BH 2006.8.245 Ha a fogva lévő vádlott a nyilvános ülésre történő előállítását kéri, távollétében a nyilvános ülés nem tartható meg, mert a védekezéshez való joga sérülne [Alkotmány 57. § (3) bek.; Be. 5. § (3) bek., 359. § (3) bek., 361. § (2) bek.].

A megyei bíróság a 2004. év szeptember hó 16. napján kelt ítéletével M. I. bűnösségét életveszélyt okozó testi sértés bűntettében állapította meg.

Ezért őt 3 évi börtönbüntetésre és 2 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte a vádlott kényszergyógyítását. Rendelkezett a járulékos kérdésekről is.

Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, súlyosítás végett, míg a vádlott és védője enyhítésért jelentettek be fellebbezést.

A fellebbviteli főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta.

Az ítélőtábla a kétirányú fellebbezéssel megtámadott elsőfokú ítéletet felülbírálta.

Megkereste emellett a P. Országos Büntetés­végrehajtási Intézetet, hogy a nyilvános ülésre az előzetes letartóztatásban lévő vádlottat - amennyiben azt a vádlott kéri - állítsák elő.

M. I. a határnapról történt értesítés átvételét igazoló kézbesítési íven a 2005. év április hó 22. napján úgy nyilatkozott, hogy az ügy másodfokú elbírálására kitűzött nyilvános ülésen jelen kíván lenni, arra kéri az előállítását.

Ezt követően - 2005. év május hó 19. napján a P. Országos Büntetés-végrehajtási Intézet arról értesítette az ítélőtáblát, hogy M. I.-t egészségügyi okok miatt nem tudják előállítani a nyilvános ülésre, mert a vádlottat kórházban kezelik.

A kitűzött nyilvános ülésen a tanács elnöke megállapította, hogy a vádlottat a BV. intézetből nem állították elő, így a vádlott kérelmére figyelemmel a nyilvános ülés megtartásának törvényi akadálya van.

Ezt követően az ítélőtábla megkereste a M. I. vádlottat kezelő Szt. P. Kórház Központi Aneszteziológiai és Intenzív Betegellátó Osztályát.

A vádlott kezelőorvosa azt a tájékoztatást adta, hogy a vádlottat a 2005. év május hó 17. napján vették fel az osztályra mellkasi fájdalom miatt. Ennek hátterében az EKG-vizsgálat alapján heveny alsó-hátsófali szívinfarktust igazoltak. A diagnózis szerint a szívinfarktus többszörös, életveszélyes szövődményekkel - a pitvar-kamrai ingerületvezetés teljes blokkjával, súlyos kisvérköri szívelégtelenséggel és szív eredetű keringési shock állapottal - társult. További szövődményként jelentkezett a bal alsó végtag lábszártól lefelé észlelhető kritikus vérellátás hiánya, ami miatt a végtag lábszári amputációja indokolt. Emellett a gépi lélegeztetéssel egyidejűleg fellépett bal oldali tüdőgyulladás. Az alsó végtag oxigénhiányos állapota és a tüdőgyulladás együttesen súlyos gyulladásos állapotot tartanak fenn. Az orvosi tájékoztatás szerint a vádlottat továbbmenően heveny veseelégtelenség fenyegeti.

Mindezek miatt M. I. jelenleg gépi lélegeztetésre, illetve az ismert legerőteljesebb gyógyszeres keringéstámogatásra szorul, valamint ideiglenes szívritmus-szabályozó készüléket, pacemakert is kapott.

A kezelőorvos véleménye szerint az alkalmazott kezelés mellett a vádlott szív-érrendszeri és lélegeztetési mutatói stabilan tarthatók, de állapota súlyos, életveszélyes. Kórjóslata rendkívül kedvezőtlen, életben maradási esélyei csekélyek.

A Be. 359. § (3) bekezdés I. fordulata alapján a másodfokú bíróság az eljárást tanácsülésen felfüggeszti, ha megállapítja, hogy ennek a 266. § (1) bekezdése alapján helye van.

A Be. 266. § (1) bekezdésének a) pontja sem sorolja fel tételesen a felfüggesztést lehetővé tévő okokat, hanem utal a 188. § (1) bekezdésének a), b) illetve d)-g) pontjaira annak meghatározásakor, hogy mikor függesztheti fel a bíróság az eljárást.

A Be. 188. § (1) bekezdése már a nyomozás felfüggesztésének eseteiről szól.

A b) pont szerint az ügyész határozattal felfüggeszti a nyomozást, ha a gyanúsított tartós, súlyos betegsége vagy a bűncselekmény elkövetése után bekövetkezett elmebetegsége miatt az eljárásban nem vehet részt.

A Be. 359. § (3) bekezdés II. fordulata azonban a másodfokú eljárásnak ez utóbbi okból történő felfüggesztése esetén megszorítást tesz. Úgy rendelkezik, hogy a 188. § (1) bekezdésének b) pontja alapján az eljárás csak akkor függeszthető fel, ha a tárgyalás a vádlott távollétében nem tartható meg.

A konkrét esetben a M. I. kezelőorvosa által tett nyilatkozat egyértelműen igazolta, hogy a vádlott betegsége olyan jellegű, amely őt tartósan akadályozza az eljárásban való részvételben, képtelenné teszi őt az eljárásjogi kötelezettségei teljesítésére, illetve arra, hogy a jogait gyakorolhassa.

Annak eldöntése, hogy a terhelt betegsége tartós, súlyos-e, szakkérdés. Ebben a kérdésben a vádlott kezelőorvosa egyértelmű, határozott és meggyőző nyilatkozatot tett, ezért e kérdéssel a továbbiakban az ítélőtábla nem foglalkozott.