.
42. § A czégvezetési felhatalmazás megszünése bejegyzés végett a főnök által bejelentendő.
Ha a czégvezetési jogosultság megszünése a kereskedelmi jegyzékbe be nem vezettetik és közhírré nem tétetik, a főnök e tényt egy harmadik ellenében csak annyiban érvényesítheti, a mennyiben igazolni képes, hogy ez utóbbi előtt a czégvezetés megszünése az ügylet megkötésekor ismeretes volt.
43. § A kereskedelmi meghatalmazottnak, kit a főnök czégvezetési jogosultság nélkül, akár egész üzlete vezetésére, akár üzlete körében bizonyos nemű vagy egyes ügyletekre felhatalmaz, jogköre kiterjed mindazon ügyletekre, melyek az ily kereskedelmi üzlet folytatásával rendszerint járnak, és mindazon jogcselekvényekre, melyeket az ilynemű ügyletek rendszerint szükségessé tesznek.
Váltói kötelezettségek elvállalására, kölcsönök felvételére és perek folytatására a kereskedelmi meghatalmazott csak akkor van feljogosítva, ha erre különös felhatalmazást nyert. Ellenben nincs szüksége különös meghatalmazásra azon ügyletekhez, melyekre hatásköre kiterjesztetett.
44. § A kereskedelmi meghatalmazott az aláírást, minden a czégvezetésre mutató toldás mellőzésével, de a meghatalmazási viszony kifejezésével köteles eszközölni.
45. § Az előbbeni két czikk intézkedései azon kereskedelmi meghatalmazottakra is alkalmazandók, kiket főnökük kereskedői utazók minőségében, a telep helyén kívül, ügyletekkel megbíz. Ezek e minőségükben egyrészről az általuk kötött adás-vevések után járó vételár felvételére és fizetési határidők engedélyezésére, másrészről főnöküknek künlevő követelései beszedésére feljogosítottaknak tekintendők.
46. § A kereskedősegéd főnöke nevében és annak részére jogügyleteket nem köthet.
47. § Ki boltban, nyilt áru- vagy raktárban alkalmazva van, feljogosítottnak tekintetik oly eladások és átvételek eszközlésére, nemkülönben oly fizetések átvételére, melyek az ily boltban, nyilt áru- vagy raktárban rendesen történni szoktak.
48. § Ki az árukat nyugtatott számla mellett hozza a vevőhöz, a vételár elfogadására felhatalmazottnak tekintetik.
49. § Azon ügyletek által, melyeket a czégvezető vagy kereskedelmi meghatalmazott a czégvezetésnek, illetőleg a meghatalmazásnak megfelelőleg főnöke nevében köt, harmadik személyek irányában kötelezve a főnök lesz, jogokat az szerez.
Az, hogy az ügylet világosan a főnök nevében köttetett-e, vagy a fenforgott körülményeknél fogva a szerződők akarata szerint, a főnök nevében kötöttnek tekintendő, különbséget nem tesz.
A czégvezető vagy meghatalmazott és harmadik személyek közt, a megkötött ügyletből sem jogok, sem kötelezettségek nem keletkeznek.
50. § A czégvezető és kereskedelmi meghatalmazott főnöke beleegyezése nélkül a czégvezetést illetőleg a meghatalmazást másra át nem ruházhatja.
51. § A czégvezetés és a kereskedelmi meghatalmazás a fennálló szolgálati viszonyból eredő jogok sérelme nélkül, bármikor visszavonható.
A főnök halála a czégvezetés megszüntét nem vonja maga után. A kereskedelmi meghatalmazás a főnök halálával csak akkor szünik meg, ha világosan ennek életére adatott.
52. § Ki mint czégvezető vagy kereskedelmi meghatalmazott valamely kereskedelmi ügyletet köt a nélkül, hogy czégvezetői jogositványnyal vagy kereskedelmi meghatalmazással birna, szintugy a kereskedelmi meghatalmazott, ki az ügylet megkötésénél meghatalmazása határain túl megy, a vele szerződő harmadik személynek a kereskedelmi jog szerint felelős; ez utóbbinak szabad választásában áll tőle kártérítést, vagy a szerződés betöltését követelni.
E felelősségnek azonban nincs helye, ha a harmadik, daczára annak, hogy a czégvezetés vagy meghatalmazás hiányáról, vagy az utóbbinak átlépéséről tudomással birt, az ügyletbe bocsátkozott.
53. § A czégvezető, vagy az, ki kereskedelmi meghatalmazott minőségében egy egész kereskedelmi üzlet vezetésével megbizatik, főnöke beleegyezése nélkül sem saját, sem más részére kereskedelmi üzletet nem köthet.
A főnök beleegyezése már az esetben is vélelmezendő, ha az a czégvezetés vagy meghatalmazás adásakor tudta, hogy a czégvezető vagy meghatalmazott saját vagy más részére kereskedelmi ügyletekkel foglalkozik, és e foglalkozás abbanhagyását ki nem kötötte.
Ha a czégvezető vagy kereskedelmi meghatalmazott e szabály ellen cselekszik, főnökének az okozott kár megtérítésével tartozik; e mellett jogában áll a főnöknek azon ügyleteket, melyeket a czégvezető vagy meghatalmazott saját részére kötött, ugy tekinteni, mintha azok a főnök részére köttettek volna.
A fentebbi határozatok a segédekre is alkalmazást nyernek.
54. § A főnöknek azon joga, melynél fogva az előbbi czikk eseteiben az ügyletet saját részére kötöttnek tekintheti és kártéritést követelhet, azon időponttól számitandó három hó alatt szünik meg, midőn a főnök az ügylet megkötéséről tudomást nyert.
HATODIK CZIM
Segédszemélyzet
55. § A segédszemélyzet (segédek és tanonczok) szolgálati viszonyai, valamint igényei a fizetéshez és ellátáshoz szabad egyezkedés tárgyát képezik. Ily egyezkedés hiányában a jelen törvényben foglalt eltérésekkel az ipartörvény (1872: VIII. tc.) harmadik, ötödik és hatodik fejezetének intézkedései szolgálnak irányadóul.
56. § A kereskedősegéd, ki szolgálata teljesitésében vétlen baleset miatt ideiglenesen gátoltatik, ezért igényeit a fizetés és ellátáshoz el nem veszti. E kedvezmény azonban őt csak hat heti időtartamra illeti.
57. § A szolgálati viszony a főnök és segéde közt, a mennyiben szerződésileg rövidebb vagy hosszabb határidő nem állapíttatott meg, előleges hat heti felmondás mellett ugy az egyik, mint a másik fél részéről felbontható.
Fontosabb teendőkkel megbizott segédek, jelesen könyvvivők és pénztárnokok tekintetében, a kölcsönös felmondási határidő három hónapot tesz.
A jelen czikk határozatai a főnök ellen elrendelt csőd esetében is irányadóul szolgálnak.
58. § A segéd a szolgálatot felmondás nélkül elhagyhatja:
1.ha a főnök szerződési kötlezettségeit nem teljesiti;
2.ha a főnök, ennek helyettese vagy családtagjai a segédet tettleg bántalmazzák, vagy ellene sulyos becsületsértést követnek el;
3. ha a szolgálat folytatásával a segéd egészsége vagy élete oly ok miatt lenne veszélyeztetve, mely a szerződés megkötésekor felismerhető nem volt.
Ezen esetekben a segédet a fizetés és ellátás az egész felmondási időre illetik.
59. § A segéd felmondás nélkül azonnal elbocsátható:
1.ha a főnök bizalmával való visszaélés által az üzlet érdekeit veszélyezteti;
2.ha főnöke beleegyezése nélkül akár saját, akár más részére kereskedelmi ügyletekkel foglalkozik;
3.ha kötelességei teljesítését elmulasztja;
4.ha három napnál tovább tartó fogságba kerül, vagy főnöke beleegyezése és jogos gátló ok nélkül, az üzlettől három napnál tovább távol van;
5.ha szerződésileg elvállalt kötelességei teljesitésére alkalmatlan;
6.ha a szolgálatra, hosszabb betegség miatt, képtelenné válik;
7.ha valamely undoritó vagy ragályos betegségben szenved;
8.ha a főnököt, ennek helyettesét vagy családtagjait tettleg bántalmazza, vagy ellenük sulyos becsületsértést követ el;
9.ha megintés daczára vigyázatlansága által a ház vagy az üzlet biztonságát veszélyezteti;
10.ha nyerészkedési vágyból eredő bűncselekvényt követ el.
Hogy a segédet a 6. és 7. pont eseteiben a fizetés és ellátás, a fenforgó körülmények szerint, mennyiben illeti meg, az 56. § értelmében határozandó meg.
60. § Azokra, kik valamely kereskedelmi üzletben cselédi szolgálatokat teljesitenek, a jelen törvény intézkedései nem alkalmazhatók.
HETEDIK CZIM
Kereskedelmi társaságok átalában
61. § Kereskedelmi társaságoknak tekintetnek:
1.a közkereseti társaságok,
2.a betéti társaságok,
3.a részvénytársaságok és
4.a szövetkezetek.
62. § A közös haszon vagy veszteségre, egy vagy több kereskedelmi ügylet tekintetében keletkező (alkalmi) egyesülések, a jelen törvénynek a kereskedelmi társaságokról szóló határozatai alá nem esnek.
Az ily egyesüléseknél, a mennyiben a felek szerződésileg máskép nem intézkedtek, a résztvevők egyenlő mértékben járulnak a közös vállalathoz; a nyereség- és veszteségben más megállapodás hiányában fejenként osztozkodnak.
Azon ügyletekből, melyeket a résztvevők egyike harmadik személylyel köt, ennek irányában kötelezve és jogosítva ő lesz. Ha azonban a résztvevő a többiek nevében és megbizásából jár el, vagy ha a résztvevők közösen vagy közös meghatalmazott által szerződnek, a szerződő harmadik irányában egyetemlegesen jogositvák és kötelezvék.
A közös üzlet befejezése után a résztvevők közül az, ki az üzletet vezette, a többieknek számadással tartozik. Egyuttal ő köteles a felszámolást teljesiteni.
63. § A kereskedelmi társaságok czégjük alatt jogokat szerezhetnek, kötelezettségeket vállalhatnak, ingatlan javakra tulajdont s egyéb jogokat szerezhetnek, felperesi és alperesi minőségben perben állhatnak.
NYOLCZADIK CZIM
Közkereseti társaság
I. FEJEZET
A társaság alakítása
64. § Közkereseti társaság keletkezik, ha két vagy több személy kereskedelmi üzletet közös czég alatt, korlátlan, és egyetemleges kötelezettség mellett folytat.
A társasági szerződés érvényességéhez sem okirat szerkesztése, sem más alakszerűség nem szükséges.
65. § Minden közkereseti társaság felállítása társasági tagok által, az üzlet megkezdésekor azon törvényszéknél, melynek területén a társaság székhelye van, s ezenfelül minden törvényszéknél, melynek területén fiókteleppel bir, a kereskedelmi czégjegyzékbe bevezetés végett bejelentendő.
A bejelentésnek magában kell foglalni:
1. a társasági tagok nevét, polgári állását és lakhelyét;
2. a társaság czégét és székhelyét;
3. a társaság keletkezésének időpontját;
4. ha abban történt megállapodás, hogy a társaságot csak egy vagy több tag képviselje, annak kijelölését, hogy ki vagy kik legyenek erre hivatva és vajjon e jog csak közösen gyakorolható-e?
66. § Ha valamely fennálló közkereseti társaság czége megváltozik, ha a társaság székhelyét változtatja, ha a társaságba uj tagok lépnek, ha valamelyik tag a képviseleti joggal utólagosan felruháztatik, vagy ha ily jogosítvány visszavonatik, e tények a kereskedelmi czégjegyzékbe bevezetés végett, az illetékes törvényszéknél (65. §) haladéktalanul bejelentendők.
A czég megváltozásának, a társasági székhely áthelyezésének s a képviseleti jogosítvány megszüntének harmadik személyek elleni joghatályára nézve a jelen törvény 9. és 19. §-ban foglalt határozatok alkalmazandók.
67. § Az előbbeni §-ban érintett bejelentéseket, melyek a kereskedelmi czégjegyzékbe egész kiterjedésük szerint bevezetendők, a társaság összes tagjai az illetékes törvényszéknél sajátkezűleg aláirni, vagy hitelesített alakban benyujtani tartoznak.
A társaság képviseletével megbízott tagok egyuttal kötelesek ugyanazon törvényszéknél czégjegyzésüket hitelesíttetni, vagy azt hiteles alakban bemutatni.
II. FEJEZET
A társasági tagok egymásközti jogviszonyai
68. § A társasági tagok egymásközti jogviszonyaira nézve, mindenek előtt a társasági szerződés s a mennyiben abban a társtagok jogviszonyai iránt intézkedés nem foglaltatik, a jelen fejezet határozatai szolgálnak irányadóul.
69. § Ha pénz vagy más elhasználható vagy helyettesíthető dolgok adatnak a társaságba, azok ennek tulajdonába mennek át. Ugyanez áll az elhasználhatlan, vagy nem helyettesíthető dolgokról is, ha azok bizonyos becsértékben hozatnak a társaságba; feltéve, hogy a becslés nem pusztán a nyereségjutalék meghatározhatása végett történt.
Kétség esetében az vélelmezendő, hogy a társaság minden tagja által aláirt leltárban előforduló ingó és ingatlan javak, melyek előbb valamelyik társtag tulajdonát képezték, a társaság tulajdonába bocsáttattak.
70. § Betételét a szerződésileg megállapított összegen tul nagyobbitani, vagy a veszteség által csökkent betéteit kiegészíteni egyik társasági tag sem tartozik.
71. § A társasági tagnak azon kiadásokért, melyeket ez a társaság ügyeiben tesz, azon kötelezettségekért, melyeket a társaság helyett vállal, s azon veszteségekért, melyek őt közvetlenül ügyvezetéséből vagy az azzal elválaszthatlanul járó veszélyekből érik, a társaság felelős.
A társasági tag az általa előlegezett pénzek után, az előlegezés napjától számítva, kamatot követelhet, de a társasági üzlet körüli fáradozásaiért, a 84. § esetét kivéve, díjazást nem igényelhet.
72. § A társaság ügyeiben minden társasági tag oly szorgalmat és gondosságot köteles kifejteni, minővel saját ügyeiben eljárni szokott.
Minden társasági tag felelős a társaságnak azon károkért, melyeket vétkessége által okozott, s e károk ellenében nem számithatja fel azon előnyöket, melyeket szorgalma által a társaságnak más esetekben szerzett.
73. § Azon tag, ki pénzbetételét kellő időben be nem fizeti, vagy az általa beszedett társasági pénzeket a társaság pénztárába kellő időben be nem szolgáltatja, vagy a társasági pénztárból saját részére jogosulatlanul pénzt vesz ki, köteles a társaságnak azon naptól kezdve, melyen a befizetésnek vagy beszolgáltatásnak történni kellett volna, illetőleg melyen a jogosulatlan pénzkivétel történt, kamatot fizetni. Ez által a társtag kötelezettségén a netalán okozott nagyobb kár megtérítését illetőleg, és cselekvényeinek egyébkénti jogkövetkezményein változás nem történik.
74. § Egyik társasági tagnak sem áll jogában a többiek beleegyezése nélkül a társaság üzletkörébe eső ügyletet saját vagy más részére kötni; nem áll továbbá jogában azonos üzletkörrel biró más társaságban beltagként részt venni.
A társasági tagok beleegyezése valamely azonos üzletkörű más társaságban való részvételre jogosan vélelmezendő, ha ezek a társaság alapitásakor tudták, hogy a társtag egy más társaságnál mint ennek beltagja érdekelve van, s daczára ennek az érintett viszony megszüntetését világosan ki nem kötötték.
75. § A társaságnak jogában áll, azon ügyleteket, melyeket valamelyik tagja az előbbeni § rendeletei ellenére saját részére kötött, ugy tekinteni, mintha azok a társaság részére köttettek volna; jogában áll e mellett kártérítést igényelni a nélkül, hogy ezáltal jogáról, a társasági viszony felbontását követelhetni, lemondana.
A társaságnak azon joga, melynél fogva a társtag által kötött ügyletet saját részére kötöttnek tekintheti és kártérítést követelhet, azon naptól számított három hó alatt enyészik el, melyen a társaság az ügylet megkötéséről tudomást nyert.
76. § Egyik társasági tagnak sem áll jogában, a többiek beleegyezése nélkül valakit a társaságba uj tagul felvenni.
Ha az egyik társasági tag valakit illetőségében egyoldalulag részesít vagy illetőségét valakire átruházza, ez a társaság ellen közvetlenül mi jogot sem nyer, különösen a társasági könyvek és iratok megtekintésére igényt nem tarthat.
77. § Ha az üzletvezetés a társasági szerződés, vagy későbbi megállapodás által egy vagy több társasági tagra ruháztatott, a többiek az üzletvezetésből kizártaknak tekintendők. Ily esetben az üzletvezetéssel megbizott társasági tagok, tekintet nélkül a többiek ellenmondására, mindazon cselekvényekre feljogositvák, melyek a társaság kereskedelmi üzletével rendszerint járnak.
78. § Ha az üzletvezetéssel a társasági tagok mind, vagy azok közül többen olykép bizatnak meg, hogy a többiek nélkül egyik se intézkedhessék, - ez esetben, ha a halasztás veszélylyel nem jár, egyedül egyik tag sem intézkedhetik.
Ily kikötés hiányában az üzletvezetéssel megbizott tagok mindegyike fel van jogositva az üzletvezetéssel járó cselekvényekre. Ez esetben is azonban a szándékolt cselekvény abban hagyandó, ha az üzletvezetésre jogosított tagok egyike az ellen tiltakozik.
79. § Azon megbízás, melylyel az üzletvezetés a társasági szerződés vagy későbbi megállapodás által egy vagy több társasági tagra ruháztatott, a társaság tartama alatt jogszerű ok nélkül vissza nem vonathatik.
A felett, hogy a megbízás visszavonására forog-e fenn jogszerű ok, a biróság belátása szerint határoz. Indokoltnak a visszavonás különösen a 100. § 2-5. pontjai alatt felsorolt esetekben nyilvánittathatik.
80. § Ha az üzletvezetés a társasági szerződés, vagy későbbi megállapodás által egy vagy több tagra nem ruháztatott, a társasági ügyek vitelére a tagok egyenlően jogositvák és kötelezvék.
Ily esetben is azonban az oly cselekvény, mely ellen valamelyik társasági tag tiltakozik, abbanhagyandó.
81. § Oly ügyletekhez, melyek a társaság rendes üzleti forgalmán tul mennek, vagy a társaság czéljához nem tartoznak, akkor is, ha az üzletvezetés egy vagy több tagra ruháztatott, valamennyi tag határozata szükséges.
Érvényes határozat csak egyhangulag hozathatik. Ha az el nem érhető, azon cselekvény, mely iránt határozni kellett volna, abban hagyandó.
82. § Czégvezető kirendeléséhez, a mennyiben a halasztás veszélylyel nem jár, az üzletvezetéssel megbizott minden tagnak, s ha ilyenek nincsenek, a társaság valamennyi tagjának beleegyezése szükséges.
A czégvezetési jogosítványt minden társasági tag, ki annak adására fel van hatalmazva, visszavonhatja.
83. § A társaság minden tagjának, habár az üzletvezetésben tényleges részt nem vesz, jogában áll a társasági ügyek menetéről személyesen tudomást szerezni. E végből az üzlet helyiségeiben bármikor megjelenhet, a társaság kereskedelmi könyveit és iratait megtekintheti, s azok alapján saját tájékozása végett mérleget készíthet.
Az ezzel ellenkező megállapodás hatályát veszti, ha az üzletvezetésben roszhiszemüség igazolható.
84. § Az üzleti év végén minden társasági tag betétele után, - vagy ha az a lefolyt üzleti év végén nyereség által szaporodott, avagy veszteség által csökkent, - vagyonilletősége után kamatok számittatnak, és ezek javára, az általa jutaléka fejében kivett pénzek kamatai pedig terhére iratnak. Azok részére, kik csak munkájukkal járulnak a társasághoz, megfelelő és esetleg a biróság által megállapítandó munka-dij számittatik.
A kamatok és munkadijak fedezése előtt nem létezik nyereség, ezen kamatok és munkadijak képezik vagy szaporítják a társaság veszteségét.
85. § Minden üzleti év végén a nyereség vagy veszteség a leltár és mérleg alapján megállapittatik, s minden társasági tag ebbeli járuléka kiszámittatik.
A nyereség vagy veszteség a társasági tagok közt fejenként osztatik fel, és a nyereség az egyes tagok vagyonilletőségéhez hozzáiratik, a
veszteség pedig abból lejegyeztetik.
86. § Egyik társasági tagnak sem áll jogában a többiek beleegyezése nélkül betételét, vagy vagyonilletőségét csonkítani.
Ellenben jogában áll, a többiek beleegyezése nélkül is, vagyonilletősége után a legközelebb lefolyt évre járó kamatokat, illetőleg a munkadijt és a mennyiben ez a társaság világos hátránya nélkül történhetik, a társasági pénztárból oly összeget kivenni, mely a legközelebb lefolyt évbeli nyereség jutalékát meg nem haladja.
III. FEJEZET
A társaság jogviszonyai harmadik személyek irányában
87. § A társasági viszony joghatálya harmadik személyek irányában azon időponttal veszi kezdetét, midőn a közkereseti társaság felállításának a kereskedelmi czégjegyzékbe történt bevezetése közzététetett, de előbb is, mihelyt a társaság üzletét tényleg megkezdette.
Annak kikötése, hogy a társaság nem a közzététellel, hanem egy későbbi időponttal vegye kezdetét, harmadik személyek irányában joghatálylyal nem bir.
88. § A közkereseti társaság tagjai a társasági kötelezettségekért egész vagyonukkal egyetemlegesen felelősek. Az ezzel ellenkező megállapodás harmadik személyek irányában joghatálylyal nem bir.
89. § Ki valamely fennálló közkereseti társaságba lép, tekintet nélkül arra, hogy történt-e ez által a czégben változás vagy sem, a belépése előtt keletkezett társasági kötelezettségekért a többi tagokkal egyenlően felelős.
Az ezzel ellenkező szerződés harmadik személyek irányában joghatálylyal nem bir.
90. § A társaság képviseletére jogositott minden egyes tag a társaság nevében mindennemű ügyletekre és jogcselekvényekre, különösen a társaság ingatlan javainak elidegenítésére és terhelésére is felhatalmazottnak tekintetik.
Azon ügyletek által, melyeket a képviseletre jogositott valamelyik tag a társaság nevében köt, jogosítva és kötelezve ez utóbbi lesz.
Az, hogy az ügylet világosan a társaság nevében köttetett, vagy a fenforgó körülményeknél fogva a szerződő felek akarata szerint a társaság részére kötöttnek tekintendő, különbséget nem tesz.
91. § A társaságot az egyes tag jogügyletei nem kötelezik, ha tőle azon jogosítvány, hogy a társaságot képviselhesse, megvonatott (65. § 4.), vagy ha ebbeli jogosítványa visszavonatott (66. §); feltéve, hogy a kizárás vagy a jogositvány visszavonása, ugy mint ezt a jelen törvény a czégvezetői jogosítvány megszünésére rendeli (42. §), kellően közzététetett.
92. § A társasági tag képviseleti jogának bármily korlátozása harmadik személyek irányában, joghatálylyal nem bir.
93. § Bíróságok előtt a társaságot a képviseletre jogositott tagok mindegyike érvényesen képviselheti.
A társaságot illető kézbesitések érvényességére elegendő, ha azok a képviseletre jogositott valamelyik tag kezeihez történnek.
94. § A czégvezetési jogositvány adása és visszavonása, harmadik személyek irányában joghatálylyal bir, ha az a képviseletre jogositott tagok valamelyike által történik.
95. § Az egyes társasági tagok magánhitelezői a társasági vagyonhoz tartozó dolgokat, követeléseket, jogokat, vagy az egyes tagok e tekintetbeni illetőségét sem biztositás, sem kielégités végett igénybe nem vehetik. Biztositás vagy kielégítés tárgyául a magánhitelezőkre nézve csak az szolgálhat, mit az egyes tagok évi kamatok, munkadíj vagy jutalék fejében követelhetnek, vagy a mi nekik a felszámoláskor jut.
Mindazonáltal azon jogokra, melyek az egyes tag által a társaságba hozott tárgyakra a behozatal idejekor már megszereztettek, az érintett intézkedések alkalmazást nem nyernek.
96. § A társaság tartama alatt ennek adósai sem egészben, sem részben nem számithatják be a társaságnak azt, mit az egyes tagok ellen követelhetnek. A társaság feloszlása után a beszámításnak annyiban van helye, a menynyiben a társasági követelés a végkiegyenlités alkalmával a társasági tagra átruháztatott.
Hasonlag nincs helye a beszámításnak az egyes tag magán követelései és adósának a társaság elleni követelései közt, ha az utóbbi a társaság ellen intézi követelését, feltéve hogy a társasági tag követelése a társaságra át nem ruháztatott.
97. § A társaság hitelezői csőd esetében első sorban a társasági vagyonból nyernek kielégítést.
Az egyes tagok magánvagyonából a társaság hitelezői csőd esetében követeléseiknek csak azon részére nézve igényelhetnek kielégítést, mely a társasági vagyonból ki nem került.
IV.FEJEZET
A társaság feloszlása s az egyes tagok kilépése
98. § A közkereseti társaság feloszlik:
1.ha a társaság csőd alá kerül;
2.ha valamelyik tagja meghal, a mennyiben szerződésileg ki nem köttetett, hogy a társaság az elhunyt tag örököseivel folytattassék;
3.ha egyik tagja csőd alá kerül, vagy vagyona felett szabad rendelkezési jogát elveszti;
4.ha a tagok a feloszlásban kölcsönösen megegyeznek;
5.ha a társaság birói határozat által feloszlottnak (100. §) nyilvánittatik;
6. ha az idő, melyre a társaság alapittatott, eltelt, feltéve, hogy a tagok azt hallgatag nem folytatják. Folytatás esetében a társaság az eredeti idő elteltétől kezdve határozatlan időre kötöttnek tekintetik;
7.ha azon feltétel, melyhez a társaság feloszlása kötve volt, bekövetkezett;
8.ha a bizonytalan időre kötött társasági szerződés valamelyik tag által felmondatik. Az oly társaság, mely életfogytigra köttetett, bizonytalan tartamunak tekintendő.
99. § A bizonytalan időre kötött társasági szerződés felmondásának egyes tagok részéről, más megállapodás hiányában, az üzleti év lefolyása előtt legalább félével kell történni.
100. § Mindegyik társasági tagnak jogában áll a társaság feloszlását a kikötött idő eltelte előtt, vagy, a mennyiben a társaság bizonytalan időre köttetett, előleges felmondás nélkül követelni, ha azon lényeges feltevések, melyek mellett a társaság keletkezett, többé nem léteznek.
Annak megitélése, hogy forognak-e fenn ily esetek, a biróság szabad belátására bizatik. A biróság különösen kimondhatja a társaság feloszlását;
1.ha a társasági czél elérése külső körülmények miatt lehetetlenné válik;
2.ha valamelyik társasági tag az üzletvezetésnél, vagy a számadásnál roszhiszemüleg jár el;
3.ha a tagok valamelyike lényeges kötelezettségeinek meg nem felel;
4.ha a tagok egyike a társaság czégével, vagy vagyonával magánczéljaira visszaél;
5.ha valamelyik tag tartós betegség, vagy más ok miatt a tisztéhez tartozó társasági ügyekre alkalmatlanná válik.
101. § A magánhitelező, ki a társasági tag magánvagyonára sikertelenül vezetett végrehajtás után adósának a társaság feloszlása esetére jutandó illetményét veszi végrehajtás alá, kielégitése végett előleges felmondás után, a társaság feloszlását követelheti tekintet nélkül arra, hogy a társaság határozott vagy határozatlan időre köttetett.
A felmondásnak az üzleti év lefolyása előtt legalább fél évvel kell történnie.
102. § Ha a társasági tagok a társaság feloszlása előtt abban állapodtak meg, hogy a társaság egy vagy több tag kilépése daczára a többiek által folytattassék, - a társaság egyedül a kilépettekre nézve tekintetik megszüntnek, s egyebekben az addigi jogokkal és kötelezettségekkel továbbra is fenmarad.
103. § Ha a társaság feloszlása oly okokból követeltetik, melyek valamelyik tag személyében feküsznek, a biróság a többi tagok egyetértő inditványára, a társaság feloszlása helyett, az illető tag kizárását kimondhatja.
104. § A társaság feloszlása a kereskedelmi czégjegyzékbe bevezetés végett az illetékes törvényszéknek bejelentendő. E bejelentésnek az esetben is meg kell történni, ha a társaság azon idő eltelte miatt szünik meg, melyre keletkezett.
Ugyanez áll a társasági tagok egyikének vagy másikának kilépése, illetőleg kizáratása esetében is.
A társaság feloszlásának, az egyes tagok kilépésének vagy kizárásának harmadik személyek elleni joghatályára nézve a jelen törvény 9. és 19. §-ban foglalt határozatok szolgálnak irányadóul.
105. § Ha valamelyik társasági tag kilép vagy kizáratik, viszonya a társasághoz a kilépéskor, illetőleg a kizárás iránt inditott kereset kézbesitésekor létező vagyoni állás alapján hozandó tisztába.
A kilépett vagy kizárt társasági tag a későbbi ügyletekben, jogokban és kötelezettségekben csak annyiban részesül, a mennyiben azok a korábban történtek közvetlen folyományát képezik.
A kilépett vagy kizárt tag a folyamatban levő ügyleteknek azon elintézési módjában tartozik megnyugodni, melyet a társaságban maradó tagok legelőnyösebbnek tartanak.
A mennyiben a végkiegyenlités azonnal meg nem történhetik, a kilépett vagy kizárt tag minden üzleti év végével az időközben befejezett ügyletek elszámolását, s az ez alapon őt illető összeg kifizetését követelheti; a még folyamatban levő ügyletek állásáról pedig minden üzleti év végével kimutatást kivánhat.
106. § A kilépett vagy kizárt társasági tag köteles a társasági vagyonból járó illetményének készpénzben kielégitését elfogadni, és nem áll jogában a társasági követelések, áruk vagy egyéb javakból aránylagos részt követelni.
107. § Ha valamelyik társasági tag magánhitelezője a 101. §-ban megállapitott joggal élve, a társaság feloszlását követeli, a többi tagoknak szabadságukban áll egyhangu határozattal, a feloszlás helyett a végkiegyenlitést választani, és az adós illetményét, az előbbeni § határozataihoz képest, kiszolgáltatni. Az adós ily esetben a társaságból kilépettnek tekintetik.
V. FEJEZET
A társaság felszámolása
108. § A társaság feloszlása után, csőd esetét kivéve, felszámolásnak van helye, melynél ha a felszámolói tiszttel a társak egyhangu megállapodása, vagy a társasági szerződésnél fogva egyes tagok, vagy más személyek nem bizattak meg, az összes tagok vagy ezek törvényes képviselői mint felszámolók működnek. Ha az egyik társtag meghal, ennek jogutódjai közös képviselőt tartoznak rendelni.
Fontos okokból a társasági tagok egyikének inditványára a biróság rendelhet felszámolókat, és ilyenekül oly személyeket is nevezhet ki, kik a társasághoz nem tartoznak.
109. § A felszámolói megbízás visszavonása társasági tagok egyhangu határozata által történik; fontos okokból azonban valamelyik társtag inditványára a bíróság által is történhetik.
110. § A felszámolók kirendelése a társasági tagok által, a kereskedelmi czégjegyzékbe bevezetés végett az illetékes törvényszéknél bejelentendő; kötelesek levén egyuttal a felszámolók ugyanott aláírásaikat hitelesíttetni, vagy hiteles alakban bemutatni.
Ha valamelyik felszámoló kilép, vagy meghatalmazása megszünik, e tény a kereskedelmi czégjegyzékbe bevezetés végett hasonlag bejelentendő.
A törvényszék köteles a társasági tagokat e határozatok megtartására, a 21. §-ban megállapitott pénzbírság mellett, hivatalból szorítani.
A felszámolók kinevezésének, kilépésének és a felszámolói meghatalmazás megszüntének harmadik személyek elleni joghatályára nézve a jelen törvény 9. és 19. §-ban foglalt határozatok szolgálnak irányadóul.
111. § Ha több felszámoló nevezetetett ki, ezek egyéb megállapodás hiányában a felszámoláshoz tartozó cselekvényeket érvényesen csak együttesen végezhetik.
112. § A felszámolók a folyó ügyleteket befejezni, a feloszlott társaság kötelezettségeit teljesíteni, künlevő követeléseit behajtani és a társasági vagyont készpénzzé tenni tartoznak; kötelesek egyuttal a társaságot bíróság előtt és bíróságon kívül képviselni. A társaság nevében egyezségre léphetnek, választott bíróság iránt szerződhetnek és a függőben levő ügyek befejezése czéljából új ügyleteket is köthetnek.
A társasági ingatlan javakat a felszámolók, a társaság összes tagjainak beleegyezése nélkül csak nyilvános árverés utján adhatják el.
113. § A felszámolók üzletkörének korlátozása harmadik személyek irányában joghatálylyal nem bír.
114. § A felszámolók aláírásaiknál a felszámolási viszony kitüntetése és saját neveik hozzácsatolása mellett a társasági czéget használni tartoznak.
115. § A felszámolók az esetben is, ha biróilag lettek kinevezve, az üzletvezetésnél a társasági tagok egyértelmű határozatait foganatosítani tartoznak, ellenkezőleg ezért a társasági tagoknak felelősek.
116. § A felszámolók a társasági pénzeket, a mennyiben azok később lejárandó tartozások, vagy az egyes tagokat a végkielégítésnél illetendő igények fedezésére nem szükségesek, a társasági tagok közt előlegesen felosztani tartoznak.
117. § A felszámolók feladatához tartozik a társasági tagok közt a végkiegyenlitést eszközölni. Az e körül fölmerülő vitás kérdések azonban birói elintézés tárgyát képezik.
118. § Ha valamelyik tag oly dolgokat hozott a társaságba, melyek ennek tulajdonába mentek át, a társasági vagyonból, e dolgok nem természetben adatnak vissza, hanem azon értékben téríttetnek meg, melyben azok megállapodás szerint átvétettek.
A mennyiben az érték iránt megállapodás nem történt, azon érték térítendő meg, melylyel a társaság tulajdonába átment dolgok a behozatal idejekor birtak.
119. § A felszámolási eljárás tartama alatt, ugy a társaságnak harmadik személyek elleni, mint a társasági tagoknak egymás közti jogviszonyaira nézve, a jelen czim második és harmadik fejezeteinek szabályai szolgálnak irányadóul, a mennyiben azok a jelen fejezet határozataival és a felszámolás természetével nem ellenkeznek.
A társaságot illető kézbesítések érvényességére elegendő, ha azok a felszámolók valamelyikének kezeihez történnek.
120. § A felszámolás befejezése után a feloszlott társaság könyvei s egyéb iratai megőrzés végett valamelyik társtagnak, vagy egy harmadik személynek adatnak át. Ha a tagok a választás iránt meg nem egyezhetnek, a könyvek és iratok gondviselőjét a felek valamelyikének inditványára az illetékes törvényszék nevezi ki.
A társasági tagok és ezek jogutódai a könyveket és iratokat azontul is megtekinthetik és használhatják.
VI. FEJEZET
A társasági tagok elleni keresetek elévülése
121. § Az egyes tagok ellen a társaságot terhelő igények alapján támasztható keresetek, a mennyiben bizonyos követelésekre nézve törvényesen rövidebb elévülés megállapítva nincsen, a társaság feloszlásától, vagy a társasági tag kilépésétől, vagy végre ennek kizárásától kezdve öt esztendő alatt évülnek el.
Ezen elévülési idő azon naptól számittatik, melyen a társaság feloszlása, vagy az egyes tag kilépése vagy ennek kizáratása a kereskedelmi czégjegyzékbe történt bevezetés alapján közzététetett.
A mennyiben azonban a követelés az érintett bevezetés közzététele után jár le, az elévülési idő a követelés lejáratával még le nem járt, de felmondási időhöz kötött követeléseknél pedig a felmondásra való tekintet nélkül a felmondási idő leteltével, mely idő a közzététel napjától számítandó, veszi kezdetét.
122. § Ha a társaságnak felosztatlan vagyona marad, a társasági hitelezők e vagyonból az előbbeni §-ban megállapitott elévülési idő után is követelhetnek kielégítést.
123. § A kilépett vagy kizárt társasági tag javára folyó elévülési idő nem szakittatik félbe oly jogcselekvény által, mely a fennálló társaság vagy ennek egy másik tagja ellen történik.
A felszámolás tartama alatt folyó elévülési idő a társaság egyes tagjaira nézve csak oly jogcselekvény által szakittatik meg, mely a felszámolók ellen intéztetik.
Oly jogcselekvénynek, mely által az elévülés félbeszakittatik, egyedül a kereset megindítása tekintetik.
124. § A jelen fejezetben megállapított elévülés kiskoru, gondnokság alatti és jogi személyek ellen is hatályos.
KILENCZEDIK CZIM
Betéti társaság
125. § Betéti társaság keletkezik, ha közös czég alatt folytatott kereskedelmi üzletnél a társak közül egy vagy több (kül) tag csak kikötött vagyonbetételével felelős, mig ellenben egy vagy több (bel) tagot korlátlan és egyetemleges felelősség terhel.
A beltagokra nézve, ha ezek többen vannak, a társaság egyszersmind közkereseti társaságnak tekintetik. A társasági szerződés érvényességéhez sem okirat szerkesztése, sem más alakszerűség nem szükséges.
126. § A betéti társaság alakítása a társasági tagok által az üzlet megkezdésekor a kereskedelmi czégjegyzékbe bevezetés végett a 65. § határozata szerint illetékes törvényszéknél bejelentendő.
E bejelentésnek magában kell foglalni:
1.a beltagok nevét, polgári állását és lakhelyét;
2.minden kültagnak nevét, polgári állását és lakhelyét s annak mint ilyennek megjelölését;
3.a társaság czégét és székhelyét;
4.minden egyes kültag vagyonbetételének összegét.
E bejelentés a kereskedelmi czégjegyzékbe egész kiterjedése szerint bevezetendő, s azt a társaság összes tagjai az illetékes törvényszéknél személyesen aláírni, vagy hitelesített alakban bemutatni tartoznak.
A betéti társaság közzétételekor a kültagok neveit, polgári állását, lakhelyét és vagyonbetétük összegeit tárgyazó adatok csak az érdekeltek kívánságára emlittetnek fel.
127. § A betéti társaság azon törvényszéknél is bejelentendő, melynek kerületében fiókteleppel bir. A bejelentés tartalmára és alakjára nézve az előbbeni § rendeletei szolgálnak irányadóul.
128. § A társaság képviseletére jogosított beltagok azon törvényszéknél, melynek területén a társaságnak székhelye van, továbbá azon törvényszéknél, melynek területén a társaság fiókteleppel bir, czégjegyzéseiket hitelesíttetni, vagy azokat hitelesített alakban bemutatni tartoznak.
129. § A törvényszékek a 126., 127. és 128. §-ban foglalt rendeletek megtartására a társaság beltagjait a 21. §-ban megállapított pénzbírság mellett szorítani tartoznak.
130. § Ha valamely fennálló betéti társaság czége megváltozik, vagy ha a társaság székhelyét változtatja, e tények a társasági tagok által a kereskedelmi czégjegyzékbe bevezetés és a 126. § értelmében eszközlendő közzététel végett az illetékes törvényszéknek bejelentendők. E bejelentés eszközlésére a törvényszék a beltagokat a 21. §-ban megállapított pénzbírság mellett szorítani tartozik.
A közzétételnek harmadik személyek elleni joghatályára nézve irányadóul a jelen törvény 9. és 19. §-ban foglalt határozatok szolgálnak.
131. § Ha egy fennálló betéti társaságba új kültag lép, e tényt a társaság tagjai a kereskedelmi czégjegyzékbe bevezetés és a 126. § határozatainak megfelelő közzététel végett az illetékes törvényszéknél bejelenteni tartoznak.
132. § A társasági tagoknak egymásközti jogviszonyaira nézve mindenekelőtt a társasági szerződés szolgál irányadóul. A mennyiben abban a tagok jogviszonyai iránt intézkedés nem foglaltatik, a következő §-ban megállapitott eltérésekkel, a közkereseti társaság tagjainak egymásközti jogviszonyait szabályozó intézkedések nyernek alkalmazást.
133. § A társasági üzletvezetés a személyesen felelős tagot vagy tagokat illeti.
A kültag az üzletvezetésre sem jogosítva, sem kötelezve nincsen, és a beltagoknak az üzletvezetésre vonatkozó cselekvényeit tiltakozásával nem gátolhatja.
134. § A jelen törvény 74. §-ban foglalt korlátozások a kültagokra nem terjednek ki.
135. § Minden kültag követelheti, hogy vele az évi mérleg másolatban közöltessék, jogában állván egyuttal a mérleg helyességét a társasági könyvek és egyéb iratok alapján megvizsgálni.
A kültag a 83. §-ban megállapitott jogokra igényt nem tarthat ugyan, mindamellett az illetékes törvényszék a kültag kérelmére, fontos okokból a mérlegnek vagy egyéb adatoknak közlését, ugyszinte a társasági könyveknek és iratoknak felmutatását bármikor elrendelheti.
136. § A jelen törvény 84., 85. és 86. §-ainak a kamatokra, a nyereség vagy veszteség megállapítására, a kamatok és a nyereség fölvételére vonatkozó intézkedései a kültagokra is, de azon megszorítással nyernek alkalmazást, hogy ezek a veszteségben egyedül befizetett vagy hátralékos betételeik erejéig részesülnek.
A kültag a már felvett kamatot és jutalékot későbbi veszteségek miatt visszafizetni nem tartozik ugyan, de ha eredeti betétele veszteségek folytán csökkent, évi nyereségjutaléka azok fedezésére fordittatik.
137. § Ha a nyereség és veszteség mikénti felosztása iránt megállapodás nem történt, azt esetleg szakértők meghallgatása mellett a bíróság határozza meg.
138. § A társasági viszony joghatálya harmadik személyek irányában azon időponttal kezdődik, midőn a betéti társaság felállitásának a kereskedelmi czégjegyzékbe történt bevezetése közzététetett, illetőleg a társaság üzletét megkezdette. (87. §)
Annak kikötése, hogy a társaság ne a közzététellel, hanem egy későbbi időponttal vegye kezdetét, harmadik személyek irányában joghatálylyal nem bir.
Ha a társaság az érintett közzététel előtt kezdi meg üzletét, a kültag a közzétételig keletkezett társasági kötelezettségekért harmadik személyek irányában beltagként felelős, a mennyiben igazolni nem képes, hogy azok korlátolt felelősségéről tudomással birtak.
139. § A kültag a társasági kötelezettségekért csak betételével, vagy a mennyiben ezt még be nem fizette, a kikötött összeggel felelős.
A betéteit a társaság fennállása alatt sem egészben, sem részben visszafizetni, sem elengedni, nem szabad. Kamatokat a társaság a kültagoknak csak annyiban fizethet, a mennyiben ezáltal az eredeti betétei nem csökken.
A veszteség által csökkent betételének kiegészitéséig sem kamatot, sem nyereséget fel nem vehet.
A társaság kötelezettségeiért a kültag személyesen csak akkor és annyiban felelős, ha és a mennyiben a társaságtól ezen § rendelete ellenére fizetéseket kapott; mindazonáltal ily esetben sem kötelezhető azon kamatok és nyereség visszafizetésére, melyet a jóhiszemüleg készült mérleg alapján jóhiszemüleg felvett.
140. § Ki valamely fennálló kereskedelmi társaságba mint kültag lép, a társaságnak addig keletkezett kötelezettségeiért az előbbeni § határozata szerint felelős, akár történt a társasági czégben változás, akár nem.
Az ezzel ellenkező szerződés vagy későbbi megállapodás harmadik személyek irányában joghatálylyal nem bir.
141. § A betéti társaság részére jogokat és kötelezettségeket a beltagok cselekvényei állapítanak meg.
A társaságnak bíróságok előtti képviseletére, s a kézbesítésekre nézve a 93. § rendeletei szolgálnak irányadóul.
Ha a kültag a társaság részére ügyleteket köt, a nélkül, hogy határozottan kijelentené, miszerint czégvezetői vagy meghatalmazotti minőségben jár el, a megkötött ügyletekért beltagként felelős.
142. § A kültag neve a társasági czégbe fel nem vétethetik; ha ez mégis megtörtént, a kültag a társaság hitelezői irányában beltagnak tekintetik.
143. § A jelen törvény 95., 96. és 97. §-ban foglalt intézkedések a betéti társaságra is alkalmazást nyernek.
144. § Ha valamelyik kültag meghal, vagy szabad rendelkezési jogát elveszti, e tények a társaság feloszlását nem vonják maguk után. Egyébiránt a 98-103. §-nak a közkereseti társaságokra vonatkozó intézkedései a betéti társaságokra is érvényesek.
145. § Ha a betéti társaság feloszlik, vagy egyik kültagja egész betételével vagy annak egy részével kilép, e tény a kereskedelmi czégjegyzékbe bevezetés végett a törvényszéknek bejelentendő.
A közzététel, ha az érdekeltek azt nem követelik, a kültag megnevezése és betételének felemlitése nélkül történik. A 104. § rendeletei a betéti társaságokra is kiterjednek.
146. § A jelen törvénynek a végkielégítést (105., 106., 107.) a felszámolást (108-120.) és a társasági tagok elleni keresetek elévülését (121-124.) tárgyazó §-ai a betéti társaságok összes tagjaira érvényesek.
TIZEDIK CZIM
Részvénytársaság
I. FEJEZET
Általános határozatok
147. § Részvénytársaságnak azon társaság tekintetik, mely előre meghatározott, bizonyos számu és egyenértékű (egész vagy hányad) részvényekből álló alaptőkével alakul, s melynél a részvények tulajdonosai csak részvényeik erejéig felelősek.
148. § A részvények névértékét a társaság fennállása alatt felemelni nem lehet. Az ily felemelés semmisnek tekintendő. Ugyanez áll az ideiglenes részvényekre és részvényutalványokra is.
149. § A részvénytársaság megalakultnak tekintetik, ha
1.alaptőkéje biztosítva van;
2.a társasági alapszabályok létrejöttek, és
3.a társaság a kereskedelmi czégjegyzékbe bevezettetett.
150. § Az alaptőke biztosítása részvényaláírás által történik.
Az alapítók a társaság tervezetét minden aláírási ivbe felvenni, és azt polgári állásuk és lakhelyük kitüntetése mellett sajátkezüleg aláírni tartoznak.
A tervezetnek magában kell foglalni:
1.a vállalat tárgyát és tartalmát;
2.az alaptőke nagyságát;
3.a részvények és az ezekkel esetleg egyidejüleg kibocsátandó elsőbbségi kötvények számát és névértékét;
4.az aláírás záridejét;
5. a mennyiben az alapítók vagy mások oly betétellel kivánnak a társasághoz járulni, mely nem készpénzben áll, ezen betéteit és annak értékét;
6.az alapitóknak vagy másoknak biztositani kivánt előnyöket.
Az alapitók a tervezetben foglalt adatok valóságáért egyetemlegesen felelősek.
151. § Az aláírás személyesen vagy meghatalmazott által eszközlendő.
Az aláírásnál, a mennyiben a tervezetben magasabb befizetés ki nem köttetett, minden aláirt részvényre névértékének 10%-a készpénzben s a tervezetben megállapított értékben (valuta) befizetendő. Ennél vagy a kikötöttnél magasabb befizetésre az aláírók, illetőleg jogutódaik az alakuló közgyülés megtartása előtt nem kötelezhetők.
Az e §-ban megállapított szabályokkal ellenkező részvényaláírás semmisnek tekintetik.
152. § Az alapitók a részvényekre befizetett pénzekért az aláíróknak vagy ezek jogutódainak egyetemlegesen mindaddig felelősek, mig ez alól a közgyülés határozata folytán (154. §) fel nem oldatnak.
153. § Az aláírók az aláirt részvények névértékének 50%-a erejéig azon esetben is, ha részvényeiket a jelen törvény és az alapszabályok megtartása mellett tovább adták, felelősek maradnak.
154. § Az alapitók az aláírás záridejétől számítandó két hó alatt az aláírókat alakuló közgyűlésre meghívni tartoznak. E gyűlés feladatához tartozik:
1.az alaptőkének kellő aláírás és befizetés által történt biztosításáról meggyőződést szerezni;
2.az alapszabályokat megállapítani, s az alapitókkal vagy másokkal netalán történt megállapodások iránt határozni;
3.a társaság meg-, vagy meg nem alakulása iránt határozni;
4. a társaság igazgatóságát, a mennyiben ez a jelen törvény 183. § szerint még kinevezve nem lett, nemkülönben a felügyelő-bizottságot megválasztani;
5.az alapitóknak a 152. §-ban megállapított felelőssége iránt intézkedni.
Ha a közgyülés két hó alatt össze nem hivatik, vagy ha az aláírás siker nélkül maradt, az aláírók befizetett pénzeiket levonás nélkül visszakövetelhetik. A visszafizetés kötelessége az alapitókat egyetemlegesen terheli.
155. § Az alakuló közgyülés határozatképesnek akkor tekintetik, ha abban akár személyesen, akár képviselve, legalább hét oly aláíró van jelen, kik az alaptőkének legalább negyedrészét képviselik.
E gyűlésen minden aláirt részvény egy szavazatot ad, de tiz szavazatnál többet senki sem gyakorolhat.
156. § Ha az alapitók vagy részvényesek valamelyike oly betétellel kíván az alaptőkéhez járulni, mely nem készpénzben áll, a betétei értékét az alakuló közgyűlés állapítja meg; egyszersmind meghatározván az átvett tárgyakért adandó részvények számát vagy azon árt, melyben a kérdéses tárgyak átvétetnek.
A közgyűlés azonban a betéteinek a tervezetben megállapított árát felebb nem emelheti.
Az e részbeni megállapodások ép ugy, mint azon különös előnyök, melyek az alapitóknak vagy másoknak biztosittatnak, s a tervezetben megállapított mértéket meg nem haladhatják, az alapszabályokba felveendők, ellenkezőleg a társaságra nézve kötelező erővel nem birnak.
A határozat hozatalánál az érdekelt részvényes szavazati joggal nem bír.
157. § Az alapszabályokban minden esetre következőket kell megállapítani:
1.a társaság czégét és székhelyét;
2.a vállalat tárgyát és a társaság tartamát;
3.az alaptőke nagyságát;
4.a részvények és hányadrészek számát és névértékét, s azt, hogy a részvények névre vagy bemutatóra szólnak-e;
5.a részvényekre eszközlendő befizetések módozatait s a befizetés elmulasztásának következményeit;
6.az előbbeni § értelmében történt megállapodásokat;
7. az esetleg a részvényekkel egyidejűleg kibocsátandó elsőbbségi kötvények mennyiségét és névértékét, az azok után fizetendő kamatok magasságát és a törlesztés módját, nemkülönben azon előjogokat, melyek az ily elsőbbségi kötvények birtokosait illetik;
8. a közgyülés mikénti összehívását, megtartásának helyét és idejét, hatáskörét, tárgyalási rendjét, a határozatok hozatalának módját és annak megállapítását, hogy mi történjék az esetben, ha az összehívott közgyülés határozatképes nem volt;
9.a részvényesek szavazati jogát, és ennek mikénti gyakorlását;
10.az igazgatóság mikénti választásának módját, annak hatáskörét, s működésének idejét;
11.a felügyelő-bizottság szervezetét, s működésének idejét;
12.a czégjegyzés módját;
13.azon elveket, melyek szerint a mérleg kiegészítésének és megvizsgálásának történni kell;
14.a nyereség kiszámításának és felosztásának módozatait; végre
15.a társaság hirdetményeinek mikénti közzétételét.
158. § Az alapszabályok a kereskedelmi czégjegyzékbe bevezetés és közzététel végett azon törvényszéknek mutatandók be, melynek kerületében a társaság székhelye van. A közzétételnek magában kell foglalni:
1.az alapszabályok keltét;
2.a társaság czégét és székhelyét;
3.a vállalat tárgyát és a társaság tartamát;
4.az alaptőke nagyságát, a részvények vagy hányadrészvények számát és ezek névértékét;
5.az esetleg kibocsátandó elsőbbségi kötvények számát és azok névértékét;
6.annak felemlitését, hogy a részvények névre vagy bemutatóra lettek-e kiállitva;
7.a czégjegyzés módját;
8.a társasági határozatok közzétételének módozatait.
159. § A társaság az alapszabályok bemutatásával egyidejüleg igazolni tartozik:
1.hogy az egész alaptőke aláirás által biztosittatott;
2.hogy az aláírók összehívása az alakuló közgyülésre idejekorán megtörtént;
3.hogy a biztosított alaptőkére az egyes részvények után legalább 30% tényleg befizettetett;
4.hogy az igazgatóság (a 183. § esetét kivéve) s a felügyelő-bizottság az alapszabályok értelmében megválasztatott;
5.hogy a társaság tényleg megalakult, s esetleg, hogy a 156. §-ban érintett megállapodások a közgyülési határozat által jóváhagyattak.
Az e végre szolgáló beadványt az igazgatóság tagjai az illetékes törvényszéknél sajátkezüleg aláírni, vagy hitelesített alakban benyujtani tartoznak.
Az alapszabályok a kereskedelmi czégjegyzékbe bevezetés végett azon törvényszéknek is bemutatandók, melynek kerületében a társaság fiókteleppel bír.
Az igazgatóság tagjai e rendeletek megtartására a 21. §-ban megállapitott pénzbírság mellett hivatalból szoritandók.
160. § A részvénytársaság a kereskedelmi czégjegyzékbe történt bevezetés és kihirdetés előtt létezőnek nem tekintetik. A bejegyzés és kihirdetés előtt kibocsátott részvények vagy hányadrészvények semmisek és azok kibocsátói minden, a kibocsátásból származó kárért egyetemlegesen felelnek.
Azok, kik a bejegyzés és kihirdetés előtt a társaság nevében eljárnak, személyesen és egyetemlegesen felelősek.
161. § A részvénytársaságnak saját részvényeit megszerezni vagy zálogba venni nem szabad. Kivételnek e tekintetben akkor van helye, ha a részvényszerzés tőkeleszállítás czéljából történik, mely esetben a 209. § határozatai szolgálnak irányadóul.
Az igazgatóság tagjai, ha ezen határozatokat meg nem tartják, a társaság hitelezőinek egyetemlegesen felelősek.
162. § A részvénytársaság az eredetileg kibocsátott részvények teljes befizetése előtt uj részvényeket ki nem bocsáthat.
A teljes befizetés előtt kibocsátott uj részvények semmisek, s azok kibocsátói minden, a kibocsátásból eredhető kárért egész vagyonukkal egyetemlegesen felelősek.
II. FEJEZET
A részvényesek jogviszonyai
163. § Minden részvényest a társasági vagyon aránylagos része illeti.
A befizetett összeget a részvényes - a 154. § esetét kivéve - vissza nem követelheti, s a társaság fennállása alatt csak azon tiszta haszonra tarthat igényt, mely az alapszabályok szerint a részvényesek közt felosztás alá kerül.
164. § A részvények bizonyos névre, vagy bemutatóra állithatók ki, de mindig csak határozott pénzösszegről szólhatnak és tulajdonosaikra nézve oszthatlanoknak tekintendők.
Azon (ideiglenes) részvényeken és részvényutalványokon, melyek a névérték teljes befizetése előtt bocsáttatnak ki, a tényleg befizetett összeg világosan kiteendő.
165. § Az alaptőkéből a részvényeseknek kamatot vagy osztalékot biztositani, vagy kifizetni nem szabad; a részvényesek közt csak az osztathatik fel, a mi az évi mérleg szerint mint tiszta nyereség megmarad.
Mindazáltal az alapszabályokban meghatározott azon időre, mely a vállalat előkészítésére a teljes működés megkezdéséig szükséges, a részvényesek javára kamatokat kikötni lehet.
A részvényesek a veszteségek által csökkent alaptőke ujból kiegészitéséig osztalékra igényt nem tarthatnak.
166. § A jelen törvény 161. és 165. §-ainak rendeletei a részvénytársaság által kibocsátott elsőbbségi kötvényekre nem alkalmazandók.
Az elsőbbségi kötvények visszaválthatók és azok után előre meghatározott évi kamatok fizethetők.
Hogy az elsőbbségi kötvények szemben a részvényekkel mily előnyökben részesülnek, az az alapszabályok, esetleg a később kibocsátandó kötvényekre nézve a közgyülés által határoztatik meg.
167. § A részvényesek a mérleg alapján jóhiszemüleg felvett osztalék visszafizetésére nem kötelezhetők.
E tekintetben kivételnek akkor van helye, ha az évi mérleg elkészitése után az tünik ki, hogy az üzleti év folyamában közgyülési határozat folytán előlegesen kifizetett összeg a részvényeseket illető osztalékot meghaladja.
168. § A részvényesek a társaság czéljához és annak kötelezettségeihez egyébbel, mint a részvények névértékének az alapszabályok által meghatározott befizetésével járulni nem tartoznak.
169. § Azon részvényes, ki a részvényei után járó befizetéseket kellő időben nem teljesiti, köteles a törvénynél fogva késedelmi kamatokat fizetni.
Egyébiránt szabadságában áll a társaságnak a befizetés elmulasztása esetére, tekintet nélkül az egyébkénti törvényes következményekre, az alapszabályokban bizonyos kötbért megállapitani, vagy kimondani, hogy a késedelmes részvényes az aláírásból eredő jogait s a teljesitett befizetést elveszti.
170. § Ha az alapszabályokban a befizetést tárgyazó felhívásnak különös módozata megállapítva nem lett, a felhívás azon alakban történik, melyet az alapszabályok a társasági határozatok közzétételére rendelnek.
Egyébiránt a részvényes igényei megszünteknek átalában csak az esetben nyilvánithatók, ha a befizetést tárgyazó felhívás az alapszabályokban kijelölt, esetleg a hivatalos hirlap utján háromszor és pedig utoljára a befizetésre kitüzött zárhatáridőt legalább négy héttel megelőzőleg, közzététetett.
171. § Ha a részvény a befizetés elmulasztása miatt megsemmisittetik (169. §), a részvényaláiró ennek daczára az aláirt részvények névértékének 50%-ja erejéig a 153. § értelmében kötelezve marad.
172. § A bemutatóra szóló részvények átruházása azok átadása által történik.
173. § A névre szóló részvények a birtokos nevének és lakhelyének kitüntetése mellett, a társasági részvénykönyvbe bevezetendők.
Az ily részvények átruházása üres hátirat mellett történhetik ugyan, de a birtokos, a mennyiben az alapszabályok másként nem intézkednek, a társaság irányában igazoltnak csak akkor tekintetik, ha az átruházás a részvény felmutatása mellett a társasági részvénykönyvbe bevezettetett.
A társaság a birtokosi minőség vizsgálatára kötelezve nincsen.
A részvényes a névre szóló részvénynek még be nem fizetett névértéke erejéig az átruházás daczára mindaddig kötelezve marad, míg az uj birtokos a társasági részvénykönyvbe be nem vezettetik.
174. § Minden egyes részvényest kereseti jog illet a közgyülési határozat ellen, ha az a törvénynyel vagy az alapszabályokkal ellenkezik.
Ha a közgyűlési határozat a törvény vagy az alapszabályok által előszabott alakszerűségek mellőzése miatt támadtatik meg, a kereseti jog a sérelmes határozatot tartalmazó jegyzőkönyvnek az illetékes törvényszéknél történt bemutatásától számított 15 nap alatt érvényesítendő, ellenkezőleg az ezen alapon megszűnik.
175. § Az alaptőke tizedrészét képviselő részvényes vagy részvényesek, a költségek előlegezése és részvényeik letétele mellett, követelhetik az illetékes törvényszéknél, hogy a társasági üzletkezelés szakértők által megvizsgáltassék s a vizsgálat eredménye velük közöltessék. A letett részvények a vizsgálat befejezéseig a törvényszék által visszatartandók.
III. FEJEZET
Közgyülés
176. § Mindazon jogokat, melyek a részvényeseket a társaság ügyei tekintetében illetik, a részvényesek összesége a közgyűlésen gyakorolja.
177. § A közgyűlés évenkint legalább egyszer összehívandó. A közgyűlés tárgyai minden meghívásban kiteendők. Érvényes határozat csak is az ekként kijelölt tárgyak felett hozathatik. Kivételnek e tekintetben az oly indítványra nézve van helye, mely egy ujabb közgyűlés összehívása végett tétetik.
178. § Az alaptőke egy tizedrészét képviselő részvényes vagy részvényesek a közgyülés egybehivását az ok és czél kijelölése mellett bármikor követelhetik. Ha e kívánságnak az összehívásra jogosított közeg 8 nap alatt meg nem felel, az érdekelt vagy érdekeltek kérelmére a közgyűlés összehívását az illetékes törvényszék eszközli.
A mennyiben az alapszabályok a fentebb érintett jogot az alaptőke kisebb részének birtokához kötik, irányadóul az alapszabályok e részbeni határozatai szolgálnak.
179. § Azon tárgyak, melyek felett minden esetben a közgyűlés határoz, következők:
1.az igazgatóság (a 183. § esetét kivéve) és a felügyelő-bizottság megválasztása, elmozdítása és felmentése;
2.a számadások megvizsgálása, a mérleg megállapítása és a nyereség felosztása;
3.az egyesülés más társasággal;
4.oly cartell-szerződések megkötése, melyek minden társasági ügyletnek közös haszonra vezetését czélozzák;
5.az alaptőke leszállítása vagy felemelése;
6.a társaság feloszlása s a felszámolók kirendelése; végre
7.az alapszabályok módosítása.
Azon intézkedéseket, melyek az alapszabályokba a tervezetből vétettek át, a jelen törvényben kijelölt eseteken kivül közgyülési határozattal sem lehet módosítani.
180. § Minden közgyülésről jegyzőkönyv vezetendő, melybe a jelenlévő részvényesek nevei s az általuk képviselt részvények száma felveendő. E közgyülési jegyzőkönyv az igazgatóság által az illetékes törvényszéknek eredetben, vagy hiteles másolatban haladéktalanul bemutatandó.
181. § Azon közgyűlési határozatok, melyek az alapszabályok módosítását, a társaság feloszlását vagy egyesítését más társasággal tárgyazzák, az igazgatóság által a kereskedelmi czégjegyzékbe bevezetés végett a törvényszéknek bejelentendők. A bevezetés megtörténte előtt az érintett határozatok joghatálylyal nem birnak.
A bevezetés közzététele csak akkor szükséges, ha általa a korábbi közzétételben foglaltakra nézve változás történik.
A hozott határozatoknak harmadik személyek elleni joghatályára nézve a jelen törvény 9. és 19. §-aiban foglalt határozatok szolgálnak irányadóul.
IV. FEJEZET
Igazgatóság és felügyelő bizottság
182. § A részvénytársaság ügyeit igazgatóság intézi, mely egy vagy több személyből állhat és a részvényesek közül vagy másokból fizetés mellett, vagy a nélkül választatik.
183. § Az első igazgatóságot az alapitók nevezhetik ki. Az ily kinevezés azonban, mely legfeljebb három évre történhetik, a tervezetben (150. §) világosan felemlítendő.
Az igazgatóság tagjait, a netaláni kártérítési igények épségben tartása mellett, a közgyűlés bármikor elmozdíthatja.
184. § Az igazgatóság tagjai a kereskedelmi czégjegyzékbe bevezetés végett az illetékes törvényszéknek haladéktalanul bejelentendők. Egyidejüleg a bejelentéssel az igazgatóság tagjai ugyanott aláírásaikat hitelesíttetni, vagy hitelesített alakban bemutatni tartoznak.
Az igazgatóság tagjaiban történt minden változás a kereskedelmi jegyzékbe leendő bevezetés végett az illetékes törvényszéknek hasonlag bejelentendő.
Az ily változásoknak harmadik személyek elleni joghatályára nézve a jelen törvény 42. §-ában foglalt határozatok nyernek alkalmazást.
185. § Az igazgatóság a társasági czégjegyzést az alapszabályok értelmében eszközli. Maga a czégjegyzés akkép történik, hogy a jogosítottak a társasági czéghez saját aláírásaikat csatolják.
186. § A részvénytársaságot hatóságok és harmadik személyek irányában az igazgatóság képviseli.
A társaságot illető kézbesitések érvényességére elegendő, ha azok az igazgatóság valamelyik tagjának kezeihez történtek.
187. § Mihelyt a számadásokból vagy a mérlegből az tünik ki, hogy a társaság alaptőkéjének felét elvesztette, az igazgatóság által azonnal közgyülés hívandó egybe a végből, hogy a részvényesek a társaság további fennállása vagy feloszlása iránt határozhassanak.
Ha azonban az tünik ki, hogy a társasági vagyon a tartozásokat nem fedezi, az igazgatóság ezt csődnyitás végett az illetékes törvényszéknek bejelenteni tartozik.
188. § Azon ügyletek által, melyeket az igazgatóság a társaság nevében köt, jogosítva és kötelezve a társaság lesz. Az, hogy az üzlet világosan a társaság nevében köttetett, vagy a fennforgó körülményeknél fogva a szerződő felek akarata szerint a társaság részére kötöttnek tekintendő, különbséget nem tesz.
Harmadik személyek irányában az igazgatóság tagjai a társaság nevében teljesített cselekvényekért és az elvállalt kötelezettségekért személyesen nem felelősek.
189. § Az igazgatóság szemben a társasággal köteles azon korlátozásokhoz alkalmazkodni, melyekhez képviseleti joga az alapszabályok vagy közgyülési határozatok által köttetett.
Ha az igazgatóság tagjai megbízásuk határain tul mennek, ha e czim határozatai vagy az alapszabályok ellen cselekesznek, a károsultaknak minden ebből eredő kárért egyetemlegesen felelnek az esetben is, ha a törvény vagy az alapszabályokkal ellenkező intézkedés közgyűlési határozaton alapszik.
190. § Az igazgatóság jogkörének az alapszabályokban, vagy közgyülési határozatban megállapitott korlátozásai harmadik személyek irányában joghatálylyal nem birnak.
191. § A felelősség az igazgatóság határozataiért és intézkedéseiért azon tagot nem terheli, ki a határozat vagy intézkedés ellen, mihelyt arról tudomást nyer, tiltakozik, s ebbeli tiltakozását a felügyelő bizottságnak bejelenti.
192. § Ha az igazgatósági tagok száma a határozatképességre alapszabályilag kikötött számra csökkent, az igazgatóság tagjai csak a közgyülésen mondhatnak le érvényesen.
193. § A társasági ügyek vitelével, valamint a társaságnak az ügyvitelre vonatkozó képviseletével más meghatalmazottak, vagy a társaság hivatalnokai is megbizathatnak.
Ezekre általában a jelen törvénynek a kereskedelmi meghatalmazottakra vonatkozó intézkedései nyernek alkalmazást.
194. § A felügyelő bizottságnak legalább három tagból kell állania.
E bizottság első izben legfeljebb egy, azontul pedig legfeljebb három évre választható.
A felügyelő bizottság tagjai, netaláni kártérítési igényeik épségben tartása mellett, a közgyülés által bármikor elmozdithatók.
195. § A felügyelő' bizottság ellenőrzi a társasági ügyvezetést minden ágaiban; e végből jogában áll a társasági ügyek menetéről tudomást szerezni, a társaság könyveit, iratait, és pénztárait bármikor megvizsgálni.
A felügyelő bizottság az évi számadásokat és mérleget, nemkülönben a nyereségfelosztást tárgyazó indítványokat megvizsgálni, és erről a közgyülésnek évenként jelentést tenni tartozik. E jelentés nélkül a közgyülés a nyereség felosztása iránt érvényesen nem határozhat.
Ha a felügyelő bizottság hivatalos működésében a törvénybe vagy az alapszabályokba ütköző intézkedéseket, vagy a társaság érdekeit sértő mulasztásokat avagy visszaéléseket tapasztal, a közgyülést azonnal összehivni tartozik.
A felügyelő bizottság a fentebbieken kivül más teendőkkel fel nem ruházható.
196. § A felügyelő bizottság tagjai egyetemlegesen kártérítésre kötelezvék, ha a 195. §-ban megállapitott kötelességeik teljesítését elmulasztják.
197. § A társaságot azon perekben, melyek közgyűlési határozat folytán az igazgatóság vagy a felügyelő bizottság ellen inditandók, a közgyűlés által választott meghatalmazottak képviselik.
Ha a meghatalmazottak a közgyűlésen bármi okból meg nem választatnának, azokat az illetékes törvényszék hivatalból rendeli ki.
198. § Az igazgatóságnak kötelességében áll a társasági könyvek rendes vezetéséről gondoskodni, s a felügyelő bizottság által megvizsgált évi mérleget a közgyülés elé terjesztendő jelentéssel együtt a közgyülést 8 nappal megelőzőleg közzétenni.
Ezen felül az igazgatóság a közgyülésileg jóváhagyott mérleg egy eredeti példányát az illetékes törvényszéknek haladéktalanul bemutatni tartozik. A bemutatott mérleg mindenki által megtekinthető.
Az igazgatóság tagjai e rendeletek megtartására az illetékes törvényszék által a 21. §-ban megállapitott pénzbírság mellett szoritandók.
199. § A mérleg felállításánál következő szabályok szolgálnak irányadóul:
1.a társaság vagyona azon értékben veendő fel, mely az üzleti év utolsó napján az egyes tárgyak értékének megfelel;
2.az árfolyammal bíró papírok legfeljebb azon árfolyamban vehetők fel, melylyel azok az üzleti év utolsó napján birnak;
3.az első szervezés költségeiből a követelések közzé csak annyi vehető fel, a mennyi azoknak legfölebb öt évre való felosztása mellett az illető üzleti év után fenmarad;
4.a társasági alaptőke s a netaláni tartalék-alap a tartozások közzé sorozandó.
5.a kétes követelések valószínü értékük szerint veendők számításba, a behajthatatlanok pedig lejegyzendők;
6.a cselekvő és szenvedő állapot összehasonlításából eredő nyereség vagy veszteség a mérleg végén különösen kiteendő.
200. § A közgyülés elé terjesztett évi mérleg helyes felállításáért az igazgatóság és felügyelő bizottság tagjai egyetemlegesen felelősek.
V. FEJEZET
A részvénytársaság feloszlása
201. § A részvénytársaság feloszlik:
1.azon idő elteltével, melyre a társaság keletkezett;
2.közgyülési határozat folytán;
3.egyesülés, és
4.csődnyitás következtében.
A jelen fejezetben foglalt határozatok az esetben is irányadóul szolgálnak, ha a részvénytársaság nem a fentebb érintett, hanem más okok miatt oszlik fel.
202. § A társaság feloszlása, csőd esetét kivéve, az igazgatóság által a kereskedelmi czégjegyzékbe bevezetés és közzététel végett az illetékes törvényszéknek a 21. §-ban megállapitott következmények terhe alatt bejelentendő.
Egyuttal az igazgatóság a feloszlást a társasági hirdetmények fölvételére rendelt lapokban, esetleg a hivatalos lapban háromszor közzétenni, s a társasági hitelezőket követeléseiknek a harmadszori közzétételtől számított hat hó alatt leendő érvényesítésére felhívni tartozik.
203. § Ha a részvénytársaság feloszlik, csőd és egyesülés esetét kivéve, felszámolásnak van helye, melynél, a mennyiben az alapszabályok vagy társasági határozat által más intézkedés nem történt, mint felszámolók az igazgatóság tagjai működnek.
A felszámolói megbízás a közgyülés által bármikor visszavonathatik.
A felszámolók bejelentésére és ezek jogviszonyaira nézve a jelen törvény 110-114., 188. 189. §-aiban foglalt határozatok azon eltéréssel szolgálnak irányadóul, hogy a bejelentés az igazgatóság által történik.
A felügyelő bizottság ellenőrzési kötelessége a felszámolás tartama alatt érintetlen marad.
204. § A feloszlott társaság vagyona, a tartozások kielégítése után, a részvényesek közt részvényeik aránya szerint osztatik fel. A tényleges feloszlás azonban a 202. §-ban érintett hirdetmény harmadszori közzétételétől számítandó 6 hó eltelte előtt nem történhetik.
205. § A társaság könyveiből kitudható vagy egyébként ismert hitelezők követeléseik érvényesítésére külön értesítés, esetleg hirdetmény által szólitandók fel, mi ha siker nélkül marad, a követelések az illetékes törvényszéknél készpénzben leteendők.
Ugyanez áll a függőben levő kötelezettségek és peres követelésekre nézve is. E tekintetben kivételnek akkor van helye, ha a társasági vagyon felosztása, az érintett kötelezettségek és követelések kiegyenlítéséig függőben hagyatik, vagy ha a hitelezőnek elegendő biztosíték nyujtatik.
A felszámolók és a felügyelő bizottság tagjai ezen határozatok ellenére teljesített fizetésekért egyetemlegesen felelősek.
206. § A felszámolók a társasági ügyek lebonyolítása iránt legalább évenként kimutatást közzétenni, s a felszámolás befejezésekor annak eredményét köztudomásra hozni tartoznak.
207. § A feloszlott részvénytársaság könyvei tíz éven át leendő megőrzés végett az illetékes törvényszék által kijelölendő helyre leteendők.
208. § Két vagy több részvénytársaság egyesülése esetében következő szabályok szolgálnak irányadóul:
1. a beolvadó társaság vagyona mindaddig külön kezelendő, míg hitelezői kielégítve vagy biztosítva nem lettek; maga a kezelés azonban az uj társaság igazgatósága által történik;
2.a kezelő igazgatóság tagjai a beolvadó társaság hitelezőinek az elkülönített kezelésért egyetemlegesen felelősek;
3.a történt beolvadás a kereskedelmi czégjegyzékbe bevezetés végett az illetékes törvényszéknek azonnal bejelentendő;
4.a feloszlott társaság hitelezőinek felhívása elmaradhat, vagy későbbre halasztható ugyan, de a vagyonnak tényleges beolvasztása, a 204. §-ban érintett határidő eltelte előtt, semmi esetre meg nem történhetik.
209. § Az alaptőke leszállítása történhetik: a részvények visszaszerzése és megsemmisítése, a még künlevő részletfizetések elengedése, készpénzbeli visszafizetés és a részvények névértékének leszállítása által.
A mennyiben az ily leszállítás nem az eredeti alapszabályokban megállapított kisorsolás utján történik, arra mindig közgyülési határozat és az illetékes törvényszék engedélye szükséges.
A törvényszék ily esetben a kért leszállítást csak ugy engedheti meg: ha a legujabb mérleg s esetleg a hirdetvényileg megidézendő hitelező meghallgatása alapján meggyőződést szerzett arról, hogy a társaság a kisebbített alaptőkével is eleget tehet minden tartozásának.
VI. FEJEZET
Külföldi részvénytársaságok
210. § A külföldi részvénytársaságok, ha üzleteiket a magyar korona országaiban, saját czégük alatt fiók-intézet vagy ügynökség által folytatni kívánják, kötelesek az üzlet megkezdése előtt czégüket azon törvényszéknél bejegyeztetni, melynek kerületében fiók-intézetet vagy ügynökséget felállítani szándékoznak.
211. § Minden külföldi részvénytársaság köteles a bejegyzés kérelmezésekor alapszabályait a kereskedelmi czégjegyzékbe bevezetés végett az illetékes törvényszéknek hiteles alakban bemutatni és egyuttal igazolni;
1.hogy hazája törvényei szerint megalakult s tényleg működik;
2.hogy az itteni üzlete folytatására szánt tőke a belföldön van elhelyezve;
3.hogy itteni üzlete folytatására a magyar korona területén székelő képviselőséget rendelt;
4. hogy a társaság arra kötelezte magát, miszerint belföldi ügyleteiben a jelen törvény rendeleteihez alkalmazkodik, s itteni képviselőségének jogcselekvényeit magára nézve kötelezőknek elismeri;
5.hogy a képviselőség a társasági fiók-czég érvényes jegyzésére feljogosittatott;
6. hogy a képviselőség által kötött ügyletekből eredő minden peres kérdésre nézve magát az itteni törvényeknek és a belföldi bíróságoknak aláveti;
7.hogy a külföldi állam, melyben a társaság keletkezett, az itteni részvénytársaságok irányában a viszonosság elvének megfelelőleg jár el.
A 2., 3., 4. és 5. pont alatt érintett körülmények a társaságnak jogérvényesen keletkezett s esetleg az államhatalom részéről jóváhagyott határozata által igazolandók.
Azon esetekben, melyekben az engedély megadása fennálló államszerződések szerint a ministeriumot illeti, ez szintén a fennebbi határozatok értelmében intézkedik.
212. § A bejegyzés közzétételének, a jelen törvény 158. §-ában felsorolt adatokon kivül, az itteni képviselőség megnevezését és az itt elhelyezett tőke mennyiségét is magában kell foglalnia.
213. § A külföldi részvénytársaság belföldi üzletéről külön szabályszerü könyvek vezetendők.
214. § A belföldi képviselőség köteles az illetékes törvényszéknek a közgyűlési jegyzőkönyveket, a részvénytársaságnak átalános, és az itteni üzletnek külön mérlegét, a közgyülést követő két hó alatt, egy-egy eredeti példányban bemutatni.
J Azaz az illető osztrák-magyar követség hitelesítésével ellátva (1868:LIV. tc. 545. §) . (M. D.)
Az általános és különös mérleg ezenfelül a társasági hirdetmények felvételére rendelt, esetleg a hivatalos hirlap utján közzéteendő.
215. § A képviselőség tagjai az előbbeni §-ban foglalt határozatok meg nem tartásából eredt károkért egyetemlegesen felelősek.
216. § A külföldi részvénytársaságnak oly határozatai, melyek által a vállalat tárgyának megváltoztatása, a társaság feloszlása vagy egyesítése iránt történik intézkedés, akkor is, ha a külföldi törvény szerint érvényesen keletkeztek, a belföldi fiókintézet üzletére nézve csak azon időponttól birnak foganattal, midőn az itteni illetékes törvényszék által a kereskedelmi czégjegyzékbe bevezetve lettek.
217. § A bejegyzés törlése bárkinek kivánatára elrendelhető, ha igazoltatik:
1.hogy a társaság saját hazájában működni megszünt, vagy rendelkezési jogát vagyona felett elvesztette;
2.hogy a 211. § 3-ik pontjában s a 213. és 214. §-ban megállapitott kötelességeinek igazolatlanul meg nem felel;
3.hogy a külföldi állam, melyben a társaság székhelye létezik, az itteni részvénytársaságok tekintetében a viszonosság elvétől eltért;
4.hogy a társaság vagy annak itteni fiók-intézete ellen elrendelt végrehajtás siker nélkül maradt;
5.hogy a társaság az itteni üzlet folytatására szánt és a belföldön elhelyezett tőkét az országból egészen, vagy részben kivonta.
VII. FEJEZET
Büntető határozatok
218. § Az igazgatóság tagjai, a mennyiben cselekvényük vagy mulasztásuk a büntető törvény sulya alá nem esik, az illetékes törvényszék által három hónapig terjedhető fogságra itélendők:
1. ha az alapszabályoknak a kereskedelmi czégjegyzékbe bevezetés végett, az alaptőke aláírására és befizetésére nézve tudva valótlan előterjesztést tesznek;
2.ha vétkes mulasztásuk miatt, a társaságnak három hónapon át felügyelő bizottsága egyáltalában nem, vagy nem kellő számban volt;
3.ha a mérleg felállításánál törvényellenesen járnak el, vagy ha a közgyülésen tett előterjesztésekben a társaság helyzetét tudva valótlanul adják elő, vagy annak helyzetét eltitkolják;
4.ha a közgyülési jegyzőkönyveket szándékosan hamisan vezettetik;
5.ha a társaságnak saját részvényeit a 161. § rendelete ellenére megszerzik, vagy azokra kölcsönt adnak;
6.ha a részvényeseknek az alaptőkéből a 165. § rendelete ellenére osztalékot vagy kamatot fizetnek;
7.ha 187. § eseteiben a közgyülést összehívni, illetőleg a csődnyitást kérni elmulasztják;
8.ha a közgyülésnek fentartott ügyekben (179. §) önhatalmulag eljárnak.
219. § Az előbbeni §-ban megállapitott büntetésnek van helye:
1.az alapítók ellen, kik a tervezetben tudva valótlan adatokat közölnek;
2. a felügyelő bizottság tagjai ellen, ha ezek az évi számadások, a mérleg és a nyereség felosztása iránt a közgyülés elé terjesztett jelentésüket tudva valótlan adatokra alapítják;
3. a külföldi részvénytársaságok itteni képviselői ellen, ha ezek az itteni üzlet folytatására szánt tőkét más czélra fordítják, vagy az országból kivonatni engedik.
220. § Enyhítő körülmények közt jogában áll a bíróságnak, az előbbeni két § eseteiben a fogságbüntetést, a vétkesekre külön-külön kiszabandó és ezer forintig terjedhető pénzbirságra változtatni.
221. § Ezer forintig terjedhető pénzbirsággal sujtandók:
1. az igazgatóság tagjai, ha a 198. § ellenére a mérleget és jelentést 8 nappal a közgyűlés előtt közzétenni elmulasztják; vagy ha a közgyülési jegyzőkönyveket az illetékes törvényszékhez be nem terjesztik; vagy ha az ideiglenes részvényeket a tényleg befizetettnél magasabb összegről állítják ki;
2.a közgyűlés egybehivására kötelezett közeg, ha azt évenkint legalább egyszer egybe nem hija (177. §);
3.a felszámolók, ha a 206. § ellenére a felszámolás folyamáról jelentést nem tesznek, vagy a végeredményt közzétenni elmulasztják;
4.a külföldi részvénytársaság itteni képviselői, ha ezek a 214. §-ban foglalt határozatokat meg nem tartják.
222. § A 218., 219. és 221. §-ban megállapitott büntetések kiszabása által a jelen törvényben kimondott kártérítési kötelezettségen változás nem történik.
TIZENEGYEDIK CZIM
Szövetkezetek
I. FEJEZET
Általános határozatok
223. § Szövetkezetnek ezen törvény értelmében meg nem határozott számu tagokból álló azon társaság tekintetik, mely tagjai hitelének, keresetének vagy gazdálkodásának közös üzletkezelés mellett illetőleg a kölcsönösség alapján előmozdítására alakul.
Ide tartoznak nevezetesen:
az előlegezési és hitelegyletek;
a nyersanyag közös beszerzésére, közös raktár tartására, vagy közös termelésre alakult egyletek;
a fogyasztási egyletek;
a laképitő társaságok;
a kölcsönös biztositó társaságok.
224. § A szövetkezet megalakultnak tekintetik:
1.ha a társasági alapszabályok létrejöttek;
2.ha a társaság a kereskedelmi czégjegyzékbe bevezettetett.
Az egyes tagok belépése a szövetkezetbe irásbeli nyilatkozat alapján történik.
225. § Az alapszabályokban mindenesetre következőket kell megállapítani:
1.a szövetkezet czégét és székhelyét;
2.a vállalat tárgyát;
3. a szövetkezet tartamát;
4. a tagok belépésének feltételeit és esetleg azok (kilépés, halál vagy kizáratás következtében) kiválására vonatkozó különös határozatokat;
5.az egyes tagok részesületi arányát, illetőleg azok üzletrészeit és ezen részek képződésének módját;
6.azon elveket, melyek szerint a mérleg készítésének és megvizsgálásának történni kell;
7.a nyereség vagy veszteség kiszámításának és az egyes tagok közt felosztásának módozatait;
8. az igazgatóság szervezetét, mikénti választásának módját, annak hatáskörét és működésének idejét;
9. a felügyelő bizottság szervezetét és müködésének idejét;
10.a czégbejegyzés módját;
11. a közgyülés mikénti összehívását, megtartásának helyét és idejét, hatáskörét, tárgyalási rendjét, a határozatok hozatalának módját és annak megállapítását, hogy mi történjék az esetben, ha az összehívott közgyülés határozatképes nem volt;
12. a tagok szavazati jogát és ennek mikénti gyakorlását;
13.a szövetkezet hirdetményeinek mikénti közzétételét;
14. annak megállapítását, hogy a tagok a társaság kötelezettségeiért korlátlan vagy korlátolt felelősséggel tartoznak-e, és ha ez utóbbi esetben a felelősség a törvényben meghatározott mértéken túl terjesztetik ki, ezen felelősség terjedelmét.
226. § Az alapszabályok a tagok névjegyzékével együtt a kereskedelmi czégjegyzékbe bevezetés és közzététel végett azon törvényszéknél, melynek kerületében a szövetkezet székhelye van, bejelentendők.
A bejelentés közzétételének magában kell foglalnia:
1.az alapszabályok keltét;
2.a szövetkezet czégét és székhelyét;
3. a vállalat tárgyát;
4. a szövetkezet tartamát;
5. a czégjegyzés módját;
6.a szövetkezeti hirdetmények mikénti közzétételét;
7. annak fölemlitését, hogy a tagok a szövetkezet kötelezettségeiért korlátlan, vagy korlátolt felelősséget vállalnak-e; és ha ez utóbbi esetben a felelősség a törvényben meghatározott mértéken tul terjesztetik ki, ezen felelősség terjedelmét.
227. § A szövetkezet az alapszabályok bemutatásával egyidejüleg igazolni tartozik, hogy az alapszabályok az alakuló közgyülés által megállapittattak, s hogy az igazgatóság és felügyelő bizottság megválasztatott.
Az e végre szolgáló beadványt az igazgatóság tagjai az illetékes törvényszéknél sajátkezüleg aláírni, vagy hitelesített alakban benyujtani tartoznak.
228. § A szövetkezet a kereskedelmi czégjegyzékbe történt bevezetés és kihirdetés előtt létezőnek nem tekintetik. Azok, kik a bevezetés és kihirdetés előtt a társaság nevében eljárnak, személyesen és egyetemlegesen felelősek.
229. § A társasági alapszabályok, az előbbi §-ban érintett tények igazolása mellett, a kereskedelmi czégjegyzékbe bevezetés végett azon törvényszéknek is bemutatandók, melynek kerületében a szövetkezet fiókteleppel bir.
230. § A jelen törvény 210-217. §-ainak a külföldi részvénytársaságokra vonatkozó határozatai a külföldi szövetkezetekre is megfelelő alkalmazást nyernek.
II. FEJEZET
A tagok jogviszonyai egymás közt és harmadik személyek irányában
231. § A korlátlan felelősséggel alakult szövetkezetek tagjai a társaság kötelezettségeiért, a mennyiben azok a társaság vagyonából ki nem elégithetők, egyetemlegesen egész vagyonukkal felelnek.
A korlátolt felelősséggel alakult szövetkezetek tagjai, a mennyiben a társasági alapszabályok másként nem intézkednek, csak lekötött üzletrészük erejéig kötelezvék.
232. § A társaság hitelezői követeléseiket az egyes tagok ellen csak a társaság vagyonára nyitott csőd befejezése után, és csak annyiban érvényesithetik, a mennyiben ezen követelések a csődnél felszámitva, illetőleg megitélve lettek.
Ily követelések az egyes társasági tagtól ujabb törvényes eljárás nélkül végrehajtás utján hajthatók be.
233. § Ki fennálló szövetkezetbe lép, a belépése előtt keletkezett minden társasági kötelezettségért felelős. Az ezzel ellenkező szerződés harmadik személyek irányában joghatálylyal nem bir.
234. § A mennyiben az alapszabályok eltérőleg nem intézkednek, az oly tagok, kik szabályszerü befizetéseiket teljesítették, a többi tagok által oly czimen, hogy ez utóbbiak többet fizettek, visszkeresettel meg nem támadhatók.
235. § Az egyes szövetkezeti tagnak az esetben is, ha a társaság bizonyos időre alakult, jogában áll a társaságból egészen, vagy ha több üzletrésze volt, bizonyos üzletrészekre nézve előleges felmondás mellett kilépni. Ha a felmondási határidő és a kilépés időpontja az alapszabályokban meg nem állapittatott, a kilépés csak az üzleti év befejeztével előleges, legalább négy heti felmondás után történhetik.
Halál által megszünik a tagság. A jogutódok az elhalt tag helyébe léphetnek, a mennyiben az alapszabályok ezt ki nem zárják. A szövetkezet az egyes tagot az alapszabályokban meghatározott okok miatt ki is zárhatja.
236. § A szövetkezetből egészen vagy egyes üzletrészekre nézve kivált tagok és örököseik a társaság hitelezői irányában mindazon társasági kötelezettségekért, melyek a kiválás időpontjáig keletkeztek, a 254. §-ban meghatározott elévülési időn belül az alapszabályokban megállapított mértékben felelnek.
237. § A kivált tagok vagy örököseik, a mennyiben az alapszabályok másként nem intézkednek, a szövetkezet tartaléktőkéjére és más vagyonára igényt nem tarthatnak. Ellenben igényük van a kiválás évéről szóló zárszámadás szerint reájok eső üzletrészhez.
Ezen üzletrész, s a netaláni más járandóság kifizetését, a korlátlan felelősséggel alakult szövetkezet tagjai vagy ezek örökösei, a zárszámadás megállapításától számított három hó után, a korlátolt felelősséggel alakult szövetkezet tagjai vagy ezek örökösei pedig csak a 254. §-ban meghatározott elévülési idő lejártával követelhetik, feltéve, hogy addig a társaság feloszlása el nem határoztatott.
Ugyanennek van helye akkor is, ha a tag csak egy vagy több üzletrészre nézve lép ki a szövetkezetből.
238. § A mennyiben az alapszabályok másként nem intézkednek, a szövetkezeti tag egyes vagy minden üzletrészét s az ezekkel járó tagsági jogokat, az igazgatóságnál történt bejelentés mellett, másra átruházhatja.
Az átruházónak a 236. §-ban megállapított felelőssége azonban érintetlen marad, ha az átvevő kötelezettségének eleget tenni nem képes.
239. § A jelen törvény 95. és 96. §-ainak a magánhitelezőkre s a beszámításra vonatkozó intézkedései a szövetkezetekre is alkalmazást nyernek.
A magánhitelező, ki a szövetkezeti tag magánvagyonára sikertelenül vezetett végrehajtás után adósának a társaság feloszlása esetére jutandó illetményét veszi végrehajtás alá, kielégítése végett előleges felmondás után, a társasági tag kiválását követelheti, tekintet nélkül arra, hogy a társaság határozott vagy határozatlan időre alakult.
A felmondásnak az üzleti év letelte előtt legalább négy héttel kell történnie.
III. FEJEZET
Közgyülés, igazgatóság és felügyelő bizottság
240. § A 176-181. §-oknak részvénytársaságok közgyüléseire vonatkozó határozatai a szövetkezetekre olykép nyernek alkalmazást, hogy az egyes részvényesek számára biztositott jogokat az egyes szövetkezeti tagok, a részvényesek összeségének fentartottakat pedig a szövetkezeti tagok összesége gyakorolja.
241. § A társaság képviseletére, az igazgatóság választására, jogaira és kötelességeire nézve szövetkezeteknél is a jelen törvény 182-193. és 197. §-ban foglalt határozatok nyernek alkalmazást.
242. § Az igazgatóság minden évnegyed végén a be- és kilépett tagokat, a felmondott üzletrészek számát a törvényszéknél bejelenteni, és minden év január havában a tagoknak betürendes névjegyzékét, az üzletrészek kitüntetése mellett bemutatni tartozik.
243. § Az igazgatóság a társasági könyvek rendes vezetéséről gondoskodni s a felügyelő bizottság által megvizsgált mérleget a közgyülést 8 nappal megelőzőleg közzétenni tartozik.
Ezen közzétételben különösen a zárszámadás idejekor létező szövetkezeti tagok száma, továbbá az illető üzleti év folyamában be- és kilépett tagok, nemkülönben a betett, felmondott és visszafizetett üzlet-részek száma kiteendő.
Ezenfelül az igazgatóság a közgyülésileg jóváhagyott mérleg egy eredeti példányát az illetékes törvényszéknek haladéktalanul bemutatni tartozik. A bemutatott mérleg mindenki által megtekinthető.
244. § A felügyelő bizottságot illetőleg szövetkezeteknél is a jelen törvény 194-196. §-aiban foglalt határozatok nyernek alkalmazást.
245. § A közgyülés elé terjesztett évi mérleg helyes felállításáért az igazgatóság és a felügyelő bizottság tagjai egyetemlegesen felelősek.
246. § A jelen törvény 218-222. §-ai a szövetkezetekre is alkalmazást nyernek.
IV.FEJEZET
A szövetkezet feloszlása
247. § A szövetkezet feloszlik:
1.azon idő elteltével, melyre a társaság keletkezett;
2.közgyülési határozat folytán;
3.egyesülés által;
4.csődnyitás következtében;
5.törvényszéki határozat folytán.
248. § Ha a szövetkezet működését a 223. §-ban megjelöltektől elütő czélokra terjeszti ki, kártéritésre való igény nélkül biróilag feloszlatható.
A feloszlatás bármely érdekelt fél vagy a közigazgatási hatóság megkeresésére a kereskedelmi czégjegyzékbe bevezetés mellett azon törvényszék által rendeltetik el, melynél a szövetkezet be van jegyezve.
249. § A szövetkezet feloszlása, a 247. § 4. és 5. pontjában emiitett esetek kivételével, az igazgatóság által a kereskedelmi czégjegyzékbe bevezetés végett az illetékes törvényszéknél bejelentendő.
Az igazgatóság, csőd esetét kivéve, a felosztást a társasági hirdetmények felvételére rendelt, esetleg a hivatalos lapokban háromszor közzétenni, s a szövetkezet hitelezőit követeléseiknek a harmadszori közzétételtől számitott hat hó alatt érvényesitésére felhivni tartozik.
250. § A jelen törvény 203. és 206. §-ainak a felszámolásra vonatkozó határozatai a szövetkezetekre is alkalmazást nyernek.
251. § A felszámolási eljárás tartama alatt a szövetkezeti tagok jogviszonyaira nézve ugy egymásközt, mint harmadik személyek irányában, a jelen czim második fejezetének szabályai szolgálnak irányadóul, a mennyiben azok a jelen fejezet határozataival és a felszámolás természetével nem ellenkeznek.
252. § A feloszlott szövetkezet vagyonából mindenekelőtt a hitelezők követelései elégitendők ki a lejárat rendje szerint; a még le nem járt követelések fedezésére szükséges összegek visszatartandók.
A tartozások kielégítése után fenmaradó összeg a szövetkezeti tagok közt az alapszabályokban megállapitott elvek szerint osztatik fel. A tényleges felosztás azonban a 249. §-ban érintett hirdetmény harmadszori közzétételétől számítandó hat hó eltelte előtt nem történhetik.
253. § A szövetkezeti hitelezők értesítésére, illetőleg felhívására, továbbá a függőben levő követelések biztosítására, a feloszlott szövetkezet könyveinek és iratainak megőrzésére, és két vagy több szövetkezet egyesülésére nézve a 205., 207. és 208. §-ban foglalt határozatok a szövetkezetekre is alkalmazást nyernek.
V. FEJEZET
A szövetkezeti tagok elleni keresetek elévüléséről
254. § A szövetkezet tagjai ellen a társaságot terhelő igények alapján támasztható keresetek, a mennyiben bizonyos követelésekre nézve törvényesen rövidebb elévülés megállapítva nincsen, a társaság feloszlásától, vagy a társasági tag kilépésétől, vagy ennek kizárásától kezdve egy esztendő alatt évülnek el.
Ezen elévülési idő azon naptól számittatik, melyen a szövetkezet feloszlása, a kereskedelmi czégjegyzékbe történt bevezetés alapján, közzététetett, illetőleg melyen az egyes tagok kilépése vagy kizáratása a szövetkezetnél vezetendő jegyzékbe bevezettetett.
Ha a követelés ezen időpont után jár le, az elévülési idő a követelés lejártával még le nem járt, de felmondási időhöz kötött követeléseknél pedig, a felmondásra való tekintet nélkül, a közzététel napjától számítandó felmondási idő leteltével veszi kezdetét.
255. § Ha a szövetkezetnek felosztatlan vagyona marad, a társasági hitelezők e vagyonból az előbbeni §-ban megállapitott elévülési idő után is követelhetnek kielégítést.
256. § A kilépett vagy kizárt szövetkezeti tag javára folyó elévülési idő nem szakittatik félbe oly jogcselekvény által, mely más szövetkezeti tagok ellen történik; ellenben félbeszakittatik oly jogcselekvény által, mely a még fennálló szövetkezet, vagy annak feloszlása után a felszámolók, illetőleg a csődtömeg ellen intéztetik.
257. § Az itt megállapitott elévülési kiskoruak, gondnokság alatt lévők és jogi személyek ellen is hatályos.
MÁSODIK RÉSZ
Kereskedelmi ügyletek
ELSŐ CZIM
Kereskedelmi ügyletek átalában
I. FEJEZET
A kereskedelmi ügyletek meghatározása
258. § Kereskedelmi ügyleteknek tekintendők:
1. áruk, s átalában ingó dolgok vétele vagy egyébkénti megszerzése, azon szándékkal, hogy azok természetben, át- vagy feldolgozva ismét tovább adassanak;
2. az előbbeni pontban érintett oly tárgyak szállításának elvállalása, melyeket a szállító fél e végből szerez meg;
3. állampapírok, részvények vagy más a kereskedelmi forgalom tárgyát képező értékpapírok vétele vagy egyébkénti megszerzése; az esetben is, ha a megszerzés nem továbbadási szándékkal történt;
4. biztositások elvállalása;
5. utasok vagy javak tengeren leendő fuvarozásának elvállalása és hajókölcsönök kötése.
259. § A mennyiben iparszerüleg folytattatnak, kereskedelmi ügyleteknek a következők tekintendők:
1.ingó dolgok fel- vagy átdolgozásának elvállalása mások részére, feltéve, hogy az átvállaló üzlete a kis ipar körét meghaladja;
2.a bank- és pénzváltói ügyletek;
3.a bizományi, szállítmányozási és fuvarozási ügyletek, nemkülönben a személyfuvarozásra rendelt intézetek ügyletei;
4.a közraktárak ügyletei;
5. a kiadó ügyletek, továbbá a könyv- és műkereskedés egyéb ügyletei, nemkülönben a nyomdai ügyletek, a mennyiben ez utóbbiak a kis ipar körét meghaladják;
6. azon termelők ügyletei, kik saját terményeiket át- vagy feldolgozzák és a bányaipar ügyletei, a mennyiben ez iparágak a kis ipar körét meghaladják;
7.a kereskedelmi ügyletek közvetítése.
Az érintett ügyletek az esetben is kereskedelmi ügyleteknek tekintetnek, ha azok nem iparszerüleg ugyan, de kereskedő által a kereskedelmi üzlet körében köttetnek.
260. § A kereskedőnek mindazon ügyletei, melyek kereskedelmi üzlete folytatásához tartoznak, kereskedelmi ügyleteknek tekintetnek.
Ellenben a kézmüvesek részéről történt eladások, a mennyiben ezek egyedül iparüzletük folytatásaként jelentkeznek, kereskedelmi ügyleteknek nem tekinthetők.
261. § A kereskedő által kötött szerződés kétség esetében a kereskedelmi üzlet folytatásához tartozónak tekintetik.
A kereskedő által kiállított kötelezvény a kereskedelmi üzlet folytatásához tartozónak tekintetik, ha ennek ellenkezője magából az okmányból ki nem tünik.
262. § Az ingatlanok tekintetében keletkezett szerződések kereskedelmi ügyleteknek nem tekintetnek.
263. § Azon körülmény, hogy valaki hivatalánál, állásánál, iparrendészeti vagy más okoknál fogva kereskedelmi ügyletekkel nem foglalkozhatik, a kereskedelmi ügyletek minőségére és érvényességére befolyással nincsen.
264. § A jelen törvény második részében foglalt határozatok azon ügyleteknél, melyek az egyik szerződő fél részéről kereskedelmi ügyleteket képeznek, mindkét félre nézve egyaránt alkalmaztatnak. Kivételnek e tekintetben csak akkor van helye, ha magukból e határozatokból kitünik, hogy azok a felek közül csak azt kötelezik, kire nézve az ügylet kereskedelmi ügyletet képez.
II. FEJEZET
A kereskedelmi ügyleteket tárgyazó általános határozatok
265. § A kereskedelmi ügyletek megbirálásánál és értelmezésénél, nem annyira a használt kifejezések betüszerinti értelme, mint inkább a szerződő felek akarata szolgál irányadóul.
266. § A szerződés szavai közönséges értelmükben veendők, kivéve ha az érdekelt felek azt igazolják, hogy a használt kifejezésnek a kereskedelmi forgalomban elfogadott más értelmet tulajdonítottak.
Kétség esetében a szerződés szavainak oly értelmezés adandó, mely mellett az ügylet joghatálylyal birhat.
267. § A cselekvények és mulasztások jelentőségének és joghatályának megitélésénél tekintettel kell lenni a kereskedelmi forgalomban elfogadott szokásokra és gyakorlatokra.
268. § Kik oly ügylet által, mely részükről kereskedelmi ügyletet képez, egy harmadik irányában közös kötelezettséget vállalnak, egyetemleges adósoknak tekintendők, a mennyiben a hitelezővel történt megállapodásból ellenkező ki nem tünik.
269. § A hitelezőnek jogában áll követelése végett az egyetemleges adósokat tetszése szerint mind azok közül többet, vagy egyet megtámadni; ha a követelés tárgya felosztható, jogában áll azt felosztva érvényesiteni a nélkül, hogy e miatt jogát az egész követeléshez azon adós ellen elvesztené, ki ellen azt csak részben érvényesítette.
270. § A megtámadott egyetemleges adós a hitelező ellen csak oly kifogásokkal élhet, melyek őt személyesen vagy az adóstársakat mind a hitelező ellen illetik.
Kereskedelmi ügyletekben és átalában mindazon esetekben, melyekben a jelen törvény egyetemleges kötelezettséget állapit meg, az egyetemleges adós a követelés felosztását, vagy a többi adósok előzetes beperlését nem követelheti, s azért, mert a hitelező által az egész követelésért egyedül lett megtámadva, kifogással nem élhet.
Ugyanez áll a kezesre nézve is, ha a kezesség kereskedelmi ügyletből eredő kötelezettségért lett vállalva, vagy ha maga a kezesség kereskedelmi ügyletnek tekintendő.
271. § Ki valamely ügylet folytán, mely reá nézve kereskedelmi ügyletnek tekintendő, egy másik irányában gondosságra van kötelezve, a rendes kereskedői gondossággal köteles eljárni.
272. § Ki kártérítést igényelhet, a valóságos kár és az elmaradt nyereség megtérítését követelheti.
273. § A kötbér összege semmi korlátozásnak alávetve nincsen, s az adósnak kétség esetében nem áll jogában a kötbér lefizetése által magát a teljesítés alól kivonni.
A kötbér kikötése kétség esetében nem zárja ki az igényt a kötbér összegét meghaladó kártérítéshez.
A mennyiben a kötbér azon esetre állapittatott meg, ha a szerződés nem kellő időben, vagy nem kellő helyen teljesittetnék, a hitelező a szerződés teljesítése mellett a kötbért is követelheti.
274. § A kötbér, ha valaminek abbanhagyása végett köttetett ki, a kikötéssel ellenkező cselekmény folytán, ha pedig valaminek teljesítésére volt irányozva, az adós késedelmével jár le.
275. § A kötbér nem követelhető, ha a szerződés teljesítése vétlen baleset, vagy a hitelező vétkessége miatt lehetlenné válik, vagy ha a szerződés teljesítése fentartás nélkül elfogadtatott.
276. § A foglaló, egyéb megállapodás hiányában, csak a szerződés megkötése jeléül szolgál, s ennek teljesítésével visszaadatik vagy beszámittatik.
Visszaadandó a foglaló akkor is, ha a szerződés a felek kölcsönös elállása, vagy egyéb ok miatt megszünik.
277. § Egyéb megállapodás vagy eltérő kereskedelmi szokás hiányában az, kinek vétkessége miatt a szerződés nem teljesíthető, az adott foglalót elveszti, a kapott foglalót pedig kétszeresen visszatéríteni tartozik.
A szerződésszegő mellett a másik félnek mindkét esetben a foglaló összegét meghaladó kárt is megtéríteni köteles.
278. § Ha valamelyik fél a szerződés megkötésekor bánatpénzt adott vagy ilyet igért, - ez a szerződéstől visszaléphet, a mennyiben annak teljesítését meg nem kezdette, vagy a másik fél részéről az egészben vagy részben történt teljesítést el nem fogadta.
A visszalépő a kikötött bánatpénzt megfizetni tartozik, az adott bánatpénzt pedig elveszti.
279. § Ha a szerződés teljesittetik, a bánatpénz visszaadatik, illetőleg a teljesítőnek beszámittatik. Visszaadandó a bánatpénz az esetben is, ha a szerződés a felek megállapodása vagy más ok következtében megszünik.
280. § Kereskedelmi ügyletek a felén tuli sérelem miatt meg nem támadhatók.
281. § A törvényi és a késedelmi kamatok kereskedelmi ügyekben a fizetendő tőke hat százalékát teszik évenként. Minden oly esetben, midőn a jelen törvény kamatfizetési kötelességet állapit meg, évenként 6% kamat számitható.
282. § Kinek oly ügyletből, mely az ő részéről kereskedelmi ügyletnek tekintendő, lejárt követelése van, a lejárat napjától, fizetési határnap hiányában pedig a megintés napjától kamatot követelhet.
A számla megküldése magában véve megintésnek nem tekinthető.
283. § Kereskedők, kölcsönös kereskedelmi ügyleteikből eredő követeléseik után a lejárattól előleges kikötés és megintés nélkül is követelhetnek kamatokat.
284. § A kereskedő, ki üzleti körében más kereskedő vagy, nemkereskedő részére ügyleteket végez, vagy szolgálatokat teljesít, ezekért előleges kikötés nélkül is, a helybeli szokásnak megfelelő dijt, s a mennyiben valamely dolog megőrzése forog kérdésben, a raktári dijt is követelheti.
Az adott kölcsönök és előlegek, nemkülönben a tett kiadások után a kereskedő a teljesítés, illetőleg a történt kiadás napjától kamatokat számíthat.
285. § Ha a kereskedő más kereskedővel vagy nemkereskedővel folyó számlán alapuló összeköttetésben áll, az, kinek a számadás lezárásakor fenmaradó követelése van, ettől, habár abban kamatok is foglaltatnak, a lezárás napjától kamatokat igényelhet.
A számadás lezárása, egyéb megállapodás vagy szokás hiányában minden üzleti év végével történik.
286. § Az 1868:XXXI. tc. 1. §-ának azon intézkedése, mely szerint a kamatláb csak írásbeli kikötés mellett nem esik korlátozás alá, kereskedelmi ügyletekre alkalmazást nem nyer.
A hátralékos kamatok kereskedelmi ügyletekben akkor is követelhetők, ha azok a tőke összegét meghaladják.
287. § A számadás - számla vagy folyó számla - elismerése a tévedés vagy csalás igazolhatását ki nem zárja.
288. § A megbízás érvényességéhez meghatározott alak nem kivántatik, s a megbízott jogkörére nézve a felek kifejezett akarata, ilyennek hiányában pedig a szokás s az ügylet természete szolgál irányadóul.
289. § Az ajánlat, a megbízás vagy meghatalmazás, mely a kereskedelmi üzlet körében kereskedőtől ered, ennek halálával visszavontnak nem tekinthető, kivéve, ha az ellenkező szándék az illetőnek saját nyilatkozatából, vagy a fenforgó körülményekből kitünik.
290. § Kereskedelmi ügyletekre vonatkozó meghatalmazásnál, a meghatalmazó és meghatalmazott, továbbá az utóbbi és harmadik személyek közti jogviszonyra nézve a jelen törvény I. rész, ötödik czímében foglalt határozatok nyernek alkalmazást.
291. § Kereskedelmi utalványoknak tekintetnek:
1.a rendeletre szóló, és
2.a kereskedők által kibocsátott vagy elfogadott irásbeli utalványok.
Az ily utalványok tárgyai pénzen kivül, értékpapirok és más helyettesíthető dolgok is lehetnek, s azok érvényességéhez sem a kötelezettség jogczimének felemlitése, sem az érték elismerése nem szükséges.
292. § Az utalványozott a reá intézett utalvány elfogadása által az utalványos, illetőleg ennek jogutóda iránt arra kötelezi magát, hogy az utalványban foglalt meghagyást teljesitendi.
Érvényes elfogadásnak tekintetik, ha az utalványozott nevét, vagy czégét az utalvány előlapjára vezeti.
293. § Az utalvány sem az utalványozó, sem az utalványos, sem végre az utalványozott halálával meg nem szünik, feltéve, hogy ennek ellenkezője magán az utalványon ki nem köttetett.
294. § A pénzfizetés, vagy helyettesithető dolgok, vagy értékpapirok szállitása iránt visszteher kikötése nélkül kiállított utalványok és kötelezőjegyek, ha rendeletre szólnak, hátirattal is átruházhatók. A hátirat akkor is érvényes, ha a forgató pusztán nevét vagy czégét vezeti az okirat hátlapjára (üres hátirat) .
295. § Hasonló módon ruházható át a tengeri hajósok elismervényei, a fuvarozók rakjegyei, továbbá a hajókölcsönlevelek és a biztosítási kötvények, a mennyiben rendeletre lettek kiállítva.
296. § A megelőző két §-ban érintett okmányok átruházásával az azokon alapuló jogok a forgatmányosra mennek át. Az adós egyedül a nyugtatványozott papir kiadása mellett tartozik kötelezettségét teljesíteni.
Az adós csak oly kifogásokkal élhet, melyek magán az okiraton, vagy a közte s az okirat birtokosa közt fenforgó viszonyon alapulnak.
297. § A hátirat utján átruházható papíroknál a forgatmányos birtokosi minőségét a hátiratok Összefüggő és egész ő hozzá lenyuló lánczolata által köteles igazolni.
A kitörült hátiratok a birtokosi minőség megbirálásánál mint nem létezők tekintetnek. A fizető a hátiratok valódiságát vizsgálni nem tartozik.
298. § A váltótörvénynek a fizetés végetti bemutatásra, a fizetésre, az óvásra, az előzők értesitésére, a fizetési visszkeresetre, az elévülésre s a megsemmisitésre vonatkozó határozatai a kereskedelmi utalványokra is alkalmazást nyernek.
299. § Azon áruk vagy egyéb ingóságok, melyeket a kereskedő üzleti körében elárusitott és átadott, az esetben is a jóhiszemű vevő tulajdonába mennek át, ha az eladó tulajdonos nem volt. A korábban szerzett tulajdon megszünik; megszünik továbbá a korábban szerzett zálog- és más dologi jog is, ha a vevő az elárusitás alkalmával arról tudomással nem bírt.
Ha a kereskedő üzleti körében árukat vagy egyéb ingóságokat elzálogosított és átadott, e tárgyakra a korábban szerzett tulajdon, zálog, vagy más dologi jogot a jóhiszemü zálogbirtokos, vagy ennek utódai hátrányára érvényesiteni nem lehet.
A bizományost, szállitmányozót és fuvarozót illető törvényi zálogjog hatályára nézve a szerződési zálogjoggal egyenlő.
300. § Az előbbeni § határozatai a bemutatóra szóló és a forgatható papiroknál az esetben is alkalmazást nyernek, ha azok eladása vagy elzálogosítása nemkereskedő részéről történik.
301. § Ingóságoknál, bemutatóra szóló és oly papiroknál, melyek hátirat utján átruházhatók, továbbá kereskedelmi könyveken alapuló követeléseknél a zálogszerződés érvényességére, ha az kereskedelmi ügylet tekintetében keletkezik, a felek egyszerü megállapodása mellett egyedül a következő §-ban megállapított feltételek szükségesek.
302. § Ingóságoknál elegendő, ha a kézi zálog a hitelezőnek, vagy az ő részére egy harmadiknak átadatik.
303. § Bemutatóra szóló papiroknál a zálogjog azok tényleges átadásával, oly papiroknál pedig, melyek hátirat utján átruházhatók, az által szereztetik meg, ha a papir hátirattal ellátva a hitelezőnek, vagy helyette egy harmadiknak tényleg átadatik.
304. § Kereskedelmi könyveken alapuló követeléseknél a zálogjog megszereztetik, ha az elzálogositási nyilatkozattal ellátott könyvkivonat a hitelezőnek átadatik, s maga az elzálogosítás a kereskedelmi könyvben, a zálogba adott követelésnél följegyeztetik.
305. § Ha a kézi zálog kereskedelmi ügyletből eredő követelés fedezésére írásbeli szerződés mellett adatott, s az adós kötelességének kellő időben eleget nem tesz, a hitelezőnek jogában áll magát a zálogtárgyakból kielégiteni, a nélkül, hogy az adós ellen előbb keresetet inditani tartoznék.
E végből a hitelező a szükséges okmányok bemutatása mellett saját illetékes törvényszékhez folyamodik, mely az adós meghallgatása nélkül az elzálogositott tárgyak, vagy azok egy részének a hitelező veszélyére és költségein leendő eladatását elrendeli.
A hitelező az adóst, a mennyiben ez lehetséges, ugy az eladás elrendeléséről, mint annak megtörténtéről azonnal értesíteni s a vételár feleslegét az adósnak átadni köteles.
Ha a hitelező az értesítést elmulasztja, kártérítéssel tartozik.
306. § Ha a kézi zálog kereskedelmi ügyletből eredő követelés fedezésére adatik, s a felek irásbelileg abban állapodtak meg, hogy a hitelező magát a zálogból birói közbenjárás nélkül kielégítheti, ez esetben, ha az adós kötelességének kellő időben eleget nem tesz, a hitelezőnek jogában áll a zálogot nyilvánosan eladni; szabadságában áll ez esetben a zálogtárgyakat, ha azok piaczi, vagy tőzsdei árfolyammal birnak, hiteles személy által a folyó árban magán uton is eladatni. A megtörtént eladásról, a mennyiben ez lehetséges, az adóst, különbeni kártérítés mellett azonnal értesíteni, egyuttal a vételár feleslegét ennek átadni tartozik.
307. § Oly esetben, midőn az adós csőd alá kerül, a hitelező az eladásról az előbbeni két § értelmében a csődtömeget tartozik értesíteni, s a vételár feleslegét ennek köteles átadni.
308. § A biztosított követelés átruházásával a zálogjog akkor tekintetik átruházottnak, ha maga a kézi zálog is átadatik.
309. § A hitelező kereskedelmi ügyletekből eredő és lejárt követelései tekintetében, megtartási joggal élhet adósának azon pénzeire, ingóságaira és értékpapírjaira, melyek ennek akaratával tényleges birtokába, vagy rendelkezése alá kerülnek. E jog nem gyakorolható, ha a tárgyak akár az adós, akár egy harmadik által az átadás előtt, vagy az átadás alkalmával meghatározott rendelkezés végett kerülnek a hitelező birtokába.
Kereskedők egymásközt, kölcsönös kereskedelmi ügyletekből eredő, le nem járt követeléseik tekintetében is megtartási joggal élhetnek: ha az adós csőd alá kerül vagy csak fizetéseit szüntette meg, vagy ha az ellene vezetett birói végrehajtás siker nélkül maradt. Ez esetekben az adós utasítása vagy a határozott rendelkezés tekintetében elvállalt kötelezettség a megtartási jog gyakorlását ki nem zárja, ha az érintett ténykörülmények a tárgyak átadása után következtek be, vagy ha a hitelező azokról a tárgyak átvétele után értesült.
310. § A hitelező, kit az előbbeni § értelmében megtartási jog illet, köteles annak gyakorlásáról az adóst azonnal értesíteni.
A mennyiben az adós más uton kellő idő alatt fedezetet nem ad, jogában áll a hitelezőnek az adós ellen elrendelt csőd esetében is saját illetékes törvényszékénél a megtartott tárgyak eladását kereset utján követelni s magát a vételárból minden más hitelezőt megelőzőleg kielégiteni. A netaláni felesleget az adósnak, illetőleg csődtömegének átadni tartozik.
III. FEJEZET
A kereskedelmi ügyletek megkötése
311. § A kereskedelmi ügyletek érvényességéhez, a jelen törvényben kijelölt eseteket kivéve, azok irásba foglalása vagy egyéb alakszerüségek nem szükségesek.
312. § Ha valamely ügylethez a jelen törvénynél fogva bizonyos alak kívántatik, vagy ha a felek az ügylet érvényességét bizonyos alaktól tették függővé, az ügylet megkötöttnek csak akkor tekintetik, ha az a meghatározott alakban létesül.
313. § Az írásbeli szerződések érvényességéhez elegendő, ha az okmány a kötelezett fél által aláiratik.
Ha a felek valamelyike írni nem képes, kézjegyét két tanu aláírásával köteles hitelesíttetni, kiknek egyike által az irni nem képes félnek neve is aláírandó.
314. § Ha valamely kereskedelmi ügylet megkötésére ajánlat tétetik és ennek elfogadására bizonyos idő köttetik ki, akár vannak a felek jelen, akár nem, az ajánlattevő a kitüzött idő eltelte előtt vissza nem léphet.
Ily kikötés hiányában az ajánlat, mely jelenlevők közt tétetik, hatályát veszti, ha annak elfogadása iránt azonnal nem történik nyilatkozat.
315. § Távollevők közt, ha az ajánlat elfogadására bizonyos idő ki nem köttetett, az ajánlattevő annyi ideig marad kötelezve, mennyi rendes körülményekhez képest a válaszadásra szükséges. Ez idő számításánál az ajánlattevő azon feltevésből indulhat ki, hogy ajánlata kellő időben ért rendeltetése helyére.
Ha a kellő időben elküldött elfogadási nyilatkozat a fentebbi határidő után érkezik meg, a szerződés hatályát veszti, a mennyiben az ajánlattevő visszalépését a másik féllel időközben vagy az elfogadási nyilatkozat beérkezte után azonnal közölte.
316. § Az ajánlat nem történtnek tekintendő, ha annak visszavonása az ajánlat előtt vagy azzal egyidejüleg jut a másik fél tudomására. Az elfogadás hatályát veszti, ha az ajánlattevő annak visszavonásáról az elfogadási nyilatkozat megérkezte előtt, vagy ezzel egyidejűleg értesül.
317. § Oly esetben, midőn az ügyletnek a felek szándéka szerint azonnal teljesittetni kell, az elfogadás visszavonásának helye nincs, ha a teljesítés már megkezdetett.
318. § Oly szerződésnél, mely távollevők közt keletkezett, a megkötés idejéül azon időpont tekintetik, melyben az elfogadási nyilatkozat elküldetett, vagy elküldés végett feladatott.
319. § Az oly elfogadási nyilatkozat, mely feltételek vagy megszorítások mellett tétetik, az ajánlat visszautasításának s egyszersmind uj ajánlatnak tekintendő.
320. § A kereskedő, ki egy másikkal üzleti összeköttetésben áll, vagy ez irányában megbizások teljesitésére ajánlkozott, köteles a nyert megbizás vagy ajánlat iránt azonnal nyilatkozni, ellenkezőleg hallgatása az ajánlat, illetőleg a megbizás elvállalásának tekintetik.
Az esetben is azonban, ha az ajánlatot vagy megbízást visszautasitja, köteles egyidejüleg átküldött árukat vagy egyéb tárgyakat az ajánlattevő vagy megbízó költségein ideiglenesen a lehető károsodástól megóvni, feltéve, hogy ezt saját hátránya nélkül teheti s felmerülhető költségeire nézve kellő fedezettel bír.
Egyébiránt az illetékes törvényszék a megbízott kérelmére addig is, mig a tulajdonos máskép intézkedik, az átküldött tárgyaknak közraktárba vagy gondnok őrizete alá helyezését elrendelheti.
IV. FEJEZET
A kereskedelmi ügyletek teljesítése
321. § Ha a szerződésben az áru faja és minősége iránt közelebbi meghatározás nem foglaltatik, az adós középfaju és minőségü árut tartozik szolgáltatni.
322. § A kereskedelmi ügyletek azon helyen teljesitendők, mely a feleknek határozott, vagy a körülményekből, különösen az ügylet természetéből vagy czéljából kivehető megállapodása által a teljesítés helyéül kitüzetett.
Ily megállapodás hiányában az ügylet - a következő §-ban érintett eset kivételével - azon helyen teljesítendő, hol a kötelezettnek a szerződés megkötésekor kereskedelmi telepe, vagy ilyennek hiányában lakása volt.
323. § Ha meghatározott oly dolgok adandók át, melyek a szerződés megkötésekor a szerződő felek tudtával más helyen léteztek, az átadásnak e helyen kell történni.
324. § Pénzbeli tartozásokat, a forgatható vagy bemutatóra szóló papirokon alapuló tartozások kivételével, az adós, a mennyiben a szerződésből, az ügylet természetéből, vagy a szerződő felek szándékából más nem következik, saját veszélyére és saját költségein azon helyen köteles fizetni, hol az ügylet megkötésekor a hitelezőnek kereskedelmi telepe, vagy ilyennek nem létében lakása volt.
325. § Oly esetben, midőn a szerződés több helyen teljesítendő, a kötelezettség, a mennyiben az megosztható, egyéb megállapodás hiányában a kijelölt helyeken egyenlően felosztva teljesítendő. Ellenben fel nem osztható kötelezettségeknél, ha a választási jog iránt intézkedés nem történt, a kötelezettség a kijelölt helyek bármelyikén teljesíthető.
326. § Kétség esetében azon mérték, suly, pénzláb, pénznem, idő- és távolságszámítás tekintetik szerződésszerünek, mely a teljesítés helyén divatozik.
Ha a szerződés számolási értékről vagy oly pénznemről szól, mely a teljesítés helyén forgalomban nincsen, a fizetés a teljesítés helyén a lejárat napján jegyzett árfolyam szerint, országos pénznemben történik. E tekintetben kivételnek akkor van helye, ha a fizetés e szavakkal: "természetben", "valóságban" vagy ezekhez hasonló más kifejezésekkel, bizonyos pénznemben kiköttetett.
327. § Ha a kötelezettség teljesítési ideje a szerződésben meg nem állapíttatott, a mennyiben az ügylet természete, vagy a kereskedelmi szokás mást nem kiván, a teljesítés bármikor követelhető és bármikor eszközölhető.
328. § Ha a teljesítés ideje évszakra vagy más időszakra határoztatott, annak megállapításánál a teljesítés helyén divatozó kereskedelmi szokás szolgál irányadóul.
Azon kötelezettségek, melyek valamely hó közepére szólnak, annak tizenötödik napján, azok pedig, melyek valamely hó végére szólnak, annak utolsó napján teljesitendők.
329. § A mennyiben a kötelezettség a szerződés megkötésétől számítandó bizonyos idő eltelte után teljesítendő, a teljesítés időpontjára nézve következő határozatok szolgálnak irányadóul:
1.ha a határidő napokban van megállapítva, a teljesítés a határidő utolsó napjára esik, maga a megkötés napja nem számíttatván:
2. ha a határidő hetekben, hónapokban vagy több hónapra terjedő időszakban - év, félév és évnegyedben - van megállapítva, a teljesítés ideje az utolsó hét vagy utolsó hó azon napjára esik, mely nevénél vagy számánál fogva a szerződés megkötési napjának megfelel: ha e nap az utolsó hónapban hiányzik, a teljesítés e hó végnapjára esik. Egy hét alatt hét nap értendő;
3. ha a teljesítésre kitüzött határidő egy vagy több egész és egy fél hóban állapíttatott meg, a fél hó, mely alatt tizenöt nap értendő, az egész hónap vagy hónapok után számítandó.
Ugyanezen elvek szerint történik a határidő kiszámítása akkor is, ha az nem a szerződés megkötésével, hanem más időponttal vagy eseménynyel veszi kezdetét.
Ha a teljesítés napja vasárnapra vagy valamely közönséges ünnepre esik, a kötelezettség a legközelebbi köznapon teljesítendő.
330. § Ha a kötelezettség bizonyos időtartamon belől teljesítendő, a teljesítésnek ez időtartam eltelte előtt kell bekövetkezni. Ha azonban a kitüzött időtartam utolsó napja vasárnapra vagy valamely közönséges ünnepre esik, a kötelezettség legkésőbb a vasárnapot vagy ünnepet közvetlenül megelőző köznapon teljesítendő.
331. § Oly szerződéseknél, melyekben a teljesítési idő közelebbi meghatározása helyett következő kifejezések: "mielőbb", "mihelyt csak lehet", "alkalmilag" vagy más hasonló átalános kifejezések használtatnak, a teljesítés idejét a fenforgó körülmények s az ügylet természetéhez képest a bíróság határozza meg.
Ellenben ha a teljesítés akkép igértetett, hogy annak "néhány" vagy "egy-két" nap, hét, hó vagy év alatt kell történnie, - a "néhány" vagy "egy-két" kifejezés alatt, két nap, hét, hó vagy év értendő.
332. § A kereskedelmi ügyletek teljesítése az erre rendelt napon a szokott üzleti órákban eszközlendő s ugyanekkor elfogadandó.
333. § Ha a kötelezettség teljesítésére kitüzött határidő meghosszabbittatik, az uj határidő, más megállapodás hiányában, a korábbi határidő eltelte utáni első nappal veszi kezdetét.
334. § Minden oly esetben, midőn lejárati nap állapittatott meg, az ügylet természete és a felek szándékához képest kell megitélni, vajjon a lejárati nap csak az egyik, vagy mindkét szerződő fél javára lett-e megállapítva.
Az esetben is azonban, ha az adós a lejárat előtti fizetésre fel van jogosítva, a hitelező beleegyezése nélkül leszámítolási dijt csak ugy vonhat le, ha őt erre a kereskedelmi szokás feljogosítja.
335. § Kétoldalu szerződésnél az, ki ellen a teljesítés követeltetik, erre csak az esetben kötelezhető, ha a másik fél saját részéről a szerződést teljesítette, illetőleg kész a teljesítésre. Kivételnek e tekintetben akkor van helye, ha a teljesítésnek a megtámadott fél részéről a kölcsönös megállapodás, vagy az ügylet természete vagy a kereskedelmi szokás szerint előbb kell történnie.
MÁSODIK CZIM
Vétel
I. FEJEZET
Átalában
336. § A vétel megkötöttnek tekintetik, ha a felek ugy a vétel tárgyára mint az árra nézve megegyeztek.
Azon eladási ajánlatok, melyek felismerhetőleg többek irányában, különösen ár- vagy raktárjegyzékek, próbák vagy mustrák közlése mellett tétetnek, vagy melyek az áru, az ár, vagy a mennyiség határozott kijelölése nélkül történnek, kötelezőknek nem tekintetnek.
337. § A vételre vonatkozó határozatok azon kereskedelmi ügyletekre is alkalmazást nyernek, melyek bizonyos mennyiségű helyettesíthető dolgoknak meghatározott árért szállítása iránt köttetnek.
338. § A vételárnak készpénzben kell megállapittatni. Ha pénz mellett egyéb teljesítések köttetnek ki, s ezek értéke a készpénzt meghaladja vagy azzal egyenlő, az ügylet vételnek nem tekintetik.
339. § Ha vételárként a piaczi vagy tőzsdei ár köttetett ki, egyéb megállapodás hiányában a teljesítés helyén és idejekor jegyzett középár értendő. Árjegyzés nem létében a teljesítés helyéhez legközelebb eső piaczon jegyzett középár szolgál irányadóul.
E mellett nincs kizárva, hogy az érdekelt fél, az illető piaczon a teljesítés idejekor megkötött vételi szerződésekkel, a jegyzett ártól eltérő középárt igazolhasson; mi felett minden egyes esetben a bíróság belátása szerint határoz.
340. § Oly esetben, midőn a vételárnak az áru sulya szerint kell kiszámíttatni, a mennyiben más megállapodás nem történt, vagy a teljesítés helyén divatozó szokás mást nem rendel, a göngysuly leszámittatik.
Arra nézve, hogy mit lehessen göngysuly fejében leszámítani, vagy sulyfölöslegül a vevő javára felvenni, vagy mit lehessen a megromlott vagy haszonvehetlenné vált részek fejében követelni, a szerződés, illetőleg a teljesítés helyén divatozó kereskedelmi szokás szolgál irányadóul.
341. § Egyéb megállapodás hiányában, a mennyiben a helyi szokás mást nem állapit meg, az átadással, különösen a méréssel és mérlegeléssel járó költségeket az eladó, az átvétellel járó költségeket pedig a vevő köteles viselni.
342. § Az átadás megtörténtéig, ha a vevőt késedelem nem terheli, az eladó a dolgot a rendes kereskedő gondosságával megőrizni tartozik.
343. § Ha az áru a vevőnek más helyről küldendő át, s ez az átküldés módja iránt nem rendelkezett, az eladó felhatalmazottnak tekintetik arra, hogy a vevő helyett a rendes kereskedő gondosságával intézkedjék, különösen, hogy azon személyt, ki által a fuvarozásnak történni kell, kijelölhesse.
344. § Azon időponttól kezdve, midőn az áru a szállitmányozónak vagy fuvarozónak, vagy a fuvarozásra egyébként kijelölt személynek átadatott, a veszély, mely az árút éri, a vevő által viselendő. Ha azonban a vevő az elküldésre nézve különös utasítást adott, s az eladó attól sürgős ok nélkül eltér, az ebből eredő kárért ő felelős.
A veszély, mely az árút fuvarozás közben éri, az eladót akkor terheli, ha a hely, hová a fuvarozásnak történni kell, rá nézve a teljesítés helyéül tekintendő. Azon körülmény azonban, hogy az eladó a fuvarozással járó kiadások és költségek viselését elvállalta, még magában véve nem szolgálhat okul arra, hogy a hely, hová a fuvarozásnak történni kell, az eladóra nézve a teljesítés helyéül tekintessék.
345. § A vevő az árút, a mennyiben az a szerződésnek, vagy különös megállapodás hiányában a törvényi kellékeknek (321. §) megfelel, átvenni tartozik. Az átvételnek, ha más megállapodás nem történt, vagy a helyi szokás mást nem követel, azonnal kell történni.
A vételár kifizetésének, ha más megállapodás nem történt, vagy a kereskedelmi szokás, avagy az ügylet természete mást nem követel, az átadáskor kell történni.
346. § A vevő a más helyről küldött árút, a mennyiben ez a rendes üzleti kezelés szerint lehetséges, az átvétel után haladéktalanul megvizsgálni, s ha az a kikötött vagy törvényi kellékeknek meg nem felel, e körülményről az eladót azonnal értesíteni tartozik.
Ha a vevő ez értesítést elmulasztja, az árú nem kifogásoknak tekintetik, feltéve, hogy oly hiányok nem forognak fenn, melyek az azonnali megvizsgáláskor rendes üzleti kezelés szerint felismerhetők nem voltak.
A mennyiben ily hiányok később mutatkoznak, az értesítésnek a felfedezés után azonnal meg kell történni, ellenkezőleg az áru e részben is nem kifogásoltnak tekintetik.
Ezen határozatok a megtekintésre, próbára vagy mustra szerint történt vételekre is alkalmazást nyernek, a mennyiben az átküldött áruknál oly hiányok forognak fenn, melyek a szabályszerü megtekintés vagy megvizsgálás mellett felismerhetők nem voltak.
347. § A vevő az esetben, ha a más helyről átküldött áru ellen kifogásai vannak, azt egyszerüen vissza nem küldheti, hanem az árúnak az eladó rendelkezése alá bocsátásával annak megőrzéséről egyelőre gondoskodni tartozik.
Az átvétel alkalmával, vagy később felmerült hiányokat jogában áll a vevőnek szakértői szemle utján megállapittatni. E megállapitást az eladó is követelheti, ha a vevő őt arról értesiti, hogy az áru ellen kifogásai vannak.
A mennyiben az áru megromlásnak van kitéve s a halasztás veszélylyel jár, a vevőnek jogában áll az árút, ha annak tőzsdei ára van, szabad kézből, egyébként pedig hiteles személy közbenjöttével nyilvános árverés utján eladni.
Az eladó értesitésének ily esetben az eladás után azonnal meg kell történni.
348. § Ha az áru a kikötött vagy törvényi kellékeknek meg nem felel, a vevőnek jogában áll az ügylettől elállani, vagy a vételár aránylagos leszállitását igényelni. E mellett mindegyik esetben a netaláni kár megtérítését is követelheti.
349. § A vevő azon kifogással, hogy az áru a kikötött vagy törvényi kellékeknek meg nem felel, nem élhet, ha a hiányokat az átvételtől számítandó 6 hó eltelte után fedezi fel; vagy ha az eladót a hiányokról az átvételtől számítandó 6 hó alatt nem értesiti.
A vevőnek a hiányokra alapított kereseti joga az eladó ellen, az átvételtől számítandó 6 hó alatt elévül.
Ezen határozatok által, a törvényes intézkedéseken, illetőleg a kereskedelmi szokásokon, melyek bizonyos üzletekre nézve rövidebb elévülési időt állapítanak meg, változás nem történik.
Ha az eladó felelőssége szerződésileg rövidebb vagy hosszabb időre állapittatik meg, a megállapodás szolgál irányadóul.
350. § Csalás esetében az eladó a 346. és 349. § határozataira nem hivatkozhatik.
351. § Oly esetben, midőn a vevőt az áru átvételében késedelem terheli, az eladónak jogában áll az árut a vevő veszélyére és költségein valamely közraktárba, vagy egy magánszemélynél letenni, vagy a 347. § értelmében eladni, s egyuttal a késedelemből eredett kár megtérítését követelni.
A megtörtént letétel vagy eladásról a vevő, különbeni kártérítési kötelezettség mellett, azonnal értesítendő.
352. § Ha a vevő a vételár megfizetésével késik s az áru még átadva nem lett, az eladó tetszése szerint vagy a szerződés teljesítését s a késedelemből eredő kár megtérítését követelheti, vagy az árút a jelen törvény 347. §-ban foglalt határozatok megtartása mellett a vevő rovására eladhatja s egyuttal a kár megtérítését igényelheti; vagy végre a szerződéstől egyszerüen elállhat, mintha az meg sem köttetett volna.
353. § Ha az árú átadásával az eladó késik, a vevő tetszése szerint, vagy a szerződés teljesítését s a késedelemből eredő kár megtérítését, vagy a teljesítés helyett a nemteljesités miatt kártérítést követelhet, vagy végre a szerződéstől egyszerüen elállhat, mintha az meg sem köttetett volna.
354. § A szerződő felek közül az, ki a teljesítés helyett kártérítést követelni, vagy a szerződéstől elállani kiván, erről a másik felet azonnal értesíteni, s ennek, ha ezt az ügylet természete megengedi, az utólagos teljesítésre kellő időt engedni tartozik.
355. § Ha a szállításnak határozottan kijelölt határnapon vagy határidőben kell történni, az előbbeni § határozatai alkalmazást nem nyernek. A vevő ugy mint az eladó az őket a 352. és 353. § szerint illető jogokat tetszésük szerint gyakorolhatják. Azonban ily esetben is az, ki a szerződés teljesítéséhez ragaszkodni kivan, erről a másik felet a határidő vagy határnap elteltével azonnal értesíteni tartozik, ellenkezőleg a későbbi teljesítést nem követelheti.
356. § A feleknek az előbbeni §-ban megállapított jogaira nézve következő elvek szolgálnak irányadóul:
1. Ha az eladó a teljesítés helyett az árút a késedelmes vevő rovására eladni kívánja, a mennyiben az áru piaczi vagy tőzsdei árral bir, az eladást a kitüzött határnap vagy határidő eltelte után azonnal köteles eszközölni; ellenkezőleg az eladás a vevő rovására történtnek nem tekintetik. A késedelmes vevő előleges felszólítása ily esetben nem szükséges ugyan, de az eladás eredményéről azonnal értesítendő.
2. Ha ellenben a vevő a késedelmes eladó ellenében teljesítés helyett kártérítést követel, ennek tárgyát oly árúknál, melyek piaczi vagy tőzsdei árral bírnak, azon különbözet képezi, mely a teljesítés helyén és idejekor a szerződési és a piaczi, illetőleg tőzsdei ár közt mutatkozik. E mellett azonban nincs kizárva, hogy a vevő igazolható nagyobb kára megtérítését is követelhesse.
357. § Az előbbeni § eseteiben mindegyik félnek jogában áll a másik késedelmét ennek költségein óvási okmánynyal igazolni. Az óvatolásra nézve ily esetben a váltótörvény határozatai szolgálnak irányadóul.
358. § Ha a 352., 353. és 355. § eseteiben a körülményekből, különösen az ügylet természetéből, a szerződő felek akaratából, vagy a szerződési tárgy minőségéből az tűnik ki, hogy a teljesítés mindkét részre nézve felosztható, a felek egyike a szerződésnek csak azon részére léphet vissza, mely a másik által még teljesítve nem lett.
II. FEJEZET
A vétel különös nemei
359. § A vétel megtekintésre vagy próbára a vevő akaratától függő azon feltétel alatt köttetik, hogy ez az árut megtekintés vagy megpróbálás után elfogadandja. Kétség esetében e feltétel felfüggesztő hatálylyal bir.
360. § Ha az áru a vevőnek megtekintés végett vagy próbára átadatott, az áru elfogadottnak tekintetik, a mennyiben a vevő a kikötött vagy szokásos határidő alatt, vagy az eladó felszólítására azonnal nem nyilatkozik.
361. § Ha az áru a vevőnek átadva nem lett, s ez a megállapított vagy szokásos határidő alatt jóváhagyólag nem nyilatkozik, a vétel meg nem kötöttnek tekintendő.
Szerződésileg megállapított, vagy szokásos határidő hiányában, az eladó a körülményekhez mért idő lefolyása után a vevőt nyilatkozatra szólíthatja fel. Ha a vevő e felszólításra azonnal nem nyilatkozik, az eladó kötelezettsége megszünik.
362. § A mustra vagy próba szerinti vétel feltétlenül ugyan, de az eladó azon kötelezettsége mellett köttetik meg, hogy az áru a mustrának illetőleg próbának megfeleljen.
363. § Ha a vevő a neki átadott mustrát vagy próbát fel nem mutathatja, az áru mustra-, illetőleg próbaszerűnek vélelmeztetik.
364. § Ha a felek abban állapodtak meg, hogy az eladó a szerződéstől tetszése szerint visszaléphessen, a vétel felbontó feltétel alatt kötöttnek tekintetik.
A visszalépési jognak, más megállapodás hiányában, a szerződés megkötésétől számitandó három nap alatt kell gyakorltatni.
365. § A visszalépési jog gyakorlásával a vétel joghatályát veszti.
Ily esetben a vevő a vétel tárgyát, az eladó pedig a vételárt köteles visszaadni. Ha a vétel tárgya általában nem, vagy rosszabb állapotban adatnék vissza, a vevő az ebből eredő kárt megtéríteni tartozik.
366. § Az eladó a visszalépés fentartásából eredő jogokat nem gyakorolhatja az ellen, ki a tárgyat a vevőtől jóhiszeműleg szerezte; ily esetben egyedül a vevőtől követelhet kártérítést.
367. § A visszalépési jog a vevő javára is kiköthető; ez azonban e joggal a 364. §-ban érintett határidő alatt csak azon feltétel mellett élhet, ha a vétel tárgyát oly állapotban adhatja vissza, minőben azt átvette.
HARMADIK CZIM
Bizományi ügylet
368. § A kereskedelmi ügylet megkötése bizománynak tekintetik, ha ezt valaki megbizásból saját nevében, de más (a megbizó) részére eszközli. Ki az ügyletek ily megkötésével iparszerüleg foglalkozik, bizományosnak tekintendő.
Azon ügyletek által, melyeket a bizományos harmadik személyekkel köt, jogositva és kötelezve ő lesz; a megbizó és a harmadik közt jogok és kötelezettségek nem keletkeznek.
Ha az ügylet a megbizó határozott kívánságához képest, ennek nevében köttetik, az nem bizománynak, hanem megbízásnak tekintetik.
369. § A bizományos az ügyletet a rendes kereskedő gondosságával, a megbizó érdekeinek megfelelőleg s a megbízás értelmében köteles ellátni; tartozik továbbá a megbízót a szükséghez képest tudósítani, s őt különösen a megbízás teljesítéséről haladéktalanul értesíteni; kötelességében áll végre a megbízónak az ügyletről számolni, s irányában azt, mit az ügylet alapján követelhet, teljesíteni.
Ha a bizományos nem a megbízás értelmében jár el, a megbizó az ügyletet saját részére kötöttnek elismerni nem tartozik s minden esetben kártérítést követelhet.
370. § A bizományos, ha a részére kijelölt áron alól ád el, a megbízónak az árkülönbözetet megtéríteni tartozik, a mennyiben nem igazolhatja, hogy az eladás a kijelölt áron nem volt eszközölhető, s hogy a teljesített eladás által a megbízót kártól óvta meg.
Ha a bizományos a vételnél a kijelölt áron túl megy, a megbízó az ügyletet mint nem saját részére kötöttet visszautasíthatja, a mennyiben a bizományos a tudósítással egyidejüleg a különbözet fedezésére késznek nem ajánlkozik.
A megbizó azonban, ha a vételt mint nem saját részére kötöttet visszautasítani akarja, erről a bizományost a nyert tudósítás után azonnal értesíteni tartozik, ellenkezőleg a vétel jóváhagyottnak tekintetik.
371. § Ha az árún, mely a bizományosnak beküldetett, az átvételkor külsőleg felismerhető sérülések vagy hiányok mutatkoznak, a bizományos különbeni kártérítés terhe alatt a megbizó érdekeit a szállítmányozó vagy fuvarozó ellenében megóvni, az áru mibenlétének igazolására szolgáló bizonyítékokról gondoskodni, s erről a megbízót azonnal értesíteni tartozik.
A bizományos az áru mibenlétét szakértői szemle utján megállapíthatja s azt, ha megromlásnak van kitéve és a halasztás veszélylyel jár, a 347. §. értelmében eladhatja.
372. § Ha az árúban oly változás történik, mely miatt az értéktelenné válhatnék, a mennyiben a megbizó utasítását időrövidség miatt kikérni nem lehet, vagy ha ez utasításával késik, - a bizományos az árút a 347. §. határozata szerint eladhatja.
Ugyanezt teheti a bizományos minden oly esetben, midőn a megbizó, habár erre a dolog természete szerint kötelezve volna, az áru iránt nem rendelkezik.
373. § A bizományos a gondviselése alatt levő áruban történt kárért felelősséggel tartozik, a mennyiben igazolni nem képes, hogy a kár rendes kereskedő gondosságával elhárítható nem volt.
A biztosítás elmulasztásáért csak az esetben felelős, ha az áru biztosítására a megbízótól utasítást nyert.
374. § A bizományos által kötött ügyletekből eredő követeléseket a megbizó az adós ellen csak azok átengedése után érvényesítheti.
Az ily követelések azonban a bizományos és ennek hitelezői irányában akkor is, ha átengedve nem lettek, a megbizó követeléseinek tekintetnek.
375. § Ha a bizományos a megbizó beleegyezése nélkül harmadik személyeknek előlegez vagy hitelez, ezt saját veszélyére teszi.
A mennyiben azonban a vételár hitelezése az üzlet helyén divatozó kereskedelmi szokás által igazolható, erre a bizományos is fel van jogositva, feltéve, hogy megbizójától ellenkező utasitást nem kapott.
A bizományos, ki jogositlanul hitelbe ád el, a vételárt adósként azonnal lefizetni tartozik, ha a megbízó a hitelre történt eladást jóvá nem hagyja. A mennyiben a bizományos igazolni képes, hogy készfizetés mellett csak csekélyebb ár lett volna elérhető, csak ezen árt, ha pedig ez a megbizó által megszabott árnál csekélyebb volna, a 370. §. értelmében az árkülönbözetet is megtéríteni tartozik.
376. § A bizományos a vele szerződő' fél fizetési, vagy egyéb kötelezettségeiért egyenes adósként felelősséggel tartozik, ha ezt elvállalta, vagy ha a felelősség őt a saját üzlete helyén divatozó kereskedelmi szokásnál fogva terheli.
377. § A megbizó köteles a bizományosnak mindazt megtéríteni, mit ez az ügyletre készpénzben kiadott, vagy arra szükségkép vagy hasznosan fordított. Ez azon esetre is áll, ha a bizományos saját raktárait, fuvarozási eszközeit vagy saját munkásait használja.
E mellett a bizományos az ügylet után bizományi dijt követelhet, mely határozott megállapodás hiányában a helybeli kereskedelmi szokásnak megfelelőleg állapittatik meg. Ha a bizományos a szerződő fél kötelezettségeiért jótállást vállalt (star de credere), ezért külön dijt igényelhet. A dij rendszerint csak akkor követelhető, ha az ügylet foganatba ment.
Eladási bizománynál azonban, ha az ügylet a bizományos hibáján kivül nem volt foganatositható, ez az áru visszaadásakor dijt követelhet, a mennyiben ezt a helybeli kereskedelmi szokás megengedi.
378. § Ha a bizományos kedvezőbb feltételek mellett köti meg az ügyletet, mint melyek a megbizó által megállapittattak, az ebből eredő előny a megbízót illeti.
379. § A bizományost a bizományi árúkra nézve, a mennyiben azok még birtokában vannak, vagy a mennyiben azok felett átalában, különösen pedig hajóselismervények, rakjegyek vagy közraktári jegyek által rendelkezhetik, zálogjog illeti a bizományi ügyletre fordított költségek, a bizományi dijak, előlegek, kölcsönök és az elvállalt váltói és egyéb kötelezettségek, nemkülönben a folyó számlán alapuló és a bizományból származó követelések erejéig.
E zálogjog alapján, mely a megbizó ellen időközben elrendelt csőd esetében is hatályos, a bizományos magát érintett követeléseire nézve, a megbizó vagy ennek hitelezői előtti elsőbbséggel, elégítheti ki. Ugyanez áll a bizományi ügyletből eredő s még künlevő követelésekre nézve is.
380. § Ha a megbizó az előbbeni §-ban érintett kötelezettségeknek kellő időben eleget nem tesz, a bizományosnak jogában áll magát a zálogtárgyakból a 305. és 307. §. határozatai szerint kielégíteni.
381. § Ha a bizomány tárgyát tőzsdei vagy piaczi árral biró árúk, váltók vagy értékpapírok vétele vagy eladása képezi, a bizományos, feltéve, hogy megbízója másként nem rendelkezett, a megszerzendő árúkat eladóként maga szolgáltathatja, a bizományba átvett árúkat pedig vevőként maga megtarthatja.
Ily esetben a bizományos számadási kötelezettsége egyedül annak igazolására szorítkozik, hogy az ár felszámításánál a megbízás teljesítésekor jegyzett tőzsdei vagy piaczi árt megtartotta. A kikötött, illetőleg a 377. §-ban érintett dijt, továbbá a rendszerint felmerülő bizományi költségeket ily esetben is felszámithatja.
A mennyiben a bizományos a megbízás teljesítését tárgyazó tudósítással egyidejüleg vevő- vagy eladóként egy harmadik személyt meg nem nevez, a megbizó vevőnek, illetőleg eladónak a bizományost tekintheti.
382. § Ha a megbizó a megbízást visszavonja, s e visszavonás a bizományoshoz előbb érkezik, mint a megbízás teljesítéséről szóló tudósítás feladatott volna, a bizományos nem élhet többé azon joggal, hogy mint eladó vagy mint vevő fölléphessen.
383. § A jelen czimben foglalt határozatok akkor is alkalmazandók, ha kereskedő, a nélkül, hogy ez rendes üzleti köréhez tartoznék, megbízásból más részére saját nevében egyes kereskedelmi ügyletet köt.
NEGYEDIK CZIM
Szállítmányozási ügylet
384. § Az árúk tovaküldésének elvállalása szállítmányozási ügyletnek tekintetik, ha ezt valaki fuvarozók vagy hajósok által saját nevében, de mások rovására eszközli. Ki ily ügyletekkel iparszerüleg foglalkozik, szállítmányozónak tekintendő.
385. § A szállítmányozó az árúk átvételénél és megőrzésénél, a fuvarozók és közvetett szállítmányozók megválasztásánál, s általában az elvállalt szállítmányozás eszközlésénél felmerülő károkért felelős, ha nem a rendes kereskedő gondosságával jár el. Azt, hogy rendes kereskedő gondosságával járt el, a szállítmányozó köteles igazolni.
A szállítmányozó és feladó közt a fuvarozási költségek eleve bizonyos összegben megállapittatnak, - a szállítmányozó más megállapodás hiányában, a szállítmányozást eszközlő fuvarozók és közvetett szállítmányozók eljárásáért egyenes felelősséggel tartozik.
386. § Ha a szállítmányozó a fuvarozásnak a feladó által kijelölt módjától vagy nemétől fontos ok nélkül eltér, a vétlen balesetért is felelős. Kivételnek e tekintetben akkor van helye, ha a szállítmányozó igazolhatja, hogy a vétlen baleset a meghagyás pontos teljesítése mellett is bekövetkezett volna.
387. § A szállítmányozó saját dijain kivül költségeinek, kiadásainak s átalában mindannak megtérítését követelheti, mit a szállítmányozásra szükségkép vagy hasznosan fordított. A kialkudott fuvardíjnál magasabbat azonban fel nem számithat.
A szállítmányozási dij szabad egyezkedés tárgyát képezi; ilyennek hiányában a helybeli szokás szolgál irányadóul.
Oly esetben, midőn a feladó és szállítmányozó közt a fuvarozási költségek eleve bizonyos összegben megállapittatnak, szállítmányozási dij csak ugy számitható, ha ez világosan kiköttetett.
388. § A szállítmányozót az árukra nézve, a mennyiben azok birtokában vannak, vagy a mennyiben azok felett rendelkezhetik, a szállitmányozási és fuvardijak, továbbá a költségek és kiadások, nemkülönben az árúkra adott előlegezések erejéig zálogjog illeti, melynek érvényesitésére nézve a 379. és 380. §. határozatai szolgálnak irányadóul.
Ha a szállitmányozásnál közvetett szállítmányozó közreműködése vétetik igénybe, az első jogait, különösen ennek zálogjogát, a közvetett szállítmányozó köteles gyakorolni.
A mennyiben az előző követelésére nézve a követő részéről kielégittetett, a követelés és a zálogjog a követőre megy át. Ugyanez áll a fuvarozó követelésére és zálogjogára nézve is, ha és a mennyiben ez a közvetett szállítmányozó által kielégittetett.
389. § A szállítmányozó ellenkező megállapodás hiányában a fuvarozást maga is eszközölheti. Ez esetben őt a fuvarozó jogai és kötelességei illetik, s a 387. §-ban érintett költségek és dijakon felül a fuvardijt is felszámíthatja.
390. § A szállítmányozó ellen az áru teljes vagy részben elveszése, megsérülése vagy elkésett kiszolgáltatása miatt támasztható keresetek egy esztendő alatt évülnek el. Ezen határidő az áru teljes elveszése esetében azon nappal, melyen a kiszolgáltatásnak történni kellett volna, egyéb esetekben pedig azon nappal veszi kezdetét, melyen az áru tényleg kiszolgáltatva lett.
Hasonló módon évülnek el az áru teljes vagy részben elveszése, megsérülése vagy elkésett kiszolgáltatása miatt emelhető kifogások is, ha a tudósítás e tényekről a szállítmányozó részére egy év alatt el nem küldetett.
A szállítmányozó által elkövetett csalás vagy sikkasztás esetében ezen határozatok alkalmazást nem nyernek.
391. § A szállítmányozó jogai- és kötelességeire nézve, a mennyiben azok iránt a jelen czimben intézkedés nem történik, az előbbeni czim határozatai szolgálnak irányadóul.
392. § A jelen czim határozatai akkor is alkalmazást nyernek, ha a kereskedő, a nélkül, hogy ez rendes üzleti köréhez tartoznék, egyes szállitmányozási ügyletekre vállalkozik.
ÖTÖDIK CZIM
Fuvarozási ügylet
I. FEJEZET
Átalában
393. § Fuvarozási ügyletnek az tekintendő, mely áruknak szárazon vagy folyókon és belvizeken való fuvarozása iránt köttetik. Ki ily ügyletekkel iparszerüleg foglalkozik, fuvarozónak tekintetik.
394. § A fuvarlevél a feladó és fuvarozó közt keletkezett szerződés bizonyítékául szolgál. A fuvarozó a fuvarlevél kiállítását követelheti.
395. § A fuvarlevél magában foglalja:
1. az áru megjelölését minőség, mennyiség és az ismertető jelek szerint;
2. a fuvarozó nevét és lakhelyét;
3. a feladó nevét;
4. annak nevét, kinek az áru kiszolgáltatandó;
5. az áru rendeltetési helyét;
6. a fuvardíjra vonatkozó határozatokat;
7. azon különös megállapodásokat, melyek a felek közt egyéb pontok, különösen az ut irányára, az áru megérkezési idejére, vagy az e részbeni késedelemre nézve keletkeztek;
8. a kiállítás helyét és idejét.
396. § A feladó köteles oly áruknál, melyek az átvevő részére leendő kiszolgáltatás előtt vám- vagy adókezelés alá esnek, a fuvarozót a szükséges kisérő iratokkal ellátni. A mennyiben a fuvarozót magát vétkesség nem terheli, a feladó felelős a fuvarozónak azon büntetések- és károkért, melyek ez utóbbira a kisérő iratok helytelenségéből vagy elégtelenségéből származnak.
397. § A fuvarozást, határozott megállapodás vagy helyi szokás hiányában, a körülményekhez mért határidő alatt kell megkezdeni.
Ha a fuvarozás megkezdése, vagy az ut folytatása természeti esemény vagy más véletlenség miatt ideiglenesen meggátoltatik, a feladó nem köteles az akadály megszüntét bevárni, hanem a szerződéstől elállhat; köteles azonban ily esetben a fuvarozónak, a mennyiben ezt vétkesség nem terheli, az előkészületi, a ki- vagy lerakodási költségeket s a fuvardíjból a megtett utra eső részt megtéríteni. A megtérítendő összeget, ha az iránt a felek meg nem egyezhetnek, helyi szokás hiányában a bíróság határozza meg.
398. § A fuvarozó minden kárért, mely az árúban az átvételtől a kiszolgáltatásig elveszés vagy megsérülés által történik, felelős, a mennyiben igazolni nem képes, hogy a kárt erőhatalom, vagy az árú természetes minősége, különösen belső megromlás, beszáradás, rendes csurgás vagy a begöngyölésnek kívülről fel nem ismerhető hiányai okozták.
Drágaságok, pénzek vagy értékpapírokért a fuvarozó csak akkor felelős, ha a tárgyak ezen minősége vagy értéke neki kijelentve lett.
399. § Az áru elveszése vagy megsérülése miatti kártérítés esetében, a kár kiszámításánál, az árúnak szükséghez képest szakértők által megállapított rendes kereskedelmi, ilyennek nem létében pedig közönséges értéke vétetik alapul.
Ehez képest a fuvarozó az áru elveszése esetében azon rendes kereskedelmi értéket tartozik megtéríteni, melylyel a hason faju és minőségű áru a rendeltetés helyén birt akkor, midőn a kiszolgáltatásnak történni kellett volna; ellenben az áru megsérülése esetében azon különbözet térítendő meg, mely a megsérült áru eladási ára s azon rendes kereskedelmi érték közt létezik, melylyel az a sérelem nélkül, a kiszolgáltatás helyén és idejekor birt volna.
A kártérítési összegből mindegyik esetben levonandó az, mi az elveszés illetőleg a megromlás folytán vám- és egyéb költségekben megtakarítva lett. Ha a fuvarozó vagy emberei bebizonyithatólag vétkes gondatlansággal vagy gonosz szándékkal jártak el, a fuvarozó teljes kártérítéssel (272. §.) tartozik.
400. § A fuvarozó felelős a kikötött vagy szokásos fuvaridő elmulasztásából eredő kárért, a mennyiben igazolni nem képes, hogy a késedelmet rendes fuvarozó gondosságával elkerülnie nem lehetett.
401. § Ha a fuvaridő elmulasztása esetére a fuvardíj bizonyos részének levonása, vagy teljes elvesztése vagy más kötbér állapíttatott meg, kétség esetében a késedelemből eredő, s az érintett kikötmények összegét meghaladó kár megtérítése is követelhető.
A mennyiben a fuvarozó igazolhatja, hogy a késedelem rendes fuvarozó gondosságával elhárítható nem volt, az érintett kikötmények csak ugy vehetők igénybe, ha ez szerződésileg megállapittatott.
402. § A fuvarozó felelős azokért, kiket az elvállalt fuvarozás teljesítésénél alkalmaz.
403. § Ha a fuvarozó az árút, az elvállalt fuvarozásnak egészben vagy részben eszközlése végett, más fuvarozónak adja át, az áru kiszolgáltatásáig nemcsak közvetlen követőjeért, hanem minden későbbi fuvarozóért is felelős.
Minden fuvarozó, ki mint követője jelentkezik egy másiknak, az által, hogy az árút az eredeti fuvarlevéllel veszi át, ennek értelmében a fuvarozási szerződésbe lép; felelőssé lesz előzőinek a már teljesített fuvarozásból eredő kötelezettségeiért, s egyszersmind önálló kötelezettséget vállal arra nézve, hogy a fuvarozást az eredeti szerződés értelmében, különösen a fuvarlevélben kijelölt vonalakon fogja eszközölni.
404. § A fuvarozó a feladó későbbi utasításait az áru visszaadása, vagy annak más mint a fuvarlevélben kijelölt átvevő részére leendő kiadása tekintetében, mindaddig teljesíteni tartozik, míg a fuvarlevelet az áru megérkezése után a rendeltetés helyén a kijelölt átvevőnek ki nem szolgáltatta.
Ha ez már megtörtént, a fuvarozó csak a kijelölt átvevő utasításait veheti figyelembe; ellenkezőleg ennek az árúért felelős. Az esetre, ha feladási vevény lett kiállítva, ezen rendelkezési jog csak a feladási vevény birtokosát illeti.
405. § A fuvarozó köteles az árút rendeltetése helyén a fuvarlevélben kijelölt átvevőnek kiszolgáltatni.
406. § A fuvarlevélben kijelölt átvevőnek jogában áll, még mielőtt az áru rendeltetéshelyére érne, annak biztonsága végett a szükséges intézkedéseket megtenni s e végből a fuvarozót kellő utasításokkal ellátni. Az áru kiszolgáltatását, mielőtt az rendeltetése helyére érkeznék, csak az esetben követelheti, ha erre a fuvarozó a 404. §. értelmében felhatalmaztatott.
407. § Mihelyt az áru rendeltetési helyére érkezik, a fuvarlevélben kijelölt átvevőnek szabadságában áll a fuvarozási szerződésen alapuló jogokat a fuvarlevélből kivehető kötelezettségek teljesítése mellett, a fuvarozó ellen saját nevében érvényesíteni, különösen ez utóbbit a fuvarlevél átadására s az áru kiszolgáltatására szorítani; feltéve, hogy a kereset megindítása előtt a 404. §. értelmében ellenkező utasítás nem adatott.
Az, hogy a kijelölt átvevő saját vagy más érdekében jár-e el, különbséget nem tesz.
408. § Az áru és a fuvarlevél elfogadása által az átvevő a fuvarlevél értelmében a fuvarozó kielégítésére köteleztetik.
409. § Ha az, ki az áru átvevőjeként kijelöltetett, nem található; vagy ha ez az átvételt megtagadja; vagy ha az átvétel vagy az áru mibenléte iránt vita keletkezik, az érdekelt félnek jogában áll az áru mibenlétét birói szemle utján megállapittatni.
E mellett az átadási hely bírósága az érdekelt fél kérelmére elrendelheti, hogy az áru egyelőre közraktárba, vagy egy harmadik személy gondviselése alá helyeztessék, és hogy a fuvardíjnak s a fuvarozó egyéb követelésének kielégítése végett az áru vagy annak egy része nyilvános árverés utján eladassék.
Ezen kérelem iránt az ellenfél, a mennyiben helyben tartozkodik, a bíróság által előlegesen meghallgatandó.
410. § Az áru átvételével és a fuvardíj kifizetésével a fuvarozó ellen minden igény megszünik.
Oly hiány vagy sérülés miatt azonban, mely a kiszolgáltatáskor külsőleg felismerhető nem volt, a fuvarozó az áru átvétele és a fuvardíj kifizetése után is felelősségre vonható, ha a hiány vagy sérülés, a 409. §. értelmében, a felfedezés után azonnal megállapittatik, s egyuttal igazoltatik, hogy a hiány vagy sérülés a feladás és kiszolgáltatás ideje közt történt.
A 390. §-nak a kereset és kifogások elévülésére vonatkozó határozatai a fuvarozók tekintetében is alkalmazandók.
411. § A fuvarozót, a fuvarozási szerződésből eredő követelések, különösen a fuvardíj, fekbér, valamint a vámok és egyéb kiadások erejéig a fuvarozott árúkra zálogjog illeti. E jog addig áll fenn, mig a fuvarozott árúk az átvevőnek kiszolgáltatva nem lettek.
A zálogjog alapján, mely a tulajdonos ellen elrendelt csőd esetében is hatályos, a fuvarozó követelésének kielégitése végett a 409. §. értelmében a fuvarozott árúk részbeni vagy teljes eladását követelheti.
412. § Ha az áru egymásután több fuvarozó kezén megy keresztül, a mennyiben a fuvarlevél mást nem rendel, az utolsó fuvarozó a kiszolgáltatás alkalmával, előzőinek a fuvarlevélből kitűnő követeléseit érvényesíteni s ezek jogait, különösen a zálogjogot is gyakorolni tartozik.
Azon fuvarozó, ki előzője követelését kiegyenlíti, a törvény erejénél fogva ennek összes jogaiba lép. Ugyanez áll a szállítmányozó követelésére nézve is, melyet a fuvarozó kiegyenlít (388. §.) .
Az előzők zálogjoga addig áll fenn, mig az utolsó fuvarozó e joga meg nem szünik.
413. § A mennyiben ugyanazon árúra nézve a 379., 388. és 411. §. értelmében több zálogjog szereztetett, azon zálogjogok közt, melyek a szállítmányozásból, illetőleg fuvarozásból erednek, a később keletkezett megelőzi a korábbit; a most érintett zálogjogok elsőbbséggel bírnak azon zálogjog előtt, mely a bizományost és az előlegek tekintetében a szállítmányozót illeti, az utóbbiak közt pedig a korábban keletkezett megelőzi a későbbit.
414. § Ha a fuvarozó az árút a fuvardíj kifizetése nélkül szolgáltatja ki, ugy ő mint a megelőző fuvarozók és szállítmányozók is saját előzőik elleni visszkereseti jogaikat elvesztik. Az átvevő elleni kereseti jogon ez által változás nem történik.
415. § A feladó és a fuvarozó abban állapodhatnak meg, hogy a fuvarozó a neki átadott árúkról rakjegyet állitson ki. A rakjegy által a fuvarozó az áru kiadására kötelezi magát, az okmány minden jogszerü birtokosa irányában.
416. § A rakjegynek, mely a szövegben világosan mint ilyen megjelölendő és a fuvarozó által aláírandó, magában kell foglalni:
1. a fuvarozandó árúk megjelölését és azok mennyiségét;
2. a fuvarozó nevét;
3. a feladó nevét;
4. annak nevét, ki részére vagy kinek rendeletére az árú kiszolgáltatandó lesz. Ilyennek a feladó tekintendő, ha a rakjegy pusztán rendeletre lett kiállítva;
5. a kiszolgáltatás helyét;
6. a kiállítás helyét és idejét.
Ha a fuvarozó ezt kívánja, a feladó köteles neki a rakjegynek egy általa aláirt másolatát kézbesíteni.
417. § A rakjegy a fuvarozó és átvevő közti jogviszonyokat szabályozza. A fuvarozási szerződésnek a rakjegybe fel nem vett határozatai az átvevő irányában joghatálylyal nem birnak.
A fuvarozó és feladó közti jogviszonyokra nézve a fuvarozási szerződés szolgál irányadóul.
418. § Ha rakjegy lett kiállítva, a fuvarozó a feladó későbbi utasításait az árúk visszaadása vagy más mint a rakjegyben kijelölt átvevő részére leendő kiadása tekintetében csak az esetben teljesítheti, ha neki a rakjegy visszaadatik. Ha e határozat ellen cselekszik, a rakjegy jogszerü birtokosának az áruért felelős.
419. § Az árú átvételére az tekintetik feljogosítottnak, ki a rakjegyben átvevőként van kijelölve, vagy ki rendeletre szóló rakjegynél birtokosi minőségét a hátiratok összefüggő és egész ő hozzá lenyuló lánczolata által igazolja.
A fuvarozó az árut csak a nyugtatványozott rakjegy visszaadása mellett köteles kiszolgáltatni.
A fuvarozó jogaira és kötelességeire vonatkozó határozatok az esetben is alkalmazást nyernek, ha rakjegy lett kiállítva.
420. § A jelen fejezet határozatai akkor is alkalmazást nyernek, ha a kereskedő, anélkül, hogy ez rendes üzleti köréhez tartoznék, egyes esetben árúknak szárazon, folyókon vagy belvizeken leendő fuvarozását elvállalja.
421. § A postaintézetekre a jelen fejezet határozatai csak annyiban nyernek alkalmazást, a mennyiben ezek az e részben fennálló külön rendeletekkel nem ellenkeznek.
II. FEJEZET
Eltérő intézkedések a vaspályák fuvarozási ügyleteit illetőleg
422. § Jelen törvénynek a fuvarozásra vonatkozó határozatai, a következő §-ban foglalt eltérésekkel, a vaspályák fuvarozási ügyleteire is alkalmazást nyernek.
423. § A közforgalomnak átadott és áru-fuvarozásra rendelt vaspályák, a fuvarozást a feladó által kijelölt vonalakon saját pályáikon meg nem tagadhatják, feltéve:
1. hogy az árúk minőségük vagy begöngyölésüknél fogva az üzleti szabályok vagy a pálya szerkezete és használati módja szerint fuvarozásra alkalmasak;
2. hogy a feladó az igazgatóságnak a fuvardíjra, a rakodásra s a fuvarozásnak egyéb megengedett feltételeire vonatkozó intézkedéseit magára nézve kötelezőknek elismeri;
3. hogy a vaspálya rendes fuvarozási eszközei a fuvarozás teljesítésére elegendők.
A vaspályák az árúkat mielőtt azok elküldése megtörténhetik, fuvarozás végett átvenni nem tartoznak. Kötelesek azonban, ha ezt a pálya helyiségei megengedik, a feladó kívánságára az árúkat megőrzés végett átvenni s a fuvarozást a jelen §. határozatai szerint foganatosítani.
Ha ezt a pálya berendezése a fuvarozási viszonyok, vagy a közérdek nem követelik, az elküldés idejére nézve egyik feladót sem szabad előnyben részesíteni.
Az e § határozataival ellenkező cselekvények, az azokból eredő kár megtérítésére kötelezik a vállalatot.
424. § Az előbbeni §-ban érintett vaspályák, a következő §-ban felsorolt esetek kivételével, a jelen törvény 398., 399., 400., 402., 403., 410. és 423. §-ainak a fuvarozók kártérítési kötelességeire vonatkozó határozatait, sem a kötelezettség keletkezése, terjedelme és tartama, sem a bizonyitási teher tekintetében saját előnyükre szerződések - szabályok vagy külön megállapodások - által nem módosíthatják.
Az e határozattal ellenkező szerződések és megállapodások joghatálylyal nem birnak.
425. § A vaspálya kikötheti:
1. oly árúknál, melyek a feladóval történt megállapodás szerint nyitott kocsikon fuvarozandók: hogy azon károkért, melyek a fuvarozás ezen módjával járó veszélyekből eredhetnek, felelősséget nem vállal. A fuvarozás e módjával összekötött veszélyek alatt azonban a feltünő sulyapadás és az árú teljes vagy részbeni elveszése nem érthető;
2. oly árúknál, melyek - habár minőségüknél fogva a fuvarozás közben az elveszés vagy megsérülés meggátlása végett begöngyölést igényelnek - épen nem, vagy csak hiányosan begöngyölve adatnak fel: hogy azon károkért, melyek a begöngyölés hiányából vagy ennek hiányos minőségével járó veszélyekből erednek, felelősséget nem vállal;
3. oly árúknál, melyeknek fel- vagy lerakodását a történt megállapodás szerint a feladó, illetőleg az átvevő eszközli: hogy nem vállal felelősséget azon károkért, melyek a fel- vagy lerakodásból vagy a hiányos rakodással egybekötött veszélyekből erednek;
4. oly árúknál, melyek sajátszerü minőségüknél fogva a teljes vagy részbeni elpusztulás vagy károsulás, nevezetesen a törés, megrozsdásodás, belső megromlás, rendkívüli csurgás vagy öngyuladás veszélyeinek vannak kitéve: hogy azon károkért, melyek ezen veszélyekből eredhetnek, felelősséget nem vállal;
5. élő állatoknál: hogy ezekért felelősséget nem vállal azon kárra nézve, mely az állatokban a fuvarozásukkal járó különös veszélyből támad;
6. kisérettel ellátott árúknál: hogy felelősséget nem vállal azon károkért, melyeknek elhárítása a kiséret teendője lett volna.
Ha a jelen §. szerint megengedett határozatok valamelyike kiköttetett, az ellenkező igazolásáig azon vélelem is kikötöttnek tekintendő, hogy a bekövetkezett kár, ha ez az el nem vállalt veszélyből eredhetett, valójában ezen veszély által okoztatott.
A pályát a jelen §. szerint kikötött mentesség daczára felelősség terheli, ha igazoltatik, hogy a kár a vállalatnak vagy embereinek vétkessége által okoztatott.
426. § A vaspálya kikötheti: hogy a fuvarozás végett feladott podgyászért csak az esetben vállal felelősséget, ha az a kiszolgáltatási idő elteltétől számitandó bizonyos határidő alatt követeltetik vissza. E határidő három napnál rövidebb nem lehet.
A most érintett határidő eltelte nem zárja ki azt, hogy a tulajdonos a meglevő podgyász kiadatását követelhesse.
427. § Ha a fuvarozás végett feladott áru vagy podgyász fuvarozás közben elveszett, az érdekelt fél a kártérítési összeg kifizetése alkalmával kikötheti, hogy az elveszett tárgy, ha az megkerül, a kártérítési összeg visszaadása mellett a pálya által költség- és díjmentesen, és pedig az érdekelt fél választása szerint a feladási vagy a rendeltetési helyén kiadassák.
428. § Oly árúkra nézve, melyek természetes minőségüknél fogva a fuvarozás alatt sulyban vagy mértékben rendszerint veszteséget szenvednek, a vaspálya kikötheti: hogy a suly vagy mérték bizonyos százalékáig a veszteségért felelősséget nem vállal. E százaléktétel azonban, ha egy fuvarlevél mellett több darab adatik fel, minden egyes darabra nézve külön számittatik, a mennyiben az egyes darabok sulya vagy mértéke akár a fuvarlevél által, akár egyébként igazolható.
A vaspálya az érintett kedvezményt nem veheti igénybe, ha igazoltatik, hogy a veszteség az eset körülményeihez képest nem az áru minőségéből származott, vagy hogy a felvett százaléktétel e minőségnek, vagy az eset körülményeinek meg nem felel.
429. § A vaspálya kikötheti:
1. hogy a 399. §. szerinti kártérítés kiszámitásánál alapul veendő érték, a fuvarlevélben, rak- vagy podgyászjegyen kitett összeget, ily adatok hiányában pedig az eleve megállapított szabályzati tételt meg nem haladhatja;
2. hogy a fuvaridő elmulasztásaért a 400. §. értelmében fizetendő kártérítés azon összeget, mely a fuvarlevélben, rak- vagy podgyászjegyen a kellő időben megérkezés biztosításául kiköttetett, ily kikötés hiányában pedig az eleve megállapított szabályzati tételt, mely a fuvardíjnak teljes vagy részbeni elvesztésében is állhat, meg nem haladhatja.
A vállalatnak vagy embereinek vétkes vagy gonosz szándéku eljárása esetében a felelősségnek ezen korlátozásai alkalmazást nem nyerhetnek.
430. § A vaspálya kikötheti, hogy az áru átvételével s a fuvardíj lefizetésével az igény oly hiány vagy megsérülés miatt is, mely az átvételkor azonnal felismerhető nem volt, elenyészik, ha az a kiszolgáltatástól számitandó bizonyos határidő alatt be nem jelentetik. E határidő négy hétnél rövidebb nem lehet.
431. § A vaspálya, ha az árút oly fuvarlevéllel veszi át, mely szerint a fuvarozásnak több egymáshoz csatlakozó pályán kell történni, kikötheti: hogy fuvarozóként az egész fuvarozásért, a 403. §. értelmében, csak az első és azon pálya tartozik felelősséggel, mely az árút a fuvarlevél mellett legutóbb vette át; ellenben a közbeeső pályák valamelyike csak az esetre tartozzék felelősséggel, ha bebizonyittatik, hogy a kár az ő vonalán történt.
A vaspályák egymásközti visszkeresete ez által nem érintetik.
432. § A vaspálya, ha az árút oly fuvarlevél mellett veszi át, melyen a kiszolgáltatás helyéül az átvevő vagy a csatlakozó pályák valamelyikén kivül fekvő hely van kijelölve, kikötheti: hogy fuvarozói felelőssége csak odáig terjed, hol a vasuti fuvarozásnak véget kell érni. A pálya ily esetben a további fuvarozásra nézve szállítmányozónak tekintetik.
433. § A mennyiben a feladó a fuvarlevélben akkép intézkedett, hogy az áru a pálya mellett fekvő valamely helyen maradjon vagy szolgáltattassék ki: a fuvarozás, habár a fuvarlevélben más rendeltetési hely van kijelölve, csak az előbb érintett helyig tekintetik elvállaltnak s a vaspálya a további fuvarozásért nem felelős.
HATODIK CZIM
Közraktári ügylet
434. § Azon vállalat, mely árúk elhelyezésével és közraktári jegyek kibocsátásával foglalkozik, közraktárnak tekintetik. A közraktári jegy azon okmány, mely a forgalomban a közraktárilag elhelyezett árúk helyettesitésére szolgál.
435. § Közraktárokat ugy egyesek, mint társaságok nyithatnak; kötelesek azonban ebbeli szándékukat a czégbejegyzésre nézve illetékes törvényszéknél bejelenteni, s legalább fél millió forintnyi tényleges alaptőkét kimutatni. Az alaptőke a jelen czímben kijelölt ügyleteken kivül másra nem fordítható.
Az alaptőke kimutatása előtt sem az üzlet megkezdésének, sem a vállalat bejegyzésének helye nem lehet.
Ha a vállalat közraktárát meg nem vámolt külföldi vagy még fogyasztási adó alá eső árúk elhelyezésére akarja berendezni és ily árúkat a közraktárba felvenni, ezt csak a pénzügyi szabályok megtartása mellett teheti.
436. § A közraktárak az elhelyezés és kezelés végett elfogadott árúkra az érték két harmada erejéig előlegeket adhatnak.
Minden közraktári vállalat üzleti és dijszabályzatát koronként megállapitani és közzétenni tartozik. Ez utóbbinak magában kell foglalni azon dijak tételeit, melyek a vállalatnak az elhelyezésért s az azzal járó teendőkért fizetendők.
437. § A vállalat minden kárért, mely a nála elhelyezett tárgyakban az átvételtől a kiszolgáltatásig elveszés, megromlás, megsérülés által történik, vagy az árúk késedelmes kiszolgáltatása által okoztatik, felelős, a mennyiben igazolni nem képes, hogy a kárt erőhatalom vagy a tárgyak természetes minősége (398. §.), vagy a begöngyölésnek kívülről fel nem ismerhető hiányai, vagy a letéteményező avagy ennek emberei okozták.
438. § A közraktári vállalatot, dijai tekintetében, a nála elhelyezett tárgyakra zálogjog illeti, mely a tulajdonos ellen elrendelt csőd esetében is hatályos.
439. § A vállalat köteles a nála letett tárgyakról közraktári jegyet kiállítani. E jegy, mely a vállalat által időrendben vezetett letéti könyv szelvényrészét képezi, összefüggő, de egymástól elválasztható két részből, t. i. az árujegyből (cedule) és a zálogjegyből (warrant) áll.
440. § A közraktári jegy mindkét részének magában kell foglalni:
1.a közraktár megnevezését;
2.a letéti könyv sorszámát;
3.a letevő nevét és lakhelyét;
4.a letett tárgyak megjelölését és mennyiségét;
5.a kiállítás idejét, s a vállalat által meghatalmazott tisztviselő aláírását.
441. § A közraktári jegy átruházása ugy együttesen, mint különválasztva hátirat utján történhetik. Az áru- és zálogjegy együttes birtoka jogot ád a letett tárgyak feletti szabad rendelkezésre.
A zálogjegy magában véve a letett tárgyakra zálogjogot ád a kölcsönösszeg és járulékai erejéig, ellenben az árujegy magában véve, a zálogjog által korlátolt rendelkezési jogot ád a birtokosnak.
442. § Ha a zálogjegy külön ruháztatik át, az első hátiratnak következőket kell tartalmazni:
1. a kölcsönadó nevét és lakását;
2. a kölcsön adott összeget;
3. a kölcsön lejárati idejét.
Ezen adatok az árujegyen is kitüntetendők.
Ezenfelül a zálogjegy első átruházása, az elősorolt adatokkal együtt, a vállalat letéti könyvébe bejegyzendő, s e bejegyzés ugy az árumint a zálogjegyen kitüntetendő. A bejegyzést a zálogjegy minden későbbi birtokosa is követelheti.
443. § A közraktár köteles ugy az áru-, mint a zálogjegy birtokosának megengedni, hogy ezek a letett tárgyakat bármikor megtekinthessék.
444. § A közraktári vállalat a nála elhelyezett tárgyakat egyedül az áru- és zálogjegy visszaadása, illetőleg a zálogjegyet terhelő összeg és járulékai lefizetése mellett, köteles kiszolgáltatni.
445. § Ha a különvált árujegy birtokosa a letett tárgyakat a közraktárból kivenni akarja, a zálogjegyet magához váltani tartozik.
A mennyiben azonban a zálogjegy birtokosa távol van, vagy ismeretlen, vagy ha a felek a visszafizetés feltételei iránt meg nem egyezhetnek, az árujegy birtokosának jogában áll a zálogösszeget járulékaival együtt a közraktárnál letenni. E jogával a közraktári jegy lejárata előtt is élhet.
446. § A mennyiben a zálogösszeg lejártakor le nem fizettetik, a zálogjegy birtokosa köteles e ténykörülményt, a visszkereset különbeni elvesztésének terhe alatt, az első forgatónál óvással megállapittatni.
Az óvás idejére és módjára nézve a váltótörvény határozatai szolgálnak irányadóul.
447. § Ha a fizetés a lejárattól számítandó három nap alatt nem teljesittetik, a zálogjegy birtokosának jogában áll a közraktárnál a letett tárgyaknak hiteles személy közbenjöttével nyilvános árverésen eladását s a vételárból kielégítését követelni. Ugyane jog illeti az első forgatót, ha ez a zálogjegyet beváltja, az árujegy birtokosa ellenében.
A zálogjegy birtokosa, ha teljes kielégítést nyert, a zálogjegyet a közraktárnak visszaadni tartozik. A vételár feleslege az árujegy birtokosát illeti, s ha tartózkodása ismeretlen, az részére birói letétbe helyezendő.
A mennyiben a vételár a zálogjegyre adott összeget nem fedezi, a történt részletfizetés a zálogjegyre rávezettetik s ez a birtokosnak ismét visszaadatik.
448. § A zálogjegy birtokosát, ha a letett tárgyakból teljes kielégítést nem nyert, a fedezetlen követelés erejéig, a forgatók ellenében visszkereseti jog illeti, melyre a váltótörvény határozatai szolgálnak irányadóul.
A visszkereset ideje az árverés befejezésének napjától számítandó. E jog azonban elenyészik, ha a zálogjegy birtokosa a letett tárgyak elárverezését az óvás felvételétől számitandó harmincz nap alatt nem szorgalmazza.
449. § Ha a határozott időtartamra letett tárgyak a letéti idő elteltével, vagy a határozatlan időtartamra letett tárgyak a letételtől számitandó egy év alatt ki nem váltatnak, vagy ha a letett tárgyakat a letéti idő alatt megromlás veszélye fenyegeti, a közraktárnak jogában áll, a letevő előleges felszólítása után a letett tárgyakat hiteles személy közbenjöttével elárvereztetni, s magát követelésére nézve a vételárból kielégíteni.
A vételárnak a vállalat követelését meghaladó része a zálogjegy birtokosának, a netaláni felesleg pedig a letevőnek vagy jogutódjának adatik ki.
Ha akár az árujegy, akár a zálogjegy birtokosának tartózkodása ismeretlen, a vételárnak ezeket illető része birói letétbe helyezendő.
450. § A közraktárban letett tárgyakra az áru- vagy zálogjegy birtokosának hitelezői sem biztosítást, sem végrehajtást nem vezethetnek. Maga az áru-, illetőleg zálogjegy ugy biztosítás mint végrehajtás tárgya lehet.
451. § Az áru- és zálogjegy birtokosát, a közraktárban letett tárgyak megsemmisülése, vagy megsérülése esetében, a biztosítási összegre ugyanazon igények illetik, melyekkel a letett tárgyak tekintetében birt.
452. § Az elveszett áru- vagy zálogjegy megsemmisitésére nézve a váltótörvény határozatai szolgálnak irányadóul.
A megsemmisítési eljárás folyamatba tétele után a jegy birtokosa, ha kellő biztosítékot nyujt, a vállalattól egy másodlat kiállítását követelheti. A biztosíték mennyiségét, ha az iránt a felek meg nem egyezhetnek, a bíróság határozza meg.
Ha az elveszett jegy semmisnek nyilváníttatott, a letett biztosíték visszaadandó.
HETEDIK CZIM
Biztosítási ügylet
I. FEJEZET
Általános határozatok
453. § Minden biztosítási vállalat köteles a czégbejegyzésre illetékes törvényszéknél a biztosítási ügyletek minden ágára nézve, melylyel foglalkozni szándékozik, külön-külön, legalább százezer forintnyi tényleg befizetett biztosítási alapot kimutatni.
Ezen alap kimutatása előtt sem a czég bejegyzésének, sem az üzlet megkezdésének helye nem lehet.
454. § A biztosítási vállalatok kötelesek a czégbejegyzés alkalmával azon elveket bejelenteni, melyek szerint a befizetett alaptőke s a díjtartalék elhelyeztetik. Ezen elvek a törvényszék által közzététetnek.
A vállalatnak a közzétett elvektől addig, míg a szándékolt eltérés a törvényszéknél be nem jelentetett s közzé nem tétetett, eltérni nem szabad.
455. § Az életbiztosítási vállalatok a czégbejegyzés alkalmával az előbbeni §-ban érintetteken kivül a díjtartalék kiszámításának elveit, az ennél alkalmazott halandósági, illetőleg élettartami táblázatok bemutatása és a számitásnál alapul vett kamatláb kijelölése mellett, bejelenteni tartoznak.
Ez adatok közzé nem tétetnek ugyan, de a törvényszéknél mindenki által megtekinthetők és másolatban kivehetők.
Azon biztosításoknál, melyek az ezen elvektől szándékolt eltérés bejelentése előtt vállaltattak el, alapul az eredetileg bejelentett díjtartaléknál csekélyebb nem vehető.
456. § Az életbiztosítási díjtartalék csak következő módon helyezhető el:
1. jelzálogi kölcsönökbe a fekvőségnek nem terhelt fele értéke erejéig;
2. állampapírokba és állami kamatbiztositást élvező vállalatok elsőbbségi kötvényeibe;
3. a budapesti tőzsdén jegyzett záloglevelekbe;
4. a vállalat életbiztosítási kötvényeire, és a 2. és 3. pont alatt érintett értékpapirokra adott kölcsönökbe.
457. § A biztosítási vállalatok kötelesek a bevételek és kiadások összeállítását, nemkülönben a mérleget az illetékes törvényszéknek közzététel végett évenként benyujtani.
458. § A bevételek és kiadások összeállításánál következő eljárás szolgál irányadóul: A bevételek közzé felveendők:
1. a számadási év teljes díjbevételei (a dij-jutalék levonása nélkül), a különböző biztosítási ágak szerint;
2 a kamatok;
3. egyéb bevételek.
A kiadások közzé helyezendők:
1. a kifizetett biztosítási összegek, levonásával a viszontbiztosítás által megtérített résznek;
2. a viszontbiztosítási dijak;
3. a biztosítási jutalékok;
4. az igazgatási költségek;
5. a többi netáni kiadások lehetőleg részletezve.
459. § A mérlegre nézve következő elvek szolgálnak irányadóul: A követelések közzé felveendők:
1.a részvény- vagy alaptőkének még be nem fizetett része;
2.a leltár értéke;
3.az ingatlanok értéke;
4.a vagyonbefektetés, az egyes értékek szerint részletezve;
5.az ügynököknél künlevő követelések;
6.a pénztári készlet;
7.a később követelhető kamatok, a mennyiben a számadási évre esedékesek;
8.az első szervezési költségek, a 199. §. s a szerzési költségek a 460. §. értelmében;
9. egyéb követelések;
10.a számadási, illetőleg az előbbeni évek netaláni vesztesége. A tartozások közzé helyezendők:
1.a névleges részvény- vagy alaptőke, szövetkezeteknél pedig a biztosítási alap;
2.a bejelentett, de még ki nem egyenlített biztosítási követelések, a viszontbiztosítás által fedezett rész levonásával;
3.a biztosítási díjtartalék, az egyes biztosítási ágak szerint;
4.a számadási éven tul befizetett dijak (dijátvitel);
5.a netaláni tartaléktőke;
6.a többi tartozások, lehetőleg részletezve;
7.az előre beszedett kamatoknak a jövő évre eső része;
8.a számadási év netáni nyeresége.
460. § A szerzési költségek kárbiztositásoknál, valamint a testi épséget és egészséget tárgyazó biztosításoknál a biztosítási időre, a tulajdonképeni életbiztosításoknál pedig 15 évre oszthatók fel.
461. § A külföldi biztosítási vállalatok, a mennyiben mint részvénytársaságok a 210. és 211. §. rendeleteinek megfelelnek, működésüket a magyar korona területére csak az esetben terjeszthetik ki, ha belföldi működésükre nézve magukat jelen czim határozatainak alávetik, mi iránt a czégbejegyzés kieszközlésekor nyilatkozni tartoznak.
462. § A jelen fejezet határozatainak meg nem tartása esetében a vállalat igazgatósága, illetőleg a külföldi vállalat belföldi képviselősége a jelen törvény 218. és 220. §-ban megállapított büntetéssel sujtandók.
II. FEJEZET
Kárbiztositás
463. § Azon ügylet, melynél fogva valaki ellenérték (dij) kikötése mellett, arra kötelezi magát, hogy bizonyos személynek az ezt valamely meghatározott esemény következtében érő vagyoni hátrányt megtéríti, kárbiztositási ügyletnek tekintetik.
Az, ki magát a hátrány megtérítésére kötelezi, biztositónak, az, kinek javára a kártérítés kiköttetett, biztosítottnak neveztetik.
464. § Biztosítás tárgya minden lehet, mi a biztosítottra nézve pénzben kifejezhető értékkel bír.
465. § A biztosítási ügylet érvénytelen:
1. ha az oly vagyoni hátrány tekintetében köttetik, mely a biztositottat egy általa vagy a biztosítási ügyletet megkötő harmadik személy által szándékolt tiltott cselekvény folytán érheti;
2. ha az esemény, melyre a biztosítás irányul, az ügylet megkötésekor már bekövetkezett, s a biztosított vagy a szerződő fél arról tudomással bírt, vagy ha a biztosító tudta, hogy az esemény többé be nem következhetik;
3.ha a biztosítási szerződés a jelen törvényben kijelölt kellékeknek meg nem felel.
466. § A biztosítási ügylet harmadik személy érdekében is köthető és pedig ennek tudtával és megnevezése mellett, vagy e nélkül. Ez utóbbi esetben azonban a szerződésben világosan kiteendő, hogy biztosítottnak a lehető kár által érdekelt kötvénybirtokos tekintetik.
Az ügylet a szerződő fél érdekében kötöttnek tekintetik, ha ennek ellenkezője a szerződésből ki nem tünik.
467. § Ki más érdekében ennek meghatalmazása nélkül köt biztosítási ügyletet, a biztosítási díjért személyesen felelős.
Ha a biztosítási dij rendesen fizettetik, az ügylet későbbi jóváhagyása akkor is hatálylyal bir, ha ez az esemény megtörténte után következik be.
468. § A biztosítási ügylet érvényességéhez írásbeli szerződés szükséges.
Az írásbeli szerződéssel egyenlőnek tekintendő a biztosító által kiállított kötvény, vagy az elfogadott ajánlatnak a biztosító könyveibe történt bevezetése.
A bevezetés megtörténtnek tekintetik, ha a biztosító a biztosítási ajánlatot annak vételétől számítandó 48 óra alatt vissza nem utasította. Ez utóbbi esetben a biztosítás az ajánlat elküldését vagy átadását követő napon déli 12 órakor veszi kezdetét.
469. § A szerződő fél követelheti, hogy neki a biztosító kötvényt állítson ki. A kötvénynek magában kell foglalnia:
1.a felek neveit;
2.a tárgyat, melyen a vagyoni hátránynyal járó esemény bekövetkezhetik;
3.az eseményt, mely ellen a biztosítás irányul;
4.a biztosítási összeget;
5.a biztosítás kezdetét és végét;
6.a biztosítási dijt, és
7.a kiállítók aláírását.
470. § A biztosítási összeg a biztosítás tárgyának teljes értékét meg nem haladhatja. Ezen értéken tul a biztosítás érvénytelen.
Ha a biztosítási összeg az érintett okból leszállittatik, a biztosítási dij is aránylagos levonás alá esik, illetőleg a megfizetett többlet a szerződő félnek visszaadatik.
Ha a túlbiztosítás bebizonyithatólag roszhiszemüséggel történt, a biztosítási ügylet egészben érvénytelen s a biztosító sem befizetett dijakat visszaadni, sem az esetleges kárt megtéríteni nem tartozik.
A biztositónak jogában áll a biztosított tárgy értékének megállapítása végett a biztosított tárgyat bármikor megvizsgálni.
471. § Ha valamely tárgyat többen ugyanazon időre s ugyanazon esemény ellen biztosítanak, az egyes biztositások összesen csak a tárgy teljes értéke erejéig érvényesek, s az egyes biztosítók csak azon arányban felelnek, melyben az általuk biztosított összeg az egész biztosítási összeghez áll.
Ha valamely tárgy ugyanazon időre, s ugyanazon esemény ellen ujból biztosittatik, a későbbi biztosítás csak annyiban érvényes, a mennyiben a korábban biztosított összeg a tárgy teljes értékét nem fedezi.
A mennyiben a biztosított többszörös biztosításoknál valamelyik biztosító elleni igényeiről lemond, ez a többiek jogaira és kötelességeire befolyással nincsen.
472. § A felek kölcsönös jogaira és kötelességeire nézve, a mennyiben azok a jelen fejezetben megállapítva nincsenek, a biztosítási szerződés feltételei szolgálnak irányadóul.
473. § A biztosítási dij szabad egyezkedés tárgyát képezi.
A szerződő fél köteles a megállapított dijt kellő időben megfizetni, s kétség esetében a dij megfizetése előtt a kötvény kiadását nem követelheti.
Ha a kötvény a dij lefizetése előtt adatik ki, ez a dij kifizetésének elhalasztásául tekintendő.
474. § A biztosított a szerződés megkötésekor az előtte tudva lévő azon körülményeket, melyek fontosságuknál fogva a biztosítás elvállalására befolyással lehetnek, a biztositóval közölni tartozik.
Ha a biztosítás egy harmadik megbízásából vagy ennek érdekében köttetik, a biztositóval azon körülmények is közlendők, melyekről az érdekelt harmadik bir tudomással, feltéve, hogy ennek módjában állott e körülményeket a helyette vagy érdekében szerződő féllel tudatni.
Oly esetben, midőn a szerződő fél a biztosítási ügylet megkötésekor a biztosító részéről elébe terjesztett kérdőív kitöltésére szólittatik fel, csak a kérdőpontokra adott feleletek valóságáért felelős.
475. § A mennyiben a biztosított vagy a helyette szerződő fél, az ügylet megkötésekor fontos (474. §.) és a biztosító előtt tudva nem levő ténykörülményeket elhallgatott, vagy ha a fontos körülményeket valótlanul adta elő, a biztositónak, ha előtte az adatok vagy előadás valótlansága vagy helytelensége tudva nem volt, jogában áll a szerződés érvényességét az esemény bekövetkezte után is, akár kereset akár kifogás alakjában megtámadni.
476. § Ha az esemény, melyre a biztosítás köttetett, bekövetkezik, a biztositott azt, mihelyt róla tudomást nyert, a biztositóval haladéktalanul közölni, s a kár enyhítésére kitelhető' szorgalmat fordítani tartozik. A biztositott, ha e kötelességeit bebizonyithatólag elmulasztja, a biztositónak az ebből eredő hátrányokért felelős.
A biztosítottnak a kár enyhítésére fordított költségeit a biztosító az esetben is megtéríteni tartozik, ha a fáradozás siker nélkül maradt. A mennyiben azonban a tárgy nem teljes értékben volt biztosítva, az érintett költségek azon arányban térítendők meg, melyben a biztosítási összeg a tárgy értékéhez áll.
477. § A biztosító köteles a bekövetkezett kárt a szerződés értelmében megtéríteni. Azon kárt azonban, mely a biztositott vétkességéből eredett, megtéríteni nem tartozik.
478. § A kártérítés összege azon érték szerint állapittatik meg, melylyel a biztositott tárgyak a megsemmisülés vagy megsérülés idejekor birtak.
Ha ez érték a biztosítási összeget meghaladja, a tárgyak teljes megsemmisülése esetében kártérítés fejében egyedül a biztosítási összeg fizetendő; ellenben ha a tárgyak részben semmisülnek meg, kártérítésnek azon arányban van helye, melyben a biztosítási összeg a tárgyak összértékéhez áll.
479. § Ha a tárgyak értéke a biztosítási szerződésben nem állapíttatott meg, a biztositott köteles azon értéket igazolni, melylyel a tárgyak a megsemmisülés vagy megsérülés idejekor birtak.
Ellenben ha a tárgyak értéke a biztosítási szerződésben megállapittatott, a kártérítésre nézve az érték szolgál irányadóul, a mennyiben a biztosító igazolni nem képes, hogy a tárgyak a megsemmisülés vagy megsérülés idejekor csekélyebb értékkel birtak.
480. § A mennyiben oly tárgyak közül, melyeknek biztosítási értéke átalában lett megállapítva, egy vagy több megsemmisül vagy megsérül, a kártérítésre nézve azon érték szolgál irányadóul, mely a megmaradt tárgyak értékének levonása után a biztosítási összegből fenmarad. E részben kivételnek akkor van helye, ha a biztosító igazolni képes, hogy a tárgyak a megsemmisülés vagy megsérülés idejekor csekélyebb értékkel birtak.
Ha a biztositott tárgyak értéke a biztosítási összeget meghaladja, a kártérítés arányára nézve a 478. §. szolgál irányadóul.
481. § A biztositónak jogában áll a történt kárt egyéb megállapodás hiányában szakértői szemle utján megállapittatni. Ha azonban a biztosító e jogát a kárfeljelentés vételétől számítandó 15 nap alatt nem gyakorolja, a biztosítottnak jogában áll a kárt a biztosító költségein megállapittatni.
A kár megállapításáig a biztositott oly intézkedést nem tehet, mely által a biztositott tárgy mibenlétén változás történnék. Részbeni jégkár esetében a biztosító a kár megállapítását a termés beszedéséig elhalasztja.
482. § Teljes kár esetében a biztosítási összeg, más megállapodás hiányában, a kötvény visszaadása mellett a biztosítottnak illetőleg jogutódainak fizetendő ki. Részbeni kár esetében a kötvény vissza nem adatik, s a szerződés a kár által nem érintett érték erejéig érvényben marad.
A fizetés idejére nézve a felek megállapodása szolgál irányadóul. Ily megállapodás hiányában a biztosítási összeg a kár megállapításától számítandó 15 nap alatt fizetendő.
483. § A biztosító, ha a kárt a szerződés értelmében megtérítette, az általa fizetett kártérítési összeg erejéig s az általa elvállalt koczkázat arányában, már a törvény erejénél fogva mindazon jogokba lép, melyek a biztosítottat a kár tekintetében egy harmadik ellen illetik.
A biztositott felelős azon cselekvényekért, melyek által a biztosító érintett jogait megrövidíti.
484. § Ha a biztositott tárgy tulajdona, illetőleg a tárgyhoz való érdek a szerződés tartama alatt, vétel utján vagy egyébként másra ruháztatik át, a biztosítási szerződés minden jogokkal és kötelességekkel együtt a biztosító beleegyezése nélkül is az uj tulajdonosra megy át, feltéve, hogy ennek ellenkezője a biztosítási szerződésben ki nem köttetett, s a tulajdon átruházásával a szerződés feltételein változás nem történik.
485. § A biztosítási szerződés hatályát veszti:
1. ha a biztositott tárgy a szerződés megkötése után, de azon időpont előtt, melytől kezdve a biztosító a veszélyt viselni tartozik, megsemmisül vagy elvész;
2. ha a biztositott tárgy azon időpont után, melytől kezdve a biztosító a veszélyt viselni tartozik, nem a szerződésben kijelölt, hanem más esemény folytán megsemmisül vagy elvész;
3 .ha a biztositott vállalat nem létesül, vagy oly időpontra halasztatik el, midőn a veszély, mely ellen a biztosítás irányul, már megszünt;
4. ha a visszatérő időszakokban fizetendő dij a lejáratkor, vagy az e végre engedett halasztás eltelte előtt le nem fizettetik; kivételnek e tekintetben akkor van helye, ha a biztositott a dij lefizetésében vétlen baleset vagy erőhatalom által gátoltatott;
5.ha azon érdek, mely miatt a biztosítási ügylet a szerződés szerint köttetett, megszünik.
486. § Ha a biztosítási szerződés kezdettől fogva érvénytelen volt (465. §.), vagy ha később érvénytelennek nyilváníttatott (475. §.), vagy ha az később hatályát elveszti (485. §.), a befizetett dij a biztosítottnak visszaadandó. Ha azonban az idő, melyre a szerződés köttetett, egészben vagy részben már eltelt, a biztositónak, más megállapodás hiányában, jogában áll a befizetett dij kétharmad részét visszatartani.
A mennyiben a biztosítási szerződés érvénytelenségét vagy megszüntét a biztositott okozta, a befizetett dijt vissza nem követelheti, illetőleg a lejárt dijt megfizetni köteles, s ezenfelül a biztositónak kártérítéssel tartozik; ellenben ha a most érintett körülményeket a biztosító idézte elő, a dijt vissza nem tarthatja, illetőleg a lejárt dijt nem követelheti, s e mellett a biztosítottnak az okozott kárt megtéríteni tartozik.
487. § A biztosítási szerződésből eredő igények egy esztendő alatt évülnek el azon időponttól számítva, midőn azok érvényesíthetők lettek volna.
488. § Tűzkár ellen az ingó és ingatlan dolgok ugy egészben, mint egyes részeikben biztosithatók.
A tűzkár elleni biztosítás, mely valamely épület teljes értékére szól, világos kikötés hiányában, az alépítményekre (pinczékre, kutakra s egyéb földalatti részekre) ki nem terjed.
Ingó dolgoknál a hely vagy helyiség, hol azok léteznek, világosan kijelölendő. A biztosítás csakis a kijelölt hely vagy helyiségre nézve bir foganattal.
489. § Tűzkár ellen oly árukészletek is biztosithatók, melyeknek mennyisége koronként változik. Ez esetben azonban a koronként változó mennyiség igazolandó.
490. § Ha a biztosított épületben vagy annak rendeltetésében oly változás történik, mely által a tűzveszély akkép fokoztatik, hogy a biztosító, ha e körülmény előtte tudva lett volna, az ügyletet egyátalán nem, vagy nem ugyanazon feltétel mellett kötötte volna meg, a biztosítás megszünik, ha a biztosító a változásról nyert értesítés folytán ki nem jelenti, hogy a szerződést fentartja.
A mennyiben a biztosító a szerződést fenn nem tartja, a befizetett biztosítási díjnak a még le nem járt időre eső része a biztosítottnak visszaadatik.
491. § A tűz elleni biztosítás kiterjed a tűzveszély által okozott minden kárra, tekintet nélkül a tűz keletkezési módjára. A tűz keletkezésének azon nemei, melyekre a felek a biztosítást kiterjeszteni nem kívánják, a szerződésben világosan felsorolandók.
A közvetlen tűzkárral egyenlőnek tekintetik az, mely a szomszédos épületekben kiütött tűz folytán a biztosított tárgyakon oltás vagy mentés következtében történik. Ez áll különösen akkor, ha a biztosított tárgyak oltás vagy mentés közben megsemmisülnek vagy megsérülnek.
492. § A jégkár elleni biztositásnál, mely egyedül a jégverés által okozott károkra terjed ki, a kötvénynek a 469. §-ban érintett adatokon kívül a biztosított földek dülőnként pontos leírását is kell tartalmaznia.
493. § A szárazon, folyókon vagy belvizeken fuvarozott árúk biztosithatók azon teljes értékben, melylyel a feladás helyén és idejekor bírnak. Ezen értékhez számithatók a biztosítási díjon kívül a rakodási és fuvarozási költségek, a vámkiadások és mindazon költségek, melyek a rendeltetés helyére beérkeztéig felmerülhetnek.
Biztositható azonfelül azon áremelkedés is, mely az esemény bekövetkeztekor a rendeltetés helyén mutatkozni fog. Ezen reménylett áremelkedés a 470. §. következményeinek terhe alatt a biztosítási kötvényben külön és számszerüleg kiteendő.
A biztosítás e neme kiterjed mindazon károkra, melyek a fuvarozott tárgyakban tűz, villám, hajótörés, jégzajlás, elmerülés, a gőzkazán szétrobbanása vagy erőhatalom által okoztatnak. Kizártaknak csak azon események tekinthetők, melyek a biztosítási szerződésben világosan kijelölvék.
494. § A fuvarozás veszélyei ellen kötött biztosítás, más megállapodás hiányában, azon időponttal veszi kezdetét, midőn az árúk fuvarozás végett feladatnak, s azon időponttal végződik, midőn az árúk rendeltetésük helyén, az átvevőnek vagy megbízottjának kiadatnak.
495. § A biztosítás szakadatlanul tart akkor is:
1. ha a részben szárazon, részben vizen fuvarozandó árúk utközben más járművekre rakatnak át;
2. ha a vízen fuvarozandó árúk utközben más hajóra rakatnak. E tekintetben kivételnek akkor van helye, ha a biztosítás a szerződésben világosan kijelölt hajón leendő fuvarozásra nézve köttetett; de ily esetben is a veszély a biztositót terheli, ha az átrakodást valamely esemény teszi szükségessé, s a hajó melyen az áru utját folytatja, a szerződésbeli feltételeknek megfelel;
3. ha az árúk valamely esemény miatt, az ut folytatásáig, ideiglenesen elhelyezendők. A 2. és 3. pont eseteiben a biztosító, mihelyt ez lehetséges, értesítendő.
496. § A biztosító nem felelős a kárért, ha a fuvarozás a nélkül, hogy erre szükség volna, a közönséges módtól eltérőleg történik.
Ha a biztosított az áru elküldését vagy szállitmányozását szükség nélkül késlelteti, a biztosító a késedelem ideje alatt történt kárért nem felelős.
Ha e késedelem egy hónapnál tovább tart, vagy ha a kijelölt átvevő az áru rendeltetési helyén az átvétellel késik, a biztosító minden további felelősség alól megszabadul.
497. § Ha a kijelölt átvevő az árút, a kár megállapítása előtt fogadja el, a biztosító felelőssége megszünik.
A külsőleg fel nem ismerhető sérelmeket köteles az átvevő, az átvételtől számítandó 8 nap alatt a biztositónak bejelenteni, ellenkezőleg kártérítési igényeit ezekre nézve is elveszti.
III. FEJEZET
Életbiztosítás
498. § Életbiztosításnak azon ügylet tekintetik, mely által valaki, ellenérték (dij) kikötése mellett bizonyos összeg fizetésére kötelezi magát olyképen, hogy a fizetési kötelezettség valamely személy élettartamától vagy egészségétől vagy testi épségétől tétetik függővé.
Az, ki az összeg fizetésére magát kötelezi, biztositónak, az, kinek élettartamától vagy egészségétől vagy testi épségétől a fizetés függővé tétetik, biztosítottnak, s az, kinek javára a fizetendő összeg kiköttetik, kedvezményezettnek tekintetik.
499. § Az életbiztosítási ügylet egy harmadik személy halála esetére csak akkor érvényes, ha ennek vagy törvényes képviselőjének beleegyezésével köttetik, vagy ha a szerződő fél kimutatja, hogy a biztositottnak életbenmaradása érdekében fekszik.
Kivételnek e tekintetben házastársakra, fel- és lemenő ágbeli rokonokra és jegyesekre nézve van helye, kik egymás életét feltétlenül biztosithatják.
500. § Az életbiztosítási kötvénynek a 469. §. 1., 4., 5., 6. és 7. pontjaiban felsorolt kellékeken kívül magában kell foglalni:
1.a biztosított nevét;
2.a kedvezményezett nevét; - ilyennek a bemutató is kijelölhető;
3. azon eseményt vagy azon időt, melynek bekövetkeztétől a fizetés függővé tétetik.
501. § Az életbiztosításnál a szerződő felek a biztosítási összeget minden megszorítás nélkül szabadon állapithatják meg. Az ügylet e neménél a többszörös biztosítás kizárva nincsen.
502. § Ha a biztosított személy foglalkozásában oly változás történik, mely által a koczkázat akkép fokoztatik, hogy a biztosító, ha e körülmény előre tudva lett volna, az ügyletet egyátalán nem vagy nem ugyanazon feltételek mellett kötötte volna meg, az ügylet más megállapodás hiányában megszünik, ha a biztosító a változásokról nyert értesítés folytán ki nem jelenti, hogy a szerződést fentartja.
A mennyiben a biztosító a szerződést fenn nem tartja, a befizetett dijak egy harmadrésze a szerződő félnek (illetőleg a kedvezményezettnek) visszaadatik.
503. § Ha az idő vagy esemény, melyre a biztosítás köttetett, bekövetkezik, a kedvezményezett ezt, mihelyt róla tudomást nyer, a biztositóval késedelem nélkül közölni tartozik, ellenkezőleg a biztositónak az ebből eredő hátrányokért felelős.
A fizetés idejére nézve a felek megállapodása szolgál irányadóul. Ily megállapodás hiányában a biztosítási összeg a fizetési feltétel bekövetkeztének igazolásától számítandó 8 nap alatt fizetendő.
504. § A biztosító, ha a szerződésben az ellenkező világosan ki nem köttetett, a megállapított biztosítási összeg fizetésére nem kötelezhető:
1. ha a biztosított életét halálos ítélet, párbaj vagy öngyilkosság folytán veszti el;
2. ha a biztosított csatában vagy az ott nyert sebek következtében halt meg;
3. ha a biztosítás tárgyát az egészség vagy testi épség képezi és az esemény, melynek bekövetkeztétől a fizetés függővé tétetett, a biztosított vagy a kedvezményezett vétkességéből következett be.
Az 1. és 2. pont alatti esetekben a kedvezményezett a befizetett dijak egy harmad részét visszakövetelheti.
505. § Az életbiztosítási szerződés hatályát veszti:
1. ha az esemény, melynek bekövetkeztétől a biztosítási összeg kifizetése függővé tétetik, a szerződés megkötése után, de azon időpont előtt következik be, melytől kezdve a biztosító a koczkázatot viselni tartozik;
2. ha a kijelölt kedvezményezett meghal, vagy ha az esemény, melynek bekövetkeztétől a fizetés függővé tétetett, többé be nem következhetik;
3 .ha a visszatérő időszakokban fizetendő díj a lejárat után 30 nap alatt, vagy az e végre engedett halasztás eltelte előtt le nem fizettetik; kivételnek e tekintetben akkor van helye, ha a késedelem erőhatalom vagy vétlen baleset által okoztatik;
4. ha a kedvezményezett a biztosított életét vagy egészségét veszélyeztető valamely cselekvényt szándékosan követ el. Ha azonban a kedvezményezett a biztosított összegnek csak egy részére tarthat igényt, a biztosító csak ezen részösszeg megfizetése alól szabadul fel.
A már befizetett dijak egy harmad része az 1. és 2. pont alatti esetekben visszaadandó.
506. § A 465., 467., 468., 473., 474., 475., 483., 486. és 487. §. határozatai, a mennyiben a jelen fejezetben eltérő intézkedések nem foglaltatnak, a dolog természetének megfelelőleg az életbiztosításokra is alkalmazandók.
507. § A felek kölcsönös jogaira és kötelességeire nézve, a mennyiben azok a jelen fejezetben megállapítva nincsenek, a biztosítási szerződés határozatai szolgálnak irányadóul.
IV. FEJEZET
Viszontbiztosítás
508. § A viszontbiztosítási ügylet által a viszontbiztosító, ellenérték (díj) kikötése mellett, arra kötelezi magát, hogy a viszont biztositottnak bizonyos összeget fizetend azon teljesítés fejében, melyre az utóbbi biztosítási szerződés alapján köteleztetik.
509. § A viszontbiztosítási szerződésben a 469. §-ban felsorolt kellékeken kívül kijelölendő az, hogy az ügylet mint közvetlen vagy mint közvetett viszontbiztosítás lesz-e megkötendő.
510. § A viszontbiztosítás hatálya megszünik, ha azon biztosítás, mely miatt a viszontbiztosítási ügylet keletkezett, hatályát vesztette.
Ily esetben, ha más megállapodás nem történt, a viszontbiztosító azon dijhoz, mely a biztositót netán illeti, igényt csak az elvállalt viszontbiztosítási koczkázat arányában tarthat.
511. § Ha az esemény, melynek alapján a viszontbiztosított saját biztosítási kötelességének eleget tenni tartozik, bekövetkezett, erről a viszontbiztositót más megállapodás hiányában a tudomásvétel után legfeljebb három nap alatt értesíteni köteles, ellenkezőleg ennek kötelezettsége megszünik.
512. § A viszontbiztosító fizetési kötelezettsége, más megállapodás hiányában, azon időponttól veszi kezdetét, midőn a viszontbiztositottra nézve a fizetési kötelezettség bekövetkezik.
513. § A viszontbiztosított, ha a kártérítési összeget a 483. §. értelmében harmadik személyektől egészen vagy részben visszanyerte, ebből a viszontbiztosításnak megfelelő aránylagos részt a viszontbiztosítónak kiszolgáltatni tartozik.
514. § A 472., 473., 474., 475., 486. és 487. §-ban foglalt határozatok a viszontbiztosításokra is alkalmazandók.
NYOLCZADIK CZIM
Kiadói ügylet
515. § Azon ügylet, mely által valaki (a kiadó) kész vagy készitendő irodalmi, műszaki vagy művészeti munka többszörözésére, közzétételére és forgalomba helyezésére a szerzőtől vagy ennek jogutódaitól kizárólagos jogot szerez, kiadói ügyletnek tekintetik.
516. § A szerző köteles a kiadónak az igért munkát, a szerződésileg megállapított minőségben és kellő időben átadni.
Ha a szerző e kötelességének saját hibájából meg nem felel, a kiadó - tetszése szerint - a szerződés teljesítését s a késedelemből eredő kár megtérítését, vagy a nemteljesités miatt kártérítést követelhet, vagy a szerződéstől elállhat, mintha az meg sem köttetett volna.
517. § Addig, míg a többszörözés végett átengedett munkának azon példányai, melyeknek forgalomba helyezésére a kiadó jogot nyert, el nem keltek, a szerző munkájával oly intézkedéseket nem tehet, melyek a kiadó kárára lehetnének; nevezetesen nem áll jogában ugyanazon munkát vagy annak egy részét ujra kiadni, vagy kiadás végett másnak átengedni, vagy összes munkái kiadásába, vagy valamely gyüjteménybe felvétetni.
A szerző, ha valamely gyűjteménybe egyes dolgozatokat szolgáltat, ezeket akár külön, akár összes munkáiban közzéteheti, feltéve, hogy az egyes dolgozatok azon alakban, melyekben a gyűjtemény részeként jelentkeznek, a könyv- vagy műkereskedés önálló tárgyait nem képezik.
A kisebb dolgozatok, melyek hírlapnak vagy folyóiratnak engedtetnek át, megjelenésük után a szerző szabad rendelkezése alá kerülnek.
518. § A kiadói jog nem ád egyszersmind jogosultságot a munka fordításához s ennek kiadásához.
519. § A kiadó a kéziratban vagy a megállapított eredetiben átvett munkát saját költségén változatlanul többszörözni és kellően forgalomba helyezni tartozik.
520. § A kiállítás határozott megállapodás hiányában a munka czéljának és jelentőségének megfelelő alakban történik.
A példányok számát és az egyes példányok árát, ha ez iránt a felek közt megállapodás nem történt, a kiadó saját belátása szerint határozza meg; de nem áll jogában oly túlságos árt szabni, mely a munka kelendőségének árthatna.
521. § Ha a felek új kiadás iránt szerződnek, arra nézve, miről az új szerződésben nem intézkednek, a korábbi szerződés szolgál irányadóul.
522. § A kiadói jog terjedelmére nézve a felek megállapodása szolgál irányadóul. Kétség esetében a szerződés a munkának csak egyszeri kiadására ad jogositványt.
Ha a munka további kiadásai is átruháztattak, a kiadó az előbbi kiadás teljes elkelte után azonnal köteles új kiadást eszközölni.
523. § Ha a kiadó az átvett munka többszörözését és forgalomba helyezését, vagy az első kiadás teljes elkelte után az új kiadás eszközlését saját hibájából elmulasztja, a szerző tetszése szerint, a szerződés teljesítését és a késedelemből eredő kár megtérítését, vagy a nemteljesités miatt kártérítést követelhet, vagy a szerződéstől elállhat, mintha az meg sem köttetett volna.
524. § A kiadó, ha a szerző egyes munkáinak kiadására jogot nyert, e munkák összkiadásának eszközlésére feljogositottnak nem tekintetik.
Ha a szerző munkáinak összkiadását engedi át, a kiadó nem nyer jogot arra, hogy az egyes munkákat vagy azok részeit külön kiadhassa.
525. § Tiszteletdijt a szerző csak akkor követelhet a kiadótól, ha ilyen nyíltan vagy hallgatag kiköttetett. A tiszteletdíj hallgatag kikötöttnek akkor tekintetik, ha a körülmények szerint a munka átengedése csak tiszteletdíj mellett volt feltehető. A tiszteletdijt ily esetben a körülményekhez képest szakértők meghallgatása mellett a bíróság állapítja meg. Ugyanez történik akkor is, ha a tiszteletdíj közelebbi meghatározás nélkül átalában köttetik ki.
526. § Ha a tiszteletdíj megállapításánál bizonyos ivszám vétetett alapul, a kiadó a megállapított ivszámot meghaladó részért tiszteletdijt fizetni nem tartozik, de a szerzőtől követelheti, hogy ez teljes munkát szolgáltasson.
527. § A kiadó más megállapodás hiányában köteles a tiszteletdijt, ha az a munkáért átalában köttetett ki, a teljes kézirat vagy az eredeti átvételével azonnal kifizetni; ellenben ha a tiszteletdíj ivek szerint állapíttatott meg, az a többszörözés befejezésekor, a mennyiben pedig a munka részekben jelenik meg, az egyes részek bevégzett kiállításakor fizetendő.
528. § Oly esetben, midőn a szerződés teljesítése a kiadó személyében történt véletlenség miatt lehetetlenné válik, a kiadó a tiszteletdíj fizetése alól csak ugy szabadul fel, ha a szerző a munkát ugyanazon feltételek mellett más kiadónak átadta.
529. § Ha a többszörözés végett átadott munka a kiadónál véletlenül elvész, ennek kötelezettsége a tiszteletdíj megfizetésére szorítkozik.
A szerző azonban ily esetben, ha egy másik példány birtokában van, ezt esetleges költségeinek megtérítése mellett, a kiadónak átengedni tartozik.
530. § Azon esetben, ha a már kész kiadás a forgalomba helyezés előtt egészen vagy részben véletlenül megsemmisül, a kiadónak jogában áll, a megsemmisült példányokat saját költségén kipótolni a nélkül, hogy ezekért a szerzőnek tiszteletdijt fizetni tartoznék.
531. § A kiadói szerződés megszünik:
1. ha kész munka iránt köttetett szerződés és e munka az átadás előtt a szerzőnél véletlenül elvész;
2. ha a szerző a munka befejezése előtt meghal, vagy a munka szerződésszerü elkészítésében egyébként véletlenül meggátoltatik, vagy az elkészítésre képtelenné válik:
3. ha a czél, mely a szerződők szándéka szerint a közzététel által elérendő volt, a kézirat vagy eredeti átadás előtt véletlen eset folytán lehetetlenné válik.
A szerző illetőleg ennek jogutódai az érintett esetekben a kötelezettség alól felszabadulnak ugyan, de tiszteletdijt nem követelhetnek, sőt ha ilyet kaptak, azt visszafizetni tartoznak.
Ellenben ha a 3. pont alatt érintett körülmény a kézirat vagy eredeti átadása után következik be, a szerző vagy jogutódai tiszteletdijt követelhetnek, illetőleg a kapott tiszteletdijt visszafizetni nem tartoznak.
532. § A szerzőnek jogában áll a szerződést egyoldalulag felbontani, ha a kiadó csőd alá kerül.
Ha azonban a többszörözés már megkezdetett, a kiadó csődtömege, a mennyiben a szerzőnek kellő biztosítékot nyujt, a szerződést fentarthatja.
533. § A jelen czim határozatai, a dolog természetének megfelelő alkalmazással, oly esetben is irányadóul szolgálnak, midőn a kiadói ügylet valamely irodalmi, műszaki vagy művészeti munka tulajdonosával, ki a szerzőnek nem jogutódja, köttetik meg.
KILENCZEDIK CZIM
Alkuszi ügylet
534. § A kereskedelmi ügyletek megkötésének közvetítése alkuszi ügyletnek, s az, ki ily ügyletekkel iparszerüleg foglalkozik, alkusznak tekintetik.
Az ügylet közvetítésével megbízott alkusz még nem tekinthető feljogosítottnak arra, hogy fizetést vagy a szerződésben kikötött más szolgálmányt átvehessen.
535. § Az alkusz, a mennyiben a felek által az ellenkezőre feljogosítva nem lett, vagy az ügylet természete ellenkezőt nem kiván, a megbízások, alkudozások és kötések tekintetében harmadik személyek irányában titoktartásra köteleztetik.
536. § Az alkusz naplót vezetni, ebbe a megkötött ügyleteket mindennap bevezetni és a megtörtént bevezetéseket naponkint aláírni tartozik.
A napló, melynek bekötve, laponkint folyó számmal ellátva és átfüzve kell lenni, használatba vétel előtt azon törvényszék által hitelesítendő, melynek kerületében az alkusz üzletét gyakorolni szándékozik.
Ha az alkusz kizárólag kereskedelmi ügyletek közvetítésével foglalkozik, a naplón kívül egyéb könyveket vezetni nem köteles.
537. § A naplóba iktatott bevezetéseknek, melyek bármely élő nyelven történhetnek, a szerződők neveit, az ügylet megkötésének idejét, tárgyának megjelölését, s annak feltételeit, jelesen árúk eladásánál azok nemét és mennyiségét, nemkülönben az árt és a szállítás idejét kell tartalmazni.
E bevezetések időrendben, hézag hagyása nélkül, eszközlendők.
538. § Az alkusz az ügylet közvetítésénél rendes kereskedő gondosságával a megbízás értelmében s a felek érdekeinek megfelelőleg köteles eljárni. Az ügylet megkötése után a felek mindegyikének egy általa aláirt s a bevezetés tárgyául kijelölt ténykörülményeket (537. §.) magában foglaló kötjegyet azonnal kézbesíteni tartozik.
Oly ügyleteknél, melyek nem azonnal teljesitendők, a kötjegy a feleknek aláírás végett kézbesítendő s mindegyik félnek a kötjegy azon példánya küldendő meg, melyet a másik fél aláirt.
Ha valamelyik fél a kötjegy elfogadását vagy aláírását megtagadja, erről a másik fél az alkusz által azonnal értesítendő.
539. § Az alkusz köteles naplójából, a felek kivánatára, ezeknek kivonatokat kiállítani, melyeknek mindazt magukban kell foglalni, mi az alkusz által a feleket érdeklő ügyletre vonatkozólag bevezettetett.
Harmadik személyek részére ily kivonatok csak az érdekelt felek beleegyezésével állíthatók ki.
540. § Az alkusz által közvetített szerződés megkötése az 537. és 538. §-ban megállapított bevezetéstől illetőleg a kötjegy kiadásától független.
E tények egyedül a szerződés megkötésének bizonyítékául szolgálnak.
541. § Az alkuszt szabályszerüen vezetett naplója, ép ugy mint az alkusz által szabályszerüen kiállított kötjegy, az ügylet megkötése s annak tartalmára nézve nem teljes, eskü vagy más bizonyítási eszköz által kiegészíthető bizonyítékot képez.
Mindazonáltal a bíróság, a fenforgó körülmények megfontolása alapján, belátása szerint határozand a felett: vajjon a napló és kötjegy tartalma bizonyítéknak tekinthető-e, vajjon azok mellé az alkusz esküje vagy egyéb bizonyíték követelendő-e, vajjon különösen a kötjegy elfogadásának vagy aláírásának megtagadása az ügy megbirálásánál nyomatékkal bir-e vagy sem.
542. § A jelen törvény 32., 33. és 35. §-aiban foglalt határozatok az alkuszok naplóira is alkalmazandók.
543. § A bíróság a per folyamában elrendelheti, hogy az alkusz naplója a kötjegygyel, a kivonattal, vagy egyéb bizonyítékokkal összehasonlítás végett felmutattassék.
E felmutatásra az alkusz a 21. §-ban megállapított pénzbírság terhe alatt kötelezhető.
544. § Az alkusz, a mennyiben a felek által, vagy az áruk minőségét tekintve, a helybeli szokás által, ez alól fel nem mentetik, köteles a közvetitése mellett létrejött minden mustra szerinti eladásnál a mustrát, miután azt felismerhetés végett megjelölte, addig megőrizni, mig az áru a minőséget illetőleg ellenmondás nélkül átvétetett, vagy az ügylet más módon kiegyenlittetett.
545. § Az alkuszok, kik a jelen törvényben megállapitott kötelességeiket megszegik vagy azokat elhanyagolják, a feleknek az ebből eredő kárért felelősek.
546. § Az alkuszt közbenjárásáért a következő §-ban megállapitott díj illeti. E dij, más megállapodás hiányában, akkor követelhető, ha az ügylet megköttetett vagy a feltételesen kötött ügylet feltétlenné vált s az alkusz a kötjegy kézbesítését tárgyazó kötelességnek megfelelt.
Ha az ügylet meg nem köttetett vagy feltétlenné nem vált, a közbenjárásért alkuszdij nem követelhető.
547. § Az alkuszdij mennyisége szabad egyezkedés tárgyát képezi. Ily egyezkedés vagy más helyi szokás hiányában, az alkuszt, a közvetített ügylet által képviselt értéket véve alapul, dij fejében 5000 forintig fél száztóli, az ezen felüli összeg után pedig egy negyed száztóli illeti.
E dijakat, ha más ki nem köttetett, vagy a helybeli szokás mást nem állapit meg, a felek egyenlően tartoznak viselni.
548. § Ha az alkusz meghal, ha üzletével felhágy vagy azt bármi okból nem folytathatja, naplója azon törvényszéknél leteendő, melynek területén az alkusz üzletét gyakorolta.
Átmeneti és vegyes intézkedések
549. § Jelen törvény hatályba léptétől kezdve azon törvények és rendeletek, melyek a kereskedelmi törvény tárgyaira s az ez által szabályozott viszonyokra vonatkoznak, a mennyiben a jelen törvény által fenn nem tartatnak, hatályon kivül helyeztetnek.
Az 1871. évi XXXIV. tc. határozatai a jelen törvény által nem érintetnek.
550. § Ezen törvény hatályba léptétől kezdve uj czégjegyzékek fognak nyittatni. A régibb czégjegyzékekbe bevezetések csak annyiban történhetnek, a mennyiben ezek valamely korábbi bevezetés törlését czélozzák.
551. § A jelen törvény azon határozatai, melyek szerint a kereskedelmi czégek a czégjegyzékbe bevezetés végett bejelentendők, és az aláirások a kereskedelmi ügyek elintézésére hivatott törvényszéknél hitelesitendők, illetőleg hiteles alakban bemutatandók, azon kereskedők által is megtartandók, kik üzletüket a jelen törvény hatályba lépte előtt már megkezdették, akár voltak bejegyezve, akár nem. E czélra a most emiitett időponttól számitandó hat hónapi határidő állapittatik meg, melynek eltelte után a késedelmesek a törvényes határozatok megtartására a 21. §-ban kiszabott pénzbírság terhe alatt szoritandók.
Azon korlátozások, melyeket a jelen törvény 11., 13., 14., 17. és 18. §-ai a czégek használatára nézve megállapítanak, oly czégre, mely e törvény hatályba lépte előtt már használtatott, nem alkalmazhatók, ha e czég az érintett határidő alatt a kereskedelmi czégjegyzékbe bevezetés végett bejelentetik.
552. § Mig a jelenlegi csődtörvény hatályban van, az 1840. évi XVI. tc. 9. §-ának a női hozomány, hitbér és jegyajándék bejegyzésére vonatkozó határozatai érvényben maradnak.
A jelen törvény hatályba lépteig bejegyzett hozomány, hitbér és jegyajándék az új czégjegyzékekbe bevezetés végett az 551. §-ban megállapitott határidő alatt bejelentendő, ellenkezőleg csőd esetében elsőbbséggel nem bir. E bevezetést a nő is kérheti.
553. § Ha a korábbi bevezetésre vonatkozó beadványok és okmányok eredetben azon törvényszéknél vannak, melynél a bejelentésnek történnie kell, a bejelentésben elég a korábbi bejegyzésre és annak mellékleteire hivatkozni.
554. § Az uj czégjegyzékbe történt bevezetés közzétételével (9. §) a czégre vonatkozó s az eddigi czégjegyzékben foglalt összes bevezetések hatályukat vesztik.
Hatályukat vesztik az eddigi czégjegyzékekben foglalt összes bevezetések az esetben is, ha a kötelezett bejelentések az 551. §-ban megállapitott határidő alatt meg nem történnek.
555. § Ha a kereskedelmi üzlet tulajdonosa (főnöke) az általa a jelen törvény hatályba lépte előtt adott czégvezetői jogosítványt az 551. §-ban érintett bejelentéskor vagy a jelen törvény hatályba léptétől számitandó hat hónap eltelte előtt vissza nem vonja, a czégvezető a jelen törvényben megállapitott hatáskörrel kirendelt czégvezetőnek tekintetik.
556. § Az 1840. évi XVIII. tc. 2. fejezete értelmében keletkezett társasági szerződések azon intézkedései, melyek a jelen törvénynek szerződésileg meg nem változtatható, különösen a társaságnak harmadik személyek elleni jogviszonyaira vonatkozó határozataival ellenkeznek, az 551. §-ban megállapitott határidő elteltével hatályukat vesztik.
Ha azonban a társasági szerződés az érintett határidő alatt az uj czégjegyzékbe bevezetés végett bejelentetik, annak a jelen törvény határozataival ellenkező intézkedései a bevezetés közzétételével vesztik hatályukat.
557. § Azon részvénytársaságok és szövetkezetek, melyek a jelen törvény hatályba lépteig az eddigi gyakorlat szerint keletkeztek, az uj czégjegyzékekbe az esetben is bevezetendők, ha keletkezésük tekintetében a jelen törvényben megállapitott kellékeknek meg nem felelnek.
558. § Azon részvénytársaságok és szövetkezetek, melyek a jelen törvény hatályba lépte előtt működésük megkezdésére feljogosittattak, alapszabályaikat az 551. §-ban megállapitott határidő alatt ezen törvény értelmében módositani tartoznak.
E határidő eltelte után a társaság képviseletére jogosítottak az alapszabályok módosítására a 21. §-ban megállapitott pénzbírság terhe alatt szoritandók.
559. § A jelen törvény hatályba lépte előtt keletkezett részvénytársaságok és szövetkezetek alapszabályainak azon intézkedései, melyek e törvénynek alapszabályilag meg nem változtatható határozataival ellenkeznek, az 551. §-ban megállapitott határidő elteltével hatályon kivül helyeztetnek.
560. § A bányatörvény szabályai szerint alakult vagy jövőben alakulandó bányatársulatoknak belső szervezésére, valamint a társulati tagoknak egymás közt és harmadik személyek iránti jogviszonyaira nézve jövőre is a bányatörvény határozatai irányadók.
561. § A jelen törvénynek a kivált szövetkezeti tagok felelősségére (236. § és 238. § 2. kikezdése), nemkülönben a szövetkezeti tagok ellen támasztható keresetek elévülésére (254. §) vonatkozó határozatai a magyar földhitelintézetre nem alkalmazandók.
562. § Azon beadványok, melyek e törvény hatályba léptétől számitott hat hónap alatt nyujtatnak be, ha az eddigi gyakorlat szerint érvényesen megtörtént bejegyzésnek az uj czégjegyzékbe bevezetését czélozzák, illeték- és bélyegmentesek.
563. § A kereskedelmi könyvekbe a jelen törvény hatályba léptéig történt bevezetések bizonyitó erejére és ennek tartamára nézve az eddigi törvények alkalmazandók.
564. § A jelen törvénynek az elévülésre vonatkozó határozatai azon esetekre, melyekben az elévülés a jelen törvény hatályba lépte előtt már megkezdetett, nem alkalmazandók, ha a már megkezdett elévülés betöltésére a jelen törvényben megállapított elévülési határidőnél rövidebb idő kívántatik.
565. § Jelen törvény hatálybaléptével a hites alkuszok intézménye megszünik. Az ily alkuszok által ezen időpontig vezetett könyvek és kiállított kötlevelek bizonyitó ereje az eddigi szabályok szerint ítélendő meg.
Az alkuszok könyvei az 551. §-ban megállapított határidő alatt eredetben azon törvényszéknél teendők le, melynek területén az alkusz működését gyakorolta.
566. § Jelen törvény életbeléptetési időpontjának meghatározásával, valamint e törvény végrehajtásával a földmivelés-, ipar- s kereskedelemügyi minister, a törvénykezés tekintetében pedig az igazságügyi minister, illetőleg Horvát- és Szlavonországban a horvát-szlavon-dalmátországi bán bizatik meg.