BH 2005.8.274 Segítségnyújtás elmulasztásának - a veszély­helyzetet előidéző által elkövetett - bűntette miatti büntethetőséget ténybeli tévedés zárja ki, ha a terhelt tévesen úgy véli, hogy a balesettel érintett személy nem sérült meg, nem szorul segítségre és e feltételezésre alapos oka volt [Btk. 27. § (1) bek., 172. § (1) és (3) bek.].

I. Az elsőfokú bíróság az ítéletében a terhelt bűnösségét segítségnyújtás elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett bűntettében állapította meg, ezért őt 150 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egy napi tétel összegét 300 forintban határozta meg. Mellékbüntetésül a terheltet a közúti járművezetéstől 1 évre eltiltotta.

A másodfokú bíróság - a 2003. április 10-én kelt és jogerős ítéletében - az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a terheltet az ellene emelt vád alól felmentette. Megállapította, hogy a terhelt elkövette a közúti közlekedés rendjének megzavarása szabálysértését, ezért őt pénzbírsággal sújtotta.

Az elsőfokú határozatban foglaltak szerint a terhelt 2002. január 11-én este 10 óra körül Peugeot gépkocsijával Sz. belterületén közlekedett a P.-i úton az A. Plaza irányába. A P.-i út ezen szakaszán autóbuszmegállók, autóbusz-pályaudvar van, az úttest többsávos, széles, a gyalogosforgalom - a műszakváltások miatt - viszonylag jelentős. A baleset idején éjszakai látási viszonyok mellett, az aszfalt csúszós, nedves volt.

A terhelt a kereszteződésnél lévő gyalogátkelőhelyet 40-50 km/h haladási sebességgel közelítette meg, s ennek során figyelmen kívül hagyta, hogy a sértett a buszpályaudvar felől a S. utca irányába gyors lépésekkel megindult a gyalogátkelőhelyen. A sértett mintegy 9 métert haladt, amikor a terhelt gépjárműve bal első sarokrészével őt elütötte.

A sértett a földre esett. A terhelt azonnal fékezett és kb. 8 méterre a gyalogátkelőhelytől megállt, a gépkocsiból kiszállt és hátraindult. A sértett néhány másodpercen belül felugrott, nem érzett sérülést és rajta semmilyen külsérelmi nyom nem látszott. A hátrainduló terhelt a sértettet 5-6 méterre megközelítette, és segítségét ajánlotta a sértettnek, de válaszát nem értette. Ugyanakkor a sértett elhárító integetéssel jelezte a terheltnek, hogy nem sérült meg, segítségre nem szorul. Mindezt szavakkal is a terhelt tudomására hozta. Felállása után több járókelő megközelítette a sértettet, majd a járdára kísérte őt. A terhelt gépkocsijába visszaült és a helyszínt elhagyta. A sértettet kísérő gyalogosok észlelték, hogy a füle véres, ezért a mentőket értesítették. A sértett 8 napon belül gyógyuló kisebb zúzódásos sérüléseket szenvedett el.

II. A jogerős másodfokú határozat ellen a F. Megyei Főügyészség a terhelt terhére terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. A terhelt felmentését vitatva a bíróság anyagi jogsértését kifogásolta. Hivatkozott arra, hogy a Btk. 172. § (1) bekezdésében meghatározott segítségnyújtás elmulasztásának bűntetteként definiált magatartás az elkövető több, együtt megjelenő kötelezettségét takarja: a baleset helyszínén történő megállás után a sérülttel való kapcsolat felvétele és a sérülésének lehetőségéről, vagyis a konkrét segítségnyújtás szükségességéről való meggyőződés e kötelességek körébe tartoznak. Aki pedig a helyszínt rövid megállás után a további kötelességeinek teljesítése nélkül elhagyja, mulasztásaiért büntetőjogi felelősséggel tartozik. A F. Megyei Főügyészség ezért a másodfokú bíróság felmentő ítéletének hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.

A terhelt védője a felülvizsgálati indítvánnyal támadott másodfokú határozat hatályban tartására tett indítványt. Az abban kifejtett jogi álláspontot helytállónak tartva érvelt Sz. F. ártatlansága mellett.

A Legfőbb Ügyészség az átiratában a F. Megyei Főügyészség indítványát fenntartotta.

III. A Legfelsőbb Bíróság az ügyészi felülvizsgálati indítvány alapján a kifogásolt másodfokú jogerős ítélet érdemi felülvizsgálatát elvégezte. Megállapította ugyanis, hogy az abban foglaltak a megyei bíróság anyagi jogszabálysértését sérelmezik [Be. 405. § (1) bekezdés a) pontja], amikor a segítségnyújtás elmulasztásának bűntette törvényi tényállásában foglalt kötelezettségek elemzésével vitatják a másodfokú ítéletnek a terhelt magatartását tévesen megítélő álláspontját, nevezett felmentését.

A felülvizsgálat nyomán azonban a Legfelsőbb Bíróság az indítványtól eltérő jogkövetkeztetésre jutott.