BH 2007.2.55 A váltóbirtokos a fizetés hiánya miatt óvási határidő elmulasztásával csak a megtérítési váltóadósokkal szemben veszíti el a váltón alapuló jogait, a váltó főadósaival - az idegen váltó elfogadójával, illetve a saját váltó kiállítójával - szemben óvás nélkül is érvényesítheti a váltón alapuló igényét

[1/1965. (I. 24.) IM rendelet (továbbiakban: Vár.) 28. § (2) bek., 78. § (1) bek., 43-44. §-ok, 53. § (1) bek.].

Az alperes 2003. november 6-án 585 000 Ft-ra szóló, nem forgatható saját váltót állított ki a felperes mint rendelvényes javára 2004. január 31-ei lejárattal.

A felperes arra hivatkozással, hogy az alperes a 2004. augusztus 20-ai utolsó fizetési felszólítás alapján sem teljesített, sőt kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy nem ismeri el fizetési kötelezettségét, keresetében 585 000 Ft és ennek 2004. január 31-étől járó kamatai tekintetében kérte az alperes marasztalását, elsődlegesen a váltó alapján.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 3 napon belül 585 000 Ft-ot, valamint ennek 2004. január 31-étől járó kamatait. Ítéletét a váltójogi szabályok szövegének közzétételéről szóló 1/1965. (I. 24.) IM rendelet (Vár.) 75. §-ára és 43. § (1) bekezdésére alapította.

Az alperes fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az ítélet indokolása szerint, bár az elsőfokú bíróság tévesen alapította ítéletét a Vár. 43. § (1) bekezdésére, azt helyesen állapította meg, hogy a váltó főadósa ellen keresetet benyújtó felperes nem megtérítési igényt kívánt érvényesíteni az alperessel szemben. Az alperes saját váltót állított ki, melyben pénzfizetési kötelezettséget vállalt a felperes felé. Mivel fizetésre nem került sor, a felperest, mint váltóbirtokost a Vár. 78. § (1) bekezdés és 28. § (2) bekezdés alapján közvetlen kereseti jog illette meg az alperessel szemben. Az óvás felvétele ugyan elmaradt, de ez - mint ahogy arra a Legfelsőbb Bíróság a BH 74/2004. számában közzétett eseti döntésében rámutatott - nem eredményezte a közvetlen kereseti jog elvesztését. A váltó bemutatásának, az óvás felvételének az elmulasztása csak a Vár. 43. § (1) bekezdésében felsorolt megtérítési váltóadósokkal szemben érvényesíthető megtérítési igény elvesztésével jár, de nincs kihatással a váltó kiállítójával szemben érvényesíthető közvetlen kereseti jogra.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Vár. 38. §-ába és 77. §-ába ütközik. A Legfelsőbb Bíróságnak a jogerős ítéletben is hivatkozott 74/2004. számú eseti döntése két ponton is ellentétes a Vár. előírásaival.

A Vár. 77. § (1) bekezdésének egyértelmű rendelkezése folytán a Vár. 28. §-a saját váltó esetén nem alkalmazható. A hivatkozott eseti döntés a Vár. 77. §-ába ütközően, tévesen értelmezi a Vár. 78. §-át. A saját váltó kiállítójának fizetési kötelezettsége ugyanis nem feltétlen, hanem - amit a Vár. 78. § (2) bekezdése is alátámaszt - a váltó bemutatójának jogszerű magatartásától függ, és óvásra saját váltó esetén is szükség van.

A Vár. 77. §-ából következően alkalmazni kell saját váltó esetében a Vár. 43. § rendelkezéseit is. A jogerős ítélet a Vár. 43. § rendelkezéseivel ellentétesen értelmezi közvetlen kereseti jogként a felperes nevesítetlen követelését, holott a felperes igénye nem más mint megtérítési igény, amely viszont a Vár. 53. §-ában írtakra tekintettel nem érvényesíthető.

A fizetés végetti bemutatás elmulasztása és az óvás felvételének elmulasztása - szemben a jogerős ítéletben írtakkal - következményekkel jár. Az alperes a váltó kiállításával nem kívánt határidő nélküli kezességet vállalni a K. C. Kft. tartozásaiért, "hanem meghatározott kötelezettséget vállalt a váltó esedékességkor bemutatás ellenében történő megfizetésére". A felperes azonban az általa kiállított váltót lejáratkor nem érvényesítette, a bemutatást elmulasztotta és a váltót két évvel később próbálta a bíróság előtt érvényesíteni, amikor erre már nem volt jogszabályi lehetősége. A jogerős ítélet a jogszabályokkal ellentétesen egyszerű kezességgé redukálta a váltó intézményét. Utalt a felülvizsgálati kérelem arra is, hogy az alperes mindvégig vitatta a felszámolói díj jogosságát és csak azért állította ki a váltót, hogy a felperes ne akadályozza meg a felszámolás befejezését.