BH 1986.1.8 Nem valósul meg a hatóság félrevezetésének vétsége, ha a terhelt a gyanú magáról való elterelése érdekében feljelentésében az általa megvalósított bűncselekmény elkövetőjeként ismeretlen személyt jelöl meg; ha azonban meg nem valósult bűncselekményről is bejelentést tesz, ebben a bűncselekményben a bűnössége megállapítható [Btk. 237. §].

A katonai bíróság a rendőr szakaszvezető vádlottat hatóság félrevezetésének vétsége, rongálás vétsége, valamint szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt szabadságvesztésre és rendfokozatban visszavetésre ítélte.

A tényállás szerint a vádlott útelzáró őrszolgálatot látott el, és eközben az őrhelyéről a közeli italboltba ment, ahol jelentős mennyiségű szeszes italt fogyasztott. Ezután elvesztette az őrbódé kulcsát, és hogy oda bejusson, a bejárat ajtót felfeszítette, és jelentősen megrongálta. Később a felelősségrevonás elkerülése érdekében elöljárójának azt a jelentést tette, hogy szolgálatának ellátása közben ismeretlen személyek megtámadták, és az őrbódét is megrongálták. E jelentés alapján ismeretlen tettesek ellen az ügyben nyomozást rendeltek el.

A tényállásra figyelemmel az első fokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére. A cselekményeinek jogi minősítése is törvényes.

Alaptalan az a védelmi érvelés, amely szerint a hatóság félrevezetése megállapításának törvényes előfeltételei nem állapíthatók meg, mivel a vádlott a valóság feltárásával magát vádolta volna bűncselekmény elkövetésével, erre pedig a törvény szerint nem köteles.