BH 1997.7.324 Az emberölés bűntettével bűnhalmazatban a kifosztás bűntettének és - nem lopásnak - minősül az elkövetőnek az a magatartása, ha a tényállásszerű ölési cselekmény megvalósítását nyomban követően a sértett ingóságait eltulajdonítja, függetlenül attól, hogy a dologelvétel időpontjában a sértett halála bekövetkezett-e [Btk. 166. § (2) bek. d) pont, 322. § (1) bek. b) pont, 316. § (2) bek.].

A megyei bíróság a vádlottat különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette, valamint kifosztás bűntette miatt - halmazati büntetésül - mint többszörös visszaesőt 12 év 6 hónapi fegyházbüntetésre, valamint 10 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A tényállás szerint a többszörösen büntetett előéletű vádlott 1988 augusztusa óta magányosan élt a községben. Megélhetését a faluban végzett alkalmi munkák során kapott keresetből biztosította. Rendszeresen fogyasztott szeszes italt. A vádlott 1989-ben ismerkedett meg az ügy sértettjével. A 47 éves, elvált sértett szintén egyedül élt. A sértett is rendszeresen fogyasztott szeszes italt. Esetenként a sértett az italboltban meghívta a vádlottat egy-egy italra. Ilyen alkalmakkor a vádlott és a sértett egymással elbeszélgetett.

A vádlott 1995. június 11-én a kora délutáni órákban egy ismerősével a kerítést javította, miközben fejenként 1-1 liter bort fogyasztottak el. A vádlott ezenkívül reggel még fél deciliter pálinkát is megivott. A vádlott ezt követően hazament, majd az esti órákban eszébe jutott, hogy a sértettnek egy hangszórót ígért, ezért elhatározta, hogy azt elviszi a tőle kb. 300 méterre lakó sértetthez. Már sötétedett, amikor a vádlott a sértetthez megérkezett, átadta neki a hangszórót. Mivel a vádlott pénzt nem fogadott el a hangszóróért, a sértett 500 forintot adott a vádlottnak azzal, hogy hozzon a pénzen bort. A vádlott 21 óra tájban a helybeli kocsmában vett 2 liter bort. Miután a vádlott a borral visszaérkezett a sértetthez, a teraszon ülve beszélgetni kezdtek egymással. Ennek során a sértett a házba bement, kihozott onnan egy kispuskát és lőszereket, melyeket megmutatott a vádlottnak. A vádlott a kispuskát kézbe fogta, és lőszer nélkül elsütötte, miközben abban a tudatban volt, hogy a kispuska működőképes fegyver. A vádlott a fegyvert a sértettnek visszaadta, aki azt a teraszról nyíló konyhába bevitte. A beszélgetés során a sértett azt az ajánlatot tette a vádlottnak, hogy a fegyvert megkaphatja a vádlott, "amennyiben azt megérdemli". A vádlott először arra gondolt, hogy a sértett dolgoztatni akarja őt a fegyver fejében. A vádlott haza akart indulni, ám a sértett arra invitálta őt, hogy aludjon nála, miközben a sértett a saját nemi szervét simogatta. A vádlott a sértett kijelentését homoszexuális ajánlatnak vélte, ami miatt mérgében ököllel arcul vágta a sértettet. Az ütéstől az erősen ittas sértett hátratántorodott, majd a lakás konyhájában letámasztott fegyvert kézbe fogta, és ujjával olyan mozdulatot tett, mintha a kispuskát betöltené. Ezt követően a sértett a kispuskát a vádlott mellének szegezte, amitől a vádlott megijedt, mivel arra gondolt, hogy a sértett a fegyvert - miközben többször bement a lakásba - megtöltötte, holott a fegyver a valóságban nem volt megtöltve. A fegyver egyébként az akkori állapotában lövés leadására alkalmatlan volt, ugyanis a töltényűrben egy töltény hüvelypalástja beszakadt.

A vádlott a kispuskának ilyen állapotával nem volt tisztában, és arra gondolt, hogy őt a sértett le akarta lőni. A vádlott ekkor a sértett vélt támadását oly módon hárította el, hogy a fegyver csövét bal kézzel elkapta, és elnyomta magától, miközben oldalra fordult. Mindez a lakás konyhájában történt. A konyhai asztalon a vádlott megpillantott egy szódásszifont, amelyet nyomban jobb kézbe fogott, és azzal közepes erővel a sértettet fejbe ütötte. Az ütés a sértettet a bal fülkagyló mögött érte. Ettől az ütéstől az erősen ittas sértett megrogyott, és lassan lefelé csúszott, majd térdre esett. A vádlott ezt követően kivette a sértett kezéből a kispuskát, annak csövét két kézre fogva a fegyvert a válla fölé emelte, és lefelé irányuló, sújtó mozdulatokkal rendkívül durván, kegyetlenül ütlegelni kezdte a sértettet. A vádlott legalább 20 alkalommal ütötte meg a kispuskatussal a sértettet, mely ütések közül 3 ütés kifejezetten nagy erővel a sértett fejét érte. Ezek közül az egyik ütés két különálló benyomatos koponyacsonttörést, és ezzel összefüggésben agyroncsolódást okozott.

A vádlott a sértett bántalmazása után bement a sértett szobájába, ahol további fegyver után kutatott. A vádlott felemelte az ágyneműtartót, és a szekrényben is kutatott, ahol 2 db 5000 forintost talált, melyeket magával vitt. Elvitt továbbá egy diplomatatáskát, benne egy összecsukható esernyővel, valamint egy villanyfúrógépet és egy mérőműszert. A sértett a bántalmazás következtében a sérülések elszenvedése után röviddel - egy-két perccel később - meghalt, nem valószínű, hogy az élete azonnali orvosi segítséggel megmenthető lett volna. A sértett halálának közvetlen oka a koponyát ért bántalmazás miatt az agysérülést követő keringés- és légzésösszeomlás volt. A többszörös állcsonttörés, illetve orrcsonttörés következtében vérbelehelés is történt, melynek közvetlen haláloki összefüggése nem volt. A vádlott másnap reggel a városba utazott, ahol a nap folyamán több helyen italozott, és felkereste a városban lakó testvérét is. Innen az esti órákban távozott, testvérénél hagyva a sértettől elhozott diplomatatáskát és az esernyőt. A vádlottat 1995. június 13-án fogták el, miután a sértettre június 13-án a délutáni órákban szomszédja rátalált.

Az ítélet ellen a vádlott és a védője a téves jogi minősítés miatt, a cselekménynek erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettekénti minősítése és enyhítés végett fellebbezett. A legfőbb ügyész az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta azzal, hogy a kifosztás bűntette helyett a Btk. 316. §-ának (2) bekezdése szerinti lopás vétségének megállapítására látott alapot; a vádlott 200 000 forintot meg nem haladó értékre követett el lopást.

A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megyei bíróság ítéletének a tényállása megalapozott. Az irányadó tényállás alapján a megyei bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére és nem tévedett a cselekmény jogi minősítésében sem.