BH 2006.6.192 A teljes bizonyító erejű magánokirathoz fűződő törvényi vélelem - miszerint az okirat kiállítója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, illetőleg elfogadta - csak akkor áll fenn, ha a magánokirat valódisága nincs kétségbe vonva, vagy be van bizonyítva - A magánokirat valódiságát - kétség esetén - annak kell bizonyítani, aki a per eldöntéséhez szükséges tények bizonyítására kívánja felhasználni [Pp. 3. § (3) bek., 164. § (1) bek., 196. § (1) bek., 197. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság 2004. május 12-én meghozott ítéletével a Ptk. 523. § (1) bekezdés alapján kötelezte az I. r. alperest 1 000 000 Ft tőke és ennek kamatai megfizetésére a felperes javára, míg a felperesnek a II. r. alperessel szemben előterjesztett - másodlagos - keresetét elutasította. Az elsőfokú ítélet ellen az I. r. alperes terjesztett elő fellebbezést. A másodfokú bíróság 2005. április 15-én meghozott ítéletében az elsőfokú ítélet nem fellebbezett - a II. r. alperessel szembeni keresetet elutasító - rendelkezését nem érintette, fellebbezett rendelkezését pedig helybenhagyta.

Az I. r. alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására, új határozat hozatalára utasítását kérte.

Előadása szerint nincs tudomása arról, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson vagy tárgyaláson kívül bírálta el, ugyanis sem tárgyalásra szóló idézést, sem tárgyaláson kívüli elbírálásról szóló értesítést nem kapott. A másodfokú bíróság tehát a Pp. 243. § (1) bekezdését, illetve a Pp. 256/A. § (3) bekezdését megsértette, megfosztotta az I. r. alperest attól, hogy a fellebbezéssel kapcsolatos további indokait a tárgyaláson előadhassa, illetve, hogy tárgyalás tartását kérhesse a Pp. 256/A. § (4) bekezdése alapján.

Annak hangsúlyozása mellett, hogy fellebbezésében nem kizárólag megalapozatlanság miatt kérte az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság számos tény figyelmen kívül hagyásával tette magáévá az elsőfokú ítélet azon megállapítását, hogy a II. r. alperes által becsatolt "Dózsa-féle" kölcsönszerződés megdöntötte az I. r. alperes szavahihetőségét. Ez az okirat ugyanis csak egy színlelt, semmis szerződés létét bizonyítja, az ilyen szerződésre való hivatkozás pedig ellentétes a jóhiszemű és tisztességes pervitel követelményeivel. Azért sem értékelhették volna bizonyítékként ezt a szerződést az eljárt bíróságok, mert az I. r. alperes mindvégig tagadta, hogy az azon lévő aláírás tőle származna, erre vonatkozóan bizonyítási kötelezettség az I. r. alperest nem is terhelte, a felperes érdekében állt ugyanis annak bizonyítása, hogy az aláírás az I. r. alperesé, így nem az I. r. alperest, hanem a felperest kellett volna kötelezni az írásszakértő díjának előlegezésére.

A nem bizonyítottan létrejött "Dózsa-féle" szerződés mint egyetlen bizonyíték alapján megalapozatlanul jutottak az eljárt bíróságok arra a megállapításra is, hogy a II. r. alperes az I. r. alperes megbízottjaként járt el a perbeli kölcsönszerződés megkötésekor, az alperesek közötti ilyen jogviszonyra a kereset sem hivatkozott. A felperes nem tudta állításait bizonyítani, még kölcsönszerződést sem tudott csatolni annak bizonyítására, hogy az I. r. alperes részére kölcsönt nyújtott, a másodfokú bíróság mégis értékelés nélkül hagyta az elsőfokú bíróság téves, ellentmondásos, bizonyítatlan tényállításait.

A felperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. A rendelkezésre álló iratok szerint a jogerős ítélet meghozatalára a 2005. április 15-én megtartott tárgyaláson került sor. Az e tárgyalásra szóló idézések kiadása 2005. március 8-án megtörtént, a tárgyaláson kizárólag a felperes jogi képviselője jelent meg. A másodfokú tárgyalás jegyzőkönyve azt rögzítette, hogy az I. r. alperes képviselője szabályszerű idézés ellenére maradt távol a tárgyalásról, ez a megállapítás viszont iratellenes, mert az I. r. alperesi képviselő idézését igazoló tértivevény az iratoknál nem lelhető fel.

Az I. r. alperesnek a Pp. 270. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel azt is meg kellett volna indokolnia, hogy az eljárási szabálysértés miért és mennyiben hatott ki az ügy érdemi elbírálására. Milyen bizonyítási indítványt, jognyilatkozatot kívánt megtenni, illetve milyen az ügy érdemére kiható jogi álláspontot kívánt kifejteni a fellebbezésében írtakon felül. A felülvizsgálati kérelemnek az a hivatkozása, hogy további indokai kifejtésére nem volt lehetősége, nem alkalmas az ügy érdemi elbírálására kiható jogszabálysértés megállapítására. Egyébként az I. r. alperesnek a további indokai kifejtésére megfelelő idő állt a rendelkezésére tekintettel arra, hogy a fellebbezését 2004. június 16-án terjesztette elő, és a másodfokú ítélet meghozataláig 10 hónap telt el. Önmagában a hivatkozott eljárási szabálysértés a felülvizsgálati kérelemnek helyt adó határozat meghozatalának alapjául nem szolgálhatna.