1136/B/1990. AB határozat
az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 21. § (4) és (5) bekezdés alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányosságának utólagos vizsgálatára benyújtott indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 21. § (4) és (5) bekezdés alkotmányellenességének megállapítására és e rendelkezések megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban Itv.) 21. §-a többek között a következő rendelkezéseket tartalmazza:
(1) Lakástulajdon szerzése esetén a visszterhes vagyonátruházási illeték alapja - ha e törvény másképp nem rendelkezik - a lakástulajdon forgalmi értéke. Az illeték mértéke - lakásonként - 4 millió Ft-ig 2%, a forgalmi érték ezt meghaladó összege után 6%. Lakás résztulajdonának szerzése esetén a 4 millió Ft-nak a szerzett tulajdoni hányaddal arányos összegére alkalmazható a 2%-os illeték, a forgalmi érték ezt meghaladó része után 6% illetéket kell fizetni.
(3) Lakástulajdonok egymás közötti cseréje esetén az illeték alapja az elcserélt ingatlanok - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének a különbözete.
(4) Kettőnél több lakás tulajdonjogának egymás közötti cseréje esetén az illeték alapja az elcserélt legnagyobb és legkisebb - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékű ingatlanok értékkülönbözete.
(5) Lakástulajdon vásárlása esetén, ha a vevő a másik lakástulajdonát a vásárlást megelőző vagy azt követő egy éven belül eladja, az illeték alapja a vásárolt és az eladott lakástulajdon - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének a különbözete. Ha a vevő egy éven belül több lakástulajdont értékesít, az illeték alapját képező értékkülönbözet megállapításánál csak a lakás vételét közvetlenül megelőző vagy követő - számára kedvezőbb illetékalapot eredményező - elidegenítést kell figyelembe venni.
Az indítványozó a fent idézett (4) és (5) bekezdés alkotmányellenességének megállapítását kérte. Álláspontja szerint a törvényalkotó szándéka az volt, hogy a lakást cserélő és a lakást egy éven belül értékesítő személyeket azonos helyzetbe hozza mind az illetékfizetés, mind az adófizetés vonatkozásában. A gyakorlatban azonban az (5) bekezdés úgy hatályosul, hogy a két ügyletet összekötő személynek mind az illeték-, mind az adófizetési kötelezettsége beáll, az Illetékhivatal kétszeresen szab ki illetéket. Egyértelmű rendelkezésnek azt tartaná, hogy az illeték alapja az értékkülönbözetből származó ingatlan vagyon növekmény. Arról nem nyilatkozott, hogy a kifogásolt szabályozás az Alkotmány melyik rendelkezésével ellentétes.
II.
Az indítvány nem megalapozott.
Az illeték nagy általában az állami kiadások (költségek) fedezetéül szolgáló közteher. Az illetékekről szóló törvényjavaslat indokolása szerint "a költségvetés javára befizetett illetékek vagy díjak egyfelől elősegítik az állami feladatok teljesítését, másfelől a közterhek viseléséhez arányos és méltányos hozzájárulást biztosítanak.
A vagyonszerzéshez és az eljárási cselekményekhez kötődő elvonás mértéke rugalmasan igazodik a vagyoni javak újraelosztásával, illetőleg a vagyoni értékű jogok szerzésével keletkező vagyoni előnyhöz, továbbá a hatósági, bírósági eljárásban történő jogérvényesítés költségvetési terheihez".
E fogalmi tisztázás után az Alkotmánybíróság az indítvány által támadott törvényhely alkotmányosságát az Alkotmány 70/I. § szempontjából vizsgálta. Eszerint "a Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni". Azt kellett tehát megállapítani, hogy a lakástulajdon visszterhes átruházásához kapcsolódó illetékszabályok az Alkotmány e rendelkezésével összhangban állnak-e és nem tartalmaznak-e az Alkotmány 70/A. §-a által biztosított jogegyenlőséget sértő rendelkezéseket.
Az idézett rendelkezések között egyértelmű az Itv. 21. § (1) bekezdése, amely a lakástulajdon visszterhes megszerzéséhez a forgalmi érték 2%-ában meghatározott mértékű illetékfizetési kötelezettséget állapít meg. Egyértelműek a (3)-(4) bekezdéseknek azok a rendelkezései is, amelyek szerint a lakástulajdonok egymás közötti cseréje esetében az illeték alapját a forgalmi értékek különbözetében rendelik megállapítani. Az értékkülönbözet az alapja a lakástulajdonok egy éven belüli eladása és vétele esetén fizetendő illetéknek is, és az indítványozó valójában nem is e rendelkezés tartalmát, hanem az ennek alapján kialakult jogalkalmazást, az e rendelkezéshez kapcsolódó jogértelmezést tartja alkotmányjogi szempontból kifogásolhatónak.
A vizsgálat tárgyává tett törvényi rendelkezések egységesen, hátrányos megkülönböztetés nélkül határozzák meg a lakástulajdon adásvétele és cseréje esetén fizetendő illeték 2%-os mértékét. Egységesen határozzák meg az illeték alapját is a forgalmi értékben, illetőleg a forgalmi értékek különbözetében, amely tartalma szerint az indítványozó megfogalmazásában: az értékkülönbözetből származó ingatlan vagyon növekmény. Ezek a rendelkezések összhangban állnak az Alkotmány egyenlő közteherviselését előíró 70/I. §-ával, és nem sértik a jog- és esélyegyenlőség 70/A. §-ban biztosított elveit sem. Téved a panaszos, amikor a cseréhez képest hátrányosnak tartja az ingatlan eladása és helyette másik ingatlan vásárlása esetén az elbírálást. Az ingatlan helyett másikat vásárló fél elbírálása azonos az újabbat cserélő felek elbírálásával, míg az ingatlant eladó, illetőleg új ingatlant vásárló felek illeték- és adóterhe más eladó, illetőleg új ingatlant vásárló felekével.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 1994. november 1.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
előadó alkotmánybíró