A Debreceni Ítélőtábla Bf.403/2018/40. számú határozata kábítószer-kereskedelem bűntette tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 74. §, 92. §, 176. §, 177. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 320. §, 321. §, 323. §, 574. §, 576. §, 590. §, 591. §, 604. §, 613. §, 868. §, 870. §] Bírók: Elek Balázs, Gömöri Olivér, Toma Attila

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Bf.II.403/2018/40.sz.

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Debrecenben, a 2018. szeptember 17. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és 2018. szeptember 26. napján kihirdette a következő

í t é l e t e t :

A bűnszövetségben, oktatási feladatok ellátására rendelt épület területén, illetve annak közvetlen környezetében elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette és más bűncselekmények miatt és társai ellen a Debreceni Törvényszék 2018. január 19. napján kihirdetett 25.B.243/2016/190. számú ítéletét megváltoztatja a következők szerint.

hatodrendű vádlott tekintetében az 1.532.000 (egymillió-ötszázharminckettőezer) forint vagyonelkobzást mellőzi.

Az eljárás során lefoglalt és a letéti naplóba P-38/2016. tételszám alatt bevételezett 1.532.000 (egymillió-ötszázharminckettőezer) forint lefoglalását megszünteti, és azt kiadja hatodrendű vádlottnak.

A fenti összegből 427.500 (négyszázhuszonhétezer-ötszáz) forintot a hatodrendű vádlottat terhelő vagyonelkobzás, továbbá 311.304 (háromszáztizenegyezer-háromszáznégy) forintot a hatodrendű vádlottat terhelő bűnügyi költség biztosítására visszatartja.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Valamennyi vádlott vonatkozásában beszámítani rendeli a bűnügyi felügyeletben töltött időt.

A másodfokú eljárás során felmerült 333.499 (háromszázharmincháromezer-négyszázkilencvenkilenc) forint bűnügyi költségből elsőrendű vádlott 30.000 (harmincezer) forintot, másodrendű vádlott 38.100 (harmincnyolcezer-egyszáz) forintot visel, 265.399 (kettőszázhatvanötezer-háromszázkilencvenkilenc) forintot az állam visel.

másodrendű vádlott tartózkodási engedélyének száma:

negyedrendű vádlott tartózkodási engedélyének száma: , szálláshelyének címe: .

ötödrendű vádlott tartózkodási helye megszűnt,

hatodrendű vádlott lakóhelyének irányító száma:

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A Debreceni Törvényszék, mint elsőfokú bíróság a felülbírálat alapját képező ítéletében bűnösnek mondta ki I. rendű vádlottat, II. rendű vádlottat, III. rendű vádlottat és IV. rendű vádlottat a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban Btk.) 177. § (1) bekezdés c) pont, cb) alpont, (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettében. V. rendű vádlott és VI. rendű vádlott felelősségét a Btk. 176. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő és büntetendő társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettében állapította meg.

I. rendű vádlottat 5 év fegyház főbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre, II. rendű vádlottat 5 év fegyházbüntetésre és 3 év Magyarország területéről kiutasításra, III. r. vádlottat 5 év 6 hónap fegyházbüntetésre, IV. rendű vádlottat 5 év 6 hónap fegyházbüntetésre és 3 év Magyarország területéről kiutasításra, V. rendű vádlottat 3 év 10 hónap fegyházbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre, VI. r. vádlottat 4 év fegyházbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. Megállapította, hogy valamennyi vádlott a szabadságvesztés büntetésének kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban, illetve házi őrizetben töltött idők beszámításáról, vagyonelkobzások alkalmazásáról, továbbá az eljárás során lefoglalt bűnjelekről, valamint a bűnügyi költségek megfizetéséről.

Az ítélet ellen az ügyész, valamennyi vádlott terhére a kiszabott fegyház fokozatú szabadságvesztés büntetés hosszabb tartamban történő megállapítása, valamint I. rendű, V. rendű és VI. rendű vádlottak tekintetében a közügyektől eltiltás, míg II. rendű és IV. rendű vádlottak tekintetében a kiutasítás hosszabb tartamban történő megállapítása érdekében jelentett be fellebbezést.

Az ítélet ellen védelmi oldalról is jelentettek be perorvoslatot: I. rendű vádlott és védője enyhítés, III. rendű vádlott és védője a jogorvoslati nyilatkozat megtételére fenntartott három napon belül enyhítés, IV. rendű vádlott és védője enyhítés, V. rendű vádlott és védője enyhítés és VI. rendű vádlott és védője ugyancsak a jognyilatkozat megtételére rendelkezésre álló három napon belül téves minősítés, a bűnszövetség téves megállapítása miatt enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést. II. r. vádlott és védője esetében a jognyilatkozat megtételére fenntartott három nap fellebbezés bejelentése nélkül telt el.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.238/2016/42-I. számú átiratában a vádlottak terhére a büntetés súlyosítására irányuló ügyészi fellebbezést fenntartotta, míg a bejelentett védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást alaposan, igen széleskörűen, az eljárási szabályokat megtartva folytatta le. Az általa megállapított tényállás megalapozott, a mérlegelő tevékenysége során indokolási kötelezettségének is kellő részletességgel tett eleget. Okszerűen vont le következtetést a vádlottak bűnösségére és a terhükre rótt cselekmények jogi minősítése is törvényes. A büntetés kiszabása során irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság helyesen feltárta, azonban azokat nem a súlyuknak megfelelően értékelte. Ez vezetett ahhoz, hogy a kiszabott büntetések enyhék, azok nem igazodnak a középmértékes büntetés kiszabási elvhez, az elkövetők társadalomra veszélyességéhez, bűnösségi körülményekhez. Álláspontja szerint V. rendű és VI. rendű vádlottak tekintetében nincs olyan indok, amely velük szemben a büntetés kiszabása során az enyhítő szakasz alkalmazását indokolttá tenné. Mindezekre figyelemmel indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban régi Be.) 372. § (1) bekezdése alapján változtassa meg akként, hogy a vádlottak szabadságvesztés büntetését lényegesen hosszabb tartamban állapítsa meg, és ehhez igazodóan emelje fel a közügyektől eltiltás, valamint a kiutasítás tartamát is.

I. rendű vádlott védője az ítélőtáblához címzett beadványában az enyhítésre irányuló fellebbezését fenntartotta. Véleménye szerint az elsőfokú bíróság által meghatározott büntetési tartamban nincs kifejezve kellőképpen I. rendű vádlott beismerése, az, hogy vallomásával a hatóság munkáját nagyban megkönnyítette. Tévedett az elsőfokú bíróság a bűnszövetség, valamint a Btk. 177. § (1) bekezdés c) pontjában írott minősítő körülmény megállapításánál is. E körben kifejtette azon álláspontját, hogy a fenti minősítő körülményt a törvényalkotó a nemzetközi normáknak való megfelelés miatt vezette be a Btk.-ba, ugyanakkor a törvényalkotó valós szándékának elemzése alapján jelen büntetőügyben ez a minősítő körülmény nem állapítható meg. Szerinte a fokozott büntetőjogi védelmet azon intézmények esetében kívánja meg a törvényalkotó, ahol gyermekkorú, kiskorú vagy egyéb szempontból hátrányos személyek vannak jelen, akik ismeretanyagaik, tudásuk, élettapasztalatuk, érzelmi befolyásolhatóságuk, illetve egyéb állapotuk miatt kiszolgáltatottak, így fokozottan veszélyeztetettek. Jelen büntetőügyben érintett személyi kör egyetlen résztvevője sem tartozott bele ebbe a megjelölt halmazba, hiszen korukból adódóan kiforrott személyiségjegyekkel, életfelfogással rendelkező egyetemista emberekről volt szó, akik adott esetben a kábítószer káros hatásairól több és közvetlenebb információkkal rendelkeztek.