BH 1971.12.6980 Ha a feleknek a polgári jogi jogviszony létesítésével kapcsolatos magatartása egyben bűntettet is megvalósít, egymagában a bűntett útján szerzett jogtalan előnynek a büntetőbíróság által történt elvonásával a felek egymás közötti polgári jogi jogviszonyát nem lehet végleg rendezettnek tekinteni.

Érvénytelen szerződés kötése esetén megfelelő tényállás alapján, a szerződő felek egymás közötti jogviszonyában is helye lehet a kártérítési felelősségre vonatkozó szabályok alkalmazásának [Ptk. 7. §, 237. §, 339. §, 340. §, 7. sz. irányelv 1/b. pont].

A családjával igen nehéz lakáskörülmények között élő, fonodai géplakatos foglalkozású felperes arról értesült az egyik munkatársától, hogy az alperes pénzért lakást tud szerezni. A felperes 1968. augusztus 17-én 12 000 Ft-ot adott át az alperesnek, miután ez közölte vele, hogy ezt az összeget továbbítani fogja a városi tanács lakáselosztással foglalkozó dolgozóinak. Az alperes a 12 000 Ft-ot kölcsönként nyugtázta, majd a saját céljaira fordította. A felperes nem kapott lakást. Az alperes hasonló módon és célból más személyektől is vett át különböző pénzösszegeket, amelyeket ugyancsak elköltött.

A büntetőbíróság az alperest hivatalos személy megvesztegetésének látszatát keltő, üzletszerűen elkövetett befolyással üzérkedés miatt jogerősen 6 évi szabadságvesztésre ítélte, a közügyektől 7 évre eltiltotta, továbbá 120 000 Ft "vagyoni elégtétel" (elkobzást pótló egyenérték) megfizetésére is kötelezte.

Ilyen előzmények után a felperes által a 12 000 Ft visszafizetése iránt az alperes ellen indított perben a járásbíróság a fellebbezés hiánya folytán jogerőre emelkedett ítéletével az alperest arra kötelezte, hogy 60 napon belül fizessen meg a felperesnek 12 000 Ft-ot.

Törvényességi óvás folytán a Legfelsőbb Bíróság a járásbíróság ítéletét részben hatályon kívül helyezte, a felperes keresetét 9000 Ft-ot meghaladó részben elutasította.

A határozat indokolása szerint mindkét fél vétkesen járt el, a büntetőbíróság a bűnösségüket megállapította, s a büntetőjogi következményeket levonta. Az, hogy az alperest "kölcsön" címén a felperestől is felvett, de vissza nem fizetett összeget is magában foglaló "vagyoni elégtétel" (elkobzást pótló egyenérték) fizetésére kötelezte, nem zárja ki, hogy a felek egymásközti viszonyában a felperes a meg nem engedett célra átadott pénzösszeget az ügylet semmisségére tekintettel visszakövetelhesse. A Ptk. 340. §-ának (1) bekezdésében, illetőleg a Ptk. 4. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében azonban a felperesnek is viselnie kell a saját vétkes magatartásának következményeit. Minthogy az állam javára marasztalást a Legfelsőbb Bíróság 7. számú irányelve nem teszi lehetővé, az összes körülmények mérlegelésével az állapítható meg, hogy a felperes az általa kifizetett összegnek csak a 75%-ára, vagyis 9000 Ft-ra tarthat igényt.

E határozat ellen emelt újabb törvényességi óvás nem alapos.

a) A felek között azzal, hogy a felperes az alperest lakásszerzéssel megbízta, s a megbízás teljesítése céljából átadott neki 12 000 Ft-ot - függetlenül a bűntett elkövetésétől -, szerződéses jogviszony jött létre. A szerződés érvénytelensége esetében a felek jogviszonyát a polgári jog szabályainak alkalmazásával kell rendezni.

A Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint - többek között - semmis az a szerződés, amely jogszabályba, nyilvánvalóan a dolgozó nép érdekeibe vagy a szocialista együttélés követelményeibe ütközik. A Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani, a bíróság azonban az ügyész indítványára az állam javára ítélheti meg azt a szolgáltatást, amely - egyebek mellett - a tiltott, a dolgozó nép érdekeibe ütköző szerződést kötő félnek járna vissza.

A felek között létrejött szerződés - nem kétségesen - semmis. A szerződés érvénytelenségének megállapítása esetében a bíróságnak hivatalból kell rendeznie a felek jogviszonyát (7. sz. irányelv 4. pont), s e rendezés során lehet helye az állam javára marasztalásnak, ha ennek megvannak a Ptk.-ban, illetőleg a 7. sz. irányelvben meghatározott feltételei. Az irányelv 1/b. pontja szerint az állam javára marasztalásnál a magatartás büntetőjogi következményeit sem lehet figyelmen kívül hagyni. Nem ítélhető meg az állam javára az olyan szolgáltatás, amelynek a felektől való elvonása a büntetőbíróság elkobzást elrendelő (a vagyoni előny értékének megfelelő összeg, illetőleg az elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelező) határozatával már megtörtént, vagy amelyről a büntetőbíróság érdemben másként határozott.

A 7. sz. irányelv az állam javára marasztalás polgári jogi szankciójával kapcsolatos kérdésekben ad iránymutatást, s az említett tételével a szolgáltatásnak az állam javára megítélését zárja ki arra az esetre, ha a szolgáltatás elvonása elkobzás, illetőleg az ezt pótló intézkedés útján már megtörtént. Nem ad azonban irányítást az érvénytelen szerződést kötő felek egymás közötti jogviszonyának mikénti rendezését illetően.

Ha a feleknek a polgári jogi jogviszony létesítésével kapcsolatos magatartása egyben bűntettet is megvalósít, s ezért büntetőeljárás indult, a büntetőbíróság csak büntetőjogi szempontból bírálja el az ügyet, s az elkobzást (az értékelvonást) az erre vonatkozó büntetőjogi szabályok alkalmazásával - a felek közötti polgári jogviszonynak a polgári jog szabályai alapján való elemzése, s a polgári jogviszony rendezésének szándéka nélkül - rendeli el. Az elkobzással tehát nem történik meg a polgári jogviszony rendezése. A büntető szankció alkalmazásának csak az a hatása lehet, hogy a polgári jogviszony rendezésénél - a 7. számú irányelvben adott iránymutatásnak megfelelően - ezt is figyelembe kell venni. Esetleg éppen a büntető ügyben elrendelt elkobzás (értékelvonás) idéz elő olyan helyzetet, amelyre tekintettel a felek közötti polgári jogviszonyt az igazság érvényesülésének biztosítása érdekében a maga egészében rendezni kell.