EBD 2019.04.B10 A tárgyalás előkészítő szakaszában csak a vád tárgyává tett cselekményről állapítható meg, hogy az nem bűncselekmény, és ezért az eljárás megszüntetésének van helye, erre lényeges kérdésben eltérő tényállás alapulvételével nincs törvényes lehetőség [1998. évi XIX. tv. (korábbi Be.) 267. § (1) bek. a) pont; 2017. évi XC. tv. (Be.) 492. § (1) bek. a) pont].
Kapcsolódó határozatok:
Salgótarjáni Járásbíróság Bpk.276/2018/3., Balassagyarmati Törvényszék Beüf.421/2018. (*EBD 2019.04.B10*)
***********
[1] A járási és nyomozó ügyészség 2018. június 26-án "járművezetés ittas állapotban" vétsége miatt emelt vádat L. V. ellen. A járásbíróság három nappal később, az akkor hatályban volt 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) 267. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt okból megszüntette az eljárást, mivel álláspontja szerint a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény.
[2] Fellebbezésében az ügyész a végzés hatályon kívül helyezését indítványozta, részletesen kifejtve, hogy a döntés ellentétes a büntető anyagi jog szabályaival - tehát a cselekmény bűncselekmény -, másrészt a bíróság az eljárás e szakaszában a bizonyítékokat nem értékelhette volna, csak tárgyaláson.
[3] A megyei főügyészség a fellebbezést fenntartotta.
[4] A jogorvoslattal támadott végzést és a meghozatala előtti bírósági eljárást a törvényszék teljes terjedelmében bírálta felül.
[5] A fellebbezéssel támadott végzésben az szerepel, hogy L. V. 2018. június 20-án 19 óra 25 perckor gépkocsival közlekedett, s ekkor a szervezetében 0,26 milligramm/liter levegőalkohol-koncentráció volt "szeszesital fogyasztásából származóan";
[6] míg a végzés záró részében - tényként, de nem tényállásba foglalva - az áll, hogy "a vádlott szervezetében a cselekmény időpontjában szeszesital fogyasztásából származóan 0,21 mg/l levegőalkohol-koncentráció volt", s emiatt nem minősült L. V. ittas állapotban lévő személynek.
[7] Valójában tehát a bíróság nem a vád tárgyává tett cselekményről állapította meg, hogy nem bűncselekmény, hanem fontos kérdésben - bizonyítási eljárás lefolytatása, sőt, érdemi indokolás nélkül - a vádtól eltérve az ügy megítélésére alapvetően kiható más tényt rögzített, s ezután végezte el a jogi értékelést; ily módon megszegte a korábbi Be. 267. §-a (1) bekezdésének a) pontját, amely akkor tette lehetővé (egyben kötelezővé) az eljárás megszüntetését, ha a vád tárgyává tett cselekmény nem minősült bűncselekménynek.
[8] A megfogalmazás teljesen egyértelmű: az egyetlen, ami e döntés során - az eljárás tárgyaláselőkészítő szakaszában - figyelembe vehető, maga a vád, annak történeti tényállása, nem pedig az, hogy a bíróság szerint a vádbeli tényekből mi bizonyított, illetve mi lehet a helyes tényállás.
[9] A vád tárgya (a vádlottnak felrótt magatartás) az, amit a vádló tényként előad; következésképpen, ha a vádbeli (történeti) tényállás valamely eleméhez képest más van leírva az ügydöntő bírói határozat tényállásában, az ott rögzített cselekmény nem azonos a "vád tárgyává tett" cselekménnyel.
[10] Minthogy a 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) és a korábbi Be. szabályozása a most tárgyalt kérdésben azonos, a végzés meghozatala óta bekövetkezett jogszabályváltozás ezúttal közömbös; az elsőfokú bíróság által vétett hiba jelentősége nem enyészett el. Ezért az egyetlen szóba jöhető következmény a hatályon kívül helyezés, egyszersmind az új eljárás lefolytatására való utasítás [Be. 609. § (1) bek.].
[11] Annak során az ügyet előkészítő ülésre, majd szükség esetén tárgyalásra kell kitűzni (a bizonyítást a Be. által meghatározott módon lefolytatva), az ítéletben történeti tényállást kell megállapítani, s a tényállásból levonni a jogi következtetést a bűnösségre vagy annak hiányára, ez pedig kizárólag attól függ, hogy a járművezetés során a vádlott szervezetében 0,25 milligramm/liter levegőalkohol-koncentrációnál nagyobb érték előidézésére alkalmas alkohol volt-e, s ha igen, szeszes ital fogyasztásából származott-e.
[12] Ezért a törvényszék a megszüntető végzést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.
(Balassagyarmati Törvényszék 3. Beüf. 421/2018.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Balassagyarmati Törvényszék mint másodfokú bíróság a Balassagyarmaton, 2018. október 9-én tartott tanácsülésen meghozta a következő
v é g z é s t:
Az ittas járművezetés vétsége miatt indított büntetőügyben a Salgótarjáni Járásbíróság 1.Bpk. 276/2018/3. számú végzését hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja.
E végzéssel szemben nincs helye fellebbezésnek.
I n d o k o l á s:
I. A Salgótarjáni Járási és Nyomozó Ügyészség 2018. június 26-án, B. 1085/2018/4. számon "járművezetés ittas állapotban" vétsége miatt emelt vádat a vádlott ellen; a Salgótarjáni Járásbíróság három nappal később, az 1.Bpk. 276/2018/3. számú végzésével, az akkor hatályban volt 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: régi Be.) 267. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt okból megszüntette az eljárást, mivel álláspontja szerint a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény.
Fellebbezésében az ügyész a végzés hatályon kívül helyezését indítványozta, igen részletesen kifejtve, hogy a döntés ellentétes a büntető anyagi jog szabályaival - tehát a cselekmény igenis bűncselekmény -, másrészt a bíróság az eljárás e szakaszában a bizonyítékokat nem értékelhette volna, csak tárgyaláson, egyébként pedig a rendelkező rész ellentétes az indokolással, és az indokolásban nincs tényállás.
A Nógrád Megyei Főügyészség a B. 380/2018/1. BF számú átiratában a fellebbezést fenntartotta, egyszersmind maga is elemezte a bizonyítási anyagot, konkrétan a két légalkohol-mintavétel eredményeit.
II. A jogorvoslattal támadott végzést és a meghozatala előtti bírósági eljárást a törvényszék teljes terjedelmében bírálta felül, a 2017. évi XC. törvény (új Be.) 590. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján - az 590. § további részében felsorolt kivételek közül ugyanis egyik sem áll fenn -;
ennek során észlelte: bár mindkét ügyészi szerv hivatkozott az eljárási szabályok megsértésére is, annak kimutatásával adósok maradtak, hogy az elsőfokú bíróság e tekintetben pontosan mely törvényi rendelkezést hagyta figyelmen kívül vagy alkalmazta helytelenül - a főügyészség kizárólag jogirodalmi kiadványra (kommentárra) és egy huszonhat évvel ezelőtt közzétett eseti döntésre építette érvelését, ráadásul az utóbbi nem is a bűncselekmény hiányában való eljárás-megszüntetés feltételeivel foglalkozik, s a tizenöt éve nem hatályos 1973. évi I. törvényt értelmezi.
Ettől függetlenül a végzés valóban törvénysértő, s ez már első olvasatra is szembeötlő, hiszen a vád az, hogy a vádlott 2018. június 20-án 19 óra 25 perckor gépkocsival közlekedett Karancsalján, a Szabadság úton, s ekkor a szervezetében 0,26 milligramm/liter levegőalkohol-koncentráció volt "szeszesital fogyasztásából származóan";
míg a végzés 2. oldalán, a záró részben - tényként, de nem tényállásba foglalva - az áll, hogy "a vádlott szervezetében a cselekmény időpontjában szeszesital fogyasztásából származóan 0,21 mg/l levegőalkohol-koncentráció volt", s emiatt nem minősült a vádlott ittas állapotban lévő személynek.
Valójában tehát a bíróság nem a vád tárgyává tett cselekményről állapította meg, hogy nem bűncselekmény, hanem fontos kérdésben - bizonyítási eljárás lefolytatása, sőt, érdemi indokolás nélkül - a vádtól eltérve az ügy megítélésére alapvetően kiható más tényt rögzített, s ezután végezte el a jogi értékelést;
ily módon megszegte a régi Be. 267. §-a (1) bekezdésének a/ pontját, amely kizárólag akkor tette lehetővé (egyben kötelezővé) az eljárás megszüntetését, ha a vád tárgyává tett cselekmény nem minősült semmilyen bűncselekménynek.
A megfogalmazás teljesen egyértelmű: az egyetlen, ami e döntés során - az eljárás tárgyalás-előkészítő szakaszában - figyelembe vehető, maga a vád, annak történeti tényállása (természetesen a tényállásba esetenként beleszőtt jogi fogalmak és jogi jellegű fejtegetések figyelmen kívül hagyásával), nem pedig az, hogy a bíróság szerint a vádbeli tényekből mi bizonyított, illetve mi lehet a helyes tényállás.
A vád tárgya (a vádlottnak felrótt magatartás) az, amit a vádló tényként kifejezetten előad; következésképpen, ha a vádbeli (történeti) tényállás valamely eleméhez képest más van leírva az ügydöntő bírói határozat tényállásában, az ott rögzített cselekmény - még ha a vád keretei között marad is - eleve nem lehet azonos a "vád tárgyává tett" cselekménnyel.
Minthogy a hatályos Be. és a régi Be. szabályozása a most tárgyalt kérdésben azonos, a végzés meghozatala óta bekövetkezett jogszabályváltozás ezúttal közömbös; az elsőfokú bíróság által vétett hiba jelentősége nem enyészett el, ellenkezőleg: a tévedés lényegesen befolyásolta annak eldöntését, fennáll-e a vádlott büntetőjogi felelőssége, s az egyetlen szóba jöhető következmény ilyenkor a hatályon kívül helyezés, egyszersmind az új eljárás lefolytatására való utasítás [Be. 609. § (1) bekezdés].
Annak során az ügyet - ha egyéb megszüntetési ok nincs - előkészítő ülésre, majd szükség esetén tárgyalásra kell kitűzni (a bizonyítást az új Be. által meghatározott módon lefolytatva), az ítéletben történeti tényállást kell megállapítani, s a tényállásból levonni a jogi következtetést a bűnösségre vagy annak hiányára;
ez pedig kizárólag attól függ, hogy a járművezetés során a vádlott szervezetében 0,25 milligramm/liter levegőalkohol-koncentrációnál nagyobb érték előidézésére alkalmas alkohol volt-e, s ha igen, szeszes ital fogyasztásából származott-e.
A vezetés befejezése után - különböző időpontokban - mért légalkohol-koncentrációk a tényállásszerűség szempontjából irrelevánsak, jelentőségük annyiban van, amennyiben (visszaszámolással) következtetési alapot nyújtanak annak megállapításához: a vádlott ittas állapotban lévő személyként vezetett-e.
III. A teljesség érdekében indokolt még kitérni az alábbiakra is:
1./ A régi Be. 78. §-ának (3) bekezdése, csakúgy, mint a most hatályos eljárási kódex 167. §-ának (4) bekezdése azt a kötelezettséget rója a bíróságra (is), hogy a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékelje, s ennek eredményeként állapítsa meg a bizonyítás eredményét;
jelen esetben viszont a vádirat benyújtása (iktatása) után bizonyítás nem folyt, a Salgótarjáni Járásbíróság tárgyalást nem tartott és egyéb eljárási cselekményt sem végzett.
Ezen túlmenően a bizonyítékok közül nem is foglalkozott mindegyikkel, s amivel foglalkozott, valójában azt sem értékelte: kétszer is leírta ugyan (tényszerűen), hogy mikor, mik voltak az egyes légalkohol-mérések eredményei, de az eltérések okait nem analizálta, valódi mérlegelő tevékenységet nem végzett, csupán egy - nyelvtanilag is hibás - félmondatban rögzítette "álláspontját" ("semmi ok arra, hogy a bíróság a 0,26 mg/l érték helyett 0,21 mg/l értéknek állapítsa meg."), ami ebben a formában értelmezhetetlen, ráadásul az álláspontot alátámasztó érvek teljesen hiányoznak.
Mindebből fakadóan a végzést akkor is hatályon kívül kellene helyezni - az indokolás teljes hiányára tekintettel, a Be. 609. §-a (2) bekezdésének d/ pontjában tételezett okból -, ha egyáltalán megengedett lenne a bizonyítási anyag értékelése, az eltérő adatok egybevetése az eljárás e szakaszában.
Ugyanakkor ilyen alapon megszüntetésre a tárgyalás-előkészítés során - a törvény helyes értelme szerint - nincs is lehetőség, mert a bíróság értelemszerűen csak az általa lefolytatott bizonyítás eredményét állapíthatja meg, az összes bizonyíték egybevetett mérlegelésével;
ezzel - látszólag - ellentétes rendelkezése legutóbb az 1973. évi I. törvénynek volt [170. § (1) bekezdés b/ pont: a bíróság az eljárást megszünteti, "ha a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése, illetőleg az, hogy a bűncselekményt a vádlott követte el, és ez az eljárás folytatásától sem várható"].
Az idézett előírás 2003. július 1-jén hatályát vesztette, másrészt a bírói gyakorlat mindig is megszorítóan értelmezte: alkalmazását annak kimutatásához kötötte, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok egyike sem támasztja alá a vádat - erről a vádlott ügyében nincs szó.
2./ Az a felvetés, hogy a végzés rendelkező része ellentétes az indokolásban foglaltakkal, az eljárásjogi szabályok félreértelmezését tükrözi: a járási és nyomozó ügyészség a fellebbezésében ténylegesen csakis a bírói indokolás hibáit, ellentmondásait részletezte - egyébként
részben iratellenesen, tekintve, hogy a sérelmezett bírósági határozatban sehol nincs leírva olyan kitétel, miszerint "nem bizonyítható a bűncselekmény elkövetése" -;
olyan ellentétet viszont, amire az oldalszámozás nélküli jogorvoslat 3. oldalának 4. bekezdése utal, nem tárt fel és nem igazolt.
Az 1.Bpk. 276/2018/3. számú végzésben az egyetlen rendelkezés az eljárás megszüntetése, s az indokolás is kizárólag arról szól, miért kell megszüntetni az eljárást - ha nem így történt volna, a hatályon kívül helyezés jogalapja most a Be. 608. §-a (1) bekezdésének f/ pontja lenne, minden egyéb körülmény vizsgálata nélkül (az ügydöntő végzés ilyen helyzetben az ítélettel azonos megítélésű); a Salgótarjáni Járási és Nyomozó Ügyészség azonban a 609. § (1) bekezdése alapján - vagyis éppenséggel nem a 608. § (1) bekezdésében, illetve a 607. § (1) bekezdésében felsorolt valamely eljárási hiba miatt - tette meg indítványát.
3./ Helytálló ugyan a fellebbezés záró részében tett megjegyzés - amely arról szól, hogy bűncselekmény hiányában is megvalósult a vádlott részéről jogsértés, s ezért neki közigazgatási bírságot kellene fizetnie -, ám az a kifogás már alaptalan, miszerint "a járásbíróság végzésében a közigazgatási hatósági eljárás lefolytatására irányuló kezdeményezésre adat sem merült fel."
Olyan követelményt ugyanis nem támasztott a régi Be. - és nem támaszt az új sem -, hogy a bíróság a felmentő ítéletben, illetve a megszüntető végzésben "kezdeményezzen" másfajta hatósági eljárást, illetve ezt a szándékát akár a rendelkező részben, akár az indokolásban külön jelezze;
azt, hogy mit kell(ett) tartalmaznia az ügydöntő határozat egyes részeinek, mindkét törvény tételesen felsorolja [régi Be. 258. § (1), (2), (3) bekezdés, új Be. 451. § (2), (3), (4), (5) és (6) bekezdés], s ami nincs a felsorolásban, annak elhagyása nyilvánvalóan nem hiányosság.
Közigazgatási vagy bármilyen más jövőbeli - tehát még nem is létező - eljárással az imént említett törvényhelyek alapján nem kell foglalkozni; a kezdeményezésnek amúgy is csak a jogerő beállta után lenne helye, ellenkező esetben párhuzamosan folyna egyazon cselekménnyel összefüggésben kétféle eljárás.
4./ 2018. július 19-én, a vádlott kérelmére a Salgótarjáni Járásbíróság a Bpk. 276/2018/6. számú végzésével "a büntetőeljárás jogerős befejezéséig elvett vezetői engedéllyel kapcsolatosan elrendelt vezetési jogosultság szünetelését" megszüntette, a 326/2011. (XII.28.) Korm. rendelet 36. §-ának (8) bekezdését alkalmazva;
ez utóbbi végzés ellen fellebbezési jogot nem biztosított, de a jogorvoslatot ki sem zárta, s mindennek semmilyen indokát nem adta, holott a Be. 579. §-ának (2) bekezdése értelmében a nem ügydöntő végzés ellen fellebbezésnek akkor nincs helye, ha e törvény így rendelkezik.
A törvényszék az ügyben tanácsülésen hozott határozatot (Be. 598. § (1) bekezdés e/ pont); s mert a 627. § szerint csak az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező másodfokú végzés fellebbezhető, további jogorvoslatra most nincs lehetőség.
Balassagyarmat, 2018. október 9.
Dr. Kovács István sk. a tanács elnöke
Dr. Csonka Tibor sk. előadó bíró
Dr. Lajkó Péter sk. bíró
A Balassagyarmati Törvényszék 3.Beüf. 421/2018/3. számú végzése a 2018. évi október hó 9. napján véglegessé vált.
Balassagyarmat, 2018. október 9.
Dr. Kovács István sk.
a tanács elnöke
(Balassagyarmati Törvényszék 3. Beüf. 421/2018.)