A Szegedi Ítélőtábla Bf.592/2015/4. számú határozata testi sértés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 371. §, 372. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 339. §, 459. §] Bírók: Halász Edina, Mezőlaki Erik, Nagy Erzsébet

A Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Szegeden, 2016. április 14. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő

Í T É L E T ET :

A testi sértés bűntettének kísérlete miatt I. rendű vádlott ÉS TÁRSAI ellen indított büntetőügyben a Szolnoki Törvényszék 2015. január 30. napján kihirdetett 7.Fk.85/2013/93. számú ítéletének VI. rendű vádlottra vonatkozó részét

m e g v á l t o z t a t j a :

VI. rendű vádlott cselekményét bűnsegédként elkövetett garázdaság bűntettének [Btk. 339. § (2) bekezdés a), d) pont] minősíti.

A próbaidő tartamát 1 (egy) évre enyhíti.

Egyebekben az elsőfokú ítéletnek VI. rendű vádlottra vonatkozó részét helybenhagyja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság VI. r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett garázdaság bűntettében [Btk. 339. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a), b), d) pont] és ezért 11 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte, amelynek végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. Elrendelte a vádlott pártfogó felügyeletét. Megállapította, hogy VI. r. vádlott a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. Kötelezte VI. r. vádlottat 44.350.-Ft bűnügyi költség, míg I. r. vádlottól fk. IX. r. vádlottig a vádlottakat egyetemlegesen 180.410.-Ft bűnügyi költség megfizetésére. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről akként, hogy egy részük elkobzását, más részük lefoglalásának megszüntetését és a (Település)-i Rendőrkapitányság Szabálysértési Hatóságnak megküldését, VI. r., (név), VIII. r., III. r. vádlottnak történő kiadását, míg a további bűnjelek megsemmisítését rendelte el.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezést jelentett be VI. r. vádlott védője elsődlegesen jogos védelmi helyzetre hivatkozva felmentésért, másodlagosan a VI. r. vádlottal szemben kiszabott büntetés enyhítése érdekében.

A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.376/2014/5-II. szám alatti átiratában a védő által bejelentett fellebbezést nem tartotta alaposnak. Az elsőfokú ítélet jogi indokolásának a büntetési tétel középmértékének megállapításával való kiegészítésére tett észrevétele mellett az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

VI. r. vádlott védője a fellebbezési nyilvános ülésen a felmentésre irányuló fellebbezését részletesen indokolta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem értékelt minden bizonyítékot, illetve a bizonyítékokat nem a logika szabályai szerint értékelte, és kizárólag az állapítható meg, hogy VI. r. vádlott jogos védelmi helyzetben cselekedett.

Az ítélőtábla a büntetésének enyhítésére irányuló fellebbezést ítélte alaposnak.

Az elsőfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezés folytán az ítélőtábla a Be. 348. § (1) bekezdése és 349. § (1) bekezdése alapján eljárva az elsőfokú bíróság ítéletének VI. r. vádlottra vonatkozó részét és az azt megelőző bírósági eljárást felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés nélkül folytatta le az eljárását.

Eleget tett tényállás-felderítési feladatának, további bizonyításnak helye nem volt. Indokolási kötelezettségének is eleget téve értékelte a beszerzett bizonyítékokat, azokat mérlegelési körébe vonta, bizonyíték-értékelő tevékenysége iratszerű és logikus volt. Ennek keretében számot adott arról, hogy a tényállást VI. r. vádlott védekezésével - miszerint eszköz nem volt nála és nem vett részt a verekedésben - szemben miért a vádlott társai, illetve az 1. számú tanú vallomására, a rendőri jelentésekre, híváslistákra és a bűnjeljegyzékre alapította.

Az elsőfokú bíróság a rendőri jelentéseket egészében vette figyelembe, azonban a nyomozati iratok I. kötet 489., 499. és 511. lapszáma alatti jelentések, illetve a 495. és 515. lapszám alatti jelentések egy része tanúvallomást is tartalmaz.

A Be. 178. § (1) bekezdése értelmében a jelentés tanúvallomást nem tartalmazhat, ezért a jelentésbe foglalt és vallomásként értékelendő előadást bizonyítékként nem lehet figyelembe venni, így azokat a bizonyítékok köréből a másodfokú bíróság kirekesztette, amely nem eredményezett megalapozatlanságot, hiszen a jelentésekkel érintett személyek a bíróság által is értékelt tanúvallomásokat tettek a későbbiek során.

Az elsőfokú bíróság iratszerű és logikus indokát adta annak, hogy mely bizonyítékokat és miért fogadott vagy vetett el, ezért a megállapított tényállást nem lehetett eredménnyel támadni, így VI. r. vádlott védőjének az eltérő tényállás alapján jogos védelmi helyzet megállapítását és felmentést célzó fellebbezése eredményre nem vezethetett.

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel az iratok egybehangzó adatai alapján az alábbiak szerint helyesbítette:

A 13. oldal 3. bekezdés 9. sorában VI. r. vádlott reagált akként, hogy az említett BMW már nem új.

A 13. oldal utolsó előtti bekezdés utolsó sorában helyesen I. r., II. r. és III. r. vádlott cselekménye keltett félelmet, riadalmat, megbotránkozást.

A 16. oldal 1. bekezdésének 1. mondatát, azaz, hogy mindkét családnál a náluk lévő eszközök testi sérülés okozására és élet kioltására alkalmas eszközök voltak, a jogi indokolásba utalta, miután az nem ténybeli, hanem jogi megállapítás, ezért annak a jogi indokolásban a helye.

A 17. oldal 2. bekezdés alulról a 3. sorában helyesen II. r. vádlott a bal fül fölötti (és nem mögötti) halánték lőtt sérülését szenvedte el.

Egyebekben az elsőfokú ítélet tényállása helyes és hiánytalan, a fenti helyesbítésekkel az a másodfokú eljárásban is irányadó volt.

A megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett VI. r. vádlott bűnösségére. Helyesen foglalt állást abban a kérdésben is, hogy melyik büntetőtörvényt kell alkalmazni, ugyanakkor ennek részletes indokairól nem adott számot.