BH 1996.11.568 I. A közügyektől eltiltás mellékbüntetést a Magyarországon tartósan letelepedett és a helyi önkormányzati választásokon választási joggal rendelkező nem magyar állampolgárral szemben is alkalmazni lehet [Btk. 53. §, 54. §, 1990. évi LXIV. tv. 2. § (1) bek.].

II. A halált okozó testi sértés bűntette miatt hosszabb tartamú végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt nem magyar állampolgárral szemben nem indokolt a kiutasítás mellékbüntetés alkalmazása [Btk. 61. §, 170. § (5) bek. 2. ford.].

A megyei bíróság a vádlottat halált okozó testi sértés bűntette miatt 2 év 8 hónapi börtönbüntetésre, a közügyektől 3 évi eltiltásra, valamint a Magyar Köztársaság területéről történő kiutasításra ítélte, és elrendelte a kényszergyógyítását. A tényállás lényege a következő.

A vádlott román állampolgárságú, magyar anyanyelvű. Egy nagykorú és három kiskorú gyermeke van Romániában, róluk nem gondoskodik, velük kapcsolatot nem tart, vagyontalan, büntetlen. Rendszeresen és nagyobb mértékben fogyasztott szeszes italt, az az életvezetésére is kihatással volt, idült alkoholista, a kényszergyógyítása orvosi szempontból szükséges és indokolt. A vádlott 1976-ban kötött Romániában házasságot, 1989. május 23-án a zöldhatáron át jött Magyarországra, a családjával a kapcsolatot megszakítva, őket Romániában hagyta, a gyermekei tartásáról nem gondoskodott, velük kapcsolatot nem tartott, sőt a legkisebb gyermekét még nem is látta. A vádlott ideiglenes tartózkodási engedéllyel tartózkodik a Magyar Köztársaság területén.

1990 májusában albérlőként a sértett asszonyhoz költözött, vele mintegy 1,5-2 év múlva élettársi kapcsolatot létesített. Különböző helyeken vállalt munkát, az utóbbi időben munkanélküli lett, és havi 5900 forint segélyben részesült. A vádlott ittas állapotban nemegyszer tettlegesen bántalmazta élettársát, a sértettet megpofozta, hajánál fogva húzta be a fürdőszobába, ott a tust a szájába nyomta, csizmával megrugdosta, fojtogatta stb. E bántalmazások olyankor történtek, amikor a sértettnek a kiskorú gyermeke nem tartózkodott otthon, de neki a bántalmazásait elpanaszolta.

1994. december 9-én a vádlott ugyancsak bántalmazta a sértettet. A sértett rosszul lett, ezért a vádlott 19 óra 55 perckor telefonon értesítette az orvosi ügyeletet. Az ügyeletes orvos a helyszínre érkezéskor a sértettet eszméletlen állapotban találta, vérnyomása nem volt mérhető, pulzusa 30/perc volt. Szájából véres, habos váladék ürült. Állapotát haldoklónak ítélte meg, a rohammentővel érkezett mentők ennek ellenére megkísérelték a sértett újraélesztését, de ez eredményre nem vezetett, a sértett halála 20 óra 35 perckor bekövetkezett.

A sértett halála erőszakos úton, kettős bélfodorszakadás következtében kialakult hasűri vérzés következtében jött létre. A sérülések és a bekövetkezett halál között egyenes okozati összefüggés áll fenn. A halál időpontjában a sértett súlyos fokú alkoholos befolyásoltság állapotában volt, a hullai véralkohol: 3,22 ezrelék, míg a vizelet alkoholtartalma: 4,21 ezrelék. A kettős bélfodorszakadás közvetlenül életveszélyes sérülés volt, de azonnali orvosi kezeléssel igen nagy valószínűséggel a sértett élete megmenthető lett volna. A bántalmazás és a halál beállta között eltelt idő nem állapítható meg pontosan, legvalószínűbb hogy 1-1 órán belül történt erőbehatás eredményezte a kialakult hasűri vérzést.

Az ítélet ellen az ügyész súlyosítás végett, a vádlott és védője a bűnösség megállapítása miatt, felmentésért és enyhítésért fellebbezett.

A legfőbb ügyész átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartva annak a megállapítását indítványozta, hogy a vádlott előre látta a halálos eredmény bekövetkezésének a lehetőségét, könnyelműen bízott azonban elmaradásában (luxuria).

A fellebbezési tárgyaláson a védő a fellebbezését fenntartva, a kiutasítás mellőzését is indítványozta.