A Legfelsőbb Bíróság Kfv.39229/2010/6. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ILLETÉKÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. Bírók: Kárpáti Zoltán, Márton Gizella, Sperka Kálmán

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék K.30455/2010/10., *Kúria Kfv.39229/2010/6.*

***********

Kfv.VI.39.229/2010/6.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Kálóczy és Bagi Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr.Bagi János Zoltán ügyvéd) által képviselt Zrt. felperesnek a dr.Kovács Ágnes jogtanácsos által képviselt APEH Közép-magyarországi Regionális Főigazgatósága - mint az APEH Központi Hivatl Hatósági Főosztálya jogutóda - (1054 Budapest, Széchenyi u. 2.) alperes elleni illetékügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2010. június 23. napján kelt 11.K.30.455/2010/10. számú jogerős ítélete ellen az alperes részéről 12. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott helyen és napon - megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 11.K.30.455/2010/10. számú ítéletét hatályában fenntartja azzal, hogy az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezi.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az felperesnek 40.000 (negyvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

A le nem rótt 37.000 (harminchétezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A felperes, mint az ingatlanok pénzügyi lízingjét főtevékenységként végző vállalkozó, a 2006. január 31. napján megkötött és illetékkiszabásra 2006. február 1. napján bemutatott adásvételi szerződéssel 11.700.000 forint vételárért megvásárolta a helyrajzi számú, társasházi lakás megnevezésű, 68 m2 alapterületű, a természetben szám alatt található ingatlant. A szerződés 10. pontjában kijelentette, hogy az ingatlant pénzügyi lízingbeadás céljából vásárolta, egyben kérte az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 23/A. § /1/ bekezdése szerinti, kedvezményes mértékű illeték megállapítását. A szerződés mellékleteként az ingatlanügyi hatósághoz becsatolta azon az adásvételi szerződéssel egy napon kötött svájci frank alapú - zártvégű pénzügyi lízingszerződést, amely tanúsága szerint a megvásárolt ingatlant magánszemélyek részére pénzügyi lízingbe adta. Ezen szerződés 25. pontja szerint a lízingbevevő legkésőbb a lízing futamidejének lejártával az ingatlan tulajdonjogát megszerzi, amennyiben a jelen szerződés alapján fennálló valamennyi fizetési kötelezettségének maradéktalanul eleget tett. E feltétel teljesülése esetén a lízingbeadó külön nyilatkozatban, vagy szerződésben hozzájárul az ingatlan tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásban a lízingbevevő javára való bejegyzéséhez.

Az elsőfokú hatóság fizetési meghagyásával 2 %-os kedvezményes illetékkulcs alkalmazásával 234.000 forint visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte a felperest. Tájékoztatta, amennyiben 2008. február 1. napjáig a megszerzett ingatlant nem adja el, nem adja pénzügyi lízingbe, és ennek megtörténtét az ezt követő 15 napon belül nem igazolja, az egyébként fizetendő és a fizetési meghagyással megállapított illeték különbözetének kétszeresét pótlólag kell megfizetni.

A felperes elsőfokú adóhatósághoz 2007. november 12. napján érkezett beadványában kérte a futamidő végén tulajdonjog átszállást eredményező zártvégű pénzügyi lízingszerződésre tekintettel az Itv. 23/A. § /1/ bekezdése szerinti mértékű végleges illeték kiszabását. A kérelmet a hatóság nem teljesítette, ellenben határozatával az Itv. 23/A. § /7/ bekezdésére alapozottan 616.000 forint illeték pótelőírását rendelte el a felperes terhére, arra hivatkozva, hogy az adóhatóság nyilvántartása, valamint a közhiteles ingatlan-nyilvántartás adatai szerint az ingatlant a felperes nem adta pénzügyi lízingbe, illetőleg a jogszabályban meghatározott határidőn belül a szerződés az ingatlanügyi hatósághoz nem került benyújtásra.

A határozat elleni fellebbezést követően az alperes jogelődje 2009. október 26. napján kelt 2279649207. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozata indokolásában idézte a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.), valamint a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) pénzügyi lízingre vonatkozó rendelkezéseit, kiemelve, hogy ezen szerződés olyan komplex jogügylet, amelynél a felek nagyfokú szabadsággal rendelkeznek a lízingelt vagyontárgy jogi sorsának meghatározása tekintetében.

Az Itv. azonban a pénzügyi lízingszerződéseknek egy speciális - a futamidő végén tulajdonjog átszállását eredményező - formájára vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 117. § /3/ bekezdését, az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 6. § /1/ bekezdését, 26. § /1/ bekezdését, 29. §-át, valamint 32. § /1/ és /3/ bekezdését összevetve kiemelte, az Itv. 23/A. § /7/ bekezdésében foglaltak teljesítése körében nem mellőzhető annak vizsgálata, hogy a lízingszerződés a futamidő végén eredményezi-e a tulajdonjog átszállását. A felperes az ingatlanügyi hatósághoz a lízingszerződést benyújtotta, azonban az ingatlan-nyilvántartási eljárás megindítására irányuló kérelmet nem terjesztett elő és a tulajdonjog fenntartással történő adás tényének feljegyzését sem kérte az ingatlanügyi hatóságtól. Ennek hiányában a szerződés alapján történő későbbi tulajdonjog-bejegyzés sem igazolt.

Felhívta a figyelmet az Itv. 23/A. § /7/ bekezdésének 2008. január 1. napjától, valamint az Itv. 23/A. § /6/ bekezdésének 2009. január 23. napjától hatályos előírásaira, hangsúlyozva, hogy a törvény módosítások csupán az igazolási eljárás rendjét változtatták meg azzal, hogy a továbbértékesítés (lízinbeadás) megtörténtét az állami adóhatóság hivatalból ellenőrzi, így megszűnt a vagyonszerző oldalán korábban fennállt igazolási kötelezettség. A jogszabálymódosítás a korábbi törvényi előírások pontosítását szolgálta, de nem változtatta meg a kedvezmény igénybevevőjének azon kötelezettségét, hogy a lízingbeadási céllal megszerzett ingatlan két éven belül a futamidő végén tulajdonjog átszállást eredményező lízingbe kell adnia. A továbbértékesítés igazolására nyitva álló határidő 2008. február 16. napján telt el, így az Itv. 23/A. § /7/ bekezdésének 2008. január 1. napjától hatályos rendelkezéseit kellett a jogvita elbírálása során alkalmaznia.

A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát, eredményeképpen a kiszabott illeték törlését kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes az Itv. 23/A. § /7/ bekezdésének téves értelmezésével és a 2008. január 1. napját követően hatályos jogszabályok visszamenőleges hatályú, ezért jogsértő alkalmazásával kívánt meg az illetékkedvezmény igénybevételéhez többletfeltételeket.

A Fővárosi Bíróság a keresetet alaposnak találta, az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Az ítélet rendelkező része az új eljárásra előírást nem tartalmazott. Ítélete indokolásában hangsúlyozta, hogy az Itv-t módosító 2007. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 379. § /1/ és /2/ bekezdéséből fakadóan a 2008. január 1. napjától hatályos Itv. 23/A. § /7/ bekezdése csak akkor lenne alkalmazható, ha az igazolásra nyitva álló határidő 2007. december 31-ig nem telt el, és az igazolást még nem teljesítették, ekkor valóban fennáll az adóhatóság hivatalbóli ellenőrzési kötelezettsége. Abban az esetben azonban, ha az igazolást az említett határidő előtt már benyújtották, noha az igazolásra nyitva álló határidő még nem telt el, szükségtelen a hivatalbóli ellenőrzés lefolytatása. A korábban becsatolt igazolást kell abból a szempontból elbírálni, hogy az megfelel-e az Itv. 23/A. § /7/ bekezdésében foglaltaknak.