BH+ 2003.2.89 A felek a jogszabály keretei között szabadon dönthetnek a szerződés tartalmáról, azonban a választott szerződés tartalma az adott szerződés-típusra vonatkozó jogszabály előírásaival nem lehet ellentétes.

A felperesnél az alperes elsőfokú hatósága munkaügyi ellenőrzést tartott, amelynek során több megbízási szerződéssel foglalkoztatott gépkocsivezető jogviszonyát a foglalkoztatás jegyei alapján munkaviszonynak minősítette és megállapította, hogy a felperes a munkaszerződés megkötésének elmulasztásával megsértette az Mt. 76. §-a (1) és (4) bekezdésében foglaltakat. A munkaügyi ellenőrzés további szabálytalanságot is feltárt és a szabálysértések széles körét, valamint az érintett munkavállalók számát mérlegelve a határozatával 450 000 forint munkaügyi bírságot szabott ki a felperessel szemben. Az elsőfokú hatóság ezt a határozatát a későbbi határozatával később módosította.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú hatóság munkaügyi bírságot kiszabó határozatát a határozatával helybenhagyta.

A másodfokú határozat ellen a felperes keresetet terjesztett elő, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az alperesnek új eljárásra utasítását, valamint perköltségekben való marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy az alkalmazottaival a jogviszony elemeit tekintve úgynevezett tartós megbízási szerződések jöttek létre, amelyek tartalmi elemei részben találkoznak a munkaviszonyra jellemző kritériumokkal. A megbízott egy konkrét feladatot teljesített, amelyben a megbízó adhatott célszerű és szakszerű utasítást. Hiányzott azonban a munkáltató széles körű utasítási joga, amely a munkavégzés bármely részletére, annak módjára, helyére és idejére vonatkozott volna. A munkaviszony alapján nem lehetséges a helyettesítés, a megbízási jogviszony pedig lehetőséget adott arra, hogy a megbízó hozzájárulásával a megbízottat más helyettesítse.

Az alperes elkésettségre hivatkozással elsődlegesen a per megszüntetését, érdemben pedig a kereset elutasítását és a felperesnek a perköltségekben való marasztalását kérte.

A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a keresetet.

Nem fogadta el az alperesnek a felperesi kereset elkésettségére való hivatkozását, mert a keresetet a felperes a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adta.

A bíróság megállapította, hogy a felperes a tevékenységi körébe tartozó feladatai teljesítéséhez megbízási szerződéssel foglalkozatott személyeket, amelyekhez többféle tartalmú megbízási szerződés-nyomtatványt használt. A megbízások egy része gépkocsivezető teendők ellátására szólt. Több munkavállaló árufuvarozásra, áruszállításra, szállítmányozási munkára áruszállításra és üzletkötésre kapott megbízást. Az 1999. január 1. napjától alkalmazott megbízási szerződések szerint a megbízott köteles személyesen eljárni, más személyt megbízási feladatai elvégzésére nem vehet igénybe, kivéve, ha a megbízó ehhez írásban hozzájárult. Az 1999. január 1. napja előtt kötött megbízási szerződések egyértelműen úgy rendelkeztek, hogy a megbízott a megbízást személyesen köteles ellátni, amennyiben betegség vagy más ok miatt akadályoztatva van, a megbízás azonnali hatállyal megszűnik. A megbízási szerződéssel foglalkoztatottak egy része csomagszállítást végzett a foglalkoztatásuk kezdetétől. Az e tevékenységet végző gépkocsivezetők közül két dolgozó a munkáját rendszeresen végezte naponta, illetve kétnaponta. Munkanapjaikon a munkaidő 7 órától 14 óráig, vagy tovább is tartott. A munkaidőt a felperes határozta meg. A munkát minden esetben a felperes telephelyén kellett felvenni és a telephelyen is fejeződött be, mert a gépkocsit oda kellett a munka végeztével visszavinni. A felperes képviselői naponta eligazítást tartottak munkakezdéskor az aznapi feladatokról, illetve arról, ha a napi rendszeres munkavégzéstől valamilyen eltérés adódott.

A foglalkoztatott gépkocsivezetők másik csoportja a felperesnek az I. S. Kft.-vel kötött szállítmányozási szerződése szerint napilapot, hetilapot szállított. A napilapok közül például az egyik napilapot heti 4 napon keresztül szállították a gépkocsivezetők a megyében több járaton. Egy-egy járaton, útvonalon két-két gépkocsivezető dolgozott. Az egy-egy járaton dolgozó gépkocsivezetők saját megállapodásuk alapján heti váltással, vagy 3 napi váltással dolgoztak rendszeresen a foglalkoztatás kezdetétől. A napilapot szállító gépkocsivezetők 2 órától 5 óra 35 percig, illetőleg 7 óra 10 percig dolgoztak, nem a saját időbeosztásuk alapján. Valamennyi gépkocsivezető a munkáltató által meghatározott útvonalon végezte a munkáját. A munkáltató utasítása szerint a gépkocsivezetőknek naponta kellett vezetni és leadni a menetlevelet, a napilap esetében járatlapot és a gépkocsi átadás-átvételi elismervényt. A gépkocsivezetők a felperes járműveit vezették. Az elvégzett munkáért a foglalkoztatottak megbízási díjban részesültek, de a bérfizetési lapokon azt munkabérként tüntették fel, melyből havonta jövedelemadót, több esetben munkavállalói járulékot is levont a felperes.

A bíróság álláspontja szerint a perbeli esetben a munkaviszony tartalmi elemei valósultak meg. A felperes által adott utasítások ugyanis a célszerűség és a szakszerűség keretein túlmutattak. A bíróság megállapította, hogy a munkáltató valamelyik képviselője napi rendszerességgel adott utasítást a munkavégzésre, a munkaidő beosztást a munkáltató határozta meg, amely idő kereten belül a munkavállalónak rendelkezésre kellett állnia. E tényen nem változtat az, hogy a párban együtt dolgozó gépkocsivezetők esetenként a heti munkarendet egymás között meghatározták. A munkáltató és a munkavállalók között szoros mindennapi munkakapcsolat volt, ezért nem állapítható meg a megbízásra jellemző olyan laza kapcsolat, amely a megbízott részéről csak esetenkénti tájékoztatási kötelezettséget igényelne. A munkavállalók a munkaerejűket bocsátották a felperes rendelkezésére, mert a felperes gépkocsijával és az ahhoz kapcsolódó meghatározott adminisztrációs kötelezettséggel végezték a munkájukat. A munkavállalók a munkavégzési kötelezettségeket kötelesek voltak személyesen teljesíteni és e tekintetben az ettől eltérő formanyomtatvány használata sem jelentett változást. A felperes nem ajánlott fel bizonyítást arra vonatkozóan, hogy a helyettesítésre a gyakorlatban sor került volna és erre perbeli adat sem volt.

Mindezekre tekintettel a bíróság az alperesi határozatoknak a jogviszony minősítésére tett ténymegállapításait és az ebből fakadó jogkövetkeztetéseit helytállónak találta, ezért a keresetet elutasította.

A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes annak hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát kérte.

Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az ítélet sérti a Pp. 215. §-ában foglaltakat, amely szerint a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg az ellenkérelmen. Az alperes a keresetnek idézés kibocsátása nélküli elutasítását kérte és érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.