A Debreceni Ítélőtábla Bf.311/2015/12. számú határozata kényszervallatás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 104. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 351. §, 352. §, 361. §, 363. §, 371. §, 372. §] Bírók: Diószegi Attila, Elek Margit, Szabó József

Kapcsolódó határozatok:

Miskolci Törvényszék B.316/2013/98., *Debreceni Ítélőtábla Bf.311/2015/12.*

***********

Debreceni Ítélőtábla

Bf.III.311/2015/12.

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben, 2015. évi október hó 20. napján tartott fellebbezési tárgyaláson meghozta a következő

végzést:

A kényszervallatás bűntette és más bűncselekmény miatt I. r. vádlott és társai ellen indított büntető ügyben a Miskolci Törvényszék 2015. évi március hó 26. napján kihirdetett 12.B.316/2013/98. számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy I. r. és IV. r. vádlottakat is előzetes mentesítésben részesíti.

II. r. vádlott személyazonosító igazolványának száma: ..., míg

IV. r. vádlotté ....

I n d o k o l á s :

A törvényszék ítéletét pótmagánvádló 1, pótmagánvádló 2 és pótmagánvádló 3 pótmagánvádlók tudomásul vették, az ellen valamennyi vádlott és a védőik jelentettek be fellebbezést egyaránt felmentésért.

Mivel a törvényszék eljárást megszüntető rendelkezéseivel szemben fellebbezés nem érkezett, ezért az ítélőtábla e körben a törvényszék ítéletének a felülbírálatát a Be. 348. §-ának (2) bekezdése szerint mellőzte.

A vádlottak védői fellebbezésüket írásban is megindokolták, továbbá II. r. vádlott 2015. augusztus 30. napján kelt írásbeli nyilatkozata is fellebbezésének indokolásaként értékelendő.

I. r. vádlott védőjének álláspontja szerint "Az elsőfokú bíróság ítélete a széleskörűen lefolytatott bizonyítási eljárás ellenére megalapozatlan, az irányadónak szánt tényállás részben felderítetlen, ténymegállapítási hiányosságai vannak, egyes részleteiben ellentétes az iratok tartalmával továbbá a megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett ... s indokolási kötelezettségének sem tett a törvény által megkívánt módon és mértékben eleget.". Védence felmentése hiányában másodlagosan az előzetes mentesítését kérte.

II. és III. r. vádlottak védője kifejti, hogy "A történeti tényállás megállapításánál a védelem által és a vádlottak által előadottakkal szemben a sértettek nyilatkozatát, a szakértői véleményt és a hozzátartozók és egyéb közvetett tanúk vallomása alapján állapította meg a T. Bíróság a történeti tényállást. A bizonyítékok értékelése során az első fokon eljárt bíróság nem minden bizonyítékot vett figyelembe, valamint a bizonyítékokat nem teljes terjedelmében értékelte. Az első fokon eljárt bíróság a szakértői vélemények, valamint a tanúk, köztük a sértettek vallomásai alapján is aggálymentesen elfogadta a bizonyítékokat a vádlottak védekezésével szemben". Álláspontja szerint "az első fokon eljárt bíróság ítélete a rendelkezésre álló bizonyítékokkal ellentétes." "... A rendelkezésre álló bizonyítékok ellentmondanak az ítéletben megállapított történeti tényállással, és ezért az ítéletben téves jogi következtetést vont le az első fokon eljárt bíróság. A korábban általam ismertetett bizonyítékok hibás és hiányos értékelése eredményezte a jogi következtetést az ítéletben", végül kéri, hogy a másodfokú bíróság "a rendelkezésre álló bizonyítékok helyes értékelését követően a Be. 372. § (1) bekezdése alapján az ítéletet változtassa meg és védenceimet mentse fel az ellenük hozott vád alól. A rendelkezésre álló bizonyítékok és az ítélet indokolása alapján másodlagosan kérem a Tisztelt Debreceni Ítélőtáblát, hogy az ítéletet helyezze hatályon kívül és kötelezze a Miskolci Törvényszéket új eljárás lefolytatására."

IV. r. vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában kifejti, hogy "álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által meghozott ítélet megalapozatlan, a tényállás részben felderítetlen, részben pedig hiányos. Ezen túlmenően az ítélet egyes pontjai részleteiben ellentétesek az iratok tartalmával, a megállapított tényekből az elsőfokú bíróság további megállapításokra helytelen következtetést vont le" ... "a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján kellő bizonyossággal védencem bűnösségét megállapítani nem lehet, így végindítványom továbbra is IV. r. vádlott felmentésére irányulna", másodlagosan "előzetes mentesítés mellett kérjük a joghátrány alkalmazását".

II. r. vádlott álláspontja szerint "A tényállás a sértettek vallomásait kritika, kétely nélkül elfogadva, míg a vádlottak vallomásait sok esetben indokolás nélkül elvetve került megfogalmazásra" ... "az állítólagos fenyegető mondat nem abból a célból hangzott el, hogy én beismerő vallomást kényszerítsek ki a sértettől", a bűnsegédként értékelt cselekményeit is "egyedül pótmagánvádló 1 vallomását elfogadva állapította meg" a másodfokú bíróság, s T1 fenyegető kijelentéseit azért nem rögzítette, mert jelentését "kizárólag a lopás vonatkozásában fogalmazta meg" továbbá "mi rendőrök a sértetti oldaltól eltérően nem egyeztettük a vallomásainkat, mindenki az igazat mondta el, úgy ahogy emlékezett rá 3 év távlatában ... az ítélet kétely nélkül fogadta el a sértettek vallomásait".

A fellebbezések elbírálására az ítélőtábla a Be. 361. §-a szerinti nyilvános ülést tűzött. A megtartott másodfokú nyilvános ülésen a védők írásbeli fellebbezéseikben foglaltakat fenntartották, csupán IV. r. vádlott védője kérte felmentés hiányában másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését. A pótmagánvádlók jogi képviselője az ítélet helybenhagyását indítványozta.

A másodfokú bíróság a nyilvános ülésen a Be. 363. § (2) bekezdés b/ pontja alkalmazásával tárgyalásra tért át, mely tárgyalás keretében ismertetésre került a vádlottak vonatkozásában az ítélőtábla által beszerzett dicséreteket és fenyítéseket is magába foglaló parancsnoki jellemzés.

A vádlottak és a védőik, valamint a pótmagánvádlók jogi képviselője a tárgyaláson korábbi nyilatkozataikat fenntartották.

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt teljes terjedelmében felülbírálta a Be. 348. §-ának (1) bekezdése értelmében. Ennek során megállapította, hogy a törvényszék a perrendi szabályok maradéktalan betartásával folytatta le a büntetőeljárást, az általa rögzített tényállás is döntő részében megalapozott, azt a Be. 352. § (1) bekezdés a/ pontja alkalmazásával - az iratok tartalma alapján - annyiban helyesbíti, hogy S1 a feljelentésében nem csak "utalt" pótmagánvádló 1 és pótmagánvádló 3 sértettekre, hanem őket meg is nevezte (nyomozati iratok 86. oldal), s kiegészíti azzal, hogy pótmagánvádló 1 sértett 1986. december 1-én, míg pótmagánvádló 3 sértett 1989. szeptember 24-én született. Az ítélőtábla aggálytalanként fogadta el a ... megyei rendőr-főkapitány által a vádlottakról dicséreteket és fenyítéseket is magába foglaló jellemzését, mellyel a törvényszék tényállását kiegészíti a következők szerint: