BH 2001.9.412 I. Az emberölés bűntette nem minősül egyidejűleg nyereségvágyból és aljas indokból elkövetettnek, ha a nyereség megszerzésének a leplezése - mint indíték - szorosan tapad a nyereségvágyhoz, annak részét alkotja, és ezért attól nem különíthető el [Btk. 166. § (2) bek. b) és c) pont].

II. A nyereségvágyból elkövetett emberölés mellett a kifosztás bűntettének a megállapítása fogalmilag kizárt [Btk. 12. § (1) bek., 166. § (2) bek. b) pont, 322. § (1) bek. b) pont és (2) bek. b) pont].

III. Az azonos sértett sérelmére a rablás és a kifosztás megvalósítása kizárt, függetlenül attól, hogy az elvett vagy elvenni kívánt dolog több személy tulajdonában áll [Btk. 12. § (1) bek., 321. § (1) bek., 322. § (1) bek. b) pont].

A megyei bíróság az I. r. vádlottat nyereségvágyból és aljas indokból elkövetett emberölés bűntette, társtettesként, csoportosan elkövetett kifosztás bűntette és társtettesként elkövetett lopás bűntettének kísérlete miatt - mint többszörös visszaesőt - 15 évi fegyházbüntetésre és 10 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, és megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.

A II. r. és a III. r. vádlottat társtettesként, csoportosan elkövetett rablás bűntette és társtettesként, csoportosan elkövetett kifosztás bűntette miatt 5-5 évi fegyházbüntetésre és 5-5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A tényállás a következő.

A bíróság az I. r. vádlottat nemi erkölcs elleni és vagyon elleni bűncselekmények miatt már több esetben ítélte végrehajtandó szabadságvesztésre. Többszörös visszaeső. Nőtlen, gyermektelen, általános iskolát és szakmunkásképzőt végzett. Letartóztatása előtt rokkantsági nyugdíjban részesült, melynek összege 9300 forint volt, vagyontalan.

A II. r. vádlott jelen cselekményig büntetlen előéletű volt, ezt követően a városi bíróság az 1998. június 16. napján jogerőre emelkedett ítéletével társtettesként elkövetett lopás bűntette, 3 rb. lopás vétsége és lopás vétségének kísérlete, valamint rongálás vétsége miatt 10 hónapi börtönbüntetésre és a közügyektől 1 évi eltiltásra ítélte. Ezt a büntetését a jelen ügyben elrendelt előzetes letartóztatása alatt kitöltötte. Nőtlen, gyermektelen, munkanélküli, jövedelemmel, vagyonnal nem rendelkezik, általános iskolát végzett.

A III. r. vádlott a jelen bűncselekmény előtt büntetlen előéletű volt, ezt követően a városi bíróság az 1998. június 16. napján jogerőre emelkedett ítéletével 5 rb. lopás bűntette, társtettesként elkövetett lopás vétségének kísérlete, lopás vétsége és 2 rb. rongálás vétsége miatt 10 hónapi börtönbüntetésre, valamint 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, amelyet jelen ügyben foganatosított előzetes letartóztatása közben kitöltött. Nőtlen, gyermektelen, munkanélküli, alkalmi munkából havi 10 000 forint jövedelme volt, vagyontalan, az általános iskola hét osztályát végezte el.

A vádlottak a jelen ügyben tárgyalt cselekményüket megelőzően egymással jó barátságban voltak, gyakran feljártak az I. r. vádlott édesanyjának a lakására, ott és más szórakozó helyeken italoztak, szórakoztak. Mindhárman erős testalkatúak, de az I. r. vádlott mint idősebb és tapasztaltabb, valamint fizikumánál fogva is vezető szerepet játszott közöttük.

A II. r. és III. r. vádlottak egymást már gyermekkoruk óta ismerték, míg az I. r. vádlottal a jelen cselekmény előtt csak mintegy éve ismerkedtek meg. Mindkettőjük többször végzett alkalmi munkát a G. J. 78 éves férfi hétvégi telkén, amely körül van kerítve, és azon két lakható hétvégi ház van. A II. r. vádlott G. J. unokájának is udvarolt, ezért tudomással bírt arról, hogy különféle, a telek megműveléséhez szükséges, és ott használt szerszámokkal rendelkezik. Ebbéli tudomásukat közölték az I. r. vádlottal, és azt is, hogy az idős embertől nem kell tartaniuk, mert a kutyái éjjel meg vannak kötve, ő pedig olyan mélyen alszik, és egyébként is nagyot hall, hogy betörés esetén leleplezéstől nem kell tartaniuk. A helyismerettel rendelkező vádlottak viszont nem tudtak arról, hogy G. J. időközben szállás és étel fejében a saját biztonsága és vagyontárgyai megóvása érdekében gyakorlatilag biztonsági őrként foglalkoztatta a 35 éves sértettet, akinek átadta az őrzéshez a tulajdonában levő légpuskáját is. A sértett vásárolt egy távcsövet, és azt a fegyverre szerelve éjszakánként G. J.-ra és értékeire felügyelt. G. J. és a sértett a telken levő két különböző épületben töltötték az éjszakákat.

A vádlottak elhatározták, hogy G. J. házába betörnek, és ennek érdekében feszítővasat, álarcot, vasrudat és szőlőkarót vittek magukkal, továbbá még munkáskesztyűkkel is felszerelkeztek, hogy ujjlenyomatot ne hagyjanak. Előzetes italozás után 1997. október 16. napján éjszakai sötétségben érkeztek G. J. körülkerített portájára, ahová úgy mentek be, hogy a II. r. vádlott a kapun átnyúlva a riglit elhúzta. A kutyák ugatására azonban a sértett - aki az általa használt lakrészben az egyik ismerősével televíziót nézett - felfigyelt, és az épületből kimenve a teraszon a villanyt felkapcsolta. A vádlottak ekkor ezen épület mögött elbújtak, a sértett pedig - mivel senkit sem látott - légpuskával ment ki körülnézni. Az I. r. vádlott és társai észlelték, hogy a portán más személy is tartózkodik, nem adták fel azt a tervüket, hogy G. J. értékeit eltulajdonítsák, ezért a helyszínt nem hagyták el, hanem elsőként a II. r. vádlott odament a sértetthez, szemtől szembeni testhelyzetben közelítve meg a kezében levő feszítővassal. Ahogy a közelébe ért, a sértett a légpuskát célzásra emelte, de a II. r. vádlott ettől sem ijedt meg, noha a sötétben nem látta, hogy a fegyver csak légpuska. A II. r. vádlott a fegyver csövét elkapta, azt lefelé nyomta, és oldalt lépett, majd amikor azzal a sértett lőtt és a bal combját eltalálta, a kezében levő feszítővassal a sértettet a felső testrészén két ízben megütötte. Az ütésektől a sértett térdre esett, és a fegyvert maga mellé a földre ejtette. Ekkor érkezett oda a III. r. vádlott, aki a II. r. vádlott segítségére sietett, és a sértettet úgy hátba ütötte, hogy az a földre került, majd hogy ott tartsa, az egyik lábával rátaposott a tarkórészén a nyakára. Végül az I. r. vádlott is odament, és avégett, hogy a lopást végre tudják hajtani, és hogy őket a sértett ne tudja feljelenteni, valamint a környéket ne tudja fellármázni, a nála levő vasrúddal a sértett koponyája tetejére nagy erejű ütést mért. Ettől az ütéstől a sértett ismét a földre került, mire az I. r. vádlott legalább közepes erővel a vasrúddal a jobb oldalon a falcsont-nyakszirtcsont tájékára mért ütést a sértettre, amitől az az eszméletét a helyszínen elvesztette, és többet nem is tért magához. Ezen ütés következtében tört el a sértett orrcsontja és arccsontja.

Ezt követően az eredeti tervüknek megfelelően az I. r. vádlott G. J. lakásának a bejárati ajtaját feszítgette a feszítővassal, a III. r. vádlott figyelt, hogy nem jön-e arra valaki, a II. r. vádlott pedig a sértett által használt helyiségbe ment be. Itt meglepetésére még egy embert talált, aki viszont nem vette őt észre. Kimenve a II. r. vádlott szólt a társainak, hogy a portán még egy ember is van, ezért a leleplezéstől tartva, mindhárman távoztak úgy, hogy a kerítésen másztak át. Távozás közben a III. r. vádlott magához vette a sértett által használt légfegyvert.