1160/B/1992. AB határozat
a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény 634. §-a alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítvány alapján meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény 634. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
A Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 634. § szerint: "Szóbeli végrendeletet az tehet, aki életét fenyegető rendkívüli helyzetben van, és írásbeli végrendeletet egyáltalán nem vagy csak jelentékeny nehézséggel tehetne."
Az indítványozó e rendelkezés alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a szóbeli végrendelet formájában történő végrendelkezés törvényi feltételei nem egyértelműen meghatározott fogalmak; e "tág kategóriáknak" a bírósági gyakorlatban "nem egzakt" módon való értelmezése az öröklés jogának érvényesülését gátolja.
Ezzel kapcsolatban bíróság előtt folyamatban volt konkrét ügyre is hivatkozott. Érvelése szerint a bírói gyakorlatban kialakult "túlzottan megszorító" értelmezés sérti a "végrendelkezés szabadságának alapelvét".
II.
Az alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány nem alapos.
Az Alkotmány biztosítja az öröklés jogát (Alkotmány 14. §). Az öröklés rendjét a polgári jog szabályai határozzák meg. A Ptk. 599. § (1) bekezdése szerint: "Örökölni törvény vagy végintézkedés alapján lehet".
A (2) bekezdés szerint: "Amennyiben az örökhagyó után végintézkedés maradt, az öröklés rendjét ez határozza meg".
A Ptk. e szabályai eleget tesznek az Alkotmány 14. §-ának.
A jogszabályban meghatározott feltételek fennállta mellett az örökhagyó halála esetén vagyona más személyre száll át.
A 624. § értelmében a végrendelkezés általános formái: a közvégrendelet és az írásbeli magánvégrendelet.
A szóbeli végrendelkezés - amely a végintézkedés egyik formája - kivételes jellegű, s annak csak a törvény által külön meghatározott esetekben van helye.
Kérdés, hogy a szóbeli végrendelkezésről szóló rendelkezések homályosak, többértelműek vagy ellentmondásosak-e, és ennek folytán sértik-e az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének rendelkezését, a jogállamhoz tartozó jogbiztonságot.
A jogszabályok rögzített nyelvi formában jelennek meg. A nyelvi megfogalmazás fogalmai, kifejezései mindig általánosak. Így adott esetben mindig kérdéses lehet, hogy a konkrét történeti tényállás a jogi normában szereplő fogalom körébe tartozik-e.
A jogalkalmazás általános és elvont módon megfogalmazott jogi normák konkrét, egyedi esetekre való vonatkoztatása. Ennek során minden jogszabály értelmezésre szorul még akkor is, ha annak problémamegoldó, alkotó jellege elmosódott, az értelmezési művelet más korábbi jogszabályértelmezésekre támaszkodva rutinná vált.
Azt általában a jogalkotás dönti el, hogy valamely életviszonyt szabályoz-e, és azt is, hogy ezt milyen részletességgel, mennyire esetszerűen teszi (1621/B/1992. AB határozat). Ez a jogszabály homályosságától, értelmezhetetlenségétől különálló kérdés.
Ha egy jogszabály tényállása túl részletező, túl szűk, túlságosan eseti, az megköti a jogalkalmazót és megakadályozza, megnehezíti, hogy a jogszabály az életviszonyok szabályozásában betöltse szerepét.
Ha pedig egy jogszabály törvényi tényállása túl elvont, túl általános, akkor a jogszabály rendelkezése a jogalkalmazó belátása szerint kiterjeszthető vagy leszűkíthető. Az ilyen szabály lehetőséget ad a szubjektív jogalkalmazói döntésre, a különböző jogalkalmazók eltérő gyakorlatára, a jogegység hiányára. Ez csorbítja a jogbiztonságot.
A jogszabálynak ezért az életviszonyok tipikus vonásait kell figyelembe vennie.
A szóbeli végrendelkezésnek a Ptk. 634. §-ában foglalt feltételei, a rendelkezésben szereplő fogalmak ezt a követelményt kielégítik és a fogalmak nem is homályosak vagy értelmezhetetlenek.
Nem sérti a jogbiztonságot, hogy a szóbeli végrendelet törvényi feltételeit a jogalkotó inkább keretjellegűen, és nem túl részletezően (kazuisztikusan) határozta meg. Nem alkotmányellenes, hogy a jogszabály tényállása nem sorolja fel tételesen mindazokat a helyzeteket, állapotokat, betegségeket, amelyekben szóbeli végrendeletet lehet tenni.
A Ptk. kifogásolt rendelkezése megragadja az élethelyzet tipikus vonásait. A jogszabály fogalmainak tartalommal kitöltése a konkrét ügyekben mindenkor a jogalkalmazásra, a bírói gyakorlatra tartozik. (Ennek egységességét az eseti döntések nyilvánosságra hozatalán túl segíti a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 88. számú állásfoglalása is.) A Ptk. 634. §-a lehetővé teszi a tényállás pontos megállapítását és minden konkrét ügyben lehetőséget nyújt a jogalkalmazónak a törvényes döntésre.
A Ptk. a végrendelet megtámadásának jogosultjait (653. §) egyértelműen meghatározza, amikor kimondja, hogy az olyan személy lehet, aki az érvénytelenség, illetőleg hatálytalanság megállapítása esetében maga örököl vagy tehertől mentesül.
A törvény - az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglaltakkal összhangban -minden jogosult számára biztosítja azt az alkotmányos jogot is, hogy bíróság előtti eljárásban, esetleg szükséges jogorvoslat igénybevételével bizonyíthassa örökösi státusát.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a sérelmezett jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességét nem látta megállapíthatónak és ezért az indítványt elutasította.
Budapest, 1993. szeptember 7.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró