Szomora Zsolt - 13/2014. (IV. 18.) AB határozat - Közszereplők becsületjogi becsületvédelme

A rágalmazás és a becsületsértés büntetőtörvényi tényállásainak értelmezése során a büntetőbíróság kötelezettsége, hogy az Alaptörvény IX. cikkében meghatározott véleménynyilvánítás szabadságából fakadó és az EJEB gyakorlatában is konkretizált alapjogi mércéket a konkrét ügyre vetítve mérlegelje.

A közszereplők büntetőjogi becsületvédelmének alkotmányos szempontjait meghatározó alaphatározat kiemelkedő jelentőségű mérföldkőnek tekinthető mind az alkotmánybíráskodás, mind a büntetőbíráskodás történetében, hiszen e határozat a magyar alkotmánybíráskodás kezdetei óta először semmisített meg büntetőítéletet. A határozat a témakörben született első alaphatározat [36/1994. (VI. 24.) AB] absztrakt tételeihez képest már a konkrét ügyre vetítve írta körül a büntetőbíróságok számára azokat a mérlegelési szempontokat, amelyeket a közügyekhez kapcsolódó véleménynyilvánítások esetén a rágalmazás és a becsületsértés büntetőtörvényi tényállásainak alkotmánykonform értelmezéséhez figyelembe kell venni. Így iránymutatást adott a szólás közügykontextusának a vizsgálatához, valamint a tényállítások és az értékítéletek elhatárolásához. Meghatározta továbbá - az Alaptörvény IX. cikk (4) bekezdésére figyelemmel - az emberi méltóságnak a véleménynyilvánítással szemben feltétlen védelmet élvező, sérthetetlen magját.

1. ELŐZMÉNYEK

A közszerepelők büntetőjogi becsületvédelmének kérdését érintő, első alaphatározatnak a 36/1994. (VI. 24.) AB határozatot tekintjük, amely hatóság vagy hivatalos

- 327/328 -

személy megsértése elnevezésű büntetőtörvényi tényállást (1978. évi IV. törvény 232. §) megsemmisítette, és egyúttal alkotmányos értelmezési követelményeket határozott meg a rágalmazás és a becsületsértés törvényi tényállásaihoz, amennyiben azok sértettje közhatalmat gyakorló személy vagy közszereplő politikus. Az említett bűncselekményi tényállás megsemmisítésére azért került sor, mert az a hivatalos személyek vagy a hatóság becsületének csorbítására alkalmas kifejezéseket szigorúbban büntette, mint a magánszemély sértettekkel szembeni defamatorikus nyilatkozatokat. Ezzel szemben a szólásszabadság kiemelt védelmet élvező alapjogára tekintettel a hatóságok és a közszereplő politikusok sérelmére elkövetett rágalmazás vagy becsületsértés megszorító értelmezése indokolt, az alábbi követelmények szerint: "A hatóság vagy hivatalos személy, valamint a közszereplő politikus becsületének csorbítására alkalmas - e minőségére tekintettel tett -, értékítéletet kifejező véleménynyilvánítás alkotmányosan nem büntethető; a becsület csorbítására alkalmas tényállítás, híresztelés, illetve ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használata pedig csak akkor büntethető, ha a becsület csorbítására alkalmas tényt állító, híresztelő, illetve ilyen tényre közvetlenül utaló személy tudta, hogy a közlése lényegét tekintve valótlan vagy azért nem tudott annak valótlanságáról, mert a hivatása vagy foglalkozása alapján reá irányadó szabályok szerint - az adott állítás tárgyára, a közlés eszközére és címzettjeire tekintettel - elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztotta."

Ezen alkotmányos követelmények megfogalmazása alapjogi szempontból nagyon fontos előrelépést jelentett a magyar büntetőjog számára, ugyanakkor a büntetőjogi dogmatikával összeegyeztethetetlen, rendszeridegen szempontok érvényesítését várta a bírói gyakorlattól. Módszertani (hatásköri) fogyatékossága volt továbbá, hogy a normakontroll eljárásban megfogalmazott absztrakt követelmények érvényesítését az AB - az alkotmányjogi panasz intézményének

- 328/329 -

hiányában - 2012 előtt nem tudta a büntetőbírói gyakorlaton számonkérni. A 2014. évi alaphatározat e téren jelentette a legfontosabb előrelépést.

Az előzmények körében meg kell még említeni a 34/2004. (IX. 28.) AB határozatot, amely a parlamenti képviselők szólásszabadságának szemszögéből értelmezte a rágalmazás és a becsületsértés miatti mentelmi jog alkotmányos mércéit. Az 1994. évi alaphatározatban meghatározott büntetőjogi korlátok fennállása esetére e határozat kizárta a képviselők mentelemi joga felfüggesztésének a lehetőségét.

Már az Alaptörvény hatályba lépése után, de szintén normakontroll eljárásban született a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) személyiségvédelmi szabályait érintő 7/2014. (III. 7.) AB határozat is, amelyben az AB úgy foglalt állást, hogy a szólás- és sajtószabadság korábban kibontott alkotmányjogi összefüggései az Alaptörvény hatályba lépését követően is megőrzik érvényességüket, így az 1994. évi alaphatározat mércéi kiindulópontot jelenthettek a közszereplők büntetőjogi becsületvédelme határozathoz.

2. NEMZETKÖZI KITEKINTÉS

A közügyekben történő véleménynyilvánítás büntetőjogi korlátainak dogmatikai megközelítése és - általában véve - a büntetőjogi személyiségvédelem intézményei igen különbözőek az egyes európai országokban. Az európai államok jogalkotása és jogalkalmazása számára irányadó emberi jogi követelmények - e nézőpontból európai minimumsztenderdek - az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) igen kiterjedt joggyakorlatában fogalmazódnak meg. Az EJEB gyakorlatában a közügyekben történő szólás kiemelt védelmet élvez, amely védelem szintje eltérő az értékítéletet tükröző véleménynyilvánítások és a tényközlések körében.

A közszereplők büntetőjogi becsületvédelme határozat a kiterjedt strasbourgi esetjogot részletesen áttekinti és azt saját belső gyakorlatára nézve minimumkövetelményként tételezi. Az EJEB-gyakorlat egyes büntetőbírósági ítéletekre is hatással volt.

- 329/330 -

3. INDÍTVÁNY

3.1. A TÁMADOTT ÍTÉLETEK ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ TÉNYÁLLÁS

Az indítványozó, aki Siklós város önkormányzati képviselő-testületének tagja, 2011 januárjában "Mit hozott az új év Marenics Jánosnak? 521 775 forint jutalmat a Siklósiak pénzén" címmel közölt publicisztikát a "Demokrácia megalkuvások nélkül" elnevezésű siklósi közéleti lapban. Az írás Marenics János siklósi polgármester tevékenységét a következőképpen bírálta:

"Az alakuló ülésen történt polgármester, alpolgármesterek, képviselők fizetésének drasztikus emelése után, 2010. december 30-án újabb pimasz és szemérmetlen döntést hozott a képviselő-testület, megint csak a siklósi emberek kontójára. Először csak szilveszteri malackodásnak tűnt, hiszen a televízió már nem volt jelen az ülésen, aztán valóság lett és megszavazták. Amikor nagyon sok embernek a karácsonya nélkülözéssel telt, és sokan még a tüzelőt sem tudták beszerezni, addig városunk kapzsi polgármestere ismét bebizonyította: a pénzt mindennél jobban szereti. Sajnos megint a miénket. [...] Bizonyára emlékeznek még, amikor 3 havi jutalmat markolt fel a polgármester, a világon egyedüliként komolyan véve Györei »humbuk« Zsolt frenetikus meséit. A meg nem valósult ötletbörze és a lebukás után a jutalmat elfelejtette visszafizetni. A magát Ludas Matyinak képzelő városvezető alig, hogy hazatért évi szokásos luxusnyaralásainak egyikéből, a város katasztrofális állapotára fittyet hányva - ami az ő áldásos tevékenységének a következménye - ismét a siklósiak zsebébe nyúlt. Amíg saját magukra nem sajnálják az adófizetők pénzét és úgy bánnak vele mintha a sajátjuk lenne, addig a Marenics János - Mehring Tóth Szilvia városvezetés az új év alkalmával drasztikus megszorító csomaggal állt elő, amely minden eddiginél mélyebben érinti a lakosságot [...]."

3.2. A BÜNTETŐPER

Az idézett írás miatt a polgármester magánindítványt terjesztett elő, ezt követően pedig a Komlói Városi Ügyészség az indítványozóval szemben az 1978. évi Btk. 180. § (1) bekezdés a) és b) pontjaiba ütköző és aszerint minősülő nagy nyilvánosság előtt elkövetett becsületsértés vétsége miatt emelt vádat. A vád alapján eljáró Siklósi Járásbíróság az indítványozót - a vádtól eltérően - a Btk. 179. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő rágalmazás vétségében mondta ki bűnösnek és pénzbüntetésre ítélte. A járásbíróság ítéletének indokolásában az Alkotmánybíróság a 36/1994. (VI. 24.) AB határozatában foglaltakat felidézve kifejtette, hogy a közügyek vitatása során az értékítéletet magában foglaló vélemény alkotmányosan nem büntethető. Ugyanakkor a tényállítások során a véleményszabadság szigorúbb korlátok között érvényesülhet. A járásbíróság álláspontja szerint az újságcikkben közölt mondat, amely szerint a "saját magára nem

- 330/331 -

sajnálja az adófizetők pénzét, és úgy bánik vele, mintha a sajátja lenne [...]" olyan állítás, amely tényeket tartalmaz, hiszen "valamely végbement, vagy végbemenő eseményre, jelenségre, állapotra utal". E tény pedig a közpénzek tilalmazott felhasználására való utalás, amely a járásbíróság következtetése szerint már csak abban az esetben élvezheti a véleményszabadság oltalmát, ha valósnak bizonyul. Mivel az írásban közölt állítás valósága a lefolytatott büntetőeljárás során bizonyítatlan maradt, így a járásbíróság rágalmazás bűncselekménye miatt megállapította az indítványozó büntetőjogi felelősségét.