A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27119/2017/33. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1990. évi C. törvény (Htv.) 11. §, 12. §, 52. §, 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) 2. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 142. §] Bíró: Szilas Judit

Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

24.K.27.119/2017/33. szám

A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Vámosi-Nagy Ernst & Young Ügyvédi Iroda (felperesi képviselő címe) által képviselt felperes neve. (felperes címe.) felperesnek, alperesi képviselő jogi ügyintéző által képviselt Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal (alperes címe) alperes ellen építményadó tárgyában hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében - mely perben alperes pernyertessége érdekében meghatalmazott által képviselt Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzat Jegyzője (3525 Miskolc. Városház tér 8.) beavatkozott - a 2017. november 28. napján megtartott tárgyaláson meghozta és nyilvánosan kihirdette a következő

í t é l e t e t :

A bíróság a felperes keresetét e l u t a s í t j a .

Kötelezi felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra - a felhívásban közölt időben is módon - 1.304.300.- (egymillió-háromszáznégyezer-háromszáz) forint állam által előlegezett eljárási illetéket.

Kötelezi felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül alperesnek 130.000.- (százharmincezer), beavatkozó részére 40.000.- (negyvenezer) forint perköltséget.

Kötelezi felperest, hogy fizessen meg a Miskolci Törvényszék Gazdasági Hivatala részére - a felhívásban közölt időben és módon - 76.000.- (hetvenhatezer) forint állam által előlegezett szakértői költséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

A bíróság az ügyben a következő tényállást állapította meg:

Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2009-2014. adóévekre vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatra irányuló ellenőrzést végzett, amelynek során a transzformátorállomások építményadó kötelezettségét vizsgálta. 2003. évben a felperes a transzformátorházak építményadó alóli mentesítésére vonatkozó kérelmet terjesztett elő, amely alapján a hatóság 2003. augusztus 22. napján kelt határozat1. számú határozatával a 2003. évi építményadó törlését elrendelte. Határozata indokolásában megállapította, hogy a transzformátorállomások nem építményadó kötelesek, mert bár szerkezetileg megfelelnek az építmény fogalmának, azonban emberi tartózkodásra nem alkalmasak. A felperes ezt követő években a transzformátorállomások vonatkozásában építményadó bevallást nem nyújtott be.

Miskolc Megyei Jogú Városi Önkormányzat Jegyzője 2015. március 17. napján kelt határozat2 számú határozatában a felperest a 2010-2014. adóévek tekintetében 22.228.289,- Ft építményadó hiány megfizetésére kötelezte, egyidejűleg a felperes javára feltárt 6.018.300,- Ft törlését rendelte el. A felperest késedelmi pótlék megfizetésére a határozat jogerőre emelkedésének napjától számított 15. naptól kötelezte. Határozata indokolásában részletesen rögzítette a felperes által bevallott adóköteles ingatlanokat, valamint a 2. számú táblázatban 1-88. sorszám alatt rögzítette az építményadó köteles transzformátorházak illetőleg egyéb ingatlanok részletes adatait, a hasznos alapterület megjelölése mellett. A határozata 3. számú táblázatában rögzítette 1-21. sorszám alatt azon ingatlanokat, amelyek építményadó kötelezettséget nem keletkeztetnek.

Kifejtette, hogy a felperes a 2. számú táblázatban jelölt építmények (transzformátorházak) tekintetében nem nyújtott be adóbevallást. Ezen építmények azonban a tulajdonszerzési időpontokat követő év január 1-vel bevallás és adófizetési kötelezettség alá esnek. Rögzítette, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 164.§ (1) bekezdés alapján 2009. évre az elévülésre tekintettel adóhiányt eredményező megállapítást nem tett. Hangsúlyozta, hogy a korábbi adóhatósági állásponttól eltérően megállapításra került, hogy a házas transzformátorházak adójogi besorolása építményadó szempontjából a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban Htv.) épület kritériumainak megfelel, mert a Htv.-ben foglaltak alapján tényszerűen megállapítható, hogy ezen transzformátorházak ugyan jellemzően nem emberi tartózkodásra szolgálnak, mivel rendeltetésük ettől lényegesen eltér, azonban a környezettől teljes egészében mesterségesen kialakított elválasztott teret alkotnak, ezzel biztosítják az ideiglenes tartózkodás és használat (karbantartási, ellenőrzési munkálatok) feltételeit. Utalt arra, hogy ezen transzformátorházak nem tartoznak a műtárgy fogalomba, mivel a műtárgynak minősülő építmények nem valósítják meg az ideiglenes tartózkodás, vagy használat lehetőségét sem, azok emberi tartózkodásra jellemzően alkalmatlanok.

Felperes az elsőfokú határozattal szemben előterjesztett fellebbezésében a transzformátorházak vonatkozásában megállapított 21.738.264,- Ft adókülönbözet törlését kérte azzal, hogy a másodfokú hatóság a jövőbeni jogsértés megelőzése érdekében hívja fel az elsőfokú adóhatóság figyelmét arra, hogy a transzformátorházak műtárgynak minősülnek, ily módon nem tárgyai az építményadónak. Felperes a fellebbezésében a transzformátorházak után megállapított építményadó fizetési kötelezettségét vitatta.

Alperes 2015. július 23. napján kelt határozat3. iktatószámú határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta. Határozata indokolásában az ügy előzményeinek rögzítését követően az Art. 32.§ (2) (3) bekezdés, 25.§ c) pont, 86.§ (1) bekezdés, 87.§ (1) bekezdés, 106.§ (1) bekezdés, 125.§ (2) bekezdés, 178.§ 3) pont, 170.§ (2) bekezdés, 164.§ (1) (3) bekezdésében foglaltakat felhívva rögzítette, hogy az elsőfokú adóhatóság az idézett jogszabályok alapján elrendelt adóellenőrzés során észlelte, hogy a 2003. évben hozott elsőfokú adóhatósági döntés a felperes javára jogszabálysértő volt. Ezzel összefüggésben megállapításait kizárólag az elévülési időn belül tehette meg.

A Htv. 11.§, 14.§ (1) bekezdés, 52.§ 5, 6, 7, 9. pontjában foglaltakat felhívva rögzítette, hogy az elsőfokú hatóság a perbeli transzformátorházak tekintetében helytállóan állapította meg a felperes építményadó fizetési kötelezettségét, mert a Htv. fogalomrendszere nem állít olyan követelményt, mely szerint az épületek huzamos emberi tartózkodás céljára kell, hogy létrejöjjenek, illetve elsődlegesen arra szolgáljanak. Önmagában az ideiglenes tartózkodás, illetve használat lehetősége is épületté minősíti azokat. Tekintettel arra, hogy a transzformátorházak vonatkozásában megállapítható, hogy azok emberi tartózkodásra időszakosan alkalmasak, amely emberi tartózkodást a felperesi nyilatkozat és a becsatolt szakértői vélemények is elismerik, a felperes építményadó fizetési kötelezettsége ezen transzformátorházak esetén megalapozott. Hangsúlyozta azt is, hogy a Htv. épületfogalom értelmezésében nincs jelentősége az épület tényleges használatának, annak elvi lehetősége is elegendő. A használat esetleges szünetelése sem érintheti az adókötelezettséget. Utalt arra, hogy az adóhatóság által tett megállapítás cáfolatára a felperes által csatolt szakértő által készített szakértői vélemény sem volt alkalmas, amely a transzformátorházakat műtárgynak minősítette. E körben hangsúlyozta, hogy az építmények adójogi minősítése elsődlegesen a Htv. fogalomrendszere mentén végezhető el. A Htv. az építményadó hatálya alá vonja azokat az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban Étv.) szerinti építményeket, amelyek kialakításuknál fogva lehetővé teszik az állandó, illetve időszakos benntartózkodást, használatot.