A Budapest Környéki Törvényszék Pf.21561/2015/6. számú határozata tartásdíj felemelése (GYERMEKTARTÁSDÍJ felemelése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 24. §, 86. §, 217. §, 252. §, 253. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 4:210. § (1) bek.] Bírók: Bán Zsuzsanna, Csernok Emília, Oláh Anita

...

A ... mint másodfokú bíróság a dr. ... ügyvéd (....) által képviselt felperes neve (...) felperesnek - a dr. ... ügyvéd (...) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen gyermektartásdíj felemelése és járulékai iránt a ... Járásbíróság előtt indított perében ...n, ... napján kelt .../59. sorszámú ítélet ellen az alperes 60. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyja helyben, hogy az alperes a felperesnek járó elsőfokú perköltség megfizetésre 15 nap alatt köteles.

Egyben az alperest - a 2015. október hó 5. napjától 2016. március 31 napjáig - terhelő gyermektartásdíj hátralék különbözet összegét 180.000 (száznyolcvanezer) Ft-ban állapítja meg, melynek megfizetésére az alperesnek havi 20.000 (húszezer) Ft-os részletfizetést engedélyez. Az első részlet 2016. május hó 10. napjáig, míg a további részletek az adott hó 10. napjáig esedékesek azzal, hogy egy részlet elmulasztása esetén a hátralék egy összegben válik esedékessé.

A másodfokú bíróság kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 25.000.-Ft (huszonötezer) másodfokú eljárási részperköltséget.

Az alperes teljes költségmentessége folytán a feljegyzett 28.800 (huszonnyolcezer-nyolcszáz) Ft fellebbezési illetéket az állam viseli.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy az 50 %-os részleges költségmentessége folytán fizessen meg a Magyar Állam javára az illetékügyi hatóság felhívására 2.160 (kétezer-százhatvan) Ft 30 %-ra mérsékelt csatlakozó fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság a ... Városi Bíróság .../9. számú végzésével jóváhagyott egyezségének gyermektartásdíjra vonatkozó rendelkezését megváltoztatta, az alperest a .... napján született ..., valamint a ... napján született ... utónevű gyermekei tekintetében fennálló gyermektartásdíj fizetési kötelezettségét felemelte. ... napjától kötelezte az alperest, hogy havonta előre esedékesen minden hónap 10. napjáig gyermekenként havi 20.000 Ft, a három gyermek után összesen havi 60.000 Ft összegű gyermektartásdíjat fizessen meg. Kötelezte az alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követően fizessen meg a felperesnek 100.000 Ft perköltséget. Megállapította, hogy a 21.600 Ft le nem rótt illeték a Magyar Állam terhén marad.

Az ítélettel szemben az alperes élt fellebbezéssel.

Elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és annak jogsértő volta miatt a kereset elutasítását kérte.

Másodlagos kérelme arra irányult, hogy a bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítsa, tekintettel arra, hogy a bizonyítási eljárás hiányos volt.

A fellebbezése szerint lényeges körülményváltozás hiányában a tartásdíj felemelésének jogszabályi feltételei hiányoznak. A gyermektartásdíj körében kötött egyezség megváltoztatására csak rendkívüli szűk körben ad lehetőséget a bírói gyakorlat. Akkor, ha az egyezség megkötésekor nem számolható rendkívüli kiadások és körülmények felmerülése folytán indokolt a szülők egyezségének bírósági megváltoztatása. Azonban az a tény, hogy a taníttatás, ruházkodás, élelmezés költségei megemelkednek, nem tartozik ebbe a körbe. A szülők annak tudatában kötöttek egyezséget, hogy ezen kiadások növekedésével előre számolni kellett. Az elsőfokú bíróság téves következtetést vont le, amikor arra az álláspontra jutott, hogy lényeges körülményváltozás történt. E körben indokolási kötelezettségének sem tett eleget, hiszen nem köztudomású tény, hogy a kamasz gyermekek szükségletei megnövekedtek, ezt bizonyítani kell, mely bizonyítási kötelezettségének a felperes a bíróság felhívása ellenére nem tett eleget. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az általa vitatott költségek tekintetében bizonyítási eljárást nem folytatott le, csupán annyit rögzített, hogy nem fogadta el védekezését. Eltúlzottnak találta a havi 30.000 Ft ruházkodási költséget és álláspontja szerint a lakhatás költségeinek felperesre jutó részét sem kell viselnie. Előadta, hogy a felperes a gyermekek indokolt szükségleteit havi 129.000 Ft összegben jelölte meg, és ha ebből levonjuk a családi pótlék összegét, 78.000 Ft költség marad a gyermekek kiadásaira. Ebből pedig az elsőfokú bíróság ítélete alapján 60.000 Ft-ot neki kell viselni. Előadta, hogy az egyetlen és lényeges körülményváltozás az egyezségkötés óta, hogy jövedelmi viszonyaiban negatív irányú változás történt.

Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság azt rögzítette ítéletében, hogy 2015 augusztusában 250.000 Ft tiszta bevétele volt, hiszen az általa csatolt kimutatás alapján bruttó 122.000 Ft-tal rendelkezett. Az elsőfokú bíróság tévedett, amikor az ő jövedelmén kívül a felesége és a feleségének korábbi kapcsolatából született gyermekei után járó árvaellátást is az ő bevételei közé sorolta és a gyermektartásdíj alapjául beszámította. Tévesen mérlegelte továbbá az elsőfokú bíróság azt, hogy a ... Banknál adóssággal rendelkezik és a NAV felé közel 3.000.000 Ft összegű tartozása áll fenn. Előadta, hogy az általa kimutatott jövedelemből kell gondoskodnia a felperessel közös három kiskorú gyermekéről, a háztartásában élő jelenlegi felesége korábbi házasságából származó három kiskorú gyermekéről, valamint az ő korábbi házasságából született ... utónevű gyermekéről, aki felsőfokú tanulmányokat végez. Jogszabállyal ellentétes az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása, amikor azt állapítja meg, hogy a vér szerinti gyermek tartása megelőzi a mostoha gyermeket.

Az elsőfokú bíróság ítéletének a perköltségre vonatkozó rendelkezését is sérelmezte az ügyvédi munkadíj tekintetében. A felperes javára megállapított ügyvédi munkadíjat túlzottnak találta és azt az általános szabályok szerint mérlegeléssel kérte megállapítani. Az elsőfokú bíróság által megállapított ügyvédi munkadíj, mint perköltség összege a pertárgy érték 5 %-át messze meghaladja, a bíróság pedig nem tett eleget indokolási kötelezettségének a tekintetben, hogy annak mi az alapja.

A felperes az ítélet ellen csatlakozó fellebbezést terjesztett elő. Kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a gyermektartásdíj fizetés kezdő időpontjára vonatkozó rendelkezését változtassa meg és a kereset beadásától számítva emelje fel az alperest terhelő gyermektartásdíj összegét gyermekenként 20.000 - 20.000 - 20.000 Ft, összesen 60.000 Ft összegre. A felperes e csatlakozó fellebbezését azonban a fellebbezési tárgyaláson utóbb visszavonta.

Egyebekben a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az alperes fellebbezésében nem került sor olyan új tény előadására, ami lehetővé tenné az ítélet hatályon kívül helyezését vagy megváltoztatását. A gyermekek életminősége kinyílt, szellemi, mentális fejlődésük új foglalkozási elemekkel bővült, amik kiadásokkal járnak. Kiléptek a gyermekek a gyermekkorból, kamaszokká váltak, fogyasztási szokásaik mennyiségi és minőségi oldalról is robbanásszerűen fejlődtek. Ezen változások tartósak és lényegesek. Ezen többletköltségeket nemcsak neki kell viselnie. Az ügyvédi munkadíj tekintetében előadta, hogy személyesen megjelent a tárgyaláson, a gépkocsival felmerülő utazási költségeket pedig a felperes viselte. Kérte az alperes perköltségben való marasztalását.