BH 1985.3.101 I. Lehetetlenülés folytán megállapítható a szerződés megszűnése, ha a szerződéskötés után beállott körülmények miatt a szerződést csak előre nem látott olyan rendkívüli nehézségek vagy aránytalan áldozat árán lehetne teljesíteni, amelyet a kötelezettől nem lehet elvárni [Ptk. 312. § (1) bek.].

II. Fellebbezésben új tényt lehet állítani, továbbá új bizonyítékokra lehet hivatkozni, és olyan bizonyítást is lehet kérni, amelyet az első fokú bíróság mellőzött [Pp. 235. § (1) bek.].

A felek 1982. december 16-án lakáscserével vegyes ingatlan adásvételi szerződést kötöttek. Ebben az alperes a tulajdonában levő, vidéki házingatlanát eladta a felperesnek és egyben ezt az ingatlant elcserélte a felperes fővárosi komfortos tanácsi bérlakásával. A lakásszerződést a tanácsi bérlakás tekintetében az államigazgatási szerv jóváhagyta.

A felperes keresetlevelében előadta, hogy a szerződés megkötését követően egészsége jelentősen megromlott, és jelenleg olyan állapotban van, hogy csak a szakszerű és gyors orvosi ellátás mellett élhet. Erre az új lakóhelyén nem volna megfelelő lehetőség; A felperes kereseti kérelme az volt: a bíróság állapítsa meg, hogy a felek közötti szerződés a Ptk. 312. §-ának (1) bekezdése értelmében megszűnt.

Az első fokú bíróság ítéletével a keresetét elutasította, és a felperest 2000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása arra utal, hogy a szerződés teljesítésének lehetetlenné válását [Ptk. 312. § (1) bekezdése] a P.p. 164. §-a értelmében a felperesnek kellett bizonyítani, ez azonban nem vezetett sikerre. A felperes kezelőorvosának tanúvallomásából és a kórházi zárójelentések tartalmából megállapítható, hogy a felperes betegsége által igényelt orvosi kezelést új lakóhelyén is hasonló módon megkaphatja. Az egyértelmű peradatokra tekintettel igazságügyi orvosszakértő kirendelésére nem volt szükség.

Az első fokú ítélet ellen benyújtott fellebbezésében a felperes előadta: általános egészségi állapota olyan mértékben megromlott, hogy minden tekintetben gondozóra szorul, 1983. szeptember 8-án egy szemklinikára került, mert mindkét szemére elvesztette a látását. A jobb szemén nem lehetett segíteni, a bal szem kezelése pedig bizonytalan eredményű. Ismételten igazságügyi orvosszakértő kirendelését kérte. A fellebbezési tárgyaláson a felperes jogi képviselője becsatolta az eljáró rendelőintézet szemészetének 1983. október 16-án kelt igazolását, amely szerint a felperesnél "mindkét szemen jelentős látáscsökkenés áll fenn, gondozásra szorul".

A másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítéletet helyben hagyta és a felperest 400 forint fellebbezési költség megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában a Pp. 254. §-ának (3) bekezdésére hivatkozással csupán utalt az első fokú ítélet helyes indokaira.

A másodfokú bíróság fenti ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.