62007CJ0297[1]

A Bíróság (második tanács) 2008. december 11-i ítélete. Klaus Bourquain. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Landgericht Regensburg - Németország. A Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény - 54. cikk - A ne bis in idem elve - Hatály - Ugyanazon cselekmény miatti elítélés a vádlott távollétében - A "jogerősen elbírált" fogalma - Nemzeti eljárásjogi szabályok- A »büntetést [...] többé nem lehet végrehajtani« fogalma. C-297/07. sz. ügy

C-297/07. sz. ügy

Klaus Bourquain

ellen folytatott büntetőeljárás

(a Landgericht Regensburg [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"A Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény - 54. cikk - A ne bis in idem elve - Hatály - Ugyanazon cselekmény miatti elítélés a vádlott távollétében - A »jogerősen elbírált« fogalma - Nemzeti eljárásjogi szabályok- A »büntetést [...] többé nem lehet végrehajtani« fogalma"

Az ítélet összefoglalása

1. Európai Unió - Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés - A schengeni vívmányokat beillesztő jegyzőkönyv - A Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény - A ne bis in idem elve

(A Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény, 54-58. cikk)

2. Európai Unió - Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés - A schengeni vívmányokat beillesztő jegyzőkönyv - A Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény - A ne bis in idem elve

(A Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény, 54. cikk)

3. Európai Unió - Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés - A schengeni vívmányokat beillesztő jegyzőkönyv - A Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény - A ne bis in idem elve

(A Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény, 54. cikk)

1. A Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény (SMVE) 54. cikke nem rendelkezik arról, hogy az érintett személyt szükségszerűen a Szerződő Felek területén kell elítélni, ezért ezt a rendelkezést, amelynek célja, hogy a jogerősen elítélt személyt megvédje attól, hogy ugyanazon cselekmény miatt újabb büntetőeljárást indítsanak vele szemben, nem lehet úgy értelmezni, hogy az SMVE 54-58. cikke egyáltalán nem alkalmazható azokra a személyekre, akiket a joghatóságukat gyakorló Szerződő Felek az ezen egyezménnyel érintett területen kívül ítéltek el.

(vö. 30. pont)

2. A Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény (SMVE) 54. cikke - függetlenül attól, hogy valamely szerződő állam nemzeti jogszabályaival összhangban, a vádlott távollétében hozott ítéletre vagy rendes ítéletre alkalmazzák -, szükségszerűen feltételezi, hogy a tagállamok kölcsönös bizalommal viseltetnek egymás büntető igazságszolgáltatási rendszerei iránt, illetve hogy mindegyikük elfogadja a másik tagállamban érvényben lévő büntető jogszabályok alkalmazását, még akkor is, ha a saját nemzeti büntetőjogának alkalmazása eltérő eredményre vezetne.

Magának az 54. cikknek a megfogalmazásából ugyanis kitűnik, hogy a vádlott távollétében hozott ítéletek nincsenek kizárva a cikk hatálya alól, mivel e rendelkezés alkalmazásának kizárólag a valamely Szerződő Fél általi jogerős elbírálás a feltétele.

Márpedig önmagában az a tény, hogy a vádlott távollétében lefolytatott eljárás a szóban forgó eljárásban alkalmazandó nemzeti jog alapján az eljárás újbóli megindítását vonta volna maga után, amennyiben az érintett személyt a büntetés elévülési ideje alatt elfogták volna, még nem zárja ki, hogy a vádlott távollétében történt elítélés az SMVE 54. cikke értelmében jogerős határozatnak minősüljön.

(vö. 35., 37., 40. pont)

3. A Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény (SMVE) 54. cikkében foglalt ne bis in idem elve akkor is alkalmazandó az olyan büntetőeljárásra, amelyet az egyik szerződő államban olyan cselekmény miatt indítottak, amely miatt a vádlottat egy másik szerződő államban már jogerősen elítélték, ha az elítélés helye szerinti állam joga alapján a vádlottal szemben kiszabott büntetés ezen állam jogának eljárásjogi sajátosságai miatt sohasem volt közvetlenül végrehajtható.

E tekintetben az említett cikkben foglalt, végrehajtásra vonatkozó feltétel akkor teljesül, ha az ugyanazon személy ellen az első szerződő államban elbírált ugyanazon cselekmény miatt indított második büntetőeljárás megindításának időpontjában megállapítást nyer, hogy az első szerződő államban kiszabott büntetést ezen állam jogszabályai szerint többé nem lehet végrehajtani.

(vö. 48., 52. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2008. december 11.(*)

"A Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény - 54. cikk - A ne bis in idem elve - Hatály - Ugyanazon cselekmény miatti elítélés a vádlott távollétében - A "jogerősen elbírált" fogalma - Nemzeti eljárásjogi szabályok- A »büntetést [...] többé nem lehet végrehajtani« fogalma"

A C-297/07. sz. ügyben,

az EU 35. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Landgericht Regensburg (Németország) a Bírósághoz 2007. június 21-én érkezett, 2007. május 30-i határozatával terjesztett elő a

Klaus Bourquain

ellen folytatott büntetőeljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, J.-C. Bonichot, J. Makarczyk, P. Kūris és L. Bay Larsen (előadó) bírák,

főtanácsnok: D. Ruiz-Jarabo Colomer,

hivatalvezető: R. Grass,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- K. Bourquain képviseletében C.-M. Engel Rechtsanwalt,

- a Staatsanwaltschaft Regensburg képviseletében J. Plöd Leitender Oberstaatsanwalt,

- a cseh kormány képviseletében T. Boček, meghatalmazotti minőségben,

- a magyar kormány képviseletében Fazekas J., meghatalmazotti minőségben,

- a holland kormány képviseletében C. Wissels és M. de Grave, meghatalmazotti minőségben,

- a portugál kormány képviseletében L. Fernandes, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében R. Troosters és S. Grünheid, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2008. április 8-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a Benelux Gazdasági Unió államai, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kormányai között a közös határaikon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, 1985. június 14-i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló, 1990. június 19-én Schengenben (Luxemburg) aláírt egyezmény (HL 2000. L 239., 19. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 2. kötet, 9. o., a továbbiakban: SMVE) 54. cikkének értelmezésére irányul.

2 E kérelmet a K. Bourquain német állampolgár ellen emberölés miatt Németországban 2002. december 11-én indított büntetőeljárás keretében terjesztették elő, míg egy másik szerződő állam igazságügyi hatósága ugyanezen cselekmény miatt indított büntetőeljárásban 1961. január 26-án a nevezett személyt távollétében már elítélte.

Jogi háttér

Az Európai Unió joga

3 Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez az Amszterdami Szerződéssel csatolt, a schengeni vívmányoknak az Európai Unió keretébe történő beillesztéséről szóló jegyzőkönyv (a továbbiakban: jegyzőkönyv) 1. cikke értelmében az Európai Unió tizenhárom tagállama, köztük a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság felhatalmazást kapott arra, hogy egymás között megerősített együttműködést hozzanak létre az említett jegyzőkönyv mellékletében meghatározott schengeni vívmányok hatálya alá tartozó területeken.

4 A fenti meghatározás szerinti schengeni vívmányok részét képezi különösen a Benelux Gazdasági Unió államai, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kormányai között a közös határaikon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, 1985. június 14-én Schengenben aláírt megállapodás (HL 2000. L 239., 13. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 2. kötet, 3. oldal, a továbbiakban: Schengeni Megállapodás), valamint az SMVE.

5 A jegyzőkönyv 2. cikke (1) bekezdése második albekezdése második mondatának végrehajtására az Európai Unió Tanácsa 1999. május 20-án elfogadta az Európai Közösséget létrehozó szerződés és az Európai Unióról szóló szerződés vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően a schengeni vívmányokat alkotó valamennyi rendelkezés, illetve határozat jogalapjának meghatározásáról szóló 1999/436/EK határozatot (HL L 176., 17. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 1. kötet, 152. oldal). E határozat 2. cikkének a határozat A. mellékletével együttes olvasatából kitűnik, hogy a Tanács az EU 34. és EU 31. cikket határozta meg az SMVE 54-58. cikke jogalapjaként.

6 Az SMVE "Rendőrség és biztonság" címet viselő III. Címének "A kétszeres büntetés tilalma (ne bis in idem) elvének alkalmazása" című 3. fejezetében található 54. cikke értelmében:

"Az ellen a személy ellen, akinek a cselekményét a Szerződő Felek egyikében jogerősen elbírálták, ugyanazon cselekmény alapján nem lehet egy másik Szerződő Fél területén büntetőeljárást indítani, amennyiben elítélés esetén a büntetést már végrehajtották, végrehajtása folyamatban van, vagy az ítélet meghozatalának helye szerinti Szerződő Fél jogszabályainak értelmében azt többé nem lehet végrehajtani."

7 Az SMVE 57. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"(1) Ha egy Szerződő Fél egy személyt bűncselekmény elkövetésével gyanúsít, és e Szerződő Fél eljárni jogosult hatóságai szerint alaposan feltehető, hogy a gyanúsítás e személy ugyanazon cselekményével kapcsolatos, amelyet egy másik Szerződő Félnél már jogerősen elbíráltak, ezek a hatóságok - ha szükségesnek látják - a vonatkozó információk érdekében megkeresik annak a Szerződő Félnek az eljárni jogosult hatóságait, amelynek területén már határozatot hoztak."

(2) A kért információkat a lehető legrövidebb időn belül rendelkezésre bocsátják, és a továbbiakban a folyamatban lévő eljárás során figyelembe veszik."

8 Az SMVE 58. cikke szerint:

"A fenti rendelkezések nem zárják ki a külföldön hozott bírósági határozatok tekintetében a ne bis in idem elvével kapcsolatos átfogóbb nemzeti rendelkezések alkalmazását."

9 Ami az SMVE 54-58. cikkének területi hatályát illeti, az 1999/436 határozat 6. cikkéből az következik, hogy ezt a hatályt az SMVE 138. cikke határozza meg. Ez a cikk így rendelkezik:

"A Francia Köztársaság tekintetében ezen egyezmény rendelkezései csak a Francia Köztársaság európai területére vonatkoznak."

[...]"

10 Az Amszterdami Szerződés hatálybalépésének időpontjáról szóló, az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában 1999. május 1-jén közzétett tájékoztatóból (HL L 114., 56. o.) kitűnik, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság az EU 35. cikk (2) bekezdése alapján tett nyilatkozatával elfogadta a Bíróság hatáskörét az EU 35. cikk (3) bekezdésének b) pontja szerinti eljárások lefolytatására.

A nemzeti jog

11 A francia Code de justice militaire pour l'armée de terre (a szárazföldi haderőre vonatkozó katonai bíráskodásról szóló törvény) (JORF 1928. március 15.) 12. cikke hetedik-kilencedik bekezdésének 1961. január 26-án hatályos szövege így szól:

"A vádlott távollétében hozott, alakilag szabályos ítéletet [...] a távollétében elítélt személynek vagy a lakóhelyére kell kézbesíteni.

A távollétében elítélt személy a kézbesítéstől számított öt napon belül fellebbezhet. Ha a határidőn belül nem nyújtanak be fellebbezést, az ítéletet olyannak kell tekinteni, mintha a vádlott jelenlétében hozták volna.

Ha azonban az ítéletet nem személyesen kézbesítették, vagy az ítélet végrehajtására irányuló intézkedésekből nem következik, hogy a vádlottnak tudomása volt róla, a fellebbezés a büntetés elévülési idejének lejártáig elfogadható."

12 Az említett törvény 121. cikkének az alapügy tényállása időpontjában módosított szövege a code de procédure pénale (francia büntetőeljárási törvény) 639. cikkére utalva kimondja, hogy ha a távollétében elítélt személy a büntetés elévülési idejének lejárta előtt újból előkerül, a büntetés nem hajtható végre, hanem a vádlott részvételével új eljárást kell indítani.

13 A büntetőeljárási törvény 763. cikke értelmében a katonai bíráskodásról szóló törvény 120. cikkének (9) bekezdésében és 121. cikkében említett büntetés végrehajtásának elévülési ideje 20 év.

14 A loi n° 68-697, du 31 juillet 1968, portant amnistie (a közkegyelemről szóló, 1968. július 31-i 68-697. sz. törvény) (JORF 1968. augusztus 2., 7521. o.) 1. cikke, amely a törvény "Az algériai eseményekkel kapcsolatban elkövetett valamennyi bűncselekményre vonatkozó általános közkegyelem" címet viselő I. Címében szerepel, így rendelkezik:

"Az algériai eseményekkel kapcsolatban elkövetett valamennyi bűncselekmény elkövetője a törvény erejénél fogva közkegyelemben részesül.

Az algériai eseményekkel kapcsolatban elkövetett cselekménynek minősül az Algériában szolgálatot teljesítő katonák által a jelen cikk első bekezdésében foglalt időszakban elkövetett valamennyi bűncselekmény."

15 Az említett törvény 4. cikkének (1) bekezdése megállapítja, hogy az e törvényben biztosított közkegyelem hatályára a loi n° 66-396, du 17 juin 1966, portant amnistie d'infractions contre la sűreté de l'État ou commises en relation avec les événements d'Algérie (a nemzetbiztonságot sértő vagy az algériai eseményekkel kapcsolatban elkövetett bűncselekményekre vonatkozó közkegyelemről szóló, 1966. június 17-i 66-396. sz. törvény) (JORF 1966. június 18., 4915. o.) 9-16. cikke vonatkozik.

16 A 66-396. sz. törvény 9. cikke a következőképpen rendelkezik:

"A közkegyelem folytán az elítélt - anélkül, hogy kártalanításra nyerne jogot - mentesül valamennyi fő- és mellékbüntetés, különösen a száműzetés és az abból következő jogfosztás illetve joggyakorlástól eltiltás végrehajtása alól. Ha az elkövetővel szemben korábban kiszabott szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre felfüggesztették, e kedvezmény a közkegyelem folytán újra megilleti.

17 A törvény 15. cikke a következőket mondja ki:

"Minden olyan személynek, akinek hivatalánál fogva közkegyelemmel eltörölt [...] elítélés tényéről van tudomása, tilos e tényre bármilyen módon utalnia, vagy arról bármely dokumentumban említést tennie. A bírósági jegyzőkönyvekre, az ítéletekre és végzésekre ez a tilalom nem vonatkozik."

A büntetőeljárás alapját képező tények és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

18 1961. január 26-án Bône-ban (Algéria) a francia idegenlégióban szolgáló K. Bourquaint dezertálás és szándékos emberölés bűntette miatt az Est Constantinoise övezetben állomásozó hadsereg állandó bírósága távollétében halálbüntetésre ítélte.

19 A francia szárazföldi haderőre vonatkozó katonai bíráskodásról szóló törvényt alkalmazva ez a bíróság bizonyítottnak tekintette azt, hogy K. Bourquain 1960. május 4-én, amikor megpróbált átszökni az algériai-tunéziai határon, lelőtt egy szintén német állampolgárságú másik idegenlégióst, aki meg akarta akadályozni a szökését.

20 Miután K. Bourquain a Német Demokratikus Köztársaságba menekült, nem szerzett tudomást a távollétében hozott ítéletről szóló értesítésről, és a vádlott jelenlétében meghozottnak minősülő ítélettel kiszabott büntetést nem lehetett végrehajtani.

21 Ezt követően sem Algériában, sem Franciaországban nem folytattak büntetőeljárást K. Bourquainnal szemben. Másfelől Franciaországban az említett törvények alapján az algériai háborúval kapcsolatban elkövetett valamennyi bűncselekmény elkövetője közkegyelemben részesült. A Németországi Szövetségi Köztársaságban viszont vizsgálat indult vele szemben ugyanazon cselekmény miatt, és 1962-ben elfogatóparancsot adtak ki vele szemben, amelynek teljesítését az egykori Német Demokratikus Köztársaság hatóságai megtagadták.

22 2001 végén kiderült, hogy K. Bourquain Regensburg (Németország) környékén lakik. 2002. december 11-én a Staatsanwaltschaft Regensburg (regensburgi ügyészség) ugyanazon cselekmény miatt a német büntető törvénykönyv 211. cikke alapján szándékos emberöléssel vádolta meg a kérdést előterjesztő bíróság előtt.

23 Ezen körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság 2003. július 17-i levelével az SMVE 57. cikkének (1) bekezdése alapján tájékoztatást kért a francia igazságügyi minisztériumtól arra vonatkozóan, hogy az Est Constantinoise övezetben állomásozó hadsereg állandó bíróságának 1961. január 26-i ítélete a kétszeres büntetés SMVE 54. cikkében foglalt tilalmánál fogva kizárja-e azt, hogy Németországban ugyanazon cselekmény miatt büntetőeljárás induljon.

24 A Tribunal aux armées de Paris (párizsi katonai bíróság) ügyésze az erre az információkérésre adott válaszában többek között a következőkre mutatott rá:

"Az 1961. január 26-án [K. Bourquainnal] szemben távollétében hozott ítélet anyagi jogerőre emelkedett. 1981-ben alaki jogerőre emelkedett a halálbüntetésről szóló döntés. Mivel a francia jog szerint az elvülési idő büntetőügyekben 20 év, az ítélet Franciaországban már nem hajtható végre."

25 Ezenkívül a kérdést előterjesztő bíróság beszerezte a Max-Planck-Institut für ausländisches und internationales Strafrecht (Max-Planck Összehasonlító és Nemzetközi Büntetőjogi Intézet) szakvéleményét arra vonatkozóan, hogyan kell az alapügy körülményeire tekintettel az SMVE 54. cikkét értelmezni. Az intézet 2006. május 9-i szakvéleményében arra a megállapításra jutott, hogy az SMVE 54. cikkének alkalmazási feltételei akkor is teljesülnek az alapügyben, ha a vádlott távollétében hozott ítélet közvetlen végrehajtása a francia eljárásjogi rend sajátosságai miatt nem is volt lehetséges, és ezért nem indítható K. Bourquainnal szemben újabb büntetőeljárás. Az intézet kiegészítő észrevételek iránti kérelemre válaszul küldött, 2007. február 14-i levelében fenntartotta ezt az álláspontját.

26 A Landgericht Regensburg az eljárást felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

"A tilalom, amely szerint az ellen a személy ellen, akinek a cselekményét a Szerződő Felek egyikében jogerősen elbírálták, ugyanazon cselekmény alapján nem lehet egy másik Szerződő Fél területén büntetőeljárást indítani, abban az esetben is érvényesül-e, ha az e személlyel szemben kiszabott büntetést az ítélet meghozatalának helye szerinti állam joga értelmében soha nem lehetett végrehajtani?"

A Bíróság hatásköréről

27 Először is emlékeztetni kell: amint az a jelen ítélet 10. pontjából kitűnik, a Bíróság a jelen ügyben az EU 35. cikk alapján hatáskörrel rendelkezik az SMVE értelmezésére.

28 Másodszor le kell szögezni, hogy az SMVE 54. cikke időbeli hatálya folytán alkalmazandó olyan büntetőeljárásban, amilyen az alapügy is. Noha K. Bourquainnal szemben az illetékes francia igazságügyi hatóság által hozott első ítélet kihirdetésekor az SMVE Franciaországban még nem volt hatályban, hatályban volt viszont a két érintett államban a ne bis in idem elve alkalmazási feltételei meglétének a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem benyújtásához vezető második eljárást lefolytató bíróság általi vizsgálatakor (e tekintetben lásd a C-367/05. sz. Kraaijenbrink-ügyben 2007. július 18-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-6619. o.] 22. pontját).

29 Harmadszor, az SMVE 54-58. cikkének területi hatályával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy bár - amint az az 1999/436 határozatnak az SMVE 138. cikkével összefüggésben értelmezett 6. cikkéből kitűnik - az SMVE 54. cikke sohasem volt hatályban Algéria területén, ahol K. Bourquaint első ízben elítélték, az SMVE 54. cikkének alkalmazása az említett elítélés sajátos körülményei között nem függhet a büntetőítélet kihirdetésének helyétől, mivel annak van döntő jelentősége, hogy az ítéletet olyan állam illetékes igazságügyi hatósága hirdette ki, amely később az SMVE-ben Szerződő Fél lett.

30 Mivel az SMVE 54. cikke - ahogyan azt az Európai Közösségek Bizottsága jogosan hangsúlyozza - nem rendelkezik arról, hogy az érintett személyt szükségszerűen a Szerződő Felek területén kell elítélni, ezért ezt a rendelkezést, amelynek célja, hogy a jogerősen elítélt személyt megvédje attól, hogy ugyanazon cselekmény miatt újabb büntetőeljárást indítsanak vele szemben, nem lehet úgy értelmezni, hogy az SMVE 54-58. cikke egyáltalán nem alkalmazható azokra a személyekre, akiket a joghatóságukat gyakorló Szerződő Felek az ezen egyezménnyel érintett területen kívül ítéltek el.

31 E tekintetben meg kell állapítani, hogy az Est Constantinoise övezetben állomásozó hadsereg állandó bírósága francia bíróság volt, amely K. Bourquain 1961. január 26-i elítélésekor a vonatkozó francia jogszabályokat alkalmazta.

32 Másfelől hozzá kell tenni, hogy az SMVE 58. cikke mindenképpen megengedi a Németországi Szövetségi Köztársaság számára a ne bis in idem elv vonatkozásában átfogóbb nemzeti rendelkezések alkalmazását. Így lehetővé teszi a szerződő államok számára azt, hogy az 54. cikk hatálya alá nem tartozó bírói határozatokra szintén alkalmazzák ezt az elvet (lásd a további büntetőeljárást kizáró eljárásokra vonatkozóan a C-187/01. és C-385/01. sz., Gözütok és Brügge egyesített ügyekben 2003. február 11-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-1345. o.] 45. pontját).

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

33 A kérdést előterjesztő bíróság ezzel a kérdéssel lényegében arra kér választ, hogy az SMVE 54. cikkében foglalt ne bis in idem elve akkor is alkalmazandó-e az olyan büntetőeljárásra, amelyet az egyik szerződő államban olyan cselekmény miatt indítottak, amely miatt a vádlottat egy másik szerződő államban már jogerősen elítélték, ha az elítélés helye szerinti állam joga alapján a vádlottal szemben kiszabott büntetés sohasem volt végrehajtható.

34 Elöljáróban rá kell mutatni arra, hogy egyrészt - amint arra a Bizottság írásbeli észrevételeiben hivatkozott - főszabályként a vádlott távollétében történő elítélésére is kiterjedhet az SMVE 54. cikkének hatálya, és így újabb eljárás indításának eljárásjogi akadályát képezheti.

35 Először is, magának az SMVE 54. cikkének a megfogalmazásából is kitűnik, hogy a vádlott távollétében hozott ítéletek nincsenek kizárva a cikk hatálya alól, mivel az 54. cikk alkalmazásának kizárólag a valamely Szerződő Fél általi jogerős elbírálás a feltétele.

36 Másodszor, emlékeztetni kell arra, hogy az SMVE 54. cikkének alkalmazása nem függ szerződő államok büntető jogszabályainak a vádlott távollétében hozott ítéletekre vonatkozó területen való harmonizációjától, illetve közelítésétől (lásd a további büntetőeljárást kizáró eljárásokra vonatkozóan a fent hivatkozott Gözütok és Brügge egyesített ügyekben hozott ítélet 32. pontját).

37 Ilyen feltételek mellett az SMVE 54. cikke - függetlenül attól, hogy valamely szerződő állam nemzeti jogszabályaival összhangban, a vádlott távollétében hozott ítéletre vagy rendes ítéletre alkalmazzák - szükségszerűen feltételezi, hogy a tagállamok kölcsönös bizalommal viseltetnek egymás büntető igazságszolgáltatási rendszerei iránt, illetve hogy mindegyikük elfogadja a másik tagállamban érvényben lévő büntető jogszabályok alkalmazását, még akkor is, ha a saját nemzeti büntetőjogának alkalmazása eltérő eredményre vezetne (ebben az értelemben lásd a fent hivatkozott Gözütok és Brügge egyesített ügyekben hozott ítélet 33. pontját).

38 Másrészt meg kell vizsgálni - amint erre írásbeli észrevételeiben több tagállam és a Bizottság is hivatkozott -, hogy a vádlottnak az Est Constantinoise övezetben állomásozó hadsereg állandó bírósága által, távollétében történt elítélése "jogerősnek" minősül-e az SMVE 54. cikke értelmében, tekintettel arra, hogy a kilátásba helyezett büntetést nem lehetett közvetlenül végrehajtani, mivel a francia jog szerint a távollétében elítélt személy újbóli előkerülése esetén az érintett részvételével új eljárást kell indítani.

39 E tekintetben a cseh és a magyar kormány éppen ezen, a távollévő letartóztatása esetében új eljárás megindítására irányuló kötelezettség miatt kétli, hogy az említett állandó bíróság ítélete végleges akadályát képezi a büntetőeljárás lefolytatásának.

40 Azonban önmagában az a tény, hogy a vádlott távollétében lefolytatott eljárás a francia jog alapján az eljárás újbóli megindítását vonta volna maga után, amennyiben K. Bourquaint a büntetés elévülése és a közkegyelem gyakorlása közötti időszakban, azaz 1961. január 26. és 1968. július 31. között elfogták volna, még nem zárja ki, hogy a vádlott távollétében történt elítélés az SMVE 54. cikke értelmében jogerős határozatnak minősüljön.

41 Az SMVE 54. cikke céljának tiszteletben tartására tekintettel, amely annak elkerülésére irányul, hogy bárki ellen a szabad mozgáshoz való jogának gyakorlása következtében ugyanazon cselekmény alapján több szerződő államban is büntetőeljárást lehessen indítani (a fent hivatkozott Gözütok és Brügge egyesített ügyekben hozott ítélet 38. pontja), az Európai Unión belül tiszteletben kell tartani az olyan ítéletet, mint amilyennel az Est Constantinoise övezetben állomásozó hadsereg állandó bírósága 1961. január 26-án az első büntetőeljárást megindító szerződő állam jogszabályai alapján az érintettnek felrótt cselekményt jogerősen elbírálta.

42 A nevezett cél megvalósítását ugyanis veszélyeztetné az, ha a nemzeti eljárások olyan sajátosságai, mint amilyeneket a szárazföldi haderőre vonatkozó katonai bíráskodásról szóló törvény 120. és 121. cikkében foglalt rendelkezések tartalmaznak, nem tennék lehetővé a jogerős elítélés fogalmának az SMVE 54. cikke szerinti értelmezését, amely a nemzeti jogszabályokkal összhangban, a vádlott távollétében hozott ítéleteket is magában foglalja.

43 Mindenesetre meg kell állapítani, hogy a Tribunal aux armées de Paris ügyésze, anélkül hogy hivatkozna arra, hogy a K. Bourquain által elkövetett bűncselemények 1968-ban közkegyelemben részesültek, megjegyzi, hogy a K. Bourquaint elmarasztaló ítélet 1981-ben, azaz a Németországban 2002-ben megindított második büntetőeljárás előtt alaki jogerőre emelkedett.

44 E tekintetben hozzá kell fűzni, hogy bár a közkegyelemről szóló 68-697. sz. törvény azt eredményezi, hogy a K. Bourquain által elkövetett bűncselekmények a törvény hatálybalépése óta nem büntethetőek, ennek a törvénynek a különösen a 66-396. sz. törvény 9. és 15. cikkében megállapított hatályát mégsem lehet úgy értelmezni, hogy az SMVE 54. cikke értelmében már nem létezik első ítélet.

45 Mivel az érintett távollétében kihirdetett ítéletet a jelen ügy körülményei között jogerősnek kell tekinteni az SMVE 54. cikke alkalmazásában, azt kell eldönteni, hogy az 54. cikkben hivatkozott végrehajtás feltétele, vagyis az a tény, hogy a büntetést többé nem lehet végrehajtani, akkor is teljesül-e, ha az első ítélettel kiszabott büntetést egyáltalán nem - a közkegyelem gyakorlása és az elévülés beállta előtt sem - lehetett közvetlenül végrehajtani.

46 A magyar kormány e tekintetben előadja, hogy az SMVE 54.cikkében szereplő megfogalmazást, miszerint a büntetést az ítélet meghozatalának helye szerinti Szerződő Fél jogszabályainak értelmében "többé nem lehet végrehajtani", úgy kell értelmezni, hogy a kihirdetett büntetésnek az ítélet meghozatalának helye szerinti szerződő állam jogszabályai szerint legalább a kihirdetése időpontjában végrehajthatónak kell lennie.

47 A végrehajtásra vonatkozó említett feltétel azonban nem követeli meg azt, hogy a büntetésnek az ítélet meghozatalának helye szerinti szerződő állam joga szerint közvetlenül végrehajthatónak kellett lennie, csak azt írja elő, hogy a jogerős határozattal kiszabott büntetést "többé nem lehet végrehajtani". A "többé nem" szavak az újabb büntetőeljárás megindításának időpontjára utalnak, amellyel kapcsolatban a második szerződő állam illetékes bíróságának meg kell vizsgálnia, hogy az SMVE 54. cikkében foglalt feltételek teljesülnek-e.

48 Ebből következően az említett cikkben foglalt, végrehajtásra vonatkozó feltétel akkor teljesül, ha az ugyanazon személy ellen az első szerződő államban elbírált ugyanazon cselekmény miatt indított második büntetőeljárás megindításának időpontjában megállapítást nyer, hogy az első szerződő államban kiszabott büntetést ezen állam jogszabályai szerint többé nem lehet végrehajtani.

49 Ezt az értelmezést megerősíti az SMVE 54. cikkének célja, amely annak elkerülésére irányul, hogy bárki ellen a szabad mozgáshoz való jogának gyakorlása következtében ugyanazon cselekmény miatt több szerződő államban is büntetőeljárást lehessen indítani.

50 Olyan helyzetben, mint amilyen az alapügyben fennáll, ennek a szabad mozgáshoz való jognak a gyakorlását hatékonyan csak az biztosítja, ha egy cselekmény elkövetője tudhatja, hogy miután valamely tagállamban elítélték, és a vele szemben kiszabott büntetést az ítélet meghozatalának helye szerinti szerződő állam jogszabályai szerint többé nem lehet végrehajtani, anélkül mozoghat a schengeni térségben, hogy más tagállamban büntetőeljárástól kellene tartania amiatt, hogy a büntetést az első szerződő állam nemzeti eljárásjogi sajátosságai folytán nem lehetett közvetlenül végrehajtani.

51 Az alapeljárásban, amelyben megállapítható, hogy 2002-ben, amikor Németországban megindították a második büntetőeljárást, a kiszabott büntetést nem lehetett többé végrehajtani, az SMVE 54. cikkének hatékony alkalmazásával ellentétes lenne kizárólag a francia büntető-eljárásjog azon sajátosságai miatt kizárni az alkalmazását, amelyek a büntetés végrehajtását a vádlott jelenlétében kihirdetett újabb elítéléstől tették függővé.

52 Ilyen feltételek mellett az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az SMVE 54. cikkében foglalt ne bis in idem elve akkor is alkalmazandó az olyan büntetőeljárásra, amelyet az egyik szerződő államban olyan cselekmény miatt indítottak, amely miatt a vádlottat egy másik szerződő államban már jogerősen elítélték, ha az elítélés helye szerinti állam joga alapján a vádlottal szemben kiszabott büntetés olyan eljárásjogi sajátosságok miatt, mint amilyenek az alapeljárásban szerepelnek, sohasem volt közvetlenül végrehajtható.

A költségekről

53 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

Ilyen feltételek mellett az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Benelux Gazdasági Unió államai, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kormányai között a közös határaikon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, 1985. június 14-i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló, 1990. június 19-én Schengenben (Luxemburg) aláírt egyezmény 54. cikkében foglalt ne bis in idem elve akkor is alkalmazandó az olyan büntetőeljárásra, amelyet az egyik szerződő államban olyan cselekmény miatt indítottak, amely miatt a vádlottat egy másik szerződő államban már jogerősen elítélték, ha az elítélés helye szerinti állam joga alapján a vádlottal szemben kiszabott büntetés olyan eljárásjogi sajátosságok miatt, mint amilyenek az alapeljárásban szerepelnek, sohasem volt közvetlenül végrehajtható.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: német.