BH 2000.3.125 I. Részteljesítés esetén nem illeti meg prémium a munkavállalót, kivéve, ha a munkáltató a kitűző intézkedésében erre nézve kifejezetten rendelkezett [Mt. 143. § (2) bek.].

II. Ha a munkavállaló évek óta fennálló betegségei miatt bekövetkezett keresőképtelenség és a munkáltató által közölt jogellenes rendkívüli felmondás között nincs okozati összefüggés, a munkavállaló kártérítési igényét jogalap hiányában el kell utasítani [Mt. 100. § (1) bek.].

III. Alaptalan a munkaviszony megszűnését követő időre bérkülönbözet címén előterjesztett kártérítési követelés, minthogy a munkáltatót csak a munkaviszony megszűnéséig terheli munkabér-fizetési kötelezettség [Mt. 100. § (1) bek.].

A felperes kereskedelmi igazgató munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes az 1995. november 23-án hozott intézkedésével - a felperes kötelezettségszegésére hivatkozással - rendkívüli felmondással megszüntette.

A felperes a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása, a munkaviszony helyreállításának mellőzése, 1.155.000 forint végkielégítés és az 1995. évre járó prémium megfizetése iránt keresetet nyújtott be a munkaügyi bíróságnál. A keresetét utóbb a felmondási járandóságra, az elmaradt munkabérre és kártérítési igényre is kiterjesztette.

A munkaügyi bíróság ítéletével 121.072 forint kártérítés, 160.201 forint átlagkereset és távolléti díj, 688.689 forint végkielégítés, 137.736 forint felmentési időre járó átlagkereset és 213.000 forint 1995. évi prémium címén marasztalta az alperest. Kötelezte továbbá a kamat, a részperköltség és a részilleték megfizetésére. Ezt meghaladóan elutasította a felperes keresetét. Az elsőfokú bíróság az alperes rendkívüli felmondását kötelezettségszegés hiánya miatt találta jogellenesnek. Az összegszerű marasztaló rendelkezéseit az Mt. 152. §-ának (4) bekezdésével, az Mt. 100. §-ának (1) és (4) bekezdésével, az Mt. 95. §-ával, valamint az alperesnél hatályos kollektív szerződéssel indokolta.

Az ítélet ellen mind a felperes, mind az alperes fellebbezett.

A megyei bíróság ítéletével részben megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét. A 121.072 forint kártérítés és a prémium megfizetésére vonatkozó marasztalást mellőzte: az átlagkereset és távolléti díj címén járó marasztalási összeget 157 302 forintban, a végkielégítést 673.980 forintban, a felmentési időre járó átlagkeresetet 134.820 forintban állapította meg.

Az alperes rendkívüli felmondása jogellenessége tekintetében a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával. A kártérítés megállapítását a megyei bíróság a keresőképtelenség és a rendkívüli felmondás jogellenessége közötti okozati összefüggés hiánya miatt mellőzte.

Az 1995. évi prémiumról kifejtette, hogy részteljesítés esetén prémium csak akkor jár, ha a prémiumkitűzés ezt kifejezetten előírta. Ezért az alperes nem járt el jogellenesen, amikor az egyik részfeladattal összefüggésben nem fizetett prémiumot a felperesnek. Emiatt ez az összeg az átlagkeresetbe sem számítható be.

A másodfokú bíróság az 1995. januárban és májusban kifizetett 1.980.000 forintot teljes egészében nem találta figyelembe vehetőnek az átlagkereset részeként, mert azt az 1994. évi prémiumkitűzés alapján fizetett prémiumként minősítette, és annak a IV. negyedévre eső részét lehet csak a kifizetett munkabérbe beszámítani [Mt. 152. § (6) bekezdés].

A megyei bíróság az Mt. 152. §-ának (3) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság által alapul vett havi 170.000 forint helyett havi 180.000 forint átlagkeresetet vett figyelembe az Mt. 152. §-ának (3) bekezdése alapján. Ezért és az Mt. 152. §-ának (6), (8) és (10) bekezdése szerint a felperes átlagkeresetét napi 10.212 forintban állapította meg. Ennek megfelelően változtatta meg az elsőfokú bíróság ítéletének összegszerű rendelkezéseit.

A megyei bíróság egyetértett a munkaügyi bíróság álláspontjával, mely szerint a felperes részére a munkaviszonyának megszűnése utáni időre nem jár kártérítés [Mt. 100. §-ának (5) bekezdése].

A felmentési járandóság és a végkielégítés tekintetében a másodfokú bíróság a munkaügyi bíróság álláspontját ugyancsak helytállónak találta. Hangsúlyozta, hogy a kollektív szerződés kifejezett eltérő rendelkezése hiányában a munkaviszony megszakítása folytán a végkielégítés mértékét az alperesnél 1993. május 8-tól eltöltött idő alapján kell megállapítani.

A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Annak "megváltoztatását" kérte valamennyi elutasított követelése tekintetében.

1. Az 1995. évi prémiumigénye elutasítását erre irányuló fellebbezési kérelem hiányában sérelmezte elsődlegesen. Ezen eljárási szabálysértés nélkül is törvénysértőnek tartotta a jogerős ítéletet az Mt. 143. §-ának (2) bekezdése megsértése miatt. A 213.000 forint prémium beszámítása folytán az átlagkereset összegének 10.662 forintra történő módosítását kérte.

2. A táppénz és az átlagkereset közötti különbözet miatti kártérítés iránti igény elutasítását az Mt. 174. §-a (4) bekezdése és a Pp. 221. §-a (1) bekezdésének megsértése miatt találta törvénysértőnek.

3. Az átlagkereset összegének az előzőek szerint történő módosítása folytán a felperes az 1995. december 23-tól 1996. január 15-ig tartó időre járó elmaradt munkabére (átlagkereset és távolléti díj) összegszerűségét is vitatta.

A tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges. Kérem, lépjen be a belépőkódjaival vagy a telepített Jogkódexből!

Jogkódex ikon

Jogkódex

Az igényeinek megfelelő Jogkódex előfizetés kiválasztása

A legfrissebb szakcikkek eléréséhez a Szakcikk Adatbázis Plusz előfizetés szükséges

Meglévő Jogkódex előfizetés bővítése szükséges.

Ha személyes segítségre van szüksége, írjon nekünk!