BH 1993.12.766 A lőfegyvertartás engedélyezése iránti ügyekben az a helyes jogalkalmazói álláspont, hogy minél kevesebb, élet kioltására alkalmas lőfegyver legyen az állampolgárok birtokában [115/1991. (IX. 10.) Korm. r. 17. § (1) bek. d) pont].

A felperes 1984. szeptember hó 1. napjától a városi bíróság alkalmazásában áll végrehajtói munkakörben. A megyei rendőr-főkapitányság az 1988. szeptember 14-én kelt határozatával a felperes részére határozatlan időre engedélyezte a csehszlovák gyártmányú, CV-75 típusú, 9 mm-es önvédelmi lőfegyver tartását. A felperes a jogszabály megváltozására tekintettel maroklőfegyver-tartási engedélyének megújítására irányuló kérelmet nyújtott be a megyei rendőr-főkapitánysághoz. Az elsőfokú rendőrhatóság a kérelmet határozatával elutasította, és kötelezte a felperest a birtokában levő lőfegyver beszolgáltatására. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését, az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. Kötelezte továbbá az alperest arra, hogy fizessen meg a felperes jogi képviselőjének 5000 Ft perköltséget. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a bírósági végrehajtó élete, testi épsége fokozott védelmet igényel, ezért önvédelmi fegyver használatára a felperesnek szüksége lehet.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Az alperes elsőfokú perköltségben marasztalását mellőzte. Ítéletének indokolásában arra hivatkozott, hogy a felperes esetében fokozott védelemre nincs szükség, és számára a gáz- és riasztófegyver használata elegendő védelmet nyújt. Nem sértett tehát jogszabályt az alperes határozata, mellyel a felperes lőfegyvertartásának engedélyezése iránti kérelmét elutasította. A felperes a jogerős ítélet felülvizsgálatát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az alkotmány 55. §-ának (1) bekezdésében, a 115/1991. (IX. 10.) Korm. rendelet 17. §-a (1) bekezdésének d) pontjában, valamint a Polgári perrendtartás 206. §-ának (1) bekezdésében foglalt előírásokat. A peres eljárás során ugyanis aggálytalanul igazolta, hogy élete és testi épsége közvetlen veszélynek van kitéve, ezért a másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.