BH 1996.10.558 Az eladott lakás árából határidőn belül vásárolt két ingatlan forgalmi értéke is beszámítható az illetékkedvezménybe [1990. évi XCIII. tv. 21. § (5) bek.].

A kk. felperes az 1992. december hó 19. napján kelt adásvételi szerződéssel 4 millió Ft vételárért megvásárolta a F. u. 180. szám alatti 79,2 m2 alapterületű társasházi öröklakás ingatlant.

Az 1992. december 21-én kelt adásvételi szerződésben a kk. felperes mint állageladó, továbbá D. S. és D. S.-né mint haszonélvezeti eladók eladták az F. u. 114. sz. alatt lévő ingatlant 6 800 000 Ft vételárért.

Az ugyancsak 1992. december 21-én kelt adásvételi szerződéssel az F. u. 130. sz. alatti társasházban lévő 71,7 m2 alapterületű társasházi öröklakás ingatlan tulajdonjogát a kk. felperes, míg az azt terhelő haszonélvezeti jogot D. S. és D. S.-né szerezte meg 2 800 000 Ft vételár ellenében.

A felperest az első fokú illetékhatóság 1993. június 16-án kelt határozatával 16 200 Ft és 40 200 Ft visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte.

Az alperes jogelődje a felperes fellebbezését elbírálva határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta. Határozatának indokolásában megállapította, hogy a kk. felperes az általa értékesített lakóingatlan vételárából két lakást vásárolt, azonban az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 21. §-ának (5) bekezdése csak egy lakásingatlan vásárlása tekintetében teszi lehetővé a kedvezményezett illeték kiszabását.

A felperes keresetében az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát és a kiszabott visszterhes vagyonátruházási illetékek megfizetése alóli mentesítését kérte, hivatkozva arra, hogy a 6 800 000 Ft-ért eladott ingatlan helyett - egy éven belül - ugyanilyen értékben lakásingatlant vásárolt, ezért terhére - az 1990. évi XCIII. törvény 21. §-ának (5) bekezdése alapján - visszterhes vagyonátruházási illeték nem szabható ki. Állította, hogy mindkét - általa vásárolt - ingatlan forgalmi értékének beszámítására jogosult. Az alperes jogelődje a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes jogelődjének határozatát megváltoztatva a felperest mentesítette a kiszabott visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetése alól és rendelkezett a perköltség viseléséről.

Az első fokú ítélet indokolásában a bíróság tényként megállapította, hogy a felperes az eladást megelőző, illetőleg követő egy évben két lakás tulajdonjogát szerezte meg adásvétel címén. Ezen két lakás forgalmi értéke pedig megegyezik az általa eladott ingatlan forgalmi értékével, így nincs olyan értékkülönbözet amely visszterhes vagyonátruházási illeték kiszabásának, alapjául szolgálhatna. Álláspontja szerint a perbeli esetben az Itv. 21. §-a (5) bekezdésének második fordulata nem alkalmazható, ezért az alperes jogszabálysértően eljárva szabta ki a felperessel szemben a visszterhes vagyonátruházási illetéket.