BH 2004.9.370 Árverésen vagy árverésen kívül, de az árverési vétel hatályával történő tulajdonszerzés esetén nem kerülhetnek alkalmazásra a Ptk.-nak a szerződések érvénytelenségére vagy hatálytalanságára vonatkozó szabályai [Ptk. 120. §, 198. §; 1994. évi LIII. tv. (Vht.) 115. §, 128. §, 133. §].

Végrehajtási záradékkal ellátott közjegyzői okirat alapján indult végrehajtási eljárásban a bírósági végrehajtó lefoglalta az I. r. alperes adós tulajdonában lévő 406 db tehenet azok szaporulatával együtt 24 millió forint értékben, 6 millió forint értékű takarmányt és megkeresése alapján a földhivatal az adós ingatlanára végrehajtási jogot jegyzett be. Az I. r. alperes adós és a III. r. alperes végrehajtást kérő 2001. március 29-én megállapodtak abban, hogy az ingatlan 20 millió forint becsértéken, a 406 db tehén és ezek szaporulata 24 millió forint becsértéken, valamint a 6 millió forint értékű takarmány árverésen kívül, de az árverési vétel hatályával a II. r. alperes részére kerüljön értékesítésre. A végrehajtó az árverés hatályával történt értékesítésről készített jegyzőkönyvet átadta az adósnak, a végrehajtást kérőnek és a vevőnek. A II. r. alperes a vételárat kifizette, az ingóságokat birtokba vette és tulajdonjogát az ingatlanra a földhivatal 2001. április 2-ai hatállyal árverési vétel címén bejegyezte.

Az I. r. alperes ellen 2001. november 12-i kezdő időponttal felszámolási eljárás indult. A felszámoló felperes 2002. május 17-én előterjesztett keresetében az I. és a III. r., valamint az I. és a II. r. alperesek között létrejött megállapodások érvénytelenségének megállapítását és az eredeti állapot helyreállítását kérte. Keresetének jogcímeként az 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 40. §-a (1) bekezdésének b) pontjára, a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdésére, 200. §-ának (2) bekezdésére és 203. §-ának (1) bekezdésére hivatkozott.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Jogi álláspontja szerint az alperesek között szerződéses jogviszony nem jött létre, ezért a Ptk.-nak a szerződések megtámadására vonatkozó szabályai nem alkalmazhatók. Kifejtette, hogy a felperes a Cstv. 40. §-ának (1) bekezdésében írt 90 napos perindítási határidőt önhibájából elmulasztotta.

A másodfokú bíróság a felperes és a II. r. alperes fellebbezése folytán az elsőfokú ítéletet a per főtárgya tekintetében helybenhagyta, a perköltséget illetően megváltoztatta. A másodfokú bíróság ítéletének indokolása kifejtette, hogy a végrehajtási eljárás során a vevő tulajdonszerzésének jogcíme nem az adós és a vevő között létrejött szerződés, hanem a Ptk. 120. §-ában írt árverés, amelynek szabályait a Vht. tartalmazza. Amennyiben pedig a Vht. felhatalmazása alapján az értékesítésre árverésen kívül kerül sor, a vagyontárgyat a végrehajtó adja el az árverési vétel hatályával. Mivel a vevő jogszerzése nem szerződésen alapul, a Ptk.-nak a szerződés semmisségére vonatkozó szabályai nem alkalmazhatók, csak a Vht. 217. §-ában írt jogorvoslat vehető igénybe. Az árverési vevő tulajdonjoga az árverésen mint végrehajtási kényszeraktuson alapszik, az árverési vevő szerzésmódja eredeti szerzés. Az ingók és ingatlan becsértékét a végrehajtó állapította meg és amennyiben az ellenérték nyilvánvalóan irreálisan alacsony és emiatt a hitelezőt kár érte, úgy a károsult kárigényét közigazgatási jogkörben okozott kár címén érvényesítheti.

A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a keresetének megfelelő ítéleti döntés meghozatalát kérte. Jogszabálysértésként a Vht. 133. §-a (1) bek., valamint 157. §-a (1) bekezdésének helytelen értelmezését jelölte meg. Álláspontja szerint az árverésen és az árverésen kívül, de árverési vétel hatályával történő értékesítés között érdemi és tartalmi különbség van. Ez utóbbi esetben ugyanis az adós és a végrehajtást kérő egyezik meg a vevő személyében és a vételárban, amelyet a végrehajtó nem kifogásolhat. Így a végrehajtó ellen nem léphet fel a károsult személy kártérítési igénnyel. Az árverésen kívül, de az árverés hatályával történő értékesítés esetén tehát nem a hatósági kényszer, hanem a végrehajtásban részt vevők rendelkezési joga érvényesül, szerződési szabadságuk teljes. A másodfokú bíróság jogi álláspontja mellett teret kapna a joggal való visszaélés, mert a felek megállapodását sem a törvények, sem kívülálló személyek jogos érdekei nem korlátozhatnák. A felek akaratuknak megfelelő szerződéskötés esetén nyilvánvalóan nem élnek végrehajtási kifogással. A hathónapos jogvesztő határidő miatt erre a felszámolónak nincs jogi lehetősége. Végül a jogirodalmi álláspontokra utalva azzal is érvelt, hogy a Ptk. 120. §-a (1) bekezdésének helyes értelmezése szerint az ingatlan árverésen való megszerzése nem minősül eredeti szerzésmódnak.

Az I. r. és a II. r. alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.