A Fővárosi Ítélőtábla Bf.185/2013/12. számú határozata vesztegetés bűntette (HIVATALOS SZEMÉLY által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 225. §, 250. §, 253. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 371. §, 381. §] Bírók: Mészáros László, Németh Nándor, Ruzsás Róbert

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

6.Bf.185/2013/12. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2013. év október hó 4. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntette és más bűncselekmények miatt I.r. vádlott és társai ellen folyamatban lévő büntető ügyben a Fővárosi Törvényszék 2013. március 13. napján kihirdetett 41(I).B.1665/2012/12. számú ítéletét I.r. II.r. és III.r. vádlottak vonatkozásában helybenhagyja.

II.r. vádlottat kötelezi a másodfokú eljárás során felmerült 6.880 (Hatezer-nyolcszáznyolcvan) forint bűnügyi költség megfizetésére.

I n d o k o l á s:

A Fővárosi Törvényszék a 2013. év március hó 13. napján kihirdetett 41(I)B.1665/2012/12. számú ítéletében I.r. vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rb. hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntettében /Btk.250.§ (1) bekezdés és (3) bekezdés I. fordulat/ és 3 rb. hivatali visszaélés bűntettében /Btk.225.§/, amiért őt - halmazati büntetésül - 1 év fogházbüntetésre, 1 év közügyektől eltiltásra és 100.000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.

II.r. és III.r. vádlottak bűnösségét 1-1 rb. kötelesség megszegésére irányuló hivatali vesztegetés bűntettében /Btk.253.§ (1) és (2) bekezdés/ állapította meg, amiért őket egyaránt hét hónapi fogházbüntetésre és 100.000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.

A szabadságvesztés végrehajtását a II.r. és III.r. vádlottak vonatkozásában 3 - 3 év próbaidőre felfüggesztette.

IV.r. vádlott bűnösségét felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés bűntettében /Btk.225.§/ állapította meg az elsőfokú bíróság, amiért őt 40 napi tétel - napi tételenként 2.500 forint- összesen: 100.000 forint pénzbüntetésre ítélte. Döntött a bíróság a bűnügyi költség viseléséről és további járulékos kérdésekről.

Az elsőfokú bíróság ítélete IV.r. vádlott vonatkozásában a 2013. év március hó 18. napján jogerőre emelkedett.

Az elsőfokú bíróság ítéletét az ügyész valamennyi vádlott tekintetében tudomásul vette, ellene I.r., II.r. és III.r. vádlottak, valamint védőjük jelentettek be fellebbezést enyhítésért, illetve részben felmentésért.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a 2013. év május hó 3. napján kelt Bf.342/2013./1. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Kifejtette, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat maradéktalanul betartotta, az ügy elbírálása szempontjából szükséges bizonyítékokat beszerezte, azokat a tárgyalás anyagává tette, majd iratszerűen rögzítette. A bizonyítékok mérlegelésének eredményeként megalapozott tényállást állapított meg, indokolási kötelezettségének is eleget tett és tényből tényre is helyesen következtetett. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozott, az mentes a Be.351.§-ában írt hibáktól és hiányosságoktól. Az irányadó tényállásból okszerű következtetést vont a vádlottak bűnösségére és cselekményeiket is törvényesen minősítette. A büntetés kiszabása körében figyelemmel volt a vádlottak által elkövetett bűncselekmények tárgyi súlyára, bűnösségük fokára és az egyéb bűnösségi körülményekre, melynek eredményeként arányos büntetéseket szabott ki. Mindezek alapján a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.

I.r. vádlott a másodfokú bíróság nyilvános ülését megelőzően fellebbezését írásban is részletesen megindokolta. Ebben tényállási pontonként fejtette ki álláspontját a terhére rótt bűncselekményekkel kapcsolatban. A történeti tényállás II-IV. tényállási pontjaiban rögzített 3 rb. hivatali visszaélés bűntettében a bűnösségét beismerte, ezek vonatkozásában érdemi védekezést nem terjesztett elő, mindössze arra hivatkozott, hogy ezekben az esetekben a jó szándék vezérelte, hogy másoknak segítsen. A I. és V. tényállási pontokban rögzített vesztegetési cselekmények vonatkozásában érdemi védekezést terjesztett elő. A I. pontot illetően lényegét tekintve arra hivatkozott, hogy vádbeli időszakban sebességmérő készülékek forgalmazásába kezdett, és ebbe vonta be régi ismerősét II.r. vádlottat, aki a készülékek értékesítésében tudott volna a segítségére lenni, mert széles ismeretségi körrel rendelkezik. A szóban forgó tényállási pont kapcsán titkos információgyűjtés keretében összegyűjtött hanganyagot illetően arra az álláspontra helyezkedett, hogy a rögzített beszélgetések tartalma alapján nem állapítható meg semmilyen bűncselekmény elkövetése, másrészt az elsőfokú bíróság több bizonyítási indítványát is elutasította, amelyek ártatlanságát támasztották volna alá. Az V. tényállási pontot illetően ugyancsak tagadta a bűnösségét és az elsőfokú bíróság által megállapítottakkal szemben arra hivatkozott, hogy bűncselekményt nem követett el, és az e magatartására vonatkozó lehallgatási anyag sem tartalmaz deliktumra vonatkozó bizonyítékot, mert mindössze egy kölcsönszerződésről beszélgettek.

A vádlottak meghatalmazott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem szerezte be a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság Közlekedésrendészeti Osztályáról a sebességmérő készülékek települési naplóját, mert ezek bizonyítékként történő értékelése lehetőséget adott volna a vádlotti vallomás ellenőrzésére, nevezetesen, hogy történt-e ténylegesen gyorshajtás. Indítványozta továbbá, hogy a másodfokú bíróság az ügyben tárgyalást tűzzön ki, bizonyítást vegyen fel és hallgassa meg tanúként a vádbeli események időpontjában a számítógépes rendszergazdaként dolgozó ..., aki arra tudott volna nyilatkozni, hogy történt-e megkeresés az irányában a felvételek kiemelésére, megsemmisítésére.

A Fővárosi Ítélőtábla a bizonyítási indítványokat elutasította, tárgyalásra nem tért át, az ügyet nyilvános ülésen bírálta el.

A másodfokú bíróság nyilvános ülésén a vádlottak védője az írásbeli fellebbezésében foglaltakat ismételte meg. Jogorvoslati nyilatkozatát részben megváltoztatta, mert míg II.r. és III.r. vádlottak vonatkozásában a felmentésre irányuló fellebbezését fenntartotta, addig I.r. vádlott tekintetében az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés enyhítését, a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését szorgalmazta.

I.r. terhelt az utolsó szó jogán a 3 rb. hivatali visszaélés bűntettében beismerte a bűnösségét, a terhére rótt korrupciós bűncselekmények vonatkozásában viszont továbbra is tagadta büntetőjogi felelősségét.

II.r. és III.r. vádlottak bűncselekmény hiányában felmentésüket kérték.

Az I-III.r. vádlottak és védőjük fellebbezése nem alapos.

A Fővárosi Ítélőtábla a védelmi fellebbezések kapcsán az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt teljes terjedelmében felülbírálta a Be.348.§ (1) és a Be. 349. § (1) bekezdésében írtak alapján. A felülbírálata tehát a IV.r. vádlott felelősségére nem terjedt ki.