A Győri Ítélőtábla Bf.89/2015/4. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 82. §, 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §, 381. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 41. §, 43. §, 92. §, 160. §] Bírók: Németh Balázs, Takácsné dr. Helyes Klára, Zólyomi Csilla

Kapcsolódó határozatok:

Tatabányai Törvényszék B.213/2015/2., *Győri Ítélőtábla Bf.89/2015/4.*

***********

Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.89/2015/4. szám

A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Győrött, 2016. január 28. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az emberölés bűntette miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Tatabányai Törvényszék 2015. szeptember 15. napján kihirdetett 4.B.213/2015/2. számú ítéletét megváltoztatja.

Vádlott büntetését életfogytig tartó szabadságvesztésre súlyosítja.

A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 25 (huszonöt) évben állapítja meg.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja a vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt.

A másodfokú eljárás során 13.360 (tizenháromezer-háromszázhatvan) Ft bűnügyi költség merült fel, amelyet a vádlott visel.

I n d o k o l á s :

A Tatabányai Törvényszék a 2015. június 16. és szeptember 15. napjain megtartott folytatólagos tárgyalások alapján meghozott és 2015. szeptember 15. napján kihirdetett, 4.B.213/2015/2. számú ítéletével bűnösnek mondta ki vádlott at emberölés bűntettében (Btk. 160.§ (1) bekezdés, (2) bekezdés d/ pont), ezért 20 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre, mellékbüntetésként 10 év közügyektől eltiltásra ítélte, beszámította a terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztés-büntetés tartamába, rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról.

A lefoglalások megszüntetése mellett részben a vádlott részére kiadni rendelés, részben megsemmisítés útján rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelek további sorsáról, egyúttal kötelezte a terheltet az eljárás során felmerült 3.861.328 Ft bűnügyi költség megfizetésére annak megállapítása mellett, hogy a továbbiakban felmerült 235.752 Ft költség az állam terhén marad.

A törvényszék fenti ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére, a kiszabott büntetés súlyosítása, életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés kiszabása végett jelentett be fellebbezést, míg a vádlott és védője részben a cselekmény eltérő minősítése, részben a büntetés enyhítése érdekében terjesztett elő jogorvoslati kérelmet.

A Győri Fellebbviteli Főügyészség a Bf.319/2015/1-I. számú átiratában az elsőfokú ügyész fellebbezését fenntartva a bejelentett védelmi jogorvoslati kérelmeket alaptalannak ítélte, egyúttal rámutatott arra, hogy a büntetőeljárási szabályok betartása mellett lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként első fokon megállapított ítéleti tényállás teljes körűen megalapozott, a rendelkezésre álló bizonyítékok megfelelő értékelésével a törvényszék mindenben eleget tett az indokolási kötelezettségének, a megalapozott tényállásból a vádlott bűnösségére vont következtetés okszerű, s az elsőfokú bíróság a cselekmény minősítését illetően sem tévedett. A büntetéskiszabás körében azonban a terhelt személyiségzavarának enyhítő körülményként való figyelembe vétele - annak a beszámítási képességére gyakorolt hatása hiányában - indokolatlan. Összességében az első fokon a vádlottal szemben kiszabott büntetést enyhének ítélte, az ölési cselekmény végrehajtásának kirívóan brutális volta, a terhelt személyiségében megmutatkozó agresszivitási fok olyan magasra helyezi az adott cselekmény társadalomra veszélyességét, hogy az irányadó körülmények megkövetelik a határozatlan tartamú szabadságvesztés-büntetés alkalmazását.

Fentiekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletének Be. 372.§ (1) bekezdése alapján történő megváltoztatását, a terhelttel szemben életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés kiszabását, illetőleg a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontjának meghatározását indítványozta az elsőfokú ítélet egyéb vonatkozásokban történő helybenhagyása mellett.

A másodfokú nyilvános ülésen megtartott perbeszédében a fellebbviteli főügyészség képviselője az írásbeli indítvány tartalmát fenntartva azt emelte ki, hogy az ölési cselekmény végrehajtásának kirívóan brutális módja alapozza meg a kiszabott büntetés súlyosítására irányuló indítványát, a sértett még életében szenvedte el a borzalmas sérüléseit, ezek között a bal szemének eltávolítását. A sértett ugyan valóban hozzájárult a vádlott idegállapotának romlásához, a bűncselekmény végrehajtásakor azonban nem állt fenn olyan helyzet, amely a terheltnek az erős felindulásban megnyilvánuló tudatállapotát létrehozhatta volna, a vádlott önmagát hozta felfokozott idegállapotba, ebben az ítéleti tényállás szerint a sértettnek szerepe nem volt.

Fenntartotta azon álláspontját is, miszerint a határozott ideig tartó szabadságvesztés-büntetés maximumának alkalmazása sem elegendő a vádlottal szemben a büntetési célok eléréséhez, a fennálló terhelti kóros elmeállapot a korábbiak szerint enyhítő körülményként nem értékelhető, a társadalom megfelelő szintű védelme érdekében elengedhetetlen a határozatlan tartamú szankció alkalmazása.

A fentiek szerint az írásbeli indítványát maradéktalanul fenntartotta.

A fellebbviteli nyilvános ülésen megtartott perbeszédében a terhelt védője a kétirányú fellebbezésében foglaltakat ugyancsak változatlan tartalommal tartotta fenn, hivatkozva arra is, hogy az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatában a részletesen kifejtett védelmi állásponttal egyáltalán nem foglalkozott, a védelmi érveket nem vonta mérlegelési körébe.

A védelmi álláspont ezúttal is részletesen taglalta az előzményeket, a vádlotti cselekmény véghezviteléhez vezető motívumokat. A terhelt és a sértett között az elkövetési időszakra jelentősen megromlott a viszony, mindez egyértelműen a sértett felróható magatartására visszavezethető okból történt, a sértett - a tárgybeli napon is -bélsárral szennyezte be a közösen használt lakást, ennek ellenére a terhelt indulatait levezetendő kitért a konfliktus elől, elhagyta a lakást, majd hosszabb idő elteltével oda visszatérve azt kellett tapasztalnia, hogy a rendetlenség csak fokozódott, további szennyeződések keletkeztek. Amikor ezért felelősségre vonta a sértettet, az ocsmány szavakkal illette őt és gyermekét is, ez váltotta ki a vádlottból a túlméretezett indulatot, és a szobába rohanva ölte meg a sértettet. Nem kivájta a szemét, hanem egy hatalmas szúrással átszúrta a koponyát a szemüregen keresztül. Feltételezhetően már az első ütéseket követően elvesztette a sértett az eszméletét, az utóbb leadott szúrások pedig azonnali halált okoztak felesleges szenvedés nélkül. A gyilkosság után történt cselekmények egyértelműen csak a nyomok eltüntetését szolgálták, a cselekmény minősítésekor mindezek figyelmen kívül hagyandóak.

A fentiek alapján a terhelti cselekményt erős felindulásban elkövetett emberölés bűntetteként kérte minősíteni, s ennek megfelelően indítványozta a megfelelő súlyú joghátrány alkalmazását.