BH 1992.8.509 Ha a közúti járművezetéstől végleges hatállyal eltiltott terhelt a várakozási idő 10 éves tartama alatt újabb ittas járművezetést valósít meg, az ismételt járművezetéstől eltiltás kimondásának nincs helye; ennek a körülménynek legfeljebb a szóban forgó mellékbüntetés alóli mentesítés szempontjából van jelentősége [Btk. 58. § (1) bek., 59. § (1) bek., 188. § (1) bek., Be. 370/A. §, BK 107. sz.].

A városi bíróság a terheltet ittas járművezetés vétsége, hamis tanúzásra felhívás vétsége és lopás vétsége miatt mint többszörös és egyben különös visszaesőt - halmazati büntetésül 1 év 3 hónapi börtönbüntetésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte; megállapította, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.

Az ítéletben megállapított tényállás szerint az eljárt bíróságok a terheltet korábban már nyolc alkalommal ítélték el különféle büntetésekre, az utóbbi négy esetben végrehajtandó szabadságvesztésre. Megállapította a városi bíróság, hogy a terhelt a Btk. 137. §-ának 14. pontja szerinti többszörös visszaeső, a vagyon elleni bűncselekmények és az ittas járművezetés bűncselekményei vonatkozásában egyben a Btk. 137. §-ának 13. pontja szerinti különös visszaeső. A terheltet a bíróság az 1984. szeptember 18. napján jogerős ítéletével a közúti járművezetéstől végleges eltiltásra is ítélte.

A törvényességi óvás elbírálása szempontjából lényeges történeti tényállás szerint a terhelt a vádbeli napon, a reggeli órákban szeszes italt fogyasztott, majd ittas állapotában az édesapja tulajdonában levő személygépkocsit a körúton vezette. A gépkocsiparkolóban nekitolatott a sértett személygépkocsijának. A terhelt a sértett felszólítására sem adott betétlapot az okozott rongálásról, ezért rendőri intézkedésre került sor. A cselekmény elkövetésekor a terhelt enyhe fokú - a vérében 1,45 ezrelékes - alkoholos befolyásoltság állapotában volt.

A másodfokon eljárt megyei bíróság végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A megyei bíróság a személyi és a történeti tényállás kisebb mértékű pontosítása és helyesbítése mellett megállapította, hogy törvényt sértett a városi bíróság, amikor a Btk. 58. §-a (1) bekezdésének rendelkezése ellenére a terheltet nem tiltotta el a járművezetésről. A terhelt előélete és az elbírált cselekménye is igazolja, hogy alkalmatlan a járművezetésre. A közúti közlekedésben részvétele a közlekedés más résztvevőinek testi épségét, egészségét és a közlekedés biztonságát veszélyezteti, ezért a járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés vele szemben nem lett volna mellőzhető. Ennek alkalmazását a korábbi, végleges hatályú eltiltás ténye - a BH 1984/258. sz. jogesetben írtak szerint - nem zárja ki. A súlyosítási tilalom érvényesülése folytán azonban ez a törvénysértés a másodfokú eljárásban nem volt orvosolható.

A városi bíróság ítélete, valamint a másodfokon eljárt megyei bíróság végzése ellen, azoknak a közúti járművezetéstől eltiltás nem alkalmazásában megnyilvánuló törvénysértő volta miatt - a közúti járművezetéstől végleges hatályú eltiltás kimondásáért - történt a terhelt terhére a törvényességi óvás emelése.

A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet a törvényességi óvásban kifejtett állásponttal.