BH 1992.6.393 A szerződés megtámadási határidejének nyugvása feltűnő értékaránytalanság esetén [Ptk. 201. § (2) bek., 236. §].

A peres felek 1987. november 25-én adásvételi szerződést kötöttek, amellyel a felperes megvásárolt az alperestől egy használt személygépkocsit 319 400 forint vételárért. Az adásvételi szerződés mellékleteként szereplő állapotlap szerint a gépkocsi üzembe helyezése 1981-ben történt, a ténylegesen figyelembe vett futásteljesítmény 192 000 km. A felperes a gépkocsit használatba vette, és ennek során gyenge motorteljesítményt és nagyfokú olajfogyasztást észlelt. A felperes magánúton gépjárműszakérői véleményt szerzett be, amely szerint az autó üzembe helyezése 1979-ben történ, a szerződéskötésig valószínűsíthető km-teljesítmény 305 000. A szakértő megállapította azt is, hogy a gépjárműben nem az eredeti gyári motor van, hanem egy felújított és szakszerűtlenül javított másik motor. Valamennyi körülmény értékelése alapján a személygépkocsi szerződéskötéskori forgalmi értékét 229 000 forintban határozta meg. Ennek alapján a felperes eredeti keresetében hibás teljesítés miatt 90 000 forint árleszállítás megfizetésére kérte az alperes kötelezését.

Az elsőfokú bíróság által kirendelt igazságügyi szakértő 1988. december 29-én keletkezett szakértői véleményében megállapította, hogy - magánszakértői véleményben feltárt hibákon túlmenően - a gépkocsi korábban karambolozott is, emiatt a karosszéria körében sérülés nyomait viseli, és az első futómű vezetése sem megfelelő. A szakértői vélemény a gépjármű szerződéskötéskori forgalmi értékét 150 000 forintban határozta meg, valamennyi hiba együttes értékelés és az összehasonlító forgalmi adatok alapján.

A felperes 1989. január 17-én módosította keresetét és 150 000 forint megfizetését kérte az eredeti jogcímen. Egyben az adásvételi szerződést a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő aránytalansága, illetőleg megtévesztés miatt megtámadta, és a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítását, valamint az időközben elvégzett javítások 39 500 forintos költségének a megtérítését kérte. Utóbb úgy nyilatkozott, hogy hibás teljesítés miatt igényt nem érvényesít, de 60 500 forint javítási költség megtérítését kérte az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása mellett.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 374 000 forintot és 55 100 forintnak 1988. március 29-től járó törvényes mértékű kamatát. A felperest ezzel egyidejűleg a személygépkocsi kiadására kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a szerződés megtévesztésre alapított megtámadása nem volt alapos. Az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése alapján érvénytelen a szerződés, ezért a Ptk. 237. §-a (1) bekezdésének alkalmazásával a szerződéskötést megelőző helyzetet kell visszaállítani, amelynek keretében elszámolta a felperes által elvégeztetett javítások költségét és a kifizetett adó összegét.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, annak megváltoztatását, a kereset teljes elutasítását kérte. A másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét (helyesen: ítéletének fellebbezett rendelkezését) megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Ítélete indokolásában azt fejtette ki, hogy a Ptk. 236. §-a (2) bekezdésének c) pontja értelmében - a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága esetén - a Ptk. 236. §-ának (1) bekezdésében írt egyéves megtámadási határidő a sérelmet szenvedett fél teljesítésekor kezdődik. A felek a szolgáltatásaikat 1987. november 25-én a szerződés aláírásakor teljesítették, ekkor kezdődött a megtámadási határidő, amely 1989. január 17-én - a feltűnő aránytalanságra alapított kereseti kérelem előterjesztésekor - már eltelt, ezért a felperes az igényérvényesítéssel elkésett.