A Fővárosi Ítélőtábla Bf.175/2014/6. számú határozata testi sértés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 16. §, 99. §, 170. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 168. §, 348. §, 352. §, 358. §, 360. §, 371. §, 372. §] Bírók: Cserháti Ágota, Gyurisné dr. Komlóssy Éva, Sefta Márta

Fővárosi Ítélőtábla

10.Bf.175/2014/6.

A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Szegeden, 2014. július 2. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A testi sértés bűntettének kísérlete és más bűncselekmény miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2014. február 18. napján kihirdetett 6.B.1832/2012/77. számú ítéletét m e g v á l t o z t a t j a a következők szerint:

A vádlottnak az 1. sz. sértett sérelmére elkövetett bűncselekményét az 1978. évi IV. törvény 170. § (1) bekezdésébe ütköző és a (6) bekezdés 1. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntette kísérletének minősíti.

A vádlott által 2011. január 16. napjától 2011. január 18. napjáig, 2011. június 9. napjától 2011. június 10. napjáig és a 2013. december 12. napjától 2014. február 18. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt tekinti a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítottnak.

A Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala által Bj.1069/2011/4. tételszám alatt kezelt 2 (kettő) darab DNS minta lefoglalása is megszüntetettnek és megsemmisíteni rendeltnek tekinti.

Megállapítja, hogy a vádlott születési dátuma [év, hónap, nap] napja.

Egyebekben az első fokú ítéletet h e l y b e n h a g y j a.

A vádlott által 2014. február 18. napjától 2014. július 2. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét az 1978. évi IV. törvény 170. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő testi sértés bűntettének kísérletében, valamint ugyanezen törvény 170. § (1) bekezdésébe ütköző és a (6) bekezdés szerint minősülő testi sértés bűntettének kísérletében állapította meg. Ezért, mint többszörös visszaesőt halmazati büntetésül 4 év 4 hónap fegyházbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, valamint a bűnjelekről és kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére.

Az első fokú ítélet ellen a vádlott és védője jelentettek be enyhítés végett fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség Bf.36/2014/3-I. számú átiratában az első fokú ítéletnek tanácsülésen történő helybenhagyását indítványozta.

A másodfokú eljárásban kirendelés folytán a Szegedi Ítélőtábla jár el.

A másodfokú bíróság a fellebbezéseket alaptalanoknak találta. Egyetértett a főügyészségi átiratban kifejtettekkel abban is, hogy a fellebbezések tanácsülésen történő elbírálásának Be. 358. § (2) és 360. § (4) bekezdése szerinti törvényi feltételei fennállanak.

Az ítélőtábla a Be. 348. § (1) bekezdése szerint eljárva a fellebbezésekkel megtámadott ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok betartásával, hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés nélkül folytatta le. Ügyfelderítési kötelezettségének maradéktalanul eleget téve, beszerezte mindazon bizonyítékokat, amelyek a tényállás megállapításához szükségesek voltak. A vádlott a 2. sz. sértett sérelmére elkövetett bűncselekményt bűnösségére is kiterjedően beismerte. A sértett maga igyekezett a vádlott magatartását menteni azzal, hogy úgy nyilatkozott, a vádlott epilepsziás rohamában, illetve közvetlenül azt követően támadt rá az ollóval. Az elsőfokú bíróság ezért elrendelte a vádlott igazságügyi elmeorvos-szakértői vizsgálatát, amely - a vádlottal egyezően - cáfolta a vádlott ilyen irányú megbetegedését. Az 1. sz. sértett sérelmére elkövetett bűncselekményt a vádlott az eljárás során következetesen tagadta, ugyanakkor részletes vallomást nem tett. E körben az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelésével állapította meg ítéleti tényállását.

A bizonyítékok mérlegelésével megállapított tényállása mentes a Be. 352. § (1) bekezdésében részletezett megalapozatlansági okoktól, ezért az irányadó volt a másodfokú eljárásban is.

A vádlott bár bűnösségére is kiterjedően beismerte a tényállás I. pontjában részletezett 2. sz. sértett sérelmére elkövetett bűncselekményt, az elkövetés körülményeit illetően azonban voltak ellentmondások a vádlott, illetve a tanúk, a 2. sz. sértett és az 1. sz. tanú vallomása között. Ezeket az ellentmondásokat az

10.Bf.175/2014/6.

elsőfokú bíróság feloldotta (a már hivatkozott igazságügyi elmeorvos-szakértői vélemény beszerzésével), illetve az ellentmondó tanúvallomásoknak csak azokat a részeit fogadta el, amelyeket egyéb bizonyítékok is alátámasztottak. Így azt, hogy a bűncselekmény elkövetési eszköze olló volt, a vádlott és a tanúk egybehangzóan vallották. A szúrást megelőző veszekedés oka nem volt feltárható, de a vádlott ebben a vonatkozásban sem igyekezett büntetőjogi felelősségét csökkenteni.

A másodfokú bíróság azonban mindkét tényállási pont esetében kirekesztette a bizonyítékok köréből a rendőri jelentéseknek a helyszínen kihallgatott személyek vallomására vonatkozó részét. A Be. 168. § (1) bekezdésének utolsó mondata szerint a gyanúsított és a tanú kihallgatásáról, illetőleg a szembesítésről jelentés nem készíthető. E bizonyítékok kirekesztésével sem vált azonban megalapozatlanná az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás.

A tényállás II. pontját illetően a vádlott az eljárás során mindvégig élt vallomásmegtagadási jogával, csupán annyit nyilatkozott, hogy nem követte el a bűncselekményt.

Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a tényállás felderítését nehezítette, hogy a bűncselekmény elszenvedésekor maga a sértett, az 1. sz. sértett is erősen ittas állapotban volt, csakúgy mint a bántalmazás szemtanúja, a 2. sz. tanú. Mindkettejük vallomása megegyezett azonban abban, hogy a vádbeli napon az 1. sz. sértett a sérülését a vádlott általi bántalmazástól szenvedte el. Ezt támasztotta alá a tanúként kihallgatott, korábban a helyszínen intézkedő két rendőr vallomása is. A 3. sz. és a 4. sz. tanúk egybehangzóan vallották, hogy a kérdéses napon a helyszínen a vádlottal szemben intézkedtek, mert az adatok szerint a vádlott okozta az 1. sz. sértett sérülését.

A sérülések jellegét és gyógytartamát illetően az elsőfokú bíróság a tárgyaláson részletesen meghallgatta az igazságügyi orvosszakértői véleményeket készítő (1. sz. szakértő neve) és (2. sz. szakértő neve) igazságügyi orvosszakértőket. A szakértők meghallgatása, illetve az orvosszakértői vélemények alapján iratszerűen állapította meg azt, hogy a 2. sz. sértett sérelmére elkövetett bűncselekmény során fennállt a súlyosabb, akár 8 napon túl gyógyuló sérülés, míg az 1. sz. sértett esetében akár az életveszélyes sérülés bekövetkezésének a lehetősége is.