BH+ 2011.5.226 Az elmaradt munkabér megállapításánál a kifizetett prémiumnak csak az átlagszámítás alapjául figyelembe vehető időszakra eső, időarányos részét kell figyelembe venni [Mt. 152. § (6) bekezdés].

A másodfokú bíróság jogerős közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes 2005. április 21-én jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, így az 2007. június 1-jén szűnt meg. A munkaviszony megszüntetés jogellenességének anyagi jogkövetkezményei elbírálására az iratokat az elsőfokú bíróságnak visszaküldte.

A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének részben helyt adva kötelezte az alperest elmaradt munkabér címén 11 250 000 forint, étkezési hozzájárulás címén 45 000 forint, mobiltelefon használat hozzájárulás címén 375 000 forint és ezek kamatai, valamint átalánykártérítés címén 900 000 forint megfizetésére. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította.

Az indokolás szerint az Mt. 152. § (1) és (4) bekezdés alapján a felperes egy havi átlagkeresete a személyi alapbérével, azaz 450 000 forinttal megegyezett. Ennek alapulvételével határozta meg a felperest az Mt. 100. § (6) bekezdése alapján megillető elmaradt munkabér összegét a 2005. május 1-jétől 2007. június 1-jéig terjedő időszakra.

Megalapozottnak ítélte az étkezési hozzájárulás és a mobiltelefon használati hozzájárulás megfizetése iránti követelést arra tekintettel, hogy a felperes ezen juttatásokra a munkaszerződés 6. pontja alapján jogosult havi 1800 forint, illetve 15 000 forint összegben. Nem fogadta el az alperes azon érvelését, hogy ezen juttatások csak munkavégzés esetén illetnék meg a felperest, mivel ilyen kikötés a munkaszerződésben nem szerepel.

Részben találta alaposnak az Mt. 100. § (4) bekezdésre alapított átalánykártérítés iránti kérelmet. A felperes e címen 12 havi átlagkeresetnek megfelelő összeget igényelt, azonban az elsőfokú bíróság 2 havi átlagkeresetnek megfelelő 900 000 forint megfizetésére kötelezte az alperest. Figyelembe vette e körben a felperes képzettségén, életkorán és a munkaviszonyban töltött időtartamon túl azt, hogy a felperes a Gt. szabályai szerint az ügyvezetői tisztségéből bármikor indokolás nélkül visszahívható volt, és ennek ismeretében vállalta el az egyébként is határozott időre szóló ügyvezetői munkakört.

Alaptalannak találta a felperes felmentési időre járó átlagkereset és végkielégítés megfizetése iránti keresetét, miután e jogcímen fizetési kötelezettséget csak rendes felmondás keletkeztetett volna.

A felperes által előterjesztett fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a mobiltelefon használati hozzájárulás megfizetése iránti kereseti kérelmet elutasította, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az Mt. 152. § (1) - (4) bekezdés alapján helyesen állapította meg a felperes átlagkeresetének összegét, miután a személyi alapbére 2004. május 1-jétől havi 450 000 forint volt, és az átlagkereset-számítás időszakában egyéb munkabér, jövedelem nem volt figyelembe vehető. Ezért a havi átlagkeresetet a személyi alapbérrel egyező összegben kellett meghatározni. Ennek alapulvételével helyesen számította ki az elsőfokú bíróság a felperest az Mt. 100. § (6) bekezdése alapján megillető elmaradt munkabér és a (4) bekezdés szerinti átalánykártérítés összegét.

Az Mt. 100. § (6) bekezdés szerinti elmaradt járandóságként a felperest megillette az étkezési költségtérítés is, miután ez nem kifejezetten a munkavégzéshez kapcsolódott, ugyanakkor a mobiltelefon használati díj az ügyvezetői tevékenység ellátásával szükségszerűen felmerülő kommunikációs költség fedezetéül szolgált, ezért arra a felperes nem tarthatott igényt.

Jogszerűnek ítélte a másodfokú bíróság a munkaügyi bíróságnak a felmentési átlagkeresetet és a végkielégítést elutasító döntését.

Alaptalannak találta a felperes fellebbezését az átalánykártérítés mértékére nézve. Az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül vette figyelembe a felperes életkorát, képzettségét, és azt a körülményt, hogy a felperes az ügyvezetői tisztségéből indokolás nélkül bármikor visszahívható volt. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a felperes viszonylag rövid ideje állt alkalmazásban az alperesnél, és az ügyvezetői munkakörre létesített meghatározott idejű munkaviszonya lejártáig, annak jogellenes megszüntetésekor már csak 25 hónapja volt hátra.

A tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges. Kérem, lépjen be a belépőkódjaival vagy a telepített Jogkódexből!

Ha személyes segítségre van szüksége, írjon nekünk!

Rendezés: -
Rendezés: -
Kapcsolódó dokumentumok IKONJAI látszódjanak:

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére