A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20912/2007/12. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 345. §, 355. §] Bírók: Lizák Tibor, Merőtey Anikó, Molnár Ágnes

Fővárosi Ítélőtábla

4.Pf.20.912/2007/12.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Szűcs Péter ügyvéd által képviselt I.r., II.r., III.r., IV.r., V.r. felpereseknek, XY jogtanácsos által képviselt alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2007. május 24. napján meghozott 12.UP.633.239/2005/26. számú ítélete ellen a felperesek részéről 28. sorszám, az alperes részéről 29. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érinti, a fellebbezett rendelkezéseiből az I. rendű felperes gépkocsi beszerzési költség megtérítésére vonatkozó határozatát hatályon kívül helyezi és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítja.

Ezt meghaladó ítéleti rendelkezését részben megváltoztatva az elsőfokú ítéletben foglaltak helyett a Fővárosi Ítélőtábla az alábbiak szerint rendelkezik:

Kötelezi az alperest fizessen meg folyamatosan, véghatáridő nélkül 2005. május 1-től havi 5.000.- (ötezer) forint gyógyszerköltség, havi 15.000.- (tizenötezer) forint közlekedési költség, havi 4.000.- (négyezer) forint kulturális többletköltség, havi 5.000.- (ötezer) forint energia, telefontöbblet költség, 2003. december 21-től 2007. május 31-ig havi 40.000.- (negyvenezer) forint és 2007. június 1-től havi 50.000.- (ötvenezer) forint gondozási díj, 2003. december 21-től 2007. május 31-ig havi 20.000.- (húszezer) forint és 2007. június 1-től havi 25.000.- (huszonötezer) forint háztartási kisegítő, 2004. június 1-től havi 10.000.- (tízezer) forint élelemfeljavítás, 2007. június 1-től havi 32.796.- (harminckettőezer-hétszázkilencvenhat) forint jövedelemveszteség járadékokat.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű felperesnek 14.056.963.- (tizennégymillió-ötvenhatezer-kilencszázhatvanhárom) forint tőkét, 10.000.000.- (tízmillió) forintnak 2003. december 21-től 1.205.673.- (egymillió-kettőszázötezer-hatszázhetvenhárom) forintnak 2005. szeptember 1-től 10.000.- (tízezer) forintnak 2004. március 1-től 360.000.- (háromszázhatvanezer) forintnak 2005. december 1-től, 2.481.290.- (kétmillió-négyszáznyolcvanegyezer-kettőszázkilencven) forintnak, 2005. szeptember 10-től a kifizetés napjáig számított törvényes kamatát.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. rendű felperesnek 3.000.000.- (hárommillió) forint tőkét és ennek 2003. december 21. napjától számított törvényes kamatát, a III. rendű felperesnek 1.000.000.- (egymillió) forint tőkét és ennek 2003. december 21. napjától a kifizetés napjáig számított törvényes kamatát, a IV. rendű felperesnek 1.000.000.- (egymillió) forint tőkét és ennek 2003. december 21. napjától a kifizetés napjáig számított törvényes kamatát, az V. rendű felperesnek 2.500.000.- (kétmillió-ötszázezer) forint tőkét és ennek 2003. december 21. napjától a kifizetés napjáig számított törvényes kamatát.

A törvényes kamat mértéke: 2003. december 21. napjától 2004. december 31. napjáig a mindenkori költségvetési törvényben meghatározott mértékű kamat, 2005. január 1-től a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamat.

Ezt meghaladóan a keresetet elutasítja.

Az alperest feljogosítja a jelen részítélettel megállapított fizetési kötelezettségébe az általa kifizetett összegek elszámolására.

Kötelezi az alperest, fizessen meg a felpereseknek 15 napon belül 1.122.600.- (egymillió-egyszázhuszonkettőezer-hatszáz) forint első- és másodfokú eljárási részperköltséget, míg az államnak külön felhívásra 900.000.- (kilencszázezer) forint kereseti és 402.720.- (négyszázkétezer-hétszázhúsz) forint fellebbezési illetéket.

A felpereseket mentesíti a részítélettel elbírált igényre a le nem rótt fellebbezési illeték megfizetése alól.

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezett rendelkezése tekintetében a fellebbezési eljárási perköltséget a felperesek részére 12.000.- (tizenkétezer) forintban, míg az alperes részére 10.000 (tízezer) forintban állapítja meg.

A részítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az I-II.r. felperesek 2003. december 21-én gépjármű utasaként balesetet szenvedtek, melyből eredően érvényesítették felperesek vagyoni és nem vagyoni kárigényüket az alperessel szemben gépjármű kötelező felelősségbiztosításra alapítottan. A III-IV-V.r. felperesek az I-II.r. felperesek gyermekei.

Az alperes térítési kötelezettségének jogalapját elismerte, azonban az egyes kárigényeket hivatkozva teljesítésére részben vitatta.

Az elsőfokú bíróság az ítéletében kötelezte az alperest, fizessen meg az I.r. felperesnek 5.524.286.- Ft tőkét, 3.535.061.- Ft után 2007. május 21-től, 1.000.000.- Ft után 2005. november 23-tól, 118.500.- Ft után 2005. november 29-től, 870.725.- Ft után 2006. augusztus 15. napjától a kifizetésig a késedelemmel érintett napári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű késedelmi kamatot, 2007. június 1. napjától 2015. november 30. napjáig minden hó 21. napjáig, előre esedékesen 172.647.- Ft-ot, 2015. december 1. napjától havi 137.680.- Ft-ot. Az ítélet előzetes végrehajthatóságát mondta ki 3.675.681.- Ft és késedelmi kamata, valamint a havi 172.647.-Ft tekintetében. Kötelezte az alperest, fizessen meg a II. felperesnek 1.676.644.- Ft tőkét és annak 2006. március 28. napjától a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű késedelmi kamatát. Kötelezte az alperest, fizessen meg a III.r. felperesnek 346.438.- Ft tőkét és annak 2006. március 28. napjától a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű késedelmi kamatát. Kötelezte az alperest fizessen meg a IV.r. felperesnek 467.398.- Ft tőkét és annak 2006. március 28. napjától a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű késedelmi kamatát. Kötelezte az alperest, fizessen meg az V.r. felperesnek 1.676.644.- Ft tőkét és annak 2006. március 28. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű késedelmi kamatát. Kötelezte az alperest, hogy az APEH felhívására az abban közölt időben és módon fizessen meg a Magyar Államnak 705.790.- Ft állam által előlegezett eljárási illetéket. Az ezt meghaladóan az állam által előlegezett illeték megfizetése alól az I-V.r. felpereseket mentesítette. A fentieket meghaladóan a keresetet elutasította és megállapította, hogy meghaladóan a felek költségeiket maguk viselik.

Az ítélet indokolása értelmében az alperes térítési kötelezettségének fennállása nem volt vitatott, az egyes kártérítési követelések tekintetében az elsőfokú bíróság az alábbi álláspontot foglalta el: a nem vagyoni kárigényt az I.r. felperes esetében mérlegeléssel 6.000.000.- Ft-ban állapította meg, amely után az alperes a Ptk. 360. § (1) bek. és 301.§ alapján késedelmi kamat fizetésére is köteles. A Ptk. 293. § alapján azonban elszámolta az alperes teljesítéseit azok kamatával együtt és így arra a megállapításra jutott, hogy az alperesi teljesítések folytán a 6. 000.000.- Ft és késedelmi kamata nem vagyoni kártérítés kiegyenlítésre került. Így a keresetet elutasította. A II.r. felperes javára 1.800.000.- Ft-ban és 2003. december 21. napjától számított kamatában állapította meg a nem vagyoni kár összegét, melyben elszámolta az alperesi teljesítést kamatokkal, így 1.676.644.- Ft és 2006. március 28-tól számított kamata megfizetésére kötelezte az alperest, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A III.r. felperes javára 700.000.- Ft nem vagyoni kártérítést állapított meg, melyben elszámolva az alperesi teljesítést kamatokkal, az alperest 346.438.- Ft és ennek 2006. március 28-tól számított kamata megfizetésére kötelezte. A IV.r. felperes javára 800.000.- Ft nem vagyoni kárt látott megállapíthatónak, és elszámolva az alperesi teljesítést kamatokkal 467.398.- Ft és 2006. március 28. napjától számított kamata megfizetésére kötelezte az alperest. Az V.r. felperes nem vagyoni kárigényét 1.800.000.- Ft és kamata vonatkozásában látta megalapozottnak, azonban elszámolva az alperesi teljesítést kamatokkal együtt 1.676.644.- Ft és 2006. március 28-tól számított kamata megfizetésére kötelezte az alperest. Az I.r. felperes vagyoni kárát az alábbiakban látta megítélhetőnek: gyógyszerköltség 2005. május 1-től havi 5.000.- Ft járadék, kórházi ápolással kapcsolatos költségeként mérlegeléssel a felperest terhelő bizonyítási kötelezettség elmulasztása alapján az alperes által elismert összegben tisztálkodási szerekre 10.000.- Ft-ot, élelem feljavításra 105 napra napi 200.- Ft azaz 31.000.- Ft-ot állapított meg és ennek valamint kamatai megfizetésére kötelezte az alperest. A rehabilitációs költség vonatkozásában megállapította tényként, hogy időszakos gyógytorna indokolt, azonban a pertársak érdekeltség, az ellentmondásos nyilatkozatok, illetve a tanú konkrét vallomása hiányában az 1997. évi LXXXIII. tv. 14. és 16. §-a alapján, miután a felperes nem bizonyította a gyógytorna folyamatosságának indokoltságát és költségét e keresetet elutasította. Közlekedési költségként az I.r. felperes javára a keresetre és alperesi elismerésre figyelemmel 2005. május 1. napjától havi 15.000.- Ft járadék megfizetésére kötelezte az alperest. Az I-II.r. felperes gépjármű beszerzésével kapcsolatos kárigényét, miután a gépjármű beszerzését kizárólag az I.r. felperes baleseti maradványállapota indokolja az I.r. felperes vonatkozásában látta megalapozottnak. Az I.r. felperes kárenyhítési kötelezettségére figyelemmel a gépjármű extra felszereltségét indokolatlannak tartotta és ezért ennek a gépkocsi beszerzési költségéhez viszonyított arányában látta a casco díj téríthetőségét. A saját erő kifizetése mellett a téli gumi beszerzését tartotta indokolt kiadásnak, ezért ezen összegek és kamatai megfizetésére kötelezte az alperest. A felelősségbiztosítási díj, a casco díj csökkentett összegét, a lízing díjat valamint a havi 15.000.- Ft-ot üzemanyagköltségre téríthetőnek ítélte meg, így ezek lejárt összegét meghaladóan a jövőre nézve 2007. június 1-től 2015. november 30-ig havi 64.158.- Ft, 2015, december 1. napjától havi 34.967.- Ft megfizetésére kötelezte az alperest, míg meghaladóan a keresetet elutasította. Az ápolási, gondozási díj tekintetében értékelte az orvosszakértői véleményt, nem fogadta el a felperes által csatolt bizonyítékokat az összegszerűség vonatkozásban, az V.r. felperes által végzett e tevékenységre és annak díjazására és az alperes elismerésére figyelemmel 2003. december 21-ől 2007. május 21-ig havi 30.000.- Ft, azaz összesen 1.240.000.- Ft és kamata, 2007. június 1-től az inflációra tekintettel havi 33.000.- Ft járadék megfizetésére kötelezte az alperest. Háztartási kisegítő vonatkozásában rámutatott arra, hogy az alperes által elismert összegen túlmenően az I.r. felperes a díj összegszerűségére bizonyítást nem ajánlott fel és a rendelkezésre álló tényadatok, bizonyítékok mérlegelésével sem látott az elsőfokú bíróság az elismertnél magasabb összeg megállapítására kellő indokot, ezért 2003. december 21-től 2007. május 21-ig havi 15.000.- Ft azaz összesen 665.000.- Ft és kamata, 2007. június 1-től az inflációs folyamatra tekintettel havi 16.500.- Ft járadékot ítélet meg, míg meghaladóan a keresetet elutasította. A keresetre és alperesi elismerésre tekintettel kulturális többletkiadás címén 2005. május 1-től 2007. május 21-ig 100.000.- Ft, 2007. június 1-től havi 4.000.- Ft járadék megfizetésére kötelezte az alperest. Energia-, és telefon többletköltség címén a keresetre és alperesi elismerésre figyelemmel marasztalta az alperest 2005. május 1-től 2007. május 21-ig 125.000.- Ft , 2007. június 1-től havi 5.000.- Ft járadék megfizetésére. Élelemfeljavításra az orvosszakértői vélemény és a mozgásszegény életmódból adódó köztudomású tényekre figyelemmel, a keresettel egyezően, 2004. június 1-től havi 10.000.- Ft járadékot ítélt meg. A jövedelemveszteségről a Ptk. 356. § (1) bek., és 357. § (1) bekezdés felhívásával döntött kifejtve azon álláspontját, hogy a kártérítés rendeltetése a károsult olyan jövedelmi, vagyoni helyzetbe hozatala, mint amilyenben akkor lett volna, ha a káresemény nem következik be. Ennek megfelelően a jövedelemveszteség számításánál a bruttó illetményből a tb és munkavállalói járulék mértékét levonta, míg az adót nem. Így 2004. évben a bruttó illetmény járulékokkal csökkentett összegéből a táppénzt levonva 58.985.- Ft jövedelemveszteséget, 2005. évben a bruttó jövedelmet csökkentve a járulékok összegével, levonva a rokkant nyugdíjat 469.391.- Ft jövedelemveszteséget, 2006. évben a bruttó jövedelmet csökkentve a járulékok összegével és levonva a rokkant nyugdíj összegét 513.317.- Ft jövedelemveszteséget állapított meg. 2007. évben az ugyanilyen elszámolással, de az alperes elismerésére tekintettel 2007. január 1-től május 31-ig a lejárt járadék összegét 174.945.- Ft-ban állapította meg, míg 2007. június 1-től havi 34.989.-Ft járadékot. Az elsőfokú bíróság a gépkocsi beszerzésével, lízingdíjjal, biztosítási díjjal kapcsolatos kiadásokat, mivel azt alperes jogalapjában is vitatta és erre figyelemmel nem is teljesített, elkülönítetten számolta el az I.r. felperes egyéb vagyoni káraitól tekintettel arra is, hogy ez a kiadás jóval a balesetet követően merült fel és csak részben járadékjellegű. A járadékjellegű egyéb követeléseket és alperesi, másutt még el nem számolt teljesítést figyelembe véve a 2007. május hóban esedékes tőketartozás mellett a lejárt késedelmi kamattartozást is figyelembe véve és a marasztalási összeg részévé téve számolt el az elsőfokú bíróság. Az V.r. felperes jövedelemveszteség iránti keresete vonatkozásában az elsőfokú bíróság utalt az ítélkezési gyakorlatra és megállapította, hogy az I.r. felperestől a háztartási munkák végzését az V.r. felperes vette át és az V.r. felperes az, aki az I.r. felperes segítségére van, az V.r. felperes maga döntött úgy, hogy a munkaviszonyát megszünteti annak érdekében, hogy a háztartási munkákat, valamint az I.r. felperes körüli teendőket ellátja. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint az elszámolási kötelezettség a munkaviszony megszüntetése miatti esetleges jövedelemveszteség vonatkozásában elsődlegesen az I.r. és V.r. felperes között áll fenn. Kiemelte, hogy az alperes a gondozási, háztartási kisegítő díj I.r. felperes javára megfizetésével eleget tesz azon kártérítési kötelezettségének, amely amiatt hárul rá, hogy az I.r. felperes mindennapi életvitelében segítségre szorul, így V.r. felperes részére ismételt fizetéssel kétszeres teljesítés állna fenn. Mindezek alapján az V.r. felperes keresetveszteség címén előterjesztett keresetét elutasította. A perköltség viseléséről a Pp. 81.§ (2) bekezdés alapján határozott.