BH 2011.10.278 Azt, hogy az építmény a földdel alkotórészi kapcsolatban van-e nem csupán az építőanyag dönti el, hanem szerepe van ebben a kapcsolat ideiglenes vagy tartós voltának, fizikai jellegének is. Az egyedi körülmények mérlegelésével kell eldönteni, hogy az építmény a föld alkotórésze-e vagy ingónak minősül [Ptk. 97. §, 200. § és 237. §].

Az sz.-i 5669/1 helyrajzi számú temető rendeltetésű ingatlan az Sz.-i Római Katolikus Egyházközségek tulajdona; az ingatlan tulajdonjogát 1978. évben ajándékozással szerezték.

A temetési tevékenységet 1994. évig az Állami Temetkezési Vállalatból alakult U. Részvénytársaság végezte. Az U. Rt. ellen felszámolási eljárás indult. A felszámoló eladásra hirdette meg a felszámolás alatt álló cég "tulajdonában álló" 20 négyzetméter területű faházat, 77 négyzetméter területű szertartásteret, az urnatartó építményeket és egy fúrt kutat.

Az eladási hirdetményre a Római Katolikus Temető Bizottság elnöke 1994. december 14-én tett vételi ajánlatot. 1995. február 5-én a felperes nevében eljáró Római Katolikus Temető Bizottság (a továbbiakban: felperes) elnöke és az alperes szerződéskötésre szóló meghatalmazást is magában foglaló megbízási szerződést kötöttek. Az alperes a felperes meghatalmazottjaként a felperes nevében az eladási hirdetményben megjelölt dolgokra az U. Rt. felszámolójával az adásvételi szerződést megkötötte és az 1 375 000 forint vételárat megfizette.

Ezt követően a felek 1995. június 15-én tulajdonjog átruházási szerződésnek címzett szerződést kötöttek, mely szerint a felperes az alperes "tulajdonába adja" az U. Rt.-től megszerzett felépítményeket, amelyek vételárát az alperes fizette meg.

A peres felek között egy bérleti és egy nem nevesített szerződés is létrejött. Az 1994. június 15-én megkötött bérleti szerződéssel a felperes félévente fizetendő 10 000 forint bérleti díj ellenében 2020-ig bérbe adta az alperesnek a régi ravatalozó épületben lévő hűtőkamrát és az agregator elhelyezésére szolgáló helyiséget, valamint a folyosó egy részét. Az 1995. május 10-én létrejött szerződés szerint az alperes a faházat 2010-ig, a szertartáscsarnokot 2020-ig használhatja, ennek fejében a faházban kegytárgyboltot köteles kialakítani.

A felperes keresetében e szerződések semmisségének megállapítását, az alperesnek az általa használt helyiségek kiürítésére és birtokbaadására, valamint 2000. január 1. és 2008. december 31. között lejárt használati díj tartozás címén 4 080 960 forint és 2000. január 1-jétől járó kamatai megfizetésére való kötelezését kérte.

Az alperes a kereset elutasítását kérte és viszontkeresetet indított. A módosított viszontkeresetében arra kérte kötelezni a felperest, hogy adja a birtokába az 1995. február 10. napján felvett átadás-átvételi jegyzőkönyvben felsorolt sírjeleket, urnahelyeket és kolumbáriumokat, a régi szertartáscsarnokot és a temetőkönyv közjegyző által hitelesített másolatát, fizessen meg 2004. március 1-je és 2009. február 28. között lejárt 468 960 forint és 2009. március 1-jétől havi 8300 forint helyiség használati díjat, térítsen meg részére 21 265 905 forint elmaradt haszonban álló kárt és fizessen további 6 000 000 forintot általános kártérítés címén. Arra az esetre, ha a bíróság a keresetet nem tartaná megalapozottnak 1 000 000 forint erejéig beszámítási kifogást emelt a felperesi pénzköveteléssel szemben, arra hivatkozva, hogy 1995. április 19-e és 1998. április 19-e között a temetőn belüli halott-szállítást kizárólag ő végezhette volna, a felperes ettől a lehetőségtől jogellenesen megfosztotta, amivel a beszámítani kívánt összeggel azonos mértékű kárt okozott neki.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította s a viszontkeresetnek részben helyt adva kötelezte a felperest, hogy az urnahelyeket, a kolumbáriumokat, a temetőkönyv közjegyzőileg hitelesített másolatát, a régi szertartáscsarnokot, a régi ravatalozó területéből jogalap nélkül használt 42,9 négyzetméter területet adja az alperes birtokába, fizessen 3 802 296 forintot, valamint 2009. március 1-jétől havi 8300 forint használati díjat; ezt meghaladóan a viszontkeresetet is elutasította. Az alperest a felperes javára 3 460 000 forint perköltségben marasztalta és kötelezte 900 000 forint illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt viszontkereseti illeték megtérítésére is.

A másodfokú bíróság mindkét fél fellebbezése folytán az elsőfokú ítélet fellebbezett részét részben megváltoztatva megállapította, hogy a peres felek között 1995. május 10-én és 1995. június 15-én létrejött szerződések (nevezetesen a szertartáscsarnok és a faház bérletére, illetve az egyes építmények, kolumbáriumok, urnatartók tulajdonba adására kötött szerződések) érvénytelenek, azokat azonban az ítélethozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánította, a felperest terhelő marasztalási összeget 5 699 148 forintra és annak 2003. július 1. napjától járó törvényes késedelmi kamataira felemelte, az alperest az urnahelyek kolumbáriumok, a régi szertartáscsarnok és a régi ravatalozóból 42,9 négyzetméter terület birtokbaadására, valamint használati díj fizetésére kötelezését mellőzte, az alperest kötelezte az 1995. február 10-én felvett átadás-átvételi jegyzőkönyvben szereplő faházat 60 nap alatt kiürítve adja a felperes birtokába és fizessen meg a felperesnek 125 000 forintot és annak 2004. július 1. napjától járó törvényes késedelmi kamatait. Az alperes által a felperesnek fizetendő elsőfokú perköltséget 1 375 000 forintra, az állam részére megtérítendő kereseti illetéket 126 000 forintra leszállította. Kötelezte az alperest 387 000 forint fellebbezési perköltség és 792 430 forint le nem rótt fellebbezési illeték megfizetésére.

A jogerős ítélet indokolása szerint a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló, a szerződéskötéskor hatályos 1990. évi IV. törvény 9. §-ának (1) bekezdése és (2) bekezdésének b) pontja, 12. §-a és 13. §-ának (1) és (2) bekezdései értelmében az egyházmegye és a területén lévő egyházközségek is önálló jogi személyek. A perbeli temető céljára szolgáló ingatlan az Sz.-i Római Katolikus Plébániák közös tulajdona.

Az Sz.-i Római Katolikus Temető Bizottság szervezeti és működési szabályzatát az Sz.-i Egyházközségek plébánosai alkották meg; a szervezeti és működési szabályzatot a v.-i megyés püspök is jóváhagyta. A temető bizottságot a szervezeti és működési szabályzat az egyházközségek nevében való szerződéskötési jogosultsággal ruházta fel, azzal a korlátozással, hogy a temető területén lévő felülépítményeken püspöki engedély nélkül természetes vagy jogi személy tulajdonjogot nem szerezhet.

A temető bizottság a szóban forgó szerződéskötéseknél az egyházközségek képviselőjeként járt el. A v.-i megyés püspök nem a szerződő felek személyén kívülálló harmadik személy, hanem a Római Katolikus Egyház, mint egyik szerződő fél szervezeti képviselője, ezért az ő jóváhagyásának hiánya nem eredményezheti a Ptk. 215. §-a rendelkezéseinek alkalmazását, azaz a temető bizottság által kötött szerződések érvénytelenségének megállapítását. A temető bizottság képviseleti jogosultságának korlátozása az egyház belső ügye, így a jóváhagyás hiányára a felperes nem hivatkozhat.