BH 2005.4.132 I. Nem valósítja meg a vádlott a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetést, ha a foglalkozási szabályok megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét még gondatlanságból sem teszi ki közvetlen veszélynek [Btk. 171. § (1) bek.].

II. Szakértő kirendelése és a gyanúsított kihallgatása a nyomozás során az elévülést félbeszakító eljárási cselekmény [Btk. 35. § (1) bek.; Be. 179. §].

III. Amennyiben a vádirati tényállásban rögzített cselekmény nem bűncselekmény, a tárgyalás előkészítése során a bíróság az eljárást megszünteti [Be. 267. § (1) bek. a) pont].

A B. Városi Ügyészség 2003. október 10-én vádiratot nyújtott be a B. Városi Bírósághoz T. J. ellen, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt.

Az B. Városi Ügyészség az alábbi vádiratában a következő vádirati tényállást rögzítette.

A vádlott 2000. március 26-án elvállalta, hogy M.-on lebont egy vályogházat; a munkába bevonta a fiát és annak barátját, A. G.-t. 2000. április 7-én délután már csak a ház falának egy része állt, a falat kívülről deszkákkal támasztották meg, hogy ne kifelé, hanem befelé dőljön, a fal ennek ellenére kifelé dőlt. A vádlott és két társa az alap és a fal találkozásánál belülről, csákánnyal, 10-15 centiméter mélységben kezdte kivésni a falat, majd amikor a vádlott úgy érezte, hogy "remeg" a fal, arra utasította a fiát és A. G.-t, hogy menjenek távolabb, nehogy rájuk dőljön a ház.

Ez után a vádlott meggyőződött arról, hogy senki nincs a fal közelében, és egyedül csákánnyal folytatta a fal bontását. A második csákányütés után a mintegy félméteres faldarab leomlott és maga alá temette A. G.-t, aki időközben - váratlanul - visszament a bontás helyszínére két darab kőért. A. G. a baleset során életveszélyes sérüléseket szenvedett, egészségkárosodása 65 százalékos.

A városi bíróság a 2003. november 24-én kelt végzésével az eljárást - a büntethetőség elévülése miatt - megszüntette. A végzés indokolásának lényege szerint az ügyben a nyomozást 2000. július 17-én rendelték el, majd 2000. november 18-án felfüggesztették, mivel a bontásra megbízást adó N. J. - akit szintén felelősnek tartottak a balesetért - ismeretlen helyen tartózkodott. A nyomozást felfüggesztő határozatot az ügyészség 2003. április 18-án hatályon kívül helyezte és az eljárás tovább folytatását rendelte el, vádemelés 2003. október 10-én történt.

A végzés szerint a büntetőügy előbbre vitelét szolgáló eljárási cselekmény 2000. július 17. és 2003. október 10. között nem történt - az eljárás felfüggesztése, illetve az erről szóló határozat későbbi hatályon kívül helyezése nem ilyen intézkedés -, ez idő alatt a terhelt büntethetősége a büntetési tételre figyelemmel elévült, ezért az eljárást meg kell szüntetni.

Az eljárást megszüntető végzés ellen az ügyész fellebbezett azzal az indokkal, hogy 2000. szeptember 14-én munkavédelmi szakértőt rendeltek ki az ügyben, ez az intézkedés pedig egyrészt szükséges volt a felelősség tisztázása érdekében (tehát a büntetőeljárás előbbre vitelét célozta), másrészt - éppen az előbbi okból - megszakította az elévülést, s ugyanez az értékelése annak a ténynek is, hogy T. J.-t 2003. augusztus 13-án gyanúsítottként hallgatták ki. Mivel sem 2000. szeptember 14. és 2003. augusztus 13., sem 2003. augusztus 13. és 2003. október 10. (a vádemelés időpontja) között nem telt el három év (amely minimális elévülési idő), az eljárás megszüntetése törvénysértő volt, a végzést hatályon kívül kell helyezni.

A N. Megyei Főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta.

A megyei bíróság az iratokat megvizsgálva arra az álláspontra jutott, hogy az elsőfokú bíróság végzésének indokolása - a fellebbezésben írt okokból - valóban téves, a döntés azonban érdemben helytálló, ezért az eljárás megszüntetése nem sért jogszabályt.

Helyesen hivatkozott az ügyész arra, hogy a szakértő kirendelése és a gyanúsított kihallgatása a joggyakorlat szerint olyan eljárási cselekmények, amelyek az ügy előbbre vitelét (a tényállás tisztázását) szolgálják; s kétségtelen tény az is, hogy ezek az eljárási cselekmények az ügyészi fellebbezésben leírt időpontokban megtörténtek, így az elévülés mindkét esetben megszakadt, s végül nem következett be.

A vád elbírálásának tehát a végzésben felhozott indok nem lehet akadálya, tárgyalás kitűzése mégsem szükséges, mert további bizonyítás nélkül is megállapítható, hogy a T. J. terhére rótt cselekmény nem bűncselekmény.