GKT 61/1973. szám

[1]A megrendelő a teljesítési határidő lejárta előtt is, megfelelő utólagos határidő kitűzésével, fix lejáratúvá teheti a szállítási szerződést, ha tudomására jut, hogy a szállító a kikötött határidőben nem fog teljesíteni. Az utólagos határidő kitűzése során a megrendelőnek figyelemmel kell lennie az eset összes körülményeire, így a szállító lehetőségeire is.

A Ptk. 300. §-ának (1) bekezdése szerint a megrendelő függetlenül attól, hogy a szállító késedelmét kimentette-e, követelheti a teljesítést, vagy ha ez többé nem áll érdekében, elállhat a szerződéstől. A (2) bekezdés szerint pedig nincs szükség a teljesítéshez fűződő érdek megszűntének bizonyítására sem, ha a szerződést a felek megállapodásánál vagy a szolgáltatás felismerhető rendeltetésénél fogva meghatározott időpontban - és nem máskor - kellett volna teljesíteni, vagy ha a megrendelő az utólagos teljesítésre megfelelő (fix) határidőt szabott és az is eredménytelenül telt el.

A szállítási szerződés általában a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. Ennek megfelelően a felek - ha jogszabály kivételt nem tesz - a szerződés tartalmát csak közös megegyezéssel módosíthatják [Ptk. 240. § (1) bek.].

A határidős (nem fix határidejű) szerződést tehát a megrendelő egyoldalú nyilatkozattal nem módosíthatja úgy, hogy ezzel a szerződésben kikötött teljesítési határidő fix lejáratú határidővé váljék. Ehhez a felek kifejezett megállapodására volna szükség.

Ha azonban a szállító késedelembe esik, a megrendelő a szerződésszegés következményeit egyoldalúan elnehezíti oly módon, hogy az utólagos teljesítésre megfelelő (reális és fix) határidőt tűz azzal a figyelmeztetéssel, hogy azon túl a teljesítést nem fogadja el [Ptk. 300. §-ának (2) bekezdése]. Nincs akadálya annak, hogy a megrendelő ezt a jogát a szerződésben kikötött teljesítési határidő előtt gyakorolja, ha már ekkor tudomására jut, hogy a szállító a szerződésben kikötött határidőben teljesíteni nem tud. Ebben az esetben sem teheti azonban az eredeti határidőt fix lejáratúvá, hanem a szállító részére az utólagos teljesítésre az eredeti határidőnél későbbi, megfelelő (reális, fix) határidőt kell adnia.

A "megfelelő" határidő azt jelenti, hogy az reális és egyúttal fix lejáratú, vagyis olyan, amelyet a megrendelő azzal a figyelmeztetéssel tűz ki, hogy azon túl a teljesítést nem fogadja el. A "megfelelő" határidőnek "reális" ismertetőjegye tartalmilag azt jelenti, hogy az ilyen határidőt a megrendelő nem önkényesen, tetszése szerint állapíthatja meg, hanem figyelemmel kell lennie az eset összes körülményeire, a konkrét teljesítési érdekre, valamint a szállító lehetőségeire is.

Ha tehát a megrendelőnek jogos oka volt az utólagos teljesítésre fix lejáratú határidőt tűzni, vagyis ha azt érdeke kielégítésének védelmében azért állapította meg, mert a későbbi időpontban teljesítés esetén a szerződés megkötésével elérni kívánt cél már nem valósítható meg, tehát a termék felhasználása, vagy értékesítése lehetetlenné vagy legalábbis egészen bizonytalanná válnék, a késedelemben levő szállító teljesítési lehetősége háttérbe szorul. A megrendelő ugyanis - szintén a szállító teljesítési lehetőségétől függetlenül - a Ptk. 300. §-ának (1) bekezdése szerint érdekmúlás címén akkor is jogosult - az utólagos teljesítésre fix határidő kitűzésének mellőzésével - a szerződéstől elállni, ha a szállító vétlenül esett késedelembe. Kedvezőtlenebb helyzetbe tehát akkor sem kerülhet, ha még egy lehetőséget adott a szállítónak az utólagos teljesítésre.

(A GKT 3/1978. sz. állásfoglalással módosított szöveg.)