BH 1978.3.115 I. Az összes körülmény körültekintő vizsgálatával kell dönteni abban a kérdésben, hogy a károkozó kiskorú gyermek az adott károkozás vonatkozásában rendelkezett-e megfelelő belátási képességgel [Ptk. 352. § (1) és (4) bek.].

II. A gondozó felelőssége vonatkozásában a bizonyítási teher másként alakul attól függően, hogy a Ptk. 352. §-ának (1) bekezdésén vagy pedig a (4) bekezdésén alapuló felelősségről van-e szó.

III. A bíróságot figyelmeztetési kötelezettség terheli, ha a kereseti kérelem nem meríti ki a felperest megillető jogokat [Pp. 146. § (2) és (3) bek.].

Az alperes és házastársa az 1965. augusztus 5. napján született, abban az időben 11 éves fiúgyermeküket távollétük idejére a szomszédságukban lakó 52 éves nagyszülő (az alperes anyja) felügyeletére bízták.

1976. március 21. napján a délutáni órákban kiskorú Sz. Z. több kiskorú társával játszott egy legelőn. A gyermekek előbb hidakat akartak építeni, majd pedig arra gondoltak, hogy tábortüzet gyújtanak. Minthogy nem volt náluk gyufa, Sz. Z., az alperes fia a gyermek felügyeletét ellátó nagyanya lakására szaladt, ahol két doboz gyufát vett magához. A tábortűzhöz szükséges fa keresése közben kiskorú Sz, Z. a földről felvett nylondarabot egy fadarabra tekerte, majd azt meggyújtotta, amely a fa végén fáklyaként égett. Az égő fáklyával újra a felperes szalmarakása mellett vezetett. Itt a fáklyáról leeső égő darab a szalmát meggyújtotta.

A felperes 6 q szalma értéke címén az alperest 4560 Ft megfizetésére kérte kötelezni.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, arra hivatkozott, hogy a gyermek felügyeletének ellátása tekintetében nem terheli mulasztás. Az alperes állítása szerint a károkozó cselekményt az együtt játszó gyermekek együttesen követték el, ezért kifogásolta, hogy a felperes kártérítési igényét csak vele szemben érvényesíti. Vitatta az alperes a kár összegét is. Arra hivatkozott, hogy az elégett szalma aratás után a földön maradt és összekapart, rendesen össze nem gyűjtött, gazdasági célra nem használható, értékét nem képviselő hulladék volt.

Az első fokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Tényként állapította meg, hogy a korának megfelelő értelmi képességgel rendelkező, önálló gondolkodású, megfelelő gondviselés alatt álló gyermek a tűzgyújtáshoz és a tűz kezeléséhez megfelelő ismeretekkel rendelkezik, szülei távollétében maga gyújtja meg a lakásukban levő cserépkályhát, gáztűzhelyet.

Az első fokú bíróság által kifejtett álláspont lényege szerint az alperes a gyermek felügyelete körében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, mulasztás nem terheli, ezért a Ptk. 352. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással a felperes keresetét nem találta alaposnak.

Az első fokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett. Fellebbezésében az első fokú bíróság ítéletének megváltoztatásával az alperest kereseti kérelme szerint kérte kötelezni.

Az első fokú bíróság ítélete az alábbiak szerint érdemben nem volt felülbírálható.

A Ptk. 352. §-ának (1) bekezdése értelmében akinek belátási képessége hiányzik vagy fogyatékos, felelősségre nem vonható. Helyette gondozója felel, kivéve ha bizonyítja, hogy a felügyelet ellátása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A Ptk. 352. §-ának (4) bekezdése értelmében pedig, ha a kárt belátási képességgel rendelkező olyan kiskorú okozta, akinek felügyeletre köteles gondozója is van, és bizonyítják, hogy a kötelességeit felróhatóan megszegte, a gondozó a károkozóval egyetemlegesen felel.