A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.33207/2014/10. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 133. §, 134. §] Bíró: Antal Regina

éáíööéáíááóíÉőÉőáááéöáíéFővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

9.K.33.207/2014/10.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a dr. Temesvári Zoltán ügyvéd (cím.) által képviselt felperes neve (felperes címe) a dr. Felker Ferenc jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága (cím.) alperes ellen adó ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30 000 (harmincezer) forint perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy - az illetékügyekben eljáró adóhatóság külön felhívására - fizessen meg az államnak 30 000 (harmincezer) forint kereseti illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes az adótartozását terhelő késedelmi pótlék teljes összegének elengedése, adótartozásának mérséklése és a mérséklést követően fennmaradó tartozás megfizetésére 24 havi részletfizetés engedélyezése érdekében kérelmet terjesztett elő az elsőfokú adóhatóságként eljárt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-budapesti Adóigazgatóságánál. Kérelmét azzal indokolta, hogy a gazdasági válság következtében árbevétele 2011. évről 2012. évre jelentősen csökkent, a megrendelések nagy mértékben visszaestek, és a vevőpartnereknél rendkívül kedvezőtlen fizetési morál alakult ki. A gazdasági fellendülés következtében azonban várható, hogy a megrendelések száma növekszik, melyet egy új partnerrel kötött hosszútávú előszerződés is alátámaszt. Fizetőképességének helyreállítása céljából újsághirdetések, illetve internet útján is keresi a megrendelőket, régi és új partnereivel is igyekszik felvenni a kapcsolatot. Előadta továbbá, hogy vállalkozása működtetésének a rezsicsökkentés ellenére is tetemes költségei vannak, melyek további csökkenését már csak munkavállalói elbocsátásával tudná elérni.

Az elsőfokú adóhatóság a felperes kérelmét elutasította, azonban a felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú hatóság az elsőfokú határozatot megsemmisítette és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására utasította azzal, hogy az eljárás során nyilatkoztatnia kell az adózót arról, hogy kizárólag vállalkozóként vagy pedig magánszemélyként is kéri-e a fizetési kedvezmény iránti kérelem elbírálását, továbbá ismételten részletes adatszolgáltatást kell kérnie a felperestől. Előírta azt is, hogy a felperes nyilatkozata híján a kérelmet vállalkozóként és magánszemélyként is el kell bírálni, továbbá vizsgálni kell a fellebbezésben előadott körülményeket és a fellebbezéshez csatolt okiratokat is.

A megismételt eljárásban az elsőfokú adóhatóság a 2013. december 4. napján kelt levelével nyilatkozattételre hívta fel a felperest, melyben az adatlap ismételt kitöltését és az abban foglaltakat igazoló bizonylatok csatolását is kérte. A felperes a felhívást 2013. december 9. napján meghatalmazottja útján átvette, az abban foglaltaknak azonban nem tett eleget, ezért az elsőfokú adóhatóság a felperes kérelmét - a másodfokú hatóság iránymutatása szerint - mind magánszemélyként, mind pedig vállalkozóként, a rendelkezésre álló adatok alapján bírálta el, és a 2014. január 30. napján kelt 8009083774 számú határozatával a felperes fizetési könnyítési és mérséklési kérelmét elutasította.

Döntésében tételesen felsorolta az adózót terhelő egyes adótartozásokat, és rögzítette, hogy a kérelmet mindösszesen 68.810.199 forint tekintetében bírálta el. Megállapította, hogy a felperes a 2013. március 19. napján benyújtott adatlapon az egyéni vállalkozásból származó rendszeres havi nettó jövedelmét 66.600 forintban, nyugdíját 75.355 forintban, míg a vele közös háztartásban élő felesége nyugellátásának összegét 125.305 forintban jelölte meg, mely összegeket dokumentumokkal is igazolt. Rögzítette, hogy a lakásfenntartással kapcsolatban feltüntetett kiadások (áramdíj, telefonszámla, víz- és csatornadíj, gázdíj) összegének alátámasztására becsatolt 2012. évi, illetve 2013. év eleji bizonylatok az aktuális lakásfenntartási kiadások igazolására nem alkalmasak. Kiemelte, hogy a felperes nyilatkozatában lakhatását szolgáló ingatlanként a .... szám alatti, 110 m2-es, három szobás ingatlant tüntette fel, melynek 50%-ban tulajdonosa, tulajdoni hányadának becsült forgalmi értékét 4.250.000 forintban jelölte meg. Nyilatkozott továbbá arról, hogy egy magáncélra hasznosított, 300.000 forint becsült forgalmi értékű Audi 100 típusú, valamint egy vállalkozásban hasznosított, 700.000 forint becsült forgalmi értékű ... típusú személygépkocsi áll a tulajdonában. Vállalkozáson kívül egy 22.000.000 forint összegű, 2015. április hónapban esedékes jelzáloghitel tartozással rendelkezik.

A Földhivatali Információs Rendszer és a Gépjármű-nyilvántartási Információs Rendszer adatai alapján az elsőfokú adóhatóság rámutatott arra, hogy az adatlapon közölteken túlmenően további ingatlanok is a felperes tulajdonában állnak, illetve az adózó öt darab személygépkocsinak is tulajdonosa, egy mikrobusznak pedig üzembentartója. A felperessel közös háztartásban élő felesége ugyancsak rendelkezik további ingatlantulajdonnal.

Mindezekre figyelemmel az elsőfokú adóhatóság rögzítette, hogy az adatszolgáltatás elmaradása következtében a felperes aktuális megélhetési körülményeit az eljárás során teljes körűen nem lehetett megismerni, a rendelkezésre álló adatok ugyanis az adózó közel egy évvel ezelőtti megélhetési körülményeiről adnak információt, és azok is csak részben kerültek igazolásra. Az adózó és házastársa a lakhatásukat biztosító családi házon túl további ingatlanok tulajdonjogával is rendelkezik, melyek tekintetében a felperes csak annyit közölt, hogy a kisteleki ingatlan a vállalkozás telephelye, a külterületi ingatlanokon fennálló tulajdoni hányadok pedig kis értékű földrészletek. Az elsőfokú hatóság utalt arra, hogy a kisteleki üzem megjelölésű ingatlan vállalkozás keretében történő működtetése azt jelenti, hogy az a vállalkozás tárgyi eszközeinek részét képezi, azonban magánszemélyként nem teszi forgalomképtelenné az ingatlant. Elfogadta, hogy a külterületi ingatlanok vélhetően csekély forgalmi értéket képviselnek, azonban rámutatott arra, hogy ezeken túlmenően a felperes felesége 1/4 arányban tulajdonosa egy ...i családi háznak is. Mindezek alapján az elsőfokú hatóság arra a következtetésre jutott, hogy az adózó és házastársa lakhatását szolgáló családi házon felüli ingatlanvagyon a mérséklési kérelemmel érintett tartozásra megfelelő fedezetül szolgálhat, különösen, hogy az adózó ezen ingatlanok hasznosításáról, az abból származó esetleges bevételről, illetve a felmerülő kiadásokról az eljáró hatósággal adatokat nem közölt. A fentiekre tekintettel az elsőfokú hatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 134. § (1) bekezdésében foglalt, megélhetés súlyos veszélyeztetettségének a fennálltát nem tudta megállapítani, ezért a késedelmi pótlék elengedése, illetve az adótartozás mérséklése iránti kérelem elutasításra került.